hirdetes

útikritikák


Kuba

Földrajz | Időjárás | Történelem | Mai Kuba | Kubaiak | Turista etikett | Gasztronómia | Fotóegyveleg

.

Kopott, szakadt, de a mienk - Kiírás: Mi vagyunk Kuba - Kriszta fotója

Földrajz

  • Kuba közel 9 ezer kilométerre van Magyarországtól. A karibi térség országa legnagyobb országa némileg nagyobb hazánknál (110 ezer négyzetkilométer). Hosszában az országon belüli maximum távolság 1250 kilométer, széltében keskeny, maximum 100 kilométeres.
  • Nagy területen sík a domborzat, de vannak jócskán hegyes területek, sőt a legmagasabb pontja majdnem kétezer méteres.
  • A tengerpart az ország déli részein inkább sziklás, míg a turisták által jobban frekventált északon finom porhomokosak a strandok.
  • Az ellenséges USA Floridája és Kuba között a legrövidebb távolság csak 145 kilométer. Mexikó 210 kilométerre van, emiatt sok európai turista kombinálja Kuba és Mexikó meglátogatását. Kubának 12 millió lakosa van, azaz a népsűrűség hasonló, mint nálunk.
  • Ha 2050 utánra tervezed a kubai nyaralást: A tengerszint emelkedése Kubát fenyeget (Ajánlott link)

Időjárás és éghajlat

Kubában nyáron (június-augusztus) olyan meleg van, hogy még a helyiek is szenvednek tőle, főleg, hogy olyankor magas a páratartalom is. Jóllehet a magyarok jellemzően inkább télen látogatják Kubát, a nyár főszezonnak számít, és más országokból sokan utaznak oda. A szállodaárak ilyenkor nagyon magasak, bár van a főszezon felett még egy csúcsszezon, a Karácsony és az Újév tájéka, amikor a legmagasabbak az árak. Július és november között valamint szeptemberben van a legnagyobb valószínűsége a hurrikánnak. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezekben a hónapokban kockázatos lenne Kubában turistáskodni. A karibi országban jól szervezetten védekeznek e téren, és a ciklonok nem számítanak természeti csapásnak. December és február között kellemes, szép, meleg időjárás van, még ha ez a helyeknek hideg is. A mi telünkből jövet viszont a 25 fokos átlaghőmérséklet csaknem ideális, és az éjszakai 18 fokos átlaghőmérséklettől sem ijed meg a magyar, amikor az otthoni mínuszok vannak.

Kuba időjárása

A téli hónapokban előfordulnak azonban hideg frontok (frente frio), amelyek Észak-Amerika felől jönnek. Jellemzően nem tart egy ilyen hideghullám tovább, mint pár nap. Éjszaka érződik a leginkább, és jelenthet akár 10 fokot is, azaz pulóvert, kiskabátot érdemes a bőröndbe rakni. A frente frio-t néha eső is kíséri, néha nem. Eső sokkal valószínűbb a nyári hónapokban és a hurrikán szezonban. Nyáron a délutáni rövid záporokat még szeretik is az emberek, mert hűsítenek a nagy melegben. Az utóbbi években a globális felmelegedés hatására az éghajlat Kubában is megváltozott, így sokszor a korábban biztosnak tartott éghajlatok elcsúszhatnak, előbbre, vagy későbbre tolódhatnak.

Egyes vélemények szerint a kubai látogatásra a legideálisabb hónapok a március, április és a május. Ilyenkor van a legtöbb napsütés, a legkevesebb eső, nem túl nagy a páratartalom, meleg van, de nincs hőség, no és nincs hurrikán. A húsvéti időszakot leszámítva ilyenkor kedvezőbb szobaárakhoz is lehet jutni, és talán vonatkozhat ez a repülőjegyekre is.

Viszont, ahol pálmafák vannak, ott eleve jó nekünk - Kriszta fotója

Történelem

Megtaláltam az Édenkertet – ezt mondta állítólag Kolumbusz Kristóf, 1492-ben, amikor felfedezte Kubát. A sziget addig pár százezer lakója volt, jó részük nem őslakó, hanem a térségből ide vándorolt. Kuba koloniális építészeti emlékekben való gazdagságának az a történelmi magyarázata, hogy a sziget felfedezését követően a 16. század elején a Karib-térséget meghódító spanyol gyarmatosítók itt rendezkedtek be a legalaposabban. A zsákmányolt vagyon egy része nem spanyol honba került. Csodálatos városok épültek méltóságteljes középületekkel, templomokkal. Sehol a Karib-térségben nem épültek olyan csodás városok, mint például Havanna, Trinidad, Baracoa, Santiago de Cuba vagy Camagüey.

Kuba gazdagodásához döntően hozzájárult az, hogy a 19. században a világ elsőszámú cukorexportőrévé vált. A cukorültetvények spanyol tulajdonosai hatalmas pénzeket kaszáltak és a turista ma sok helyen megcsodálhatja azokat a pompázatos házakat, amiket a gazdagok építettek a 19. század folyamán. A 20. század legelején Kuba formailag függetlenné vált a spanyoloktól, az országot az 1959-es forradalomig amerikai befolyás alatt álló bábkormányok irányították hol viszonylag demokratikus, hol diktatórikus módon. Fidel Castro és az általa vezetett felkelők egy velejéig korrupt diktátort, Batistát buktatták meg. Az 1959-es forradalmat a kubai lakosság nagy része, azaz a szegény nép lelkesen fogadta. Castro és forradalmár társai gyorsan államosították az amerikai tulajdonban lévő üzemeket, létesítményeket és gyorsan hozzáfogtak az agrárreformhoz.

Egymásnak ellentmondó vélemények vannak arról, hogy mi ösztönözte Castro-t arra, hogy a Szovjetunió szövetségesévé váljon és a kommunista ideológia alapján rendezze be az ország politikai, társadalmi és gazdasági rendszerét. Vitatott az is, hogy az Egyesült Államok és Kuba ellenséggé válását milyen tényezők idézték elő. Mindenesetre Kuba évtizedeken keresztül a Szovjetunió és a „szocialista tábor” jelentős katonai, politikai és kereskedelmi támogatását élvezte. A washingtoni kormányzatok ott tettek be Kubának, ahol csak lehetett. Kuba nagy bajba került a Szovjetunió és a keleti tömb felbomlásával, és a kilencvenes évek elején súlyos gazdasági helyzetbe került, ami a közellátásban drámai állapotokkal járt.

Az utóbbi kb. 10-15 év folyamán Kuba számára kedvező változások történtek Latin-Amerikában, mivel számos országban olyan vezetők, kormányok kerültek hatalomra, amelyek Kubával kifejezetten szimpatizálnak. Venezuela komoly gazdasági támogatást nyújt Kubának. Kuba meghatározó, jelképpé vált vezetője Fidel Castro 2006-ban betegségére hivatkozva háttérbe vonult és átadta az ország operatív irányítását, testvérének Raul-nak. Fidel Castro folyamatosan hallatta szavát, de már nem tartott beszédeket tömeggyűléseken, hanem újságcikkeket írt és fogadta a világ különböző tájairól jött csodálóit, többnyire Adidas melegítőfelsőben. A pápa is meglátogatta. Például gyakran mutatkozott fotókon Maradonával, aki korábban drogelvonó kúrák céljából időzött többször a szigetországban.

2016. november 26-án, 90 éves korában meghalt. socialismo y muerte? 

,, Miközben Kuba a hősies forradalmárok földje, a kubai forradalmak mindegyike inkább börleszknek tűnik. Az ország első számú nemzeti hőse, José Martí, akit Havannában és Miamiban is istenítenek mint a spanyolok elleni függetlenség kiharcolóját. Marti egy életen át dolgozott azon, hogy végre elkezdődjék a függetlenségi harc, majd az első csata első perceiben halálos lövést kapott.

José Martiról Havannában rengeteg ilyen mellszobor látható és nem értettük, hogy miért néz a nemzeti hős mindegyiken ennyire lefelé, már-már szégyenlősen... - Kriszta fotója 

Vagy ott van Castro, aki amikor úgy döntött, hogy megostromolja a Moncadát és kirobbantja a forradalmat, csapatának fele eltévedt, és meg sem találta a laktanyát, a többieket meg gyorsan megfutamították. Amikor aztán 1956-ban Fidel némi börtön, majd száműzetés után harcostársaival visszatért a Granma nevű jachton, a hajó motorja elromlott, s csak napokkal később értek partot, ráadásul nem is ott ahol akarták. Ez nem partraszállás volt, hanem hajótörés - írta maga Che. A partra szállók nagy részét lelőtték Batista csapatai.

1958-ban aztán Batista feladta és 1958-as szilveszteri partijából remek búcsúbulit csinált: a sziget vezetői szmokingban, estélyiben szálltak repülőre, 300 millió dollárt vittek magukkal költőpénznek.

Fidel és a szakállasok pedig bevonultak Havannában és berendezkedtek a legújabb 5 csillagos hotelben, a Hiltonban. Mi lehet elitelenesebb egy olyan foradalomnál, amely egy jactno indul és egy luxusszállodában ér véget?"(Heti Válasz, 2017. augusztus

Haza és halál - egy vélemény

A mai Kuba

Az úti kritikus a Kubába utazóknak akar hasznos felkészítést nyújtani, és ebben mindenképpen helye van, hogy a lényeges dolgokat kiemelve az ország mai politikai és gazdasági helyzetéről is szót ejtsünk. Nem szeretnénk azonban arra vállalkozni, hogy ennek kapcsán világpolitikai, ideológiai álláspontokat fogalmazzunk meg. Ezt nem megalkuvás, hanem a sokféle nézőpont tiszteletben tartása. Kubában a hivatalos álláspont szerint a nehéz gazdaság helyzetért és az ellátási problémákért elsősorban az ellenséges USA felelős.

Az Egyesült Államok sokadik kormánya gazdasági blokád alatt tartja Kubát azzal a szándékkal, hogy büntesse politikai rendszerét és megpróbáljon rendszerváltozást és különböző szabadságjogokat kikényszeríteni a szigetország gazdaságának ellehetetlenítésével. Nem kubai, független elemzők gyakran felteszik a kérdést, hogy Washington miért bünteti Kubát politikai rendszere miatt, miközben ugyanezt nem teszi meg sok tucat más országgal szemben, amelyet ugyancsak nem tekint demokratikus berendezkedésűnek.

A jelenkor, a közelmúlt arról tanúskodik, hogy a kubai politikai rendszert a gazdasági nyomás nem buktatta meg. Kuba mai valóságát, gazdasági helyzetét, a lakosság hétköznapi életét, létkörülményeit alapvetően befolyásolja mindaz a hátrány, ami az amerikai kereskedelmi embargóból származik.

Életkép egy lepukkant kisvárosban - Kriszta fotója

Számtalan vélemény ütközik arról, hogy Kuba nehéz helyzetéért mennyire felelős a kommunista hatalmi rendszer, állami tulajdonú gazdasági szerkezet maga, és mennyire a Nagy Szomszéd több évtizedes aknamunkája. Akármi legyen is a válasz, tény, hogy a kubai lakosságnak kell viselni a következményeket.

Képtelenség általánosítva megítélni, hogy a kubaiak szívük mélyén mit gondolnak a rendszerről, a sorsukról. A Kubába látó turistának – már csak nyelvi akadályok miatt is - ritkán adódhat amúgy is lehetősége, hogy akár valami egyéni álláspontot halljon egy helyi embertől. A kubai ugyanis nem szívesen áll le politizálni egy külföldi turistával. A helyiek hatalmas többsége Fidel Castro 1959-es forradalma után született, és nem igazán tud egy hullámhosszon eszmét cserélni olyanokkal, akiknek egészen más dolgok a természetesek, mint neki.

Mindenki mobilozik (itt is) - Kriszta fotója

A turista amúgy nem érintett kívülállóként mond ezt-azt arról, ami a saját szemével lát. Sokan sajnálják vagy - sajnos – lesajnálják a kubaiakat azért, mert szegényes körülmények között élnek. Sokan pozitív, szinte megható élménynek érzik azt a látványt, hogy a kubai emberek a hétköznapi nehézségeik dacára milyen laza felfogással, vidáman képesek élni.

Íme egy kubai vicc ezzel kapcsolatban: Egy amerikai kém Kubából hazatérve jelentést készít az országról. Alig van üzemanyag az országban, mégis közlekednek az autók. Nincs semmi az élelmiszerüzletek kirakataiban, mégis mindenki főz valamit vacsorára. A kubaiaknak nincs pénzük, de minden este rumot isznak és táncolgatnak. Nem értem, hogy miként van ez. Nem értem.

Igazság szerint azok a kubaiak, akik jellemzően közvetlen kapcsolatba kerülnek a külföldi látogatóval, nem feltétlenül tekinthetők ott átlagembereknek, mert legálisan vagy illegálisan, az a fő dolguk, hogy a turistákból megéljenek. Ezt ugyanúgy teszik, mint a világ más táján: ügyesen, mohón, profin, pimaszul, kedvesen, átverően, balek módjára.

2012 októberében Kubában bejelentették, hogy 2013 január elsejétől megkönnyítik a kubaiak külföldre utazását, a rokonok meglátogatását, akár hosszabb időtartamra is. Nem világos egyelőre, hogy ez a könnyítés milyen mértékű és jellegű lesz. A bejelentés egy részlete arra enged következtetni, hogy a hatóságok kizárhatják majd azokat az utazás lehetőségéből, akik az amerikai, nyugati "agyelszívás" kiszemeltjeinek tekinthetők.

Kuba világelső az egy főre jutó orvosok tekintetében.

"Az utcákat járva látni fogják, hogy a kubai nép nagy része mégsem választja a pénzhajhászás stresszel teli életmódját. Rengeteg ember ül napközben is az utcákon, parkokban, tereken, dominóval, rummal és zenével múlatva az időt. Egy helyi ismerősöm szerint sok kubai beletörődik a szerény életkörülményekbe, megelégszik azzal, hogy van mit ennie, van ruhája és van fedél a feje fölött. A felhalmozás ebben a rendszerben csak keveseknek sikerül. Igaz, a kapitalista világra oly jellemző stresszel, fáradtsággal és agresszióval sem találkozni olyan szembetűnő módon. A kubainál békésebb és nyugodtabb néppel, kedves barátaim, aligha fognak találkozni a közeljövőben." forrás

Lakás függönnyel - k.k. fotója

"Aztán ott vannak a kubaiak hétköznapjai. Én ugyanis jóval elkeserítőbb történeteket hallottam a kinti egészségügyi ellátásról, az oktatás színvonaláról vagy épp a mindennapi megélhetésről, mint amilyenre a könyvből következtethetünk. Ilyenekről persze ő is hallott, ám két dolog árnyalja a képet. Az egyik, hogy mindent érdemes kontextusba helyezni: latin-amerikai összehasonlításban Kuba eredményei valóban figyelemreméltók. A másik, hogy - paradox módon - nagykövetként az ember sok mindentől el van zárva, Kubában pedig ez hatványozottan igaz, ahogy az e cikk bevezetőjéből is kiderült." (2013) forrás

Régen az iskolások nehéz bakancsban jártak, de ma már futócipőben - Kriszta fotója

"Kuba teljesen a dollár bűvöletében él, vontuk le a magvas következtetést szűk két hét utazgatás után. Néha úgy éreztük, mintha a pénzen kívül tényleg semmi nem érdekelné az embereket. Persze ebben nincs semmi meglepő: egy havannai reptéri taxifuvarral vagy egy szoba egy napi kiadásával nagyjából annyit lehet keresni (20-25 dollárral egyenértékű konvertibilis pesót), mint ami egy tanár egyhavi bére." forrás

,, Ha elcsüggednénk az itthoni állapotok láttán, gondoljunk arra: van, ahol havi ötezer forint a fizetés, a WC-papír luxuscikknek számít, internet-hozzáférést pedig az utcasarkon, melltartóból vásárolhatunk. Kubában úgy érezhetjük: a Szovjetunió szigetnyi darabkája túlélte a nyolcvanas éveket, és a Karib-tengerre költözött. Habár folynak a tárgyalások az Egyesült Államokkal, hatásuk egyelőre legfeljebb az amerikai zászlós baseballsapkákon érezhető. A kubaiak szerint a rendszer fenntarthatatlan, ez mégsem töri le örökös jókedvüket.

A külvárosban érezhető a nyomor: a melegvíz ritkaság, a hálószobába belopódzó skorpió annál kevésbé. Ahol nincs járda, ott pocsolyák és szeméthegyek mentén igazodunk el. A városban, autóutakon mindenütt átható benzinszag terjeng, amiért a hatvanas évekből itt maradt izomautók tehetők felelőssé. Elképzelhetetlen a szegénység: a sarki pékségben mindössze egy zsemle árválkodik, a szupermarketek polcai is letarolva állnak. Nem csoda, hogy sok helyen így is kötelesek leadni a vásárlók a táskájukat belépés előtt.

Megbetegedtem, így az egészségügy állapotáról is sikerült képet kapnom. Mielőtt a külföldieknek fenntartott kórházak egyikébe irányítottak, egy közkórházban próbálkoztam, ahol – szerencsémre – nem láttak el. Hajmeresztő állapotok fogadtak:

A médiából csak arról tájékoztatnak, hogy hatalmas a jólét, és legfeljebb kozmetikázott „álkritikák” jelennek meg. Az igazi problémák feltáratlanok, pedig mindenki megéli őket. Olyan ez az ország, mint egy robbanni készülő kukta, mert a kubaiak egyre hangosabban tiltakoznak a másokat is megillető szabadságjogokért. Ilyenkor mindig „lejjebb vesznek” egy kicsit, hogy enyhüljön a feszültség: bedobnak valami engedményt, feloldanak egy tiltást, hogy a lakosság lehiggadjon.

Így lett legális a házvásárlás, majd a hotelek használata, végül az internet és a mobiltelefonok is. Hatalmas előrelépés ez, hiszen 10 éve még csak háztömbönként egy vezetékes telefon működött. Ma is jóval olcsóbb ez a megoldás, így akárcsak nálunk a kilencvenes években, mindenki az otthoni vonalon lóg. Hatékonyabb kommunikációs mód nincs is a vezetékes telefonnál, legalábbis az átlagember számára. Az egy órás internet-hozzáférést biztosító kártya 2 CUC, ami itteni viszonyok közt rendkívül drága: az átlagos havi fizetés egytizede. Ráadásul az államilag árusított kártyákat már kora reggel nagy tételben felvásárolják, hogy 3 CUC-ért, kéz alatt terjeszthessék tovább. Így nincs min csodálkozni, ha internet-adagunkat egy erősen izzadó nő a melltartójából kotorja elő az utcasarkon.

Vannak emellett kéz alatt terjedő, 5 CUC-ba kerülő „internet-csomagok” is, amikre aktuális YouTube-videókat vagy Netflixes sorozatokat válogatnak össze több terrabyte mennyiségben. Mivel az internetkártyák biztosította kapcsolat is akadozó, lassú és korlátozott, talán ez az egyetlen lehetőség a kubaiaknak, hogy lépést tartsanak a nemzetközi trendekkel.

Az utóbbi időben az autók behozatala is engedélyezett, azonban épp annyiba kerül, mint a jármű teljes vételára. Így nem tűnnek el Havanna utcáiról sem a magyar rendszerváltást idéző Ladák és Fiatok, sem a szivárvány színeiben pompázó, feltuningolt oldtimerek, amik jócskán hozzájárulnak a városra nehezedő szmogfelhőhöz.

Az itteniek adót – egy valószínűtlenül magas bevételi határig – nem fizetnek. Ingyenes az oktatás és az egészségügy, még a gyógyszerek is. Szerencse, hiszen másképp esélyük sem lenne hozzáférni mindehhez: átlagosan havi 20 CUC-os (5600 forintos) fizetésből kénytelenek gazdálkodni.

Összehasonlításképp egy doboz gyümölcslé vagy fagyi ára 2, egy üveg rum 4, egy éttermi pizza 3 CUC körül mozog. A hasonló „luxuscikkeket” tehát igen nehezen, vagy egyáltalán nem engedhetik meg maguknak.

Még WC-papírból sincs soha elég egy hónapra, mert az is 1 CUC tekercsenként, a tisztasági betétről nem is beszélve
– bosszankodik egy havannai háziasszony.

A drágaságot aligha ellensúlyozza az állami ellátás, aminek keretében minden háztartás jelképes összegért juthat bizonyos javakhoz. A kiutalt kis könyvben havonta jegyzik az átvett élelmiszeradagokat és alaptermékeket: kenyeret, rizst, babot, csirkét, halat, mosószappant, gyufát vagy kávét. Igaz, a gyufák közül tízből kilenc elhajlik, a kávé annyi borsóhéjat tartalmaz, hogy leszűrhetetlen, a hal pedig gyakran csirkének bizonyul. Pedig mind a hal, mind a kávé az ország kiváló minőségű exportcikke, épp csak a lakói nem részesednek belőle.

Sok helyi maszek taxisként (oldtimerrel, konflissal, motorral) turistákat utaztat, netán szép és – számunkra – olcsó kézműves termékekkel üldöz, kéretlenül is zenél, rajzol, jövendőt mond, vagy szivarral pózol némi borravaló reményében. Ne lepődjünk meg akkor sem, ha valaki ajánlatot tesz a telefonunk tokjára, vagy épp a ruhánkra.  (2016)" forrás

,, Kubában az autó kincs. Mert nemigen lehet hozzáférni. Kincs, ami nincs, ugyi. Talán csak hat éve annak, hogy listás, új kocsikat lehet venni, ezek 40.000- 180.000 dollárért már kaphatóak is. Egy olyan országban, ahol 20-50 dollár a havi alkalmazotti kereset. Marad tehát a használt autó piaca. Illetve a több generáció óta a család birtokában lévő autó, amitől általában a világ minden kincséért se válnának meg. Hatalmas érték ez a fellendülőben lévő turistaiparban. Sok pénzt hoz a retróság. Fényezik, lehelgetik, karbantartják őket. A fehérvári bicska esete. Mert hogy a motor, alkatrészek, kerekek, persze, kicserélve, éppen csak a váz marad. Egész iparág és persze fekete kereskedelmi ág szakosodott arra, hogy régi-új alkatrészeket gyártsanak, illetve beszerezzenek. Az amcsi autók adás-vétele az mindig szabad volt, a nevezetes Castro korszak szovjet gyártmányai, viszont, egészen a közelmúltig, tilalom alatt álltak, adás-vétel szempontjából. (2017)" forrás

Vidéki általános iskola. A boltokban helyi pesoért nem lehet venni ceruzát, golyóstollat, jegyzetfüzetet. Egyszerűen nincsenek. Csak a dolláros boltokban lehet tanszereket venni. Az iskolások csak két formában juthatnak ilyesmikhet: az amerikai rokonok küldik vagy a turistá adományozzák nekik. A kanadai turisták jól felkészülnek és bőröndjeikbe beraknak a gyerekeknek való mindenféléket. - k. g. fotója (2020)

---------------

,, A fizetés akkor is kevés ha tekintetbe vesszük a három nagy kubai vivmányt. Ezek, mint az egész haladó világ fújja: az ingyenes egészségügy, az ingyenes oktatás és a sportsikerek. A kevésbé reklámozott három nagy hiányosság meg: a reggeli, az ebéd és a vacsora. Ráadásul bár az egészségügy ingyenes, a gyógyszerek hiánycikkek, és ha valakit kórházba fektetnek, akkor vele kell mennie egy rokonnak ápolni, mert arra már nincs ember.

Az ingyenes oktatás is csak akkor jó üzlet, ha az ember külföldre megy, vagy az állam külföldre adja el. Az emberarcú kubai forradalom legfőbb gazdasági ága tudniillik az emberkereskedelem. Fél Latin-Amerikát kubai orvosok gyógyítják, akiknek cserébe fizetésük nagy részét le kell adniuk a kormánynak, de még így is jobban járnak, mint ha otthon maradtak volna.

Ami a harmadik sikerágazatot illeti. Volt amikor egy kubai focicsapat már csak 10 emberrel tudott kifutni idegenben a meccsére, mert még a tartalékok is emigráltak. A kubai nyugdíjasok harmada dolgozik, különben nem ékne meg." (Heti Válasz, 2017)


,, A rendszer miatt nincsenek nagy anyagi különbségek az emberek között, nincsenek nagyon gazdagok, akik pedig szegények, ők sem éheznek, hajléktalant talán egyet láttunk a két hét alatt. A hatalmas turizmus jelenléte viszont mégis kettéválasztja a lakosságot: akik olyan helyen dolgoznak, ahol külföldiektől kapnak pénzt, ott azért durva pénzeket lehet összeszedni. A szállásadók meghatározott összeget fizetnek ki az államnak a szobaárból, egy füzetbe fel kell írni minden utazót útlevélszámmal. Az étkezést már senki nem nézi, egy reggeli ára 5 CUC (=USD) fejenként. Ugyanígy az összes taxi, étterem, utazási iroda, múzeum, papírt sehol nem kaptunk a fizetésről, a rendszer elég rendesen kijátszható. Pont ezért mindenki próbál részt venni a turizmusban, pl. minden utcasarkon legalább öt taxis található. Aki az államnak dolgozik, általában kap lakást, de a fizetés nagyon alacsony. (2018)" forrás


,, A nők jogai erőteljes védelmet élveznek Kubában, annak ellenére, hogy nem erre következtetnénk a női járókelőknek szóló véget nem érő füttykoncertből az utcákon. Ennek azonban semmi több célja nincs, mint a férfiak az előttük elhaladó nők tudomására hozzák, tetszik nekik. Ezt az egyszerű udvarlási gesztust nem követik egyéb lépések, hacsak a nő nem bátorítja a férfit. Vitás kérdésekben a nők szava a döntő, ha ugyanis azt állítja, hogy megerőszakolta egy férfi, a rendőrség egyből őrizetbe veszi a vádlottat, utána kezdi kivizsgálni az ügyet. A válás ugyanennyire egyszerű, a nők ügyvéd előtt tett egyoldalú nyilatkozatán alapul. A nemek közötti egyenlőséget megfigyelhetjük a helyiek szóhasználatán is, akik papito-nak/mamita-nak, szólítják egymást, ami kb. az “apukám/anyukám” barátok közötti megszólítás kubai megfelelője.

Női utazóként ezért mi teljesen biztonságban éreztük magunkat. Igaz ugyan, hogy eleinte kimondottan zavartak a füttyögések, de miután megértettük, hogy nincs mögöttes szándék, már-már furcsállottuk, ha sikerült megtenni egy háztömböt a pozitív visszacsatolás e formája nélkül. (2017)" forrás


A mindennapok sokkal több energiát követelnek Kubában, mint a modern Európában, de őket ez nem nyomasztja. Folyamatosan kommunikálnak egymással: ha valaki tudomást szerez róla, hogy a város szélére kenyér érkezett, akkor nem tartja magában az információt, hanem azonnal szól a szomszédoknak, rokonoknak. Azt nem mondom, hogy a pénz nem beszédtéma, de nem panaszkodnak folyton a szegénység miatt. Kubában nem dobnak ki semmit, ha valami elromlik, megjavítják, ha a ruha kiszakad, befoltozzák. Csomó régi mesterség aranykorát éli, sokkal több cipész van, mint bárhol máshol a világon.(2022) forrás

Edzőterem hittel - Kriszta fotója

Kubai emberek

Vegyük elsőre a kubai ember életszínvonalát. Az átlagos havi bér összegét hallva – 20 amerikai dollárnak megfelelő helyi pénz - a legtöbb látogató hitetlenkedik, összezavarodik, elképed. Reális megközelítésben azonban a kubai életszínvonalát nem lehet pusztán a hivatalos fizetés összege alapján megítélni, mert kalkulálni kell a plusz állami juttatásokat, úgyis, mint az alapvető élelmiszerek beszerzésére adott jegyeket (libreta), a közüzemi díjakhoz adott szubvenciót, az egészségügy ellátás és az oktatás teljes ingyenességét. Ezekkel a pluszokkal is nehéz a családot fenntartani, de valahogy mégis megoldják.

2019-ben jegyre ennyit adnak: 500 gr csirke és 5 tojás/fő/hó. Hm.

Nagyon fontos ebben az, hogy a kubai családok alapvetően nagyon összetartóak. A gyakorlatban érvényesül az, hogy mindig segítik egymást. Az USÁban élők rendszeresen támogatják az otthoniakat, nem kényszerből, simán szeretetből. Rendszeresen látogatják is Kubát most, hogy már jöhetnek. Ilyenkor tejben-vajban fürösztik az otthoniakat. Lakást vesznek nekik, mióta legális az airbnb,   tényleg mindent megtesznek, amire csak lehetőségük van. A kivándorló rokonokat elhelyezik, inkább élnek sokan egy kis lakásban Amerikában is, de nem mondanak nemet. Állítólag 3 millió kubai él az USÁban.

Igazán szegények Kubában azok, akiknek nincs a hivatalos fizetésükön kívül más pénzforrásuk (külföldi rokontól jövő rendszeres pénzutalványok, maszekolás, turizmussal kapcsolatos mellékes, borravaló, illegális üzletelés stb.), illetve nincs a családban olyan, aki az említett mellékes bevételi forrásokból segít. Komoly gond ugyanakkor, hogy sok a munkanélküli, és még több lehet, most, hogy hozzáfogtak a veszteséges üzemek, vállalatok racionalizáláshoz. A turizmusból mellékest szerezni képtelen kubaiak irigykedve tekintenek azokra, akik jó állásokban vannak, legyen az akár egy szállodai takarítónői munkahely is. A takarítónő a 20 dollárnak megfelelő havi fizetése minimum kétszeresét is összeszedheti a párnákra kirakott borravalókból.

b. d. fotója

"Hivatalosan teljes a foglalkoztatottság. A FOCSÁban laktunk, reggeltől délutánig a liftet csak a liftes néni - asencorista - kezelhette. Délután ötkor kivitte a székét, a jól végzett munka tudatával lecserélte az egyenruháját és hazament. Öt után már megnyomhattam a lift gombját én is.  Kriszta 2019 április"


Nézem a kubai embereket: soványak és gyönyörűek, csillog a barna szemük, minden kislány egy fotómodell, balerinakönnyedséggel lépdelnek az anyukájuk mellett, remélnek egy darab kenyeret, amit nem biztos, hogy megkapnak. A kenyérjegyek gyorsan fogynak. Aki teheti, megveszi a kenyeret és az olajat jegyre, aztán továbbadja ötszörös áron… Szomorú, sovány és szép arcok néznek határozatlanul egy soha nem remélt változás felé, s nem is tudják, milyen szépeknek látom őket. Mint azt a kislányt is azon a kis széken, aki várja a tejet a nagymamával. Ott vannak még az MLC boltok, ahol MLC-vel, kitalált, virtuális valutával lehet fizetni, amit a külföldön élő rokonok tölthetnek rá a kártyára dollárban vagy euróban. Ám ezt a pénzt a kubaiak soha nem láthatják, mert az állam ráteszi a kezét. S ezekben a kiemelt, MLC boltokban is hosszú sorok állnak mosóporért. Nem ételért, hanem mosóporért…(2022) forrás


Az emberek boldognak tünnek hisz ezt szokták meg, senki nem rohan sehova, talán én voltam sétálva a leggyorsabb ember, barátságosak, többen próbáltak ismerkedni velem, volt aki megkérdezte nem akarok-e vele tartani, beszélgetni. Amikor beszélgetsz velük, itt hozzáteszem csak spanyolul, angolul egyáltalán vagy nagyon keveset tudnak, bár probálkoznak, mint ahogy én is, a taxisoknál más a helyzet, főképp a szépen felújított veterán csodák sofőrjeinél, akik a szállódákra szakosodtak. Érdemes út előtt némi spanyol nyelvleckét venni én is ezt tettem, de nagy segítségemre volt az offline módban használható language translator, mivel csak etecsa kártyával tudsz venni internetet és telefonálási lehetőséget. Én nem vettem, nem vagyok netfüggő és próbáltam olyan offline térképet és oldalakat letölteni a telefonomra, hogy nem okozott gondot a keresés. Nekem a szálláson volt biztosítva internet kapcsolat, ami a több lakrész megosztása miatt néha nehézkes vagy egyáltalán nem volt több órán keresztül.

Visszatérve az emberekre, nagyon értékelik ha Che Guevara-t említed, vagy olyan hűtőmágnest veszel, de elmondják, hogy sokkal nehezebb az élet mint volt és nem javul semmi, nagyon kevés pénzből élnek. Volt egy nő aki nővérként dolgozik és havi 2000.- pesot keres. Az új rendelet szerint már csak egy fajta fizetőeszköz van a cubai peso. Nehéz vásárolni például tejet a gyerekeknek, ha van mindenki szalad megvenni amíg lehet, vagy fogkrém, sampon ezeket nehéz beszerezni. A szalvéta és papírzsepkendő kincs, ha van nálad biztosak benne, hogy külföldi vagy. A nedves törlő, na az igen arra rácsodálkoznak. Ezeket szinte csak euroért lehet venni, vagy más valutáért.

Érdekességként elmesélem, hogy a Jonh Lenon parkban a földön, matracon tornáznak az emberek illetve edzenek, itt órákat adnak az oktatók, persze pénzért. (2023) forrás

Kubában nincs olyan reményvesztett, életet veszélyeztető, éhezős nyomor, mint, ami van például sok úgynevezett harmadik világbeli országban. Márpedig Kuba ebbe a körbe tartozik. A csaknem szomszédos Dominikai Köztársaságban sokan vannak, akik jobban élnek, mint Kubában, de ugyancsak sokan, akik sokkal rosszabban. A kubaiak a bőrszínt tekintve a sötétebb tónusok széles skáláján mozognak. Egy becslés szerint a lakosság 51 százaléka mulatt, 37 százaléka fehér, 11 százaléka fekete és 1 százalék kínai.

A feketék kifejezetten negroid vonásúak, azaz nagyon fekete-afrikai jellegűek. A többség kávészínű (mulatt) és hozzájuk képest kisebbségben vannak a spanyol ősökkel büszkélkedő fehérek. A kubai forradalom kezdettől fogva és mindig teljes erővel kiáll a bőrszínre vonatkozó rasszizmus ellen. A helyi hétköznapi valóságot jól ismerő külföldiek között van, aki azt állítja, hogy az emberi kapcsolatokban bőségesen van bőrszínre vonatkozó informális megkülönböztetés, előítélet. E vélemények szerint a világosabb bőrűek közül sokan lenézik a sötétebb bőrűeket és a spanyol felmenőkkel hencegő fehérek képesek fenn hordani az orrukat. Az ország vezetésében a világosabb bőrűek bizony többségben vannak. Ez jellemző a pénzes ágazatokra is, ami a vezető posztokat vagy a nagyobb pénzek közekében lévő állásokat illeti.

k.k. fotója

Ami a vallást illeti, Kuba hagyományosan katolikus ország. A vallásgyakorlásnak nincsenek törvényes korlátai, de becslések szerint a lakosságnak legfeljebb a fele tekinti magát ténylegesen katolikus vallásúnak. Ezeknek is csak kis töredéke jár templomba. Nyilván az uralkodó kommunista ideológia ateista jellege is befolyásolja az emberek valláshoz való viszonyát. Amikor azonban a helyi rendszer teljes jóváhagyásával a pápa odalátogat, akkor hatalmas tömegek mennek ki a szabadtéri misékre.

Kubában erősen jelen van egy olyan kultusz, amelyben keverednek nyugat-afrikai gyökerű természeti vallások, a katolikus vallás, indián hitvilágok, babonák. Ez a santeria. A kubaiak nagy része ilyen-olyan mértékben kötődik a santeriához, sokan fordulnak papnőkhöz (santera) és papokhoz, akik otthon misztikus kultikus tárgyak közegében tartanak „fogadóórákat”. A hatóságok tolerálják a santeriát, az bármennyire is fényévnyi távolságra van a hivatalos ideológiától.

A kubaiak többnyire kedvesek a külföldi turistákkal. Ez adódik az eredendően vendégszerető mentalitásból is, illetve abból is, hogy tudatában vannak a turizmus fontosságának. Nem csupán azért, mert a turizmus nagyon szükséges pénzt hoz az országnak, hanem mert a külföldi látogatók jelenléte nyitottabbá is teszi a társadalmat. Sokak szerint ez utóbbi tényezőt hagyják balga módon figyelmen kívül az egymást követő amerikai kormányzatok.

A kubaiaknak van sok személyes, családi kollektív gondjuk, ám nem jellemző, hogy olyan jellegű stresszben éljenek, mint nálunk. Hozzászoktak a türelemhez és főleg a várakozáshoz. Nehezen értik meg, hogy a nyaralásra ide érkező külföldi mi a fenének nézegeti idegesen az óráját az étteremben, amikor lassan jön az étel. A komótos, nehézkes szolgáltatásoknak van egy olyan magyarázata is, hogy a teljes foglalkoztatás állam által vállalt elkötelezettsége miatt egy-egy adott területen irracionális túlfoglalkoztatás van. Ha túl sok ember végez el annyi munkát, amit kevesebben is el tudnának látni, akkor jellemzően komplikálódik minden, és így a szolgáltatás lassabbá is válik.

Érdekes és izgalmas Kubában a nemi egyenjogúság kérdése. A hivatalos Kuba mindig is nagy erőfeszítéseket tett a nemek közötti egyenjogúság hangoztatására. A valóság az, hogy eléggé macho-s, férfi központú a kubai társadalom. Itt is a nők végzik a házimunka javát, és nevelik a gyerekeket. A turisták mulatságosnak tartják, hogy az utcán sok nő hajcsavarokkal teli, félkész frizurával járkál. A magyarázat az, hogy az esti utcai mulatozáson, társasági életen akar csinos lenni, és nem érdekli a napközbeni látványáról kialakuló vélemény.

A szexuális kapcsolatokban elég nagy a szabadosság, mégpedig mindkét nem részéről. Nem csak a férfi, hanem a nő kicsapongása is elfogadott. Nem kivételes dolog, hogy a feleség a férj nélkül menjen el valahová társasági életet élni.

f.n. fotója

,, A turisták számára biztonságosabb, ha helyinek nézik őket. Ez velünk talán nem fordulhat elő, sok külföldivel azonban könnyedén, hiszen a kubaiak külső megjelenése rendkívül változatos. Afrikai, kínai, spanyol és egyéb gének is keverednek itt. Ami közös bennük, az a karibi népekről alkotott képünknek megfelelő:

örökké vidám, harsány és közvetlen emberekkel találkozhatunk itt, akik imádnak szórakozni, nem ismernek tabukat, és bátran csinálnak viccet mindenből, amit nálunk társaságban kimondani is húzós lenne. Köszönhető ez annak is, hogy a kevert népesség ellenére, vagy talán épp azért a rasszizmus vagy a szexizmus errefelé ismeretlen fogalom.

Jellemző a végtelen családszeretet és a nagycsaládok összetartása is. Egy kubai családi találkozó pedig elképzelhetetlen dominózás és ütős hangszerekkel kísért latin zene nélkül. Ajándékba bátran vigyünk jobb minőségű tusfürdőt, konzervet vagy cigarettát. Hálásak lesznek érte.

Ha tehetjük, mihamarabb látogassunk el Kubába, hiszen valószínű, hogy az Amerikával felújított gazdasági kapcsolatnak hála ez a különleges, zárt világ néhány éven belül gyökeresen megváltozik. (2016)" forrás

,, A kubai fiatalok optikailag jobb benyomást tettek rám, mint európai társaik. Napokig tartott, amíg ennek oka tudatosodott bennem: nincsenek elhízva! Nevetségesen hangozhat egy blogírótól, de bizony megvan az előnye, ha a számítógép, az internet, a tévé csak korlátozottan áll rendelkezésre – a legfontosabb szabadidős program a mozgás, a sport. (2016)" forrás


,, 20 évvel ezelőtthöz képest feltűnő változás: sok lett a jó pasi!" (K.k., 2019)


,, Nagyon nyitottak-kedvesek-barátkozóak. Szívből azok. Imádják a vendéget. Mondjuk, rém klasszul elcsevegsz egy idegennel 1-2 órát, sokat nevettek együtt, jól érzitek magatokat, és aztán elváltok. Könnyen előfordulhat, hogy ilyenkor lazán megjegyzi: te figyelj, ha most nem sietsz annyira, töltsd fel már a telefonomat, megmutatom hogy kell csinálni a mobilodról, mondjuk húsz eurót rakj már rá, neked az nem sokat számít, nekem meg nagyon jól jönne. Hiszen barátok vagyunk, nem? (2017)" forrás


,, Kubában az emberek természetüknél fogva kiváló vendéglátók. Segítenek, jóindulatúak, érdeklődőek, figyelnek a részletekre. Nyitott és bulizós népség, és valószínűleg az is hozzájárul segítőkészségükhöz, hogy ritkán sietnek. Mint mindenhol, kicsit nyilván itt is esetenként változó, sokak kritikája szerint néha túl rámenősek, vagy érdekből mennek. Ezt sem vitathatom, csak ajánlom, hogy nézzünk mögé. Ő segít egy infóval, én segítek egy euróval, vagy egy tollal, csokival, ami épp van. Nem ugyanannyit ér mindkettőnknek, amit adtunk?

Emellett rengetegen érdek nélkül, valós jóindulattal adnak, amit tudnak, tiszta szívből, legyen az egy ebéd, egy ital, kiadó szoba, vagy üzletmentes segítség, kis hozzájárulás egy tartalmas nyaraláshoz. (2018)" forrás


Azt mondják a kubaiakra, hogy ők a leglatinabbak a latinok közül.
Mert a szigeten megállt az idő, a lakosai a régi, emberibb időkben ragadtak, és folyton táncolnak, énekelnek, mulatnak. Valamelyik házból vagy bárból mindig kihallatszik az utcára a muzsika, és ha azt meghallja egy arra járó gyalogos, azonnal elkezd dúdolni vagy fütyörészni, és pár táncmozdulatot is lejt mellé. Kubában együtt lélegzik mindenki.

(2022) forrás

Turista etikett

  1. Elég sok kubai koldul ilyen-olyan formában a gazdagnak tekintett turistától. A hatóságok ezt nagyon rossz szemmel nézik, és a kubai rendszer presztízsére nézve szégyenteljesnek tekintik. 1-2 CUC-ot szoktak adni a turisták. Tudni kell azonban, hogy a gyerekeknek adott alamizsna a kis koldust is veszélybe hozhatja, mert a rendőrök elvihetik őket ezért, és a szülők is bajba kerülhetnek emiatt.
  2. A kubaiak természetüknél fogva közvetlenek, barátságosak és a külföldivel szemben sem próbálnak távolságot tartani. Csúnyán néz ki, ha a turista a helyi ember közvetlenségére, baráti, szívélyes gesztusára bizalmatlanul reagál. A kubaiakban nincs annyi aggodalmaskodás, veszélyérzet, mint az európaiakban. Érdemes alkalmazkodni meglepő nyitottságukhoz is, a kíváncsiskodó kérdéseikre illik válaszolni, és tahóság úgy reagálni, hogy semmi köze hozzá. Az értelmes utazó belátja, hogy amikor külföldön van, neki kell valahogy alkalmazkodnia a helyiek szokásaihoz, vérmérsékletéhez és nem fordítva. A kubainak a külföldihez való közeledése mögé egyáltalán nem kell mindig valami gyanús érdeket elképzelni.
  3. A külföldi turista jobban teszi, ha helyiekkel való esetleges beszélgetésben nem nyilvánít véleményt a kubai politikai rendszerrel kapcsolatban. Van elég más érdekes téma, amiről lehet csevegni. Egyáltalán nem ajánlott bármilyen formában közterületen kifejezésre juttatni, demonstrálni a kubai rendszerrel kapcsolatos ellenszenvet.
  4. Helyiek megszólításakor érdemes a Senor (uram) vagy Senora vagy Senorita (asszonyom) szavakat használni. Nem árt néhány spanyol szót, kifejezést megtanulni (hola, por favor, gracias stb.), bár a turizmusban dolgozók közül sokan tudnak angolul, valamicskét olaszul, franciául is.
  5. A kubai férfiak a meleg klíma ellenére is többnyire hosszú nadrágot viselnek az utcákon. Nem tilos külföldi turistának rövidnadrágban mászkálni, de furcsálló tekinteteket vonzhat. Tán azért is, mert a rövidnadrág viseletét nem tartják elég férfiasnak, amúgy egy olyan országban, ahol a macho mentalitás elég erős. Tény azért, hogy Havannában már elég sok rövidnadrágos kubait látni .
  6. A homoszexualitás nagymértékben elutasított, szégyellt dolog Kubában. Persze vannak melegek, akik irányultságukat próbálják teljesen titokban tartani.
  7. A borravalózás Kubában nagyon elterjed és el is várják. Előfordul, hogy kisebb segítségért is remélnek borravalót.
  8. Kezet szokás rázni férfinak férfival, férfinak nővel, nőnek nővel.
  9. A kubaiak elég hangosan beszélnek, s ezt ne indulatosságnak értelmezzük. Nem kell amúgy hangos beszéddel igazodni sem hozzájuk, mert az meg idétlenül jöhet ki.
  10. A kubaiak elég közel állnak egymáshoz, amikor beszélgetnek. Külföldinél jellemzően nagyobb távolságot tartanak. Szeretnek egyesen egymás szemébe nézni, és nem tartják rokonszenvesnek azt, aki lesütött szemmel, vagy máshová tekintve szól hozzájuk. Eleve büszke emberke a kubaiak, és érzékenyen viszonyulnak ahhoz, ha egy külföldi turista lenézően beszél velük.
  11. A turista ne köpködjön, és diszktéren intézze el az orra kifújását, mert a kubaiak ezekben a dolgokban kényesek. A turista ne szemeteljen. A kubai gyakran szemetel, de ő otthon van...
  12. A turista ne fényképezzen le senkit az érintett vagy érintettek előzetes megkérdezése nélkül. Bizony előfordul, hogy a fotózás engedélyezéséért pénzt kér a fotó alanya.
  13. A drog birtoklását és különösen az avval való kereskedés a kubai törvények drákói szigorral tiltják. Na már most a kubai börtönök nem hasonlítanak a skandinávokhoz. Cseppet sem.
  14. A kubai férfiak szmokingja a guayabera, egy kicsit díszes fehér ing, amit a nadrágon kívül hordanak szigorúan. A legelegánsabb férfiviseletnek számít, bármennyire is furcsa ez a magyaroknak. viselője simán bejut benne a legjobb éttermekbe, miközben a számlát fedező külföldit simán hazaküldik, hogy húzzon zakót és nyakkendőt.

Még néhány jótanács Kubába:

  • Ne kritizáljuk a politikai rendszert, mert ha még igazunk is van és talán a kubaiak szívük mélyén elismerik, de mégiscsak ott élnek és félnek is.

  • Ne vigyünk olyan újságot, ami a pornóhoz közelit, simán elveszik a repülőtéren.

  • Szigorú a vám- és csomagvizsgálat, élelmiszert (kolbász stb.) elveszik és így kirámolják a koffert, mondván, ha már találtak valamit lehet itt más is.

  • Csak ott fényképezzünk, ahol nem tiltott, de jobb, ha megkérdezzük. Pl. Havannában a Forradalom téren, ahol Castro is beszélt, tilos.

  • A turisták mást esznek, isznak, amit a helyiek. Nem tudják megvenni és sok üzletbe be se mehetnek. Minket is talán gazdag turistának vélnek és ezt ki is használják.

  • A kubaiak nagyon tiszták, ha csak egy ingük is van, napjában többször is kimossák, hisz meleg van. Ne kritizáljuk öltözésüket.

(Kati, 2012)

Gasztronómia

Tény és való, hogy a kubai konyhának nincs különösebb hírneve a világban. Önmagában behatárolja a gasztronómia lehetőségeit, hogy a hiánygazdaságban, az import korlátjai miatt nehéz az alapanyagok beszerzése. A kubai lakosság étkezése meglehetősen egyszerű választékból áll össze. A turisták által látogatott havannai és varaderoi vendéglők, valamint a hotelek éttermei hivatottak - több-kevesebb sikerrel - bizonyítani, hogy vannak jócskán finom kubai étkek.

A hagyományos kubai konyha a spanyol gyarmatosítók, a franciák, az amerikaiak főztjeiből állt össze, sőt a rabszolgák révén afrikai hatások is tapasztalhatók. A spanyolok hozták Kubába a narancsot, a citromot, a rizst, a zöldségeket és a marhát. Afrikai hozadék például a gumó és az édesburgonya.

A kubai étkezésben nincs előétel-főétel-desszert sor. A helyiek sörözéssel kezdik, majd jönnek az étkek, mégpedig egyszerre, ha egyáltalán van többféle. A legtipikusabb kubai étel az ajiaco, ami húsleves zöldségekkel. A húsételek többnyire csirkét vagy sertéshúst tartalmaznak rizzsel, fekete babbal és hagymával. A vörös babos húsételt congo-nak nevezik (ugye elég afrikai hangzású?). A helyi étkekhez gyakran használnak fokhagymát, petrezselymet, köményt, oregánót és narancsot. Sok ételhez raknak sufrito-t, ami nem más, mint fokhagyma, hagyma és zöldpaprika olívaolajban. Több ételben is jelen van a sült banán.

Az átlag kubai asztalára ritkán kerül hal, vagy tenger gyümölcsei. Ezeket a külföldiek fogyasztják nagy lelkesedéssel a szállodai éttermekben. Finom gyümölcsöket ehetünk Kubában, elsősorban a mangó, a papaya és a guava méltó figyelemre. A zöld színű narancsuk önmagában nem annyira finom, viszont frissen facsarva isteni innivaló. A külföldiek Kubában teljesen mást esznek, mint a helyiek az otthonaikban. A helyi specialitásoknak is olyan változatát készítik el, ami ízlik a külföldinek. A szállodai éttermekben és a turistás városi vendéglőkben dominál a nemzetközi konyha és azon belül is az olasz kaja (pizza, tészták minden mennyiségben).

"A sok borzalom előtt elmondom a legjobb dolgot: kókusztejes hal Baracoában. Valami fehér dologra számítottam én is, de piros volt, vagy inkább narancssárga. Nem megy nekem sajnos az ízek boncolgatása, de tippre paradicsomszósztól volt ilyen. Kicsit csípős, nagyon ízes. Felső kategóriát nem próbáltunk ugyan, de a legaljától a tisztes középig ettünk végig szinte mindenféle helyet, és a minőség szinte mindenhol egyforma volt: alacsony. (2009)" forrás


"Van valami, amit a külföldiek és a helyiek egyformán imádnak és fogyasztanak is, és ez a kubai fagylalt! Havannában a Copelia fagylaltozó valóságos intézmény. Elképesztően finomak a fagylaltjaik. Desszert téren a spanyol hatást jelzi a Kubában is népszerű flan (karamellás puding). Ital téren Kuba nem szorul reklámra. A kubai rum és a vele készült koktélok ugyebár világhírűek. A mojito jó ideje hatalmas divat a világszerte, de közismert a daiquiri és a Cuba Libre is."


"A rumnak hátulütői is vannak. A kubaiak a legnagyobb rumfogyasztók a világon, évente majd’ 5 litert isznak belőle, ezzel ők a hatodik nemzet, mely a legtöbb márkás italt fogyasztja (a vodkazabáló volt szovjet államok után). Ez természetesen per főre vonatkozik, és a teljes lakosságra vetítve, úgyhogy ennél egy “aktív” rumfogyasztó jóval többet iszik. A nagy hazai márkák egyes italai akár egy kubai havi átlagbérének a felébe is kerülhetnek palackonként, ezért a szegényebb rétegek körében a kevésbé minőségi italok az elterjedtek. Az alkoholizmus ijesztő mértékű terjedésére már a vezetés is felfigyelt, és anonim klubokkal igyekeznek segíteni a kubaiak kigyógyulását. Sajnos azonban az országban nagyobb a szegénység, mint ahogyan gondoljuk. Egy cikk kommentelője szerint Kubában ez a mondás járja: “Aquí para vivir hay que estar loco o borracho y yo loco no soy.” Azaz: Hogy itt élj, vagy bolondnak, vagy részegnek kell lenned, én pedig nem vagyok bolond. (2013)" forrás


"A drága szót azért megmagyaráznám, hogy velem együtt anyázhassatok: egy „sima” daiquirí három CUC, vagyis konvertibilis peso (két euró), egy különleges, a Papa Hemingway Daiquirí fantázianevet viselő pedig (állítólag fix olyan, mint ahogyan az író szerette) öt CUC (kábé négy euró), de ne felejtsük már el, hogy mégiscsak a földkerekség egyik leghíresebb italmérésében vagyunk. Kétségtelen, hogy rengeteg havannai kocsmában lehet ezt a koktélt két CUC-ért is kapni, vidéken még egyért is (eldobható műanyagpohárban), de nekem speciel kizárólag csúnya szavak jutottak eszembe, amikor végignéztem, hogy egy olyan (már elég részeg) holland tett felháborodottan megjegyzéseket az árlistára, aki odahaza szemrebbenés nélkül kifizet négy eurót egy háromdecis pohárnyi sörért. (2011)" forrás


"A talponálló minőségi átlényegülésének egyik részmagyarázata kétségkívül a hely specialitása, a mojito (ejtsd: mohító) volt. Ez a koktél (a daiquirível együtt) az elmúlt évtizedekben legalább annyira jelképezte Kubát, mint Fidel vagy a Buena Vista Social Club. A posztban be fogunk számolni a receptről is." forrás

Meglepi a külföldieket, hogy milyen príma minőségűek a kubai sörök. A legjobbak: Mayabe, Hatuey és a Cristal. A nem alkoholos innivalók közül a frissen facsart narancslevek, a limonádék méltathatók, de vannak, akiknek bejön a guarapo, ami a cukornádból kipréselt friss lé. Sok turista szerint a guarapo íze borzasztó. Érdemes tudni, hogy a kávét általában eleve cukorral készítik. A cafecito (fél adag presszó kávé) és a cafe cubano a magyar számára túlcukrozott. Az ivóvizük számunkra rossz (olyan föld) ízű. Maradjunk csak az ásványvíznél.

Fotóegyveleg

2016. március - a Rolling Stones Havannában - Satisfaction

Köszönjük Fidel - sz.a. fotója (2020)

Vidéken még így, ökrökkel szántanak. - k. g. fotója

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon



Repülőjegyek Havannába Repülőjegyek Havannába
Olcsó repülőjegyek Havannába a Vistánál



SZÁLLÁSFOGLALÁS

hirdetes