ÚTIKRITIKA.HU / Marrákes










Marrákes

Marrákes dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Szállás |Közlekedés| Étkezés |Biztonság&Kellemetlenségek |Egyéb hasznos infromációk| Látnivalók |Környékbeli látnivalók| Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

.

Annyira el vannak bűvölve, hogy már nem is mérgesek - Kriszta fotója maró gúnnyal 

Marrákes dióhéjban

A Ryanair légitársaság 2017. októbere óta heti két járatot közlekedtet Budapest és Marrákes (Marrakesh) között (kb. 4 és fél óra a repülési idő.).Árak és foglalás itt lehetséges.

  • Marrákes a legfelkapottabb turista attrakció Marokkóban, annak is délnyugati részén, a Magas-Atlasz hegység lábainál. Marrakesh óvárosa, Agdal- és a Menara-kertek az UNESCO kulturális világörökségének részei.
  • Marrákes az úgynevezett királyi városok egyike, Fez, Rabat és Meknesz mellett.
  • Ideális a klímája. A marokkói uralkodó kedvenc városa. "Vörös városnak" is nevezik a vörös színű városfalai miatt.
  • Agadírtól 250 kilométerre van. Marrákes 840 ezres lakosságú város (2017-es adat)
  • Az óvárost Medinának nevezik. Van egy újvárosa, ami modern és nem olyan kaotikus, mint az óváros (igaz nem is olyan egzotikus)

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. No persze, a Djemma El Fnaa (főtér) késő esti forgataga, a fényei, zajai, szagai, életképei
  2. A misztikus, mágikus légkör, a hangulatos épületek sokasága
  3. A suk (bazár) kacskaringós folyosói
  4. A frissen facsart narancslé túlságosan csábító olcsósága
  5. Mentás tea az Argana és a café Glaciers kávézókban
  6. A Koutoubia mecset körüli utcaképek
  7. Baromság az egész, de engem elvarázsolnak, mesevilágba visznek a főtéri kígyóbűvölők (egész szépek ezek a kobrák)
  8. A Qzadria tér és közvetlen környéke a kicsi műhelyekkel
  9. A legalább 500 éves zsinagóga Mellah negyed közepén (nem könnyű megtalálni)
  10. A 12. századi Kasbah mecset és minaret, még ha a mecsetbe nem is mehettünk be hitetlen, azaz gyaur kutya létünk miatt
  11. A Menara repülőtér front oldalának építészeti bravúrja
  12. Amikor az amúgy bámulatos Bahia palota vécés nénije egyenként, gondosan megszámolta, hogy hány darab (levél) vécépapírt adjon át nekem (türelmetlenül vártam)

Nem tetszett

  1. Túl sok a turista (miattam is)
  2. Az amúgy gyenge alkudozási képességeimet feszítő rengeteg próbatétel
  3. A zsebtolvajok miatti indokolt aggodalom
  4. A főtér oldalán a konflisok parkolójánál áradozó ló ürülék bűz, és a lábunk előtt tornyosuló akadályok
  5. A koldusok pimaszságai, a zaklatások, a túl sok önkéntes és "önzetlen" idegenvezető
  6. A gyomorrontás kockázata
  7. A hanyag szolgáltatások
  8. A vécé helyzet
  9. Hogy a barátnőm fenekét idegen hímneműek megpaskolták, és a jelenlétemben is sziszegtek, beszóltak neki (igaz a válla kilátszott)
  10. Bár mondogattam az árusok leszerelésére azt, hogy Lá, sukrán (azaz köszönöm, nem), de ez sem bizonyult hatékonynak
  11. A sikátorokban száguldozó mopedesek agresszivitása, a gyalogosok semmibe vétele  

Vélemények

"Marrakesh egy izgalmas és varázslatos város. Talán itt összpontosul leginkább a kultúra, a történelmi emlékekkel és az igazi marokkói életérzéssel. Ha valaki az országban jár, ezt a várost ne hagyja ki! Tipikus terrakotta színekből épült házak jellemzik a várost. Egységes, de mégsem egyhangú. A narancssárga minden árnyalata felsorakozik, még az új, modern épületek sem lógnak ki a sorból. A melegséget sugárzó házak általában 3-4 emeletesnél nem magasabbak, így mindenhonnan jól látszik a város jelképe, a Koutoubia mecset.

Marrakesh egy sportos város, nagyon sok helyen látni elkerített sportpályákat és focizó gyerekeket. Sok futballcsapat is van, akik itt készülnek a szezonra. Amúgy pedig lehet mondani, hogy Marokkó focirajongó ország, megszállottan drukkolnak a nagy kluboknak. Barcelona az abszolút favorit, rengeteg gyerek futkározik Messi, Xavi vagy Neymar felirattal a hátán.

Fes után Marrakesh-nek van a legnyüzsgőbb belvárosa. Ahogy lemegy a nap, a város életre kel és mintha egy másik világba csöppennénk. A város legnagyobb és leghíresebb terét a Jemma El Fna teret ellepik az utcai árusok és mutatványosok. Találkozhatunk itt jósokkal, kígyóbűvölőkkel, lovas hintóval, pórázon sétáló majmokkal és az árujukat földről kínáló gyerekekkel is. Aki egy kicsit idegenkedik a tömegtől és a nyüzsgéstől, annak az egyik kávézó tetőteraszát ajánlom, onnan fentről nagyszerűen látszik az izgő-mozgó kavalkád. A piac (souk) jellemzően mesterségenként van tagolva és kis közösségekbe szerveződve dolgoznak. Ott helyben készítik el portékáikat, egymás hegyén-hátán, földön ücsörögve, vagy aki ahol talál helyet... A piaci forgatag magával ragadó!

Két kertje van, amit érdemes meglátogatni. Az egyik a Menara kert, ami lényegében egy 120 hektáros olajfa liget. Ide ingyenes a belépés. Tiszta időben jól látni a mögötte magasodó Atlasz-hegységet. Szabadidő parkként használják a helyiek, sokan járnak ide sportolni, futni. Sok a kóbor macska és kutya, akik falkába rendeződve lófrálnak és kunyerálnak. De egész Marokkóra igaz, hogy nem bántják az állatokat, etetik és szabadon hagyják őket, ezért nem félnek az emberektől és nem is támadnak." (Orsi, 2013)


"A legnagyobb, a legidegesítőbb, a legmocskosabb, legbüdösebb - és a legfelkapottabb. Mindenki nézze meg, aztán döntse el, hogy érdemes volt-e. Egy délutántól másnap reggelig bőségesen elég, az esti kajapiac viszont kiváló élmény - egyszer." forrás

"A város szélén egész negyedek nőttek-nőnek ki a földből tetszetős, helyi építészeti elemeket használó bérlakásokkal, csinos villákkal. A vasútállomás impozáns, és vadiúj. A Djemaa El Fna, a Lefejezettek Tere közelében veszünk ki egy szobát a medinában. Teszünk egy sétát az ismerős környéken. A téren számozott lacikonyhások, bő ételkínálattal a kuszkusz-tól a főtt birkafejig. Jövendő, és mesemondók, kígyóbűvölők, kobrákkal, és szarvas viperákkal, parádésan öltözött berber vízhordók, tűznyelők produkálják magukat. Az egyik oldalon frissen facsart narancslevet áruló kereskedők hosszú sora halmokba rakott gyümölcsökkel, a kivilágított Koutoubia mecset. Másnap városnézés, céltalanul sétálunk a souk-ban, (bazár, piac) és a medinában, hagyjuk, hogy hasson ránk a város hangulata. Később megkeressük az Ali Ben Jussuf-ról elnevezett vallási iskolát – mederszét – ami ma múzeum, és mellette a városi múzeumot." forrás


"Marrakesh az igazi kelet, vagyis A KELET: zajos, büdös, szemetes, színes, érdekes, elragadó, vidám, őrült, erőszakos, kedves egyszerre. Mindenki árul valamit, a piacot elborítja a sok kínai áru, az igazi marokkói kiszorult a piac külső részeibe. Megnéztünk három múzeumot, egy volt medreszét (korán-iskola), egy régi tárgyak múzeumát, meg egy víznyerő medencét." forrás


,, Marokkóban Marrakesht szeretem a legjobban. Ha ott az ember egy pár nap alatt bebarangolja a város rejtett zugait is, többet megért az életből, mint máshol évek alatt." forrás


,, Marrákes egy fokkal európaibb, mint Fez. Kevesebb a csak nekünk tanácsot adó, utat mutató, segíteni és tájékoztatni akaró fickó, kicsit tisztább és rendezettebb és a belváros sem annyira dzsungeljellegű. De itt is simán bele lehet lépni olyan pocsolyákba, amelynek összetételéről egyáltalán nem akarunk tudni semmit, jöhet egy olyan sikátor, amelynek másik vége nyomornegyed, mocskos falú házakkal, a sarokban szeméttel és ragacsos bűzzel. (2018)" forrás


Ata fotója


,, Pimaszok, tolakodóak az árusok, az önjelölt idegenvezetők. A turizmus teljesen elrontotta a helyieket, kapzsivá, simlissé tette őket. Nem vagyok egy nagy állatvédő, de a turistáknak szóló mutatványokra használt állatokat láthatóan rosszul tartják. Viszont lenyügözőek a színek, a hangulatosk, az illatok, a palotaudvarok, és meglepően sok a színvnalas étterem. (lacó, 2018) "


,, A várost nem véletlenül nevezik a Dél Gyöngyének, egy idő után magával ragad hangulata, a mór építőművészet remekei, a mecsetek, minaretek, paloták, háremek, vallási iskolák kavalkádja, a víztározók, szökőkutak, belső kertek, olajfaligetek nyugalma, az óváros nyüzsgő utcái, piacai, műhelyei, kávézói, éttermei sokasága.

És nem minden muzulmán nő jár hagyományos viseletben, hiszen Marokkó a legnyugatibb keleti ország. (2017)" forrás


Szállás

Jó szívvel ajánlott szállodák:

(A hotel nevére ráklikkelve látható ár, ajánlat és lehet biztonságosan foglalni)

2 csillagos: Hotel Riad Losra, Hotel Riad Assala

3 csillagos: Red Hotel  (4 nap 3 éjszaka) ,  Riad Al Ksar & Spa Médina, Riad Carina , Riad Ariha (4 nap/3 éjszaka) ,

4 csillagos: Riad Armelle , Riad KarmellaRiad Dar Baraka & Karam (3 éjszaka/4 nap) , 

5 csillagos: Hotel Pullman Marrakech Palmeraie Resort & Spa , Atlas Medina & Spa (4 nap/3 éjszaka) ,

Itt érdemes még marrákesi szállodák után kutakodni. - HotelsCombined - több, mint a booking.com 

,, A legtöbb turista Marrakesh-ben eljut taxival a szállása közelébe, ám a szűk utcákban található hostelekhez és riadokhoz (az óvárosban lévő régi házakban kialakított szállásokhoz) általában nem lehet teljesen behajtani kocsival. A szerencsétlen turista a taxistól elköszönve keresni kezdi a szállást, ami a Google-térkép alapján itt van a következő sarkon, ám pillanatok alatt eltéved az óváros, vagyis a medina zegzugaiban. Ekkor lép be a képbe egy segítőkész helybéli, aki felajánlja, hogy elkíséri a szállásához. Meg is teszi, ám sokszor jelentős kerülőt téve, majd a séta után közli, hogy 10-20 euróba kerül ez a kis kisegítés – amire persze a meghökkent turista értetlenkedik, adott esetben vitába bonyolódik, de végül úgyis ad valamennyit. És persze kiakad, meg rossz szájízzel kezdi az itt tartózkodását. Szóval nekem az a tapasztalatom, hogy az ember lelki nyugalma megéri a reptéri transzfer árát. (2018)" forrás


,, Nehéz volt szállást választani Marrakesh sok-sok riádja közül, ugyanis egyik szebb, mint a másik. A riád szó jelentése kert, de valójában olyan hagyományos marokkói házat jelent, amelynek a közepén egy zárt udvar található, növényekkel, szökőkúttal, esetleg medencével. Szinte minden riádnak van tetőterasza, ahol a reggelit felszolgálják, és ahol pihenni is lehet. (2018)" forrás


,, A riad olyan szállástípust jelent, ami gyakorlatilag egy olyan ház, ami körbeölel egy udvart és onnan nyílnak a különböző szobák. Egyrészt a legtöbb szállás az ilyen városokban riad, másrészt igencsak szemet gyönyörködtető fotókkal illusztrálják a szállásfoglaló oldalakon. A valóságban azért minden egy-két fokkal szerényebb, a díszek többnyire gipszből készült faragványok, de azért még így is egész kellemes a megjelenésük. Ellenben a tény, hogy ezek régi házak együtt jár azzal is, hogy a hangszigetelés gyakorlatilag értelmezhetetlen, és bizony a helyi klíma ingadozása a hőszigetelés tekintetében is hagy némi kívánnivalót maga után. Az már csak egy külön helyi érdekesség, hogy az alábbi képpel illusztrált módon volt a legtöbb helyen elkülönítve a háló rész a fürdőtől. (2019)" forrás

Közlekedés

A városon belül a közlekedés vad, nyers. A szűk utcákon robogókkal száguldanak a gyalogosokra nézve könyörtelenül, akár a járdán is hajtva. A sugárutakon az autósok a közlekedési lámpák jelzéseit teljesne figyelmen kívül hagyják. A gyalogos átkelőket ne tekintsük biztonságosnak. Kipufogógáz tölti be a levegőt.

Hétvégén (ami ott a péntek és a szombat) a Medinához vezető főúton elképesztő nagy a közlekedési dugó s ilyenkor jobb inkább gyalog közlekednünk, ha nem a főtér és a medina közelében van a szálláshelyünk. A dugóban felsorakoznak mindenféle tragacs járművek.

Városon kívüli kirándulásokhoz érdemes lehet autót bérelni vagy autót sofőrrel bérelni.

,, Alapvetőlegesen motoros vagyok. Vagy a sajátommal szántom az aszfaltot, vagy bérelek különböző helyeken. Itt is volt kontaktom, szerettem is volna, de mikor megérkeztünk Marrakeshbe és kiléptünk a vonatállomásról, a körforgalomban úgy telibevertek előttünk egy robogóst, hogy én szerintem szerencsétlen pára meg is halt. Vergődött még ott az aszfalton, majd elernyedt. A lányok azt mondták, hogy később már ült... hát én nem láttam. Jó jel volt, hogy itt most talán nem kéne.

A közúti közlekedés őrületes! Nem vagyok egy beszari alak, itt is megoldanám a szitut, de ha nem muszáj, akkor nem erőltetem. Mindenki, mint az ökör!

A taxisok teljesen önmaguk szabta tarifákkal dolgoznak, ami általában nekünk nem vészes. Viszont tudnak nagyon modortalanok, és bunkók lenni. Teljesen nyilvánvaló turistákról az utolsó bőrt is lenyúznák! Minden tripla áron pörög alapból. Kizárólag a fővárosban, Rabatban találkoztunk olyannal, akinek taxiórája is volt. Hát ő fillérekért dolgozott.

Marrakeshben szerencsére belefuttunk egy taxisba, Yusufba, aki 400 dirhamért körbe vitt minket az egész városon, elvitt minket minden nevezetességhez, és mindenhol készségesen várt ránk, akár órákat. ÉS itt nem volt „koáp” ... ő nem volt ilyenekben érdekelt, max az étteremtől vett le utánunk bizonyos százalékot, mert ugyan viszonylag drága hely volt, de fantasztikus!

Mi kértük, hogy vigyen minket egy jó helyre, ahol tradicionális marokkói kaját adnak, kényelmes, és nem gond, hogy ramadan van. Jól kommunkikált angolul, ami megint ritkaság. Ki lehet fogni, de ritka.

Itt a Hotel Almasban szálltunk meg, ajánlom. Egész európai hangulatú téma, jó áron, 15-30 dirhamra a Medinától. (Bonneville, 2017)

A pályudvar - Kriszta fotója

Útlevél bemutatásával ingyen is bérelhetünk kerékpárt a városon belüli mozgáshoz. A Menara kertek, a Koutobia és a Menara Mall közelében vannak ilyen kölcsönző pontok. Van fizetős kerékpárkölcsönzés nagyobb választékkal.

Étkezés

Ata fotója

,, Frissen facsart narancslét vagy gránátalmalét csak olyan helyen szabad venni, ahol látható, ahogyan készítik. A téren nagy kocsikból árulják, a pult alatt készítik és sem a színe, sem az íze nem olyan, mint amit előttünk facsartak. Meg sem ittuk. (2018)" forrás

Vásárlás&Souk

,, A tér mögötti soukban (piacon) csak a "szokásos" arab vendégszeretettel találkoztunk, nyoma sincs a túlzott tolakodásnak, persze azért el akarnak adni mindent, de sokkal kulturáltabban. A marrakeshi souk hatalmas és gyakorlatilag mindent lehet kapni. Fűszerárus, bőrkészítő, szőnyeges, lámpakészítő... szépen megfér egymás mellett. A piac szűk sikátoraiban érdemes hosszan elidőzni, kicsit eltévedni és átadni magunkat a kellemes fűszerillattal átszőtt hamisítatlan arab piac hangulatának. Vigyázzunk, mert bár autókkal nem lehet behajtani a sikátorokba, de motorral igen. Legyünk óvatosak, ugorjunk el a motorosok elől, ahogy a helyiek is teszik. (2018)" forrás


,, Olyan volt, mintha belecseppentünk volna az 1001 éjszaka meséibe: lámpaárusok, szőnyegek, bőrtáskák, ékszerek, színes illatos fűszerek tömege. Tényleg rámenősek az árusok, ha egy kicsit is jobban megnézel valamit, biztosan odapattannak és rögtön nagyon segítőkészek, de egyáltalán nem lerázhatatlanul. Vettünk egy bőr karkötőt a ⅔-ára lealkudva, valószínűleg még sokkal többet kellett volna alkudni, túl nagy mosoly követte az üzletet. (2018)" forrás


,, A tér egyik oldalán kezdődik a bazár. A kis üzletek labirintushálózata, ahol minden kapható a kommersztől a szemet gyönyörködtető kézművesig. Csodás mintákban pompázó kasmírsálak, csodás színekben izzó bőrcipők, míves lámpák, teáskészletek, gazdagon „kövezett” ékszerek, szépen kidolgozott táskák, színpompás és illatozó fűszerek, teák, finom textúrájú szappanok, gálaruhák (kíváncsian lessük, milyen alkalmi ruhákat viselnek a muszlim nők). Stb. stb. stb. Az árusok itt már nem szólongatnak minket olyan tolakodóan; inkább nyugodt egykedvűséggel nézik a fel-alá hömpölygő tömeget, teáznak vagy társasjátékoznak a szomszéd kereskedővel. Addig, amíg meg nem állsz nézelődni a standjuknál… mert akkor ott teremnek, és vehemensen ajánlják figyelmedbe a portékájukat, még mielőbb alaposan megnézhetnéd magadnak és belül döntést hozhatnál, valóban érdekel-e egyáltalán.

xxx

Amikor a kereskedő megmondta, mennyibe kerül az a bizonyos sál, akkor megmondtam, hogy „az én országomban” („in my country”) ezt ennyiért és ennyiért lehet megvenni (és mondtam egy pofátlanul alacsony árat, kb. a harmadát). Aztán elkezdtük közelíteni az elképzeléseinket, plusz belengettem, hogy többet is vásárolnék, nemcsak egyet, és végül megállapodtunk valahol az eredetileg mondott ár felénél. Biztos vagyok benne, hogy a kereskedő jó üzletet kötött, és én is elégedetten jöttem el a sálakkal, főleg ha azt nézem, mennyit fizettem volna ugyanezért Magyarországon.

(2018)" forrás

Biztonság&Kellemetlenségek

,, Ketten utaztunk. Hölgyek. Bent az óváros sikátoraiban szinte félpercenként beszólogattak nekünk, odamondogattak ezt-azt a saját nyelvükön. De egyszer sem inzultáltak, taperoltak minket. Elég gyorsan hozzászoktunk a kigúvadt szemekhez (nagyon diszkréten voltunk öltözve), és biztonságérzetünk volt egész végig." (k.a., 2017) 


,, A majomparádésok: a férfi vállán majom, olyan cuki, hogy nem lehet nem ránézni, viszont ha ránézel, már ott terem melletted, és elkap… ahogy az egyik fickó is elkapta a húgom karját, aki egy határozott mozdulattal elrántotta, megszaporáztuk a lépést, és rövidesen már a tér másik oldalán vásároltunk friss gyümölcslevet (a végén derült ki, hogy persze a legdrágábbat adták el nekünk, a legnagyobb kiszerelésben). Később láttuk, mi a trükk a majommal: a majmon bilincs, amivel az állatot a turista csuklójához bilincselik, és indulhat is a cuki majmos fotók készítése… persze pénzért. Egy blogbejegyzésben olvastam arról, hogyan zajlik az ilyesmi: a blogger a marrakesh-i főtéren a kígyóbűvölőknél futott bele abba, hogy a párjával túl közel ment hozzájuk, a párja vállára tették a kígyót („fotó, fotó”), aztán utólag közölték, hogy mennyibe kerül ez a fotózkodás, és hangos csetepaté lett belőle (aztán persze megegyeztek valamennyiben). Ha jól értem, ebben az a veszély, hogy addig nem veszik le rólad a majmot/kígyót, amíg nem fizetsz. (2018)" forrás


,, Ahogy végighaladtunk a téren húgommal, kék szemű, fehér bőrű európai nők (hosszú nadrágban és nem dekoltált pólóban), rövidesen már nemcsak vásárlási ötleteket kaptunk, de házassági ajánlatokat is (elsősorban húgom, akit egy idő után már csak így üdvözöltek az étkezdéknél, „hello, Selena Gomez”). Itt a túlélés – és a tér túlsó végére érés – egyetlen lehetősége számunkra az európai udvariassági szabályok teljes áthágása. Nem válaszolsz, nem köszönsz vissza. Rá se nézel, hanem semmibe veszed. Mert ha ránézel, máris utánad jön, hogy vegyél valamit, és nagyon nehéz lesz levakarni." forrás

Egyéb hasznos információk

1. Van Marrákesben egy nem kormányzati, nem hivatalos (!) magyar gazdasági és kulturális (HTCC) képviselet:

Villa No 17 , Agdar 2, Douar BELAARBI, El Ouidane, 40000 Marrakech - E-mail: morocco@htcc.org.hu

2. ,, Érdemes venni egy Maroc Telecom SIM-kártyát. Filléres dolog és 30 dirhamért kapsz hozzá 5GB netet, így könnyebben tudsz majd tájékozódni. A Google ebben az esetben is a legjobb barátod.

Amin ne lepődj meg, az az, hogy a hivatalos Maroc Telecom üzletben nem igazán kapni SIM kártyát, de a főtér közelében sok narancssárga, Maroc Telecom feliratú mellényes srácot találsz majd. Elsőre tartottam tőlük, de a hivatalos üzletből is hozzájuk irányítottak vagy bármely olyan bódéhoz, ahol van Maroc Telecom felirat. Akitől veszed, be is állítja neked, max felszámol egy kis kezelési költséget, de 100 dirhamból (3000 forint) így is meg fogod úszni.

Ha nem mész kisebb helyekre, akkor az Inwi szolgáltató is jó, nekik a reptéren is van üzletük. Ne ijedj meg, eltart vagy egy órát, amíg a net magára talál, de utána flottul működik. (R.T., 2018)"

3. ,, A marokkói dirhamot tilos kivinni az országból, így Budapesten is elenyésző számú helyen lehet váltani. Mi a Ráday utcában tettünk szert egy szerény mennyiségű dirhamra, de ez nem lett volna elég, így kikerestük hol a legjobb váltani. A netes információk és a személyes tapasztalat alapján is azt tudjuk mondani, hogy a már jól ismert főtérbe futó egyik utcában található Chez Ali vagy Hotel Aliban érdemes váltani. Az egész út során itt láttuk a legjobb árfolyamot, bár azért azt is fontos hozzátenni, hogy a legtöbb helyen valószínűleg euróval sem lenne gond, de jobb a békesség. Még egy gyors jótanács: érdemes a lehető legtöbb 20 dirhamos, legkisebb címletű bankjeggyel felszerelkezni, ezt fogjuk a legtöbbet használni. Ha pedig fémpénzhez jutunk még inkább becsüljük azt meg, mert sok vitás visszaadásban lehet szerepe. (2019)" forrás

Látnivalók

A látnivalókról külön aloldal készül éppen.

Olvasmányos linkek

"Maga a tér nem csupán éttermeknek ad helyet, de például számos mesemondó is szórakoztatja az arra járókat, azonban nem árt, ha gyakorlottak vagyunk az arab nyelvben, ha érteni is akarjuk a tanulságos történeteke. Nyelvi ismeretek híján, viszont még mindig hennáztathatunk valamelyik fiatal helybeli lánnyal, aki pár dinár (dirham) fejében ott helyben tetőtől talpig kifest minket, de hasonlóképp jutányos áron simogathatunk majmot, ha többet fizetünk, akár a vállunkra is ültetnek egyet-kettőt, de ha igazán szerencsések vagyunk, akkor kapunk egy-egy megtermett kígyót a nyakunkba. (A tevegelni vágyók inkább a falon kívüli, újabb negyedekben próbáljanak szerencsét, ott minden egyes beépítetlen sarkon találni egy-egy “tevehajcsárt”.)

Érdemes olyan délután öt illetve hat óra körül kimenni, mert addigra már elviselhetőbb a hőség, a helybeliek is inkább csak akkor jönnek elő. Csadoros lányokat például alig-alig látni nappal, ellenben estefelé már csoportokban járják az utcákat. Megkérdeztem egy helybeli barátomat a nők öltözködését illetően, és ő azt mondta, hogy míg régebben kizárólag a tipikusan marokkói illetve észak-afrikai - rengeteg színben kapható - djellaba volt a divat, a 2001-es események óta egyre több lányon látni a csadort." forrás


"A belváros megint csak felkavaró volt. Egy elég sűrű forgatagot kell elképzelni egy nagyjából Hősök tere méretű téren. Benne a lószar szagot a konflisok szolgáltatták, a füstöt a ponyva alatti étkezdék, a csoportokba verődött emberek, akik eddig megfejtetlen csoportos foglalatosságot űztek. Csámborogtunk a bazár részben, vettünk fügét egy kordé szerűségről amiből jó sok volt a téren. Végül rászántuk magunkat és beültünk egy emeleti teraszra és megvacsoráztunk." forrás


"Kimondottan nehéz egy várost úgy csodálni és elmerülni benne, hogy közben minden árus megállít és a gyerekek körülötted ugrálnak pénzért. Attól hogy adsz, nem lesznek kevésbé erőszakosak és nem is kopnak le. A fűszerpiacra fordultunk - cool, mert meg akartam nézni - hogy megszabaduljunk a kölyköktől, majd a főtér következett - nappal is jó látvány." forrás


"Marrakeshben könnyedén megleltük a fenséges Kotoubia-mecsetet, amely 77 méter magas, gazdagon díszített tornyával jócskán kiemelkedik a többi épület közül. A mecsettől – átszelve a forgalmas, hatsávos sugárutat – pálmafás, térkővel kirakott úton gurultunk át a város főterére. Az út mentén végig hintók sorakoztak kuncsaftra várva. Alig száz méter után elénk tárult a hatalmas tér, mely Afrika egyik legeredetibb szabadtéri színpada is lehetne. A tér neve Dzsema el Fna, amely nagyjából annyit jelent, hogy a holtak gyülekezőhelye. Már kora délután elképesztő volt az élet: bazárosok ezerszámra, mutatványosok, kígyóbűvölők, hennázók, dobosok, táncosok mulattatták az arra járókat. Kerékpárral a tömeg miatt csak egy rövid sétára telt a forgalmas medinában, mely a fezi után a második legnagyobb Észak-Afrikában, és 1985 óta a világörökség része.

Visszatértünk a város szélesebb, pálmafákkal díszített tereire és sugárútjaira. A város legpompásabb negyede a VI. Hasszán királyról elnevezett sugárút. Bankok épületei, kongresszusi központ, színházak szegélyezik, és szépségben, tisztaságban, pompában bármely európai nagyváros elit negyedével simán felvehetné a versenyt. Az úton viszont a helyzet változatlan volt. Rozzant robogók, ócska taxik száguldoztak el mellettünk elképesztő összevisszaságban. Már volt időnk megszokni, hogy itt nincs biztonsági időzár a közlekedési jelzőlámpáknál, tehát ha az egyik oldalon pirosra vált, akkor rögtön indulhat a másik. Mindez nem egyszer 20 méter széles kereszteződéseknél, 3-4 sávos körforgalmaknál. Így, miután zöldet kaptunk, még legalább 20 másodpercig várni kellett, míg elhaladt a forgalom. Nem egyszer inkább kivártunk egy újabb zöldet, minthogy átgázoljon rajtunk a törtető keresztirányú forgalom.

Elhaladtunk a vasútállomás épülete mellett. Vadonatúj, akárcsak a repülőtér csarnoka. Mindkét épület valóságos műalkotás, utánozhatatlan harmóniában keverednek bennük a hagyományos arab-mór és a modern építészet jegyei. Természetesen ezek a pompás épületek is vörösek, akárcsak az összes többi, és hatalmas pálmafás ligetekkel, szökőkutakkal vannak körülvéve. Marrakesht a vörös városként is szokás emlegetni. Akkor értettük meg, miért, amikor elértük az Atlaszt, és megláttuk vörös színben pompázó hegytömegét. A város másik érdekessége, hogy a sivatag közepén fekszik, mégis rogyásig van kertekkel, pálmafákkal, szökőkutakkal. Ezt is az alig 40 kilométerre elterülő hatalmas hegyláncnak köszönheti, ahonnan az év minden szakában bőven érkezik vízutánpótlás. (2014)" forrás

jellegzetes helyi kaja

"A város "leghíresebb" nevezetessége a Djemaa El-Fna, ami tulajdonképpen egy piactér, mutatványosokkal, kígyóbűvölőkkel, zsebtolvajokkal és árusokkal. Innen fordultunk a végtelen labirintusszerű bazárok felé. Kriszta nagyon nem érezte magát biztonságban, nagyon idegesítően bámulták és sokszor utána is szólogattak, közben száguldoztak mellettünk a motorosok, amiken általában 2-3 ember vagy épp egy egész család utazott. Persze sikerült el is tévednünk, de itt nem jó ötlet helyitől útbaigazítást kérni, mert az előzőhöz hasonló kaland lesz a vége. Mivel Kriszta nem érezte jól magát így nekem se igazán adta. Az árusok is felb@sztak szóval nem kezdtem el semmire alkudozni. Nagy nehezen kijutottunk a bazárból még felmentünk egy a téren lévő étterem teraszára megpihenni és nézelődni, aztán a városnézést magunk mögött hagyva visszaindultunk a hotelbe, útba ejtve a város egyetlen MC Donaldsát. (2015)" forrás



"Marrakechben ha például nem vásároltunk egy árusnál a bazárban, volt, hogy rendesen "fuck you"-t és hasonló szintű szitkozódást kiáltott utánunk. Volt, hogy egy férfi csak úgy betársult hozzám és a barátnőmhöz, nem kértük a segítségét, csak úgy kitalálta, hogy elvisz minket a fűszerboltjába, de miután terhes lett számunkra a jelenléte és próbáltuk lekoptatni, ő erőszakos stílusban pénzt kért azért, hogy körbevitt minket a városon, majd mikor nem akartunk adni és elsétáltunk, ő motorra pattant és követett minket.

Volt, hogy a főtéren barátnőm karját csak úgy elkapta egy hennás nő valami tűvel. Üvöltöttünk vele, hogy nem kérünk semmit, hagyjon békén.

Marokkóban kicsit azt éreztem, hogy túl nyomulósak, túl rámenősek, túl agresszívek voltak az emberek, legalábbis Marrakechben. (2016)" forrás


,, Marrakeshbe bármikor visszamennék, akármennyi időre. Lehúzások? Az jár minden turistának, aki nem ismeri a viszonyokat. Pesten is megkapja. És nem volt sok. A bazárban alkudoztunk, aztán délután találtam a bazáron kívül egy ajándékboltot, fix árakkal. Kicsivel olcsóbban, mint a bazárban, vettem még réztányért, aztán visszamentem még kettőért, és kérés nélkül adtak árengedményt, mert már visszajáró voltam.

Az Urika völgyben a kígyóbűvölőt nem tudtam lerázni, fizettem a fotóért, de ez belefért. Az ékszerész srác, (nem vettünk semmit), meg akart ajándékozni egy ezüst gyűrűvel. Nem akartam elfogadni, erre, ha ez nekem ciki, akkor ad a barátnőmnek is egyet. Na, jó. Ami kimaradt, este elmentünk lovaskocsizni, és bementünk a Lefejezettek terére is, és a hülye kocsis azt mondta, ne szálljunk le, mert veszélyes, így csak a hintóról láttuk a nyüzsit. (2018)" forrás



" Marrakesh egy nagy, kozmopolita, modern város, minden nagy kozmopolita modern város jellegzetességeivel felruházva, a helyi igényeknek megfelelően egy plusz medinával a város közepén.
Fez után a marrakeshi medina olyan visszafogott és nyugis volt, mint egy vidéki bevásárlóközpont. Medinához képest tágas utcák, szinte zéró Hey Mister! Persze azért itt is ment a bepróbálkozás, de míg Fezben az azonnali zsidózás volt a válasz a leszerelésre, itt a YOU ARE RUSSIAN! volt a mérhetetlen sértés, de ezzel sem foglalkoztunk túl sokat. Cserébe megnéztük a világ egyik legrégebbi egyetemét, és teljesen elvesztünk a mozaik csempék geometriájában. Escher is innen vehette az inspirációt a rajzaihoz. (2017)" forrás


,, A sikátorban elsuhanó robogó alap, de néha vigyázni kell, nehogy egy csacsis szekér elcsapjon. Hűtőbe tenni a húst csak a világ kisebb részén szokás, Kuba után már meg sem rázott, hogy még farokkal együtt kilógatják a pult felé a lenyúzott fél birkát.

A boldog csirke fogalmának kitalálóját elküldeném egy marrakeshi csirkeárushoz: apró ketrecekbe összezárnak annyi tyúkot, hogy mozdulni sem tudnak, a vásárlók lábuknál fellógatva cipelik a kezenként 5-6 állatot. Valószínűleg ha ez lett volna az első Európán kívüli kiruccanásunk, sírva rohantunk volna haza másnap, szerencsére így megfelelően felkészülve és már tapasztalva dolgokat egyáltalán nem volt akkora kultúrsokk, mint amekkorára számítottam. (2018)" forrás


,, Naplemente előtt hazafelé indultunk, még egy 10-12 év közötti kiscsávónak is sikerült minket lehúznia vásárláskor. Vettünk 4 vizet, meg egy kekszet, 70 dirhamot kért. Kérdeztük, hogy mi a halál kerül 2100 Ft-ba, a keksz volt 30. Jó, akkor azt nem kérjük. Egy kis alkudozás után nem egyeztünk meg, maradjon a 4 víz. Adtunk 50 dirhamot hogy majd visszaad 10-et, ehelyett csak 5-öt adott, hogy adjuk már neki a másik 5-öt. Nem álltunk neki veszekedni egy gyerekkel 150 Ft-on, ráadásul tök jól beszélt angolul, de durva felnőtt lesz belőle, ha már most így kezdi. Azt hiszem, ez az egy nap elég is volt Marrakeshre. Ha nem kézipoggyásszal utaznánk csak, felvásárolnánk az összes lámpát, színes papucsot, szebbnél szebb bőrcuccokat, de ha csak hűtőmágnes fér bele a súly- és mérethatárba, egy nap is elég a bazározásra. (2018)" forrás


,, Már sötétedett, és én az óriási főtéren áthatolhatatlan, kavargó embertömeget láttam magam előtt, ami iszonyatos zajongás közepette űzte szokásos hétköznap esti tevékenységeit. A hostel munkatársa, egy berber turbános srác kezébe fogta húgom bőröndjét, határozott, tempós léptekkel nekiindult, mi pedig húgommal követtük őt. Átvágtunk a kaotikus, hömpölygő téren, két méterrel előttünk haladt a berber srác, mi ketten húgommal igyekeztünk lépést tartani vele, miközben mindenhonnan utánunk szóltak („hi, skinny girls”), motorosok, bringások, taligások előztek minden irányból, még egy szamaraskocsi is elhaladt mellettünk, a legkülönfélébb termékeket kínálták nekünk megvételre, és helyenként olyan sűrűvé vált körülöttünk a nép, hogy alig tudtunk átfurakodni, csak vezetőnk fekete, berber stílusban megkötött fejkendője jelezte az utat. (2018)" forrás


,, A kétnapos túrát a getyourguide.com oldalon foglaltuk, és elégedettek voltunk vele. Azt kaptuk és úgy, ahogy a túra oldalán feltüntették. A túrák jellemzése kellően részletes, feltüntetik az olyan extrákat is, mint hogy van-e meleg víz a táborban. Ha ezt választjátok, érdemes azt a túrát foglalni, amelyiknél kiderül a leírásból, hogy kellően illeszkedik az igényeitekhez. Túrák foglalhatók számos ponton Marrakesh óvárosában is, a szálláshelyek munkatársai általában szívesen segítenek ebben.
Az Atlaszban igen rossz a vécéhelyzet: higiéniailag gyengék a létesítmények – jobb vinni vécépapírt és kézfertőtlenítőt.
A túra során többször elhangzott a sofőr és az Ait Benhaddou-i idegenvezető részéről, hogy a sivatagban fontos kendőt viselni, méghozzá berber módra megkötött kendőt. Húgommal kettőnknek egy nagy kendőnk volt, és nekem még egy speciális multifunkciós kendőfelsőm (magyar dizájntermék). Ez utóbbit nem tudtam berber módra magamra kötni, de mivel a tevegelés nem napközben, hanem este és reggel zajlott, nem volt szükség kifejezetten erős védelemre a nap ellen, és az aznapi időjárásban a homok ellen sem, így bőven megtette a kendőfelső magamra tekerve.
Szintén hangsúlyozták, hogy vigyünk magunkkal vizet a táborba, mert ott nem lesz. Az ivóvíz valóban nem included, de lehet ott is venni, igaz, borsos áron. Mindazonáltal nem volt szükséges kifejezetten nagy mennyiségű vízzel felszerelkezni, csak amennyi egy estére és reggelre kell (beleértve a fogmosást is). Tehát ezt sem kell túlaggódni.
Bizonyára mindenki emlékszik földrajzóráról arra, hogy a sivatagban nagy a hőingadozás: nappal csapat a hőség, éjjelre beáll a hideg. Valóban hasznos volt a polárpulcsi és a dzseki éjszakára.

Marrakesh-ből két helyre elérhető sivatagi túra: Zagorába és Merzougába. Őszinte leszek: a vélemények alapján Merzougában nagyobbak, lenyűgözőbbek a homokdűnék – Merzouga ugyanis beljebb van a Szaharában, mint Zagora, és ide háromnapos, kétéjszakás túrák foglalhatók. Én először jártam a Szaharában, és számomra Zagorában is óriási élmény volt. Ám annak, aki többedszerre megy vissza, vagy valami „óriásibbra” vágyik, lehet, érdemes Merzougát választania. (2018)" forrás


Teli gyomorral, és hát végül is édes szájízzel keltünk útra, hogy bejárjuk a várost napfényben is. Kezdetnek elvesztünk a zegzugos sikátorokban, és mivel a helyiek közül nem csak a nyomulósabb, hanem gyakorlatilag minden fajta még édesdeden aludt reggel 9-10 környékén, így szinte teljesen kihalt utcákon kerülgettük az elég betegnek tűnő macskákat és más hajnali turistákat. Ez persze érthető, hisz először mi is a müezzin édes énekére keltünk, csak nehéz volt már visszaaludni a hajnali érces zümmögés után. Marrákesnek viszont minden fény jól áll, és emberek nélkül aztán igazán szép a város. Gyönyörű, ahogy a lazac vagy korall millió árnyalatában játszva, de roppant plasztikusan pompáznak az épületek. A zegzugos utcaszerkezet meg igazán más korba repíti az embert, amiből csak néha rántja vissza egy-egy anakronisztikus robogó, ami észveszejtő sebességgel készül elütni bárkit. (2019)" forrás

Fotóegyveleg

Te, ez a baromarc minek lengeti előttem folyton ide-oda a furulyáját? Jaj, engem is ezzel hülyít, totál szédítő...

Vissza az elejére


Kommentek

vera24, 2019. 06. 27. 17:30
A legkomolyabban mondom hogy ha valaki azt mondja hogy marákkes jó uticél az csak meg akar szivatni másokat mert neki is nagyon rossz volt nem részletezem mert órákig tudnám sorolni a tényeket amiktől rossz volt lényeg a lényeg nagyon rossz volt akkor se mennék vissza ha fizetnék.A legőszintébb jó indulattal mondom senkinek nem ajánlom SENKINEK!!!lehúznak átvernek gusztustalanok sok helyen voltam de ez a legrosszabbak közé való.spóroljátok meg az időt és a pénzt ne menjetek marokkóba.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon