ÚTIKRITIKA.HU / Spanyolország

Spanyolország

Földrajz | Időjárás | Történelem | Manapság | Spanyolokról | Turista etikett | Gasztronómia | Fotóegyveleg

Jellegzetes spanyolországi életkép dumapartizó idős urakkal - Kriszta fotója

Földrajz

Az Ibériai-félszigeten Portugáliával osztozkodó Spanyolország 505 ezer négyzetkilométer nagyságú, azaz csaknem 5 és félszer nagyobb hazánknál. 43,5 millióan lakják, 94 százalékuk római katolikus. Spanyolország Franciaország után a második legnagyobb területű nyugat-európai ország, és a második leghegyvidékesebb Svájc után. Spanyolország lakói közül 74 százaléknak anyanyelve a kasztíliai spanyol (castellano), 17 százaléknak a katalán, 7 százaléknak a galiciai (galego), 2 százaléknak a baszk. Jelenleg több mint 500 ezer cigány él Spanyolországban, felük az ország déli részén. A cigányok nagy része városlakó, de még elég sokan folytatnak vándorló életmódot. A világ 22 országában kb. 400 millióan beszélnek spanyolul (az USA-ban kb. 35 millióan).

Időjárás és éghajlat

Spanyolország nagyságánál és földrajzi, domborzati változatosságánál fogva éghajlatilag is sokféle. A déli és a keleti partszakaszokon a mediterrán éghajlat a jellemző sok napsütéses órával, kevés esővel és enyhe téllel. A belső területeken kontinentális a klíma jelentősebb hőmérsékleti ingadozásokkal, forró nyarakkal, és meglehetősen hideg telekkel. Az északi partszakaszon viszont óceáni az éghajlat.

Az ország éghajlata éppoly sokoldalú, mint földrajzi jellemzői. Mediterrán éghajlatú, a keleti és a déli partszakaszokon magas a napos órák száma és minimális a csapadékmennyiség, a tél pedig enyhe. A kontinentális vonásokkal bíró belterületeken nagyobb a hőmérséklet ingadozása, a nyarak rendszerint forrók, a tél viszont meglehetősen hideg lehet. Az északi, észak-nyugati partszakaszra az óceáni éghajlat a jellemző, mérsékelten meleg nyárral és csapadékosabb téllel. A Kanári-szigeteken szubtrópusi az éghajlat, a hőmérséklet egész évben 18 és 25 °C között mozog, minimális a csapadékmennyiség.

Itt Madridban most, január közepén reggel 0 fok körül volt, délutánra viszont 12 fokig emelkedett a hőmérséklet. Először csak novemberben kellett fűtenünk, és várhatóan február végéig tart a fűtési szezon. A tél hideg, de jóval rövidebb, mint Magyarországon: nagyjából két hónap, és nem a latyakos, ködös, ónos esős idő jellemzi, hanem inkább száraz, csípős reggelek, amelyek délutánra már tavaszias hangulatot hoznak.

Februárban rendszerint megérkezik a „febrerillo loco”: ilyenkor hirtelen akár 15–20 fokig is felmelegszik a levegő. Márciusban több az eső, de ennek ellenére is előfordulnak meglepően meleg napok – például április elején Cullera partján már fürödni tudtunk a tengerben, mert 34 fokot mutatott a hőmérő. A nyár hosszú, a tavasz és az ősz kellemesen enyhe, így az időjárás szinte egész évben ideális számunkra.

---

Úgy alakult, hogy éppen a kánikula tetőpontján értünk Madridba, ami július végén nem éppen a legideálisabb választás. Az viszont biztos, hogy a spanyolok semmit nem bíznak a véletlenre, ha a hőség elleni védekezésről van szó. A légkondicionálás mindenütt maximális fordulaton megy, olyannyira, hogy a boltokkal teli sétálóutcákon még az utca levegője is hűvösnek érződik a butikokból kiáramló hideg miatt. (Annál élesebben csap arcul a forróság, amikor az ember kilép ebből a hűtött zónából.) A señórák kézilegyezővel hűsítik magukat, és találkoztam olyan sétálóutcával is, ahol az egész szakaszt árnyékolókkal fedték be, hogy elviselhetőbbé tegyék a kánikulát.

Történelem

A jégkorszak idején az Ibériai-félsziget bizonyult az emberi faj számára az egyik élhető menedékhelynek, így a jégkorszak végét követően Európa északabbra eső részeit az ember a mai Spanyolország területéről népesítette be újra. Sok növényfajta spanyol földön ,,élte túl" a jégkorszakot. A történelem folyamán nagyon sokféle népcsoport telepedett le Spanyolország mai területén: ibérek, főníciaiak, görögök, rómaiak, vizigótok, baszkok, kelták, Észak-Afrikából átjött, muzulmán mórok. A főníciaiak a 8. században jöttek spanyol földre és a félszigetet ,,rejtett földnek", az ő nyelvükön span-nak nevezték el. (Igaz egy másik verzió szerint Spanyolország neve az Ispania, azaz a nyulak földje szóból ered.) Észak felé a Pireneusok hegyvonulatai olyan jelentős akadályt jelentettek, hogy a délen Marokkótól mindössze 15 kilométeres távolságból adódóan a korai spanyol történelem inkább Afrikához kötődött.

Spanyolország nagy része muzulmán uralom alatt állt a 8. század elejétől a 11. század közepéig. Az iszlám törvények alapján a keresztények és a zsidók szabadon gyakorolhatták vallásukat, de különadót róttak ki rájuk. A teljes félsziget csupán a 15. század végén szabadult fel a katolikus erők által. Az egyesült Spanyolország második királynője, Kasztíliai Johanna avagy Juana la Loca (1479-1555) a férje halálát követően éveken keresztül úgy utazgatott az uralma alatt álló országban, hogy mindenhová magával vitte holt urát egy üvegkoporsóban. Nyilván ezzel kapcsolatos a becenevében szereplő la Loca (az őrült) szó.

A Katolikus Izabella (1451-1504) és a neki referáló Kolumbusz szobra (Monumento a Isabel la Católica y Colón) Granadában  - Kriszta fotója

A spanyol inkvizíció eredeti célja az volt, hogy a lakosság nem keresztény tagjait kereszténnyé térítse meg. Az inkvizíció a 15. század második felétől egészen 1834-ig létezett. Az inkvizíció a hosszú története folyamán mintegy 350 ezer embert fogott perbe és legalább 10 százalékát ki is végezte (többnyire máglyán elégetéssel). II. Fülöp uralkodása idején (1556-1598) a 17. század közepéig a spanyol birodalom Spanyolországon kívül kiterjedt a mai Belgiumot és észak-franciaországi területeket magában foglaló spanyol Németalföldre, Dél-Olaszországra, Brazília kivételével Dél- és Közép-Amerika legnagyobb részére, a mai Egyesült Államok területének legalább a felére, a Fülöp-szigetekre (a királyról elnevezve), és kisebb ázsiai (pl. Makaó) és afrikai gyarmatokra.

Amerika felfedezésének emlékműve (Monumento al Descubrimiento de América) Madridban - Kriszta fotója

A spanyol világhatalom bukása leginkább az addig legyőzhetetlennek hitt hadiflottájuk, az Armada 1588-as vereségével indult el. A 133 hajóból álló flotta fele elveszett a viharos időben illetve a brit flotta ereje által. Az amerikai gyarmataikat a 19. században elvesztették. A spanyolok hozták Európába a paradicsomot, a burgonyát, a dohányt és a kakaót. Spanyolország nem vett részt sem az első, sem a második világháborúban. Viszont az 1936 és 1939 közötti polgárháborúban több mint félmillióan vesztették az életüket. Franco tábornok győzött a baloldalinak mondható köztársaságiak ellen. A Franco tábornok önkényuralma 1936-tól 1975-ig tartott. Franco uralma idején törvény írta elő, hogy a nők csak a férjeik engedélyével tehettek bármit az otthonon kívül. Nőknek nem lehetett munkahelye, bankszámlája, üzleti tevékenysége, nem indíthattak semmiféle törvényi eljárást. A hatvanas évekig a férj büntetlenül bánthatta a feleségét.

Nincs olyan európai ország, amely annyira rövid idő alatt olyan sokat fejlődött gazdaságilag és életszínvonalban, mint Spanyolország a hetvenes évek közepét követő 4-5 évben. Előtte egy szegény nyugat-európai országnak számított, ma Olaszország szintjén van. Óriásit fejlődött Spanyolország a nők egyenjogúsítása terén. Franco idején a nők és a nemzeti kisebbségek erősen el voltak nyomva.

Adolfo Suárez (1932-2014) volt a rendszerváltás utáni első miniszterelnök (1976-1981). Ez a szobor Ávila városában áll, mert itt a környéken született. - Kriszta fotója

Manapság

• Spanyolország a turisták által leginkább látogatott országok ranglistáján a negyedik, évente 58 millió látogató jön hozzájuk.
• A spanyolok a közvélemény-kutatások szerint többnyire, személyként kedvelik János Károly királyt, de nincsenek oda a monarchia intézményéért.
• Spanyolországban, Portugáliához hasonlóan eltörölték az életfogytiglani börtönre történő ítélést.
• Spanyolország termeli a világ olívaolajának 45 százalékát!
• Spanyolországban a 13 éves kor a szexben az úgynevezett beleegyezési korhatár. Ez a legalacsonyabbra megállapított korhatár (Máltán és Törökországban a legmagasabb: 18 éves kor) Európában. Tehát egy 13 éves gyerekkel való szex nem minősül náluk megrontásnak.
• A világon lottósorsoláson Spanyolországban lehet a legtöbbet nyerni, az úgynevezett karácsonyi sorsoláson: 2011-ben 720 millió euró volt a telitalálat nyereménye!
• Nehezen hihető, de állítólag a spanyolok több autót tulajdonolnak, mint mobiltelefont.
• Spanyolországban a havi minimálbér: 211 400 forintnak megfelelő euró (2015). 

2012-ben a spanyol luxuskurvák közös akcióban kinyilvánították: megtagadják a szolgáltatásaikat a bankároktól addig, amíg azok nem javítják a hitelfeltételeket a túlságosan eladósodott családok számára. Ez ám az igazi "övön aluli ütés". Egyébként Spanyolországban a becslések szerint kb. 300 ezer prostituált legálisan tevékenykedik (90 százalékuk illegálisan tartózkodó külföldi). A törvény csak a stricikre csap le. Spanyolországban nagyon alacsony a házasságon kívül született gyerekek aránya (mindössze 5 százalék, míg például a skandináv országokban 50 százalék). Roppant alacsony Spanyolországban a népszaporulat. Általános vélemény szerint ennek oka a magas munkanélküliségi ráta, a fizetések értékállóságának hiánya és az egyre magasabb rezsikiadások.

Mi hiányozna Spanyolországból?

Nagyon hiányozna, hogy Madridban a tél legfeljebb három hónapig tart, a leghidegebb hőmérséklet is csak mínusz 4 fok körül volt, és februárban már gyakran nincs szükség télikabátra. A tavasz korábban érkezik, a nyár hosszabb, az ősz kellemesen elnyúlik, a tél pedig szinte csak decemberre és januárra korlátozódik.

Hiányozna a modern infrastruktúra és a fejlett közlekedés: hogy gyorsan és egyszerűen bárhonnan bárhová el lehet jutni, és hogy a buszok, vonatok, metrók tiszták és megbízhatóak.

Hiányozna a sok zöld park. A belvárosba látogató turisták talán nem érzékelik, de a külső kerületekben – például Campo de las Naciones, Arturo Soria, Valdecarros – és a környező településeken, mint Coslada, Alcobendas, Alcalá de Henares vagy Rivas Vaciamadrid, rengeteg park van játszóterekkel, kutyafuttatóval. Szintén nagy ajándék a szabadtéri kondigépek rendszere, ahol bárki bármikor edzhet.

Hiányozna az is, hogy még a legkisebb faluban is van polideportivo municipal, vagyis sportközpont: focipálya, kosárlabdapálya, uszoda, tenisz- és padelpályák.

Hiányozna, hogy minden kerületben és faluban működnek idősek napközi otthonai, ahol szakképzett személyzet foglalkozik velük, programokat szerveznek nekik, és ahol az időskor nem egyenlő az elhanyagoltsággal. Itt az időseket tisztelik, és ők maguk is aktívak: sok nyugdíjas túrázik, kirándul, sportol. A vállalatok is felismerték, hogy a nyugdíjasok rendszeres jövedelemmel rendelkeznek, és komoly vásárlóerőt képviselnek.

Hiányozna, hogy a gyerekekre is ennyire odafigyelnek: a bölcsődének megfelelő colegio infantil intézményekbe már fél éves kortól járhatnak, ahol idegen nyelvet is tanulnak, és sportolásra nevelik őket.

Hiányoznának a gyönyörű városok – Sevilla, Segovia, Toledo – és az is, hogy Madridból mindössze másfél óra alatt AVE-val elérhető a tengerpart. Hiányozna a tengeri ételek bősége: tintahal, rák, kagylók, amelyek ára sokszor nem magasabb, sőt néha még olcsóbb is, mint a húsféléké.

Hiányozna a reggelizés kultúrája: itt nem a metrón rohanva bekapott péksüteményről és az íróasztalnál felhörpintett automatás kávéról szól a reggel. Inkább rászánnak 15–20 percet, hogy kávét igyanak croissant vagy tostada con tomate (pirítós paradicsommal és olívaolajjal) mellett, miközben beszélgetnek vagy újságot olvasnak. Hétvégén pedig még hosszabb ideig üldögélnek a teraszokon.

Hiányozna a chorizo (a jamón serrano kevésbé), az olívabogyó és sok más finomság.

Hiányoznának a szezonvégi kiárusítások is, amelyek során valóban jó áron lehet ruhát, cipőt és más termékeket vásárolni.

És talán leginkább az, hogy az emberek segítik egymást, és nem jellemző az a fajta fúrás, irigykedés, ami máshol sokszor megmérgezi a mindennapokat.

---

Akárcsak Olaszország és Görögország, Spanyolország is büszkén vallja magát a világ legnagyobb olívaolaj-termelő országának. Egy olajfa évente átlagosan 100 kilogramm olajbogyót hoz, amelyből nagyjából 20 liter olajat sajtolnak. A szüret két ütemben zajlik: először szeptemberben szedik a zöld olívát, majd december és március között a fekete bogyókat. Ma már a legtöbb ültetvényen speciális rázógépeket használnak a betakarításhoz, a magot pedig fűtésre hasznosítják. Egy olajfa körülbelül 60–65 évig terem bőségesen, de sok helyen meghagynak néhány idős példányt is: az 500–1000 éves fák göcsörtös törzse lenyűgöző látvány, még ha már nem is hoznak termést.

---

,, Gyerekek, iskolarendszer:

Mint nálunk, itt is alacsony a születési ráta (0,97gyermek/család), ugyanakkor magas az átlagéletkor.

A szülési szabadság mindössze 4 hónap. a bölcsi 400 EUR/hó + pelenka + étkezés! Mivel ez szörnyű nagy összeg, ezért az a jellemző, hogy latin-amerikai fiatal lányok babysitterkednek Spanyolországban: ez olcsóbb, mint a bölcsőde: 7-800EUR-t fizetnek nekik havonta a családok, a családdal együtt laknak és kapnak ellátást.

A gyerekek 3 éves kortól iskolakötelezettek: óvoda nincs. Kisiskola van: 3 évesen már leírják a nevüket, 5 évesen írnak és olvasnak. Ezután 6 osztályos iskola következik, majd 3 éves, és még egy 3 éves gimnázium, ami érettségit ad, de ez már nem kötelező.

Az állami oktatás igen gyenge, ezért sok a magániskola (kb. 500 EUR/hótól).

A legjobb egyetemek Sevillában, Santiago de Compostelában és Salamancában működnek.

Munkanélküliség:

Az aktív lakosság kb. 20%-a munkanélküli hivatalosan. Ez természetesen sántít, hiszen sok a feketemunka. A munkanélküli segély 1 év munkaviszony után jár, és a munkaviszonyban töltött hónapok összeadódnak. 1 év munka után 4 hónapig jár a segély, és a munkaviszonyos időszakba a segélyes időszak is beleszámít. A fizetés 75%-a a munkanélküli segély.

TB: állami és magán.

Az állami kórházakban kétágyas kórtermek vannak kialakítva zuhanyzóval, WC-vel. az ágyak fel- és leengedhetők, naponta!!! 2x cserélnek ágyneműt és naponta többször biztosítanak étkezést. Ugyanakkor kevés a szakorvos és a kórházi ágy, hosszú a várólista a kisebb műtétekre is. Minden tartományban megvan, hogy hány hónapon belül kell elvégezni az egyes műtéteket. Ha nem sikerül tartani a határidőt, akkor a beteget átadják a magánszektornak és a TB fizeti a magánszektorban történő ellátását.

Ha a magánszektorban fizeti az egészségbiztosítását az állampolgár, akkor ez kb. 600-700EUR költséget jelent minimum számára évente. A magánszektorban ugyanazok az orvosok dolgoznak, akik az államiban – a hivatalos munkaidejük után. A magánkórházak nem annyira felszereltek, mint az állami kórházak, viszont drágák: szemészeti vizsgálat kb. 100 EUR, mammográfia kb. 120 EUR."  (Andi, 2016)

residencia 3a edad - öregek otthona igazán tapintatos kifejezéssel: rezidencia harmadik életkor (bár az itthoni szépkorú is jól hangzik) - Kriszta fotója

Spanyolokról

Érdemes tudni, hogy a spanyol az országnak nem minden részében számít a fő nyelvnek. Baszkföldön a nagyvárosokon kívül az esukera nyelvet beszélik inkább, Katalóniában sok helyen a katalánt, Galiciában gallego-t. Valenciában valenciáno nyelven is beszélnek, Mallorcán a mallorguín az elterjedt. E két utóbb említett nyelv a katalán egy-egy dialektusának számít. Mindenhol értik, beszélik a spanyol nyelvet, amit ők castellano-nak (vagy casttiliannak) neveznek.

kr

• A nagyvárosokban és a tengerparti üdülő településeken a spanyolok közül sokan tudnak valamilyen szinten angolul. Ha biztosak akarunk lenni, hogy a megkérdezett helyi képes angolul válaszolni, akkor szólítsunk meg inkább 20-30 év közöttieket.
• Nemzetközi statisztikák szerint Európában a spanyolok hallgatnak legtöbbet rádiót (a csúcsidő e tekintetben a délelőtt 10 óra).
• Az egy főre jutó kábítószer fogyasztásban a spanyolok meglepően előkelő (szomorú?) helyet foglalnak el. Ehhez persze hozzá kell tenni, hogy Spanyolországban legális a cannabis (kender) személyes fogyasztása és házi termesztése. A cannabis puszta birtoklását már nem üldözik.
• A spanyolok kb. 80 százaléka saját tulajdonú ingatlanban (60 százalékban lakásban) él, ez európai viszonylatban az egyik legmagasabb arány. Európában a spanyoloknál a legnagyobb az arány második lakás (többnyire nyaraló) birtoklásában.
• A spanyolok jellemzően nem reggeliznek otthon, 13 és 15 óra között ebédelnek, 22 óra körül vacsoráznak, éjfél után térnek nyugovóra még a hétköznapokon is. Nem véletlen, hogy a helyi tévéadók főműsorai 10 után kezdődnek és kb. hajnali egyig tartanak.
• Spanyolország hagyományosan nagyon vallásos, római katolikus ország. Mindazonáltal a lakosságnak csupán 76 százaléka mondja magáról, hogy katolikus és 20 százaléka tekinti magát templomba járónak.
• Ha egy spanyol gyereknek kiesik a foga, akkor egy kisegér (Ratoncito Pérez) ajándékot hagy neki a párnája alatt.
• Penelope Cruz volt az első spanyol színésznő, aki Oscar-díjat nyert (2008-ban a legjobb mellékszereplő a Vicky Cristina Barcelona filmben).
• Javier Bardem az első spanyol színész, aki viszont 2007-ban kapta meg a Nem vénnek való vidékért az Oscart.
• Penépe Cruz és Javier Bardem 2010-ben összeházasodtak, két szép gyermek szülei.
• Hangosak, általban mindent hangosan csinálnak.Rengeteget beszélnek, elképesztően hadarnak.
• Örülnek, ha az ember spanyolul szól hozzájuk, értékelik.

"Egy spanyol mondta a spanyolokról: Rengeteget beszélünk és nagyon gyorsan. Segítőkészek vagyunk. Ha valaki az utcán útbaigazítást kér tőlünk, bármelyikünk segít, mégpedig alaposan és türelmesen. Mindkét orcáját megpusziljuk az ismerőseinknek. Nekünk két vezetéknevünk van, az apai és az anyai is. A foci a második vallásunk. Szeretünk az ételekről beszélni és étkezés után szívesen sétálgatunk a jobb emésztés érdekében is. Nálunk az életminőségében nagy jelentőséggel bír, hogy mennyi napot tudunk eltölteni szabadságon."

• Az USA és Brazília után Spanyolországban vetik alá magukat a legtöbben plasztikai műtéteknek.
• Sokkal jobban vigyáznak magukra, mint 20 évvel ezelőtt. A nők rengeteget törődnek magukkal és végre a férfiak is.
• A királyné, Letizia a példa. Bárhol, bármikor megjelenik, azonnal lehozza az újság, hogy mi volt rajta, mennyibe került, esetleg hányadszor ismétli ugyanazt a modellt? Nagyon ad magára látványosan nem öregszik egy percet se, ezzel diktája is a divatot. Vele ellentétben Fülöp király egyre emberesebb darabbá válik. Nem vállban.
• A spanyolok nagy szotyolafogyasztók és elképesztő gyorsasággal képesek kivarázsolni a pirított napraforgómagból az ehető részt.

"Görbe tükör, avagy sablonkép a spanyolokról: lusták, bulizós fajták, nőfalók, kitárulkozók, piszkosak, lelkiismeretesek, lobbanékonyak, nagyzolósak, folyton késnek, tudják hogy kell élni, bort isznak és sonkát esznek, temperamentumosak, szenvedélyesek, gyermekien érzelmesek, kifinomultak, mindenki cigizik és dumál egy időben, büszkék és hazafiasak, divatoznak, szeretnek táncolni, lazák, kulturáltak, tiszteletben tartják a kötelességeket és a jogokat, a történelem és az ősiség jelentőségteljes számukra, a szabadidős programokban jártasak, melegszívűek."

---

Milyenek a spanyolok?

A spanyol nők:
Az öcsém és a párom szerint a spanyol nők nem tartoznak a legszebbnek tartott nemzetek közé: vastag szemöldökük, finom bajszuk és sokszor igénytelen öltözködésük miatt ők inkább kevésbé vonzónak látják őket. Arcvonásaikat gyakran Penélope Cruz-hoz hasonlítják, amit nem mindenki tart előnyösnek. Érdekes módon viszont a párom úgy látja, hogy negyven fölött mintha megszépülnének, és sokkal igényesebbé válnának.

Az én benyomásom ennél jóval pozitívabb: a spanyol nőknek kifejezetten szép alakjuk van, rengeteg a karcsú, sudár testalkat. Hajuk dús és sötét, igazi mediterrán hajkorona. Az igaz, hogy a szemöldök és a bajusz szőrtelenítése terén van még hová fejlődni, és az is, hogy a legtöbbjük nem tud igazán ízlésesen öltözködni – pedig Madridban minden adott ahhoz, hogy olcsón is jól nézzen ki valaki. Elsőre sokkoló lehet a kissé férfias, mély hangjuk, de ehhez hamar hozzá lehet szokni. Pozitívum viszont, hogy nem vásárolnak hamisított árut: ha valakinél például Louis Vuitton táskát látsz, biztos lehetsz benne, hogy eredeti. A bevándorló nők többsége ezzel szemben gyakran kevésbé ápolt, bár itt is akadnak kivételek.

A spanyol férfiak:
Aki azt hiszi, hogy Spanyolországban minden sarkon Antonio Banderas-hasonmásba botlik, hamar csalódni fog. A spanyol férfiak többsége alacsonyabb termetű, sokan huszonévesen is elhanyagolják magukat, és általában több az ápolatlan, mint az igényes megjelenésű férfi. Pedig itt is könnyű stílusosan és olcsón öltözködni. Kivételt jelentenek a meleg férfiak: ők szinte mindig gondosan ápoltak és nagyon igényesen öltöznek. Problémát jelent viszont a „machismo”: a nők elleni erőszak, a párkapcsolati bántalmazás továbbra is gyakori. Persze akadnak jó példák is: létezik egy magas, arányos testalkatú férfitípus – én csak „Urdangarin-típusnak” nevezem – akik adnak magukra. A rendőrök között is sok a jó kiállású férfi, hiszen a szolgálathoz a 170 cm feletti magasság alapkövetelmény. Ráadásul egyre többen sportolnak rendszeresen és figyelnek a megjelenésükre, így a helyzet lassan változik.

Jellem:
A spanyolok rendkívül nyitottak és segítőkészek. Bárkivel, bármiről képesek hosszasan beszélgetni, és önzetlenül segítenek, anélkül, hogy ellenszolgáltatást várnának. Ha valami nem tetszik nekik, azt inkább a szemedbe mondják, mintsem a hátad mögött pletykáljanak. Ugyanakkor a privát szférájukat féltve őrzik: ahhoz, hogy valaki a lakásába hívjon, nagyon közeli kapcsolat kell. De szívesen ülnek be egy italra vagy kávéra, akár új ismerősökkel is. Humorérzékük nem túl kifinomult: aki az angol abszurdot, a szatírát vagy a szarkazmust kedveli, nehezen talál társra. A pontosság sem erényük: 5–10 perc késés teljesen természetes, és sosem kérik számon. A madridiak különösen lazák ebből a szempontból.

Nacionalizmus, vagy inkább lokálpatriotizmus:
Meggyőződésük, hogy a spanyol ételek, borok, olívaolaj és persze a spanyol nők a legjobbak – nem is beszélve a fociról. Számomra a legmeglepőbb mégis az, hogy mindig a hazai termékeket választják, még akkor is, ha azok drágábbak. Bíznak a spanyol márkákban, és ez a lojalitás tiszteletre méltó, még akkor is, ha nem mindig a legjobb minőséget képviselik.

Tolerancia:
Mindezek mellett a spanyolok legnagyobb erénye a tolerancia. Nem érdekli őket, hogyan öltözöl, milyen a hajad, a bőrszíned vagy a szexuális orientációd – egyszerűen elfogadnak olyannak, amilyen vagy. Ez az a tulajdonság, ami miatt igazán szerethetők, mert nem akarnak megváltoztatni senkit.

Hozzászólás, tapasztalat:
Amikor Barcelonában jártam, meglepett, hogy alig láttam igazán szép vagy fiatal spanyol nőt; a kivételek többnyire külföldi turisták voltak, főleg olaszok, franciák vagy latin-amerikaiak. A paradoxon az, hogy a tévében és a klipekben szinte kizárólag gyönyörű, fehér bőrű nők szerepelnek. Valóban érdekes, hogy sok spanyol nőnek mély, rekedtes a hangja, míg a latin-amerikaiaknál ez nem jellemző. Nehéz erre magyarázatot találni – valószínűleg genetikai vagy éghajlati okok állnak a háttérben.

Humorérzék:
Úgy általában a hispán világban kevésbé kifinomult a humor. A vicceik sokszor egyszerűek, gyermetegnek hatnak, és nemigen értik az angolszász típusú humort, a szarkazmust vagy az abszurdot. Ez a különbség az egyik legszembetűnőbb kulturális élmény.

---

Itt még soha nem találkoztam valódi idegengyűlölettel. Előfordulhat, hogy nem rajonganak különösebben a románokért, az afrikai bevándorlókért vagy a latinókért, de olyan fokú gyűlölettel vagy teljes intoleranciával, amilyennel máshol találkozni lehet, itt egyszerűen nincs dolguk az embereknek. Otthon sokkal erősebben jelen van az idegenek, a romák, a homoszexuálisok vagy úgy általában a „másság” elutasítása, mint itt bármikor.

Spanyolországban inkább kíváncsiak és érdeklődőek, ha valaki más, ha külföldi. Lehet, hogy előtérbe helyezik a saját dolgaikat – a spanyol termékeket, a spanyol szokásokat –, de ettől még nem szorítják háttérbe a mást, hanem igyekeznek megismerni és megérteni. Úgy érzem, minden lokálpatriotizmusuk ellenére a spanyolok sokkal toleránsabbak és elfogadóbbak, mint amit Magyarországon gyakran tapasztalni.

---

A spanyol reggeli szinte mindig édes: egy kávé mellé gyakran croissant, péksütemény vagy narancslé jár. Az ebéd általában délután 3 körül kezdődik, a vacsora pedig este 9 után, és ez is teljes értékű főétkezés két fogással és desszerttel. Az első fogás sokszor zöldséges, hús és hal nélküli étel – lehet leves, spagetti, makaróni, lencsefőzelék vagy akár rizses fogás is, ami eleinte szokatlan lehet. A második fogás hal vagy hús: a spanyolok bőségesen fogyasztanak tenger gyümölcseit, de a borjú, a bárány, a nyúl, a csirke és a malac is gyakori – a kacsa viszont kevésbé jellemző.

Az édes reggeli sokáig érthetetlennek tűnhet, amíg az ember át nem él egy hajnalig tartó bulit. Egy ilyen éjszaka után, amikor a bárban kávé és édes péksütemény kerül az asztalra, azonnal világossá válik: ez a vércukornak igazi megkönnyebbülés. A spanyolok ugyanis sokat buliznak és sokat isznak, de mindennek megvan a maga ritmusa. Délelőtt egy kis bor vagy sör, ebéd előtt vermut, utána konyak, délután újra bor vagy sör, este pedig erősebb italok, koktélként keverve: gin-tonic, vodka-narancs vagy cuba libre.

A hagyományok tisztelete mélyen átszövi a mindennapokat. Ugyanolyan komolyan veszik a vallási körmeneteket vagy a Háromkirályok felvonulását, mint a vasárnapi családi ebédet, ahol mindenki egy szépen megterített asztal köré gyűlik. Ezek a szokások modernizálódnak ugyan, de generációkon átívelő folytonosságot hordoznak. Például sok helyen a gyerekek télen is rövidnadrágban és V-kivágású pulóverben, inggel járnak – mintha egy Pál utcai fiúk-jelenet elevenedne meg.

Van egy szokás, ami mindig mosolyt csal az arcunkra: a spanyolok vendégségben sem veszik le a cipőjüket – sőt, néha még a kabátot sem. Amikor a párom és spanyol barátaink először szembesültek azzal, hogy Magyarországon ez alapvető, csak hitetlenkedve kérdezték: „ti most japánok vagytok?”

---

A spanyolokban az a legizgalmasabb, hogy minden pillanatból élményt csinálnak. Amikor beszélgetsz velük, nem csak szavak hangzanak el, hanem érzések, gesztusok, nevetés és néha hangos felkiáltások is, amik szinte beleégnek az ember emlékezetébe. Nyitottak, könnyen bevonnak, és tényleg odafigyelnek rád , vagyis egyszerre közvetlenek és jelen vannak, mintha mindenki fontos lenne a világon. Érzelmi gazdagságuk lenyűgöző számomra, könnyen kifejezik örömüket, dühüket, lelkesedésüket, és minden apró gesztusuk a kapcsolat erősítéséről szól.

Ez persze nem mindig zökkenőmentes. A könnyedség a kapcsolatokban olykor kaotikussá válik, mert gyakran késnek, a tervek ritkán precízek, a szakipari munkákról, megoldásokról ne is beszéljünk. Madre mia. 🫣 Minap egy tükröt rendeltem. És nagy meglepetésemre meg is érkezett 20 perces késéssel, ami itt nagyon jónak számít. De aztán felrakták a tükröt a falra úgy, hogy a kettő lyuk, ami már a falon volt, pont felette kilátszott. Megfogtam a fejemet , pont így ; 🫣 Mutattam nekik, hoppá, ház ez nem valami jó így. Jókedvüket ez nem szegte. Egy mozdulattal le is vették és mintha akkor érkeztek volna, nekifutottak a feladatnak még egyszer. Az egyik közben dalolászott, mintha idő milliomos lenne. Egy óra alatt rakták fel a tükröt. Ami nem probléma, ha éppen nincsen más dolgod. De egészen jó hangulatban telt, mosolyogtak és ami a végén történt, meglepett. Nem tudott visszaadni a férfi, ezért visszaadott 50 eurót nekem, hogy akkor adjam be a műhelybe a pénzt, ha arra járok. Így 30 euróval tartoztam. Nem azt mondta menjek és váltsam fel a pénzt és fizessem ki, hiszen elvégezte a munkáját amiben megegyeztünk.

---

Itt az élet az evés körül forog. A híres hora de comer szinte szent: teljesen mindegy, hogy valaki éhes-e, van-e ideje vagy kedve enni, délben 2–3 óra között, este pedig 9–10 körül asztalhoz ül. Ha valaki véletlenül este 8-ra szervez programot, rögtön felmerül a kérdés: lesz-e vacsora? Ha nem, akkor pánik van, mert az felborítja az egész nap ritmusát. Előbb enni? Szó sem lehet róla, az már nem lenne „igazi”.

Éppen ezért se délben, se vacsoraidőben nem ajánlott étterembe menni Spanyolországban – hacsak nem akarsz zsúfolt helyekbe botlani. Egy spanyol mindennapjait amúgy is az határozza meg, mi lesz az ebéd, mit vegyen a piacon, friss-e a hal, érett-e a paradicsom a gazpachóhoz, és persze hogy vajon mások, például az északiak, eszik-e már a spanyol uborkát.

Ismerik Magyarországot. Legalábbis az én tapasztalataim szerint. Sokszor felhozzák az Osztrák–Magyar Monarchiát, volt, hogy engem egyszerűen „austro-hungara”-nak szólítottak. A legtöbben jártak már Budapesten, és imádták, vagy menni akarnak, mert biztosak benne, hogy tetszene nekik. Lehet, hogy kedvesen túloznak, de én szeretek ebben hinni.

Imádnak csevegni. Bárhol és bármikor: az utcán, a piacon, a buszon, a kávézóban, a piros lámpánál. Nem egyszerűen odaszólnak egy „bocs”-ot, hanem egész kis történetet mesélnek el közben. És persze állandóan flörtölnek: legyen az egy idős bácsi vagy egy tizenéves srác, mindig van egy pillantás, egy guapa odasúgva – akár a zebrán, akár akkor, ha a lány a párja kezét fogja. A nők pedig nem rejtegetik, amijük van, s ha tetszik nekik valaki, ők is nyíltan kifejezik.

Udvariasak. Ha véletlenül meglöknek egy buliban, rögtön bocsánatot kérnek, a szemedbe néznek. Ha belépsz valahová, köszönsz, és mindig visszaköszönnek. A szomszédok is rád köszönnek egy qué tal-lal, még ha választ nem is várnak rá. Az ajtónál előzékenykednek, a buszon segítenek a csomaggal bajlódóknak. Ez az apró figyelmesség része a mindennapoknak.

Szeretik a spontaneitást. Gyakori kifejezés a sobre la marcha, vagyis „ahogy alakul”. Nem terveznek túlságosan előre: majd meglátjuk, hová megyünk, mit csinálunk. Addig is elvannak, nyugodtan, lazán.

Az édes ízek megszállottjai. A reggelihez forró csokihoz is cukrot tesznek, a churros-ra cukrot szórnak, a magdalena eleve kétszer édesebb, mint egy muffin. A mi kolbászos rántottánk látványától sokszor elborzadnak, pedig ők is bírják a nehéz ételeket – csak éppen nem reggelire. És ami igazán figyelemre méltó: ezt az édes reggelit gyakran kávézóban fogyasztják el.

Nem szégyellnek hangosan nevetni. Ahol rájuk jön a jókedv, ott eresztik ki, és senki nem néz rájuk rosszallóan. A viháncolás, a hangos beszéd, a tréfálkozás teljesen természetes része az életüknek – és talán ezért is olyan könnyű beilleszkedni közéjük.

---

Itt teljesen természetes, ha valaki szipog, köpköd, vagy ha úgy tüsszent, köhög és ásít, hogy közben nem teszi a kezét a szája elé. Reggelente érdekes látvány a sok ásítozó ember – egy fogorvos biztosan örömét lelné benne. És ez nemtől független: férfiak és nők egyaránt így viselkednek. Egy kolléganőm mesélte, hogy néhány éve még a nyilvános vizelés sem volt tabu, a férfiak ott intézték el a dolgukat, ahol épp rájuk jött. Ma már tilos, de parkok környékén jobb, ha nem lepődünk meg semmin. Apropó, nők: a legyező itt szinte kötelező kellék. Mindegy a színe vagy a mérete, még a légkondicionált metrón is legyezgetik magukat vele. Én is vettem egyet, fehéret – ma rögtön ki is próbálom.

A jó szokások közé tartozik a fegyelmezettség. A metróból kijőve mindenki automatikusan a mozgólépcső jobb oldalára sorol, hogy a sietők balról előzzenek. Nincs kivétel: vagy jobbra állsz, és akkor nyugodtan utazol, vagy balra mész, de akkor lépcsőzöl is, különben letarol a mögötted jövő. Olyan fegyelmezettek, hogy inkább percekig sorban állnak a jobb oldalon, mintsem felgyalogoljanak a lépcsőn.

Nagyon tetszik az is, hogy a metrón vagy a vonaton osztogatott ingyenes újságokat kiolvasás után sosem dobják el hanyagul: ha nincs melletted üres ülés, ahová leteheted, akkor felteszed a kalaptartóra, vagy leszálláskor bedobod a papelero-ba (papírtartó), hogy más is elolvashassa. Ez egy kifejezetten kedves szokás.

Kevésbé szimpatikus viszont, ahogy a gyerekekhez állnak: itt mindent szabad nekik. Üvölthetnek, rohangálhatnak bárhol és bármikor, senki nem szól rájuk – ők az élet császárai. És mindezt átitatja a híres spanyol mentalitás: tranquilito, vagyis csak nyugalom. Itt tényleg senki nem siet sehová, és talán pont ez az, amit a legnehezebb megszokni.

Ünnepi népviselet - K. Kriszta fotója

A spanyolokat sokszor illetik azzal, hogy „hülyék” – és itt most nem a bohém, „őrült spanyol” értelemben, hanem inkább szimpla butaságra utalva. Rengeteg közhely kering róluk: lusták, megbízhatatlanok, földhözragadtak, egyszerű gondolkodásúak – és ezek a sztereotípiák gyakran meglepően igaznak tűnnek. Persze mindez a maguk módján sokszor szerethető is.

Mindig mosolyognom kell, amikor kevésbé tájékozott ismerőseim Torrente nyomozó filmjeit nézve azt hiszik, hogy ez a szánalmasan nacionalista, idegengyűlölő, Franco-rajongó, korlátolt figura valamiféle túlzó karikatúrája a spanyol karakternek. Pedig korántsem: Torrente alakja inkább kísértetiesen pontos tükörképe annak, amit a spanyol mentalitás sötétebb oldaláról sokan gondolnak. És akkor ott van még a nagyjából hétmillió katalán, akik évszázadok óta hagyják, hogy ez a nemzet – amely Cortés és Pizarro ideje óta fokozatosan hanyatlik – uralkodjon felettük. Ez az ellentmondás ma is erősen jelen van, és sokszor éles viták forrása Spanyolországban.

---

A spanyolok rendkívül kedvesek és segítőkészek, alapvetően megbíznak az emberben, és nekem eddig szinte soha nem volt rossz tapasztalatom velük. Előfordul, hogy nem értik a mi humorunkat, vagy sokat beszélnek a semmiről, de a szívük aranyból van, és nem az vezérli őket, hogyan ártanának másnak.

Itt az emberek nem a munkának élnek, hanem azért dolgoznak, hogy élvezhessék az életet. A mindennapok tempója sokkal nyugodtabb, és valahogy mindig akad idő mindenre – barátokra, családra, beszélgetésre vagy éppen egy jó kávéra a teraszon.

,, Spanyolul káromkodni pofon egyszerű. Csak rakjuk össze a következő szavakat bármilyen kombinációban a mondandónk során: anyád, tej, szar, szarok, kurva, kenyér, és máris megkapjuk a következő sértegetéseket:

„Beleszarok az anyád tejébe!” - ezt általában akkor használják, mint mi A fenébe! Kifejezést.

„Nyaljál vajat a seggemről!”

„Anyád sírjára szarok!”" forrás

---

Az előbi kulturális szótár kiegészítése:

pero coño! — a picsába! -------- la puta que te parió — a kurva, ki megszült téged

la concha de tu madre o de tu hermana — az anyád pináját vagy a testvéredét

que te follen! — hogy basznának meg téged ----------- que te folle un pez! — basszon meg egy hal téged

que te den — hogy rakjanak beléd ---------- que te den por culo — hogy tegyenek a seggedbe

mierda pinchada en un palo — pálcára tűzött szar ----------- gilipollas — seggfej

tonto del culo — hülye segg ------------------ huevón -  tökfej -------------------- pendejo de mierda — szarfaszú

me cago en Dios y en su puta madre — szarok az Istenre és a kurva anyjára

---

Turista etikett

1. Spanyolországban egyes helyhatóságok még tengerparti településeken is rendeletben szabályozzák, hogy nem szabad fürdőruhában mászkálni az utcán. A rendeletektől függetlenül a bárok, éttermek sem veszik jó néven, ha a nyaraló fürdő ruciba állít be hozzájuk. Természetesen más a helyzet kint a strandokon található bárok, büfék esetében. A spanyolok bunkóságnak tekintik, ha egy férfi félmeztelenül állít be egy boltba, vendéglátóhelyre.
2. Az étkezéseink időzítéseit próbáljuk meg hozzá igazítani ahhoz a napi menetrendhez, amit a spanyolok követnek. Ne bosszankodjunk azon, hogy délben még nem tudunk sok helyen ebédelni, 19-20 óra között vacsorázni. Náluk ez így megy, és az éttermek többsége nem óhajt a turisták igényeihez igazodni.
3. Ugyancsak alkalmazkodást igényel, - ez esetben a nem dohányzók részéről - az, hogy elég sok spanyol étteremben, bárban a hatósági tilalmak ellenére tolerálják a cigizést.
4. A spanyol nyelv nem túl nehéz, így igazán nem jelent erőfeszítést néhány szó, kifejezés megtanulása. A spanyolok örülnek, ha a turista e tekintetben gesztust tesz.
5. Nem árt a turistának is ismerni a spanyolok néhány jellegzetes testbeszédét, egyes jellegzetes gesztikulálásaik értelmét. A spanyolok ugyanis sokszor pótolnak szavakat gesztikulálással. Támadó jellegű gesztikulálásnak számít a fog pöccintése a hüvelykujj körmével, ide-oda mozgatni az ujjunkat az orrunk hegyén (nem a bányászatról beszélünk). Ha a spanyol a baloldali könyökét a jobb kezével ütögeti, akkor az üzenet arról, hogy valaki egy zsugori alak. Az alsó szemhéj leeresztése olyankor, amikor valaki éppen beszél annyit jelent, hogy az illető szavahihetőségében a hallgató kételkedik. A felszarvazottságra való utalás a kisujj és a mutató ujj segítségével a spanyoloknál is úgy működik, mint az olaszoknál.
6. Ne mutassunk felháborodást, ha azt látjuk, hogy egy spanyol bárban vagy tavernában nyitva tartási időben, az ott ülő vendégek szeme láttára a padlóra dobják a használt asztalterítőt, olajbogyómagot, vagy a sonka zsíros részét. Sőt, a spanyolok úgy vélik, hogy minél több az ilyen hulladék a padlón, annál inkább megállapítható, hogy a bárnak jól megy, azaz népszerű (még eltakarítani sincs idejük...) Ez náluk megszokott, elfogadható, nyilván nem az elitebb, menő éttermekben.

Gasztronómia

• Az Ibériai-félsziget déli részén terem a zöld olívabogyó, ezt használják koktélokhoz, hideg és meleg ételekhez egyaránt.
• Levesek: Leveseik a hideg gazpacho és a meleg, húsos cocido, a két levesfajtát sokféleképpen készítik.

Paella: Spanyolország legismertebb étele a paella, a sáfránnyal sárgára színezett jó minőségű rizs, amelyhez különféle zöldséget, halat, rákot, kagylót és húst adnak. A paellának ugyancsak sok változata kedvelt, a legközismertebb a valenciai paella.

S. R. fotója 

Mi a különbség a paella, a rizottó és a mi rizses húsunk között? Őszintén szólva, nem sok. A paellába sosem kerül fehérbor, tejszín vagy parmezán, és vajat sem használnak hozzá. Extra szűz olívaolaj viszont alap, sőt, egy kis vino tinto is könnyedén belefér. A rizottó más módszerrel készül: ott a rizst folyamatosan kevergetni kell, közben borral és alaplével felönteni, amíg krémesen meg nem puhul. A végén jön a gomba, sonka vagy bármi más ízesítő, majd közvetlenül tálalás előtt parmezán, vaj és esetleg egy kevés tejszín teszi teljessé.

A mi rizses húsunknál nincs kevergetés: pörköltalapra kerül a rizs, felöntve vízzel vagy alaplével, és készül együtt, amíg megpuhul. A paella is hasonló elven működik: először pirítják a hagymát, fokhagymát (ha húsos, akkor előbb a húst), majd jöhet a rizs és a zöldségek, aztán rotyog magától. Időnként egy kis alaplével vagy borral pótolják a folyadékot. Amikor a rizs már majdnem kész, rákerülnek a tengeri herkentyűk, és serpenyőstül teszik az asztalra.

Éppen ezért sosem értettem, miért kell megsértődni azon, ha valaki párhuzamot von köztük. Tény, hogy a paella nem rizottó, és a mi rizses húsunk sem pont olyan, mint bármelyikük – de mindhárom ugyanannak a családnak a tagja: rizses egytálételek, amelyeket a helyi szokások, ízlések és alapanyagok alakítottak. És egyik sem arra való, hogy sznobkodjunk vele. Egy kezdő háziasszony mindhármat könnyedén elkészíti – a lényeg úgyis az, hogy jóízűen együk meg.

Húsételek: Húsételek közül birkát, bárányt, marhát, borjút, sertéshúst, csirkét fogyasztanak. Speciális spanyol étel a bikaviadalokon elhullott állatból feldolgozott bikahús.

Spanyolországban szinte lehetetlen úgy végigsétálni egy városon vagy falun, hogy ne botoljunk hatalmas sonkákat áruló üzletekbe. A sonka itt nem egyszerű élelmiszer, hanem szinte vallásos tisztelettel övezett nemzeti kincs – ezért jobb, ha nem kerülünk olyan helyzetbe, amelyből bárki azt a következtetést vonhatná le, hogy nem szeretjük.

A legtöbb spanyol szemében a sonka nem is számít húsnak, hanem egy teljesen önálló kategóriának. Ezért ha vegetáriánusok vagyunk, és étteremben rendelünk, könnyen előfordulhat, hogy a „vegetáriánus” fogásban is felbukkan egy szelet sonka – hiszen számukra az más világ.

Halak, tenger gyümölcsei: Halakból és tengeri „gyümölcsökből” a tengerpartokon túlmenően, az egész országban óriási a kínálat. Salátából elterjedt a zöldsaláta, a paprika, a paradicsom, az uborka, a rizs, a karfiol és a gyümölcsök felhasználásával készített saláták.

Desszertek: desszertként gyümölcs, gyümölcssaláta, puding, fagylalt kerül az asztalra.

Tapas: Bárokban kóstolható meg a bor- és sörkorcsolyaként készített ún. tapas.

Tapas - a boros/sörös poharakra kistányért raktak, hogy ne szálljon bele a por vagy a rovarok. Ezekre a kistányérokra, fedőkre rakták azokat az apró falatokat, amelyeket a bor mellé fogyasztottak. A fedő spanyolul tapa, innen ered a tapas elnevezés. S ha jó az ital, akkor tapasz falat alatt egy tapasztalat. - j. d. fotója és leírása

---

Spanyolország a tapas igazi otthona – nincs is autentikus spanyol este anélkül, hogy egy pohár bor vagy sör mellett ne csipegetnénk valamit. De mi is pontosan a tapas? Nehéz pontosan meghatározni, mert szinte bármi lehet belőle, amit apró falatkákra lehet osztani: lehet nyers vagy sült, húsos vagy zöldséges, sós vagy édes. Maga a szó annyit jelent, mint „fedő”. Régen, amikor a spanyolok esténként hordó mellett üldögélve iszogattak, kistányérral fedték le a poharukat, hogy ne menjen bele a por vagy a rovar. A tányérra pedig odatettek egy darabka kolbászt, sonkát, tintahalat, olívabogyót vagy sajtot – így született meg a tapas.

Ma már ezek az apró falatkák a spanyol konyha hivatalos előételeivé váltak, de önállóan, ital mellé kísérőként is megállják a helyüket. Sokan mondják, hogy a bárok eredetileg vendégcsalogatónak kezdték adni a tapast, hogy bevonzzák az embereket, és a sós ízekkel növeljék a fogyasztási kedvet. Akárhogy is, Andalúziában – különösen a turistaközpontoktól távol, például Granadában – máig él az a hagyomány, hogy az ital mellé bőséges tapas jár, amivel akár jóllakni is lehet. Az ország nagy részében ma már fizetni kell érte, de még mindig találni olyan helyeket, ahol a tapas ingyenesen érkezik a pohár mellé. A katalánokról viszont él a hír, hogy ők a „Mediterrán skótok”, és valóban: Barcelonában ritkán kapni ajándék tapast az italhoz.

A tapas közös vonása mindenütt az, hogy társaságban fogyasztják. A spanyolok hetente többször is eljárnak vacsorázni, a kulináris élvezetet pedig mindig összekötik beszélgetéssel, nevetéssel. Ennek könnyedebb formája a tapasozás: „beülünk valahová egy italra, és közben bekapunk valamit”. Erre külön szavuk is van: tapear vagy ir de tapas. A spanyolok rendkívül társaságkedvelők, és még a válságok idején sem mondtak le erről a szokásról. Hogy éppen krokettet, tengeri herkentyűt vagy valami egyszerűbb falatkát szolgálnak fel, az régiónként változik, de egy biztos: Spanyolországban szinte nincs olyan bár, ahol az ital mellé ne kínálnának valamilyen kísérőt.

Borok: a spanyolok borkedvelő nép. Boraik közt főleg könnyű száraz, némileg fanyar ízhatásúakat találunk. A jerez Andalúziában a legjellemzőbb (nálunk sherry néven ismert), a tokaji borok ízvilágára emlékeztet édes és száraz változattal.

Jóllehet a spanyol vörösborok híresebbek a világban, náluk sokkal több fehérbort termelnek.

Speciális spanyol alkoholtartalmú ital a bólészerű sangría, melyet gyümölcsökkel, fanyar vörösborral készítenek. Magyarországon, a Borfesztiválokon és egyéb élelmiszer-kiállításokon már többször bemutatkoztak, a kereskedelmi- és borforgalmazóknál pedig rendszeresen kaphatók a legjelentősebb bortermő vidékek borai, pezsgői és szőlőpárlatai (Orujo, aguardientes, etc.). A teljesség igénye nélkül csak néhányat említünk: riojai, Penedés környéki, murciai, málagai, Duero-völgyi, navarrai és galíciai borvidékek.

A mediterrán diétát Spanyolországban nem kényszerként, hanem természetes életformaként élik meg. Az étrend aránya nagyjából 60% zöldség, 20% hús és 20% szénhidrát, amit nem tudatos erőfeszítéssel, hanem évszázados szokásokból fakadóan alakítanak így. Ez a mediterrán diéta igazi titka: az egyszerűség és a természetesség.

A táplálkozás mellett a sport is mindennapos. A tömegsport hatalmas népszerűségnek örvend, a gyerekektől kezdve a felnőttekig mindenki űz valamit – legyen az egy laza séta a parkban, rendszeres futás vagy országúti kerékpározás. Persze nem mindenki kicsattanóan egészséges: a mai fiatalokon már érződik a gyorséttermek hatása, és a bevándorlók sem feltétlenül követik a mediterrán diéta hagyományait.

Fotóegyveleg

fotó by Elter

fotó by Elter

ata fotója

Vissza az elejére

Kommentek