ÚTIKRITIKA.HU / Havanna

Havanna

Havanna, Kuba

Havanna dióhéjban |Tetszett&Nem tetszett| Vélemények|Szállás|Fővárosi közlekedés|Étkezés|Vásárlás|Szórakozás|Közbiztonság&Kellemetlenségek|Prostitúció|Egyéb információk|Látnivalók| További beszámolók| Fotóegyveleg

.

V. Jancsi fotója

Havanna dióhéjban

kubai kiejtés: háváná (erős hangsúly a 2. és a 3. szótagon); hivatalos neve: La Habana 

2,1 milliós város (2025-ös becslés)

Annyi jelzővel illethető Havanna, de talán a legbiztosabb az, hogy különleges. A Karib szigetvilágban nincs rajta kívül egyetlen olyan nagyváros sem, amelyik olyan gazdag és látványos lenne történelmi emlékekben, néznivalókban. Kedves a Dominikai Köztársaság fővárosa, Santo Domingo, és pompásan rendbe rakott San Juan városa Puerto Rico-ban, de az összehasonlítás lehetőségével rendelkezők szerint a kubai főváros sokkal nagyobb durranás. Részleteiben is érdekes, de a lényeg az, hogy összességében a légköre különleges, kimondottan egyedi. Csalódást tán csak azoknak okoz Havanna, akik nem olvasnak róla semmit, mielőtt odalátogatnának, és ezért helyben nem tudják kellő összefüggésekben értelmezni a látottakat. Aki képtelen elviselni az utcai rendezetlenséget, lepukkantságot, szemetességet, szervezetlenséget, annak érdemes inkább Szingapúr meglátogatását terveznie.

Havannát sajátos módon egzotikussá teszi önmagában az is, hogy a világon ritkaságszámba menő kommunista országok egyikének a fővárosa. Különleges attól, hogy a nyugati világtól való politikai és gazdasági elszigeteltsége miatt döntő mértékben kimarad a világ tömegkultúráját és fogyasztási világát uraló uniformizáltságból. A turista a világot járva folyton ugyanazokba a gyorsétkezde-hálózatokba, divatmárkákba, ízlésbeli "egyen-konyhába" botlik bele, míg Havannában hiába keres a látogató McDonalds-t, Starbucks-ot, Tesco-t vagy Zara-t. A havannai utcakép izgalmasan egyedi, mert a kereskedelem, a szolgáltatások világa, a közlekedés, az emberek nyilvánosan látható hétköznapjai mind sajátosan megoldottak. Sok mindenben megjelenik a kényszerű kubai kreativitás.

Update 2025 júliusában: rossz a helyzet, nehéz a kubai/havannai utazást jól kivitelezni. Ezt mindenki vegye figyelembe, amikor utat tervez.

Turista gyereket tanítják dobolni - Kriszta fotója

Havanna hagyományos kategóriájú turisztikai látványosságokkal dugig tele van. Sajnálni kell azokat, akik egész kubai utazásukat tengerparti nyaralással töltik és egy egynapos látogatás során akarják Havannát megismerni. Biztos, hogy egy nap alatt végig lehet rohangálni a fő látnivalókat, de Havanna és rajta keresztül az igazi Kuba megismerése elmarad.

A koloniális építészeti emlékek méltóságteljesek, és sajátos hangulata van a távoli spanyol honból egy tropikus karibi szigetre átplántált vallási, civilizációs világnak. Havanna egyes részeit kifejezetten szépen és ízlésesen renováltak és roppant hangulatos utcákon lehet valóban szép házakat megcsodálni. A lepukkantabb utcarészek rossz állapotú, eredetileg álomszép épületeit látva a látogató gyakran arra gondol, hogy micsoda parádés várost lehetne varázsolni Havannából, sok pénzből. Mondjuk, ez eszébe juthat a Budapestet látogató turistának is. Az Óvárosban órákat érdemes kószálni, a bájos tereit végiglátogatni, majd a tengerparti sétányon a Malecon-on jó elidőzni a hullámverések látványával. Külön fejezetben részletesen is foglalkozunk a látnivalókkal.

Mint a honlapunk bevezetőjében kiemelten javasoltuk, érdemes letérni a turistás „ösvényekről” és elmerülni a havannai hétköznapi élet sűrűjében. Bár vannak Havannának olyan utcarészei, negyedei, ahová nem ajánlatos a sötétben sétálgatnia a külföldi turistának, a városban alapvetően jó a közbiztonság és a látogatót legfeljebb az ezt-azt kunyerálók zaklathatják. Sokaknak rokonszenves, hogy a turizmusból közvetlenül nem élő helyiek nem alázatoskodnak a külföldi látogatók előtt és büszkén, öntudatosan veszik tudomásul a bámuló tekinteteket. A lakóházas kis utcákban az emberek intenzíven élik kint a hétköznapi életüket, és ennek a látványa - őszintén - sokszor érdekesebb, mint egy-egy műemlék meglátogatása.

Az utcakép közlekedési része is képes meghökkenteni a turistát. Az 50-es évek elejéről csodával határos módon mába megőrzött, belül erősen elnyűtt hatalmas amerikai autók, a nagyobb utas férőhely céljából limuzinosított szovjet Lada, a zsúfolt iránytaxik (almendrón), kínai buszok és a többi. Havanna meglátogatásának van időutazás jellege, az biztos. A kubai főváros a kényszer-kreativitás bajnoka.

Havanna turistalátványosságai közé tartoznak a lakói, még ha erre nem is mindig hívják fel a látogatók figyelmét. Az igazán érdeklődő, nyitott gondolkodású utazókat (amúgy honlapunk fő célcsoportja) szinte biztos, hogy lenyűgözi, néha meghatja, ahogy a havannai utca embere képes elviselni a jól látható nehézségeket. Nyilván súlyos tehertétel a folytonos szűkölködés, a jegyrendszer, a krónikus áruhiány, a sok korlátozás elviselése, de a helyiek zsigeri, karibi jellegű életfelfogása az, hogy az embernek az egyetlen életét nem szabad folytonos önsajnálatra, letargiára elpazarolnia.

Örülnek annak, aminek csak tudnak: a családnak, a vidáman eltöltött óráknak, a ritmusoknak, a salsának, a fülledt érzékiségnek, az állam bácsi által nyújtott roppant szerény, de legalább biztos szociális védőhálónak. Sok szegény országban, például Afrikában, nem feltétlenül jellemző, hogy annyit mosolyognának az emberek, mint Kubában. A havannai emberek életörömét nyilván megkönnyíti a meleg klíma, és az abból adódó könnyedebb alapszükséglet, nem kell fűteni, sokfélén öltözködni, stb.

Óváros - Kriszta fotója

Az úti kritikus minden úti cél esetében elkötelezetten tárgyilagos, és ezért szót ejtünk a kellemetlenségekről is. Nem vitatható, hogy Havannában a turista a rövid ottléte alatt maga is szenvedő alanya lehet a hiánygazdaságból adódó kényelmetlenségeknek. Teljes joggal nem hurrogható le az a panaszkodó látogató, aki sok pénzt kifizetett az utazásért és a szolgáltatások terén elég gyakran késlekedést, szervezetlenséget, gyenge minőséget tapasztal. Valamennyire megérthető, hogy a turista önző érdekei szerint fogalmazza meg elvárásait, és nem óhajt mindig a helyi viszonyok realitásaihoz megértő módon viszonyulni. Vannak, akik idegeskednek a kéregetők, a zugárusok, a turisták lenyúlására szakosodott alakok, a rossz állapotú járdák miatt.

A turizmussal kapcsolatos kreatív pénzszerzésre ráálló fickók (közkeletű elnevezésben: jinteros) a túlélésért küzdenek. Magánszállásra, lakáson működtetett étteremre, szivarvásárlásra, kirándulásokra, alkalmi lánypartnerre próbálják rábeszélni a járókelő idegent. Valóban idegesítők lehetnek, ha pióca módjára ráakaszkodnak az emberre. Lehervasztó élmény szokott lenni az is, amikor végképp kiderül a helyi ember barátkozási szándéka mögötti anyagi haszonszerzés motivációja. A hatóságok néha megpróbálják lepattintani a turistákra csimpaszkodó helyieket.

Romos házak - fotó by V. J.

Ha majd egyszer ezt renoválják! - K. Kriszta fotója

Csodásan rendbe hozott házak - k. Kriszta fotói

"Besötétedés után a hotel felé sétálva egy rendőr ad tanúbizonyságot éberségéről. Egyik kísérőnket, Denis-t igazoltatja, merthogy külföldiekkel beszélget. Markáns intézkedés nem történik, amiben szerepet játszhat, hogy - állítólag – Denis egy ismert strandröplabda játékos."

Sok előnye van annak, ha a magyar utazó helyben magyar nyelvű szervezett programokra fizet be, mert így rengeteg olyan érdekes információt megtudhat, amiről az útikönyvek nem sokat írnak. Kubában élő magyar ismerőseink törvényes keretek között szerveznek magyaroknak havannai városnézéseket, programokat, amelyek révén sok kellemetlenséget, váratlan problémát ki lehet kerülni. Külön fejezetben foglalkozunk a magyar nyelvű programlehetőségekkel.

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

1. Az art deco Bacardi épület

2. Eltölteni 3 éjszakát a legendás Hotel Nacional-ban

3. Sétálni a Malecónon, este vagy hajnalban

4. A kubaiak életszeretete, kedélye verhetetlen.

5. A hangulatos Angyal-domb, egyszerű kis tér a belváros szélén

6. Hemingway villája

7. John Lennon a Lennon téren

8. A kocsik. Ezt  nem lehet  megunni.

Nem tetszett

1. Sok helyen verik át sunyi árdrágítással a spanyolul nem beszélő turistát

2. Elképesztő gazdagság és néha nyomor ugyanott.

3. Megdöbbentett, hogy a Forradalom múzeumában a külföldieknek 24-szer többet kell fizetni, mint a kubaiaknak! (persze értem, hogy egy kubai havi átlagfizetésének viszont min. ötvenszeresét keresi egy kanadai turista, de mégis), sokkaltuk a 8 eurós belépőjegyet, de lehet, hogy a forradalom iránti érdeklődésünk volt gyenge...

4. Két rendbehozott ház között egy rom Vedadoban. Sok ilyen van.

5. Vagy nagyon drága minden vagy nagyon nehézkes.

Vélemények

,, Sorban állás: na igen, mindenhol, mindenért sorba állnak, ahol tömeg van ott vagy buszra várnak/ tábla nem nagyon van kirakva/, vagy bolt, vagy bank automata, mert azok előtt is nagy a sor.

Kávézni sem mindig egyszerű, vannak olyan részei Havannának, inkább a külterületen, ahol a kávézóba betérve konkrétan semmi sincs és jelzik, hogy nem tudnak adni, de még üdítőt sem, ami egészen elképesztő, bár a mellette levő bolt polcai is csont üresek voltak, a két eladó pedig a bolt előtt ült. Na igen ezt egy szállodából nem látni.

A víz, ha már itt tartunk, bizony az is probléma. A csapvíz ivásra nem ajánlott, így mivel hallottam erről én már úgy keltem útra, hogy vízszűrős kulacsot vittem magammal, ami tökéletesen megszűrte a vizet, így bármikor tudtam tölteni. A víz íze fura, még megszűrve is de kit érdekel. Bár, ha nagy távolságra mész, mert volt olyan nap, hogy 20 km-t mentem, nem volt elég a két fél literes és a kulacs, akkor ment a palackos víz utáni kutatás. Ha végre látsz valahol 2 utolsó darabot, azonnal meg kell venni, mert ki tudja hol találsz megint. Kávézókban van viszont nagyon finom limonádé, amit csapvízből csinálnak, én többször ittam, mert jól esett a nagy melegben és még finom is volt. 120-180 peso.

No ennyit az evés-ivásról.

Érkezésem napján lementem az óceán partjára, ami vad és nagy hullámokkal tarkított. Inkább sétánynak nevezném és ami megdöbbentett, alig volt ember. Hol lehetnek? 6 sávos úton néha egy-két autó elment, ennek nagy része veterán csoda, vagy roncs. Úgy keltem át a hat sávon, hogy nem kellet sietnem. /Lada, Moszkvics, Polski Fiat és egyéb csodák, illetve régi 50-es évekbeli felújított, vagy szétesőben lévő járgány. A furcsaságoknak nem volt vége, a robogók és oldalkocsis motorok látványa lenyűgözött, illetve elektromos robogók /csak ezekből láttam elektromosat/. Az utcai sufni tuning, motorgenerál már csak hab a tortán.

A változatosság ami jellemző egész Havannára a házakban is megnyilvánult. Az a negyed ahol laktam, inkább önálló házakból állt, bár volt némi szocreál épületsor is. A változatosságot a felújított, normál, vagy lepukkant vagy romosra értem. Voltak olyan épületek, amire azt gondoltam itt már nem lakhat senki, na de mégis. Lógtak a ruhák és szólt a zene.

(2023) FORRÁS

---

Négy napot töltöttünk Havannában, ahol a március eleji időjárás igazi trópusi hangulatot varázsolt körénk. Fülledt, meleg levegő, estére is megmaradó 24-25 fokos hőmérséklet – de ne feledjük, sötétedés gyorsan beköszönt: este hét körül már teljes az éjszaka.

A reptér első pillantásra meglepő lehet: aki már utazott Kelet-Európában a '80-as években, valószínűleg ismerősnek fogja találni a látványt – a José Martí Nemzetközi Repülőtér nem éppen modern arcát mutatja. De ez csak a kezdet: ami utána jön, az Kuba lüktető, nyers, őszinte világa – a maga káoszával, bájával és különcségével.

A bejutás gördülékenyen zajlott: útlevél, turista kártya, vámellenőrzés – majd a kijáratnál szinte tobzódik a forgatag. Idegenvezetők, sofőrök és transzferesek pontosan tudják, kit hova kell vinni. Egy kis türelemmel mindenki megtalálja a saját buszát vagy taxiját, és már indulhat is az első havannai kaland.

A hotelbe vezető úton az első feltűnő dolog a város fényeinek hiánya volt. Még a Capitolium is jórészt sötétségbe burkolózott – a közvilágítás sok helyen csak jelzésértékű, a gazdasági nehézségek itt is jól látszanak.

Mi a városközponttól jóval kijjebb, a tengerpart mentén laktunk, a Hotel Copacabanában. Ennek megvolt a maga előnye: az óceán morajlása esténként, a szellős, nyugodt környezet, az igazi „elvonulás” élménye. Ugyanakkor minden nap taxizni kellett a belvárosba, mivel a tömegközlekedés még 2025-ben is inkább a helyieknek szól. A buszok menetrendje megbízhatatlan, a megállók nem mindig egyértelműek – turistaként inkább hagyjuk.

Havannában taxizni élmény – már csak az autók miatt is. Sok régi amerikai oldtimer járja az utcákat taxiként, és ezekbe beülni egyszerűen kihagyhatatlan. Egy belvárosi fuvar 10–15 dollárba kerül (CUC-ot már nem használnak, 2021 óta az ország egyetlen hivatalos pénzneme a kubai peso, de a legtöbb helyen inkább dollárban kérik az árat). A hotelek előtt mindig várakoznak sofőrök, és bárhol sétál az ember, biztosan megszólítják: „Taxi, amigo?”

Aki először jár Havannában, készüljön fel: a város sokkolhat. Az utcákon szemét, romos házak, omladozó homlokzatok, és igen, néha bűz is. Kóbor kutyák csatangolnak mindenfelé, többnyire ártalmatlanok, de a látvány elsőre szokatlan. Havanna nem díszlet – itt minden valódi. Néha kényelmetlen, máskor szívszorító, de éppen ez adja az élmény sava-borsát.

Kisiskolások egyenöltözetben, kivéve a cipőt- Kriszta fotója

Havanna igazi különlegesség – egy színes, nyers és kiszámíthatatlan világ, ami már az első pillanattól kezdve kizökkenti az embert a megszokott kerékvágásból. Volt, amikor úgy éreztük magunkat, mintha otthon lennénk a budapesti hetedik kerületben – az óváros zegzugos utcáiban igazi romkocsma-hangulat uralkodik, csak épp az omladozó falakon Che-graffitik és rozsdaette rácsok díszelegnek. Aztán sétáltunk tovább, és hirtelen mintha Andalúzia egyik rendezett kisvárosába csöppentünk volna: a Capitolium környékén és a Plaza Vieja körül már látszik a renoválás – megmaradt a történelem, de finoman ki lett emelve.

Central Havana azonban teljesen más világ. A szocialista örökség legmeztelenebb arca tárul itt elénk: fakó homlokzatok, füstszag, beton és túlélés. Az első napunkat szinte néma bámulással töltöttük – csak sétáltunk, fényképeztünk, próbáltuk befogadni mindazt, ami körülvett bennünket. Nehéz volt megszokni azt is, hogy gyakorlatilag percenként megszólított valaki – egyikük szivart ajánlott, másik városnéző túrát, volt aki táncórára csábított, vagy egyszerűen csak érdeklődött, honnan jöttünk.

A kíváncsiságot sokszor követte egy „túl szép, hogy igaz legyen” történet, rendszerint valamilyen magyar kapcsolattal fűszerezve – majd jött a „spontán útbaigazítás”, amit udvarias, de határozott pénzkérés követett. Pár nap alatt ki kellett fejlesztenünk azt a finoman elutasító, de nem sértő stílust, amivel el lehet hárítani ezeket a megkereséseket. Addigra vagy ötvenszer elmondtuk, hogy magyarok vagyunk, és köszönjük, most nem kérünk semmit. Komolyan fontolgattam, hogy egy nyakba akasztható táblát csinálok „No, gracias” és „No taxi” feliratokkal.

A város igazán csak később kezdett megnyílni előttünk – és mi is egyre nyitottabbak lettünk rá. Már nem csak a színes falakat, a régi autókat és a salsa ritmusait fotóztuk, hanem a pillanatokat: egy belső udvar félhomályát, egy lakás nyitott ajtaján át beszűrődő rádióhangot, a lépcsőfordulóban cigarettázó férfit. Leültünk egy-egy térre egy üveg sörrel, és csak figyeltünk. Egy kikötözött kakas, egy nagybőgőt a vállán cipelő kubai, Fidel képe egy poros kirakatban, az utca szélén szerelő emberek… Ezek a részletek tették Havannát igazán a szívünk csücskévé. És ezekért éri meg igazán odautazni.

---

Havanna tele van ellentmondásokkal – épp ettől olyan felejthetetlen. Mint maga Kuba, ez a város is egyszerre tűnik megrekedtnek és folyamatosan alakulónak. Óriási metropolisz, amelyben mégis megbújik valami vidéki nyugalom. Nappal lüktet, este pedig meglepő csend borul rá. Minden mozog, de semmi sem siet. Egyik percben nyüzsgőnek tűnik, a másikban megáll az idő.

A retró autók, a több évtizede változatlan bárok, az alig megtöltött üzletek, az utcazenészek, a kordéval járó árusok, a gangokon száradó ruhák, a mezítlábas gyerekek… Mindez egy képeslapról ismerős klisé lehetne – de itt valóság, hús-vér hétköznap. És pont ettől olyan különös erejű az élmény.

A Malecón menti séta minden nap más és mégis mindig ugyanaz. A szél hozza a sós tengerillatot, a hullámok olykor átnyúlnak a korláton, zenészek játszanak a sziklafal tövében, gyerekek szaladgálnak, ötvenéves autók zúgnak el mellettünk, a nap pedig lassan a város fölé ereszkedik. Valahol ott, abban az aranyba hajló fényben és szélfútta hangulatban érti meg igazán az ember, hol is jár.

---

,, Nagyon tömény két és fél nap volt. Havanna az a város, amit a legjobban gyalog lehet befogadni. Egymástól jól elkülönül jellegében a nagyon turistás, néhol már egész kikupált Habana Vieja, az óváros, Centro Havannában jól látható a helyiek elképesztően kreatív, a semmi hátán is megélő vidám barakkos táncos, zenés, mindent megjavítós, okosban megoldós élete, Vedado pedig régen a gengszterek, ma inkább a hipszterek otthona.

Ha nem gyalog, akkor bicajjal is jól élvezhető a város, különösen a Centro, Vedado na és Havanna híres tengerparti promenádján sem rossz tekerni a zörögve is méltóságteljesen döcögő amerikai kocsik meg a szovjet Ladák és Moszkvicsok között. Mivel az autó itt luxus, forgalmi dugó és száguldozás sincs, és ez kétségkívül kellemesebbé teszi a kátyúk és a lepukkantság ellenére is a városban a közlekedést. " (MD)

Havannai életkép - Kriszta

Repülőtérről a városba

2024-ben is tanácsos a havannai José Martí Nemzetközi Repülőtérről taxival utazni a szállodába, mivel ez a legkényelmesebb és legbiztonságosabb közlekedési mód. Az árak az infláció és a helyi gazdasági változások miatt némileg emelkedhettek, ezért a repülőtér és a hotel közötti taxi viteldíja mostanra általában 25-35 USD (amerikai dollár) között mozog. Fontos, hogy mindig ragaszkodjunk a taxióra bekapcsolásához, hogy elkerüljük a túlszámlázást. A taxióra alapdíja 1 USD körül kezdődik, ami fokozatosan növekszik a megtett távolság függvényében.

Abban az esetben, ha taxiórával nem rendelkező járműveket veszünk igénybe, mint például a bicitaxi vagy a cocotaxi, érdemes előre megegyezni a viteldíjban, hogy elkerüljük a félreértéseket és a váratlan költségeket. Az előre egyeztetett ár biztosítja, hogy a fuvar költsége reális és a megbeszélt összeghatárban marad. A turisták számára továbbra is ajánlott hivatalos taxikat használni, amelyek általában sárga színűek és jól látható taxi felirattal rendelkeznek, mert ezek biztonságosabbak és megbízhatóbbak.

José Martí Nemzetközi Repülőtér (Aeropuerto Internacional José Martí, IATA: HAV) Havanna Vieja körülbelül 20 percre található a repülőtértől taxival. A belföldi terminálnál lehetőség van busz igénybevételére is. A repülőtér négy terminállal rendelkezik: az 1-es és 5-ös terminálok a belföldi járatokhoz, a 2-es főként charterjáratokhoz, a 3-as pedig a legtöbb nemzetközi járathoz szolgál. Az üzleti váróterem is itt található az indulási oldalon. Sajnos gyakoriak a poggyászellenőrzések és a poggyászvesztések, és a hozzájuk kapcsolódó bürokratikus folyamatok lassan, vagy egyáltalán nem működnek. Az érkezéskor a poggyászt átvilágítják, és vámnyilatkozatot kell kitölteni. Javasolt az értéktárgyakat a kézipoggyászban tartani, különösen itt, ahol a biztonsági intézkedések fokozottan érvényesek. A repülőtér a modernizáció ellenére sincs a legjobb állapotban. Az induláshoz érdemes időben megérkezni, mivel a működés kaotikus, és hosszú sorok alakulnak ki, ami a CADECA pénzváltó irodára is vonatkozik, ha valaki kubai valutát szeretne visszacserélni. Nem garantált, hogy elegendő valuta áll rendelkezésre.

A nemzetközi terminálok előtt általában sok sárga taxi várakozik, amelyek a gépjármű típusától függően államilag meghatározott maximális árat kérhetnek. 2024-ben ez 600-750 kubai peso az első 30 kilométerre (ami gyakorlatilag Havanna egész területére érvényes), majd kilométerenként 20-25 peso a további távolságokért. Ha valaki a régi autókból álló privát taxikat választja, az ár megegyezés kérdése. Az első alkalommal látogatók vagy spanyol nyelvismeret nélkül utazók gyakran magasabb árat fizethetnek.

Szállás

A közlekedés nehézségei és ára miatt javasolt a város központjában elhelyezkedő hotel választása. A 3 csillagos hotelek nagy többsége vacak, problémás. 

Havanna, Kuba legnagyobb városa, széles választékot kínál szállásokból minden árkategóriában. Akik központi elhelyezkedésre vágynak és szeretnék megismerni a kubai mindennapokat, annak érdemes Havanna Vieja vagy Centro területén szállást keresni. Különösen Centro területén találhatók nagyon kedvező árú Casas, de több útikönyv szerint ezek éjszaka nem túl biztonságosak. Ezért ajánlott inkább Havanna Vieja választása, ahol sok látnivaló, például a Plaza Vieja vagy a Kapitólium, közel van. Minél távolabb megyünk a központtól, annál olcsóbbak lesznek a szállások, azonban ilyenkor a belváros elérése csak taxival lehetséges.

A nagyobb, általában nyugati szabványoknak megfelelő szállodák főként Vedado negyedben találhatók. Fontos megjegyezni, hogy ez a városrész nagyon modern, így nem rendelkezik tipikus kubai hangulattal.

Olcsó Szállások:

Számos Casa Particular, azaz magánszállás kínál szobákat már 20 USD/éjszaka áron. Sok helyen reggelit is lehet kérni, alacsony felár ellenében.

Casa "Todo de Aitana": 14. utca, #51, Linea sugárút és 11. utca között, Vedado (épület a Linea és 14. utca sarkán). 35-50 USD/éjszaka (szezontól függően). A lakás csendes, tengerre és naplementére néző kilátással rendelkezik. 1 hálószoba, fürdőszoba, konyha, szép erkély, több kényelmi felszerelés. Spanyolul és angolul beszélnek.

Casa Ana y Surama: San Ignacio 454, a Sol és Santa Clara utcák kereszteződésénél (2 apartman). Havanna, Kuba 10100. Tel.: +53 (0)7 8622717, E-mail: anaysurama67@gmail.com. Az ház autentikus tartózkodást kínál a turisták által kedvelt központi helyen. Stratégiailag kedvező elhelyezkedése miatt ideális kiindulópont Havanna felfedezéséhez. Különlegessége: panzió.

Ajánlott hotelek (2025):

3 csillagos: Hotel Inglaterra

4 csillagos: Hotel NH Capri La Habana

5 csillagos: Iberostar Parque Central

Kiadó szobák

A szállásom Vedadoban az üzleti negyedben volt, egy régi koloniál épületben, ami 8 lakrészből állt.

Nagyon szépen felújított, magántulajdonban lévő épület, pontos címe Calle 4.n.510 entre 21 y 23. Hostal Casa de Luca. Reggelivel együtt foglaltam a szállást, ami meg kell hagyni nagyon jó ötletnek bizonyult. Ezt érdemes mindenkinek kihasználni, a nehézkes étel beszerzés miatt. Igy utólag lehet, hogy vacsorára is jó lett volna befizetni a szálláson, de úgy gondoltam, vállalkozó szellem vagyok, megoldom magam. Végül is valamit mindig sikerült, bár nagy segítségemre voltak a piacok, amiból elég sok volt. forrás

Kriszta fotója

,, Mi a Be live experience hotelben voltunk. Ajánlani tudom. Nem drága, konyha szuper volt, szobák tiszták. Újra mennék ugyanoda vissza." M. Dávid,) 

---

Már az utazás előtt eldöntöttük, hogy nem szállodákban, hanem magánszállásokon lakunk majd. A havannai szállást még otthon lefoglaltuk Airbnb-n keresztül. Egy Rosa nevű kedves hölgy fogadott bennünket, és hamar kiderült, hogy Ábel spanyolja jóval erősebb, mint Rosa angolja – ez később is általános tapasztalatnak bizonyult. Persze Ábel nyelvtana távolról sem hibátlan: a jelen időn kívül nem sok minden működik, és leginkább az egyes és többes szám első-második személy megy neki. De egy utazás során ritkán van szükség feltételes módú jövő időre, főleg ha a mondat lényege így is átmegy. Ha azt mondod, hogy „jövünk tegnap” vagy „megyünk holnap”, pontosan értik, mit akarsz. Rosa is így volt vele – még Zsana olasszal kevert spanyolját is gond nélkül értette, minden kérdésünkre válaszolt, sőt a következő szállásunkat és a transzfert is ő szervezte le.

Az első szállásunk Centro Havannában volt, ami mindenféle túlzás nélkül kultúrsokkot jelenthet annak, aki először jár Európán kívül – sőt, még nekünk is adott némi kihívást. A boltok ritkák, és amik vannak, azok inkább emlékeztetnek a hetvenes évek Magyarországára, mint bármi másra: kopott kirakatok, néhány termék, az árak mindenütt ugyanazok. Ásványvizet vagy valami harapnivalót találni néha kész kalandtúra. Ennek ellenére minden árut komolyan őriznek, a nagyobb boltoknál például kötelező leadni a hátizsákot a megőrzőbe.

A Capitoliumtól kezdődő Havana Vieja már más világ. Ez a városrész érdekesebb, látványosabb – és egyben jóval turistásabb is. A legtöbb drágább szállás itt koncentrálódik. Itt található a híres Bodeguita del Medio és a Floridita is – Hemingway kedvenc bárjai, legalábbis a legenda szerint. Bár bejutni szinte lehetetlen, akkora a tömeg. A környék viszont tele van szépen felújított koloniális épületekkel, tágas terekkel, és az egésznek van egy sajátos, keveredő, nyüzsgő hangulata, ami már-már európai, de azért mindig emlékeztet arra, hogy mégiscsak Kubában járunk.

Fővárosi közlekedés

Városon belül többféle módon lehet közlekedni, én legfőképp gyalogosan közlekedtem, de persze kipróbáltam egy két öreg taxit is, valamint a kis fura három kerekű járgányt, amire cuba taxi volt írva. Valójában ez egy motor kicsit átalakítva, ami megszokott látvány volt az utakon. Olyan mint egy motoros riksa. Általában pesoval is lehet fizetni rajta, illetve a taxinál is, de előre kellett jelezni a sofőrnek. Továbbá lehet busszal, lovaskocsival is közlekedni, ezzel inkább csak a belváros környékén.

Ami még furcsa volt a szagok. A benzinkutak, városon belül max. 2 kút állás, ezek messziről bűzlöttek a benzin szagtól és égett olajszagtól, de ez jellemző az egész városra, valamint a szemetesek. Nagy melegben ez az egyveleg, hát hogy is mondjam….és ehhez társul a dudaszó! Na ezt majdnem elfelejtettem. Dudálnak, ha jön és figyelmeztet, vagy kanyarodik vagy csak szia, vagy nem is tudom. Dudálnak mindenért. Lámpás kereszteződés a városon belül található, ami nem csak piros-zöld lámpából áll, hanem egy szám kijelzőből, ami itt visszaszámol, ezzel jelzi mennyi ideig kell még várakoznod, na de nem minden úton, csak a nagy kereszteződésekben. KátyÚkról is kell említést tenni, ha sétált az ember és közben bámészkodott, vagy netán fotón akart megörökíteni meg kellett állni, mert annyira egyenetlen volt a talaj. Felpúposodott, kitört aszfalt nem csak a járdán az utakon is. Volt egy nagy kátyú amit leleményesen egy felnivel és bele tűzött ággal jeleztek. Jaj ne menj bele! Ez a leleményesség másban is megnyilvánult. Egyszerű de nagyszerű!

(2023) FORRÁS

Taxi rutero

Ezzel a helyiek közlekednek, olyan iránytaxi féle kisbusz. Általában 5 Cup az ára, nagy előnye, hogy légkondicionált , viszonylag új kisbuszok közlekednek. Kötött a menetrendje, ki is van rá valahol írva általában. Nagy csomópontokon a buszmegállókban lehet leinteni.

sz .a. fotója

Taxi

A taxiárak alapvetően alku tárgyát képezik, és nem találunk olyan taxisofőrt, aki taxaméterrel szállítana minket. Nem szabad megijedni a taxisok elsőre nagyon magas áraitól; egyszerűen ajánljuk fel az első kérés felét. Gyakran a sofőrök belemennek ebbe. Ha nem, akkor csak intsen le egy másik (számos) taxit.

Havannában 2025-ben a taxizás továbbra is az alkudozás művészete, ahol a turistáktól általában magasabb viteldíjat próbálnak elkérni a sofőrök. Az ésszerű árképzés érdekében érdemes előzetesen tájékozódni helyiektől, szállodai dolgozóktól vagy online forrásokból.
A Google Maps használata elengedhetetlen a pontos távolság meghatározásához, ami megalapozza a reális árajánlatot. A városi taxik esetében az elfogadható tarifa 1-2 CUC kilométerenként mozog. Egy 10 kilométeres útra például 10-20 CUC közötti összeg tekinthető méltányosnak.
Számolni kell a minimum viteldíjjal is, amely távolságtól függetlenül 5-10 CUC körül alakul. Az árak emelkedhetnek éjszaka, csúcsforgalomban vagy kedvezőtlen időjárási viszonyok között.
Az alkudozás stratégiája egyszerű: a taxisofőr első ajánlatának felét vagy kétharmadát érdemes kiindulási alapnak tekinteni. Ha például 20 CUC-ot kérnek, kezdjük 10-12 CUC-os ajánlattal, és innen folytathatjuk az alkut. Ez a megközelítés segít elkerülni a túlárazást, miközben tisztességes megegyezésre juthatunk a sofőrrel.

Limuzinosított Zsiguli - s.a. fotója

Coco taxi (háttérben az emblematikus Hotel  Nacional) - Kriszta fotója

Autóbusz

Le kell inteni. Turista nincs nagyon rajtuk. Tömeg viszont van.

Kriszta fotója

Riksák

Tájékozódni mindig előre kell, aulkudni és fix áras alkul kötni kötelező.

Kriszta fotói

Étkezés

Húst nem sikerült sokat ennem, mert a húsos hamburgernek nevezett, illetve pizza, hát igazat megvallva nem tartalmazott sok mindent. A hamburgerben nem hús volt, hanem valami fura terertőkrémre hasonlító valami, ezért, ha valakinek érzékeny a gyomra ne próbálkozzon vele. Drága nem volt max. 60 pesóba került, más-más helyen akár 36 pesóért is lehetett venni, pl. piac. Bár egy idő után már örültem ennek is. A mini banán füzérben, avokádó, ami egészen elképesztően nagy és krémes, valamint papaya túlélővé tett. Egy füzér kb. 12 darabból álló mini banán 70 peso, 1 nagy avokádó is 70. Ehhez vettem utcai árustól zacskóban árult kerek tortilla szerű lapocskákat/200 peso/, így az étkezésem nagy részben megvolt.

A piacon voltak hús árusok, nálunk az OKI fogná a fejét gondolom. A nagy melegben hűtőpult nélkül, fa asztalokon vágták, szeletelték és tartották. Még két szó az érkezésről, nehéz bejutni paladarba /kis saját tulajdonban lévő, pár asztalból álló étkezde, házi koszttal/, mert be kell jelentkezni, vagy sorba állni, illetve ha addig elfogy a menü bezár, foglalás ellenére is. Változó árak, de nem drága. (2023) forrás

Paladárok

San Rafael utca aligha Havanna legbájosabb része. Egy szakaszát ugyan sétálóutcává alakították, ahol helyi viszonyokhoz mérten egész élénk az élet: vannak kisebb boltok, egyszerű étkezdék, pizzázók. De amint túlhaladunk a Galianó utcán, a kép gyorsan átvált: Centro Habana jól ismert, kopottas világa köszön vissza. Lepusztult házak, kátyús úttestek, a köveken csikorogva araszoló, füstöt okádó öreg amerikai autók – mintha megállt volna az idő, és csak a benzin szaga változna az évtizedek során.

A lakók számára 2016. március 20. különleges nap volt ezen az utcán. A szűk, egyirányú úton váratlanul feltűnt egy nagy konvoj, amelyből a 469-es ház előtt kiszállt az amerikai elnök. Barack Obama – aki 1928 óta az első hivatalos látogatást tevő amerikai elnök volt Kubában – családjával együtt érkezett ide ebédelni, egy kis magánétterembe. Az utca lakói az erkélyekről, ajtók mögül vagy csak a járdáról integetve, döbbenten és örömmel figyelték az eseményt.

Obama látogatása nemcsak diplomáciai gesztus volt, hanem egyértelmű üzenet is. A kubai kisvállalkozók támogatását kívánta kifejezni, különösen azokat, akik – sokáig szigorúan szabályozva – már a '90-es évektől nyithattak úgynevezett paladart, vagyis magánéttermet. Ezek az éttermek éveken át kis oázisokként működtek a szűkösség világában, majd a 2010-es évek reformjai új lendületet adtak nekik. A vállalkozók száma megszaporodott, a kínálat színesedett, és Havanna gasztronómiai térképe lassan, de biztosan újraíródott.

A San Cristóbal étterem – ahol Obama is járt – azóta is a legismertebbek egyike. Hogy pontosan mi alapján esett rá a választás, nem tudni – alighanem a kubai vezetés is közbeszólt –, de kétségtelen, hogy jól választottak. A hely tulajdonosa és séfje, Carlos Cristóbal Márquez Valdés régóta elismert név, és már a korábbi években is vendégül látott világsztárokat, köztük Beyoncé-t és Jay Z-t. A San Cristóbal ma is ott van a legjobbak között, sőt, 2025-ben is stabilan szerepel a TripAdvisor havannai toplistáin. Obama látogatása óta pedig szinte zarándokhellyé vált a turisták körében, akik a vacsora mellé egy szelet történelmet is kapnak.

Egy tetőtéri paladár - Kriszta fotója

Az első paladárunk balkonjáról az ,,előkelő" kilátás - Kriszta fotója

Vásárlás

Boltok vannak, bár ruhabolt inkább nevezhető kirakodó vásárnak, udvarokon belül , állványon néhány ruha alatta cipő. Képpel megmutatom és ez nem egyszeri látvány volt. A szerszámboltoknál nagy sor a változatosság kedvéért, a polcokon pár dolog abból is kevés. Ezt leginkább a munkás negyedben láttam. Parfüméria is akadt, leginkább euroért vásárolhat az ember, elég megszabott kÍnálattal.

Utcai árusok: árulnak zöldséget, gyümölcsöt, hagymát, kis három kerekű kocsiról, vagy kenyeret, persze zacskózva, de a legtöbb ilyen árus alkoholt árult. (2023) FORRÁS

---

A szivar hihetetlen drága, utcai árusoktól ne vegyél. (Sanyi, 2022)

Maszek zöldséges-gyümölcsös kordé - Kriszta fotója

Szórakozás

Egyik este beültünk egy vacsorázós-zenélős helyre Havannában, de maradandó élmény helyett inkább egyhangú zúgást vittünk haza emlékbe. A zenészek olyan hangerővel játszottak, hogy jóformán egymás szavát sem hallottuk – így aztán nem is ismételtük meg az élményt. Délutánonként úgyis gyakran belefut az ember utcazenészekbe, akik egy-egy sarkon vagy lépcsőn ülve ontják magukból a salsát vagy a son-ritmusokat. Annyit lehet ebből hallani Havannában, hogy az ember néha már inkább a csendet keresi, mint a következő dallamot.

Ettől függetlenül a zene a város egyik lelkének számít. Nincs olyan nap, hogy ne szólna valahonnan élő muzsika – egy belső udvarból, egy emeleti erkélyről, egy bolt mögötti sikátorból. Sokan nem is csak a hallgatóságnak játszanak, hanem saját örömükre. És talán éppen ettől lesz olyan őszinte, szinte kézzel fogható a hangulat – még akkor is, ha vacsorához néha túl sok.

---

Havanna szíve még mindig lüktet – szó szerint is. A belváros egyik legizgalmasabb szeglete az Aramburu és a Calle del Hospital közötti szűk átjáró, ahol az épületek falai színekkel és jelentéssel telnek meg: festmények, domborművek és szobrok mesélnek az afro-kubai kultúra gazdag világáról. Vasárnaponként különösen érdemes ellátogatni ide, dél körül ugyanis az utcák megtelnek élettel, a dobok ritmusa pedig szinte beleremegteti a macskaköveket – valódi szenzoros robbanás.

Jazz-rajongók figyelem! Két klub emelkedik ki a mai Havanna zenei palettájából: a legendás La Zorra y el Cuervo továbbra is méltóságteljesen őrzi a klasszikus hangulatot és az érett közönséget, míg a modernebb Corner Café a fiatalabb korosztály kedvence lett, ahol a kubai jazz kortárs formái és energikusabb irányai dominálnak. Mindkét helyszínen kimagasló zenészek lépnek fel, estéről estére. A hangulat pedig… nos, azt nem lehet szavakba önteni – meg kell élni.

És a tánc! Kuba tánciskolái 2025-ben is a világ élvonalába tartoznak. A legjobb iskolák időnként kilépnek a termek falai közül, és spontán bemutatókat tartanak az utcákon. Ilyenkor a járókelőket is bevonják egy kis improvizált tanításba – legyen szó salsáról, rumbáról vagy akár timbáról. Ha szeret táncolni, ne csak néző legyen – vegyen részt, még ha csak néhány lépés erejéig is.

Éjszakai élet és egyetemi pezsgés: A havannai egyetem környéke ma is a fiatalok természetes gyülekezőhelye. Napközben utcazene, délután spontán bulik, este pedig szabadtéri koncertek várják az arra tévedőt. Amikor lemegy a nap, érdemes kézbe venni egy üveg Havana Clubot, belevetni magunkat a környék nyüzsgésébe, majd zárásként vacsorázni egy hangulatos tetőteraszon – például az El Cocinero nevű helyen, amely ma is megőrizte elegáns, mégis laza kubai sikkjét.

---

Természetesen nem bírtam ki, hogy ne táncoljak az utcán. Mámorítóan jó érzés volt – felszabadító, vidám, valahogy minden könnyebbnek tűnt. Az egész nap áthatódott egy laza, jóleső, táncos-lüktetésű hangulattal. Amint felcsendült a salsa, valami megmagyarázhatatlan öröm töltött el, mintha egy pillanatra minden gondom megszűnt volna létezni. És a legszebb az volt, hogy a helyiek ugyanígy éreztek – egy mosoly, egy mozdulat, és máris közösség voltunk, bárhonnan is érkeztünk.

Mindig is kíváncsi voltam, vajon tényleg olyan varázslatos-e Kuba és a Karib-térség hangulata, mint ahogy azt Európából elképzeljük. A válasz egy határozott: igen. Léteznek azok a bizonyos féktelen bulik, az ismeretlenekkel hirtelen baráttá váló pillanatok, a filmbe illő, éjszakába nyúló zenés-táncos esték – és nemcsak a videóklipekben. Hálás vagyok, hogy mindezt a saját bőrömön tapasztalhattam meg. Ez az élmény örökre velem marad.

---

A kávé: na igen én kávéfüggő vagyok, nem iszom alkoholt, ezt a helyiek nem is értették miért jövök Kubába, ha nem iszom, mert akkor lehet a kubai ritmust igazán élvezni és salsázni, illetve nem dohányzom, bár a gyárat megnéztem kívülről és szivart is vettem. Szerencsém volt, mert 1 napig féláron adták a Cohiba szivar darabját, 20 euro helyett 10 euroért.

Visszatérve a kávéra, nagyon finom a helyi kávé, hisz csak ez kapható. Fiam megkérdezte miért nem megyek Starbucksba, hát ott olyan sincs, csak helyi viszont érdemes kipróbálni. Több helyen is ittam, mindig nagyon finom volt. /60-80 peso./ (2023) forrás

Közbiztonság&Kellemetlenségek

Havanna alapvetően biztonságos a turista számára. Ezt leginkább az garantálja, hogy az utcákon rendkívül intenzív a rendőri jelenlét. Folyamatosan járőröznek. Turista kirablása nagyon ritka. Ha értékes ékszert aggatunk a nyakunkban, azért az erős kísértésbe hozhat rosszfiúkat. Amitől tartani kell:  zsebtolvajok és zsebmetszők. Farzsebbe nem rakunk pénztárcát, igazolványt, értéket.

Bárban, klubban soha ne hagyjuk őrizetlenül a holmijaikat, főleg értékeket. Ne menjünk a táncparketre úgy, hogy a széken, asztalon hagyjuk a fényképezőgépünket, vagy a mobilunkat. Jellemző ugyanis, hogy a lopásokat inkább az alkalom gerjeszti.    

Nem a közniztonsághoz, hanem inkább a kellemetlenségekhez tartozik, hogy sok a turisták átveresésére specialsizálódott csaló. Sajnos gyanakodnunk kell, ha valaki az utcán leszólít minket és csak úgy barátkozni akar. Nagy a valószínűsége, hogy nem idegennyelvet akar gyakorolni, hanem valahogy lehúzni, vagy behúzni valami vacak helyzetbe. Gyakori, hogy lopott szivart akar valaki eladni nekünk, és az is gyakori, hogy egy kvázi strici lányt vagy fiút próbál ,, kiközvetíteni".

Jellemző a lejmolás valami szívszaggató sztorival. Nagy a valószínűságe, hogy a duma teljes hazugság. Egyedül turistáskodó lányokra nem leselkednek komolyabb veszélyek. Megerőszakolások nincsenek, van viszont leszólógatás és beszológatás. A kubai pasik machok és persze bepróbálkoznak. Határozott fellépéssel lekoptathatók a fárasztóan bepróbálkozó pasik. 

Semmiképpense fotózzunk katonai és rendőri létesítményeket, katonákat és rendőröket.

Semmiképpen se bonyolódjunk bele semmilyen kábitószeres dologba és annak is legyünk tudatában, hogy a prostitució Kubában  illegális. Ez utóbbi témát alább külön kifejtjük.   

Komor külsejű rendőrségi rabszállító - csak helyiek szállítására alkalmazzák - sz.a. fotója 

,, Az óvatosság sosem árt! A közbiztonságra mi nem tudtunk rosszat mondani, minket semmilyen atrocitás nem ért az egész utazás alatt. Mivel a turizmus nekik is nagy érdekük, azt gondolom a turistáknak nem igen esik bántódása.

A helyiek igen kedvesek, nagyon könnyen barátkoznak és szóba elegyednek a turistákkal, angolul egy pár szó erejéig mindenki beszél. A "Where are you from" kérdés szinte mindig elhangzik, az idősebbeknek Budapest említése mond is valamit. Azt is meg kell jegyeznem, hogy ahogy ezt több helyen lehet olvasni, hogy ez a barátkozás nem mindig "önzetlen", ez valóban így van, egy-egy útba igazításért, vagy egyéb információért bizony szívesen vesznek 1-2 CUC-t... Sőt, pl boltnál állva, akár meg is kérhetnek, hogy egy-egy élelmiszert hozzunk neki kifelé jövet... Az az igazság, hogy látva a szegénységüket, a hiánygazdaság okozta körülményeiket, az ember meg is teszi nekik. (r.j., )

---

A közbiztonság jó, éjszaka is voltam sétálni, megnézve az éjszakai életet. Semmilyen atrocitás nem ért. Bár az óceán parton volt egy kísérőm távolról, aki hogy hogy nem mindig megjelent, ha lementem a partra, de nem volt tolakodó csak távolról nézett. Tagadhatatlan jó kiállású fiatal ember volt akármilyen szándékkal. Azért vittem magammal nyakba akasztható vízhatlan tartót, ha vízbe mentem ebbe raktam a fontos dolgokat, kulcs, pénz, illetve Dechatlonban vásárolható deréktáskát /alias hasitasi/ textilből, ami póoló alatt is tökéletes volt. Praktikus, jó dolgok utazáshoz, ezt tökéletesen kihasználtam egész utazásom alatt. /persze a vízhatlant csak fürdés közben./ (2023) forrás

Prostitució

Sok kubai lány nem foglalkozásszerűen árulja a testét, hanem alkalomszerűen és gyakran nem is pénzért. Azt várják el a küldöldi pasitól, hogy szexért cserébe vegyen neki a devizaboltban valami divatos cuccot, sportcipőt. A turista sokszor nem is veszi észre, hogy kurválkodásról van szó. Azt hiszi, hogy valóban megtetszett a kubai lánynak, aki nem is fejti ki rögtön, hogy mit akar a szexért cserébe. Csak másnap vezeti rá a turista srácot, pasit, hogy ajándékot szeretne.

Persze a strichelők többsége teljesen profi. Fix összegért, és iparszerűen vézi az ősi mesterséget, ami akár egy-két fordulóval többet, hoz, mint amit egy egész hónapban keresne egy üzemben.   

Havannában 2025-ben a prostitúció nyíltan jelen van az utcákon, annak ellenére, hogy hivatalosan tiltott. A Malecón sétányon, a luxusszállodák környékén és az éjszakai szórakozóhelyeken fiatal nők és férfiak keresik a külföldi turisták társaságát pénzért cserébe. A helyiek "jineterának" hívják a prostituáltakat, akik gyakran már messziről felismerik és megcélozzák a potenciális külföldi kuncsaftokat.
Az árak általában 50-100 USD között mozognak egy éjszakára, de ez nagyban függ a turistától és az alkudozási képességektől. Sok prostituált nem csak szexuális szolgáltatásokat kínál, hanem egyfajta "barátnő-élményt" is, ahol napokig elkísérik a turistát különböző programokra. A fiatalabb lányok és fiúk gyakran már tinédzserkorukban belekényszerülnek ebbe az életmódba a súlyos gazdasági helyzet miatt.
A rendőrség szemet huny a jelenség felett, amíg nem túl feltűnő, de időnként látványos razziákat tartanak, főleg ha nemzetközi nyomás nehezedik rájuk. A lebukás esetén a turistát is megbírságolhatják, bár általában pénzzel megúszható a helyzet. A prostituáltak gyakran dolgoznak együtt taxisofőrökkel és szállodai alkalmazottakkal, akik jutalékért cserébe közvetítenek.
Az egészségügyi kockázatok jelentősek, mivel a védekezés nem mindig prioritás, és az STD-k terjedése komoly probléma. Sok turista naivan azt hiszi, hogy segít ezeknek az embereknek, de valójában egy kizsákmányoló rendszert támogatnak. A való helyzet az, hogy a prostitúció Havannában a gazdasági kétségbeesés és a turisztikai kizsákmányolás metszéspontjában virágzik, és 2025-ben sem látszik megoldás a problémára.

Egyéb információk

Havannában 2025-ben a borravaló kultúrája jelentősen megváltozott az elmúlt évekhez képest. A gazdasági nehézségek és az infláció miatt a helyiek még inkább függnek a borravalótól, ami sok szolgáltatásban már nem csak gesztus, hanem elvárás lett. A turistáktól általában magasabb borravalót várnak el, mint a helyiektől.
Éttermekben a számla 10-15%-a az általános borravaló, de a turisták által látogatott helyeken gyakran már eleve hozzáadják a számlához. Fontos ellenőrizni, hogy a "servicio" már benne van-e az összegben, mert előfordul, hogy duplán próbálják beszedni. A pincérek gyakran közvetlenül is jelzik, ha elégedetlenek a borravaló mértékével.
A taxisofőrök esetében a felkerekítés vagy 5-10% a szokásos, de sokan egyenesen kérik a borravalót az út végén. A szállodai személyzet - különösen a szobatakarítók és a portások - napi 1-2 USD borravalót várnak el. A fürdőszobai felügyelők szinte minden nyilvános helyen ott ülnek egy tányérral, és minimum 0,50-1 USD-t várnak a használatért.
Az utcai zenészek és előadóművészek agresszívebben kérik a borravalót, mint korábban, és gyakran követik a turistákat, ha nem adnak eleget. A múzeumi tárlatvezetők, még ha ingyenes a belépés is, a túra végén nyíltan kérnek borravalót. Hasonlóan járnak el a "segítőkész" helyiek is, akik kéretlenül ajánlanak útbaigazítást vagy információt.
A borravaló megtagadása gyakran kellemetlen helyzeteket teremt, ezért érdemes mindig apró címleteket tartani kéznél. USD-ben adott borravaló értékesebbnek számít, mint a helyi pénzben adott ugyanakkora összeg. 2025-ben a borravalózás Havannában már nem udvariassági gesztus, hanem a túlélés része lett sok ember számára.

Havannában 2025-ben a politikai beszélgetések a helyiekkel továbbra is kényes területnek számítanak, bár a helyzet némileg oldódott az elmúlt években. A kubaiak általában óvatosak az idegenekkel való politikai témájú beszélgetésekben, különösen nyilvános helyeken, ahol nem tudhatják, ki hallgatja őket. A bizalmatlanság mélyen gyökerezik a társadalomban, és sokan félnek a következményektől.
Privát környezetben, különösen ha már kialakult valamilyen bizalmi kapcsolat, a helyiek nyíltabbak lehetnek. Sokan kritizálják a gazdasági helyzetet, a hiánygazdaságot és az alapvető szolgáltatások problémáit, de ritkán nevezik meg közvetlenül a politikai vezetést. Az ilyen beszélgetések gyakran kódolt nyelven zajlanak, utalásokkal és félmondatokkal.
A fiatalabb generáció általában bátrabb és kritikusabb, különösen azok, akik hozzáférnek az internethez és a közösségi médiához. Ők gyakrabban hajlandók nyíltabban beszélni a rendszer problémáiról, de még mindig óvatosak az ismeretlenekkel. Az idősebb generáció tagjai között vannak elkötelezett támogatók és csendes ellenzők is, de mindkét csoport tartózkodó a turistákkal.
A CDR (Comités de Defensa de la Revolución) továbbra is működik, és a szomszédok még mindig jelenthetik egymást. Ez a tudatosság befolyásolja a nyilvános politikai diskurzust. A turistáknak nem ajánlott aktívan kezdeményezni politikai beszélgetéseket vagy provokatív kérdéseket feltenni.
Ha egy helyi mégis megnyílik politikai témában, fontos diszkréten kezelni a beszélgetést és soha nem hivatkozni rá név szerint. A közösségi médiában való megosztás vagy a beszélgetés dokumentálása komoly következményekkel járhat a helyi személy számára. A legbiztonságosabb, ha a turista inkább hallgat és figyel, mintsem véleményt nyilvánít vagy kérdéseket tesz fel a politikai helyzetről.

Látnivalók

A látnivalókról külön aloldalon írunk: itt.

Kriszta fotója

További beszámolók

Parkok. Rengeteg park van és nagy sétányok, ami fantasztikus, ezek környékén szép századeleji épületek, pálmafákkal. Vannak botanikus kertek is, hát nem igazán karbantartott állapotban, ahova bármikor be lehet menni, nincsenek zárva. A növényvilág fantasztikus és változatos, már ezért érdemes ezeket meglátogatni. A másik meglepő az volt számomra, /ezért is írtam, hogy meglepetések városa, országa/ hogy nincsenek varjak, rigók sem a városban sem az parkok környékén, inkább kis méretű madarak vannak, viszont helyettük keselyűk repkednek a levegőben. A parton is ezek keringtek, albatroszt is nagyon keveset láttam, bár várta volna az ember a sivításukat.

Van olyan arborétum, ahol etetik őket, fára kiakasztott csirkével. Itt láttam üres teknőspáncélokat is, de élővel egyáltalán nem találkoztam. A nagy hőség miatt jó volt a fák árnyékában meghúzódni, a sziklákon megpihenni. Ugyan a telefonom 28 fokot írt, érzetre sokkal melegebbnek érezte az ember a páratartalom miatt is.

Próbálnak kialakítani kalandparkokat is, ami annyiban nyilvánul meg, hogy drótkötél van kihúzva fák között, amin át lehet csúszni, de ne várjunk olyanra mint itt Magyarországon, de már ez is haladás, próbálnak haladni a korral.

A legnagyobb arborétum a nagykövetségek sugárútjától van nem messze , ezen is érdemes végig menni, bár egy idő után inkább a mellette levő utcákat róttam. Volt egy hátsó szándék is, víz utáni járkálás.

Havanna óvárosi része szép, vártam, hogy itt lesznek boltok, de szinte csak kézműves dolgokat árultak, viszont nagyon kellemes kávézókat lehet találni. Itt érdemes megjegyezni, olyan bárba ne menj, ahol nincs kiírva az ár, mert lehúznak. Hát engem is sikerült, de hát ebből tanul az ember fia.

(2023) forrás

---

Havannában jobb, ha elengedjük az otthonról hozott szokásokat, mint a szálláson való főzőcskézést vagy a reggeli croissant-majszolást séta közben. Itt máshogy működik az élet – érdemes inkább kiadós reggelit és vacsorát fogyasztani a szállodában vagy egy casában, azaz magánszálláson. A kubaiak valami egészen varázslatos módon képesek mindig elővarázsolni valami finomat az asztalra, még akkor is, ha az alapanyagok épp szűkösek.

Ha ön csak kikapcsolódni jött Kubába, két hétre kiszakadni az otthoni mókuskerékből, talán az egész gasztró téma nem is lesz különösebben fontos. Ebben az esetben bátran ajánlom az óváros elegánsabb éttermeit – szépen tálalt fogások, gyertyafényes vacsorák, és ha szerencséjük van, élő zene is kíséri az estét.

Havannai életkép - Kriszta fotója

Fotóegyveleg

f.n. fotói

A Vedado negyedben - f.n. fotója

Az autó műszerfalán egy Fidel Castro matrica (egy évvel a nagy vezér halála után)  f.n. fotója (2017)

Vissza az elejére

Kommentek