ÚTIKRITIKA.HU / Santiago de Cuba

Kuba délkeleti részén fekszik a város, a Karib-tenger és a Sierra Maestra hegyvonulatai között. Hozzávetőleg egy millió lakosa van. Kuba második legnépesebb városa. Amúgy a város nagy kiterjedésű, nem érdemes csak gyalogolni (bicitaxizni érdemes).

Santiago de Cuba-nak trópusi a klímája, azaz egész évben jó meleg van, nappal jellemzően közel 30 fok. Éjszaka sincs hidegebb 23-24 foknál. Május és október a legcsapadékosabb két hónap, december és április között száraz évszak van.

A legkaribibb kubai város. Szól a zene, járják a congát és a latin ritmustól lüktet az ereinkben a vér, zaj, nyüzsgés, forgalom, közvetlen helyiek. Kuba második nagyvárosa, a főként Haitiről érkező bevándorlók hatására is, igazi afrokaribi életörömöt áraszt. Szenvedélyes város, más, mint a többi kubai település. Santiago ráadásul a „forradalom bölcsője”, Castro az itteni Moncada laktanya ostromával intézte első támadását a Batista diktatúra ellen.

A Velázquez által 1515-ben alapított eklektikus hatású Santiago de Cuba, amolyan igazi történelmi és kulturális csemege, a kubai zene fellegvára, minden év júliusában két jelentős esemény, a Santiagói Karneválnak és a Tűz Fesztiválnak ad otthont, amikor pár napra a város egy hatalmas őrjöngő, kirobbanó, élő színpaddá változik át.

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

1. Hétvégeken sok helyen ( a Parque Céspedes-en mindenképpen) lehet utcai zenés-táncos buliba botlani, a helyiek imádják ezeket (mi is) (Santiagot nem véletlenül nevezik ,,A zene fővárosának")

2. Az élőzenés bárokba látni, hogy az emberek mennyire átszellemülten táncolnak (láttunk fiatalembereket idősebb hölgyekkel is táncikálni, s ez ott nem gáz)

3. Az öreg utcazenészek mindig jó fotótémának bizonyultak

4. Van egy eklerhez hasonlítható, vanlíia, vagy csokoládé töltetű fincsi sütemény, amit máshol Kubában nem árulnak

5. Egy a városközponton kívüli étkezőhely, a Salon Tropical - szuper kaja, nem szokványos helyen

6. Nics olyan sok turista, mint Havannában

7. A bicitaxis városnézés alig 3 ezer forintért

8. A kilátás a Nuestra Senora de la Asuncion katedrális tornyából

Nem tetszett

1. A turista folytonos zaklatása a zugárusok, csencselők részéről (akarsz taxit?), az idegenvezetőnek felajánlkozók olykor simlis dumája

2. A helyi vásárcsarnokban látni, hogy mennyire szegényes az élelmiszer-kínálat

3. A Museo de la Lucha Clandestina uncsi múzeum

4. A temetőben (Cementerio Santa Ifigenia) egy zsaru hevesen tiltotta, hogy fotózzunk (mi van? a halottak katonai objektumok?)

5. A levegőt büdösítő sok motoros, akik a szűk utcákon vadul vezetnek, veszélyeztetve a gyalogosokat (minket is)

6. Santiago az épületeket, utcákat tekintve nem igazán szép város (szerencse, hogy az emberek, a hétköznapi élet jelentei azért érdekeresek)

Vélemények

"Santiago de Cuba volt kubai utam során az a város, amely komolyan elgondolkodtatott, hogy időszűkében csak röpke városnézési időt, valahogy két napról több naposra tudjam átszervezni. Ez a város, ahogy Havanna is - de atmoszférát, stílust, embereket, mentalitást, stb. tekintve két teljesen különböző poliszról beszélünk -, megéri, ha tehetjük, hogy több időt szánjunk rá, mert itt az idő tartalmas eltöltésére számtalan lehetőség kínálkozik. Szimplán összefoglalva: ez egy kimondottan jó hangulatú város. (k.j.)"

Odajutás

A Cubana nemzeti légitársaság napota több járattal közlekedik Havana és Santiago de Cuba között (légvonalban 761 kilométer). Egy útra az átlagos ár 110 USD.

A Viazul busztrásaság naponta négyszer közlekedik a főváros és Santiago között. A lasabb (locan) buszjárat 15 órás, az éjszakai expressz busz 12 óra aatt teszi meg a 869 kilométeres kilométeres távolságot.

Szállás

Az olcsó szálláshelyeken a szobák kötelező tartozékaként kell elfogadni a csótányokat. Valójában csótányok mindenhol vannak, a drágább helyeken több pénz jut az irtásukra. Az amerikai csótány nagy, csúf, recsegve törik, nehéz megmérgezni. Viszont veszélytelen. Ez ne riasszon el senkit Santiago de Cuba meglátogatásától.

Helyi közlekedés

Busz

bébé fotója

Bicitaxi

,, Santiagoban történt, ahol bárhol és bárkit, ha motorral van , leinthetsz egy városi fuvarra. Nem kell, hogy hivatásos motoros taxis legyen, elég, ha éppen ül a gépén. Ez is egy elterjedt, fizetés-kiegészítő forrás a sok közül. Feketén, persze. Bevett egységára, mint ismerősöktől megérdeklődtem, 10 peso, azaz kb. kevesebb, mint fél dollár. Leintek egyet, mondom a címet, mire ő: 30 peso lesz. Mire én: annyit fizetek, mint bárki, tízet kapsz, haver. Gondolkozik, majd kezembe nyomja a vendégsisakot és usgyi. Leszállok a végén, ő azt kérdezi, de igazi elismeréssel a hangjában: külföldi turista vagy, honnan a csudából tudod, hogy egy tízest szoktak fizetni? Mondom, vannak helyi haverjaim. Forrón kezet fog velem, még talán könnyedén meg is ölel a búcsúzáskor. Szép vakációt kíván nekem Kubában. (2017)" forrás

Étkezés

A városban a kaja fronton a kreol étkek dominálnak. Jók az ízek, kiadósak az adagok, általában elég zsírosak az ételek. A helyiek többnyire congri-t esznek, ami rizs fekete babbal. Szokványos eledelük még: a sült banán. A jobban eleresztett helyiek és a turisták ilyesmoiket esznek: chuletas (vékony húsfilék), a lomoa humado (füstölt bélszín), fokhagymás királyrák és languszta, sült csirke. Finomak a fagyik.

Vásárlás

Szórakozás

Casa de la Trova

A város leghíresebb zenés szórakozóhelye, persze már ez is vesztett a régi bájából, „turistásodik”, de ahogy Havannában a zené shelyek közül a Tropicana, itt a Trova, amit látni kell.

La Casa de las Tradiciones

Innen indult világhódító útjára a Buena Vista Social Club.

Közbiztonság&Veszélyek

Rablások ritkán történnek. Legfeljebb arra kell vigyázni, hogy ne legyen nálunk feltünően értékes valami, pl. nyakunkban lógó értékes fényképezőgép. Alkalom szülhet rablókat, mert amúgy bandák nincsenek, ahhoz túl erős a rendőrségi éberség.

Sokkal jellemzőbb, hogy turista minőségünkben leszólítgatnak minket az utcán, hogy kéregetéssel, még inkább valami dumával pénzt csikarjanak ki tőlünk.

Egyéb hasznos információk

1. A hotelekben, internetes kávézókban általában 6 CUC-ot (kb. 1500 HUF) kell fizetni egy óra internet használatért. Vannak hotelek, ahol ennek egyharmadáért is lehet egy órát internetezni.

Érdemes a Navigator applikációt használni, mert azzal wifi nélkül is lehet navigálni.

Katedrális

k.g. fotója

Óváros

Parque Céspedes

(párke szeszpedesz)

A város neoklasszicista központi tere, körülötte találhatóak a főbb látnivalók. Hangulatát fokozza az elegáns Hotel Casa Granda és a Nagyboldogasszony-székesegyház előtt várakozó 1959 előtti, old-timer kategóriájú, amerikai típusú, de manapság már orosz motorral berregő, turistáknak csodaszámba menő – tényleg csoda, hogy még egyáltalán mennek! – veterán autók. Kis fantáziával már látjuk is a forradalom előtti Kubát, amint az országba szivárgott kétes hírű alakok, egy adag amerikai történelem, mint Al Capone, Lucky Luciano, Frank Costello vagy Bugsy Siegel – csak pár név a sokból – egy ilyen, az akkori időkben az igazi luxust jelentő járgányt vezetett... persze ők inkább Havannát preferálták, mint a messzi Santiagot, de az autók itt is itt vannak.

Érdekesség, hogy minden modern típusú autó, mint Lada, Hyundai, az állami tulajdonban van, az államnak dolgozók használhatják. Viszont a forradalom előttieknek az állami szférán kívüliek is, helyi kubaiak is lehetnek a tulajai, de nem adhatják el külföldieknek. Nagy szeretetben tartják ezen régi idők memento autóit és várják a demokrácia érkeztét, amikor számításaik szerint kisebb vagyonért adhatják majd el őket a vagyonosnak számító külföldi látogatóknak.

Cuartel Moncada

(kvártel monkádá)

A Moncada laktanya a kubai történelem legmeghatározóbb, emblematikus színtere. Castro 1953. július 26-án, a karneváli jövés-menést használva elterelésként, mindössze 100 emberrel ostromot intézett a laktanya ellen, ami a tökéletes terv ellenére kudarcba fulladt, mert Castro és csapata belefutott az őrjáratba, melynek köszönhetően mind az ottani 800 főnyi katona éber lett. Castrot és több társát később elfogták és börtönbe zárták, majd Castrot száműzték az országból, ahova csak 1956 decemberében a Granma nevű jachttal tért vissza, hogy befejezze tervét és a forradalmat dicső győzelemre vigye.

Castillo del Morro

Kuba legszebb fekvésű és állapotban megmaradt erődje. Az UNESCO Világörökség része. A santiagói öböl bejáratát őrzi egy pazar látványt nyújtó sziklaszirt tetejéről. Fegyverszoba, kínzókamra, várkápolna és börtöncellák teszik még érdekesebbé a látogatását. Sáncairól minden este kisebb parádéval ágyúlövéseket adnak le.

Múzeumok

Museo de Ambiente Cubano

Diego Velázquez szépen rekonstruált lakóházából kialakított múzeum.

Museo Emilio Bacardi Moreau

Itt legyen szó történelmi emlékről, vagy modern műalkotásról, mindenből van egy kicsi.

Egyéb látnivalók

Casa del Gobierno

Nem látogatható, de tudni kell róla, hogy Castro a forradalom győzelmével és Batista diktátor távoztával innen intézte első beszédét – melyet aztán sok újabb beszéd követett – a felszabadult kubai néphez.

Casa Natal de José María Heredia

Ahogy az épület neve is utal rá, itt született a híres kubai költő, akivel elkezdődött a latin-amerikai spanyol költészetben a romantika („...s a sápatag latin lányokat megigézi, amint vad bájjal és buján kibontva éjszín hullámos, dús haja egy érctorzóra hull...” José María Heredia: Római fürdő). Szép belső udvarral és pompás lakberendezési tárgyakkal felszerelt múzeum.

Látnivalok a környékén

Cayo Granma

Santiagotól 8 km-re található hajdani üdülőhely. Komppal elérhető sziget festői halászfaluval, színes cölöpházakkal.

El Sanctuario de Nuestra Senora de la Caridad del Cobre (El Cobre)

Santiago de Cubától 10 km-re nyugatra található Kuba leghíresebb temploma, amely hírnevét az itt található fekete Madonna faszobrának köszönheti. Népszerű zarándokhely, Hemingway az 1954-ben, az Öreg halász és a tenger című kisregényéért kapott Nobel-díját hagyta itt felajánlásként.

Érdekes negyedek

Tivoli

Reparto Sueño

Reparto Vista Alegre

Érdekességek

Olvasmányos linkek

"A város Kuba második legnagyobb városa. Mégse éreztem azt, hogy olyan hatalmas, metropolita lüktetése lenne, mint Havannának. Aranyosan, kedvesen lejtenek, emelkednek az utcák, van főtér, van másik tér, ahol zenélnek és van harmadik, ahol kajálni lehet. Egyedül a vasúti pályaudvar hatalmas, de az nagyon. Hiába, XX. század vége felé épült. Ide azért kellett kicaplatnunk, mert vissza Havannában vonattal szeretnénk menni és van közvetlen a két város között (hogy ez hogy hiúsult meg, majd későbbi posztban). Mellette a piac viszont csodás, van nádcukorlé, van süti, van zene. Kaptunk egy átverési próbálkozást a coppeliában, hogy nekünk dollárban számolják a fagyit, nem pesoban. Már annyira rutinosak vagyunk, hogy egyből ácsi és semmi probléma." forrás

"A lehangoló külső negyedek után Santiago de Cuba belvárosa kellemesen meglepett. Nem nagy, ám impozáns épületekkel (jobbféle hotel, székesegyház, gyarmati kori házak) körülvett főterén reggeltől esti nyüzsög az élet, s gyakorlatilag lehetetlen öt percet megúszni anélkül, hogy valaki ne kínálna eladásra szivart. Kubában, úgy tűnik, töméntelen szivart lopnak ki az alkalmazottak a gyártóüzemekből, vagy az ördög tudja, honnan szerzik. Itt már akad koldus is szép számban, s elmaradhatatlanok a három-négytagú utcai zenekarok is. Felbukkan egy internet-iroda is, előtte irgalmatlan sor, benn talán két-három számítógép. Akadt a csoportunkból, aki valami holtidőben bejutott, kifizetett egy csomó pénzt (30 perc 6 CUC), no de hogy széles sáv, ugyan...

Akkor most elmondom, hogyan láttam egy santiagói átlagpolgár egy hétvégéjét. Szombaton reggel aki él és mozog, nekiindul beszerző körútra. Sorban áll az állami és minden egyéb bolt előtt és megveszi, amit éppen kap, felküzdi magát valami megfejthetetlen konstrukciójú tömegközlekedési eszköz fedélzetére, hazamegy, és nyilván megfőzi az ebédet. Délután az idősek kiülnek a házuk elé, kisszékre, padra, vagy csak a küszöbre és trécselnek a szomszéddal, vagy arra vetődő ismerőssel, a fiatalok pedig sorban állnak az éttermek, mozik, és egyéb szórakozóhelyek esetleg csak órák múlva kinyitó ajtói előtt. Kora este a fiatalok, a családok kiülnek a parkokba és isznak. Zömmel valami házi készítésű rumféleséget, vagy isten tudja, miből kotyvasztott alkoholt, úgyhogy mire leszáll a nap, a nép zöme már rendesen be van tépve. Ha még bírja, táncol az utcán, ha nem, csak ül csendben és bambul. Vasárnap nagyjából ugyanez, azzal a különbséggel, hogy az élelembeszerző kalandtúra kimarad. (2014)" forrás

,, Santiago de Cuba városa forró hely. Minden szempontból. Imádnivaló. Kuba szigetének keleti vége-felé esik, közelebb van hozzá Haiti vagy a Dominikai Köztársaság, mint Havanna, a főváros. Afro-karibi-spanyol mix az egész, annak minden járulékával.

Egész Santiago tele van hasonló nonstop zenés és táncraperdülős helyekkel. Kiváltképp a belváros, a történelmi negyed. Hihetetlenül izgalmas és gyönyörűen karbantartott ez az egész rész. Minden szeglete elmúlt századokat sugall, legalább annyira, ha nem jobban, mint Havannában. Az utcák izgi módon kanyarognak hegymenetben és fordítva, elég jó szufla kell hozzájuk néha.

A terek gyönyörűek, árnyasak és mindig szól bennük a spontán zene. Ez ugyanúgy lehet afrikai dob, mint rumba vagy jazz vagy son vagy salsa. Mondom, ennél kevertebb kultúrájú város nincs is egész Kubában, különben, egész Santiagora jellemző, hogy dominál a fekete lakosság.

A Céspedes parkban, például egy napot is el lehet tölteni, puszta szemlélődéssel, egy percig se unatkozik az ember. Itt található egész Kuba legrégibb, varázslatos épülete, 1522-ből, nem is csodálkoznék, ha az ablakából integetne Kuba első spanyol kormányzója, Diego Velázquez, hiszen az ő rezidenciája volt.

Öreglányok pletykálkodnak a padokon, a hatalmas katedrális közben bölcsen hallgat, arrébb egy csokifeketékből álló zenekar adja elő magát, azt hiszem, ezt a ritmust hívják tumba francesa-nak, csak úgy zúg a zenéjükből és a táncukból minden, amit az őseik a francia Haitiből, meg Afrikából hoztak magukkal, még a 18. század végén.

Santiago egy extra büszke város, “hős” város, az alku nélküli, bátor függetlenségi háborúk és forradalmak városa… Így volt ez mindig… Fidel is innen, a város fölé magasodó Sierra Maestráról kiindulva döntötte meg Batista és az amerikaiak uralmát, szóval innen indult a forradalom. De hogy valami mást is mondjak, egy Bacardi nevű fickó pont itt alapította meg a legelső rum-gyárat, Rum-múzeum most is van, egy történelmi épületben… És a Karnevál Háza, meg a többi…(2017)" forrás