ÚTIKRITIKA.HU / Viñales-völgy

Az ország nyugati részében (Pinar del Río tartomány) húzódik ez a csodálatos természeti szépségű völgy, amely az UNESCO természeti világörökség része. Nagyon izgalmasan egyedi a táj változatossága, hiszen dohányültetvények, furcsa sziklaképződmények (mogotes), misztikus barlangok, pálmafák és fenyőfák (!) váltogatják egymást. A fővárostól 170 kilométerre van a völgy, azaz sokat kell közlekedni, ám egyértelműen megéri (egyébként a Havanna és a Vinales közötti út mentén is gyönyörű tájak láthatók).

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

Az Afrikára emlékeztető látványosan vörös földutak

A mogote-ok (karszthegyek) drámai látványa, különösen napkeltekor vagy naplementekor, amikor a völgy páratlan természeti szépsége a legjobban érvényesül.
A tradicionális dohányföldek és szárítók meglátogatása, ahol a helyi farmerek bemutatják a kubai szivar készítésének hagyományos folyamatát.
A lovas túrák a völgyben, amelyek során el lehet jutni olyan helyekre is, amelyek autóval vagy gyalog nehezen megközelíthetők.
A helyi casa particular-okban (családi szálláshelyek) való megszállás, ahol autentikus kubai vendégszeretetet és házias ételeket lehet megtapasztalni.
Az Indian Cave (Cueva del Indio) csónakos túrája, ahol a föld alatti folyón végighajózva lehet megcsodálni a cseppkőbarlang képződményeit.
A hagyományos kubai vidéki élet közelsége: az ökrös szekerek, a kávé és dohányültetvények, a helyi farmerek mindennapi munkája.
A völgy biológiai sokszínűsége, különösen a madárvilág gazdagsága és a csak itt őshonos növényfajok megfigyelésének lehetősége.

Nem tetszett:

A turisztikai infrastruktúra fejletlensége, például a megbízhatatlan internet kapcsolat és a bankautomaták hiánya.
Az utcai árusok és "helyi idegenvezetők" néha túl erőszakos ajánlatai.
A szervezett túrák gyakran túlzsúfoltak és sietősek, nem hagynak elég időt az egyes helyszínek alaposabb felfedezésére.
A Mural de la Prehistoria (Őstörténeti falfestmény) mesterkéltsége, ami nem illik a természeti környezetbe.
A közlekedés nehézkessége: a taxi colectivo-k kiszámíthatatlan menetrendje és a buszjáratok korlátozottsága.
Az éttermek korlátozott választéka és az alapanyagok gyakori hiánya.
Az esős időszakban a vörös talaj miatt sáros, csúszós ösvények és utak, ami megnehezíti a túrázást.

Vélemények

A kubai utazás minimuma lehet az, hogy a tengerparti nyaralás és a fantasztikus Havanna mellett legyen egy szigeten belüli természettel kapcsolatos élmény is. Na, ez az. Rengeteg visszajelzésben szerepel az, hogy utazók az egész kubai utazásuk fény- és csúcspontjának tekintik a Vinales-völgy meglátogatását!

Jó is a havannai szennyezett levegőből ide jönni jó vidéki levegőt szívni. Teljesen más a táj, a művelt föld, mint odahaza. Eleve sok helyen a dús vegetáció erős vörös színű földön nőtt ki. Biztos nem könnyű itt sem a parasztok élete, de a turista az egész völgyet egyfajta földi édenkertnek véli. Rengeteg a turista és azért biztos a sok bevételnek köszönhető, hogy a Vinales-völgy nagyon rendezett, tiszta, nem olyan, mint sok más helyen a vidéki Kubában. Kifejezetten rokonszenves az, hogy a helyi parasztok mennyire természetesen és könnyedén viselkednek a sok kíváncsi szempár előtt. A szervezett utazás előnye, hogy a nyelvi akadályok nélkül, fordítással akár szóba is lehet elegyedni a munkájára oly büszke dohánytermelővel. Van lehetőség legális, szervezett keretek között egész napos szervezett kiránduláson idejönni, havannai kiindulással és oda való visszatéréssel.

Viñalesben lóháton néztük meg a dohányföldeket, megtanultuk, hogy hogyan készül a szivar. Voltunk több barlangban, az egyikben csónakáztunk is és láttuk a világ egyik legnagyobb szabadtéri freskóját. Egy nap innen külön elmentünk Cayo Jutíasra, ahol egy varázslatos hófehér homokos strand van, elég távol kb mindentől. Van egy helyes kis botanikus kert is Viñalesben, ahol még kolibriket is lehet látni. Ez nagyon vidék, rengeteg a baromfi, a disznó, a lovakat és az ökröket pedig dolgoztatják keményen. . (a.n., 2023)

A Viñales-völgy olyan táj, amelyet egyszer lát az ember, és örökre beleég a retinájába. A vörös föld mindenhonnan előtűnik: a porló földutakon, a friss barázdákban, a dohányültetvények között, ahol az alacsony, ritkásan sorakozó növények felett mindig ott lebeg a kapálás csendes ritmusa. A környéket azonban igazán a mogoték teszik mesebelivé – ezek a hatalmas, zöldbe burkolózó, 100–200 méteres sziklakúpok, amelyeket leggyakrabban cukorsüveg-hegyekként emlegetnek.

A legkülönlegesebbek azok, amelyek szinte összeérnek, mintha két óriás dőlt volna egymásnak. Van, ahol keskeny szurdok szalad közöttük, máshol zsákutca jelleggel záródik a látvány, és tényleg olyan érzés, mintha az ember egy megkövesedett titán hónalja alatt sétálna át. A Viñales-völgynek van valami mágikus, időtlen nyugalma – a táj egyszerre vad, buja és barátságosan emberi, mintha a természet és a kubai mindennapok itt végleg kibékültek volna egymással.

Havannából Viñalesbe busszal nagyjából három és fél–négy óra az út, és amikor megérkezik az ember, azonnal érzi, hogy egy varázslatos világba csöppent. Viñales olyan táj, ahol minden lépésnél új szépség tárul fel: a kúp alakú hegycsúcsok, a lassan fodrozódó tavak, a mesebeli völgyek és a nyugalmat sugárzó dohányföldek együttesen olyan hangulatot teremtenek, amit nehéz szavakkal visszaadni.

A lovastúrák itt szinte kötelező élménynek számítanak – még akkor is, ha valaki soha életében nem ült nyeregben. A lovak türelmesen ballagnak végig a buja zöld tájon, időnként szügyig belegázolnak egy sebes patakba, majd egy kávé- vagy banánültetvény mellett bukkannak fel újra. A túra során többször leszállsz majd a lóról: hogy megkóstold a helyben főzött kávét, kortyolj egy kis házi rumot, falatozz friss gyümölcsöt, vagy hogy elszívj egy frissen tekert szivart közvetlenül a dohányföldek között. A táj látványa minden megállót külön élménnyé varázsol – és ha szerencséd van, még egy hegyi tó kristálytiszta vizében is megmártózhatsz.

Ha túrát választasz, fontos, hogy ragaszkodj a Valle del Silencio – a Csend Völgye – útvonalához. Ez a hely tényleg maga a csoda: békés, eldugott, és olyan panorámát kínál, amelyet nehéz elfelejteni. Egy körülbelül négyórás lovastúra ára általában húsz dollár körül mozog, és ennél többért nem érdemes elvállalni.

Viñalesben a gyaloglás is kiváló opció: a mészkőmonolitok és változatos geológiai formációk között minden ösvény más élményt ad. És a barlangok kihagyhatatlanok – némelyik meghökkentően hatalmas, más pedig igazi kalandtúra. A Cueva del Indio, az indián barlang, különösen izgalmas, és garantáltan maradandó emlék lesz.

Viñaleshez három nap tökéletes: elég hosszú ahhoz, hogy elmerülj a tájban, és elég rövid ahhoz, hogy minden percét értékeld.

Viñales nemcsak Kuba, hanem az egész világ egyik legismertebb dohánytermő vidéke, ahol a legendás szivarokhoz szükséges, bársonyos tapintású dohánylevelek nőnek. A táj valódi falusi Kubát mutat: lassú ritmust, piros földet, pálmákkal szegélyezett ösvényeket és olyan völgyet, amely annyira különleges, hogy a világörökségi listán is helyet kapott. Bár turistából bőven akad, ez semmit nem vesz el a vidék varázsából – sőt, jól esik egy-egy pohár finom vörös borral leülni, és kicsit elmerülni a rendezettebb, nyugodtabb utcák hangulatában.

Az utcakép itt is hozza a klasszikus kubai képeslap-világot: lovaskocsik poroszkálnak, lovak legelésznek az út szélén, és időnként felbukkan egy-egy öreg amerikai autó, mintha csak egy régi film díszleteiben járnál. A szállásunk nem volt emlékezetes darab, de Viñalesen ez ritkán gond, mert a falu tele van kiadó szobákkal és családias vendégházakkal, ahol az ember gyorsan otthonosan érzi magát.

Ha már nem volt áram, elmentem túrázni a csodálatos természetvédelmi területre, ahol az indián tábor és barlang volt, valamint útközben a kávéültetvények és dohányföldek sokasága látható. A házigazda férje kocsival akart elvinni, de hűen tervemhez úgy döntöttem, gyalog megyek. Csodálkoztak ezen is, de a végén hozzászoktak extrém létemhez, mert a vendégek nem igazán szoktak gyalogolni inkább autóba ülnek, vagy kerékpároznak. /Itt csak annyit, ami mondjuk Havannára is igaz, nincs sok alkatrész a kerékpárhoz, így egy három fős francia csapat egyik tagja is megjárta, egy alapos defekt miatt, neki fel is kellett adnia/, bár gyalog folytathatta volna.

Természetesen a vidék bája és az ott élő emberek kedvessége is megjegyzendő. Útközben mindenki köszönt, természetesen én is átvettem ezt a jó szokást. Itt mindenki úgy viselkedett, mintha oda tartoztál volna. A földön fekvő vezetékeken átlépkedve, ami igen bizarr volt, ámulva csodáltam az egyszerű, de mégis gigantikus és csodálatos tájat, épületeket. Itt még az sem zavart, amikor a vén busz és autók húzták maguk után a bűzös benzinszagot és olajszagot, valahogy illett ide. Sok lovas farmert, vagy hogy nevezzem, láttam, itt nagy részt a földek között így jártak. Bementek olyan láthatatlan utakon is, ahova más nem nagyon tudott bejutni. Persze az ökrös szekér, azaz ökrök húzták a rossz bojlert, ennek látványa külön csemege volt, természetesen nagy mosollyal köszönve fogadott az úr. Bizarr, csodálatos, meghökkentő, fantasztikus élmény, igazi időutazás. Itt is néhány ház teteje hiányzott, éppen szerelték az elektromos vezetékeket, tehát a helyreállitás folyamatos volt, csak borzasztó nagy területet érintett. Ebben a régióban a házigazda elmondása alapján már időszakosan van áram, a kiemelt turisztikai értéke miatt, de a szomszédos településeken még egyáltalán nincs. (2022) forrás

Viñalesben jöttünk rá igazán, mekkora szakadék lehet ugyanazon, fix árú vendégszobák között: a végére sikerült olyan helyre kerülnünk, amely európai mércével is kifogástalan volt. A szoba gyönyörű, a házigazda pedig olyan kedves és előzékeny, hogy még személyzet is segítette a munkáját – itt ez nem is olyan ritka. Annaluisa mindent elintézett nekünk, korrekt áron: lovastúrát, tengerpartra vivő privát taxit, bármit, amire szükségünk volt.
Első nap lovas felfedezőútra indultunk. Mivel egyikünk sem ült lóháton gyerekkora óta, picit tartottunk tőle, ám a túravezetőnk – a kubai „Krokodil Dundee” – mosolyogva biztosított arról, hogy a lovak félig automata üzemmódban működnek. Ábel lova persze inkább teljesen automatának bizonyult: a gyeplő utasításait nagyvonalúan figyelmen kívül hagyta, így a túravezető hátulról időnként ránk kiabált: „Hungría! Derecha!” – vagyis „Magyarország, jobbra!”. A ló így is célba ért, csak kissé kreatívabb útvonalon.

Viñales egyik legnagyobb előnye a helyszín: a mogotékkal szegélyezett hegyek elképesztő látványt adnak, miközben a tenger is csupán egy órányira található. Ezt ki is használtuk, és két napot a közeli fehér homokos partokon töltöttünk. A Fülöp-szigeteki kedvencünk eddig etalon volt, de Cayo Jutías és Cayo Levisa simán felzárkózott mellé: más a víz árnyalata, kevésbé mélykék, inkább világos, karibi türkiz, de épp annyira lenyűgöző. Olyan partokat láttunk, amilyenekhez Európában semmi sem fogható.

Az egész település nem nagy, és a vidéki élet nehézségeit és szépségeit lehet nyomon követni. Például, több lovaskocsit látni itt, mint autót. Az egész olyan idilli és meghitt, látszik, hogy az élet sokkal lassabb tempóban zajlik itt. Nagyon szépek, virágosak a kertek is, szinte öröm mellettük elsétálni.

Esténként a családok kiülnek a verandára, diskurálnak, a gyerekek az utcán játszanak, s még nekünk is jutott egy-egy kedves "Hola!" a mosolygó emberektől. (Sofi, 2024)

Odajutás

Havannából az utazás ide busszal kb. három és fél óra, autóval kb. 2 óra 20 perc. Az országúti távolság: 147 kilométer.

Amit előre megvettem, az a Viazul buszra a jegy, azzal mentünk Viñalesbe. Ez egy turistáknak fenntartott busz, napi egyszer jár, lassú, de legalább olcsó, egy jegy $14 volt. (a.m., 2023)

Taxival mentem Vinalesbe, ami 190 km-re van Havannától. Ez taxi kollektíva volt, ami háztól házig vitt 20 euroért. A házigazda intézte. A városból kivezető út is 2 x 3 sávos, de az állapotuk hát hogy is mondjam, mint nálunk a mellék utak. A belső sáv volt a legjobb állapotú. Az út mentén álltak emberek várva olyan autókra, amik pénzért elvitték őket A-B-be, volt aki pesot mutatott, az kevésbé volt sikeres. Erre szakosodott autók, teherautók, kis furgonok szállítják így az embereket. Na nem ám lehúzódva állnak meg, hanem a szélső sávban, közben az emberek járkálnak körülötte, és szaladnak át a túloldalról./na ez túlzás/

Vinales felé haladva tapasztaltam meg, hogy a hurrikán valójában milyen nagy károkat okozott, leszakadt vezetékek, amíg még mindig a földön hevertek, kidőlt fák tömege, letépett háztetők, az amúgy is szegényes épületeken. Ezek egy részében már nem laktak vagy most próbálták rendbe hozni. Éppen e miatt sok település áram miatt volt, sajnos Vinalesben is időszakosan elment az áram, bár a település /kiemelt turisztikai státusza miatt/ szerencsésebb volt, mert legalább volt, míg más helyeken több mint egy hónapja nincs áram. Nagy túrázásaim alatt láttam amint szerelték a vezetékeket, bár nagyon sokszor még a földön hevertek, úgy kellett átlépni rajtuk. Bizarr volt és ijesztő. Belegondolva, hogy ezek az emberek mit élhettek át a hurrikán alatt, belegondolni is rossz.

Vinaleshez közelítve a táj a síkságból átváltott hegyes, dombos vidékké. Több pálmafára és vad erdőségre gondoltam, de nem az várt. Sok tó mellett mentünk el. Gondolatban úgy sejtettem, lesznek esőerdő szerű területek, inkább ritkás fákkal tűzdelt táj fogadott. Persze ez is nagyon szép volt a hurrikán pusztítása ellenére is. Milyen lehetett előtte? Ez foglalkoztatott a hosszú út alatt. Kevés települést érintettünk. Az utak mellék útnak tűntek, igen rossz állapottal. A falvak, mert inkább annak nevezhetőek, színesek, tele földszintes házakkal, teljesen más mint Havannában.

Nagyon bájosak voltak ezek a falvak.

Kb. 3 óra múlva elértünk Vinalesbe, ahol a dolomit hegyek körbe ölelték a várost. Fantasztikus látvány volt. A főutca régi stílusú házaival igéző volt, melyek fura, Kubára jellemző színekkel voltak kifestve. Kék, zöld, bordó házak sorakoztak, kis tornácos kerítésekkel, fantasztikus látvány volt. (2022) forrás

Szállásválasztás

A szállásom, amit a Hotels.com-on foglaltam le, előre utalással, egy nagyon kedves család lakásában volt. Ez egy három emeletes épület felső szintjén helyezkedett el, ennek egész területe a családé volt. Itt nincsenek zárt ajtók, nyitott terek vannak, de itt nem is szokás idegennek más területére bemenni. Teljesen más kultúra, ami nagyon tetszett, pont emiatt a nyitottság miatt. Nagyon szívélyesen fogadtak, bemutattak mindenkinek, majd megmutatták a szobámat, amihez volt külön fürdőszoba. Itt helyben megrendeltem a reggelit, ami igen bőséges volt, / kávé ami helyi termesztésű volt, gyümölcs, palacsinta lekvárral, pirítós vajjal, lekvárral, melyet a házigazda készített, apró sütemény/, mindez vacsorával együtt 30 euroba került. A vacsora is bőséges volt, talán túlzottan is. Leves /fekete babból, ami nálunk nemzeti eledel/, languszta fantasztikusan elkészítve, ehhez babos rizs, sült krumpli, ami chipsnek volt elkészítve, káposztasaláta, avokádó szeletelve, majd még egy kis desszert is.

Meg is lepődtek, mondták is annyit ettem mint egy baba. Megállapodtunk a másnapi vacsora fél adag lesz, az is bőven elég. Oly annyira, hogy azt sem tudtam megenni. Egy nagyétkű embernek is bőven elég lett volna a teljes adag. Először külön főztek nekem, de kértem, hogy azt szeretném enni amit ők, de igény szerint bármit megfőznek. Csupa helyi, házias ételt sikerült megkóstolnom. Ami fontos saját nevelésű disznó és csirkehús volt elkészítve. A sertés náluk barna és kicsi, nem a nálunk megszokott hízók. A disznók napközben a susnyásban turkálgatnak, szaladgáltak, ettől fantasztikusan finom a húsuk. Mennyei volt, persze ehhez kellett a házigazda tehetsége is.

Sajnos amikor megérkeztem éppen nem volt áram. Mesélték, hogy 1 hónapig egyáltalán nem volt, generátorral próbálták megoldani, akinek volt, illetve a vízellátás is problémát jelentett, mert a szivattyú sem tudott működni emiatt. Jellemző a vidékre, hogy a vizet, a házak tetején levő nagy víztartályokban gyűjtik össze, ebből szivattyúval juttatják a házakba. (2022) forrás

Helyi közlekedés

Taxinak mondja magát - v. j. fotója

Előz a Zsiguli - m. i. fotója

Programlehetőségek

Lovaglás

t. a. fotója

Vera fotója

Viñalesben a vendéglátónk szervezett nekünk minden programot, szuper volt. Van ilyen hop on hop off busz, de lehet biciklit is bérelni, az egész völgy nem túl nagy. Végül a taxit a szállodába is ő szervezte le. (a.m., 2023)

További beszámolók

Összegyűjtött olyan embereket a sofőr, akik oda tartottak, 25 euro volt személyenként oda-vissza. A part kb. 50 km-re volt Vinalestől. Azzal a csoda járgánnyal több mint egy óra alatt tettük meg az utat a jó minőségű aszfalt miatt, persze ahol volt, nagy része földút volt. Természetesen a dudálás is itt állandó, de erről már írtam, itt sem volt másképp. közben, már a part közelében járva, mangrove telepek mellett haladtunk el, majd végre megérkeztünk a playara. A gyötrelmes út után végre megláttuk az óceánt, lenyűgöző, de akkor ámult el igazán az ember, amikor leért a fehér homokú partra. Hát fantasztikus látvány volt. A sofőr 6 óra múlva jött vissza értünk, addig átadhattam magam az igazi pihenésnek és fürdőzésnek. A part hosszú fehér homokos volt, ember alig, szinte volt olyan partszakasz, ahol egyedül voltam. Persze itt is volt néhány helyi lakos, aki langusztát sütött kis grillen és árulta a portékáját. Ott fogták helyben a langusztát. A part széle ápolatlan, viszont kit érdekelt, a fehér homok és a víz látványa elvarázsolt. A víz hol mély volt, hol szinte térdig ért, mivel tele volt zátonyokkal, amit zöld algás növény fedett be. Nem csoda, hogy itt voltak languszták.

Sok helyen láttam karókat, gondolom oda volt a csapda lerakva. Búvár felszerelés híján lebukva élveztem a látványt. A partra hófehér korall darabokat sodort ki a víz és ami még fantasztikus volt, fehér nagy csigaházakat. A víz meglepően nyugodt volt, annak ellenére, hogy óceánról beszélünk. A homok kemény, nem süppedős, könnyű volt rajta járni. Ameddig lehetett elmentem a parton, de minden irányban mangrove-be ütköztem, ami átjárhatatlan akadályt képzett. Látványilag szép volt, igen sűrű és beljebb átjárhatatlan és tele szúnyoggal. Nem is időztem túl sokáig a közelében. A vízben túl nagy életet nem láttam, de a homok mozgott a sok kis ráktól. Üdítő volt és pihentető, a víz és látványa megnyugtató. Hajóforgalom szinte nincs, talán összesen 2 hajót láttam elmenni 6 óra alatt. Még jó, hogy volt árnyék, mert a fehér homokon még melegebbnek tűnt az idő. (2022) forrás