Kuba

Kubáról általában | Havanna | Vinales völgy | Pinar del Río | Cueva del Indio | Mural de la Prehistoria | Trinidad | Playa Ancón | Torre de Manaca Iznaga | Santa Clara | Camagüey | Cienfuegos | Playa Rancho Luna | Playa Larga | Complejo turístico Boca – Guamá, Laguna del Tresoro | Santiago de Cuba | Baracoa | Playa Maguana | Guantánamo | Mirador los Malones | Puerto Escondido | Egyéb nemzeti parkok | Desembarco del Granma Nemzeti Park | Sierra Maestra Nemzeti Park | Pico Turquino Nemzeti Park | Alejandro de Humbolt Nemzeti Park | Autentica Cuba Körutazás | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Kubáról általában

"Sokaknak a kubai utazás csak a turistáknak elzárt Varadero tengerparti üdülőhelyét jelenti. Nos, az igazi Kuba Varaderón kívül található."


"Az teljesen nyilvánvaló, hogy egész Kubát nem fogjuk tudni bejárni, ahogy az is, hogy fel kell állítani egy listát ami mindenképp megnézendő, mivel ki tudja, vissza tudunk-e meg menni valaha. Sem Ági, sem én nem vagyunk ilyen... 'aszalódjunk két hétig a beachen' típusok, szóval kell bele jövős-menős városnézős nap, meg kell strandolós, Áginak búvárkodós, meg jó lenne valami kirándulós, pl. dohányültetvényre és trópusi erdei vízesésekhez eljutni. Az is tény hogy Kubában nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogy azt az ember Európában eltervezi. Ott semmi nem biztos, szóval kellenek "lyukas" napok, amikre van ötlet ha üres is marad, de az is lehet hogy utazással telik. A városok közötti közlekedés olyan, hogy vagy összejön a tervezett napon, vagy csak másnap, nem működik hogy itthonról kinézzük a menetrendet, lefoglaljuk a jegyeket és aszerint lófrálunk. Ááá.... Itthonról kinézzük az útvonalat, és majd ott eldől hogy mikor merre sikerül menni. (2014)" forrás

Turista busz

Vinales völgy

A kubai utazás minimuma lehet az, hogy a tengerparti nyaralás és a fantasztikus Havanna mellett legyen egy szigeten belüli természettel kapcsolatos élmény is. Na, ez az. Rengeteg visszajelzésben szerepel az, hogy utazók az egész kubai utazásuk fény- és csúcspontjának tekintik a Vinales-völgy meglátogatását!

Az ország nyugati részében (Pinar del Río tartomány) húzódik ez a csodálatos természeti szépségű völgy, amely az UNESCO természeti világörökség része. Nagyon izgalmasan egyedi a táj változatossága, hiszen dohányültetvények, furcsa sziklaképződmények (mogotes), misztikus barlangok, pálmafák és fenyőfák (!) váltogatják egymást. A fővárostól 170 kilométerre van a völgy, azaz sokat kell közlekedni, ám egyértelműen megéri (egyébként a Havanna és a Vinales közötti út mentén is gyönyörű tájak láthatók).

Jó is a havannai szennyezett levegőből ide jönni jó vidéki levegőt szívni. Teljesen más a táj, a művelt föld, mint odahaza. Eleve sok helyen a dús vegetáció erős vörös színű földön nőtt ki. Biztos nem könnyű itt sem a parasztok élete, de a turista az egész völgyet egyfajta földi édenkertnek véli. Rengeteg a turista és azért biztos a sok bevételnek köszönhető, hogy a Vinales-völgy nagyon rendezett, tiszta, nem olyan, mint sok más helyen a vidéki Kubában. Kifejezetten rokonszenves az, hogy a helyi parasztok mennyire természetesen és könnyedén viselkednek a sok kíváncsi szempár előtt. A szervezett utazás előnye, hogy a nyelvi akadályok nélkül, fordítással akár szóba is lehet elegyedni a munkájára oly büszke dohánytermelővel. Van lehetőség legális, szervezett keretek között egész napos szervezett kiránduláson idejönni, havannai kiindulással és oda való visszatéréssel. Tájékozódás: maya.kovacs@vista.hu

"A falu völgye, a Valle de vinale igazán megérdemel minden dicséretet. Vörös a föld, ami igazán feltűnő egyrészt a földutak miatt, másrészt mert szinte csak dohányt termelnek errefelé, ami ugye ritkásan nő, alacsony és kapálják. Harmadrészt, mert hatalmas mogoték nőnek mindenfele. Ezek ilyen sziklák, 100-200 méter magasak és zöldellenek a pálmáktól és minden egyébtől. Cukorsüveg, azt szokták rá mondani. a legjobb, ahol kettő egészen közel van egymáshoz és köztük vagy szurdok visz át vagy épp zsákutca és olyan, mintha megkövült óriásnak lenne a hónalja." forrás

Pinar del Río

Pinar del Río tartomány azonos nevű központját akár a Szivarország fővárosának is lehetne nevezni. A vidéki kisvárosban sodorják a világ legjobb szivarjait. A működő szivargyárat minden hétköznap meg lehet látogatni. Kisebb, mint a Havannában lévő Partagás, de itt talán bensőségesebb hangulatú az üzemlátogatás, annak ellenére, hogy itt is egymást követik a turistacsoportok. Az érdekes információk megértése szempontjából persze nagy előny, ha magyar nyelvű idegenvezető magyaráz el mindent. Nem kell meglepődni azon, ha egy-egy üzemi munkás a csekély havi fizetését úgy óhajtja kiegészíteni, hogy reflexszerűen pénzt kér a turistától a róla készült fotókért.

Pinar del Río-ban az is szívesen elmerül a szivartörténelem részleteiben, aki amúgy semmiféle nyitottságot nem érez a dohányzás iránt. Nyilván mindenki kíváncsi arra, hogy mi a magyarázata a kubai szivarok világsikerének. A szigetország legnyugatibb részén optimálisan együtt vannak a dohánytermesztés legfontosabb feltételei annak, hogy a legjobb minőségű, legtökéletesebb dohányt termesszék: kedvező az éves csapadékmennyiség, 80% körüli a relatív páratartalom, 25°C feletti az éves átlaghőmérséklet, kiváló a talaj kémiai összetétele. Ehhez jön még a dohánytermesztők rendkívül kifinomult szaktudása és odaadása.

A hagyományok is nagyon számítanak. Állítólag Kolumbusz Kristóf a szivar ősét, összecsavart dohányleveleket pöfékelő bennszülött indiánokkal találkozott. A 18. században Kubát már a legfontosabb és komolyabb ültetvényekkel rendelkező országként tartották számon. A 19. században, Kubában fénykorát élte a dohánytermesztés ezer (!) üzemmel és tíz hatalmas ültetvénnyel. A kubai szivar Európában igazi luxuscikké vált. Winston Churchill ifjúkorában, Kubában kapott rá a kubai szivarra és élete végéig lelkesen naponta 6-10 szálat elpöfékelt belőle. Mostanság a dohányzásellenes korlátozások, és a világgazdasági válság miatt problémákkal küzd a kubai dohányipar. Így is Kubában készül a világ szivartermelésének 70 százaléka.

„Szeretned kell a földet, és törődnöd vele. Ahogy a dohány nő, elkezd hozzád beszélni, megmondja, mit tegyél, csak hallgatnod kell.” – vallotta a kubai szivar keresztapja, Alejandro Robaina. Ő az egyetlen kubai, akinek nevéből még életében szivarmárka lett.

Érdekes történeti háttér, hogy míg Kubában a cukornádültetvényeken rabszolgákat dolgoztattak, addig a dohányföldeken mindig is szabad emberek dolgoztak. Ezt azzal magyarázzák utólag, hogy a dohány annyi óvatosságot, törődést, figyelmet igényel, hogy azt csak szabadságot élvező emberekre lehetett bízni.

"Szivarország fővárosába az eljutás, ha egyénileg, bérelt autóval tervezzük egyáltalán nem is oly egyszerű, legalábbis Havannából kijutni már kész kaland. Nincsenek táblák és még a spanyol tudás ellenére is össze-vissza információkat kapunk még a rendőröktől is. A Pinar del Ríoba vezető autópályára magyarként panaszra nincs okunk, kátyúk számában már-már nosztalgikus érzetet kelt. A forgalom gyérnek mondható, Kubában luxusszámba megy a matuzsálem korú autók vezetése, egy havi bérből benzinre már nem igazán futja.

Már az út elején felveszünk egy Pinar környéki dohányültetvényen dolgozó stoppost, aki az autóban egész oldottá és beszédessé válik. Sok érdekes információhoz juttat bennünket a saját szemszögéből látott Kubáról, kérdez bennünket Varaderoról és jelezzük ez a hely még vár ránk, utunk záró akkordja lesz. Majd tovább érdeklődik az általunk már bejárt Kuba keleti részéről, mert ő még csak Havannában és Pinar del Ríóban fordult meg, valamint megtudjuk, hogy 57 évesen a nagy álma, hogy keresetéből össze tudjon spórolni egy kerékpárra valót.

José stopposunknak köszönhetően rögtön meg is éljük célállomásán első spontán jött dohányültetvényen tett helyi vezetésű túránkat. Kapjuk az információ zúdulatot a dohányról és a szivarról, míg páran a farmon a kis csirkéket kergetik, hogy a kevésbé szerencsésebbet másfél éves Rozi lányom kezébe adhassák röpke csirkeszeretgetésre. A kubaiak tényleg szívélyes, bámulatos emberek, a gyermekek iránti szeretetük, kedvességük meg az egekig magasztalható. Az ország másik szegletében, Santiago de Cubában meg a szálloda utcájában posztoló rendőrök reggel 7-kor – gondolom mások nagy örömére is – lánygyerekemnek pár önfeledt és boldog pillanatot okozva, bekapcsolták a rendőrségi autó szirénáját és megmutatták minden csínját-bínját, amire egy rendőrségi Lada csak képes lehet. Szocializmus ide, szocializmus oda: Kubában jó gyereknek lenni."

A városka hangulatos árkádos épületei közül figyelemreméltó egy palota (Palacio de Guash), ahol a jelenkorban egy természettudományi múzeum honol. Az épület az eklekticizmus izgalmas példája, a gótikus és barokk stíluselemeket mór boltívekkel bolondította meg utazási élményei alapján egy híres kubai építész.

Pinar del Ríoból Vinales falu felé menet a gyönyörű panorámáért érdemes megszállni vagy egy kávéra betérni a Los Jazmines hotelbe (Vinales előtt kb. 4 km-re a Pinar del Río – Vinales autóút mentén). Kubában nehezen találni olyan helyet, ahol ennyire lélegzetelállítóan szép a táj. A tekintet végigpásztázza a mogoték, a királypálmák, az orchideák, a broméliák, a dohány-, kávé- és ananászültetvényekkel tarkított vidéket. A látvány leírhatatlan, tehát nincs mese, el kell utazni odáig!

Cueva del Indio

A Vinales településtől 5,5 km-re északra található Indiánbarlang felkeresése amolyan kötelező program a Vinales völgybe kirándulóknak. Kisgyermekekkel is kivitelezhető. Kellemes, könnyű kikapcsolódást biztosít ez az 1920-ban felfedezett, jól megvilágított barlang, ahol a kezdeti sétát, motorcsónakozás váltja fel.

Mural de la Prehistoria

Szintén kötelező látnivaló – valósággal letaglózni képes az utazót, annyira izgalmas és látványos műalkotást láthat a természet zseniálisan kreatív alkotásának közegében. A Mogote Dos Hermanos oldalát szinte teljesen lefedő, a törzsfejlődés történetét az ammonitáktól a Homo sapiensig 180 méter hosszan, 120 méter magasságig elénk táró és színekben nem fukarkodó festményről van szó. Vinalestől 21 km-re nyugatra a mészkősziklát egy kubai naiv festő szemelte ki magának vászon helyett. A művész talán megálmodta előre alkotásának sikerét és értékét és eleve olyan festményt hozott létre, amelynek eltulajdonítása komplikált lehet.

Trinidad

Havannától 350 km-re sajátos, egyedi hangulatú városka, egy élő múzeum, ahol megállt az idő. 1514-ig visszanyúló, cukornád ültetvényekkel, rabszolgákkal és cukorbárókkal tarkított fényes múlt, mely igazi pompáját az 1800-as években élte és mutatta, amikor a közeli Valle de los Ingeniosban 50 cukormalmot hoztak létre, fellendülést és jólétet biztosítva a városnak és környékének. Trinidad fénye jócskán megkopott az első, majd második függetlenségi háború során, amikor szó szerint izzott a levegő: a harcok okozta tűz felperzselte a földeket, mindehhez még hozzájött az európai ipari forradalom, valamint hogy Napóleon megkóstolta a cukorrépát.

"Kis európai cukor kitekintő: Európában áttörésnek számít, hogy Andreas Marggraf német tudós a 18. század közepén bebizonyítja, hogy a 15. századtól csak leveléért termesztett cukorrépából a cukornádéval megegyező édes ízű kristályok nyerhetők. A felfedezés ellenére a cukornád népszerűsége nem csökkent egészen addig, míg 1811-ben Napóleon ajándékba nem kapott két cukorrépából készített cukor-cipót. A kóstolás nem maradt hatástalanul: Napóleon ott és akkor elrendelte, hogy több mint 32 000 hektáron kezdjék el a cukorrépa termesztését, valamint gyárak alapítását tűzte ki folytatásként és pár éven belül már 40 cukorrépa gyár működött az öreg kontinensen."

  • Trinidad 1988-ban felkerül az UNESCO Világörökség Listájára és macskaköves utcáit szegélyező hajdani cukorbárók kúriái az alapos felújítási munkáknak köszönhetően újból régi bájukkal tündökölnek. Szintén pozitív, hogy a történelmi városrészből az autós forgalom teljesen ki van zárva, ezzel valóban olyan érzetet keltve, mintha visszakalandoznánk az időben, semmi sem változott az évtizedek során. Itt is, ahogy egész Kubában megfigyelhető, hogy a forgalom elől elzárt területeket feketére festett ágyúgolyókkal választják el.
  • Trinidadban a legtöbb pazar palota jelenleg múzeumként működik.
  • Trinidad a múzeumok és történelmi épületek városa, ráadásul szinte mind a főtér, a Plaza Mayor közvetlen közelségében található, jócskán megkönnyítve e pompás kis város felfedezését.

Amiket mindenképpen érdemes felkeresni:

  • Museo de Architectura Colonial - Átfogó képet nyújt a gyarmati kor építészetének történetéről. Trinidadban kialakult különböző stílusok és építészeti módszerek tárháza.
  • Museo Romántico (Palacio Brunet) - A Borrel család 19. századi romantikus stílusú bútorain és használati tárgyain keresztül képzelhetjük magunk elé Trinidad fénykorában élő jómódú családok mindennapjait.
  • Museo Histórico Municipal (Palacio Cantero) - Trinidad múltja tetézve a toronyból nyíló kiváló kilátással.
  • Iglesia Parroquial de Santísima de Trinidad
  • A Plaza Mayoron található impozáns Szentháromság-plébániatemplom - Kuba legnagyobb temploma.
  • Iglesia y Convento de San Francisco de Asís - Lelőtt U-2-es amerikai felderítőgép maradványa, tankok és különböző fegyverek invitálnak az udvarból az állatok, kereskedők és a természet védőszentjéről elnevezett Assisi Szent Ferenc zárda megismerésére, ami jelenleg a Museo Nacional de la Lucha Contra Bandidos-nak ad helyet. A múzeum az 1960-as években zajló forradalomellenes csoportok elleni küzdelemnek állít emléket, valamint a harangtoronyából szintén gyönyörű panorámát biztosít.

"Trinidad olyan, mint egy koloniális ékszerdoboz, ahol megszűnt az idő haladni. E múlt atmoszférájával átitatott település a környező agavéval borított dimbes-dombos tájjal mindenképpen a „Kubából látni kell” lista élbolyában szerepel. Felfedezését érdemes kora délelőttre időzíteni, még a turistacsoportok érkezte előtt, viszont fényképezés szempontjából a legszebb szín- és fényhatást késő délután lehet elérni, megtapasztalni. Számomra mindenképpen megkapó élmény volt a Plaza Mayor és a környező utcácskáiban elnézegetni a kisdobos, úttörő nyakkendős kisiskolások játszadozását az iskola befejeztével. Ülni egy padon és csak lesni, hogy mi is zajlik körülöttem. Trinidadban könnyedén kapcsolatba lehet kerülni a helyiekkel, arról nem is beszélve, hogy a közeli, Playa Ancón egyike azon kubai strandoknak, amely nemcsak szép, de a helyiek is használhatják. Egy hétvége kiváló alkalom a helyiekkel való elvegyülésre."


"Trinidad egyébként meseszép kisváros, szerintem ez a helyi Szentendre. Turistákból él, ez tisztán látszik, tele van a város árusokkal és persze mindenki szivart próbál eladni. Egész kicsi a település, szinte fél nap alatt bejárható, de ha egy teljes napot rászánsz, akkor már minden múzeumot is láttál belülről. Viszont érdemes, tényleg nagyon hangulatos. Havannához képest olcsó, tisztább és rendezettebb is." forrás

Playa Ancón

Trinidadtól mindössze 12 km-re, délre található Kuba egyik leglátványosabb partszakaszán: csodálatos fehér homokú, pálmafákkal szegélyezett, rendezett strand, tiszta, türkizkék, meleg vizű tengerrel. Varadero zsúfolt strandjaival ellentétben itt élmény a csend és a nyugalom. Trinidadból taxival, cocotaxival, vagy akár egy bérelt bringával is könnyedén elérhető. Piknik felszerelést mindenképpen érdemes magunkkal vinni, mivel csak egy büfé található az egész parton és előfordul, hogy kenyéren kívül más nem kapható, a szállodák meg kizárólag a szállóvendégeket szolgálják ki. Szabadtüdős merülésre (snorkeling) is alkalmas a víz, bár olykor előfordul, hogy algás a tenger és ezért nem látni túl sokat a víz alatti világból.

Torre de Manaca Iznaga

Pedro Iznaga birtokán lévő, 18. század végén épült 44 méter magas, 7 szintes torony 16 km-re Trinidadtól a szintén UNESCO Világörökség részét képező Valle de los Ingenios-ban, azaz a Cukormalmok völgyében található. A torony keletkezéséről az a történet kering, hogy a földbirtokosnak két fia volt és mindketten ugyanabba a lányba voltak szerelmesek, de elvenni egyikük sem tudta, mivel a leányzó rabszolga volt. Az apa így szólt fiaihoz: amelyikőtök a birtok hatékony korszerűsítését illetően a legjobb ötlettel áll elő, azé lesz e rab leány.

Míg egyik fiú víznyelő kialakítását javasolta, hogy száraz évszakban is legyen vizük, addig a másik torony építését forszírozta, érvelve, hogy mennyivel egyszerűbb lesz a cukornádültetvényeken dolgozó rabszolgák megfigyelése. Az apa számára mindkét ötlet ragyogónak bizonyult, ezért végül is ő vette el a szép rabszolgalányt és boldogan élt a két fiú ötletének megvalósításával. A torony manapság már kilátóként működik, melyből gyönyörű panoráma nyílik a környékre. Javasolt a birtokot és a völgyet Trinidadból induló 1919-es Baldwin gőzmozdonnyal felfedezni!

Santa Clara

Ernesto „Che” Guevara itt vívta meg a végső csatáját a Batista-rezsim zsarnoksága ellen. Őrzi is a város az argentin orvosdoktorból lett kubai szocialista forradalom egyik legfőbb vezetőjének emlékét emlékművel, mauzóleummal és a helytörténeti múzeum életét kronologikus sorrendben bemutató állandó kiállításával.

"Santa Clara amúgy nem izgalmas. Nem egy rossz város, a Che síron kívül semmi különös, ami nem lenne meg más városban. Nekünk sikerült még egy nagyszerű helyet találnunk, ahol van sült-krumpli és pirítós, méghozzá vajjal. Vajat sehol máshol nem ettünk Kubában. Van még a főtér fáin rengeteg seregély és éneklős esti mise egy kiesőbb templomban. Találtunk hosszú falra karikatúrákat festő karikaturistákat. Csupa Amerika-kapitalizmus-háború ellenes 4-5 méteres színes képek. Egyik festővel még beszélgetni is lehet. Olyan furcsa, eddig alig beszélgettünk emberekkel. nehéz leküzdeni azt, hogy a turista=pénz. (2009)" forrás

Camagüey

A sík vidéki tartományi székhely fontos szerepet töltött és jelenleg is tölt be a kubai gazdaságban: a cukoripar és szarvasmarha tenyésztés a kiemelendő ágazat. Camagüey Kuba harmadik legnagyobb városa. Mindig is a kalózok kedvelt támadási helye volt, miattuk a 17. században a város kénytelen volt a tengerparttól jóval beljebb költözni. Camagüeyben még korának leghíresebbje, az angolok hivatásos kalózkapitánya, Henry Morgan is megfordult, akinek nevéhez oly tettek köthetők, mint például Panama fővárosának kifosztása és teljes lerombolása, aljas és kegyetlen kalózkirály, de ő lett Jamaica kormányzója is.

Camagüey kényszer elköltözését követően, teljesen új arculatot kapott: a kalózok megtévesztésére teljesen rendszertelen várostervezési minta alapján szűk utcákat, kis tereket alakítottak ki. A mai napig csak egy jó, részletes térképpel érdemes a város felkeresésére indulni. Nehezen lehet tájékozódni, könnyű eltévedni. A várost az elmúlt évek során gyönyörűen felújították. A várost járva különböző építészeti stílusokat figyelhetünk meg: itt a neoklasszicista stílus mellett szépen megfér a szecesszió és korban az őt követő szöges ellentéte, az art deco irányzat, valamint koloniális, eklektikus elemeket is bőven találunk.

A város másik érdekessége a víztároló agyagedények (tinajone), melyek akár 2 méteresek is lehetnek. Ezekbe az esővíz és élelmiszerek tárolására mind a mai napig használt edényekbe, korsókba lépten-nyomon belebotolhatunk: ott vannak a parkokban, a gyarmati épületek udvarain és talán pont e sűrű jelenlétük miatt is váltak a város jelképévé. A helyi mendemonda szerint, ha egy férfi lélek egy lány tinajonéjából iszik, akkor szíve azon nyomban örök szerelemre lobban a lány iránt. Nos, hogy a lány szívével mi történik mindeközben, már nem szól a fáma... talán megesik a szíve a fiún és nem válik szívtelenné...

  • Museo Provincial Ignacio Agramonte - Gazdag szépművészeti tárlattal rendelkező múzeum. Itt látható a híres kubai festő, Fidelio Ponce művei is.

"Camagüey épp az UNESCO világörökségbe való felvételt ünnepli. Elsőre kapunk nagyszerű szállást, critical mass-t és rengeteg süteményes utcai standot és Kuba talán legjobb pékségét. Szóval igazán bejön, azok után, hogy előzőleg annyit szenvedtünk a gyűlölt városban (ciego de ávila). A város amúgy 100 km-re van a tengertől, kalóz legyen a talpán, aki ezt kifosztja. Boldogságban fagyizzuk be a Coppelia 10 forintos rózsaszín gombócait. Luxuskiadásként bowlingozunk is tekepályán pina coladával, majd mint az urak, dolláros étteremben vacsorázunk. Egy fokkal jobb a kaja, van sült-krumpli is, hal ilyesmi. Azért annyi dollárért, amit otthagyunk Európában sokkal kevesebb krákogó pincér, wc papír és egy rendes itallap is jár. Azért a hely tiszta, elegáns és a történelmi, színes-házas negyed közepén áll egy csodás kis belső udvaron. hazafele még kapunk tűzijátékot és valami koncertet az egyik főtéren. Boldogsághormonokat a bármikor elérhető sütemények tartják a topon.

Másodnap ugyanez, séta a városban. Felfedezzük a vasúti pályaudvart, a kubai internetezés (6 dollár egy óra) örömeit. Könyvesboltban ellenőrizzük, hogy az éves terv teljesítése rendben halad és találunk 15 forintért egyenruhához való sapkát is. Tegnapi étterem környékén a színes házak között gyerekek produkálják nekünk magukat. Futóverseny, verekedés, miegymás. Nagy park a folyó mellett, mogyorós-mézes szelet, süti kókusszal, guayabával, krémmel.Estére marad még egy kalandosabb kajálás egy halas gyorsétteremben, ahol minél több sült-krumplit rendelünk, annál kisebbek az adagok. (2009)" forrás

Cienfuegos

250 km-re Havannától délkeletre, a 'dél gyöngyszeme'-ként (La Perla del Sur) is gyakran hívott város sokak kedvence: igazi frissítő kuriózum, hiszen ezt spanyolok helyett, franciák alapították. Míg a környező sík tájra ráfoghatjuk az unalmas jelzőt, addig a város gyönyörű öbölben helyezkedik el és Cienfuegos egykori gyarmati szépsége és eleganciája még mindig érezhető. A városszerkezet a neoklasszicizmus jegyében született: gyöngyként tündöklő, bájos épületei, palotái és kastélyai sakktáblaszerűen elrendezett tömbökben tömörülnek. Kellemes hangulatot biztosít sétálóutcáival, mint a gyalogosok számára biztosított főutcája (Boulvard) is a számos üzleteivel. Állítólag ez a kikötőváros rendelkezik Kuba legtöbb üzletével.

"Ebben a városban tökéletes az összhang: a fákkal szegélyezett, széles, levegős, egyenes utcák, a varázslatos miliő maradásra csábít."

  • Teatro Tomás Terry - Az itáliai stílusú színházat a 19. század második felében egy gazdag cukornád-ültetvényes családja építette. 1920-ban Enrico Caruso is fellépett a színpadán.
  • Palacio de Valle - A palota 1917-ben épült, Kuba akkori leggazdagabb cukormágnásának pazarul kivitelezett elképzelései alapján. Stílusok kavalkádjából leginkább a mór stílus a legszembetűnőbb. Kétségkívül eredeti épület.
  • Castillo de Nuestra Senora de los Angeles de Jagua - Az öböl bejáratánál található erőd a kalóztámadások megfékezésére épült a 18. század közepén.
  • Parque José Marti - Cienfuegos mértani középpontját jelölő „zéropont”-nak és Kuba egyetlen diadalívének ad otthont. Cienfuegos 2005-ben került fel az UNESCO Világörökség Listájára. Kuba legfontosabb tengeri kikötői között szerepel, jelenleg is a cukor-, dohány- és kávékereskedelem központja.

Playa Rancho Luna

Cienfuegostól 20 km-re található félkör alakú, fehér homokos, türkizkék vizű strand. A számos korall és hajóroncsok miatt búvárkodásra is kiváló, amit csak tetéz, hogy itt található az amerikai kontinens legmagasabb, a „Notre Dame” névre keresztelt korall oszlopa. A térségben jól működő búvárközpontokat találni (Faro Luna, Guajimico).

Playa Larga

Kicsiny halászfalu, rendezett, szép a strandja.

Complejo turístico Boca – Guamá, Laguna del Tresoro

Guamá a Zapata-félsziget természetvédelmi területén található. Két fő attrakciója van: a több száz krokodilt nevelő krokodilfarm, valamint a Tresoro lagúna közepén, egy kis szigeten kialakított Kuba egyetlen rekonstruált indiánfaluja, az Aldea Taina, ahova motorcsónakkal lehet eljutni.

Santiago de Cuba

A legkaribibb kubai város. Szól a zene, járják a congát és a latin ritmustól lüktet az ereinkben a vér, zaj, nyüzsgés, forgalom, közvetlen helyiek. Kuba második nagyvárosa, a főként Haitiről érkező bevándorlók hatására is, igazi afrokaribi életörömöt áraszt. Szenvedélyes város, más, mint a többi kubai település. Santiago ráadásul a „forradalom bölcsője”, Castro az itteni Moncada laktanya ostromával intézte első támadását a Batista diktatúra ellen.

A Velázquez által 1515-ben alapított eklektikus hatású Santiago de Cuba, amolyan igazi történelmi és kulturális csemege, a kubai zene fellegvára, minden év júliusában két jelentős esemény, a Santiagói Karneválnak és a Tűz Fesztiválnak ad otthont, amikor pár napra a város egy hatalmas őrjöngő, kirobbanó, élő színpaddá változik át.

Santiago látnivalói

  • Parque Céspedes - A város neoklasszicista központi tere, körülötte találhatóak a főbb látnivalók. Hangulatát fokozza az elegáns Hotel Casa Granda és a Nagyboldogasszony-székesegyház előtt várakozó 1959 előtti, old-timer kategóriájú, amerikai típusú, de manapság már orosz motorral berregő, turistáknak csodaszámba menő – tényleg csoda, hogy még egyáltalán mennek! – veterán autók. Kis fantáziával már látjuk is a forradalom előtti Kubát, amint az országba szivárgott kétes hírű alakok, egy adag amerikai történelem, mint Al Capone, Lucky Luciano, Frank Costello vagy Bugsy Siegel – csak pár név a sokból – egy ilyen, az akkori időkben az igazi luxust jelentő járgányt vezetett... persze ők inkább Havannát preferálták, mint a messzi Santiagot, de az autók itt is itt vannak. Érdekesség, hogy minden modern típusú autó, mint Lada, Hyundai, az állami tulajdonban van, az államnak dolgozók használhatják. Viszont a forradalom előttieknek az állami szférán kívüliek is, helyi kubaiak is lehetnek a tulajai, de nem adhatják el külföldieknek. Nagy szeretetben tartják ezen régi idők memento autóit és várják a demokrácia érkeztét, amikor számításaik szerint kisebb vagyonért adhatják majd el őket a vagyonosnak számító külföldi látogatóknak.
  • Museo de Ambiente Cubano - Diego Velázquez szépen rekonstruált lakóházából kialakított múzeum.
  • Casa de la Trova - A város leghíresebb zenés szórakozóhelye, persze már ez is vesztett a régi bájából, „turistásodik”, de ahogy Havannában a zené shelyek közül a Tropicana, itt a Trova, amit látni kell.
  • Museo Emilio Bacardi Moreau - Itt legyen szó történelmi emlékről, vagy modern műalkotásról, mindenből van egy kicsi.
  • Casa Natal de José María Heredia - Ahogy az épület neve is utal rá, itt született a híres kubai költő, akivel elkezdődött a latin-amerikai spanyol költészetben a romantika („...s a sápatag latin lányokat megigézi, amint vad bájjal és buján kibontva éjszín hullámos, dús haja egy érctorzóra hull...” José María Heredia: Római fürdő). Szép belső udvarral és pompás lakberendezési tárgyakkal felszerelt múzeum.
  • Casa del Gobierno - Nem látogatható, de tudni kell róla, hogy Castro a forradalom győzelmével és Batista diktátor távoztával innen intézte első beszédét – melyet aztán sok újabb beszéd követett – a felszabadult kubai néphez.
  • Cuartel Moncada - A Moncada laktanya a kubai történelem legmeghatározóbb, emblematikus színtere. Castro 1953. július 26-án, a karneváli jövés-menést használva elterelésként, mindössze 100 emberrel ostromot intézett a laktanya ellen, ami a tökéletes terv ellenére kudarcba fulladt, mert Castro és csapata belefutott az őrjáratba, melynek köszönhetően mind az ottani 800 főnyi katona éber lett. Castrot és több társát később elfogták és börtönbe zárták, majd Castrot száműzték az országból, ahova csak 1956 decemberében a Granma nevű jachttal tért vissza, hogy befejezze tervét és a forradalmat dicső győzelemre vigye.
  • Castillo del Morro - Kuba legszebb fekvésű és állapotban megmaradt erődje. Az UNESCO Világörökség része. A santiagói öböl bejáratát őrzi egy pazar látványt nyújtó sziklaszirt tetejéről. Fegyverszoba, kínzókamra, várkápolna és börtöncellák teszik még érdekesebbé a látogatását. Sáncairól minden este kisebb parádéval ágyúlövéseket adnak le.
  • Cayo Granma - Santiagotól 8 km-re található hajdani üdülőhely. Komppal elérhető sziget festői halászfaluval, színes cölöpházakkal.
  • El Sanctuario de Nuestra Senora de la Caridad del Cobre (El Cobre) - Santiago de Cubától 10 km-re nyugatra található Kuba leghíresebb temploma, amely hírnevét az itt található fekete Madonna faszobrának köszönheti. Népszerű zarándokhely, Hemingway az 1954-ben, az Öreg halász és a tenger című kisregényéért kapott Nobel-díját hagyta itt felajánlásként.

"Santiago de Cuba volt kubai utam során az a város, amely komolyan elgondolkodtatott, hogy időszűkében csak röpke városnézési időt, valahogy két napról több naposra tudjam átszervezni. Ez a város, ahogy Havanna is - de atmoszférát, stílust, embereket, mentalitást, stb. tekintve két teljesen különböző poliszról beszélünk -, megéri, ha tehetjük, hogy több időt szánjunk rá, mert itt az idő tartalmas eltöltésére számtalan lehetőség kínálkozik. Szimplán összefoglalva: ez egy kimondottan jó hangulatú város."


"A város Kuba második legnagyobb városa. Mégse éreztem azt, hogy olyan hatalmas, metropolita lüktetése lenne, mint Havannának. Aranyosan, kedvesen lejtenek, emelkednek az utcák, van főtér, van másik tér, ahol zenélnek és van harmadik, ahol kajálni lehet. Egyedül a vasúti pályaudvar hatalmas, de az nagyon. Hiába, XX. század vége felé épült. Ide azért kellett kicaplatnunk, mert vissza Havannában vonattal szeretnénk menni és van közvetlen a két város között (hogy ez hogy hiúsult meg, majd későbbi posztban). Mellette a piac viszont csodás, van nádcukorlé, van süti, van zene. Kaptunk egy átverési próbálkozást a coppeliában, hogy nekünk dollárban számolják a fagyit, nem pesoban. Már annyira rutinosak vagyunk, hogy egyből ácsi és semmi probléma." forrás


"A lehangoló külső negyedek után Santiago de Cuba belvárosa kellemesen meglepett. Nem nagy, ám impozáns épületekkel (jobbféle hotel, székesegyház, gyarmati kori házak) körülvett főterén reggeltől esti nyüzsög az élet, s gyakorlatilag lehetetlen öt percet megúszni anélkül, hogy valaki ne kínálna eladásra szivart. Kubában, úgy tűnik, töméntelen szivart lopnak ki az alkalmazottak a gyártóüzemekből, vagy az ördög tudja, honnan szerzik. Itt már akad koldus is szép számban, s elmaradhatatlanok a három-négytagú utcai zenekarok is. Felbukkan egy internet-iroda is, előtte irgalmatlan sor, benn talán két-három számítógép. Akadt a csoportunkból, aki valami holtidőben bejutott, kifizetett egy csomó pénzt (30 perc 6 CUC), no de hogy széles sáv, ugyan...

Akkor most elmondom, hogyan láttam egy santiagói átlagpolgár egy hétvégéjét. Szombaton reggel aki él és mozog, nekiindul beszerző körútra. Sorban áll az állami és minden egyéb bolt előtt és megveszi, amit éppen kap, felküzdi magát valami megfejthetetlen konstrukciójú tömegközlekedési eszköz fedélzetére, hazamegy, és nyilván megfőzi az ebédet. Délután az idősek kiülnek a házuk elé, kisszékre, padra, vagy csak a küszöbre és trécselnek a szomszéddal, vagy arra vetődő ismerőssel, a fiatalok pedig sorban állnak az éttermek, mozik, és egyéb szórakozóhelyek esetleg csak órák múlva kinyitó ajtói előtt. Kora este a fiatalok, a családok kiülnek a parkokba és isznak. Zömmel valami házi készítésű rumféleséget, vagy isten tudja, miből kotyvasztott alkoholt, úgyhogy mire leszáll a nap, a nép zöme már rendesen be van tépve. Ha még bírja, táncol az utcán, ha nem, csak ül csendben és bambul. Vasárnap nagyjából ugyanez, azzal a különbséggel, hogy az élelembeszerző kalandtúra kimarad. (2014)" forrás

Baracoa

Kuba e keleti szegletén a Taíno-civilizáció létét több ezer éves indián sírok igazolják. Baracoa adta Kuba első igazi nemzeti hősét is a Taíno indián Hatuey törzsfőnök személyében, aki a korai 16. században élt és szembeszállt a kolonizációs tervekkel érkező spanyolokkal. Persze, ahogy ennek Latin-Amerikában történnie kellett, elfogták a spanyolok és Menny vagy Pokol közötti választás elé állították: boldog élet spanyol uralom alatt (spanyolok szerint ez szimplán maga a Mennyország) vagy máglyán való elégetés (Pokol). Nyílván nem kérdéses, hogy egy nemzeti hős jelölt az ibérek poklát választja. Hatuey emlékébe lépten-nyomon belebotlunk Baracoa utcácskáit járva, emlékét szobor és sör márka is őrzi.

A baracoai partszakasz volt az, amelyet először látott Kubából Kolumbusz Kristóf és itt tűzte ki az első amerikai útja során - az 1492-ben történt partraszállása után - a magával hozott híres fakeresztet (Cruz de la Parra), a mai baracoai kikötő helyén. Majd 20 év elteltével Diego Velázquez ezen a helyen megalapítja Kuba első fővárosát, Senora de la Asunción de Baracoa néven, melyet három év után Santiago de Cuba követ - majd Havanna - és megkezdődik Baracoa fokozatos elszigeteltsége Kuba buja, zöld esőerdő övezte részén az El Yunque hegy lábánál.

Baracoa és környéke kívül esik a turista célpontokon, valamint mivel gyakorlatilag majd 500 éve megállt itt az idő - 1960-ban épült az első út és a La Farola viadukt, ezért azóta az elzártság némiképpen enyhült -, ezért számomra a bájosan lepukkant Baracoa jelentette az igazi Kubát: a helyiekből árad az őszinte szívélyesség és kedvesség. Ők még nincsenek elrontva a turisták által, azaz, hogy majd minden cseverészés végül némi pénz, borravaló reményében történjen.

Itt még az is megtörtént, hogy a szállodai takarítónő meglepetten visszaadta a tőlem megszokott rutinnal adott borravalónak szánt pénzt, mert nem ismerte ezt a szokást, viszont mivel tekintete elidőzött másfél éves lánygyerekem Kubában sosem kapható holmijain, őszinte örömmel fogadta egy kedves, több funkciós pandamackó babajátékot, melyet pár hónapos kisbabájának ajándékoztunk. Szóval az itteniek közvetlenek, mesélnek és bár itt keleten sokkal szegényesebb körülmények között élnek - összehasonlítva pl. Valle de Vinales-szel, Varaderoval, az igazi turistabázisokkal -, de ez a jókedv áradatára nincs hatással.

Talán a TV hiányának is betudható az itteniek szívélyessége, nyitottsága mások iránt, mert a házakban nincs TV készülék, televízió nézésre, amolyan helyi klubként funkcionáló közösségi épületben és a szállodák lobby termében nyílik lehetőség. Viccelődnek is a helyiek, hogy milyen jó a mozi Baracoában. A természet meg itt érezhető csak igazán, már ha gyakorlatilag szűz esőerdőre, folyók és vízesések szabdalta hegyekre vágyunk, csendes, szép strandokkal, öblökkel. Az esőerdő szó szerint érezhető a településekben is: az épületeket benőve próbálja visszahódítani a területet magának. Ez a tomboló trópusi táj méltán lett UNESCO bioszféra rezervátumnak kinevezve.

Baracoa kisváros, ahol a kókusz, kakaóbab és banán termesztés a helyiek fő bevételi forrása. Közel sem bővelkedik olyan történelmi jelentőségű látnivalókban, mint Santiago, vagy Trinidad, de mindenképpen felkeresésre érdemes, hangulatos karibi település, ahol egy könnyű sétával bejárhatjuk a látnivalóit:

  • Catedral de Nuestra Senora de la Asunción - A katedrális fő éke a Cruz de la Perra, azaz Kolumbusz fakeresztje.
  • Castillo de Seboruco - A város legjobb panorámáját kínálja ez a 18. századi erődből lett szálloda (Hotel El Castillo).
  • Hotel La Rusa - A tengerparti sétány (El Malecón) mentén található „Mima” szállója, ahol többször megfordult mind Castro, mind Che Guevarra is. Magdalena Rovjeszkura Oroszországból költözött Baracoába, ahol létrehozta szállodáját és a kubai forradalom lelkes támogatója lett.

Playa Maguana

Baracoától 22 km-re található gyönyörű, fehér homokos tengerpart. Már csak az odavezető út miatt is érdemes felkeresni, de hangulatos szállást (Villa Maguana – szállásfoglalás interneten keresztül leszervezhető: www.villamaguana.com) is találunk a partján.

Guantánamo

A 20 km hosszan a szárazföldbe nyúló Guantánamoi-öböl sok viharos időszakot tud maga mögött. A természeti katasztrófákon kívül megélt oly csatákat, mint 1741-ben az angol-spanyol „Jenkins füléért” vívott háború. Hogy lesz egy fülből háborús ok? Nos, kell hozzá egy angol kereskedelmi hajó, pár spanyol, aki átkutatja, és mindeközben levágja a kapitány egyik fülét. Végül ez az ostobácska eset a britek kudarcával végződött.

1898-ban Kuba független állam lesz, mert az Egyesült Államok háborúba kezdett Spanyolországgal, mely során gyakorlatilag teljesen felszámolta a térség spanyol gyarmatait. Majd 1903-ban a Guantánamoi-öblöt, Theodor Roosvelt amerikai részről, míg Tomás Estrada Palma kubai elnök aláírásával, száz évre bérbe veszi az Egyesült Államok. Az USA haditengerészeti bázist alakított ki. A szerződést 1934-ben meghosszabbították és záradéka szerint csak mindkét fél jóváhagyásával mondható fel. Az Egyesült Államok által mindössze évi 4085 amerikai dollár bérleti díjat a forradalom óta Kuba elvi okokból nem veszi át.

A kubai forradalom után e szubtrópusi szegleten igencsak fagyossá válik a két ország közötti kapcsolat. 1961-ben, a kommunista Kubában Castro elrendeli, hogy a kubai milícia az európai vasfüggöny karibi formáját kivitelezze és így 12 km hosszan létrejön a kaktuszsövény, azaz a kaktuszfüggöny. Ezt mostanra már 27 km hosszú kerítés váltotta fel.

Majd 3 évvel később jött az ivóvíz incidens: Castro elrendeli a támaszpont vízkészleteinek elzárását. A bázis kénytelen volt Jamaicából és Floridából tankhajókkal ivóvizet hozatni. Majd a támaszponton a tengervíz sótalanításával oldották meg e problémát. Az 1990-es években a támaszpont a kubai és haiti menekültek támasza lett, míg jelenleg - 2001. szeptember 11. óta - büntetés-végrehajtási intézményként funkcionál és a terrorizmus ellen vívott háborúban elfogott, ún. terroristákat tartják itt fogva.

Mirador los Malones

Guantanámotól 24 km-re keletre található kilátó, amelyet a kubaiak a támaszpont megfigyelésére hoztak létre és nyitva áll a turisták előtt, viszont csak szervezett túra keretében. Ellenben az USA katonai bázis nem látogatható, csak ebből a kubai kilátóból lehet megfigyelni.

Puerto Escondido

Havanna közvetlen közelében található fehér homokos, bájos öböl, helyenként 300 méter magas sziklák szegélyezik, buja zöld növényzettel. Itt a kristálytiszta, sekély vizű tenger a fő attrakció, mely a búvárkodni vágyókat korallzátonnyal, trópusi halak bőséges választékával és víz alatti barlangokkal hívogatja.

Egyéb nemzeti parkok

A kubai tartózkodásunkat, ha időnkbe és érdeklődési körünkbe belefér, érdemes Kuba valamelyik egyszerre természeti és történelmi jelentőséggel is rendelkező nemzeti parkjának felfedezésével kiegészíteni.

Korábban már volt részletezve Kuba leghíresebb természeti szépsége, a Vinales Nemzeti Park, valamint a Zapata-félsziget lagúnás, mocsaras, ingoványos részét képező bioszféra rezervátum látnivalói (lásd: Complejo turístico Boca – Guamá, Laguna del Tresoro rész).

Desembarco del Granma Nemzeti Park

A Kuba délkeleti részén, Granma tartományban található és 1999 óta UNESCO Világörökségi státuszt élvező nemzeti park szinte érintetlen, különleges lépcsős tengerparti teraszairól, szikláiról, korallzátonyairól és történelméről híres.

Ez a különleges és egész Amerikában egyedülálló karsztvidék annak a jachtnak a nevét viseli, mely elhozta a forradalmat Kubába, azaz 1956-ban Fidel Castro, Che Guevara és további 80 társát. A nemzeti parkban fellelhető 512 növényfaj 60%-a endemikus és egy tucatnyi csak itt található. Gazdag az állatvilága is: 25 puhatestű fajnak, 7 féle kétéltű, valamint 44 hüllőfajnak, 110 fajta madárnak és 13 emlősfajnak az otthona.

Sierra Maestra Nemzeti Park

Szintén Granma tartományban, a Sierra Maestra hegység szívében található ez a gyönyörű nemzeti park. Az Alto del Naranjo kilátóhelyre terepjárókkal érkezhetünk, majd egy gyalogösvény vezet a Plata parancsnokságig (Comandancia de la Plata). Ez a hely volt Fidel és Che, valamint a többi forradalmár búvóhelye, főhadiszállása. A felkelők innen közvetítették a Forradalmi rádió (Radio Rebelde) adásait. A buja völgyben létesített forradalmi emlékparkban múzeum, a gerillák szálláshelyei és a tábori kórház tekinthető meg. A nemzeti parkban egy sor őshonos faj található, mint a Lysiloma Sabicu fa, mely hajóépítéshez kiváló, valamint Kuba nemzeti madara, a szemünk elé ritkán kerülő kubai trogon („tocororo”, Priotelus temnurus).

Pico Turquino Nemzeti Park

Santiago de Cuba tartományhoz tartozik. Magában foglalja Kuba legmagasabb csúcsát, melyről a park a nevét is kapta, az 1974 méter magas Pico Turquinot. Párás, trópusi köderdő fogad itt bennünket. Hajdanán Kuba egész területét hasonló növénytakaró borította, mostanra viszont már csak a Sierra Maestra köderdői maradtak mementónak. A Turquino csúcsra megéri felkaptatni, de jó erőnlét és kitartás szükséges, hogy dacolni tudjunk a nehéz tereppel, szintemelkedéssel és párás hőséggel. Menetidőnek körülbelül 2 napot kalkuláljunk.

Alejandro de Humbolt Nemzeti Park

A Guantanamo tartomány részét képező park 2001-ben került fel az UNESCO Világörökség Listájára. Nevét a Kubában rövid utazást tett német természettudós és felfedezőről kapta. Változatos geológiai formációk és endemikus flóra és fauna jellemzi. Ebben a parkban kimondottan magas számban fordulnak elő őshonos gerinces és gerinctelen állatok. Változatos táji szépségét hegyek, fennsíkok, folyók, síkságok, öblök és korallzátonyok alkotják.

Olvasmányos linkek

"A Lonely Planet szerint a rosszmájú havannaiak azzal próbálják meg lebeszélni a turistákat arról, hogy a fővárosban töltött időt Kuba egyéb látnivalói kedvéért megrövidítsék, hogy azt mondják nekik: „Ugyan már, Kubában minden, ami érdekes, Havannában van. A többi csak egy szép, zöld mező.” Nekünk ezt ugyan nem mondta senki, de simán el tudok képzelni egy olyan élethelyzetet, amiben az élelmes havannai háztulajdonos egy ilyen nyilvánvaló hülyeséggel próbálja magánál marasztalni a fogalmatlan gringót.

Kuba Havannán kívüli része természetesen épp olyan érdekes, mint a főváros – és itt az „épp olyan”-on van a hangsúly. Őszintén szólva Kubából nem sok olyan úgynevezett „látnivaló” maradt meg az emlékezetemben, ami kihagyhatatlan lett volna: ha Kubáról mesélek, általában nem ez vagy az a katedrális, emlékmű vagy természeti csoda kerül elő, hanem sztorik Kuba kubaságáról, erről a nehezen definiálható izéről, a nyolcvanas évek Kelet-Európájának és a kétezertízes évek Latin-Amerikájának bizarr, házasságon kívüli kalandból született közös gyerekéről. Ilyen szempontból tehát teljesen mindegy volt, hogy épp hol jártunk – Kuba mindenhol egyformán szuperérdekes és szuperabszurd volt.

A Nagy Kubai Autópálya

A legfontosabb turistacélpontok nagy részét útba ejtettük – Viñales, Cienfuegos, Trinidad és Santiago de Cuba megvolt, meg az obligát tengerparti semmittevés Playa Ancón homokján – néhány érdekesnek ígérkező helyet, viszont sajnos ki kellett hagynunk az idő rövidsége miatt. Nem jutottunk el a Che Guevara-kultusz zarándokhelyére, Santa Clarába, és a világvégi, álmos Baracoába sem, a Castro-testvérek szülőfalujáról, Biránról nem is beszélve. Talán majd legközelebb.

Cienfuegos a tetőteraszról

Amit láttunk, az tulajdonképpen egyetlen bekezdésben összefoglalható. Viñalesben hatalmas sziklák vannak, meg egy föld alatti folyó, amin lehet csónakázni. Cienfuegosban francia stílusú koloniális házak és villák állnak. Trinidadban színes régi házikókat és macskaköves utcákat láttunk, ellovagoltunk egy vízeséshez egy völgybe, ahol cukornád-malmok voltak, másnap meg strandoltunk és búvárkodtunk Playa Ancónban. Santiagóban megnéztük a temetőben José Martí sírját, a megostromolt Moncada-laktanyát, egy hatalmas erődöt a gyarmati időszakból, és ENNYI. Ugyanakkor az utazás egy percig sem volt unalmas: ennyi lehetetlen élethelyzetet két hét alatt még sehol sem éltem át, pedig abszurdból aztán van bőven Mexikóban és Magyarországon is. A legjobb sztorikról fog szólni a következő bejegyzés, most inkább arról írok, hogy hogyan lehet Kubában ide-oda utazgatni. Mert természetesen ez sem egy mindennapi feladat.

Az állami turisztikai vállalat csápjai közé csak egyetlenegyszer vetettük be magunkat, és az elég is volt arra, hogy többször ezzel ne próbálkozzunk meg. Viñalesbe nehézkes lett volna máshogy eljutni, úgyhogy befizettünk egy egynapos, buszos kirándulásra. A kirándulás kiváló illusztráció lehetett volna egy szabadpiaci kapitalizmust népszerűsítő kiadvány azon részéhez, hogy mivel NE foglalkozzon az állam, ha egy mód van rá. Az összes turistát, aki aznap Viñalesbe igyekezett, ugyanakkor vették fel a buszok (öt darab, vadiúj, légkondicionált kínai busz, amúgy), amik ugyanakkor álltak meg pisiszünetre, szivargyár-látogatásra és ebédre, aminek megfelelően az összesen kábé kétszáz turista egyszerre zúdult rá az út menti étterem vécéjére, ahol vélhetőleg se előtte, se utána nem járt tíznél több ember az egész nap folyamán. Természetesen ebédelni is egyszerre ültünk le, és mindenki ugyanazt a fogást kapta, sült disznóhúst rizses babbal. A sziklák mindenesetre szépek voltak, sajnos az egész napos várakozások és szarakodás miatt mindössze tizenöt percet tölthettünk a kilátóban. A kiránduláshoz kötődik viszont az egyik abszolút priceless kubai élmény, amiért bőven megérte az összes kényelmetlenség. A vidéki Kuba nem csak egy zöld mező – Havannán kívül is bőven van mit látni. Elsősorban azt, hogy micsoda hihetetlen abszurd színdarab ez az ország. (2011) " forrás

Fotóegyveleg

Cienfuegos - Palacio de Valle

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon



Repülőjegyek Havannába Repülőjegyek Havannába
Olcsó repülőjegyek Havannába a Vistánál




SZÁLLÁSFOGLALÁS