Látnivalók

Nos, a szúk. Újra hangsúlyoznom kell, hogy a GPS itt gyakorlatilag használhatatlan. Ez azt jelenti, hogy el fogsz tévedni – ez nem „ha”, hanem „mikor” kérdése. Általános tanács: ne engedd, hogy valaki „kivezessen” onnan. Inkább kérdezz útba igazítást az árusoktól – persze használj józan megítélést, hogy kitől. Én általában a nagy tér, a Jemaa El Fna felől érdeklődtem. Ha nem tudod kimondani – és lássuk be, kevesen tudják –, az is elég, ha azt mondod: Big Square (nagy tér), meg fogják érteni. Érdemes papírtérképet is beszerezni.

Fontos: ne menj be a szúkba sötétedés után. Nem mintha a marokkóiak bűnözőbbek lennének más népeknél, de a szúk egyszerűen ideális hely egy rabláshoz – szűk, kanyargós, és nehéz segítséget kérni.

A szúk legjobb része, hogy hatalmas, és különböző részei vannak: vannak szektorok bizonyos termékeknek, és olyan zónák is, ahol minden össze van keverve. Az áruk mennyisége és sokfélesége egészen elképesztő. Mindenki próbál majd eladni neked valamit, de ha udvariasan azt mondod: „nem, köszönöm”, a legtöbben békén hagynak. Van olyan része is, ahol ténylegesen ott helyben készítik az árut – ez külön érdekes.

Ami szintén fontos: a szűk átjárókban mindig tarts jobb oldalt, és mielőtt balra lépsz, nézz hátra! Majdnem mindig jön valamilyen motor, robogó vagy szamárkordé – gyakran nagy sebességgel. Ha a motorosok nem is, a hangtalan biciklisek vagy a hirtelen felbukkanó kordék könnyen elcsaphatnak. Mindig légy éber.

Ha már teljesen el vagy tévedve és kimerültél, vannak friss gyümölcslevet árusító bárok, ahol le lehet ülni, meg lehet pihenni, és lehet útba igazítást kérni. De soha ne engedd, hogy valaki odavezessen – kérdezz, de ne kövesd őket. (A. D., 2025)

Medina

A medina sikátoraiban óvatosnak kell lennia zsebtolvajok miatt, de valójában nem is ez okoz fefájást, hanem a sok bepróbálkozó simlis alak. Legegyszerűbb leszerelési mód az, ha csak magyarul vagyunk hajlandók ezekkel beszélni. Nagy az esélye, hogy ez kommunikációs akadállyá válik. Az árusok leszólíthatnak, de elég udvariasan, mosolyogva azt mondani, hogy merci (merszi) és békén hagynak. Egyiptomban vagy Tunéziában agresszívabbak a kereskedők. A legkellemetlenebbek azok a helyi fiatalemberek, akik idegenvezetőnek ajánlkoznak.

A szűk utcákban vadul közlekednek a robogósok és a bicajosok, szóval óvatosan közlekedjünk. Amúgy kihagyhatatlan élmény, és élvezzük úgy, hogy nem vagyunk folyamatosan berezelve. A frissen facsart gyümölcsleveknek ne álljunk ellent.

Marrákesnek éppen a Medinája kapott UNESCO kulturális világörökség címet. Ezért is kötelező nevezetesség. Illatok, szagok, zajok kavalkádja. Csodálatosak, színpompásak a fűszerhegyek. Előre szólunk, hogy van kosz és szemét, és itt-ott bűz is, de ennek élménye is része a kalandnak. Aki steril helyet tud csak elviselni, ne jöjjön Afrikába.

Ne legyünk kétségbeesve, ha elveszünk a sikátorok között. Bárkitől megkérdezhetjük, hogy miként jutunk ki onnan (franciául a kijárat: sortie).

Ha a városban is éjszakázunk akkor érdemes kétszer látoigatni a Medinába: nappal és este. Más és más a hangulat.

A szállásadóink már előre figyelmeztettek: Marrákes medinájában a turistát sokan nem utazóként, hanem inkább „mozgó pénztárcaként” kezelik. És valóban – szinte mindenki, akivel az ember kapcsolatba kerül, kifinomult módszerekkel próbál valamilyen szolgáltatást eladni vagy pénzt kicsikarni, még akkor is, ha az ember nem kér semmit.

Az első leckét gyorsan meg is kaptuk. A főtér felé tartva sikerült alaposan belebonyolódnunk a medina szűk, kanyargós sikátoraiba, ahol néhol már behúzott fejjel kellett haladnunk, hogy ne verjük be magunkat a boltívekbe. Bár a telefonos GPS-szel biztosan kitaláltunk volna, egy helyi fiú – biciklivel – egyszerűen mellénk szegődött, és szándékunk ellenére elkezdett „segíteni”, hogy kivezessen minket. Gondoltam, ha már úgyis velünk jött, majd adok neki 20 dirhamot (kb. 600 forint), hogy megköszönjem.

Amikor kiértünk, természetesen kérte is a jussát – de nem egyedül. Megjelent egy idősebb társa, aki határozottan közölte, hogy jobban jártam így, mintha valaki más „útbaigazítás” helyett egyszerűen kifosztott volna. Ezzel a burkolt fenyegetéssel gyorsan világossá vált: 20 dirham nem lesz elég. Próbálkoztam az 50-nel, de kinevettek, és a srác a testbeszédével is egyértelművé tette, hogy ez nem alku kérdése. Végül 100 dirhamnál állapodtunk meg – ekkor már inkább a kellemetlenség gyors lezárása lebegett a szemem előtt.

Később megtudtam, hogy Marrákesben komoly rendőri jelenlét van, és az ilyen kényszerű „segítők” ellen a hatóságok ténylegesen fellépnek. Egyáltalán nem kellett volna engedni a nyomulásuknak – egyszerűen el lehetett volna őket küldeni. A marokkói városokban valóban komolyan veszik a turisták biztonságát. Egy másik alkalommal tanúja voltam annak, hogyan reagált a rendőrség egy telefonlopásra Essaouirában: pillanatok alatt mozgásba lendültek, és meglepően határozottan léptek fel.

Ez a kezdeti kellemetlen tapasztalat végül tanulságos élmény lett: a medinában való barangolás varázslatos tud lenni, de fontos, hogy az ember határozott legyen, ne fogadjon el kéretlen segítséget, és ne hagyja, hogy a kellemes kíváncsiságot kihasználják.

Djemaa el Fna tér&piac

Marrákes lüktető szíve kétségkívül a varázslatos Jemaa El-Fna tér, amely nappal és este is teljesen más arcát mutatja – mindkettőt érdemes megtapasztalni. Napközben a tér szélén árusok sorakoznak fel, kipakolják színes portékáikat: fűszerek, teák, olajok, apróbb kézműves tárgyak váltják egymást. A tér közepén közben egymás mellett működnek a hennázó asszonyok, a kígyóbűvölők, a táncosok és azok a férfiak, akik láncon rángatott majmokkal próbálnak némi pénzt kicsikarni a turistákból. A látvány egyszerre bizarr és lenyűgöző – különösen annak, aki először jár itt.

Ahogy leszáll az este, a tér teljesen átalakul. Hirtelen előbukkannak a mozgó éttermek: hosszú padokkal és gőzölgő pavilonokkal telik meg a tér, ahol mindenhol főnek és sülnek a marokkói specialitások – tajine, grillezett húsok, csicseriborsós leves, halételek, édességek. A levegőt betölti a fűszerek és sültek illata, és a hangulatot tovább fokozzák az itt-ott felbukkanó utcazenészek, doboló berber és arab formációk, énekesek, mesemondók. A tér körül pedig ott sorakoznak a gyümölcsárusok, a frissen facsart narancslével és a színpompás datolyakínálattal.

Az egész város mintha itt gyűlne össze estére – helyiek és turisták együtt alkotnak egy pezsgő, nyüzsgő, illatokkal, zenével és fénnyel telt világot, amely sokak számára maga Marrákes esszenciája.

Ata fotója

Kisebb nézeteltérésbe keveredtem a kígyóbűvölőkkel a Jemaa El-Fna téren. Úgy gondolták, hogy ha az ember felemeli a fényképezőgépét – legyen az akár több száz méterre tőlük –, az automatikusan azt jelenti, hogy nekik jár a pénz. Teljesen mindegy, hogy az utazó mit fotóz, vagy hogy egyáltalán észreveszi-e őket – szerintük a jelenlétükért is fizetni kell.
Udvariasan, de határozottan közöltem, hogy ez nem így működik. Ha valaki kifejezetten az ő produkciójukat fotózza, természetesen illik fizetni – de ha a tér hangulatát, az árnyékokat, a tömeget, vagy épp a narancsárusokat kapja lencsevégre, akkor az nem róluk szól. Nem is kaptak tőlem semmit, mert az arab világban eltöltött korábbi utazásaim során már megtanultam, hogyan kezeljem az efféle nyomulást: higgadtan, de hajthatatlanul.

És ha már kígyóbűvölés: érdemes tudni, hogy a kígyók egyáltalán nem hallanak – süketek. Nekik teljesen mindegy, hogy klasszikus zenét, jazzt vagy rock and rollt játszanak a sípon, ők nem a hangokra, hanem a mozdulatokra reagálnak. A "táncuk" valójában a testükkel végzett védekező mozdulatsor, amellyel a fenyegetést érzékelve próbálnak nagyobbnak és veszélyesebbnek tűnni. A bűvölés tehát látványos, de korántsem mágikus – inkább jól koreografált színjáték.

Itt már elég fáradtak voltunk, de őszintén szólva kipihenten sem találnám kevésbé felháborítónak azt, amit a kígyóbűvölők művelnek. A szerencsétlen állatok farkára követ kötnek, hogy ne tudjanak elmenekülni, miközben a zene, amit „játszanak”, inkább csak artikulálatlan zaj. A kígyók nem is reagálnak rá, legfeljebb kétségbeesetten vonaglanak – nem a ritmusra, hanem a stressz miatt.

Láttunk láncra vert majmokat is, akikkel fotózkodni lehet. Az egyik kis majom szó szerint visszahúzta a saját láncát a nyakából a kezével – szívszorító látvány volt, nehéz volt elfordítani a tekintetünket. Az ilyesmi nemcsak erkölcsileg zavarba ejtő, de mély nyomot is hagy az emberben.

A narancslé egyébként csak 4 dirhamba került egy nagy pohárral, ami elsőre jó üzletnek tűnt, de az ízéből egyértelműen érződött, hogy fel volt vizezve. Csak remélni tudtuk, hogy nem lesz belőle gyomorrontás.

Végül a tér zsúfoltsága és nyomasztó hangulata elől felmenekültünk egy közeli épület tetejére, ahol egy teraszkávézóban ültünk le. Onnan nézve már sokkal elviselhetőbb volt az egész forgatag – távolabbról a káosz is inkább színes kavalkádnak tűnt, mintsem nyomasztó tömegnek.

,, Általános szabály, hogy ha fényképezel valami különleges attrakciót, annak elkérhetik az árát. Ha például sassal a fejeden szeretnél fotót, jobb ha előre megbeszéled az árát, utólag kellemetlen lehet: sőt, ha olyan fotót készítesz hogy másnak van sas a fején azért is pénzt kérhetnek ( vagy nagyon gyors vagy, csípőből tüzelsz és már lépsz is tovább mielőtt kiderülne ugye... :-) )

Általában egy előadónak több segédje is van és együtt "dolgoznak" ...meg Téged !

Tehát ha látsz egy"majmos-embert" és lefényképeznéd mert hogy "jajj de aranyos" mármint a majom..., egyszerre több dolog is történik, próbálom élethűen visszaadni, bár vizuális típusok előnyben:

Odarohan egy ember hozzád, hogy gyorsan adj 20 dirhamot a fotóért amit csináltál... Te próbálsz kotorászni a zsebedben...gondolod elég lesz 10 is... addigra odaér a majom is hozzád és lazán felmászik a válladra, az idomár mit sem értő fejjel néz, de ha már így alakult ugye az már extra és többet érdemel, egy másik segéd már kéri is a kamerádat vagy telefonodat (manapság) és állítja hogy csuda jó képet csinál Neked ! Hopsz és már is 100 dirham-nál jársz ( persze mondhatod hogy 20 dirham és azzal is jól járnak ), közben pár turista lefotóz téged és így több kínai nappaliba is bekerülhetsz mint .jpg formatumu best of Marrakesh, a majom közben beleturkál a zsebeidbe ( vannak nagyon ügyesen betanított majmok is ) és ha nem talál semmi érdekeset unottan leugrik a földre és újabb áldozatra vadászik... ezek a láncon tartott berber majmok Ázsia szerte megtalálhatóak és kb. mindenhol hasonló a műsor, mindegy hogy Thaiföldön,Nepálban vagy Marokkóban leszel élő statisztája a turista-business-nek.

Annyi történhet még ha nem vagy résen, hogy árukapcsolás áldozata is lehetsz és a fejedre raknak utána egy kobrát ( persze kosárban) és amíg az újabb fotó készül és szinte lebénulva hallod amint a kobra sziszegve tekeredik vhol a fejeden...esetleg a nyakadba kapsz egy óriáskígyót plusszban sálként, de az már megint drágább :-) és praktikus lenne minél hamarabb tovább állnod, mert ellepnek az árusok mint teve..... a legyek. (2018)" forrás

Kilátogattunk a híres Jemaa El-Fnaa piacra, ahol nagyon kell vigyázni, táska elől, egymásba kapaszkodva kell közlekedni, és a MAJMOK!! Majmokkal vigyázni!!! Ugye mi is tudtuk, hogy fizetni kell a fotókért, ha kígyót/ bármit fotózunk, a majmot nem is akartuk, de ránk másztak konkrétan.. lemaradtunk a csapattól stb. Necces volt és drága Majmok voltak (2023)

Hol is kezdjük? Ott, ahol mindenki más is kezdi – és néha be is fejezi – a Jemaa El Fna téren, amit egyszerűen csak „nagy térként” is emlegetnek. Nappal leginkább friss gyümölcslevet árusító standok sorakoznak, néha-néha egy álmos kobrával kiegészülve. Estére viszont megtelik az egész tér ételárusokkal. Mi sajnos ramadán idején voltunk ott, amikor előre összeállított menüket kínáltak, de máskor sokkal változatosabb a kínálat – még ha ez a változatosság sokszor ugyanazokat az ételeket jelenti, mint máshol, kiegészítve például birkafejjel.

Este a tér hangulata igazán különleges: mindenütt zene szól, kígyóbűvölők és árusok próbálnak magukhoz csalogatni. Egyszerre kaotikus, nyüzsgő és magával ragadó – igazi élmény. (A. D., 2025)

Könyvkereskedők mecsete

A Könyvkereskedők Mecsete (Koutoubia Mecset) Marrakesh jelképe és legnagyobb vallási épülete, amely nevét a környékén egykor működő könyvkereskedőkről kapta, és a 12. században épült az Almohád-dinasztia uralkodása alatt. A mecset 77 méter magas minaretje a város legmagasabb építménye, amelyet már messziről látni lehet, és amely az iszlám építészet egyik mesterműve a gondosan kidolgozott geometrikus díszítéseivel, valamint modellként szolgált a híres La Giralda torony építéséhez Sevillában és a Hassan toronyhoz Rabatban. A mecset belső tere impozáns méretű, 5400 hívő befogadására alkalmas, de fontos tudni, hogy nem-muszlimok nem léphetnek be az épületbe, csak kívülről csodálhatják meg a gyönyörű szerkezetet és a körülötte elterülő gondozott kerteket. A minaret minden oldalán eltérő mintázatú díszítések találhatók, és a tetején látható három aranygömb, amely a legenda szerint eredetileg aranyból készült és a mindenkori szultán feleségeinek ékszereiből öntötték, bár a mai gömbök már nem az eredetiek. A mecset környéke, különösen alkonyatkor, amikor a nap utolsó sugarai megvilágítják a vöröses falakat és a müezzin imára hívja a hívőket, különösen mágikus hangulatú, és az egyik legjobb hely Marrakeshben a naplementét nézni. A mecset a Djemaa el-Fna tér közelében található, így könnyen beilleszthető egy aznapi városnézési programba, és bár a belső térbe nem lehet bejutni, kívülről körbe lehet járni és megcsodálni a különböző perspektívákból, ami körülbelül 15-20 percet vesz igénybe, de sokan hosszabb időt is eltöltenek a környező parkokban pihenve. A Koutoubia éjszakai megvilágítása különösen lenyűgöző, mivel a minaretet erős reflektorok világítják meg, amelyek kiemelik a díszítéseket és a torony sziluettjét a sötét égbolt előtt, így ha lehetőséged van rá, érdemes nappal és este is megtekinteni.

Kasbah

A marrakeshi Kasbah a város egyik legrégebbi és leghitelesebb negyede, amely a 12. században épült, amikor az Almohád-dinasztia uralkodói erődített városrészt hoztak létre a korabeli királyi rezidenciák és a kormányzati épületek védelmére. Ez a történelmi negyed a medina déli részén található, vastag, vöröses színű falakkal körülvéve, amelyek ma is jól kivehetőek, és amelyek évszázadokon át védték az uralkodó családot és kíséretét. A Kasbah egyik legimpozánsabb bejárata a Bab Agnaou, egy gyönyörű, díszített kapu, amelyet kék kőből faragtak és iszlám motívumokkal díszítettek, és amely ma is a negyed egyik legfontosabb látnivalója és tájékozódási pontja. A Kasbah területén több jelentős történelmi látnivaló található, köztük az El Badi palota romjai, a Saadi sírok és a páratlan Moulay El Yazid mecset (más néven Kasbah mecset), amelynek égbe nyúló minaretje a város egyik legjobb kilátópontja, bár a mecsetbe nem-muszlimok nem léphetnek be, de kívülről is lenyűgöző látvány. A negyed utcái kevésbé zsúfoltak, mint a medina más részei, ami nyugodtabb sétát tesz lehetővé, miközben betekintést nyerhetsz a helyiek mindennapi életébe, és megcsodálhatod a hagyományos építészet részleteit, a gondosan faragott ajtókat, a színes falmozaikokat és az impozáns kapuíveket. A Kasbah egyik legkedveltebb része a Mellah (a történelmi zsidó negyed) közelében található Kasbah Piac, ahol friss zöldségeket, gyümölcsöket, fűszereket és helyi specialitásokat vásárolhatsz a helyiekkel együtt, általában jobb árakon és kevesebb alkudozással, mint a turisták által gyakrabban látogatott piacokon. A negyed különlegessége a számos kisebb, rejtett tér és kávézó, ahol helyi finomságokat kóstolhatsz meg, mint például a házi készítésű tagine-t vagy a hagyományos marokkói kenyeret, és a helyiek barátságosak, gyakran készséggel segítenek az eltévedt turistáknak. A Kasbah negyedet érdemes a reggeli vagy délutáni órákban felfedezni, amikor kellemesebb a hőmérséklet, és a nap fénye szépen megvilágítja a vörös falakat, amihez kb. 2-3 órát érdemes szánni, ha alaposan szeretnéd megtekinteni a látnivalókat és élvezni a negyed atmoszféráját. A Kasbah megközelíthető gyalogosan a Jemaa el-Fnaa tértől (kb. 15-20 perces séta), vagy kis piros taxival (kalkecs), amely 20-30 dirham körüli összegért visz a Bab Agnaou kapuhoz, és a látogatást érdemes összekötni a közeli Bahia palota felfedezésével is. A negyed különösen ajánlott azoknak, akik a turisták által kevésbé látogatott, autentikusabb Marrakesht szeretnék megtapasztalni, és a fotósok számára is igazi kincsesbánya a karakteres építészet, a színes utcák és a mindennapi élet pillanatainak megörökítésére, miközben a történelem iránt érdeklődők számára a Kasbah a város egykori hatalmi és politikai központjának lenyűgöző emlékeit kínálja.

Bahia palota

Kötelező látnivaló! Az andalúz-mór stílusú, terebélyes palotában szinte labirintusban érezhetjük magunkat, ahogy járjuk a termeket. Bámulatosak a színpompás mozaikok, a domborművek és a plafonon a faragások, a tipikus berber zöld-kék kombináció. Csodás a narancsfás, gránátalmás, pálmafás kertje, az udvarai (patiok) is.

A 10 dirhamos belépődíj igazán jelképes összeg. Ha nincs idegenvezetőnk, akkor keveset fogunk megtudni, főleg, hogy a termek üresek, nincsenek berendezések és így a mozaikokon, falakon, diszítéseken kívül csak a történeti háttér megsimerése tudja érzékletessé tenni az egészet. A palota dimenzióját, pazar szépségét csak kicsit rontja az, hogy sok minden romos állapotú. Idegesítő lehet a turista tömeg, aminek létrejöttében mi is ,,vétkesek" vagyunk. 11 és 13 között vannak a legtöbben!

A Bahia Palota kis alapterületen fekszik, a középen álló belső kert (patio) köré épült. Egy-két üres szobába lehet besétálni és körbenézni, de igazából nem egy nagy durranás, annak aki nem építész vagy történész. Az építészetükben használt színeket is természetes anyagokból nyerik. A pirosat pipacsból, a sárgát sáfrányból, a narancsot hennából, a zöldet mentából, a kéket pedig indigóból állítják elő.

Valószínűleg igazán szép lehetett volna, csak épp felújítás alatt állt, amikor ott jártunk.

Elmentünk megnézni a közeli zsidónegyedet is, de a híres zsinagóga zárva volt – szombat lévén. Kifelé menet megakadt a szemem néhány szőnyegen, amelyek egy apró bolt falán lógtak. A tulaj rávett minket, hogy menjünk be, és hirtelen egy hatalmas „Aladdin-barlangban” találtuk magunkat – egy gyönyörű, palotaszerű épületben. Korábban, úgy tűnik, valóban zsinagógaként működött.

Sokáig ott időztünk, néztük a szőnyegeket, amiket a falról egy pillanat alatt letéptek, majd átvetették a belső udvaron, miközben boldogan kiáltották: „repülő szőnyeg!” (A. D. , 2025)

El Badi palota

Az El Badi Palota, melynek neve "a páratlant" jelenti, Marrakesh egyik legimpozánsabb történelmi emlékhelye, amely egykor a Saadi-dinasztia uralkodóinak fényűző palotája volt, és bár mára csak romjaiban látható, még így is lenyűgöző méretei és kialakítása révén. A palotát a "Győzedelmes" Ahmed al-Mansour szultán kezdte építtetni 1578-ban, miután a portugálok felett aratott háromkirályok csatája során hatalmas zsákmányra tett szert, és a munkálatok 25 éven át tartottak a legjobb itáliai márványok, arany és egyéb luxusanyagok felhasználásával. Az egykor 360 szobából álló palotakomplexum ma egy tágas belső udvarral, hatalmas medencékkel, narancskertekkel és a falakban megmaradt eredeti mozaikdíszítések részleteivel fogadja a látogatókat, és bár a 17. században Moulay Ismail szultán kifosztotta, a romok így is érzékeltetik az egykori gazdagságot és pompát. A palota egyik legszebb része a fal mentén található egykori pavilonok maradványa és néhány föld alatti helyiség, amelyek bepillantást engednek az eredeti szerkezetbe, valamint a minaret, amelyről csodálatos kilátás nyílik a palota területére, Marrakesh városára és a távolban magasodó Atlasz-hegységre. A belépőjegy ára körülbelül 70 dirham (7 euró), ami méltányos egy ilyen jelentős történelmi helyszínhez, és a látogatásra legalább 1-1,5 órát érdemes szánni, hogy nyugodtan felfedezhesd a hatalmas komplexum minden részletét, és élvezhesd a nyugodt, majdnem meditatív hangulatot, ami nagy kontrasztot jelent a közeli medina nyüzsgésével. Az El Badi Palota a Saadi sírok és a Bahia Palota közelében található, így ezeket a látnivalókat érdemes egy nap alatt megtekinteni, és a látogatás legjobb időpontja a kora reggel vagy késő délután, amikor a nap fénye a legszebb árnyékokat veti a romokra, és a hőség sem olyan intenzív, különösen a nyári hónapokban. Minden év nyarán az El Badi Palota a Népek Nevetésének Fesztiválja nevű rendezvénynek ad otthont, amely nemzetközi komédiásokat vonz, és ilyenkor esténként különleges hangulatú előadásokat tartanak a kivilágított romok között, ami egyedi élményt nyújt. A palota területén található egy kis múzeum is, amely eredeti faragványokat, építészeti elemeket és a palota rekonstrukciós modelljét mutatja be, és segít elképzelni, milyen lélegzetelállító lehetett az épület a maga fénykorában, amikor hírneve szerint Versailles-jal vetekedett. Érdemes többször megállni és néhány pillanatra elmerülni a történelemben, elképzelve, ahogy egykor a szultán fogadja az európai követeket a pompás termekben, miközben a medencékben illatos rózsavíz csobog és a kertekben egzotikus madarak énekelnek – bár ma már csak a falak és a medencék őrzik ezeket az emlékeket, a hely szelleme még mindig érezhető a nap által felmelegített kövekben. A palota látogatása során feltétlenül vigyél magaddal vizet és viseljen kalapot vagy napvédőt, mivel nagyon kevés árnyékos hely van, és ha történelem iránt érdeklődsz, érdemes lehet idegenvezetőt fogadni (körülbelül 100-150 dirham), aki részletesen elmeséli a palota történetét és felhívja a figyelmet olyan részletekre, amelyek egyébként elkerülnék a figyelmedet.

k.t.gy. fotója

Nagy és érdekes hely, még úgy is, hogy egy korábbi szultán minden márványt kiszedetett belőle.

Ben Youseef Madresa

Na ez is egy jelentős nevezetesség, de csak akkor férjen bele a progrmaunkba, ha egy napnál többet vagyunk marrakeshben. Ez egy néhai medresz, azaz Korán-iskola. A mozaikok, faragványok, az aprólékos diszítettség lenyűgöző. Rengeteg fotogén részlet: pl. a homlokzat. Érdekes a sok kicsi kamra. Kiderül, hogy a tanulókat igencsak szűk léttérbe kényszerítették. A medresz igen jó álllapotban van.

Napközben tolonganak a turisták, szóval érdemes nyitásra (8-kor) érkezni, azaz Korán (én kérek elnézést). Idegenvezetővel általában egy másfél órás program. A belépődíj itt is nevetségesen kevés.

m. u. fotója

Életem leggyönyörűbb iskoláját Marrakeshben láttam.
Még egy (szerintem) kihagyhatatlan látnivaló, ha erre jár az ember. A Ben Youssefről elnevezett madrasa az 1500-as évektől működött iskolaként, 1960-ig.
A madrasa szó igazából egy olyan helyet takar, ahol imádkozni, tanulni lehet közösségi szinten, tehát nem egyedül.
A maga idejében ez az iskola a 800 tanulójával Észak-Afrika legnagyobb teológiai központja is de emellett könnyen megfért az irodalom, tudományok és történelem oktatása is.
1982 óta most már 'múzeumkent' látogatható. Gyönyörű az épület udvara és érdemes felmenni a lakóegységekbe is, mert a szobák is elképesztően szépek (és itt láttam az eddigi egyik legszebb mosdókomplexumát is🙃).
Mindenhol faragványok, mozaikcsempék. Sokunkat az Alhambrára emlékeztethet, nem véletlenül.
Infók: Belépő 50 dirham,
én egyedül egy órán keresztül bóklásztam🙃
tiszteletből érdemes vállat takaró ruhában érkezni. (Vanilia Travels, 2022)

Egykori muszlim vallási iskola, számomra talán a legszebb épület az egész városban. Rendkívül lenyűgöző, gazdagon díszített hely, tele finom részletekkel és nyugalmat árasztó belső terekkel. A közvetlenül mellette található Koubba Almoravide emlékművet is érdemes megnézni, bár kisebb, mégis különleges történelmi jelentőséggel bír. (A. D. , 2025)

A fényképészet háza

A Maison de la Photographie (A Fényképészet Háza) Marrakesh medina negyedének szívében található, egy gyönyörűen felújított hagyományos marokkói házban, amelyet 2009-ben alapított Patrick Manac'h és Hamid Mergani fotógyűjtők azzal a céllal, hogy bemutassák Marokkó gazdag vizuális történelmét. A múzeum több mint 10.000 eredeti fényképből álló gyűjteményből válogat, amelyek 1870 és 1960 között készültek, bemutatva Marokkó átalakulását ebben az időszakban, valamint az ország különböző régióinak, kultúráinak és hagyományainak sokszínűségét. A kiállítás rendkívül gazdag és változatos: láthatunk korai portrékat berber törzsekről, városi életképeket, tájképeket a különböző régiókból, dokumentumfotókat fontos történelmi eseményekről, valamint a marokkói zsidó közösségek életét bemutató ritka felvételeket is, amelyek mind fekete-fehér nyomatokon, korabeli technikákkal készültek, és sok közülük eddig soha nem látott, ritka darab. A belépőjegy ára körülbelül 50 dirham (5 euró), ami rendkívül méltányos egy ilyen minőségi kiállításért, és a múzeum általában 9:30-tól 19:00 óráig tart nyitva, de érdemes előre ellenőrizni az aktuális nyitvatartást, mivel ez változhat szezonálisan. A gyűjtemény három emeleten helyezkedik el, és a látogatás kb. 1-1,5 órát vesz igénybe, ha alaposan szeretnéd szemügyre venni a képeket és elolvasni a hozzájuk tartozó informatív leírásokat, amelyek francia, angol és arab nyelven is elérhetők. A múzeum tetőterasza az egyik legkülönlegesebb pontja a látogatásnak, ahonnan páratlan kilátás nyílik Marrakesh medina negyedére és a távolban magasodó Atlasz-hegységre, és a tetőn található kis kávézóban kiváló teát, friss narancslevet vagy könnyű ebédet is fogyaszthatsz, miközben élvezed a panorámát. A Maison de la Photographie különlegessége, hogy időszaki kiállításokat is rendeznek, amelyek gyakran a kortárs marokkói fotográfusok munkáit mutatják be, így érdemes előre tájékozódni az aktuális programokról a múzeum honlapján vagy a helyi turisztikai irodában. A múzeum ajándékboltjában minőségi katalógusokat, képeslapokat és egyes fotók nyomatait is megvásárolhatod, amelyek egyedi emlékek lehetnek Marrakeshből, és a múzeumhoz vezető útvonal maga is része az élménynek, mivel a medina kevésbé turistás, autentikusabb részén található, bár éppen emiatt némileg nehezebb megtalálni – érdemes előre letölteni a helyszín térképét vagy használni egy offline navigációs alkalmazást. A Fényképészet Háza különösen ajánlott a fotózás szerelmeseinek, történelem iránt érdeklődőknek, vagy azoknak, akik szeretnének mélyebb betekintést nyerni Marokkó múltjába és kulturális örökségébe egy olyan egyedülálló perspektívából, amely megmutatja, hogyan változott az ország és annak lakói az elmúlt másfél évszázadban, távol a hagyományos turisztikai látnivalók forgatagától.

Dar Di Said múzeum

A Dar Si Said Múzeum, amelyet gyakran Marokkói Népművészeti Múzeumként is emlegetnek, Marrakesh egyik leggazdagabb művészeti gyűjteményének ad otthont egy lenyűgöző 19. századi palotában, amelyet Si Said, a korabeli Marokkó nagy vezírjének testvére építtetett. A múzeum a medina déli részén, a Bahia palotától nem messze található, így könnyen beilleszthető egy aznapi városnézési útvonalba, és a kisebb utcákon keresztül történő megközelítése is részét képezi a marokkói kulturális élménynek. Az épület maga is a marokkói építészet remeke: pazar belső udvarral, szökőkúttal, faragott cédrusfa mennyezetekkel és gyönyörű zellige mozaikokkal, különösen figyelemreméltó a hatalmas márványlépcső, amelyet különleges faragványok díszítenek, és amely a palota felső szintjére vezet. A múzeum páratlan gyűjteménye a marokkói kézművesség történetét mutatja be, köztük berber ékszerek, fegyverek, szőnyegek, fafaragások, bőrmunkák, régi ajtók, kerámiák és hagyományos ruházat látható, de a legkiemelkedőbb kincs a 10. századból származó márványmedence, amely a spanyolországi Córdobából került ide, és amelynek díszítése az iszlám művészet egyik kimagasló példája. A belépőjegy ára meglepően kedvező, körülbelül 10-20 dirham (1-2 euró), ami az egyik legjobb értékű látnivalóvá teszi Marrakeshben, és érdemes legalább egy órát szánni a múzeum alapos felfedezésére, bár a részletek iránt érdeklődők ennél hosszabb időt is eltölthetnek. A múzeum általában nincs túlzsúfolva turistákkal, ami kellemes kontrasztot nyújt a város más, népszerűbb látnivalóihoz képest, és lehetőséget ad arra, hogy nyugodtan szemlélhesd a kiállított tárgyakat és élvezhesd a palota csendes atmoszféráját. A kiállítás különösen érdekes a szőnyegek és textilek iránt érdeklődőknek, mivel részletes magyarázatokat tartalmaz a különböző berber törzsek szövési technikáiról és motívumairól, és a múzeum sokszor organizál időszaki kiállításokat is, amelyek a marokkói kézművesség különböző aspektusait mutatják be. A látogatást érdemes a Bahia palotával összekötni, amely alig néhány percnyi sétára található, és együtt átfogó képet adnak a 19. századi marokkói palotaépítészetről és az akkori élet gazdagságáról, illetve a múzeum udvarát szegélyező kis kávézó kiváló helyszín egy frissítő mentalevelekkel ízesített tea elfogyasztására, mielőtt folytatnád a városnézést. A Dar Si Said Múzeum meglátogatása nem csak a művészet- és történelemkedvelőknek ajánlott, hanem mindenkinek, aki mélyebben szeretné megismerni a marokkói kézművesség gazdag hagyományait és a palotaépítészet szépségeit egy autentikus környezetben, távol a turisztikai útvonalak nyüzsgésétől.

Marrakesh múzeum

A Marrakesh Múzeum (Musée de Marrakech) a város medinájának szívében található, egy gyönyörű 19. századi palotában, amely egykor Mehdi Mnebhi, Marokkó korábbi hadügyminiszterének rezidenciája volt, majd átépítették a látogatók fogadására. Az épület maga is műalkotás, jellegzetes példája a marokkói építészetnek: tágas udvara, szökőkútja, pazar mozaikdíszítése és fafaragásai lenyűgözik a látogatókat, a központi csarnok pedig különösen impozáns a hatalmas, csilláros kupolájával. A múzeum változatos gyűjteménye felöleli Marokkó gazdag kulturális örökségét, bemutatva hagyományos és modern műtárgyakat, köztük berber ékszereket, 19. századi festményeket, történelmi pénzérméket, kerámiákat, kalligráfiákat, kéziratos Koránokat és hagyományos ruhaneműket, amelyek együttesen átfogó képet nyújtanak az ország művészeti és kulturális fejlődéséről. A belépőjegy ára körülbelül 50-70 dirham (5-7 euró), ami meglehetősen kedvező, és általában nincs túl nagy tömeg, így nyugodtan szemlélheted a kiállított tárgyakat és élvezheted a palota nyugodt atmoszféráját. A múzeum stratégiai elhelyezkedése a Medersa Ben Youssef (történelmi Korán-iskola) közelében lehetővé teszi, hogy látogatását más látnivalókkal kombináld, és kb. 1-1,5 órát érdemes szánni a felfedezésére, bár a fotósok és művészetkedvelők akár több időt is eltölthetnek a részletek megfigyelésével. A múzeumban gyakran rendeznek időszaki kiállításokat kortárs marokkói művészek munkáiból, valamint a hagyományos kézművesség bemutatkozásából, ezért érdemes előre tájékozódni a legfrissebb eseményekről a helyi turisztikai irodában vagy a múzeum honlapján. A múzeum tetőterasza kellemes pihenőhelyet kínál, ahol teát kortyolgatva gyönyörködhetsz a medina panorámájában, míg az ajándékboltban minőségi, helyi kézműves termékeket vásárolhatsz, amelyek hitelesebbek (bár némileg drágábbak), mint a szoukban kapható tömegtermékek. A látogatás ideális időpontja a kora délelőtt, amikor még nincsenek sokan, és a természetes fény szépen megvilágítja az épület belső részeit és a kiállított tárgyakat, illetve érdemes tudni, hogy a múzeum hétfőnként zárva tart, így tervezd ennek megfelelően a programodat. A Marrakesh Múzeum tökéletes bevezetést nyújt a város és Marokkó kulturális gazdagságába, ezért különösen ajánlott a látogatást az utazás elején beiktatni, hogy megfelelő kontextusban lásd a később felfedezendő látványosságokat, illetve azoknak is ideális, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a marokkói művészeti és kulturális hagyományokba egy hűvös, nyugodt környezetben, távol a medina forgatagától.

Saadi sírok

A Saadi sírok Marrakesh egyik legjelentősebb történelmi emlékhelye, amely a 16. századi Saadi-dinasztia uralkodóinak és családtagjainak végső nyughelye, mégis sokáig rejtve maradt a látogatók elől, míg 1917-ben egy légi felvétel során újra felfedezték. Ez a lenyűgöző nekropolisz a Kasbah negyed déli részén található, mindössze rövid sétára a Badi palotától, és a bejáratot egy keskeny sikátoron keresztül lehet megközelíteni, ami hozzájárul felfedezésének öröméhez. A sírkomplexum két fő mauzóleumból áll, amelyekben közel hatvan uralkodói családtag nyugszik, köztük a legjelentősebb szultán, Ahmed al-Mansour, aki Marokkó aranykorában uralkodott és a síremlék építését megrendelte 1557-ben. A fő mauzóleum, az úgynevezett "Tizenkét oszlop terme" káprázatos példája a mór és iszlám építészetnek, falait finom stukkódíszítés, faragott cédrusfa mennyezet, olasz márvány oszlopok és gyönyörű, színes marokkói zellige mozaikok díszítik, melyek együttesen mutatják a korabeli kézművesség csúcsát. A belépő ára mérsékelt, mindössze 70-80 dirham (körülbelül 7-8 euró), ami kifejezetten kedvező a hely történelmi jelentőségéhez és szépségéhez képest, és érdemes korán, nyitáskor érkezni (8:30-9:00 körül), hogy elkerüld a turistacsoportokat és nyugodtan csodálhasd a hely békés atmoszféráját. A látogatás általában nem tart tovább 30-45 percnél, de a környéken több más látnivaló is található, így érdemes a Saadi sírokat egy nagyobb séta részeként megtervezni, amely magában foglalja a közeli Badi palotát, az El Bahia palotát és a Mellah (zsidó negyed) felfedezését is. A legszebb fotókat akkor készítheted, ha délelőtt látogatsz oda, amikor a napfény megfelelő szögben világítja meg a síremlékeket és kiemeli a faragások és mozaikok részleteit, bár érdemes figyelembe venni, hogy bizonyos szögekből való fényképezést korlátozhatnak. A sírok körül egy kis, de kellemes kert található ciprusokkal és narancsfákkal, amely kellemes kontrasztot nyújt Marrakesh zsúfolt utcáihoz képest, és remek helyszín egy rövid pihenésre a városnézés közben. A hely nem csak történelmi jelentősége, hanem az iszlám temetkezési szokások és művészettörténeti értéke miatt is kihagyhatatlan, hiszen a mauzóleumok díszítése és építészeti stílusa a marokkói kézművesség egyik legkifinomultabb példája, amely méltó emléket állít a Saadi-dinasztia egykori hatalmának és gazdagságának.

Sokat kell sorban állni, mivel a sírok megtekintéséhez gyakorlatilag csak két ember fér be egyszerre az ajtón. Megéri megnézni, de nem volt olyan lenyűgöző, mint amire számítottam. (A. D., 2025)

Egyéb látnivalók

Berber múzeum

A marrakesi Berber Múzeum (Musée Berbère) a Majorelle-kertben található, amelyet Yves Saint Laurent divattervező és üzlettársa, Pierre Bergé vásárolt meg és újított fel az 1980-as években, megmentve ezt a gyönyörű helyet a szállodafejlesztéstől. A múzeum egy gyönyörű, élénk kobaltkék villa épületében kapott helyet, amelyet Jacques Majorelle francia festő tervezett az 1930-as években, és amely önmagában is figyelemreméltó építészeti látványosság. A múzeum gazdag gyűjteménye közel 600 berber műtárgyat mutat be, köztük hagyományos ékszereket, textíliákat, szőnyegeket, fegyvereket, bőrtárgyakat, kosarakat és kerámiákat, amelyek betekintést nyújtanak Marokkó őslakosainak kultúrájába és mindennapi életébe. Az állandó kiállítás négy fő témakörre oszlik: a berberek ékszerei és ruházata, szövési technikák és textíliák, ünnepek és fesztiválok, valamint a hagyományos berber otthon, mindegyik részleg gondosan válogatott tárgyakkal és informatív leírásokkal. A múzeum belépőjegye (körülbelül 70-100 dirham) egyben belépést biztosít a lenyűgöző Majorelle-kertbe is, ahol több mint 300 növényfaj található, köztük különleges kaktuszok, pálmafák, bambuszok és vízililiomok, ami tökéletes pihenőhely a város nyüzsgése után. Érdemes már reggel 9-10 körül érkezni, hogy elkerüld a délutáni tömeget és a legnagyobb hőséget, különösen a nyári hónapokban, és legalább 1,5-2 órát szánj a múzeum és a kertek felfedezésére. A helyszín könnyen megközelíthető kalkecséval (kis taxi, kb. 25-30 dirham a medinától) vagy gyalog a Gueliz negyedből, amely Marrakech újvárosának része, és a múzeum látogatása jól kombinálható más, közeli látványosságokkal, mint például az YSL Múzeum. A múzeum ajándékboltjában minőségi, berber kultúrához kapcsolódó emléktárgyakat vásárolhatsz, amely kiváló lehetőséget nyújt autentikus ajándékok beszerzésére, bár az árak itt magasabbak, mint a medina bazárjaiban. A Berber Múzeum látogatása nemcsak a kultúra iránt érdeklődőknek ajánlott, hanem azoknak is, akik egy nyugodt, zöld oázisra vágynak a város forgatagában, és mélyebben szeretnék megismerni Marokkó őslakosainak gazdag kulturális örökségét.

Secret Garden

– vagyis a „Titkos kert” – már nem is annyira titkos, hiszen sorban kellett állnom, hogy bejussak. Többszintes, szépen gondozott kertek, minden szinten más hangulat uralkodik. Van néhány büfé is, az egyikben még sört is lehet kapni – bár én nem kértem, főleg mivel ramadán idején, nappal nem akartam megsérteni a kulturális szokásokat.

Musée de la Musique de Marrakech

– vagyis a marrákesi zenemúzeum – egy hagyományos stílusban épült, gyönyörű épületben kapott helyet, és lenyűgöző kiállítást kínál a különféle népi hangszerekből. Láthatunk itt különféle dobokat, afrikai húros hangszereket és lantféléket, például oudot is, amelyeket ki is lehet próbálni! Igaz, a húros hangszerek sajnos nincsenek behangolva, de aki ismeri a megfelelő hangolást, könnyen orvosolhatja ezt.

A múzeum tetején egy hangulatos kis büfé is működik, kellemes környezetben.

Hétfő, szerda és péntek esténként élőzenés programokat is tartanak, afrikai vagy berber előadókkal.

Musée des Confluences

Akárcsak sok más igazán különleges hely Marrákesben – egy belső udvar köré szerveződik, a díszítést pedig geometrikus csempeburkolatok uralják. A múzeum különlegessége a gazdagon faragott fa díszítőelemek bemutatása, mind az épület szerkezetében, mind a kiállítási tárgyak között. A belépő 100 dirham.

A múzeumban egy kiváló kávézó is működik, amely szinte mindig tele van. A recepción lehet asztalt foglalni – ilyenkor egy csipogót adnak, amely jelez, ha felszabadult egy hely. Általában körülbelül egy órát adnak a múzeumi nézelődésre, utána vissza lehet térni a kávézóba, ha jelzést kapunk. (A. D., 2025)

Jardin Majorelle

(zsárden mázsorell)

Ez egy botanikus kert. Érdemes korán odaérni, mert rengetegen vannak. A kertbe és a berber múzeumba együtt a belépő 100 dirham.

,, A rengeteg turistát leszámítva csudiszép hely, tele mindenféle növénnyel, égig érő pálmafákkal, bambuszokkal, több ember magasságú kaktuszokkal, dekoratív vizekkel és színes vázákkal. Az mondjuk egy csöppet kiábrándító volt, hogy a kék épületet amit minden fotón látsz, nem lehet csak úgy direkt lefotózni, hanem oda kell adni a fényképezőt egy embernek, aki jó pénzért közelebb megy oda ahova nem lehet belépni, és ő lefotózza. Attól még a kert gyönyörű, teljes chill hangulat. (2018)" forrás

,, Csodálatos kert, szerintem megéri azt az 5 eurót. (A belépő díja kb. 50 dirham.) Nem csoda, hogy Yves Saint-Laurent beleszeretett és meg is vette. Átalakította és szépen gondozta. Halála után megnyitották kapuit és azóta látogatható. Síremléke megtalálható a kertben. Viszonylag kis területen fekszik, kis kövekkel kirakott kanyargós út vezet át a kerten lenyűgöző virágok és fák között. A világ minden tájáról telepítettek ide növényeket. (Dél-Amerika, Kanári-szigetek, stb.) (Orsi)

A Majorelle kert gyalog körülbelül 20 perc az óvárostól. A jegyeket előre, interneten kell megvásárolni, és adott időpontra szólnak.
Rövid története:
A francia bútortervező fia, a híres francia festő, Jacques Majorelle Marokkóba utazott 1917-ben, hogy betegségéből felgyógyuljon. A Casablancában eltöltött rövid idő után elutazott Marrakechbe, aminek vibráló színei azonnal rabul ejtették, így ott maradt. A várost használta kiinduló pontnak az utazásaihoz egyéb észak-afrikai országokba, Olaszországba és Spanyolországba. Az utazásai ihlették. Utazott és festett. Utazott és alkotott.
1919-ben megházasodott, 1923-ban pedig vásárolt egy telket egy marrakechi pálmaligetben. 1931-ben épített rá egy marokkói stílusú házat, 1937-ben pedig a kék egy egyedi árnyalatára festette. A kék ezen árnyalatának azóta saját neve van: majorelle kék. Ez a szín jelenik meg a kertben is, amin közel 40 éven át dolgozott.
Megszállott botanikusként a kertben pazar gyűjteményt halmozott fel, nagyszerű festőként pedig festményszerű képet alkotva rendezte el őket. Jacques Majorelle 1947-ben megnyitotta a kertet a nagyközönség előtt.
De mi lett a sorsa a művészi kertnek a festő halála után?
A történet ugyanazon a síkon folytatódik. A legendás divattervező Yves Saint Laurent 1966-ban először látogatott Marrakechbe. Ez megváltoztatta az életét.
Az erős napsütés, az élénk színek, a bonyolult minták, mind kitörölhetetlen nyomot hagytak a fejében. Marrakech tanította meg színezni. “Marrakech előtt minden csak fekete volt.” Így nyilatkozott a városról a művész.
Az akkorra elhanyagolt birtokot és a hozzá tartozó villát a divattervező 1980-ban megvásárolta élettársával, Pierre Bergével. A kertet helyreállították, korszerűsítették. A Jacques Majorelle villát átnevezték Villa Oasis-nak.
Yves Saint Laurent a végtelenségig tudta meríteni az ötleteket a kertből. Kivételes színei gyakran álmában is megjelentek.
A divattervező 2008-ban elhunyt, a hamvait a kertben szóratta szét.
Pierre Bergé később egy alapítványt hozott létre a működtetésére.
Ma a villa berber múzeumként működik, és egy 2017-ben megnyitott YSL múzeum is látogatható. A több, mint 400 pálmát és 1800 kaktuszt bemutató kert Marrakech fő turisztikai látványossága.

Egynapos kirándulások innen

A város közelében nincsenek sivatagos programokra való terepek. De szerveznek Marrákes körül naplementés tevegelő programot (sunset camel tour az angol neve).

Ouzud-vízesések

Az Ouzud-vízesések Marokkó legmagasabb és leglátványosabb vízeséseinek számítanak, amelyek Marrakestől körülbelül 150 kilométerre, három órás autóútra találhatók az Atlasz-hegység északi részén. A lenyűgöző, 110 méter magas, több lépcsőben lezúduló vízesés egész évben látogatható, de a legimpozánsabb látványt tavasszal nyújtja, amikor az olvadó hó miatt a legbőségesebb a vízmennyiség. A helyszín megközelíthető szervezett túrával Marrakesből, ami körülbelül 30-40 euróba kerül személyenként, vagy bérelt autóval, de ebben az esetben számíts kanyargós hegyi utakra és néhol hiányos útjelzésekre. A vízeséshez vezető túraösvény közepesen nehéz, helyenként meredek és csúszós lehet, ezért stabil cipő és óvatos közlekedés javasolt, különösen a nedvesebb részeken. A vízesés körül kialakult turisztikai infrastruktúrának köszönhetően számos kis étterem található, ahol helyi specialitásokat kóstolhatsz, és a vízesés alatti medencében akár úszhatsz is, ami különösen frissítő élmény a forró nyári napokon. A területen élő barátságos berber makákók a látogatók kedvencei, de ne etesd őket, és vigyázz a személyes tárgyaidra, mert a majmok ügyesen elcsenhetik azokat. A vízeséshez kapcsolódó természeti látnivaló az olajfákkal teli, festői völgy és a szivárvány, amely gyakran megjelenik a vízpermet felett a napsütéses időszakokban. A teljes látogatás általában 2-3 órát vesz igénybe, beleértve a lépcsőkön való le- és felmenetelt, valamint a környék felfedezését, de érdemes legalább fél napot szánni rá, ha nyugodtabb tempóban szeretnéd élvezni a környezetet. Bőséges vízkészlet, naptej és fényképezőgép alapvető kellék, hiszen az Ouzud-vízesés Marokkó egyik legfotogénebb természeti látványossága, amely tökéletes kontrasztot nyújt a sivatagi tájak után.

Egynapos kirándulás Essaouira-ba

Essaouira, ez a festői tengerparti kisváros mindössze 2,5-3 órás autóútra fekszik Marrakestől, ami ideálissá teszi egynapos kirándulások célpontjaként, bár ha teheted, érdemes legalább egy éjszakát eltölteni ebben a varázslatos, UNESCO világörökségi helyszínben. A városba eljuthatsz szervezett túrával (körülbelül 25-35 euró/fő), a Supratours vagy CTM busztársaságok járataival (80-100 dirham/fő), vagy bérelt autóval, amellyel útközben megállhatsz az argan olajat készítő szövetkezeteknél és a kecskéknél, amelyek felmásznak az arganfákra. Essaouira legfőbb vonzereje a medina kék-fehér szűk sikátoraival, amelyet masszív tengeri falak vesznek körül, a kikötő színes halászhajóival és a friss halat árusító standokkal, valamint a széles, homokos strand, amely a szörfösök paradicsoma az állandó óceáni szélnek köszönhetően. A kikötőben érdemes megkóstolni a frissen fogott és helyben grillezett halakat és tenger gyümölcseit valamelyik kis bódéban, vagy betérni a medina valamely éttermének teraszára, ahol a marokkói és mediterrán konyha ízeit élvezheted. A kellemes sétálgatás mellett vásárolhatsz is a helyi kézművesektől, akik fából készült tárgyakat, szőnyegeket, kosarakat és ékszereket kínálnak, ráadásul itt kevésbé agresszív az alkudozás, mint Marrakesben. Essaouira partján lehetőséged van tevegelni vagy lovagolni a homokban, vagy akár szörfleckét venni, ha szeretnéd kipróbálni ezt a sportot, a kezdőknek különösen alkalmas, sekély vizű partszakaszon. A város hangulata nyugodtabb és lazább, mint a nyüzsgő Marrakesé, és a tenger felől fújó erős szél, a "alizé" kellemes enyhülést hoz még a legforróbb nyári napokon is, így akár a hőség elől menekülve is ideális úti cél. Érdemes betervezni a visszaút idejét is, különösen ha nem szállsz meg a városban - a legtöbb szervezett túra délután 5 körül indul vissza Marrakesbe, így körülbelül 6-7 órád van felfedezni ezt a gyönyörű várost, ami éppen elegendő egy alapos betekintéshez, de mindenképp kedvet csinál egy későbbi, hosszabb látogatáshoz.

Egynapos kirándulás az Ourika völgyébe

Az Ourika völgy mindössze 30 kilométerre fekszik Marrakestől, így tökéletes célpont egy egynapos kirándulásra, ahol zöld tájakat és hegyeket láthatsz a sivatagi város után. A kiránduláshoz korai indulás javasolt (8-9 óra körül), hogy elkerüld a délutáni turistatömeget és a legnagyobb hőséget a nyári hónapokban. Érdemes szervezett túrát foglalni előre, ami körülbelül 25-30 euróba kerül személyenként, vagy bérelj privát taxit napidíjért, ami rugalmasabb időbeosztást tesz lehetővé. A völgyben hét kis vízesés található, melyek közül a leglátványosabb az utolsó, de ehhez kb. 1-1,5 órás túrázásra kell számítani, így viselj kényelmes, zárt cipőt. Vigyél magaddal elegendő vizet, naptejet, és könnyű réteges öltözetet, mert a hegyekben hűvösebb lehet mint Marrakesben, különösen kora tavasszal vagy késő ősszel. A helyi berber falvak meglátogatása során lehetőséged nyílik megkóstolni az autentikus marokkói teát, és vásárolhatsz kézműves termékeket, de mindig alkudj a kezdeti árból legalább 30-40%-ot. Ebédelni a folyó melletti teraszokon lévő éttermekben érdemes, ahol friss tagine-t és grillezett húsokat szolgálnak fel, de ellenőrizd, hogy rögzített áraik vannak-e. A kirándulásnak része lehet egy látogatás egy argan olaj szövetkezetbe, ahol bemutatják a tradicionális olajkészítés folyamatát, és vásárolhatsz is, de a városi árakhoz képest ez itt drágább lehet. Ha saját szervezésben mész, készülj fel, hogy a helyiek vezetőként, fotósként fogják felajánlani szolgáltatásaikat; érdemes előre tisztázni az árat, ha igénybe veszed ezeket. Tervezz úgy, hogy napnyugta előtt visszaérsz Marrakesbe, mivel a hegyi utak sötétedés után nehezen járhatóak lehetnek, és a völgy látogatását egy délelőtt-délután alatt kényelmesen be lehet fejezni.

Atlasz-hegység túrák (pl. Ouirgane)

Az Atlasz-hegység túrái különleges élményt nyújtanak a marokkói utazás során, különösen az Ouirgane környéki útvonalak, melyek kevésbé zsúfoltak, mint a népszerűbb Toubkal-hegyi túrák. Ouirgane egy festői berber falu, amely kb. 60 km-re található Marrakestől, és kiváló kiindulópont a középmagas hegyi kirándulásokhoz, ahol teraszos szántóföldek, borókás erdők és tradicionális berber települések váltogatják egymást. A túrákhoz érdemes helyi vezetőt fogadni, akik 300-500 dirham (30-50 euró) közötti összegért mutatják meg a legjobb ösvényeket és segítenek a kommunikációban a helyiekkel. A kirándulások nehézségi szintje változó, a könnyű, félnapos sétáktól kezdve egészen a több napos, sátrazós trekkingig, így mindenki megtalálhatja a kondíciójának megfelelő útvonalat. A legjobb túrázási időszak tavasszal (március-május) és ősszel (szeptember-november), amikor kellemes a hőmérséklet és gyönyörű a természet, nyáron viszont kora reggeli indulás javasolt a nagy hőség miatt. Ouirgane környékén található a festői Tin Mal mecset, amelyet érdemes útba ejteni, valamint a környék sós bányái és a hegyi tavak is lenyűgöző látványosságok. A túrázáshoz víz- és szélálló réteges ruházat, stabil túracipő, naptej, kalap és elegendő víz elengedhetetlen, valamint jó minőségű térkép vagy offline GPS alkalmazás is hasznos lehet, bár a jelzett útvonalak száma korlátozott. A helyiek rendkívül barátságosak, és a kisebb falvakban lehetőség nyílik autentikus berber teázásra vagy akár egy tradicionális ebédre is valamelyik családnál, ami különleges kulturális élményt nyújt a természeti szépségek mellett. Többnapos túrák esetén a szállás lehet hegyi kunyhókban (gîte d'étape) vagy sátrakban, amit általában a helyi túracégek biztosítanak, és ezekben a magasabban fekvő falvakban megtapasztalhatod a hagyományos berber életmódot, kézművességet és zenét is.

Ouirgane

További beszámolók

,, A parkból kijövet már láttuk is Marrakesh szimbólumát, a Koutoubia mecset 77 méter magas minaretjét. A mecsetbe sajnos csak muszlimok léphetnek be, ezért kívülről néztük meg. A mecset előtt napelemes műpálma pad, amelybe mobiltelefonon töltők vannak építve, mondom én, hogy tiszta nyugat. A mecset előtt van egy frissen facsart gránátalmalé árus, nagyon finom, ki ne hagyja senki! (2018)" forrás

Le Jardin Secret
A Le Jardin Secret Marrakech óvárosában található. Ide nem kell előre foglalni, a helyszínen vettük a jegyeket.
A több, mint 400 éves múlttal rendelkező kert két részre tagolódik. A bejáratnál a világ minden tájáról származó egzotikus növénygyűjteménnyel találkozunk.
A másik kertrész egy hagyományos iszlám kert, ami teljesen elzárt. Amikor a bejáratához érünk, a kert képzeletbeli kapui valósággal kitárulnak, akárcsak a Paradicsomban, amit nagyszerűen sikerült érzékeltetni mindenféle modern technológiai eszköz használata nélkül.
Az iszlám kertek közepén egy medence vagy szökőkút helyezkedik el. Ez nem véletlen, hiszen a száraz éghajlatú népek mindig is nagy tisztelettel bántak a vízzel, az ókori kultúráktól kezdve a víz jelenléte egyenlő volt az élettel.
A központi szökőkútnál egy pavilon áll, ez a kert egyetlen kitüntetett helye.
A növényeket szimmetrikusan ültetik. Az árnyékolás, az illatkeltés és a díszítés mellett étkezési célokra is használják. A pavilon környékére inkább dísznövényeket ültetnek, míg hátrébb kapnak helyet a haszonnövények. A háttérbe pedig az árnyékot adó fákat, például platánfát, vagy datolyapálmát telepítenek. Jellemző növényei még a füge, a gránátalma és az olajfa. Illatkeltésre például rózsát, vagy levendulát használnak.
A sok örökzöld növény az örök tavaszt jelképezi, azt a benyomást kelti, hogy a Paradicsomban az élet örök időkig tart. A színes virágok pedig a gazdagság jelképei.
A perzsa kertek klasszikus kialakítását alkalmazták az iszlám kertekre is, amiket hagyományosan falak vettek körül.
Az angol kertekkel ellentétben az iszlám kerteket nem sétákra tervezték, hanem pihenésre, elmélkedésre szolgálnak. Fő célja az érzékszervi élménynyújtás.
Nos, a Le Jardin Secret betölti a szerepét. Míg évszázadokon át az élhetetlen sivatagi körülmények elől menekülő emberek élvezték a paradicsomi környezetet, addig itt, Marrakechben a modern turistának hasonló élményben lehet része. A kertet csupán egy kapu választja el a bazárok őrületes hangzavarától, forgalmától, az utca porától, a zűrzavaros forgatagától, de ebből a kertben semmit nem lehet érzékelni. Megteremti a paradicsomi idillt, a kert hűvös falai közt igazi megnyugvásra lelhet az ember.