Látnivalók

A medina sikátoraiban óvatosnak kell lennia zsebtolvajok miatt, de valójában nem is ez okoz fefájást, hanem a sok bepróbálkozó simlis alak. Legegyszerűbb leszerelési mód az, ha csak magyarul vagyunk hajlandók ezekkel beszélni. Nagy az esélye, hogy ez kommunikációs akadállyá válik. Az árusok leszólíthatnak, de elég udvariasan, mosolyogva azt mondani, hogy merci (merszi) és békén hagynak. Egyiptomban vagy Tunéziában agresszívabbak a kereskedők. A legkellemetlenebbek azok a helyi fiatalemberek, akik idegenvezetőnek ajánlkoznak.

A szűk utcákban vadul közlekednek a robogósok és a bicajosok, szóval óvatosan közlekedjünk. Amúgy kihagyhatatlan élmény, és élvezzük úgy, hogy nem vagyunk folyamatosan berezelve. A frissen facsart gyümölcsleveknek ne álljunk ellent.

Marrákesnek éppen a Medinája kapott UNESCO kulturális világörökség címet. Ezért is kötelező nevezetesség. Illatok, szagok, zajok kavalkádja. Csodálatosak, színpompásak a fűszerhegyek. Előre szólunk, hogy van kosz és szemét, és itt-ott bűz is, de ennek élménye is része a kalandnak. Aki steril helyet tud csak elviselni, ne jöjjön Afrikába.

Ne legyünk kétségbeesve, ha elveszünk a sikátorok között. Bárkitől megkérdezhetjük, hogy miként jutunk ki onnan (franciául a kijárat: sortie).

Ha a városban is éjszakázunk akkor érdemes kétszer látoigatni a Medinába: nappal és este. Más és más a hangulat.

,, Előre szóltak a szállásadóink, hogy a turistákat gyakorlatilag mozgó pénznek látja a medinán belül mindenki. Konkrétan mindenki. És elképesztően kidolgozott módszereik vannak arra, hogy mindenért pénzt kérjenek. Bele is sétáltam az első és szerencsére egyben az utolsó leckémbe azonnal: A főtérre igyekezve sikerült bekavarodnunk olyan sikátor-labirintusba, ahol néhol már behúzott nyakkal kellett haladni, hogy ne verjük be a fejünket. GPS segítségével nyilván magunk is kijutottunk volna, de egy helyi bringás gyerek akaratunk ellenére felajánlotta, hogy kivezet. Mondom ok, ennek majd adok egy húszast, vagy valami. (egy Dirham kb 28 HUF). Kiértünk, majd kérte a jussát és megjelent a smasszerja, aki elmagyarázta, hogy tekintve hogy rosszabbul jártam volna, ha útba igazítás helyett inkább jól kirabolnak és bukom az útlevelem meg a pénzem, mindenkinek jobb lesz, ha rendesen tejelek. Itt a húsz helyett már ötvenben láttam a megoldást, de erre kiröhögött a csávó és nyomatékosítás gyanánt belépett az aurámba. Száz lett a mindenkinek megfelelő megoldás. Azóta már tudom, hogy mivel egy lakosra három rendőr jut és üldözik az ilyen geciket, csak el kellett volna hajtani őket a picsába. Tényleg komoly erőket fordítanak a turisták és a közbiztonság védelmére, amit személyesen is megtapasztaltam egy essaouirai telefonlopást és annak következményeit végignézve. (2018)" forrás

Djemaa el Fna tér&piac

,, A város központi tere a varázslatos Jemaa El-Fna, amelyet nappal és este is érdemes megnézni. Nappal a tér szélén pakolják ki portékájukat az árusok, középen pedig hennázó nők, kerengődervisek, kígyóbűvölők és majmokat rángató, díszes kaftános pasasok keresik a kenyérre valót. Este egészen átalakul a tér: dugig lesz padokkal és pavilonokkal, ahol fő és sül a kaja, körülöttük elszórva egy-egy berber, arab és ki tudja még milyen összetételű csapatok zenélnek, dobolnak és énekelnek. Körben pedig a fűszer és gyümölcsárusok. A fél város kinn van, elképesztőek az illatok, a hangok és az egész hangulat fantasztikus. (2018)" forrás

Ata fotója

,, Nézeteltérésbe keveredtem a kígyóbűvölőkkel. Úgy vélték, ha a világhírű, hatalmas Jemma El Fna bármely szegletében az utazó felemeli a fényképezőgépét, akkor hiába vannak akár kétszáz méterrel is arrébb, nekik pénz jár.

Elmagyaráztam, hogy ez nem így van, ha a produkciójukat fényképezem, akkor természetesen fizetek. Ám ha tőlük távol, a hatalmas teret, akkor nem. És nem is kaptak egy árva dirham-et sem, régóta járom az arab világot, megtanultam az erőszakos árusok kezelésének módját.

Egyébként, ha már itt tartunk, a kígyók süketek, bármilyen zenét lehet nekik játszani, klasszikust, jazzt, vagy rock and rollt, a pikkelyeseknek tökmindegy, az ember sípjának és kezének mozgását követik táncukkal, ami meg ráadásul nem több mint csupán a védekező pozíció felvétele. (2017)" forrás

,, Itt már elég fáradtak voltunk, de kipihenve is felháborítónak találnám a kígyóbűvölőket akik szerencsétlen kígyóknak a farkára követ tesznek, hogy nehogy elmeneküljenek, az artikulálatlan zenére sem csinálnak semmit, csak kétségbeesetten vonaglanak. Láncra vert majmokkal is lehet fotózkodni, a majom konkrétan húzta vissza a kezével a láncot, összeszorult tőle a szívem. A narancslé ugyan csak 4 dirham egy nagy pohár, de az ízén érződött, hogy felvizezték, remélhetőleg semmi gyomorrontást nem kapunk tőle. A káosz elől az egyik épület tetejére menekültünk egy kávéra, onnan már kellemesebb volt a forgatagot nézni. (2018)" forrás

,, Általános szabály, hogy ha fényképezel valami különleges attrakciót, annak elkérhetik az árát. Ha például sassal a fejeden szeretnél fotót, jobb ha előre megbeszéled az árát, utólag kellemetlen lehet: sőt, ha olyan fotót készítesz hogy másnak van sas a fején azért is pénzt kérhetnek ( vagy nagyon gyors vagy, csípőből tüzelsz és már lépsz is tovább mielőtt kiderülne ugye... :-) )

Általában egy előadónak több segédje is van és együtt "dolgoznak" ...meg Téged !

Tehát ha látsz egy"majmos-embert" és lefényképeznéd mert hogy "jajj de aranyos" mármint a majom..., egyszerre több dolog is történik, próbálom élethűen visszaadni, bár vizuális típusok előnyben:

Odarohan egy ember hozzád, hogy gyorsan adj 20 dirhamot a fotóért amit csináltál... Te próbálsz kotorászni a zsebedben...gondolod elég lesz 10 is... addigra odaér a majom is hozzád és lazán felmászik a válladra, az idomár mit sem értő fejjel néz, de ha már így alakult ugye az már extra és többet érdemel, egy másik segéd már kéri is a kamerádat vagy telefonodat (manapság) és állítja hogy csuda jó képet csinál Neked ! Hopsz és már is 100 dirham-nál jársz ( persze mondhatod hogy 20 dirham és azzal is jól járnak ), közben pár turista lefotóz téged és így több kínai nappaliba is bekerülhetsz mint .jpg formatumu best of Marrakesh, a majom közben beleturkál a zsebeidbe ( vannak nagyon ügyesen betanított majmok is ) és ha nem talál semmi érdekeset unottan leugrik a földre és újabb áldozatra vadászik... ezek a láncon tartott berber majmok Ázsia szerte megtalálhatóak és kb. mindenhol hasonló a műsor, mindegy hogy Thaiföldön,Nepálban vagy Marokkóban leszel élő statisztája a turista-business-nek.

Annyi történhet még ha nem vagy résen, hogy árukapcsolás áldozata is lehetsz és a fejedre raknak utána egy kobrát ( persze kosárban) és amíg az újabb fotó készül és szinte lebénulva hallod amint a kobra sziszegve tekeredik vhol a fejeden...esetleg a nyakadba kapsz egy óriáskígyót plusszban sálként, de az már megint drágább :-) és praktikus lenne minél hamarabb tovább állnod, mert ellepnek az árusok mint teve..... a legyek. (2018)" forrás

Kilátogattunk a híres Jemaa El-Fnaa piacra, ahol nagyon kell vigyázni, táska elől, egymásba kapaszkodva kell közlekedni, és a MAJMOK!! Majmokkal vigyázni!!! Ugye mi is tudtuk, hogy fizetni kell a fotókért, ha kígyót/ bármit fotózunk, a majmot nem is akartuk, de ránk másztak konkrétan.. lemaradtunk a csapattól stb. Necces volt és drága Majmok voltak (2023)

Könyvkereskedők mecsete

Kasbah

Bahia palota

Kötelező látnivaló! Az andalúz-mór stílusú, terebélyes palotában szinte labirintusban érezhetjük magunkat, ahogy járjuk a termeket. Bámulatosak a színpompás mozaikok, a domborművek és a plafonon a faragások, a tipikus berber zöld-kék kombináció. Csodás a narancsfás, gránátalmás, pálmafás kertje, az udvarai (patiok) is.

A 10 dirhamos belépődíj igazán jelképes összeg. Ha nincs idegenvezetőnk, akkor keveset fogunk megtudni, főleg, hogy a termek üresek, nincsenek berendezések és így a mozaikokon, falakon, diszítéseken kívül csak a történeti háttér megsimerése tudja érzékletessé tenni az egészet. A palota dimenzióját, pazar szépségét csak kicsit rontja az, hogy sok minden romos állapotú. Idegesítő lehet a turista tömeg, aminek létrejöttében mi is ,,vétkesek" vagyunk. 11 és 13 között vannak a legtöbben!

A Bahia Palota kis alapterületen fekszik, a középen álló belső kert (patio) köré épült. Egy-két üres szobába lehet besétálni és körbenézni, de igazából nem egy nagy durranás, annak aki nem építész vagy történész. Az építészetükben használt színeket is természetes anyagokból nyerik. A pirosat pipacsból, a sárgát sáfrányból, a narancsot hennából, a zöldet mentából, a kéket pedig indigóból állítják elő.

El Badi palota

k.t.gy. fotója

Ben Youseef Madresa

Na ez is egy jelentős nevezetesség, de csak akkor férjen bele a progrmaunkba, ha egy napnál többet vagyunk marrakeshben. Ez egy néhai medresz, azaz Korán-iskola. A mozaikok, faragványok, az aprólékos diszítettség lenyűgöző. Rengeteg fotogén részlet: pl. a homlokzat. Érdekes a sok kicsi kamra. Kiderül, hogy a tanulókat igencsak szűk léttérbe kényszerítették. A medresz igen jó álllapotban van.

Napközben tolonganak a turisták, szóval érdemes nyitásra (8-kor) érkezni, azaz Korán (én kérek elnézést). Idegenvezetővel általában egy másfél órás program. A belépődíj itt is nevetségesen kevés.

m. u. fotója

Életem leggyönyörűbb iskoláját Marrakeshben láttam.
Még egy (szerintem) kihagyhatatlan látnivaló, ha erre jár az ember. A Ben Youssefről elnevezett madrasa az 1500-as évektől működött iskolaként, 1960-ig.
A madrasa szó igazából egy olyan helyet takar, ahol imádkozni, tanulni lehet közösségi szinten, tehát nem egyedül.
A maga idejében ez az iskola a 800 tanulójával Észak-Afrika legnagyobb teológiai központja is de emellett könnyen megfért az irodalom, tudományok és történelem oktatása is.
1982 óta most már 'múzeumkent' látogatható. Gyönyörű az épület udvara és érdemes felmenni a lakóegységekbe is, mert a szobák is elképesztően szépek (és itt láttam az eddigi egyik legszebb mosdókomplexumát is🙃).
Mindenhol faragványok, mozaikcsempék. Sokunkat az Alhambrára emlékeztethet, nem véletlenül.
Infók: Belépő 50 dirham,
én egyedül egy órán keresztül bóklásztam🙃
tiszteletből érdemes vállat takaró ruhában érkezni. (Vanilia Travels, 2022)

A fényképészet háza

Dar Di Said múzeum

Marrakesh múzeum

Saadi sírok

A Szadida síroknál láthatjuk a hagyományos királyi temetkezések jellegzetességeit. A legdíszesebb és legfontosabb az uralkodó férfiak sírhelyei, külön vannak eltemetve a feleségek (az anyósokkal) és a gyerekek.

,, A belépő 10 dirham. Az 1557-ben épült mauzóleumban egy szultáni család tagjai, a kertben pedig a szolgáik vannak eltemetve. A sírokat teljesen befalazták, csak 1917-ben fedezték fel őket újra. Még ma is egy nagyon szűk, falba vágott sikátoron lehet bejutni az épületbe. (2018)" forrás

Egyéb látnivalók

Berber múzeum

Jardin Majorelle

(zsárden mázsorell)

Ez egy botanikus kert. Érdemes korán odaérni, mert rengetegen vannak. A kertbe és a berber múzeumba együtt a belépő 100 dirham.

,, A rengeteg turistát leszámítva csudiszép hely, tele mindenféle növénnyel, égig érő pálmafákkal, bambuszokkal, több ember magasságú kaktuszokkal, dekoratív vizekkel és színes vázákkal. Az mondjuk egy csöppet kiábrándító volt, hogy a kék épületet amit minden fotón látsz, nem lehet csak úgy direkt lefotózni, hanem oda kell adni a fényképezőt egy embernek, aki jó pénzért közelebb megy oda ahova nem lehet belépni, és ő lefotózza. Attól még a kert gyönyörű, teljes chill hangulat. (2018)" forrás

,, Csodálatos kert, szerintem megéri azt az 5 eurót. (A belépő díja kb. 50 dirham.) Nem csoda, hogy Yves Saint-Laurent beleszeretett és meg is vette. Átalakította és szépen gondozta. Halála után megnyitották kapuit és azóta látogatható. Síremléke megtalálható a kertben. Viszonylag kis területen fekszik, kis kövekkel kirakott kanyargós út vezet át a kerten lenyűgöző virágok és fák között. A világ minden tájáról telepítettek ide növényeket. (Dél-Amerika, Kanári-szigetek, stb.) (Orsi)

A Majorelle kert gyalog körülbelül 20 perc az óvárostól. A jegyeket előre, interneten kell megvásárolni, és adott időpontra szólnak.
Rövid története:
A francia bútortervező fia, a híres francia festő, Jacques Majorelle Marokkóba utazott 1917-ben, hogy betegségéből felgyógyuljon. A Casablancában eltöltött rövid idő után elutazott Marrakechbe, aminek vibráló színei azonnal rabul ejtették, így ott maradt. A várost használta kiinduló pontnak az utazásaihoz egyéb észak-afrikai országokba, Olaszországba és Spanyolországba. Az utazásai ihlették. Utazott és festett. Utazott és alkotott.
1919-ben megházasodott, 1923-ban pedig vásárolt egy telket egy marrakechi pálmaligetben. 1931-ben épített rá egy marokkói stílusú házat, 1937-ben pedig a kék egy egyedi árnyalatára festette. A kék ezen árnyalatának azóta saját neve van: majorelle kék. Ez a szín jelenik meg a kertben is, amin közel 40 éven át dolgozott.
Megszállott botanikusként a kertben pazar gyűjteményt halmozott fel, nagyszerű festőként pedig festményszerű képet alkotva rendezte el őket. Jacques Majorelle 1947-ben megnyitotta a kertet a nagyközönség előtt.
De mi lett a sorsa a művészi kertnek a festő halála után?
A történet ugyanazon a síkon folytatódik. A legendás divattervező Yves Saint Laurent 1966-ban először látogatott Marrakechbe. Ez megváltoztatta az életét.
Az erős napsütés, az élénk színek, a bonyolult minták, mind kitörölhetetlen nyomot hagytak a fejében. Marrakech tanította meg színezni. “Marrakech előtt minden csak fekete volt.” Így nyilatkozott a városról a művész.
Az akkorra elhanyagolt birtokot és a hozzá tartozó villát a divattervező 1980-ban megvásárolta élettársával, Pierre Bergével. A kertet helyreállították, korszerűsítették. A Jacques Majorelle villát átnevezték Villa Oasis-nak.
Yves Saint Laurent a végtelenségig tudta meríteni az ötleteket a kertből. Kivételes színei gyakran álmában is megjelentek.
A divattervező 2008-ban elhunyt, a hamvait a kertben szóratta szét.
Pierre Bergé később egy alapítványt hozott létre a működtetésére.
Ma a villa berber múzeumként működik, és egy 2017-ben megnyitott YSL múzeum is látogatható. A több, mint 400 pálmát és 1800 kaktuszt bemutató kert Marrakech fő turisztikai látványossága.

Egynapos kirándulások innen

A város közelében nincsenek sivatagos programokra való terepek. De szerveznek Marrákes körül naplementés tevegelő programot (sunset camel tour az angol neve).

Ouzud-vízesések

Egynapos kirándulás Essaouira-ba

Egynapos kirándulás az Ourika völgyébe

Atlasz-hegység túrák (pl. Ouirgane)

Ouirgane

Olvasmányos linkek

,, A parkból kijövet már láttuk is Marrakesh szimbólumát, a Koutoubia mecset 77 méter magas minaretjét. A mecsetbe sajnos csak muszlimok léphetnek be, ezért kívülről néztük meg. A mecset előtt napelemes műpálma pad, amelybe mobiltelefonon töltők vannak építve, mondom én, hogy tiszta nyugat. A mecset előtt van egy frissen facsart gránátalmalé árus, nagyon finom, ki ne hagyja senki! (2018)" forrás

Le Jardin Secret
A Le Jardin Secret Marrakech óvárosában található. Ide nem kell előre foglalni, a helyszínen vettük a jegyeket.
A több, mint 400 éves múlttal rendelkező kert két részre tagolódik. A bejáratnál a világ minden tájáról származó egzotikus növénygyűjteménnyel találkozunk.
A másik kertrész egy hagyományos iszlám kert, ami teljesen elzárt. Amikor a bejáratához érünk, a kert képzeletbeli kapui valósággal kitárulnak, akárcsak a Paradicsomban, amit nagyszerűen sikerült érzékeltetni mindenféle modern technológiai eszköz használata nélkül.
Az iszlám kertek közepén egy medence vagy szökőkút helyezkedik el. Ez nem véletlen, hiszen a száraz éghajlatú népek mindig is nagy tisztelettel bántak a vízzel, az ókori kultúráktól kezdve a víz jelenléte egyenlő volt az élettel.
A központi szökőkútnál egy pavilon áll, ez a kert egyetlen kitüntetett helye.
A növényeket szimmetrikusan ültetik. Az árnyékolás, az illatkeltés és a díszítés mellett étkezési célokra is használják. A pavilon környékére inkább dísznövényeket ültetnek, míg hátrébb kapnak helyet a haszonnövények. A háttérbe pedig az árnyékot adó fákat, például platánfát, vagy datolyapálmát telepítenek. Jellemző növényei még a füge, a gránátalma és az olajfa. Illatkeltésre például rózsát, vagy levendulát használnak.
A sok örökzöld növény az örök tavaszt jelképezi, azt a benyomást kelti, hogy a Paradicsomban az élet örök időkig tart. A színes virágok pedig a gazdagság jelképei.
A perzsa kertek klasszikus kialakítását alkalmazták az iszlám kertekre is, amiket hagyományosan falak vettek körül.
Az angol kertekkel ellentétben az iszlám kerteket nem sétákra tervezték, hanem pihenésre, elmélkedésre szolgálnak. Fő célja az érzékszervi élménynyújtás.
Nos, a Le Jardin Secret betölti a szerepét. Míg évszázadokon át az élhetetlen sivatagi körülmények elől menekülő emberek élvezték a paradicsomi környezetet, addig itt, Marrakechben a modern turistának hasonló élményben lehet része. A kertet csupán egy kapu választja el a bazárok őrületes hangzavarától, forgalmától, az utca porától, a zűrzavaros forgatagától, de ebből a kertben semmit nem lehet érzékelni. Megteremti a paradicsomi idillt, a kert hűvös falai közt igazi megnyugvásra lelhet az ember.