ÚTIKRITIKA.HU / Iquitos






Iquitos

Iquitos dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Megközelítés | Szállás | Időjárás | Étkezés | Dzsungeltúrák | Iquitos város | Olvasmányos linkek | Fotegyveleg

Ennek az aloldalnak a tartalommal történő feltöltése folyamatban van. Kérünk türelmet.

Iquitos dióhéjban

  • Iquitos egy város Peru északkeleti részén. Önmagában érdekes az, hogy a perui esőerdős övezetben egy kb. 400 ezres lakosságú nagyváros létezik. Sehol a világon nincs ehhez fogható nagyváros, amit csak hajóval vagy repülőgéppel lehet megközelíteni. Iquitos mind a Maynas tartomány, mind a Loreto nevű régió központja.
  • Iquitos légvonalban 1012 kilométerre fekszik a perui fővárostól, Limától.
  • Iquitos turista szempontból elsősorban a dzsungeltúrák miatt érdekes.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. Kajmánokat, boát látni, meg majmokat, ocelot macskát, tarantellapókokat, különleges gyógynövényeket, halásztunk piranhákat

Nem tetszett

  1. Jön!

Vélemények

"A repülőutunk az Amazonashoz 2 órás. Menetközben leszálltunk az Andok és az esőerdő határán elhelyezkedő Tarapotoban. A gépből a lépcsőre kilépve gyönyörű látvány fogadott. Az égből lenezve folyók kanyarogtak az esőerdőbe ágyazva. A reptéri épülethez érve gyorsan pénzt váltottunk majd (itt is) küzdelem következett a taxis hiénákkal. Ezúttal tuktukkal, azaz ahogy itt hívják mototaxival mentünk be a városba, ami nagyon durva hely. Mivel el van szigetelve minden mástól, a helyiek gyakorlatilag csak motorral járnak. Alig látni autót az utcán, motort viszont annál többet. A hostelben egyből elkezdtük szervezni a másnapi dzsungeltúra részleteit. Más nap reggel egy négyórás út vart ránk. Először másfél óra autóval egy Nauta nevű településig, majd onnan egy rövid tuktukozás a kikötőbe. Nautából két órát hajóztunk az Amazonason és mellékfolyóin. Útközben láttunk delfineket, gémeket. 11 óra környékén érkeztünk meg a lodgehoz, ami a Porto Miguel nevű kis település közelében volt.

Elindultunk az ismerkedő túrára a dzsungelbe. Mutattak nekünk ragadozó hangyákat, óriás majomkenyérfát, termeszvárat (a termesz jó a szúnyogok ellen!), mérges pókot és rengeteg madarat. Habár elvileg egy ösvényen mentünk, az előrejutás érdekében a machetét, azaz bozótvágó kést is használni kellett. Megálltunk egy hatalmas, állítólag több száz éves majomkenyérfánál, melyről indák lógtak le. Leventének több se kellett, felmászott olyan 5-10 méter magasra. A rövid séta végül másfél órás volt, ami után halat ebédeltünk rizzsel és sült banánnal.

Délutáni programként horgászást és kajmán keresést terveztünk, így hát két óra környékén csónakba szálltunk és elindultunk egy közeli tóhoz. A tó csónakkal egy másfél óranyi útra volt. A folyó, amin haladtunk felfele nem volt szélesebb 10-15 méternél. Az utazást nehezítették a vízbe bedőlt hatalmas fák és a kilógó fatörzsek. A folyók az Amazonas medencében egy-egy esőzés után 20-30 cm-t is tudnak emelkedni. Az úton többször láttunk papagájokat, majmokat, sasokat, valamint gémeket. Egy csendesebb kanyarulatban a túravezetőnk megállt a csónakkal, a társa pedig, elkezdte aprítani a nyers sertéshúst csalinak. Itt derült ki számunkra, hogy piranhát akarunk fogni.

A horgászattal kapcsolatban eleinte féltünk, hogy órákat fogunk ülni egy pecabot mögött és csendben fogjuk várni életünk kapását a csónakban. No, hát tökéletesen az ellenkezője történt. Miután feltettük a marhahúsdarabot a horogra és megcsapkodtuk a vizet a horgászbotunkkal (ezzel csalogattuk oda a piranhákat), alig telt el egy perc és a kísérőnk már fogott is egy vörös piranhát. Ezek után, csak úgy röpködtek be a piranhák a csónakba. A félórás horgászat során nem csak piranhákat fogtunk, de akadt a horgunkra harcsa (cat fish) és márványsügér (oscar fish) is.

A horgászat során elkezdett sötétedni, így továbbindultunk a tóhoz. A sötétedésre vártunk, hiszen a kajmánok este mozognak a folyóban. Lassan közeledtünk a tó bejáratához, de mögöttünk egyre többször dörgött és villámlott az ég. A két srác, fittyet hányva az egészre vitte tovább egyenesen a csónakot. A tavon elkezdtük lámpainkkal pásztázni a partot, hátha a fényben felcsillan egy kajmán a vízben. Időközben elkezdett esni az eső, es előkerültek az esőkabátok. Na es ami ezután következett azt nagyon nem ajánlom senkinek. Ha annyit mondok, hogy mintha dézsából öntötték volna a vizet, akkor keveset mondok.

Négy srác az Amazonas keskeny mellékfolyóján, korom sötétben, 4 zseblámpával. Lépésben haladtunk előre, mivel a sötétségtől és az esőtől semmit, de tényleg semmit nem láttunk. A kísérőnk, Willy ült a csónak elején a lámpájával pásztázta a vízfelületet, kiálló fatörzseket keresett. Mögötte ültem én a beömlő víz kimerésének feladatával. Elég szürreális élmény volt úgy merni a vizet, hogy a kifogott piranhák ott ugrálnak a lábamnál. Folyamatosan tolni kellett, mivel pár perc alatt 2-3 centis víz állt a csónakban. Leventénél egy evező volt, amivel amikor felakadtunk egy-egy fatörzsre el tudta lökni a hajót. Ha ez meg nem lett volna elég, a srácok az egyik pillanatban megpillantottak egy kajmánt. A másik kísérőnk, Valden szólt hogy kapcsoljuk le a lámpákat. Sötétség, ömlő eső és négyen himbálózunk egy csónakban. Természetesen nem féltünk.

Valden előremászott a csónak orrához, az evezővel a part felé irányítottuk a hajót, majd egy határozott mozdulattal kilépett a partra. Pár percig vártunk rá, majd egy kis kajmánnal a kezében tért vissza a csónakban. Az eső még mindig ömlött, dörgött és hatalmasokat villámlott. Készült pár fénykép (a fényképezőm be is párásodott másnapra), majd indultunk tovább, mert még elég hosszú út várt ránk. Majd egy órás vakon utazás után végül teljesen átázva érkeztünk meg a lodgeba, ahol finom vacsorával vártak." forrás

Megközelítés

Szállás

Jön!

Időjárás és éghajlat

Jön!

Étkezés

Dzsungeltúrák

Iquitos város

Olvasmányos linkek

Jön!

Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon