Peru

Általános tanácsok | Arequipa | Észak-Peru | Nazca-vonalak | Beszámolók egyéb helyekről | Fotóegyveleg

Általános tanácsok

"3 hét: Ennyi idő alatt Perut még közepesen rendesen sem lehet bejárni, de azért három hét elég az alapokhoz. Ebbe bele kell férnie Cuzcónak és a környékének, természetesen a Machu Picchuval együtt, Limának, a Nazca-vonalaknak, az északi sivatagos rész preinka emlékeinek, és talán Arequipa óvárosának és a Colca-kanyonnak is. (2013)" forrás

Perui utazása tervezésekor feltétlenül javasoljuk, hogy vegye igénybe a Peru-specialista utazási szakember, Kovács Maya bizonyosan értékes, hasznos tanácsait, ajánlásait és ajánlatait: maya.kovacs@vista.hu

Arequipa

"Arequipa volt az eddigi kedvenc városom Dél-Amerikában. Az ideális, nyolcszázezres latin-amerikai város. Akárcsak a kontinensen mindenhol, Arequipa középpontja is a Plaza de Armas, a főtér, amelynek helyét még az alapító konkvisztádorok jelölték ki. Itt áll a katedrális, néhány középület, valamint annyi turistacsapdaként működő étterem, hogy a Vörösmarty tér környéke is megirigyelhetné. A belvárosban, ha enni az utcáról nem is lehet, de kétségtelenül példás rendben vannak tartva a házak és az utcák. A főtér környékén található legértékesebb telkeken állnak az egykori gazdag spanyol családok palotái, amelyek jó részét ma a világ jelentős pénzintézetei foglalják el. De tökéletes állapotban van a számtalan templom, és a város legnagyobb nevezetessége, a több háztömbnyi területet elfoglaló Santa Catalina apácakolostor is." forrás

  • Estación Verde: A szendvicsező, amely egy remek szendvicsezőkkel teli utcában úgy próbál vendégeket csalogatni, hogy gyengébb szendvicseket készít.

  • Machis: Furcsa ételplaza, amely kerthelyiségében kiváló cevichét és egyéb tengeri származású ételeket adnak.

  • Mamut: Kívülről béna Subway-koppintásnak tűnik, bent viszont olyan elsőrangú szendvicseket adnak, amilyenről egy Subwayben álmodni sem lehet.

  • Mercado San Camilo: Turistaprogramnak is jó piac, a középső standoknál viszont hihetetlen olcsó és egész jó cevichét adnak, fantasztikusan pörgős és szórakoztató környezetben.

  • Pura Fruta: A Mamutnál hangyányival gyengébbek a szendvicsek, cserébe viszont nagyobb a gyümölcslé-választék.

  • Colca-kanyon: Erről is írtam hosszabban. A lényeg, hogy simán egyedül kell csinálni, teljesen felesleges szervezett túrához csatlakozni. Minden faluban van szállás- és étkezési lehetőség.

  • Belváros: Arequipa központja Latin-Amerika egyik legszebb gyarmati maradványa, amiről írtam hosszabban is.

  • Iglesia de la Compañia: A legszebb belvárosi templom, szórakoztatóan színesre festett sekrestyével.

  • Monasterio de Santa Catalina: Több háztömbnyi helyet elfoglaló, egykor város-a-városban méretű apácakolostor. Kihagyhatatlan.

  • Museo Santury: Az inkák által mindenféle hegycsúcsokon feláldozott gyerekek múmiáit bemutató, egészen kiváló múzeum.

forrás


"Miután megérkeztünk Arequipába, a gyors ebédet egy rövid séta és bevásárlás követte, majd mindenki a másnapi program szervezésére indult. A csoport nagyobb része a Colca-kanyonhoz ment kondorlesre, míg a fiatal huligánok (Zsoli, Gábor és jómagam) a downhillezésre szavaztunk. Körbekérdeztük az irodákat, milyen lehetőségek vannak (kerékpár, indulási időpont, magasság, hossz stb.), és végül befizettünk egy reggel kilenc órakor induló, 4-5 órás programra.

Este úti- és egykori padtársammal - szombat lévén - még a város éjszakai virágszálait is meg kívántuk csodálni, így újdonsült helyi kísérőnket, Ronaldot megkérdeztük a lehetőségekről. Ő szíves örömest csatlakozott hozzánk, így este tízkor belevágtunk a lepkészésbe. Első ízben egy strip-clubban sikerült kikötnünk, amely a hangulat megalapozásához megfelelő helynek bizonyult, azonban a gazdaságossági szempontjainkat nem elégítette ki, így egy brazil és helyi lányokkal történő rövid táncolást követően átreppentünk egy diszkónak, vagy music clubnak csúfolható helyre. Roland ide még eljött velünk, de mivel neki a másnapi túrája hajnal 4-kor indult, egy körül magunkra hagyott minket, mi pedig spanyol tudásunk fitogtatva ismerkedtünk a helyi, felettébb barátságos kis hölgyekkel. Fél négy körül már kicsit nyúzottan, de a másnap reggeli tekerés bűvöletében estünk be a szállásunkra." forrás

Észak-Peru

  • Főtér és környéke: Trujillo belvárosa Arequipa mellett a legjobb a műfajban Peruban.

  • Chan Chan: Egykor a világ legnagyobb agyagvárosa volt, ma alig vannak derék fölé érő falak. És nagyon meleg is van a sivatagban, de hát mégiscsak ez volt egykor a világ legnagyobb agyagvárosa.

  • Huacas del Sol y la Luna: Egy irtózatos méretű, és csak egy szimplán hatalmas piramis-szerűség Trujllo mellett. Az utóbbi az egyik legnagyobb szám egész Peruban, és a romok melletti múzeum is nagyon rendben van.

  • Museo Cassinelli: Minden bizonnyal a világ legbizarrabb fekvésű múzeuma, közvetlenül egy Repsol márkájú benzinkút alatt. Ettől a kerámiagyűjtemény talán csak még hihetetlenebb.

Chiclayo és környéke

  • Hostal Latino's: 25 dollárt fizettem érte, ami több, mint Dél-Amerikában szoktam, viszont ezért légkondit, wifit, kábeltévét, és teljes elszigeteltséget kaptam az utca mocskától.

  • Café Colón: Chiclayóban valamiért nem tudtam jó éttermeket találni, a kínálatból még mindig ez tetszett a legjobban. A tiradito nagyon jó volt, a ceviche sajnos nem.

  • Piac: Ha már amúgy sincsenek jó éttermek, érdemes bevállalni a piac nevetségesen olcsó cevichéjét. Ráadásul nem is volt rossz.

  • Museo Tumbas Reales de Sipán: Egy 1987-ben érintetlenül feltárt moche fejedelmi sírra épülő múzeum. Nagyjából a perui Tutanhamon.

forrás


  • Revash: A látogatást simán meg lehet oldani tömegközlekedéssel és gyaloglással. Hét hónap alatt először az itteni csúszós lépcsőkön éreztem, hogy nem kellett volna egyedül menni, úgyhogy csak óvatosan.

  • Tajopampa: Ez a kétnapos túra a Petaca, Bóveda és Diablo Huasi nevű chachapoyas romokat és síremlékeket keresi fel. Egész normális helyen lehet aludni, nagyon kevesen jutnak el ide, és még esős évszakban is hatalmas élmény.

  • Kentikafé: A leymebambai múzeummal nagyjából szemben lévő kávézó madáretetőinél annyi kolibrit lehet egészen közelről bámulni, amennyi egy életre elég.

  • Museo Leymebamba: A közeli Laguna de los Cóndoresből ide hozták le az 1996-ban megtalált, elképesztően értékes chachapoyas múmiákat. Nem a világ leggazdagabb múzeuma, de a múmiák hűtőszobája tényleg világszám.

Chachapoyas és környéke

  • Gocta: Nem érdekel, hogy a világ pontosan hanyadik legnagyobb vízesése, én már az egész műfajt unom. Beszéltem olyannal, akinek hatalmas élmény volt, úgyhogy hátha másnak is.

  • Karajía: A legkönnyebben megközelíthető és leglátványosabb antropomorf szarkofágok Chachapoyas közelében. Érdemes távcsövet vinni, mert nem lehet igazán közel menni.

  • Kuélap: Bár az összehasonlítgatás Machu Picchuval nevetséges, ahhoz semmi kétség nem fér, hogy a helyszín és a hatalmas falak nagyon jól néznek ki.

forrás


"Amióta január elején elhagytam Santiago de Chilét, ugyanazt látom a tengerparton: az Andok és a Csendes-óceán közti keskeny, sivatagos sávot. Voltak érdekesebb szakaszok, mint Chile északi része vagy a Nazca-vonalak, de a kopár semmit azért meg lehet unni. Pláne, ha tele van eldobált, soha le nem bomló nejlonzacskókkal és sörös dobozokkal. Peru északi partvidéke, az utolsó szakasz a trópus előtt, szerencsére az egész, több ezer kilométer hosszú sivatag legérdekesebb darabja." forrás


"Ennél a gyilkos vidéknél nem nagyon van érdekesebb úti cél a turisztikailag egyébként is jól eleresztett Peruban. Minden, amit a magára adó turista szeret, itt megtalálható: izgalmas természeti környezet, Indiana Joneshoz méltóan rejtélyes és vadregényes romok, kevés fehér ember, és a kvázi-úttörés lehetősége a hatalmas hegyek közt. Különösen az utóbbi értékes kincs Peruban. Az egykori Chachapoyas-kultúra területét ma ugyan már átszelik utak, és a kisebb településeken is van legalább egy szálláslehetőség és egy étkezde, ahol rossz grillcsirkét lehet fogyasztani, a vadon azonban továbbra is érintetlen és felfedezetlen." forrás

Nazca-vonalak

Jön!

Beszámolók egyéb helyekről

"A csúcs alatt megpihenhettünk egy inka katonai erődnél. A hegy túloldalán ismét lejtő következett (minő meglepő), majd rövid emelkedő után, felhőbe burkolózva fogadtak minket Sayacmarca inka falai. Meghallgattuk az idegenvezető magyarázatát, majd lesétáltunk a völgybe, hogy átkeljünk egy kis patakon. Innen enyhén emelkedett az út, de gyönyörű esőerdőn vitt keresztül. Az egyik hágón megebédeltünk és feltöltődve kezdtük meg az ereszkedést a következő inka városhoz, Phuyupatamarca-hoz. Aznapi szálláshelyünk már csak pár órányi sétára volt. Az út gyönyörű tájon vitt keresztül és a szép színes virágok között még orchideákat is találtunk. 5 óra körül érkeztünk a sátorhoz. Tea után elindultunk felfedezni a kis természettudományi múzeumot és Winaywayna inka romjait. Visszaúton világító bogarak nyüzsögtek a sötétben." forrás


"Az utolsó perui napjainkat a Titicaca-tónál és -tavon töltöttük. Ez a tó 3800 méter magasságban található, és a világ legmagasabban fekvő hajózható tava.

Punoból indultunk hajóval az Uros-szigetekhez, a tó úgynevezett úszó szigeteihez. Ez egyfajta kultúrantropológiai program, magyarul megnéztük, hogy miként néz ki a szigetlakók hagyományos (elmaradott) élete. Fura falvak, mert a nyers szalmakunyhók dacára az emberek egyáltalán nem élnek primitíven, már a szárazföld közelsége és éppenséggel a turizmus hatásai miatt is. Nappaneljeikkel tévét néznek, bevilágítják a kunyhók belsejét, sőt környékét is. Noná, hogy mobiltelefonjuk is van és "bejárnak a nagyvárosba", Punoba. Észrevehető, hogy a szigeteken jószerével csak öregek és kisgyerekek élnek. A huszonévesek elmennek a modernebb világba.

Az úszó szigetek rögzítésének technikája igen érdekes. Ezt behatóan tanulmányoztuk. Amúgy ezek a szigetek nem véletlenül a parthoz (Punohoz) közelebb úsznak és nem a hatalmas tó nyílt vizein. Az úszószigeteken szinte minden valamiképpen a nádhoz kapcsolódik. A történeti háttér az, hogy embereket a szárazföldről elűztek, és kénytelenek voltak a tavon hajókon élni. Aztán jött az a megoldás, hogy a hajókat összekötve kvázi szigetek jöttek létre.

Másfél órát töltöttünk az úszó szigeten, aztán átmentünk egy tényleges szigetre, ahol a népség még ma is az inkák szabályainak, törvényeinek megfelelően élnek. A túra résztvevői szabályosan szétosztották különböző vendéglátó családokhoz, akik ebéddel szolgáltak. Minden nagyon egyszerű, de azért van valamiféle rötyi is. A mosogatási módszerük nem tűnt Köjál-konformnak. Na ott áram se volt. A szobánk tiszta volt és tágas, igaz az ajtó kb. a mellemig ért. Hiába a helyi népek nem nőttek magasra.

Az ebéd nem volt rossz, a leves felmelegítette a testünket. Aztán jött némi zöldség, krumpli és sajt. Fingom se volt, hogy ezt az egész ebédet hogyan tudták összehozni az általunk látott konyhaféleségben. Egy délutáni sétánk a a sziget legmagasabb pontjára vezetett. 4300 méter magasságban nincs meleg és a levegővétel sem egyszerű. A falu terén "gulyás party-t" néztünk, szóval úgy spontán táncikáltak, bazseváltak nekünk. Mindent a kedves turistának, aki vevő az egzotikus show-ra. A magaslatról csodás volt a kilátás a szigetre, sőt a tó egész nagy hányadára.

A sziget lakói többnyire földművesek. Inka hagyományok szerint teraszosan művelik a földet. Olyan kínai rizsföld jellege volt annak, ami láttunk. A magaslaton állt egy régi inka templom is, ahová azonban nem tehettük be a lábunkat, mert az tabu. A házak a szigeten modernebbek voltak, mint azt előre feltételeztük. A konyha jellege mindenhol talányos volt. Vacsorára megint levest kaptunk, utána valami rizses-húsos-zöldséges kotyvalékot. Pechem volt, mert a rizst utálom. A napi programtól baromira elfáradtunk, úgyhogy a vendéglátók tudomására hoztuk, hogy korán le akarunk feküdni, azaz újabb táncműsorra már nem akarunk menni. Másnap egy másik inka szigetre mentünk, ami nekem inkább (bocsi) jobb volt, mert ebédre pisztráng volt. Onnan már hajóztunk vissza Punoba." (G. P., 2013)

Fotóegyveleg

A Titicaca-tó felett kietlen a növényzet

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon