ÚTIKRITIKA.HU / Santiago de Cuba

Kuba délkeleti részén fekszik a város, a Karib-tenger és a Sierra Maestra hegyvonulatai között. Hozzávetőleg egy millió lakosa van. Kuba második legnépesebb városa. Amúgy a város nagy kiterjedésű, nem érdemes csak gyalogolni (bicitaxizni érdemes).

Santiago de Cuba-nak trópusi a klímája, azaz egész évben jó meleg van, nappal jellemzően közel 30 fok. Éjszaka sincs hidegebb 23-24 foknál. Május és október a legcsapadékosabb két hónap, december és április között száraz évszak van.

A legkaribibb kubai város. Szól a zene, járják a congát és a latin ritmustól lüktet az ereinkben a vér, zaj, nyüzsgés, forgalom, közvetlen helyiek. Kuba második nagyvárosa, a főként Haitiről érkező bevándorlók hatására is, igazi afrokaribi életörömöt áraszt. Szenvedélyes város, más, mint a többi kubai település. Santiago ráadásul a „forradalom bölcsője”, Castro az itteni Moncada laktanya ostromával intézte első támadását a Batista diktatúra ellen.

A Velázquez által 1515-ben alapított eklektikus hatású Santiago de Cuba, amolyan igazi történelmi és kulturális csemege, a kubai zene fellegvára, minden év júliusában két jelentős esemény, a Santiagói Karneválnak és a Tűz Fesztiválnak ad otthont, amikor pár napra a város egy hatalmas őrjöngő, kirobbanó, élő színpaddá változik át.

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

1. Hétvégeken sok helyen ( a Parque Céspedes-en mindenképpen) lehet utcai zenés-táncos buliba botlani, a helyiek imádják ezeket (mi is) (Santiagot nem véletlenül nevezik ,,A zene fővárosának")

2. Az élőzenés bárokba látni, hogy az emberek mennyire átszellemülten táncolnak (láttunk fiatalembereket idősebb hölgyekkel is táncikálni, s ez ott nem gáz)

3. Az öreg utcazenészek mindig jó fotótémának bizonyultak

4. Van egy eklerhez hasonlítható, vanlíia, vagy csokoládé töltetű fincsi sütemény, amit máshol Kubában nem árulnak

5. Egy a városközponton kívüli étkezőhely, a Salon Tropical - szuper kaja, nem szokványos helyen

6. Nics olyan sok turista, mint Havannában

7. A bicitaxis városnézés alig 3 ezer forintért

8. A kilátás a Nuestra Senora de la Asuncion katedrális tornyából

Nem tetszett

1. A turista folytonos zaklatása a zugárusok, csencselők részéről (akarsz taxit?), az idegenvezetőnek felajánlkozók olykor simlis dumája

2. A helyi vásárcsarnokban látni, hogy mennyire szegényes az élelmiszer-kínálat

3. A Museo de la Lucha Clandestina uncsi múzeum

4. A temetőben (Cementerio Santa Ifigenia) egy zsaru hevesen tiltotta, hogy fotózzunk (mi van? a halottak katonai objektumok?)

5. A levegőt büdösítő sok motoros, akik a szűk utcákon vadul vezetnek, veszélyeztetve a gyalogosokat (minket is)

6. Santiago az épületeket, utcákat tekintve nem igazán szép város (szerencse, hogy az emberek, a hétköznapi élet jelentei azért érdekeresek)

Vélemények

"Santiago de Cuba volt kubai utam során az a város, amely komolyan elgondolkodtatott, hogy időszűkében csak röpke városnézési időt, valahogy két napról több naposra tudjam átszervezni. Ez a város, ahogy Havanna is - de atmoszférát, stílust, embereket, mentalitást, stb. tekintve két teljesen különböző poliszról beszélünk -, megéri, ha tehetjük, hogy több időt szánjunk rá, mert itt az idő tartalmas eltöltésére számtalan lehetőség kínálkozik. Szimplán összefoglalva: ez egy kimondottan jó hangulatú város. (k.j.)"

Odajutás

A Cubana nemzeti légitársaság napota több járattal közlekedik Havana és Santiago de Cuba között (légvonalban 761 kilométer). Egy útra az átlagos ár 110 USD.

A Viazul busztrásaság naponta négyszer közlekedik a főváros és Santiago között. A lasabb (locan) buszjárat 15 órás, az éjszakai expressz busz 12 óra aatt teszi meg a 869 kilométeres kilométeres távolságot.

Szállás

Az olcsó szálláshelyeken a szobák kötelező tartozékaként kell elfogadni a csótányokat. Valójában csótányok mindenhol vannak, a drágább helyeken több pénz jut az irtásukra. Az amerikai csótány nagy, csúf, recsegve törik, nehéz megmérgezni. Viszont veszélytelen. Ez ne riasszon el senkit Santiago de Cuba meglátogatásától.

Helyi közlekedés

Busz

Buherált tömegközlekedési eszköz - bébé fotója

Bicitaxi

,, Santiagoban történt, ahol bárhol és bárkit, ha motorral van , leinthetsz egy városi fuvarra. Nem kell, hogy hivatásos motoros taxis legyen, elég, ha éppen ül a gépén. Ez is egy elterjedt, fizetés-kiegészítő forrás a sok közül. Feketén, persze. Bevett egységára, mint ismerősöktől megérdeklődtem, 10 peso, azaz kb. kevesebb, mint fél dollár. Leintek egyet, mondom a címet, mire ő: 30 peso lesz. Mire én: annyit fizetek, mint bárki, tízet kapsz, haver. Gondolkozik, majd kezembe nyomja a vendégsisakot és usgyi. Leszállok a végén, ő azt kérdezi, de igazi elismeréssel a hangjában: külföldi turista vagy, honnan a csudából tudod, hogy egy tízest szoktak fizetni? Mondom, vannak helyi haverjaim. Forrón kezet fog velem, még talán könnyedén meg is ölel a búcsúzáskor. Szép vakációt kíván nekem Kubában. (2017)" forrás

Étkezés

A városban a kaja fronton a kreol étkek dominálnak. Jók az ízek, kiadósak az adagok, általában elég zsírosak az ételek. A helyiek többnyire congri-t esznek, ami rizs fekete babbal. Szokványos eledelük még: a sült banán. A jobban eleresztett helyiek és a turisták ilyesmoiket esznek: chuletas (vékony húsfilék), a lomoa humado (füstölt bélszín), fokhagymás királyrák és languszta, sült csirke. Finomak a fagyik.

Vásárlás

🛒 Vásárlás Santiago de Cubában (2025)

Élelmiszerboltok és kínálat
A városban még a központi részeken is nehéz klasszikus boltot találni. A legtöbb üzlet külsőre semmiben sem különbözik a lakóépületektől, és sokszor csak egy keskeny ajtó vagy rács mögül árusítanak. A kínálat nagyon alap: tartós élelmiszer (liszt, cukor, olaj), halkonzerv, egyféle szappan vagy sampon. Palackos víz és üdítő általában van, de néha az is elfogy. Ha friss gyümölcsöt, kenyeret, tojást keresel, leginkább utcai árusoknál, piacon vagy „az ismerős boltosnál” találsz – semmi sincs garantálva.

Piacok
A Mercado Agropecuario de Ferreiro vagy a Plaza de Dolores környékén több zöldséges, gyümölcsös és házi termelő árul – itt némi szerencsével lehet beszerezni papayát, mangót, banánt, lime-ot vagy friss kókuszt is. De ezek idényfüggők, és gyakran „eltűnnek”.
🍽️ Étkezés Santiago de Cubában

Kifőzdék – a legjobb megoldás
A belváros és a Tivolí negyed között sok apró vendéglő működik, ahol 100–200 CUP-ért (kb. 1–2 euró) kapsz rizst, babot és valamennyi sült húst vagy tojást. Ezeket gyakran családok működtetik, és ablakon keresztül szolgálnak ki (ventanita). Cégér? Ritka. De a sorban álló emberek jó iránytűk lehetnek.

Ajánlott olcsóbb helyek:

Restaurante San Francisco – korrekt árak, helyiek is járnak ide.

ZunZún – egyszerű, de jó ár-érték arányú étterem.

La Casona – egyes napokon turistásabb, de hangulatos, élő zenével.

Középkategóriás (turista árú), de megbízható helyek:

Restaurante El Morro – lenyűgöző kilátással a tengerre, korrekt konyhával.

Casa Granda Hotel terasza – szép panoráma és jó italok, de drágább (MLC).

Koktélok és italok:
Mojito, cuba libre, daiquiri – jellemzően 1,5–2,5 MLC.
A helyi sör (Cristal vagy Bucanero) 1,5 MLC körül van 0,33-as üvegben.
Palackos víz 1–1,5 MLC – drága, de elkerülhetetlen.
💤 Szállás és elhelyezkedés

Casas particulares ajánlott környékeken:

Tivolí negyed – autentikus, élő zene este, kicsit hangosabb.

Parque Céspedes környéke – minden gyalogtávolságra van.

Vista Alegre – csendesebb, zöldebb, elegánsabb, de távolabb van a központtól.

A legtöbb házban nincs teljes ellátás, csak reggeli. A vacsorát gyakran nem kínálják – emiatt különösen fontos előre feltérképezni, hol lehet majd enni.
💡 Extra tippek

A Moncada-laktanya, Céspedes tér, Balcón de Velázquez, valamint a Castillo del Morro kihagyhatatlan látnivalók.

Éjszaka csak hivatalos taxival vagy szervezett sofőrrel közlekedj.

A helyi élet este indul be – sok teraszon, udvarban élő zene szól. Ha valahonnan szól a son cubano, érdemes megállni egy sörre.

Vízszűrős kulacs vagy tabletta erősen ajánlott, mivel a csapvíz nem iható.

Nagyobb üzletek helyett utcai gyümölcsárusok, kis kávézók, magánházi konyhák nyújtják az igazi élményt – csak türelem kell hozzájuk.

Szórakozás

Casa de la Trova

A város leghíresebb zenés szórakozóhelye, persze már ez is vesztett a régi bájából, „turistásodik”, de ahogy Havannában a zené shelyek közül a Tropicana, itt a Trova, amit látni kell.

La Casa de las Tradiciones

Innen indult világhódító útjára a Buena Vista Social Club.

Közbiztonság&Veszélyek

Rablások ritkán történnek. Legfeljebb arra kell vigyázni, hogy ne legyen nálunk feltünően értékes valami, pl. nyakunkban lógó értékes fényképezőgép. Alkalom szülhet rablókat, mert amúgy bandák nincsenek, ahhoz túl erős a rendőrségi éberség.

Sokkal jellemzőbb, hogy turista minőségünkben leszólítgatnak minket az utcán, hogy kéregetéssel, még inkább valami dumával pénzt csikarjanak ki tőlünk.

Egyéb hasznos információk

1. A hotelekben, internetes kávézókban általában 6 CUC-ot (kb. 1500 HUF) kell fizetni egy óra internet használatért. Vannak hotelek, ahol ennek egyharmadáért is lehet egy órát internetezni.

Érdemes a Navigator applikációt használni, mert azzal wifi nélkül is lehet navigálni.

Katedrális

k.g. fotója

Óváros

Parque Céspedes

(párke szeszpedesz)

A város neoklasszicista központi tere, körülötte találhatóak a főbb látnivalók. Hangulatát fokozza az elegáns Hotel Casa Granda és a Nagyboldogasszony-székesegyház előtt várakozó 1959 előtti, old-timer kategóriájú, amerikai típusú, de manapság már orosz motorral berregő, turistáknak csodaszámba menő – tényleg csoda, hogy még egyáltalán mennek! – veterán autók. Kis fantáziával már látjuk is a forradalom előtti Kubát, amint az országba szivárgott kétes hírű alakok, egy adag amerikai történelem, mint Al Capone, Lucky Luciano, Frank Costello vagy Bugsy Siegel – csak pár név a sokból – egy ilyen, az akkori időkben az igazi luxust jelentő járgányt vezetett... persze ők inkább Havannát preferálták, mint a messzi Santiagot, de az autók itt is itt vannak.

Érdekesség, hogy minden modern típusú autó, mint Lada, Hyundai, az állami tulajdonban van, az államnak dolgozók használhatják. Viszont a forradalom előttieknek az állami szférán kívüliek is, helyi kubaiak is lehetnek a tulajai, de nem adhatják el külföldieknek. Nagy szeretetben tartják ezen régi idők memento autóit és várják a demokrácia érkeztét, amikor számításaik szerint kisebb vagyonért adhatják majd el őket a vagyonosnak számító külföldi látogatóknak.

Cuartel Moncada

(kvártel monkádá)

A Moncada laktanya a kubai történelem legmeghatározóbb, emblematikus színtere. Castro 1953. július 26-án, a karneváli jövés-menést használva elterelésként, mindössze 100 emberrel ostromot intézett a laktanya ellen, ami a tökéletes terv ellenére kudarcba fulladt, mert Castro és csapata belefutott az őrjáratba, melynek köszönhetően mind az ottani 800 főnyi katona éber lett. Castrot és több társát később elfogták és börtönbe zárták, majd Castrot száműzték az országból, ahova csak 1956 decemberében a Granma nevű jachttal tért vissza, hogy befejezze tervét és a forradalmat dicső győzelemre vigye.

Castillo del Morro

Kuba legszebb fekvésű és állapotban megmaradt erődje. Az UNESCO Világörökség része. A santiagói öböl bejáratát őrzi egy pazar látványt nyújtó sziklaszirt tetejéről. Fegyverszoba, kínzókamra, várkápolna és börtöncellák teszik még érdekesebbé a látogatását. Sáncairól minden este kisebb parádéval ágyúlövéseket adnak le.

Múzeumok

Museo de Ambiente Cubano

Diego Velázquez szépen rekonstruált lakóházából kialakított múzeum.

Museo Emilio Bacardi Moreau

Itt legyen szó történelmi emlékről, vagy modern műalkotásról, mindenből van egy kicsi.

Egyéb látnivalók

Casa del Gobierno

Nem látogatható, de tudni kell róla, hogy Castro a forradalom győzelmével és Batista diktátor távoztával innen intézte első beszédét – melyet aztán sok újabb beszéd követett – a felszabadult kubai néphez.

Casa Natal de José María Heredia

Ahogy az épület neve is utal rá, itt született a híres kubai költő, akivel elkezdődött a latin-amerikai spanyol költészetben a romantika („...s a sápatag latin lányokat megigézi, amint vad bájjal és buján kibontva éjszín hullámos, dús haja egy érctorzóra hull...” José María Heredia: Római fürdő). Szép belső udvarral és pompás lakberendezési tárgyakkal felszerelt múzeum.

Látnivalok a környékén

Cayo Granma

Santiagotól 8 km-re található hajdani üdülőhely. Komppal elérhető sziget festői halászfaluval, színes cölöpházakkal.

El Sanctuario de Nuestra Senora de la Caridad del Cobre (El Cobre)

Santiago de Cubától 10 km-re nyugatra található Kuba leghíresebb temploma, amely hírnevét az itt található fekete Madonna faszobrának köszönheti. Népszerű zarándokhely, Hemingway az 1954-ben, az Öreg halász és a tenger című kisregényéért kapott Nobel-díját hagyta itt felajánlásként.

Érdekes negyedek

Tivoli

Reparto Sueño

Reparto Vista Alegre

Érdekességek

További beszámolók

Santiago de Cuba a sziget második legnagyobb városa, mégsem az a zajos, túláradó metropolisz, mint Havanna. Az utcák bájosan hullámzanak fel és alá, mintha csak egy kedves, dombos városka színpadára lépnénk: van egy főtér, ahol mindig történik valami, egy másik, ahol állandóan szól a zene, és egy harmadik, amely inkább arról híres, hogy ott a legjobb leülni valami finomságra. Egyedül a vasútállomás tűnik óriásinak, monumentálisnak – erőteljesen őrzi azokat az időket, amikor még nagyobb szerepet szántak a vasútnak, és valóban lenyűgöző látvány.

Azért is elsétáltunk ide, mert eredetileg vonattal akartunk visszautazni Havannába; létezik közvetlen járat a két város között, ám a kubai tervek gyakran úgy alakulnak át, mint a karibi felhők. A vasút mellett viszont egy olyan piacot találtunk, amelyért önmagában megéri arra kanyarodni: friss nádcukorlé, házi sütemények, improvizált zenészek és az a vibráló, hamisítatlan santiagói életérzés fogad mindenkit.

A Coppeliában azonban gyorsan visszazökkentünk a valóságba, amikor megpróbálták dollárban elszámolni a fagyit a helyi peso helyett. De mire idáig jut az ember, már elég rutinos: elég egy határozott „álljunk csak meg”, és minden rendeződik. Santiagóban ez is a mindennapok része – egy kis játék, amit mosoly nélkül nem érdemes venni, de ahol a tapasztalat sokat segít.

Santiago de Cuba forró város: a napsütéssel, a zenével, az élettel, és azzal a sajátos, vibráló hangulattal, amely már az első percben magával rántja az embert. Kuba keleti felében járunk, ahol már kézzelfoghatóan közel a Karib-tenger másik oldala, és ahol az afro-karibi és spanyol hatások olyan természetes eleggyé olvadnak, mintha mindig is ide tartoztak volna.

A város minden szeglete tele van zenével. A belváros szinte lüktet a táncos-zenés kluboktól, a kis udvaroktól és teraszoktól, ahol esténként felcsendül valamilyen élő ritmus. A történelmi negyed lenyűgözően szép: gondosan felújított, mégis autentikus, egy olyan városrésze Santiagónak, ahol minden sarok mögött régi történetek sejlenek fel. Az utcák meredeken kapaszkodnak fel a dombokra, hol játékos kanyarokkal, hol komoly szintkülönbséggel – néha úgy érzi az ember, maga a város is próbára teszi.

A terek árnyasak és hangosak a spontán zenéléstől. Bárhol előbukkanhat egy dobos, egy rumba- vagy son-együttes, vagy akár egy jazzformáció. A sokszínűség mindennapos jelenség itt, ahogy az is, hogy a város kulturális életét nagyrészt afro-kubai közösségek formálják.

A Céspedes parkban egy egész délutánt el lehet tölteni anélkül, hogy bárki ráunna a látványra. A padokon idős asszonyok pletykálnak, a háttérben ott magasodik a tekintélyes katedrális, és közben egy fekete zenekar olyan lendülettel adja elő a tumba francesa ősi ritmusát, hogy a dallamokban még ma is ott rezonál Haiti és Afrika emlékezete.

Santiago büszke város: a bátor felkelések, a kitartó függetlenségi küzdelmek és a forradalmi történések otthona – mindez mélyen beleivódott a helyiek identitásába. Innen indult el az a történelmi hullám is, amely végül megváltoztatta Kuba sorsát. És itt született egykor a karibi rum egyik legismertebb márkája is, amelynek alapítója ebben a városban hozta létre első lepárlóját; a régi épület ma is múzeumként áll nyitva.

Santiago de Cuba egyszerre nosztalgikus és élő, hagyományőrző és vadul modern, hangos és meghitt – olyan város, amelyet nem lehet elfelejteni, ha egyszer az ember a ritmusába került.

A külvárosok kissé lehangoló látványa után Santiago de Cuba belvárosa olyan meglepetéssel fogad, mintha hirtelen egy másik világba lépnénk. Nem nagy terület, mégis különleges hangulatot áraszt: a főteret elegáns szállodák, régi gyarmati házak és a büszkén magasodó katedrális öleli körbe, a forgalom pedig már kora reggeltől késő estig lüktet. Az ember gyakorlatilag elképzelni sem tud olyan öt percet, amikor ne állítaná meg valaki azzal, hogy szivart kínáljon – úgy tűnik, a kubai kreativitásnak ezen a téren továbbra sincs határa, és a szivar „találkozási pontja” sokszor rejtély marad. A belvárosban feltűnnek a kéregetők is, és persze ott vannak a város állandó lakói: a három-négytagú utcai zenekarok, amelyek minden sarokra visznek egy kis ritmust.

A modernizáció jelei is felbukkannak, például az internetirodák, amelyek előtt rendszerint hosszú sor kígyózik. Odabent néhány számítógép várja a türelmeseket – és bár ma már sokaknak van mobilnet, a stabil kapcsolat továbbra is luxus. A város mindennapi ritmusa azonban ettől még ugyanolyan élénk és sajátos, mint régen.

Egy hétvége Santiagóban teljes képet ad arról, hogyan él egy átlagos helybéli. Szombat délelőtt mindenki útnak indul: sorok állnak az állami boltok és a kisebb üzletek előtt, mindenki igyekszik megvenni, amit éppen lehet. A hazajutás sokszor kaland a zsúfolt buszokon és az örökké érkező-eltűnő „kollektívókon”, de előbb-utóbb mindenki hazaér, hogy ebédet készítsen. Délutánra a város lelassul: az idősek kiülnek a házuk elé, padra vagy a küszöbre, és megbeszélik a világ dolgait, a fiatalok pedig türelmes sorokban várják, hogy kinyisson a kedvenc éttermük vagy mozijuk.

Ahogy a nap lemegy, a parkok megtelnek családokkal és baráti társaságokkal. A kézben gyakran ott egy házi rumféle – ki tudja, miből és hogyan készült –, és mire beáll az este, a jókedv és a bódult nevetés szinte az egész várost betölti. Van, aki táncol, van, aki csak csendben üldögél, és hagyja, hogy a meleg karibi éjszaka átmosson mindent. Vasárnap ugyanez a ritmus ismétlődik, csak az élelmiszerért folytatott küzdelem marad ki, így a nap még inkább a pihenésé, a beszélgetésé és az utcai zenéé.