ÚTIKRITIKA.HU / Machu Picchu

Machu Picchu

A Machu Picchu dióhéjban | Vélemények | Közlekedés | Hasznos információk | Látnivalók | További beszámolók| Fotóegyveleg

.

H. Andrea fotója

,, 2019. januártól új jegyszabályokat vezettek be a perui Machu Picchu látogatói számára, mégpedig úgy, hogy rövidítik a látogatási időt. Az új jegyek legfeljebb négy óráig érvényesek, és az ismételt belépés általában nem megengedett. Nem meglepő az intézkedés, hiszen az elmúlt években szinte egymás lábát taposták a turisták a világ egyik új csodájaként emlegetett látványosságnál. Évente 400 ezren látogatnak ide, és ez az embertömeg már veszélyezteti az UNESCO világörökség egyik legkülönlegesebb látnivalóját.

A hatóságok az utóbbi években kaptak észbe, ma már többféle módon próbálják csökkenteni a tömeget. A vezetők azt remélik, hogy az új jegyrendszer élhetőbb viszonyokat biztosít a helyszínen és enyhíti a közlekedési csúcsot. Egyúttal arra ösztönzik a turistákat, hogy látogassanak el más perui úti célokra is. Az évi 400 ezer látogató veszélyezteti az egyik legkülönlegesebb világörökséget. forrás

A Machu Picchu dióhéjban

• Peru legmonumentálisabb helye a régi inka nemesi családok otthonának, templomainak romjai a Machu Picchu (Öreg hegy). Cusco-tól mintegy 112 km-re fekszik a Huayna Picchu (Fiatal hegy) tőszomszédságában, mintegy 2490 méter magasan a tengerszint felett.
• A Machu Picchu az Urumbamba folyó völgyéből emelkedik ki. Romjai a perui Andok hegység déli láncolatában, a Vilcabamba-kordillera egyik meredek sziklás hegygerincén szinte megközelíthetetlen, eldugott helyen lelhető, mintegy 13 ezer négyzetkilométer területen fekszik.
• A szent hegyet erdők ölelik, a látványos és páratlan Machu Picchu városát fantasztikusan megmunkált gránitsziklák alkotják. A természet gyöngyszeme, ahol a buja változatos földrajza és élővilága hűen tükrözi az andoki ember és környezete harmonikus kapcsolatát.
• Megközelítés:
  • Járművön: Cusco-ból kiindulva helyi vonaton majd Aguas Calientes-ből buszjárat indul a romváros bejáratához
  • Gyalog: Ollantaytambo-ból 50 km gyalogút az esőerdőben a klasszikus inka ösvényen
• Klíma és időjárás: igen változékony, a napos, felhős, esős, szeles, párás, meleg időjárás percről percre változhat. Éghajlata: szubtrópusi. Április és november között van a száraz évszak. Napközben ilyenkor 22-24 fok van, estére viszont nagyon leül a levegő. Június és augusztus között ideálisabb az idő a túrázóknak, mert éjjel nincs olyan hideg. Az utóbbi években január hónapban jellemzőek voltak a heves esőzések és a földcsuszamlások, amelyek miatt itt-ott rekedtek turisták.
• 1981-ben „perui történelmi szentély” címet kapta természetes környezetével, mint különlegesen fontos kulturális értéket őrző szent terület. 1983-ban az UNESCO az Emberiség Kulturális és Természeti Örökségévé nyilvánította. 2007-ben az Világ Új 7 Csodája közé került.
• Nem véletlen, hiszen a világ egyik legjelentősebb és legizgalmasabb régészeti lelőhelye, melyet naponta több, mint 2200 turista látogat, a világ legkülönbözőbb tájáról. Ezt a csodát látni kell!
• Képlékeny még az az ügy, hogy állagvédelmi okokból a leglátogatottab romterepre a jövőben mennyi turistát engednek fel, mennyi időtartamra és milyen úton. Korlátozások, változások mindenképpen lesznek.

• A romváros nevét már eddig is jó eséllyel rosszul mondtuk, merthogy úgy kell ejteni, hogy „macsu pikcsu”, ami kecsua nyelven annyit tesz, hogy „öreg csúcs”. De legújabb kutatások szerint magával a Machuval is gondok vannak. forrás

                                                                                                   V. G. fotója

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett:

A hajnali első napsugarak amikor megvilágították az ősi kőfalakat olyan varázslatos látványt nyújtottak a hegyi köd felszállása közben, hogy könnyeket csalt a szemembe
A Nap templomában állva olyan tökéletes volt a kövek illesztése, hogy egy papírlap sem fért volna közéjük - az inka építészet tökéletessége lenyűgözött
Az Őrház pontjáról letekintve az egész romvárosra olyan volt a kilátás az Andok csúcsaival a háttérben, hogy órákig képtelen voltam elmozdulni
A teraszos földművelés rendszere olyan mérnöki bravúr volt, ahogy a hegyoldalba vágták, hogy teljesen elámultam az inkák tudásán
Egy láma békésen legelészett mellettem miközben a Szent tér kövein ültem, olyan idilli pillanat volt, amit sosem felejtek
A Huayna Picchu csúcsára felkapaszkodva olyan madártávlati panoráma tárult elém a romvárosra, hogy minden csepp izzadság megérte a mászást

Nem tetszett:

A turisták tömege 10 óra után olyan nagy volt, hogy szinte lehetetlen volt jó fotót készíteni
Az egynapos látogatók olyan hangosak és tiszteletlenek voltak néha, hogy elvették a hely spirituális hangulatát
A buszút felfelé a hegyre olyan hajtűkanyarokkal volt tele, hogy néha féltem kinézni az ablakon
A belépőjegyek ára olyan magas volt, hogy sok helyi lakos sosem engedheti meg magának a látogatást
A toalettek olyan messze voltak a romvárostól, hogy kellemetlenné tette a hosszabb tartózkodást
Az étterem és büfé a bejáratnál olyan túlárazott volt, hogy inkább saját szendvicset hoztam

Vélemények

A Machu Picchu meglátogatását illetően rengeteg alternatíva létezik. Egy napos túra keretében is meglehet csinálni, illetve több napos túrázás eredményeként is. Az árakat tekintve a határ a sokat emlegetett csillagos ég.

A legnépszerűbb az Inka - ösvény természetesen, ez 4 nap 3 éjszaka. Mivel ide korlátozva van a látogatók száma, így egy ilyen túrára a reális ár (áprilisban) az olyan 5 -600 dollár. Én ennek a legnépszerűbb ösvénynek a legnépszerűbb alternatíváját választottam a Salkantay túrát. Egy eggyel több nap és éj, vagyis 5 nap éjszaka ez a túra, az Inka - ösvényhez képest fele annyiért is lehet foglalni, én egész pontosan 210 dollárért foglaltam. Mindenki ezt ajánlotta, akivel beszéltem, mert itt sokkal kevesebb a turista, változatosabb és sokkal természetközelibb az egész útvonal. Ez az egyik legnehezebb trek a Machu Picchuhoz. 5 nap alatt 70 km. (2022)

---

De jó, hogy hajnalok-hajnalán keltünk, még ha nehéz is volt az előző napi Machu Picchu-túra után felébredni. Ám elhatároztuk, hogy a Wayna Picchu (Huayna Picchu) legmagasabb pontjára is felmegyünk, ha kell, még négykézláb is megmásszuk a magas hegycsúcsot. Akkor még nem tudtuk, mire vállalkozunk. Így hát – miután lekéstük a legelső buszt, ami a Machu Picchura indult, a második járattal érkeztünk. Mire a kontrollkapuhoz értünk, előttünk a sor hosszan kígyózott. Nagyon izgultunk, számoltuk, hányan is lehetnek előttünk. Még éppen belefértünk, hogy elindulhassunk az első csoporttal, szerencsénkre, mert 2025-ben is csak 400 embert engednek fel egyszerre 7 és 8 óra között, majd a második turnusban 10 órától szintén 400 főt. 11-kor lezárják a Wayna Picchura vezető utat. Nagyon megérte felküszködni magunkat a hegy csúcsára. Egyszerűen nem is lehet szavakba önteni. Kihagyhatatlan élmény. Azt meg kell élni, és átérezni.

---

Peruba elmenni, és nem látni a Machu Picchut, az olyan, mint elmenni Kínába, és nem megnézni a Nagy Falat, vagy Rómában kihagyni a Colosseumot. Egy életre feledhetetlen emléket szerzünk magunknak. Hitetlenkedve állunk a hatalmas kőtömbök előtt, és feltesszük magunknak ismét a kérdést: hogy bírtak el a kis indiánok ezekkel a nagy gránitkövekkel, amelyek olyan hibátlanul vannak megmunkálva simára, egyenesre, hogy a mai kőszobrászok elbújhatnak a 2025-ös technikájukkal is. Egyedül a lépcsőkre nem fordítottak hangsúlyt. Azokon közlekedni, igazán művészet és emberpróbáló. A Wayna Picchu megmászása után azt mondtam, soha több lépcsőt nem akarok látni. Mit látni? Lábam alatt érezni.

---

A vonat Cuscoból Aguas Calientesbe vitt minket, itt szálltunk meg 3 éjszakára és innen mentünk tovább a Machu Picchura.
Peru és maga Machu Picchu az utazásaink alatt az egyik legdrágább, de legjobb élmény is volt. Belépőjegy, busz-vonatjegy elég húzós. (nem tudom, hogy ez a vírusidőszaknak volt-e köszönhető vagy sem, mi pont a vírus időszak közepén jártunk itt) (2021. augusztus)

---

Az Inka-túra során négy napig gyalogoltunk Machu Picchuhoz, ami nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is kihívás volt. Nem is gondolnánk, mennyire kikapcsoló tud lenni, ha nem vagyunk kapcsolatban a külvilággal. Nincs internet, nincsenek üzenetek, nincs Facebook, Instagram. Nincsenek azok a dolgok, amik a hétköznapokban elvonják a figyelmünket. A túra alatt, amikor csak arra figyelsz, hogy az egyik lábadat a másik elé tedd, nem gondolkodsz, csak az számít, hogy előre juss. Hiába volt fárasztó, a túrát lelkileg kipihenten fejeztük be. (2024)

Közlekedés

2024: A Machu Picchura látogatók általában az Inka Ösvényt választják gyalogosan, vagy vonattal érkeznek Cuzcóból vagy Ollantaytambóból. Az utazás lehet egy napos kirándulás, vagy éjszakai tartózkodás is lehetséges Aguas Calientesben. Az Aguas Calientesbe vezető egyetlen közlekedési mód a vonat vagy gyalogos közlekedés — oda nem vezet közúti hálózat.

Az éjszakai tartózkodás lehetőséget biztosít arra, hogy korán reggel vagy késő délután látogass el a parkba, így elkerülheted a legnagyobb tömegeket. Napos napokon pedig egy kis szünetet adhatsz magadnak a tűző naptól. Az esős évszak Peruban novembertől (bár gyakran decembertől kezdődik) március végéig tart, ezért érdemes néhány extra napot beiktatni, hogy rugalmasan kezelhesd a késéseket.

Az Aguas Calientesből a helyszínhez két módon lehet eljutni: busszal, amely a hegy oldalán kanyargó úton vezet, vagy gyalogosan, ami egy meredek túra. Az utóbbi ingyenes, de fizikai kihívást jelent.

A látogatás időpontjától függően a helyszín lehet zsúfolt vagy szinte üres. A legnagyobb forgalom a száraz évszakban (június-augusztus) van, míg a legkevesebb látogató februárban van, az esős évszak csúcsán, amikor az Inka Ösvény gyakran zárva van. A látogatók többsége csomagolt túrák keretében érkezik, és általában 10:00 és 14:00 között tartózkodik a parkban.

A Machu Picchu helyszínére való belépéshez szükség van egy vonatjegyre (ha nem gyalogolsz) és egy Machu Picchu belépőjegyre, amelyeket előre meg lehet vásárolni az hivatalos weboldalon vagy Cusco és Aguas Calientes jegyirodáiban. Machu Picchu jegyeket nem árulnak a bejáratnál, és napi 2500 főre korlátozottak. Huayna Picchu-ra való belépés további 400 főre van korlátozva.

Kötelező magaddal vinni a személyi igazolványodat és útleveledet, amikor belépsz Machu Picchuba. Még akkor is, ha a jegyed nemzeti személyazonosító kártyádhoz van rendelve, az őr kérheti az útleveledet is.

---------------------------------------

Hogyan juss el a Machu Picchuhoz? Részletes utazási tippek a szent Inka városhoz - 2019-es forrás

Vonat

Ollantaytambo vasúti állomásról indul az inka vonat, és mintegy 3 órás út után érkezik meg Aguas Calientes végállomásra. A jegyeket „Peru Rail” irodáiban tudjuk megvásárolni. A vonatjegy ára mintegy $80-110-ig (60-85 euró), ami oda-vissza útra érvényes. Az ár attól függ, milyen típusú osztályra váltjuk meg a jegyet. A turista osztálytól egészen a luxus kategóriáig választhatunk, igénytől függően. Az Urubamba folyó mentén az Andok által körbevett völgyben kanyarog a vonat, amíg eléri a célállomást.

Busz

Agua Calientes-ből a Machu Picchu bejáratához folyamatosan indulnak buszok, szinte10 perc különbséggel egymás után. Amint egy megtelik, már indul is. A felfele vezető út kb. 30 percig tart, lefele nem több, mint 20 perc. Összesen húsz busz jár oda-vissza, mire az utolsó elindul, az első már jön is szemben. Az oda-vissza jegy ára 19 USD-be kerül, ha csak egy útra váltjuk meg a jegyet, 10 dollárt kell fizetnünk irányonként. A jegypénztár közvetlen a vonat végállomásánál átellenben, 5 óra 10 perckor nyit. Az utolsó busz 16 órakor indul vissza a Machu Picchuról. A buszok tiszták, mindegyik légkondicionált, modern. Az út maga látványos, a hegyoldalba vájt keskeny cikk-cakk szerpentin vezet felfele, kitérőkkel kialakítva, ahol a szembejövő busz félre tud állni, különben nem férnek el egymás mellett.

Felfele van időnk az esőerdő buja növényzetében gyönyörködni, rózsaszín és narancssárga orchidea-ligetek pompáznak az óriás kaktuszok és aloe verák között. A buszból nagyszerű kilátás nyílik Putucusi szent hegyre, és az alatta húzódó völgyre, az Urubamba folyóra, mely a vadvízi evezés kedvelt folyója. Önmagában már ez csodás látnivaló.

Hasznos információk

• A változó időjárásra készüljünk fel, esőkabát, esernyő legyen velünk és ne feledkezzünk meg rétegesen öltözködni.
• Fényképezőgép legyen mindig velünk.
• Vigyünk magunkkal elegendő folyadékot.
• Mivel a Machu Picchu területén semmilyen vásárlási lehetőség nincs, ezért az egész napos túrára készüljünk fel ennivalóval, csokoládét és cukorkát is tanácsos magunknál tartani.
• Kényelmes túracipőt húzzunk a köveken való kényelmesebb közlekedéshez, jó, ha az fogja a bokánkat, és nem vékony a talpa, valamint nem ázik át.
• A nedves meleg levegő miatt sok lehet a szúnyog, készüljünk fel megfelelő szúnyogriasztóval.
• Perui Sol mindig legyen nálunk, mert nem fogadnak el a belépőjegyek megvásárlásához más pénznemet.
• Amennyiben a Huayna Picchu megmászását is tervezzük, ne feledjük, hogy reggel 7 és 8 óra között indul az első 200 fős csoport, majd 10 és 11 óra között engedik a második 200 fős turnust. A létszámot nagyon szigorúan veszik. Hogy időben felérjünk, és ne érjen csalódás, hogy lemaradunk, nagyon korán kell kelni. Az első busz fél 6-kor indul a Machu Picchu bejáratához. Onnan még legalább fél óra gyalogút vezet a regisztrációs irodához, ahonnan a Fiatal hegyre engednek bennünket.
• Nem érdemes kihagyni, a látvány magáért beszél, feledhetetlen élményt jelent a Fiatal hegy csúcsáról a Machu Picchura rátekinteni.

A Machu Picchu nem csupán egy újabb világörökségi helyszín: a világ hét új csodájának egyike, amely iránt az elmúlt évtizedekben egyre intenzívebb figyelem irányult. Peru legjelentősebb turisztikai látványosságát 2014-ben mintegy 1,1 millióan keresték fel, és a látogatók száma azóta is évről évre emelkedett – annak ellenére, hogy az UNESCO hivatalosan naponta legfeljebb 2500 főben határozta meg az engedélyezett létszámot.

A helyszín túlterheltsége és sérülékenysége miatt a perui hatóságok már évekkel ezelőtt szigorú szabályozást vezettek be. A 2025-ben is érvényben lévő előírások szerint a turisták nem közlekedhetnek szabadon a romterületen: legfeljebb 16 fős, hivatalos idegenvezetővel kísért csoportokban látogatható, és csak előre kijelölt időintervallumokban.

A helyszínen tilos a dohányzás – ideértve az e-cigarettát is –, nem szabad semmilyen falra vagy kőre felmászni, továbbá tilos alkoholt fogyasztani, étkezni, vagy akár csak vizet inni a kijelölt zónákon kívül. A látogatókra a magatartásukkal kapcsolatban is szigorú előírások vonatkoznak: elvárás az illedelmes, tiszteletteljes viselkedés.

A természeti és épített környezet megóvása érdekében 2025-ben is tilos tűsarkú vagy túl kemény talpú cipő viselése, mert ezek károsíthatják a köveket. A szelfibotok használatát jelentősen korlátozták, az állványra szerelt kamerák és drónok pedig csak külön engedéllyel használhatók.

"Mikor megérkeztünk a Machu Picchu-hoz a szerpentinen felfele, és kiszálltunk a kényelmes buszból, eleredt az eső. Sok turista bőrig ázott, szerencsére mi dzsekiben voltunk, így se meg nem áztunk, sem meg nem fáztunk. Jó, hogy felkészültünk a változó időjárásra. Majd oszlani kezdtek a felhők. Érdemes felpillantani az égre is ilyenkor, a kondor látványa, a dupla szivárvány nem mindennapi jelenség. És pár perc múlva kisütött a nap. Machu Picchu festői látványa a maga pompájában tárult elénk."

---

"Nagyon izgultunk, hogy időben felérjünk, és el tudjunk indulni az első csoporttal, mivel az első buszt lekéstük. Mire felértünk, már hosszú sorban várakoztak a különböző nemzetiségű turisták. És belefértünk az első csoportba. A hegy csúcsára vezető út során sokszor emberpróbáló akadályokkal kellett megküzdeni. Először is a lépcsők készítettek ki. Milyen jó, hogy kényelmes, magas szárú bakancsot húztam a lábamra. Lépcsők és lépcsők meredeken felfele. Egyik magasabb, másik alacsonyabb, ahogy az ősi inkák megépítették. És lépcsők és lépcsők meredeken lefele. Sokszor szakadék mellett, sokszor pókjárásban a lefele vezető keskeny fokokon. Csak az induljon útnak, aki le tudja küzdeni a tériszonyát, aki megfelelő fizikummal rendelkezik. Ám ha felér a csúcsra, minden izgalmat elfelejt – egy ideig, mert onnan le is kell jönni. Ekkor értettük meg, miért is az a szigorú létszámkorlátozás." (Szemes Zsuzsa)

Látnivalók

Az UNESCO világörökségi listáján 1983 óta szerepel a kulturális és ökológiai csoport részeként a történelmi szentély néven ismert Machu Picchu. Lényeges, hogy a Machu Picchu fellegvára nem az egyetlen látványosság a környéken, vannak más látnivalók közelében, amelyeket szintén érdemes felkeresni. Huayna Picchu és a Hold temploma két világos példa arra, hogy nagy turisztikai potenciállal rendelkezik a terület. Hiram Bingham amerikai antropológus professzor nyitotta meg Machu Picchu kapuját a világ felé a Yale Egyetemmel közös feltárásokat követően.

Machu Picchu területe 20 hektár, ami két fő szektorra osztható: a mezőgazdasági szektorra és városi szektorra. A mezőgazdasági szektor a Machu Picchu déli részén található a kiterjedt teraszos földművelés mintájaként, amely létfontosságú szerepet játszott az inka időkben. Ahol egykoron burgonya és kukorica termelés folyt, jelenleg ezek közül néhányat sűrű növényzet borít. A mezőgazdasági szektor a térség mezőgazdasági termelői számára szolgált, e célra építették a különböző épületeket, melyek maradványai erre utalnak. A történész, Hiram Bingham szerint a felső teraszokon található "Külső Kaszárnya", jelentős stratégiai szerepet játszott a védelemben is, onnan olyan kilátás nyílik szerte szét, ahonnan ellenőrizni lehetett az idegenek közeledtét.

A városi szektor Machu Picchu északi részén található. A területet az épületek és terek jellemzik. Az Intiwatana (Napóra), a Nap templom és a Három ablakos lakosztály a leghíresebb épületek. A Intiwatana, azaz Napóra a Szent hegy tetején található, a fény és árnyék hatásának a változása szolgált az idő mérésére. Az oltárkő is ezt a funkciót volt hivatott betölteni. A Nap templom nincs nagyon jó állapotban, de nagy része még mindig megőrzi eredeti szerkezetét. A három ablakos lakosztály az inkák előtti időszak Tampu-tocco fellegvár szimbolikus ábrázolása. A legenda szerint az Ayar testvérek ezeken az ablakokon át hagyták el a várost az inkák teremtésének a napján.

A városi szektor jól láthatóan három területre van osztva:

• Szent kerület
• A Papok és Nemesek (főméltóságok) kerülete
• A Köznép kerülete, ahol a lakosság élte mindennapjait

Egyéb látnivalók Machu Picchu városi szektorában:

• A város főkapuja, megvédte a várost a betolakodóktól, a lakosság bejelentett emberei nyertek csak bebocsátást.
• Ebben a szektorban sok középület található, erre utalnak a Pirka falak maradványai.
• A Nap Templom félköríves épület tömör sziklából. Ebben az épületben két trapéz alakú ablak arról árulkodik, hogy abban az időben lakott volt, arany és drágakő. berakások díszítették.
• Az Intiwatana, a Napóra a "Szent hegy" tetején található, mely egyrészt a napfordulót és napéjegyenlőséget mutatta, az oltárkő segítségével a fény és az árnyék változás alapján az időt mérték.
• A Nap Templom, a Királyi Palota és a Források utcája között találjuk a 16 db Liturgikus Forrást.
• A Szent tértől északra található a 11 m hosszú, 8 m széles Főtemplom, melynek három falát kőből készült négyszögletes arcok alkotják.
• A Királyi Mauzóleum egy hatalmas kőtömb.
• A Ñusta Palota a Nap Templom komplexumában helyezkedik el, egyesek szerint Ñusta (hercegnő) kolostoraként ismert.
• A Szent tér az Intiwatana északkeleti lábánál található. Ez volt az a hely, ahol népszerű szertartások tartottak, mint az Inti Raymi vagy Napfesztivál Cusco főtéren.
• Börtönök
• Szent szikla 3 m magas, az alapzata 7 x 10,30 m. Alakja, mint egy macska, mely látszólag rituális funkciókra szolgált.
• Az Alsó- és Felső temetőben Machu Picchu elhunyt lakóit múmiaként temették el.

Történelmi háttér

Ezek a figyelemre méltó romok 1911-ben kerültek újra felfedezésre a tudományos világ számára, amikor Hiram Bingham amerikai régész rátalált a helyszínre, amit helyiek mutattak meg neki. A Machu Picchu, amely drámai módon kb. 300 méter magasan helyezkedik el az Urubamba folyó fölött, az UNESCO Világörökség része. Ezen kívül a legnépszerűbb dél-amerikai túra, az Inka Ösvény végpontja is.

A Machu Picchu története rendkívül érdekes; még mindig nem teljesen világos, hogy pontosan mi volt a hely szerepe az inka életben. A jelenlegi kutatók hajlamosak azt hinni, hogy Machu Picchu az inka elit nyári üdülőhelye volt. Egy adott időpontban nem élt ott több mint 750 ember, az esős évszak alatt ennél is kevesebben tartózkodtak ott. Az inkák Kr. u. 1430 körül kezdtek el építeni, de egy évszázaddal később, a spanyol hódítás idején elhagyták az inka uralkodók hivatalos helyszíneként.

Ami biztos, hogy Machu Picchu rendkívül jól el volt rejtve és jól védett. Perui hegyekben elhelyezkedve, a látogatóknak hosszú völgyeken kellett átkelniük, amelyeket inka ellenőrzőpontok és őrtornyok szegélyeztek. Figyelemre méltó, hogy a spanyol conquistadorok elkerülték a helyszínt. Azonban sokan azt állítják, hogy tudomásuk volt az ősi városról, amelyről egyes 20. századi szövegekben is említés történt. Azonban csak Bingham volt az, aki tudományos szempontból felfedezte Machu Picchut. Ő egy Yale Egyetem által szponzorált úton volt, amely során az utolsó inka fővárost, Vilcabambát kereste, amelyet szintén újra felfedezett, de a látványosabb Machu Picchura koncentrált.

Machu Picchut 1981-ben perui történelmi szent hellyé nyilvánították, és 1983-ban UNESCO Világörökség lett. 2007 szeptemberében Peru és a Yale Egyetem megállapodást kötött a Hiram Bingham által az 20. század elején eltávolított műtárgyak visszaadásáról. Mivel a spanyolok nem fosztották ki, amikor meghódították az inkákat, különösen fontos kulturális helyszínnek számít, és szent helynek tekintik.

További beszámolók

Sokfelé jártunk már a világban, de amikor a Machu Picchuról lenéztünk az alattunk kanyargó Urubamba folyóra, valami mély és nehezen megfogalmazható érzés kerített hatalmába. Megérintett bennünket a gondolat, hogy minden bizonnyal egyetlen felmenőnk sem tette meg ezt az utat – a táj és a hangzásában is idegenséget sugalló folyónév olyan világba vezetett, amelytől mindig is távol éltünk. A titokzatos romok és a vad, szinte szürreálisan szép hegyvidék látványát különös kontraszttal lágyítják a szabadon sétálgató lámák, akik már-már otthonossá, szelíden emberközelivé teszik ezt a monumentális helyet.

Az útikönyvek és a helyi vezetők továbbra is szorgalmasan mesélnek minden kő, fal és terasz feltételezett múltjáról. Hogy mennyi ebből az igazság, azt talán senki sem tudja biztosan. De végső soron mindegy is: a Machu Picchu által árasztott építészeti és természeti szépség ereje így is, úgy is maradandó élményt jelent, amely túlmutat a szavakon és értelmezéseken.

---

A bejárattól körülbelül tizenöt perc gyaloglás várt ránk felfelé – ez ugyan nem számít extrém teljesítménynek, de 2500 méteres magasságban minden lépés jóval nehezebbnek tűnik, mint a tengerszint közelében. Az eső már elállt, csak a szürkés felhők gomolyogtak felettünk, amikor egyszer csak, egy kanyar után, feltárult előttünk a látvány, amiért idáig jöttünk: Machu Picchu. Már annyiszor láttuk fényképeken, dokumentumfilmekben, útikönyvekben – de élőben, ebben a léptékben, ilyen kulisszák között állni előtte… egészen más. Megfáradt lábaink szinte gyökeret eresztettek. A hely valóban lenyűgöző: lélegzetelállító és megmagyarázhatatlanul emelkedett, egyszerre misztikus és emberfeletti.

Egyetlen nap is kevés lenne a teljes bejárásához, nemhogy az a szűk öt-hat óra, ami nekünk jutott – mégis próbáltunk minden pillanatot beégetni az emlékezetünkbe. A ködfelhő, amely eleinte sejtelmesen körülölelte a romokat, fokozatosan felszállt, és ahogy telt az idő, egyre tisztábban rajzolódtak ki előttünk a teraszok, falak és szentélyek, mintha maga a táj is azt akarta volna, hogy emlékezzünk rá.

---

A másik lehetőség a vonat: Ollantaytambóból indul, és egyenesen Aguas Calientesbe, vagyis a Machu Picchu alatt megbúvó faluba visz. Ez a leggyorsabb és kétségkívül a leglátványosabb útvonal, ugyanakkor az egyik legdrágább is. 2025-ben a legolcsóbb egyirányú jegy körülbelül 10 000 forintnak megfelelő összegbe kerül, és mindössze másfél óráig tart az utazás. Létezik ugyan egy kifejezetten a helyiek számára fenntartott, jóval olcsóbb vonat is, ám arra turisták nem válthatnak jegyet.

Busz Aguas Calientesbe továbbra sincs, így a legtöbb látogató kénytelen kifizetni a 20 000 forint körüli oda-vissza vonatjegyet, majd még rászámolni a nagyjából 8000 forintos belépőt Machu Picchuba. Félreértés ne essék, nem az utazási forma ellen van kifogásom – hiszen valóban kényelmes és szemet gyönyörködtető –, csupán az arányok zavartak. Ugyanis Peru más részein ennyi pénzből akár három napig is kényelmesen utazgathat az ember.

Sokáig úgy hittem, hogy nincs más út, ha valaki Cusco felől szeretné megközelíteni Machu Picchut – és épp emiatt már-már beletörődtem a kiadásba. Szerencsére azonban kiderült, hogy létezik egy alternatíva is.

---

A főszezonban – különösen május és szeptember között – a belépőjegyek az Inka Ösvényre már hónapokkal előre elfogynak. Aki ezt az útvonalat választja, annak érdemes jóval korábban lefoglalnia helyét, mert a túra iránti érdeklődés az utóbbi években csak tovább nőtt. Februárban az ösvény zárva tart: ilyenkor karbantartási munkálatokat végeznek, illetve a természetnek is időt adnak a regenerálódásra.

A túraútvonal szélessége 2,5 és 6 méter között változik, és néhány szakasza 4200 méteres tengerszint feletti magasságba emelkedik, így megfelelő akklimatizáció nélkül nem ajánlott nekivágni. Májusban és júniusban az éjszakák már-már dermesztően hidegek, ezért nem árt vastagabb hálózsákot és meleg ruhát csomagolni.

A túlhasználat megelőzése érdekében 2025-ben is csak napi 500 ember léphet az ösvényre, ebből csupán 200 lehet turista – a többi helyet túravezetők, teherhordók és személyzet töltik be. Az Inka Ösvény ennek az egykori, zseniálisan kiépített birodalmi úthálózatnak azon szakasza, amely látogatható a nagyközönség számára. Három népszerű útvonal keresztezi egymást: a leghosszabb és legvadregényesebb a Mollepata, a legismertebb a klasszikus, és a legrövidebb az egy napos túra.

A Mollepata-útvonal különösen gazdag élményekben: magas andoki hágókon, köderdőkön, alpesi tundrákon vezet keresztül, alagutak és inka romok mentén kanyarog, végül a Nap-kapun áthaladva tárul fel előtted Machu Picchu lélegzetelállító látványa. A klasszikus útvonal – bár csupán 104 kilométer hosszú – négy-öt napos túrát igényel, hiszen a terep meglehetősen változatos és fizikailag is kihívást jelent. Kiindulópontja 2800 méter magasan fekszik, az ösvény pedig számtalan hajdani inka település mellett vezet el, köderdők és mély völgyek ölelésében.

A tájat lépcsősorok, rituális fürdők, kutak és oltárok tarkítják – utóbbiaknál, a régészek szerint, lámákat áldoztak az isteneknek. A romok egy része már csak részlegesen maradt fenn, a dzsungel évszázadok alatt visszavette a maga terét – ám éppen ez a félig benőtt, mohalepte állapot ad nekik különös varázst. Egyes szakaszokon burgonya-, kukorica-, gyümölcs- és édesburgonya-ültetvények mellett haladunk el, máshol a hegyek lábánál csörgedező folyókat követjük.

A túra fénypontja a Nap-kapuhoz vezető meredek lépcsősor, amelynek tetejéről, egy hirtelen nyíló sziklaszirt pereméről tárul elénk a Machu Picchu. Ez az a pillanat, amikor az ember tényleg elakad a lélegzete – nem csupán a látványtól, hanem attól az érzéstől is, hogy egy ősi világ küszöbén áll. Innen már csak egy könnyed lejtős séta, és ott vagyunk a Világörökség részét képező romváros szívében, a kövek között bolyongva, átitatva idővel, történelemmel és mítosszal.

---

Peru 2025-ben továbbra is határozottan fellép a Machu Picchu területén tanúsított tiszteletlen viselkedéssel szemben, különös tekintettel azokra a turistákra, akik meztelenül pózolnak a világörökségi helyszínen, majd a képeket közzéteszik az interneten. A kulturális minisztérium limai közleménye ismételten elítélte az efféle magatartást, mondván, hogy az sérti az ország történelmi örökségét, és méltatlan az inka civilizáció emlékeihez.

A kormány döntése nyomán az őrzést és a biztonsági intézkedéseket kétszeresére erősítették meg a Machu Picchunál, és a hatóságok szigorúbban ellenőrzik a be- és kilépést, valamint a területen belüli mozgást is. A meztelen fotózás mellett egyre nagyobb aggodalmat kelt a vandalizmus terjedése: az utóbbi időben megszaporodtak a graffitikkel okozott rongálások is.

A közelmúltban például festékszóróval fújták le a Cuzcóban található híres tizenkét szögű követ, amely az Inca Roca palotájának falában található, és a régió egyik legismertebb történelmi kőfaragványa. A feltételezett elkövetőt már több más kulturális helyszínen is azonosították, ahol szintén rongálást követett el. Az ilyen esetek miatt Peru egyre komolyabban veszi az örökségvédelmet, és nem habozik akár jogi lépéseket is tenni a kulturális értékeinek megóvása érdekében.

---

Lehetséges, hogy ő a legjobb magyar idegenvezető? A honlapunk (önkényesen) a Top 5-be sorolja. Ő a Karesz. 

---

Az volt az elképzelésünk, hogy másnap hajnalban útnak indulunk, és még az előtt felérünk a hegy tetejére, mielőtt ellepik a turisták a sítiót. Reggel fél hat tájban nekivágtunk visszafelé annak az ösvénynek, amelyiken előző nap is jöttünk, majd úgy két kilométer után balra fordultunk, hogy egy hídon átkelve elérjük a hegy lábát. A híd előtt valami sorompóféléhez értünk – egyfajta őrbódé állt ott, amely láthatóan a járműforgalmat ellenőrizte, mellette viszont volt egy másik, gyalogosoknak fenntartott átkelő is. Természetesen azt választottuk. Úgy tűnt, mintha ült volna valaki az őrbódéban, de senki sem szólt ránk, így gond nélkül mentünk tovább. Mint később kiderült, ez hiba volt.

A szerpentinszerűen kanyargó betonút mellett, amelyen a turistabuszok száguldanak felfelé (oda-vissza 50 solért – kösz, de nem), indul az a gyalogösvény, amit én csak Halálútnak neveztem el. Képzelje el, hogy 500 méternyi szintkülönbséget kell leküzdenie másfél óra alatt, végig párás, csúszós, 20-40 centiméter magas kőtömb-lépcsőkön kapaszkodva. Nagyon megizzasztott. Őszintén meglepett, milyen nehezen bírtam vele – különösen azért, mert egész életemben rendszeresen mozogtam, és mindig jó kondiban voltam. Vigasztalásképp azzal nyugtattam magam, hogy a túra előtti napokban átvészelt betegség még nyilván éreztette hatását. Ezt az érvet végül sikerült is elhitetnem magammal.

---

Kelés hajnali ötkor, hogy elérjük a reggeli vonatot – és ha már itt tartunk, ejtsünk pár szót erről az utazási formáról. Értem én, hogy a világörökségi helyszínek fenntartása pénzbe kerül, de 2025-ben is 18 ezer forintnyi összeget elkérni másfél órányi vonatútra... nem túlzás egy kicsit? Oda-vissza két főre 75 ezer forint – és ebben még nincs benne sem a belépőjegy, sem a busztranszfer, sem egyéb költség. Ne értsen félre senki, nem a rendszerrel van bajom, hanem az arányokkal. Még az is, aki sportosan gyalog vág neki az Inka Ösvénynek, fizet az engedélyért, és ha hordárt is fogad, a végén ugyanott van.

A kedvünket az sem javította, hogy már második napja szakadt az eső. És ilyenkor jusson eszünkbe, hogy a legtöbb turista hónapokkal előre megváltja a jegyét – hiszen a napi látogatószám korlátozott –, így ha rossz időt fog ki, nincs mit tenni. A vonatnál is ugyanez a helyzet: sokan nem kapnak már helyben reggeli járatra jegyet.

A korai órák ellenére a kereskedők már ott sürögtek az állomásnál. Azonnal kiszúrták, hogy a túrabotom végéről hiányzik a gumi, és próbáltak rábeszélni a vásárlásra. Elutasítottam – hiba volt. A hegyen őrök figyelik az eszközöket, és akinek hegyes végű a botja, elrakatják vele. Esőkabát, szúnyogriasztó – ezek nálunk voltak, akárcsak a gondosan becsomagolt reggeli csomag, amit a szállásadónk állított össze, mivel túl korán indultunk a reggelihez.

A peronhoz csak jeggyel lehet bejutni, a kapunál útlevelet is kérnek. A váró kulturált, kávézó is van, de elég negyedórával indulás előtt kimenni. A vonat már bent állt – egy Ollantaytambo-ból induló szerelvény volt ez. Egyébként Cusco felől is lehet indulni, valamivel drágább és hosszabb, de szép időben az Urubamba-völgy panorámája megéri. A kalauz nem a vonalkódos jegyet, hanem az útlevelünket nézi, és a listán pipál. A helyjegyünk menetiránynak háttal szólt – így jártunk. A bőrülések kényelmesek, kis asztalka, tetőablak – ami sajnos csak a köd látványát erősítette. Bőséges fűtés, a kalauzok kávét, teát osztogatnak. A bepárásodott ablakokat az utasok törölgetik, és sokan a mosdó lehúzható ablakából próbálnak fotózni – innen is készült néhány használhatatlan képem az Urubamba folyóról. A név amúgy gyönyörű, mintha afrikai eredetű lenne, pedig nem az.

Az út vége felé a kalauzok új egyenruhát öltöttek, és zsúrkocsin szuveníreket toltak körbe – például 12 ezer forintért Perurail logós szombrérót. Az egyik kitérőnél láttunk egy szerényebb állapotú szerelvényt is, amelyen néhány helyi és pár hátizsákos turista utazott. Hivatalosan nem létezik ez az opció, de aki utánajár, találhat pénztárcabarátabb megoldást is.

A végállomás Aguas Calientes – a Machu Picchu lábánál fekvő falu, ahonnan a túrázók és a kényelmesebbek is útra kelnek. A legtöbben busszal mennek tovább; a sor hosszú, de a járművek sűrűn fordulnak. A jegypénztárnál derült ki, miért lassú a haladás: a pénztáros mindenkitől kéri a Machu Picchu belépőt is, hogy megbizonyosodjon róla, valóban jogosult az utazásra. Emellett útlevelet is kér – talán azért, hogy érvényesítse a külföldiekre vonatkozó árat, ami jóval magasabb, mint a helyieké. Miután felpréselődtünk a húszfős Mercedes buszra, megkezdtük a szerpentinen kapaszkodást.

A bejáratnál alig van hely a buszoknak fordulni, de ügyesen manővereznek. Odabent tömeg fogadott – eső és köd ide vagy oda, annyian voltak, mintha verőfényes nap lenne Disneylandben. A látogatószám-korlátozás látszólag csak annyit jelent, amennyi embert fizikailag fel tudnak hozni és átengedni a kapun.

A köd sajnos megmaradt, így csak néhány lépcsőnyit láttunk a híres teraszokból. Szórakoztatásképp azokat a turistákat figyeltük, akik tűsarkúban vagy papucsban érkeztek. A térképem mellett időnként megkérdeztem egy őrt is, hogy hol vagyunk – 10-re át kellett érnünk a Huayna Picchu bejáratához. Itt külön belépő szükséges, előre megvásárolva, és naponta két turnusban engedik fel a látogatókat. Minket 9:50-kor még elhajtottak, csak később engedtek be, amikor is egy naplóba be kellett írnunk nevünket, nemzetiségünket és a túra kezdési időpontját – valószínűleg azért, hogy nyomon követhessenek, ha nem térünk vissza.

Ahogy haladtunk felfelé a romantikus ösvényen, oszladozni kezdett a köd, előbb a szemközti hegyek, majd a völgy is láthatóvá vált. Ekkor jött a felismerés: ez a túra nem nekem való. A csúszós, sáros ösvény, a meredek sziklafalak között egy rossz lépés is végzetes lehet. Hosszas mérlegelés után úgy döntöttünk, visszafordulunk, annak ellenére, hogy fejenként közel háromezer forintot fizettünk a belépőért. Talán a Montaña Machu Picchu jobb választás lett volna – hosszabb ugyan, de kevésbé veszélyes. Igaz, oda is előre kell jegyet váltani, de rossz időben az sem lenne élvezetes.

Délutánra végül szerencsénk lett: felszállt a köd, elállt az eső, sőt néhány percre még a nap is kisütött. A nagy „első pillanat” ugyan elmaradt, de legalább elkészülhetett a kötelező fotó – ha épp nem állta el a kilátást egy csoport szelfiző turista. A kijárat megtalálása sem volt egyszerű, mert több útvonal egyirányúsítva van, és a szabályokra figyelő őrök sípolással figyelmeztetnek, ha valaki szembemegy.

Mire kiértünk, újra esett, de a nagyobbik gond a buszmegállónál fogadott: döbbenetesen hosszú sor várt visszafelé. Felmerült bennünk a gyalogos leereszkedés gondolata is, de a közelben posztoló rendőr elmondta: az út három órás és 1400 méter szintkülönbséget jelent – elvetettük. Végül egy óra sorban állás után feljutottunk a buszra, és húsz perc múlva már Aguas Calientesben válogattunk az éttermek között.

A hideg miatt behúzódtunk egy zárt helyre, ahol sajnos még mindig engedélyezett a dohányzás. Egy megégett pizza 2500 forintnak megfelelő összeg, egy liter Cusqueña sör 1800, és mindezt 13% szervizdíj is megfejeli. Kedves Mamád jól van?

A vonatállomást alig lehetett látni az árusok standjai között, de most jól tettük, hogy fél órával előbb érkeztünk. Reggel még fűtöttek, most viszont a klímát tolták: kapucniban ültünk, forró teáscsészét szorongatva. Kimerülten, de élményekkel telve értünk vissza a szállásra – egyikünket sem kellett ringatni az elalváshoz.

---

Machu Picchu alacsonyabban fekszik Cuscónál. Cuscóba egy órás a repülőút Limából, a fővárosból. Cuscóból kb. 3 és fél órás az út Machu Picchuhoz vonattal vagy busszal.

Másodszorra már okosabbak voltunk. Míg a vonat nagyon kényelmes, és lehet látni az üveg tetőkön keresztül az Andok hegyeit, ez jóval drágább megoldás is. Másodszor már sokkal közelebb aludtunk: Ollantaytambóban, mely a legközelebbi város Aguas Calientesen (Machu Picchu Pueblo) kívül az inka romokhoz. Onnan kb. másfél óra vonattal Aguas Calientes.

Ollantaytambóban nagyon megéri időt tölteni úgy szintén. Ott is vannak inka romok és nagyon régi köves utcák csatornákkal. Nagy piac is.
Onnan kis, helyiek által használt busszal mentünk vissza Cuscóba, sokkal olcsóbban.
Aguas Calientes gyalogos falu, nincsenek kocsik.
Innen fel lehet túrázni a romokhoz, vagy busszal mész föl, ami még jó fél óra tűkanyaros utakon. Mi a buszt választottuk, hogy időt spóroljunk meg.
A romok körül napokig is lehetne sétálni.

Lefelé viszont a második alkalommal túráztunk, mely egy órán keresztüli lépcsőzés lefelé és lejtőn. Valamiért itt kipurcantak a lábaim 😁, és utána egy darabig nem voltam képes lábra állni. Nem fájt, csak összerogytam.
Elmondhatatlanul lenyűgöző hely. Magával ragad. 🤩 Mikor korán megérkeztünk, még felhők takarták, de szerencsére hamar szertefoszlottak. Lámák is sétálnak sokfelé.

Egyébként áprilisban és júniusban voltunk.
Mindenki jól bírta a magasságot, kivéve a lányunk, aki estére mellkasi szorításokra panaszkodott. Machu Picchu 2430 méteren van, Cusco 3400 méteren.
A folyó neve: Urubamba.
A készpénzzel való fizetésre figyelni kell, hogy csakis tökéletes bankjegyet fogadnak el!
Sokfelé kutyák vannak lejjebb, de szelídek. (2025)

Fotóegyveleg

A Machu Picchu fűnyírója, a láma - Ami a Lám a z enyém, lám az enyém sötét kék-et illeti, az általában sötétbarna, de genetikai különlegességként nagyon ritkán előfordulnak kék szeműek is!!! - H. Andrea fotója

Vissza az elejére

Kommentek