ÚTIKRITIKA.HU / Havanna / Látnivalók

Havanna / Látnivalók

Havanna, Kuba

Általános tanácsok | Forradalom tér | Malecon | Habana Vieja | Katedrális |Centro| El Capitolio | Plaza de Armas | Plaza San Francisco de Assisi | Plaza Vieja | Havana Club Rum Múzeum | Hemingway helyei | Partagas szivargyár | Tropicana Cabaret |Vedado| Vélemények

Általános tanácsok

Havanna könnyű, hatékony, tartalmas megismeréséhez melegen ajánljuk az egész napos magyar városnézést (lásd. Magyar nyelvű programok fejezetünket). Összehasonlíthatatlanul többet kap így az ember a sokoldalú, élő magyarázatokkal, mint az útikönyv bogarászásával. Az útikönyvtől például nem lehet semmit kérdezni.

Update 2023 július: rossz a helyzet Havannában is. Akadozik a jegyrendszer - is-. Nincs benzik, havonta 5 liter jár csak hivatalosan. Az utcákon időnként elképesztő mennységű szemét gyűlik fel. A parkokban legelésző lovakat lehet fotózni. Csak nagyon edzetteknek ajánlott manapság a kubai utazás.

V. Jancsi fotója

Óváros turistákkal és az árnyékban a kadétokkal - K. Kriszta fotója

A havannai múzeumok többsége sajnos csalódást okoz: kevés bennük az igazán érdekes tartalom, viszont annál több a propaganda és a fekete-fehér fotó. Még egy Ábel-féle történelemrajongó is hamar belekábul a végtelen Castro-portréfolyamba és a kiállított, kissé erőltetett emléktárgyakba – például olyan kuriózumokra számítson az ember, mint „a függőágy, amelyben egyszer állítólag aludt Che Guevara”.

Ami viszont Havannában tényleg emlékezetes élmény, az a céltalan bolyongás az ódon utcákon, egy-egy koktél elfogyasztása (manapság nagyjából 2-3 helyi konvertibilis egység egy ital), és a színes régi autók fotózgatása a lepattant, de még mindig gyönyörű épületek előtt. Ezek a látványok először teljesen lenyűgöznek – olyan érzés, mintha egy képeslapba csöppent volna az ember. De pár nap elteltével az egész annyira természetessé válik, hogy már szinte észrevétlenül sétál el mellettük az ember.

---

Havannában megvolt a kötelező városnézés egy 70 éves Chevrolet-val. Bejártuk Havana Vieja utcáit, Vedado városrészben jártunk egy angol nyelvű könyvesbolt és kávézóban, Cuba Libro a neve, nagyon eredeti hely, egy közösségi hub. Voltunk a katedrálisban, egy gyönyörűen megőrzött gyarmati villában és megnéztük a színházat is belülről, a Capitoliot meg csak kívülről. A forradalom múzeum sajnos zárva volt, de a kertjében a tankokat és Fidel híres hajóját is meg tudtuk nézni. Sétáltunk a Malecónon és a Paseo del Pradon, ahol festményeket és egyéb ajándéktárgyakat árulnak. Voltunk Fusterlandiában, az leírhatatlan, egy helyi művész mozaikokkal rakta ki az egész házát és a környéket is nézzétek meg róla a képeket. A Callejon de Hamel engem a Szimpla kertre emlékeztetett, nagyon hangulatos kis utcácska. Van még egy csomó múzeum, de előre tudtam, hogy úgysem tudunk mindent megnézni, így nem rohantunk. Lenyűgöző a sok színes épület, mindegyik egy kicsit más, a legtöbb kicsit romos, de mind nagyon karakteres. (n.m., 2023)

Forradalom tér - Plaza de la Revolución

A Vedado városnegyedben elterülő Plaza de la Revolución a főváros monumentális tere, nagygyűlések, ünnepek megszokott színtere. Fő ékessége a 109 méter magas, szürke márványból készült Jose Marti emlékmű. Lifttel fel lehet menni a csúcsra, ahonnan szép a kilátás.

Jose Marti az ország nagy nemzeti hőse, a kubaiaknak olyan valaki, mint nekünk lenne Kossuth Lajos és Petőfi Sándor „kombinálva”. A 19. század második felében élt Marti, szabadságharcos volt és költő is. Kuba függetlenségéért küzdött, de azt nem érte meg. Halála után hét évvel, 1902-ben lett Kuba független a spanyol gyarmatosítástól megszabadulva. A világhírű Guantanamera dal szövegébe Jose Marti verssorai is bekerültek.

A tér többnyire nagyon üresnek hat, főként, ha valaki fotón, vagy híradóban látta már tömeggyűlések idején. A kubai politikai vezetés évtizedek óta előszeretettel mozgósítja a lakosságot nagygyűlésekre, hogy demonstrálja a nép támogatását egy-egy politikai célja kapcsán. Az akár félmilliós megmozdulásokon rendszeresen felszólalt Fidel Castro a kubai forradalom vezetője, amikor még egészséges volt, és akár 4-5 órás szózatokra is képes volt. Az ilyen demonstrációkon a szónokok rendre ostorozzák az amerikai imperializmust és üzenik odaátra, hogy a kubai nép a végsőkig kitart a forradalmi vívmányok megóvása mellett. A nagygyűlésekre szervezetten szállítják a résztvevőket, nem szokták a véletlenre meg az önkéntességre bízni a tömeg nagyságát.

A tér másik nagy látványossága, a Belügyminisztérium épületének egyik oldalát csaknem befedő Che Guevara kép. A Fidel Castro vezette forradalomhoz csatlakozó, Bolíviában meggyilkolt argentin orvos legendás idol Kubában. Óriási kultusza van. Iskolás gyerekek a tanítás kezdetekor szalutálva harsogják, hogy: „Olyanok akarunk lenni, mint Che!”. A kubai propaganda részeként csaknem annyit idézik Che Guevarát, mint Fidel Castro-t. A turistáknak minden mennyiségben árulják a jóképű, szakállas, barett sapkás forradalmár képét ábrázoló pólókat.

Malecon

fotó by V. J.

Havanna felfedezésének kötelező programja sétálni akár többször is a part menti sétányon, a híres Maleconon. Már a helyiek miatt is érdemes itt időzni és nézni nappal a nem igazán tiszta tengerben ugrándozó gyerkőcöket, a pecázókat, késő délután, meg este az andalgó szerelmespárokat. A hét kilométer hosszú sétány talán a Centro Habana negyednél a legszebb, a kopottan is gyönyörű parti házak látványával kombinálva. Naplementekor is érdemes ide kijönni. A Maleconnál egyáltalán nem ajánlatos a tengerben fürdőzni, mert sziklás, és a víz gyakorta erősen hullámos. A nagy hullámok idején a víz látványosan kicsap a sétány kövezetére.

V. Jancsi fotója

M. Dávid

M. Dávid fotói

Habana Vieja

(háváná vijehá)

Az óváros az UNESCO kulturális világörökségének része, mégpedig megkérdőjelezhetetlenül jogosan. Többek szerint az óváros attól annyira különleges zamatú élmény, hogy a gyönyörűen kicsinosított, gyarmati időszakban (többnyire a 18. században) épült házakkal teli utcarészek váltakoznak a Havanna nagy részére jellemző lepukkant övezetekkel. Csaknem egyszerre látható a félévezredes régmúlt nagyvonalú építészetének szépsége és a jelen lerobbantsága (részben egy 2005-ös hurrikán átkos hatásával). Nappal és este is vibrálóan izgalmas az óváros. Este a tereken gyakran van valami nagyszerű élőzene, meg annyira érdekes nézni az idős havannaiakat, ahogy kis csoportokba összejőve lelkesen diskurálnak egymással. Öt pompás, rendbe hozott tér (plaza) is található a Habana Vieja-ban. Érdemes – mondjuk – a Plaza Vieja-n kiülni egy kávézóba és onnan kényelmesen tanulmányozni az imádnivaló hangulatot.

K. Kriszta fotói

Katedrális - Catedral de San Cristóbal

Kriszta fotója

Külön illik kitérni az óváros turisták által leginkább frekventált látványosságára, a katedrálisra (Catedral de San Cristóbal) és annak bűvöletes terére. Már a templomhomlokzatnak gazdag díszítettsége, az aszimmetrikus tornyokkal önmagában is szenzációs. Építészeti stílusok keverednek, a barokk többleturalmával. A katedrális belseje a külsőhöz képest meglepően egyszerű, szerény, a 19 századi neoklasszikus átépítés következményeképpen. A katedrális gyakran zárva van, ezért ajánlatos ez ügyben előre tájékozódni. Nagyon hangulatos a meglepően kicsi katedrális téren időzni. Van étterem, bár, sőt szivarbolt is. Persze masszívan turistás az autómentes terecske. Este is érdemes erre tévedni, mert aranyos a légkör.

Centro

(kiejtés: szentro)

Meglepően, szinte mindenki kezében okostelefon - K. Kriszta fotója

Ez a – elvileg központi – városrész alaposan meg tudja lepni azt, aki még sosem járt Európán kívül... de még bennünket is ért néhány kellemetlen meglepetés. A klasszikus értelemben vett boltok igencsak ritkák: még egy ásványvíz vagy valami péksütemény beszerzése is kisebb logisztikai kalandnak számít. A legtöbb üzlet olyan, mintha egyenesen a hetvenes évek Magyarországáról teleportálták volna ide – kirakatban csak néhány darab áru, a választék minimális, és az árak mindenhol kísértetiesen azonosak. Ráadásul mindezek mellett az árukészletet szigorúan őrzik: a nagyobb üzletekben például kötelező a hátizsákot leadni a csomagmegőrzőben, mintha egy múzeumba lépnénk be, nem pedig egy boltba.

Kriszta fotói

El Capitolio

Nem sikerült bemennünk - K. Kriszta fotói

Ez Havanna egyik leghíresebb épülete, a washingtoni Capitolium kisebb méretű másolata. 1929-ben parlamentnek épült, de csak egy minisztériumnak ad otthont. Nem mindig lehet bejutni az épületbe, pedig érdemes, mert a világ egyik legnagyobb (17 méteres) beltéri szobra ott van, a köztársaságot szimbolizálva. A havannaiak fölöttébb büszkék erre a látványos épületre. A városközpontban szinte mindenhonnan látható a Capitolio teteje.

Plaza de Armas

(plászá de ármász)

 A Plaza de Armas a havannai óváros lüktető szíve, ahol a gyarmati múlt épületei között az idő mintha lelassulna, miközben a helyi könyvárusok régi képeslapokat és forradalom előtti könyvritkaságokat kínálnak a platánfák hűs árnyékában. A teret körülölelő pálmafák között felsejlik az El Templete neoklasszikus épülete, amely előtt a ceiba fa mesél a város alapításának legendájáról, s ahol a babonás helyiek ma is megkerülik háromszor a fát szerencséért. A téren álló Palacio de los Capitanes Generales csodálatos barokk homlokzata mögött ma a Havannai Városi Múzeum kincseit fedezhetjük fel, miközben az épület belső udvarában a márványszökőkút csobogása keveredik a közeli utcazenészek akkordjaiyal. Délutánonként a forró karibi napsütést megtörve idős kubaiak sakkoznak a tér padjain, miközben a turisták mojitóval a kézben próbálják lencsevégre kapni az autentikus kubai pillanatokat. A tér sarkán álló El Patio étterem teraszáról tökéletes rálátás nyílik a koloniális épületegyüttesre, ahonnan a naplementében fürdő, óarany színben játszó falak látványa garantáltan belopja magát az ember szívébe és Instagram-feedjébe egyaránt. A Plaza de Armas éjszakai fényei különleges romantikát kölcsönöznek a helynek, amikor a régi lámpások sejtelmes fénye megvilágítja az ódon épületeket, s a távolból szűrődő salsa ritmusok csábítanak egy spontán éjszakai sétára a közeli Malecón tengerparti sétány felé.

Plaza San Francisco de Assisi

Mély benyomást tehet a turistára az óváros ezen jó nagy, macskaköves tere, mert félévezred történelme hatja át. Szép a katedrális (San Francisco de Assisi). A nagyon turistás felhajtású téren van egy postahivatal és egy bank is. A turistákat lehet hülyíteni azzal, hogy szerencsét hoz a bazilika bejáratához közel álló szobor, a Párizsi lovag szakállának a meghúzgálása.

Plaza Vieja

(plászá viehá)

Kriszta fotója

Azért az óvárosi terek közül a legtöbben talán a Plaza Vieja-t szavaznák meg a legszebbnek. Itt nincs templom, mert régen minden a kereskedelemről szólt. Jelentős pénzt költött a kubai állam a tér és az épületei történelmi hűségű restaurálására. Elbűvöli a látogatókat az épületek vidám színvilága, a sok szecessziós ablak. Sok turista felteszi magában a kérdést, vajon kik laknak ezeknek a csodás házaknak a lakásaiban. Azok, akik akkor laktak ott, amikor lepukkant állapotban volt? Hétvégi napokon kellemetlenül nagy a tömeg, hisz a helyiek is imádnak erre a térre jönni. Persze sok a turista és ennek egyenes csatolmányaként a kéregetők, zugárusok. Sok kellemes étterem és kávézó található a téren.

Havana Club Rum Múzeum

Kriszta fotója

A Ron Havana Club nevű rummúzeum, ahol isteni mojitót és frissen facsart, cukornád sziruppal ízesített frissítőt kínálnak. A bárjában természetesen élőzene egész nap. Elég turistás, nyilván hitelesebb élmény lenne valahol vidéken bekukkantani egy átlagos rumüzembe. Ha azért magyar idegenvezetéssel történik a látogatás ide, akkor biztos érdekesebb az egész, mert könnyebben lehet érdekességeket megtudni.

Szuper makett régi rumüzemről - K. Kriszta fotója

Hemingway helyei

Aki egy könyvet sem méltóztatott elolvasni életében Hemingway-től (sajnálhatja), annak is szuper élmény betérni az amerikai regényíró egyik törzshelyének számító étterembe (El Floridita). A Nobel-díjas Hemingway a harmincas évektől egészen 1960-ig élt Kubában, és Havannában bizonyosan habzsolta az életet. Turistákkal mindig telezsúfolt a vendéglő, és az árak ennek megfelelőek. Vitatkoznak látogatók, hogy tényleg az El Floridita daiquiri itókája itt-e a legjobb Havannában. Nem ide kell jönni, ha az ember valami parádésat akar enni, de nevezetességként megnézni kötelező. Az étterem belül szép, mozgalmas és tiszta.

"Irány a Floridita kocsma, ahol Hemingway következetesen mindig a daiquirijét itta rendre (a mojitót a Bodeguitában kultiválta). Itt tangóharmonika, hegedű, bőgő és rumbatök. Bombasztikus hangzású zene. A bőgős felajánlja, hogy rendelhetek nótát. A nagyvonalúságáért járó fizetséget finoman elkerülendő, odébbállok. Miki azért ad egy ötöst az énekesnőnek, csak úgy."

Hemingway ügyben külön pikantériája van annak, hogy Kubában kevés amerikai élvez köztiszteletet. Hemingwaynek ez holta után is sikerült. Az óvárosi hotelben (Ambos Mundos), ahol annak idején tartósan megszállt, ma az eredeti állapotában helyreállított szobáját múzeumi jelleggel mutogatják. A Bodeguita del Medio az író másik kedvenc bárja volt. Az El Floriditához képest itt hitelesebb a légkör valamiért, pedig ez is elég turistás. Van étterem része, a bár rész elég kicsi. Fontos, hogy a turista egy pohár mojitóval a kezében picit itt időzzön.

"Betérünk a másik Hemingway-es kocsmába (az a mojitós). Hemingway a falra is felírta a nevét, nyilván abban az ábrándos reményben, hogy majd valamikor mellé kerül Szalay Attila neve is. Mellé került és ezt tanúsíthatom. Amúgy fogalmam sincs ki az a Szalay Attila, s ezért megnyugtató volt látnom a falon egy ismerősebb nevet (Robert de Niro). A Medgyessy mér’ nem írt a falra? Az itteni zenekar szürke egyenruhában nyomatja. A kocsma pici, aranyos és bomba jó!”

A Bodeguita utcája tömve turistákkal - K. Kriszta fotója

Bent, s persze mindig telt ház - K. Kriszta fotója

Van egy nagyon tartalmas magyar nyelvű, egész napos szervezett program, amelynek keretében meg lehet látogatni az író roppant hangulatos házát (volt ízlése), egy halászfalut, ahonnan szívesen kihajózott. Ez a program tartalmazza a Partagas szivargyár meglátogatását is. Jelentős minőségi többletet jelentenek a magyar nyelvű, élvezetes sztorizások olyanok részéről, akik hosszú ideje Kubában élnek és ismerik, mint a tenyerüket (lásd külön fejezetünk: Magyar nyelvű programok).

Partagas szivargyár

(pártávász)

Nem csupán illik megnézni a szivargyárat, hanem érdemes is. 2012 elejéből való információk szerint azonban az üzemlátogatás színhelye nem ott van, ahol mindig szokásos volt. Az eredeti helyen valami renoválás történhet, de az is lehet, hogy véglegesen odébb költöztették. Az új helyen is roppant érdekfeszítő az üzemlátogatás. Igazi termelést lehet látni több száz dohánylevélsodró melóssal. Itt aztán végképp nagy előny az anyanyelvi magyarázat, mert még jó angol tudás mellett sem biztos, hogy az ember követni tudja a szivargyártás folyamatának érdekességeit. Nagyon meleg van bent az üzemben, azaz érdemes vizet hozni a látogatásra.

Tropicana Cabaret (szórakozóhely)

Legendás és csaknem intézmény jelentőségű Havannában. Csodás, tarka, elbűvölő show műsorról van szó. Szuper profik a táncosok, őrjítő, forró a ritmus, pompásak a kosztümök, a dekoráció látványos, pezsgő az élőzene, no meg finomak a koktélok. Nem csak tánc van, hanem akrobatikus előadások is. A program közel kétórás szokott lenni. Kihagyhatatlan program a Havannába látogatóknak.

Jó időben szabadtéren tartják meg a show-t, rossz időben teremben. Vannak kisebbségben csalódott visszajelzések is. Ugye, különbözőek az ízlések. Vannak, akiknek ez az egész túl szirupos. Többek szerint nem érdemes a show-ra gyereket vinni, mert nekik a műsor unalmas lehet. Persze nem mindegy, hogy hol van az ember asztala, mert a show élvezése szempontjából vannak jó és rossz helyek. Fizetni kell valamicskét a fotózás jogáért.

Érdemes a magyar asszisztenciás programot választani, mert így kevesebb a bizonytalanság, stressz, és lehet biztosan előre tudni a feltételeket, körülményeket. Nem mindegy például, hogy hol van az asztal. Jól jöhet ilyenkor a honfitárs príma helyismerete (lásd külön fejezetünk: Magyar nyelvű programok).

Vedado negyed

Vedado a világ egyik közepe Havannában. Szép villanegyed és egy modern városközpont is. A villanegyedes részt a Avenida de los Presidentestől Miramar felé keressük. Érdemes ott sétálgatni, esetleg leülni valahol egy kávéra. Ezen a részen található a Lennon tér is, gyakori turista foto téma.

Vedado Központi  része pedig maga a modern city 1959-ből. A Hilton és környéke. Hotel Habana Libre névre hallgat a Hilton egyébként. Mellette a Yara mozi, a Coppelia fagyizó és a FOCSA épülete számít ikonikusnak a városban. A FOCSA megkerülhetetlen, kétszárnyú , hatalmas lakás komplexum remek kilátással a város mindkét oldalára. Több airbnb is üzemel a házban. Két saroknyira a FOCSától található a Hotel Nacional, Kuba legrégebbi és máig üzemelő luxuszállodája. Mostanában már 5 CUC-ot kérnek fejenként ahhoz, hogy valaki  körülnézhessen a belső kertekben és a szálloda épületében. Nem egy látogatóbarát gesztus. Másik régi kedvencünk a Hotel Riviera, amit éppen 5-7 éve "renoválnak". Anno a a Nacional volt a régies, 30-as évek beli nagyvilági hotel, a Riviera modern, fiatalos változata ugyanennek. Rengeteg híresség fordult meg mindkettőben még 59 után is.

K23 Hotel - még építik (2023 július) Vedado új nevezetességét, a K23 Hotelt. Más néven a K Towert vagy López Calleja Tornyot. Ha majd megnyitják, nyilván hamar lesz népies neve is, kíváncsian várjuk. Amit most tudni lehet róla, az annyi, hogy 44 emeletes lesz, reméljük, kilátót is nyitnak majd a tetején. A Libre és a Copelia között, pont a legfrekventáltabb zónában épül. A helyiek vagy szeretik előre vagy már most utálják. Ami biztos, Havanna látképét átrajzolja, hiszen mostanáig a maga 39 emeletével a FOCSA volt a város legmagasabb épülete. 

K. Kriszta fotója

A John Lennon-téren a kubai komcsi rezsim által példaképnek nyilvánított Lennon bronzszobra, amit maga Fidel Castro adott át 2000-ben (pedig, a Beatles a fénykorában tiltott zene volt a szigetországban) -  Egy néni a téren abból él, hogy minden turistás fotózáshoz felrak egy tényleges lennonos szemüveget - K. Kriszta fotója

Vélemények

Havanna óvárosa valóban egy különleges kis ékszerdoboz – sok épületet szépen helyreállítottak, az utcák nagy részét lezárták az autóforgalom elől, így a gyalogos barangolás zavartalan és élvezetes. A Calle Obispo utcáján sétálva egymást érik a hangulatos galériák, a régi patikából kialakított, míves faburkolatú gyógyszertár, és egy elegáns parfümüzlet, ahol mintha megállt volna az idő. Esténként a Katedrális tér különösen varázslatos, ahogy az élőzenés latin dallamok megtöltik a teret és körülöttük a vendégek egyre közelebb húzódnak a ritmushoz.

A belvárosban található Partagás szivargyár látogatása kötelező élmény: testközelből lehet végigkísérni a híres kubai szivarok kézzel sodort elkészítését, miközben egy pillantást vethetünk a munkások mindennapjaira is. És ha valaki az igazi show-élményre vágyik, ne hagyja ki a legendás Tropicana mulatót – a trópusi fák lombjai közt megbúvó szabadtéri színpadokon akár száz táncos is színpadra lép egy este, elképesztő lendülettel. Ha az utazást oldtimer autóval szervezzük, a nosztalgiaélmény csak fokozódik.

A városban közlekedni pedig szinte már önmagában is élmény: a rikító sárga cocotaxik – ezek a motoros, tojás formájú nyitott járgányok – nemcsak olcsók, hanem remek módjai annak, hogy gyorsan elérjük a távolabbi látványosságokat is, mint például a Forradalom tere, a Hotel Nacional, a tengerparti Malecon sétány, vagy a Vedado és Miramar negyedek elegáns villái.

Nemzeti balett - K. Kriszta fotója

"Délután fogunk egy 50-es évjáratú Chevroletet. A sofőr és a haverja elvisz minket a kínai negyedbe. Mert itt ilyen is van. Néhányan itt maradtak ferde szemmel, de a többség szokványos kubai. 30 perces várakozás után asztalt kapunk egy kis kínai vendéglőben. Utána hetven percet várunk az étkekre. Közben a pincér a kérésünkre csökkenti a légkondicionálás által teremtett pokoli hideget. Távirányítóval teszi ezt, azaz egy bottal."

---

Havanna legmegrázóbb arca kétségtelenül Central Havana utcáin tárul elénk. Ebben a városrészben alig akad nevezetesség – talán a Capitólium emelkedik ki –, de a mindennapok valóságát itt lehet igazán megérezni. Olyan környéken sétáltunk, ahol Budapest nyolcadik kerülete szinte tanulmányi terepnek tűnne a helyi viszonyokhoz képest. Az utak egy része még mindig nincs leaszfaltozva, a járdák töredezettek, és a házak homlokzatai sokszor az összeomlás szélén állnak.

Az első benyomásaink között ott motoszkált a kérdés: féljünk-e, vagy egyszerűen csak legyünk óvatosak? Végül is nem történt semmi kellemetlen, senki nem zaklatott, és különösebb fenyegetettséget sem éreztünk – csak a környezet volt ennyire lepusztult.

Érdekes tapasztalat volt az is, hogy itt már nem mindenhol fogadják el a turisták által használt pénzt – például mosószappant sem tudtunk vásárolni egy boltban, mert csak helyi fizetőeszközt fogadtak el. 😄

Ami viszont meglepő: a közhiedelemmel ellentétben a bűnözés valóban nagyon alacsony. Úgy tűnik, az állam annyira ügyel arra, hogy az emberek legalább az alapvető szükségleteiket kielégíthessék, hogy a megélhetési bűnözés ritkaság, a vagyonosodásra pedig mintha nem is lenne társadalmi igény. Ez persze sok szempontból szomorú, de a közbiztonság szempontjából megnyugtató jelenség.

Fotóegyveleg

M. Dávid fotója

M. Dávid fotója

K. Kriszta fotója

Vissza az elejére

Kommentek