ÚTIKRITIKA.HU / Marrákes

A Wizz Air 2025-ben heti két menetrend szerinti járatot közlekedtet Budapest és Marrákes között, a nyári és őszi menetrend szerint is. Az átlagos repülési idő nagyjából 4 óra 20 perc, közvetlen járat esetén.

Marrákes dióhéjban

arabul: مراكش (Marrākush), angolul: Marrakesh, franciául és spanyolul: Marrakech

Marrákes a legfelkapottabb turista attrakció Marokkóban, annak is délnyugati részén, a Magas-Atlasz hegység lábainál. Marrakesh óvárosa, Agdal- és a Menara-kertek az UNESCO kulturális világörökségének részei.

Marrákes az úgynevezett királyi városok egyike, Fez, Rabat és Meknesz mellett.

Ideális a klímája. A marokkói uralkodó kedvenc városa. "Vörös városnak" is nevezik a vörös színű városfalai miatt.

Marrákes kb. 1,1 milliós lakosságú város (2025-ös adat)

Marrákes a turisták által leglátogatottabb marokkói város. Híres történelmi nevezetességeiről, nyüzsgő piacairól, autentikus medinájáról és gazdag kulturális örökségéről. Az olyan ikonikus helyek, mint a Djemaa el-Fna tér, a Koutoubia mecset, a Bahia Palota és a Majorelle-kert rengeteg látogatót vonzanak a világ minden tájáról.

Marrákes történelmi városrésze az UNESCO világörökségének listáján szerepel.

A város két részre oszlik: a Medina, a történelmi városrész, az óváros, és a modern, európai stílusú negyed, amit Gueliznak vagy Ville Nouvelle-nek (vil nuvel) hívnak. A Medina tele van kanyargós, szűk utcákkal és helyi üzletekkel, amelyeknek egyedi a hangulata; itt található a nagy Djemaa El-Fna tér is, ahol sok hotel van, és ahol turisták, helyiek és árusok gyűlnek össze. Ezzel szemben Guelizben modern éttermek, gyorsétterem-láncok és nagy márkaboltok találhatók.

A helyiek igyekeznek gyorsan meggazdagodni a turisták megkárosításával. Ez a mentalitás annyira elterjedt, hogy még a marokkóiak is gyakran megtapasztalják, így a várost sokan "Marrakech, Arnakech"-nek hívják, ami franciául rímel és azt jelenti: "Marrákes, Átverés".

Marrákes lakossága etnikailag változatos, de a többséget két fő csoport alkotja, kb. fele-fele arányban:

Berberek: A berberek (amazigh néven is ismertek) Észak-Afrika őslakosai, és a berber kultúra, nyelv és hagyományok erősen jelen vannak Marrakeshben, ahogy Marokkó más részein is. A városban sokan berber származásúak, különösen a környező hegyvidéki régiókból származó családok. Tehát a berberek nem arabok, jóllehet a többségük arabul beszél. De vannak akik a berber nyelvet beszélik. Szóval Marrákeshben ne arabozzunk le egyetlen helyit sem, mert lehet, hogy éppen berber.

Arabok: A másik jelentős etnikai csoportot az arabok alkotják, akik a 7. századi arab hódítás óta jelen vannak Marokkóban. Az arab kultúra és nyelv, különösen az arab-iszlám hagyományok, mélyen beágyazódtak Marrakesh mindennapi életébe.

A városban emellett kisebb számban afrikai bevándorlók, valamint gyér számban európaiak és szefárd zsidók élnek. Marrakesh multikulturális történelme miatt a város lakossága etnikailag és kulturálisan sokszínű, amely tükröződik a nyelvekben, ételekben és építészetben is.

Marrákes körülbelül 170-190 kilométerre fekszik az Atlanti-óceán partjától, attól függően, hogy melyik tengerparti városba szeretne eljutni.

Essaouira: Marrákestől körülbelül 175 kilométerre fekszik nyugatra, ez a legközelebbi óceánparti város. Autóval vagy busszal körülbelül 2,5-3 óra az út.
Agadir: Ez a nagyobb, modern tengerparti város Marrákestől délre található, körülbelül 250 kilométerre. Az utazás autóval 3-4 órát vesz igénybe.

Ezek a városok népszerű úti célok azok számára, akik Marrákesből szeretnének az óceánpart közelébe jutni.

A helyieknek a havi átlagos bére 2025-ben: 155,000 HUF-nak megfelelő dirham

Marrakesh nevének eredete a berber nyelvből származik. A város eredeti neve "Mur Akush" vagy "Amurakush", ami a berber nyelvben azt jelenti: "Isten földje" vagy "Isten országa." A név később az arab nyelvben "Marrākush" formára változott, majd a nyugati nyelvekben "Marrakesh" alakban terjedt el. Történelmi jelentősége miatt Marrakesh nevéből származik az ország, Marokkó neve is.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

No persze, a Djemma El Fnaa (főtér) késő esti forgataga, a fényei, zajai, szagai, életképei
A misztikus, mágikus légkör, a hangulatos házak sokasága
A szuk (bazár) kacskaringós folyosói
A frissen facsart narancslé túlságosan csábító olcsósága (2-3 dl: 4-10 dirham, ami körülbelül 150-380 forintnak felel meg)
Mentás tea az Argana és a café Glaciers kávézókban
A Koutoubia mecset körüli utcaképek
Baromság az egész, de engem elvarázsolnak, mesevilágba visznek a főtéri kigyóbűvölők (egész szépek ezek a kobrák)
A Qzadria tér és közvetlen környéke a kicsi műhelyekkel
A legalább 500 éves zsinagóga a Mellah negyed közepén (nem könnyű megtalálni)
A 12. századi Kasbah mecset és minaret, még ha a mecsetbe nem is mehettünk be hitetlen, azaz gyaur kutya létünk miatt
A Menara repülőtér frontoldalának építészeti bravúrja
Amikor az amúgy bámulatos Bahia palota vécésnénije egyenként, szakszerűen, komótosan számolgatta, hogy hány darab (levél) vécépapírt adjon át nekem (türelmetlenül vártam). Persze csak utólag vicces...

Nem tetszett

Túl sok a turista (miattam is)
Az amúgy gyenge alkudozási képességeimet feszítő rengeteg próbatétel
A zsebtolvajok miatti indokolt aggodalom
A főtér oldalán, a konflisok parkolójánál a lócitromok intenzív bűze, és a lábunk elé tornyosuló kupacok közötti szlalomozás kényszere
A koldusok pimaszságai, a zaklatások, a túl sok önkéntes és "önzetlen" idegenvezető
A gyomorrontás kockázata miatti folytonos aggodalom (megúsztuk)
A hanyag szolgáltatások miatti idegeskedés
Amikor éppen, alternatíva híján a piaci guggolós rötyi használatára kényszerültem, és becsukott szemmel kellett elkerülni a látványt.
Hogy a barátnőm fenekét idegen hímneműek megpaskolták, és a jelenlétemben is sziszegtek, beszóltak neki (igaz a válla ledéren kilátszott)
Bár mondogattam az árusok leszerelésére azt, hogy Lá, sukrán (azaz köszönöm, nem), de ez sem bizonyult hatékonynak
A sikátorokban száguldozó mopedesek agresszivitása, a gyalogosok semmibevétele (egybe kell írni)
A ,,Handmade" portékák legalább fele Made in China

Vélemények

,, Pimaszok, tolakodóak az árusok, az önjelölt idegenvezetők. A turizmus teljesen elrontotta a helyieket, kapzsivá, simlissé tette őket. Nem vagyok egy nagy állatvédő, de a turistáknak szóló mutatványokra használt állatokat láthatóan rosszul tartják. Viszont lenyügözők a színek, a hangulatok, az illatok, a palotaudvarok, és meglepően sok a színvonalas étterem." (Lacó)

Marrákes rendkívül népszerű turisztikai célpont – olyannyira, hogy néha talán túl népszerűnek is tűnik, amikor az ember izzadt amerikai és német turisták közé szorulva próbálja, többnyire sikertelenül, megtalálni az utat az óvárosi bazárban. De nemcsak turisták vannak ott: még a leglátogatottabb részeken is sok helyi él és dolgozik, így velük is könnyen össze lehet akadni a tömegben – bár érdemes emlékezni rá, hogy ez mozlim ország, és a fizikai közelségnek is megvannak a maga kulturális határai.

xxx

Marrákesben általánosságban véve elég olcsók az árak, annak ellenére, hogy nagyon turistás város. Egy egyszerűbb étteremben egy főétel körülbelül 100 marokkói dirhamból kijön fejenként, ami tényleg kedvező. Egy pohár friss gyümölcslé pedig körülbelül 5 dirham.

A múzeumokba és a legtöbb látnivalóhoz belépődíjat kell fizetni – általában ez is 100 dirham körül mozog személyenként. És bárhol járunk is, Marokkóban se próbáljunk utcán pénzt váltani.

Nagyon sok helyen nem fogadnak el bankkártyát vagy hitelkártyát, így elengedhetetlen a készpénz. Bankautomatát sok helyen találni, de nem mindig megbízhatóak. Én legszívesebben olyan ATM-et használtam, ami közvetlenül egy bankfiókhoz tartozott, és akkor mentem, amikor a bank nyitva volt. Így ha valami gond van – például az automata megeszi a kártyát, ahogy velem is történt –, be lehet szaladni segítséget kérni. Én is így tettem, kézzel-lábbal mutogattam, hogy a gép „megette” a műanyag lapomat. Egy kis tanácstalanság után végül hátulról kinyitották a masinát, kiszabadították a kártyát, és visszaadták. Csak ennyit mondtak: „no work” – viszont arra nem voltak hajlandók, hogy ezt kiírják. Talán feldobja a napjukat néhány pánikoló turista.

Összességében Marrákes olcsó helynek számít, de érdemes előre utánajárni, mennyibe kerülnek a dolgok, nehogy meglepetés érje az embert. (A. D., 2025)

Marrákes maga az igazi KELET: hangos, kaotikus, színes, bűzös, szemetes, mégis lenyűgöző, vidám, őrült, egyszerre barátságos és nyers. Az utcákon mindenki árul valamit; a piacot elárasztja a kínai tömegáru, miközben az autentikus marokkói termékek a piac szélére szorultak. Látogatásunk során megnéztünk három múzeumot: egy régi medreszét (Korán-iskolát), egy hagyományos tárgyakat bemutató múzeumot és egy történelmi vízgyűjtő medencét.

Kaotikus, szennyezett, bűzős, mégis Marokkóban a legnépszerűbb. Mindenkinek érdemes megnéznie, aztán eldönteni, megérte-e. Egy délután és egy este bőven elég, de az éjszakai ételpiac mindenképp emlékezetes élményt nyújt – egyszer.

10 napot töltöttünk a kedvesemmel Marokkóban. 5 nap Marrakesh és 5 nap Agadír.

A marrakeshi emberek nagyon durvák.... Meglátják hogy fehér vagy és szor 5 az ár.... Mindenki tukmálja erőszakosan a termékét.... Sötét sikátorokba gyűltek körénk és 30 ezer forintért kellett venni egy 3 ezer forintos sálat, csak hogy ne bántsanak minket. Ha az utcán ránézel valakire, azonnal jön, és pénz kell neki. A főtéren lévő állatkínzókról ne is beszéljünk. Ja, és nem pénzérmét, hanem legalább papírpénzt követelnek!
Módszeresen 5 nap alatt kifosztottak minket... A gyerekek lopnak az utcán nagyon durván, mindenki figyeljen rá oda.
A kedvesemet az Ouzoud-vízesésnél megharapta egy majom, mert ugye ott is venni kell mogyorót, sőt a helyiek nyomják a kezedbe, majd várják érte a sok dirham-ot. Azt mondták semmi baj a harapással, ez ugye ott semmiség (szerintük).
Másnap fájt neki, úgyhogy nem hagytuk, hogy nagyobb baj legyen.
Röviden írom: a kedves marrakeshi taxisok mikor meglátták, hogy hova akarunk menni mindig a dupláját mondták, sőt volt olyan is, aki konkrétan megkérdezte, hogy mennyit ér a kedvesem élete.
Természetesen Marrakeshben nem kapta meg az oltást. Az összes orvos,assziszt ens szégyellheti magát. Úgy írtak fel tetanuszt neki, hogy mondták: már fölösleges. 😞 Csak a pénz pénz pénz mindenkinek.. Volt olyan orvos, aki elküldött minket egy ráncfelvarrásra... Hogy majd ott lesz veszettség elleni vakcina. SZÁNALOM EGÉSZ MARRAKESH (2023)

ehhez egy hozzászólás:

Én többször is jártam Marrakeshben, sőt, az ottani síkátorban bérelt autót vezettem, parkoltam. Rögtön segített egy fiatal, hogy elkisér a szállásig. Természetes az arab, afrikai világban, hogy baksist kér érte.

Nem kőtelező sehol semmit megvenni, nem kell kézbe venni, alkudozni rá, egyszerűen el kell sétálni tovább. A magatartásuk nem erőszakos, hanem erőltető, hogy vegyél, de olyan, hogy tényleg bántsanak valakit, nincs.

A téren sok a zsebtolvaj, ez még Európában is igaz, jönnek a kígyós fiúk és kőzben a haverjuk próbál lopni. De ezek ellen nagyon egyszerűen lehet védekezn.

A gond, hogy az európai ember nem ehhez a stílushoz szokott, hangosak, ettől megijed.

A majmok csak azt harapják meg akinek a kezében a kaja, és nem adja oda. Ha nem akartatok etettni, minek fogadtátok el, hogy a kezetekbe tegyék? Erre elég, ha lefelé tartod a kezed, és nem tudja beletenni.

Marrakeshbe éjjel érkeztünk (megéri a Booking-on a sofőrszolgálatot igénybe venni 4000 Ftért), és utazásunk fő központját ez a város adta. Visszatekintve is úgy érzem, hogy Marrakeshben (vagy onnan elérhetően) minden megvan, ami Marokkóban esszenciális, a városban is rengeteg a látnivaló és a hangulat itt volt nekünk a legigazibb. Mi ezeket néztük meg Marrakeshben:
Secret Garden, Jardin Majorelle, Ben Jussuf gimnázium, Bahia Palace, bőrcserző műhelyek, Jemaa el Fna tér (itt minden napszakban érdemes egyszer megfordulni. (2022)

"Marrakesh izgalmas és varázslatos város. Talán itt összpontosul leginkább a kultúra, a történelmi emlékekkel és az igazi marokkói életérzéssel. Ha valaki az országban jár, ezt a várost ne hagyja ki!

Tipikus terrakotta színekből épült házak jellemzik a várost. Egységes, de mégsem egyhangú. A narancssárga minden árnyalata felsorakozik, még az új, modern épületek sem lógnak ki a sorból. A melegséget sugárzó házak általában 3-4 emeletesnél nem magasabbak, így mindenhonnan jól látszik a város jelképe, a Koutoubia mecset.

Marrakesh egy sportos város, nagyon sok helyen látni elkerített sportpályákat és focizó gyerekeket. Sok futballcsapat is van, akik itt készülnek a szezonra. Amúgy pedig lehet mondani, hogy Marokkó focirajongó ország, megszállottan drukkolnak a nagy kluboknak. Barcelona az abszolút favorit.

Fez után Marrakesh-nek van a legnyüzsgőbb belvárosa. Ahogy lemegy a nap, a város életre kel, és mintha egy másik világba csöppennénk. A város legnagyobb és leghíresebb terét a Jemma El Fna teret ellepik az utcai árusok és mutatványosok. Találkozhatunk itt jósokkal, kígyóbűvölőkkel, lovashintóval, pórázon sétáltatott majmokkal és az árujukat földről kínáló gyerekekkel is.

Aki egy kicsit idegenkedik a tömegtől és a nyüzsgéstől, annak az egyik kávézó tetőteraszát ajánlom, lévén onnan fentről nagyszerűen látszik az izgő-mozgó kavalkád.

A piac (souk) jellemzően mesterségenként van tagolva, és kis közösségekbe szerveződve dolgoznak. Ott helyben készítik portékáikat, egymás hegyén-hátán, földön ücsörögve, vagy aki ahol talál helyet... A piaci forgatag magával ragadó!

Két kertje van, amit érdemes meglátogatni. Az egyik a Menara kert, ami lényegében egy 120 hektáros olajfaliget. Ide ingyenes a belépés. Tiszta időben jól látni a mögötte magasodó Atlasz-hegységet. Szabadidőparkként használják a helyiek, sokan járnak ide sportolni, futni. Sok a kóbor macska és kutya, akik falkába rendeződve lófrálnak és kunyerálnak. De egész Marokkóra igaz, hogy nem bántják az állatokat, etetik és szabadon hagyják őket, ezért nem félnek az emberektől, és nem is támadnak." (Orsi)

A város peremén új negyedek emelkednek, tele helyi építészeti elemeket idéző bérlakásokkal és ízléses villákkal. A vasútállomás modern és impozáns, nemrégiben épült. Szállásunkat a medinában foglaljuk le, nem messze a híres Djemaa El Fna-tól, azaz a Lefejezettek Terétől.

Sétára indulunk az ismerős környéken: a téren számozott lacikonyhák várják a vendégeket, a kínálat a kuszkusztól a főtt birkafejig terjed. Jövendőmondók és mesemondók, kígyóbűvölők kobrákkal és szarvas viperákkal, színes ruhákba öltözött berber vízhordók, tűznyelők szórakoztatják a tömeget. Egyik oldalon a frissen facsart narancslevet árusító standok sora, halmokba rakott gyümölcsökkel, háttérben pedig a kivilágított Koutoubia mecset emelkedik.

Másnap városnézés következik: céltalanul bolyongunk a souk (bazár) és a medina szűk utcáin, átadva magunkat a város hangulatának. Később meglátogatjuk az Ali Ben Jussufról elnevezett medreszét, az egykori vallási iskolát, amely ma múzeumként működik, és a mellette található városi múzeumot is felkeressük.

Marokkóban Marrákes a kedvencem. Ha az ember néhány napot eltölt ott, és felfedezi a város rejtett zugait, kíméletlenül izgalmas , mély bepillantást nyerhet egy egzotikus világba.

Marrákesben könnyen belefuthatunk olyan pocsolyákba, amelyek tartalmáról jobb nem tudni, vagy olyan sikátorokba, amelyek nyomornegyedbe vezetnek, mocskos falú házakkal, sarkokban felhalmozott szeméttel és terjengő bűzzel. Ajánlott a zárt lábbeli...

Marrákes nem a legszebb város, de unatkozni biztosan nem fog az ember. Ha megőrzöd a nyugalmad, minden rendben lesz. Ami számomra különösen emlékezetes maradt, az a hófödte Atlasz-hegység látványa néhány tetőteraszról – lenyűgöző. Élvezd!

Néhány jó tanács:

– Ne dőlj be az utcai "idegenvezetőknek".
– Ne fizess az elsőként mondott ár alapján.
– Ne indulj el vásárolni aprópénz nélkül.
– Ne feledd, hogy egy muszlim országban vagy – légy tiszteletteljes a helyi szokások iránt.

Ata fotója

Nem véletlenül becézik a várost a Dél Gyöngyének – idővel magával ragad az atmoszférája. A mór építészet mesterművei, a mecsetek, minaretek, paloták, háremek és vallási iskolák sokszínűsége, a víztározók, szökőkutak, belső kertek, olajfaligetek nyugalma harmonikusan találkozik az óváros nyüzsgő utcáival, piacaival, műhelyeivel, kávézóival és éttermeivel.

Nem minden muszlim nő visel hagyományos öltözetet, hiszen Marokkó a kelet legnyugatibb országa.

,, Nekünk pozitív csalódás volt az, hogy a helyiek nagyon kedvesek, persze vannak erőszakosabb árusok, de őket figyelmen kívül kell hagyni, viszont nekünk fizetség nélkül is többen segítettek az utcákon, nem találkoztunk zsebtolvajokkal sem.

A főteret mi nem szerettük, és nem fotóztuk le se a majmokat, se a kobrát, se semmit, nem csak azért, mert fizetni kellett volna érte, hanem mert szerintem ez állatkínzás, és nem támogatom. (f.a., 2020)

Marrákes nevezetességeiről külön oldalon írunk, itt: https://utikritika.hu/marokko/marrakes/latnivalok. De azt javasoljuk, hogy előbb olvassák el alább a praktikus információkat, mert azok nagyon fontosak.

Időjárás

Marrákes időjárása mediterrán-száraz jellegű, meleg, száraz nyarakkal és enyhe telekkel. Az évszakok közötti eltérések a hőmérséklet és a csapadék mennyiségében mutatkoznak meg. Itt van egy áttekintés az évszakokról:
Tavasz (március–május):

Hőmérséklet: A nappali hőmérséklet 20–30°C között mozog, az éjszakák hűvösebbek (10–15°C).
Csapadék: A csapadék mennyisége tavasszal alacsony, de előfordulhatnak esős napok.
Jellemzők: A tavasz kellemes, a virágzó növényzet miatt különösen szép időszak a látogatásra.

Nyár (június–augusztus):

Hőmérséklet: Rendkívül forró, a nappali hőmérséklet gyakran eléri a 40°C-ot vagy még többet. Az éjszakák viszonylag enyhébbek (20–25°C).
Csapadék: Nyáron szinte semmi eső nem esik.
Jellemzők: A nyár Marrákesben rendkívül meleg, így a turisták többnyire a hajnali és esti órákban fedezik fel a várost. A délutáni órákban érdemes árnyékban maradni.

Ősz (szeptember–november):

Hőmérséklet: Hasonló a tavaszhoz, a nappalok 25–35°C körüliek, míg az éjszakák lehűlnek 15°C köré.
Csapadék: Október-novemberben egyre gyakrabban eshet az eső, de általában mérsékelt mennyiségben.
Jellemzők: Az ősz kellemesen meleg és száraz, így ez az egyik legideálisabb időszak a látogatásra.

Tél (december–február):

Hőmérséklet: A nappalok hőmérséklete 15–20°C között van, az éjszakák hűvösek, akár 5–8°C-ig is lehűlhet a levegő.
Csapadék: A tél a legcsapadékosabb időszak, különösen január a legnedvesebb hónap.
Jellemzők: Bár hidegnek számít marokkói viszonylatban, az európai látogatók számára még mindig enyhe tél, de a csapadék miatt nem mindig ideális.

A legcsapadékosabb hónap:

Január a legcsapadékosabb hónap, de az éves csapadékösszeg Marrákesben nem túl jelentős, így ez nem riasztja el jelentősen a látogatókat.

Optimális időszak a látogatásra:

Tavasz (március-május) és ősz (szeptember-november) a legjobb időszakok Marrákes meglátogatására, mivel az időjárás kellemesen meleg, de nem túl forró, és a csapadék is minimális.

Érkezés

Érkezéskor – egy túl koránra időzített budapesti járattal, hajnali 6-kor – kezdetét vette az első a sok nehezen átlátható helyzet közül. Kiderült, hogy lettek volna későbbi járatok is, de erről az utazási iroda nem szólt – köszönet érte. A reptéren elvileg egy taxi várt volna ránk, de miután átverekedtük magunkat az útlevélellenőrzésen és a vámon, a terminálban taxi sofőrök tömege fogadott névtáblákkal – de úgy tűnt, minket épp senki nem keresett.

Éva kiment körülnézni, én pedig maradtam az egyre jellemzőbb szerepemben: a csomagőrként, amely néha sörözéssel is jár – bár Marrákesben nem így volt. Kint még több taxis nyüzsgött, de a mi emberünknek nyoma sem volt. Éva megpróbált visszajönni az épületbe – és itt jön a fontos rész –, de nem engedték be újra. És mivel Éva az az Éva, nem hagyta annyiban, és egyszerűen átnyomult a biztonsági őrön, aki erre feldúltan utánaeredt, és kifejezetten goromba lett mindenkivel, vele, velem és valószínűleg mindenkivel, aki a közelben volt. Szerencsére – mint később kiderült – ez az eset inkább kivétel volt, nem a jellemző helyi viselkedés.

Fontos tanulság: ne hagyd el az érkezési terminált, ha nem vagy teljesen biztos benne, hogy nem akarsz visszamenni, mert az visszafelé nem biztos, hogy lehetséges. Elméletileg meg lehetne győzni az őröket, de humorérzékük nincs – sőt, talán csak józan ész sem –, így erősen ellenjavallt az erőfitogtatás.

Jegyzet magamnak: kérjek visszatérítést a nem létező taxiszolgáltatásért. Akkor még nem tudtam, de kezdett kirajzolódni egy bizonyos mintázat…

Szerencsére kint van egy hivatalos taxi-stand pult, ahol megmondod, hová mész, kifizeted a viteldíjat, kapsz róla egy nyugtát, amit a sofőrnek kell odaadni. Mi éppen véletlenül Euros készpénzt hoztunk, és 16 eurót fizettünk a medina falának hozzánk legközelebbi kapujáig. A visszajárót dirhamban kaptuk, és a pultnál kicsit beszéltek angolul, franciául, feltehetően arabul és berberül is – bár én nem tudom megkülönböztetni.

A taxi ára nagyjából átlagos volt – nyilván a helyiek kevesebbet fizetnek, de az élet túl rövid ahhoz, hogy az apró összegeken vitatkozzunk.

A taxi elvitt minket a Bab L’Ayadi nevű városkapuig. Amit viszont senki nem mond el előre: ha átlépsz egy ilyen kapun a medinába (óváros), egy igazi labirintusba csöppensz, ahol szinte nincsenek utcanév-táblák, és a házaknak sincsenek számai. (A. D. 2025)

Szállás

Marrákes szálláslehetőségek széles választékát kínálja, a városon kívüli sátortáboroktól kezdve az olcsó hosteleken és hoteleken át – amelyek lehetnek bájosak vagy kevésbé vonzóak – egészen a luxuskasbahokig, amelyek gyönyörű kertekben helyezkednek el, vagy a hagyományos riádokig (belső kerttel rendelkező hotelek). Bármilyen szállást is választasz (vagy amit megengedhetsz magadnak), mindenképp érdemes meglátogatni egy riádot, hogy megcsodáld ezt a lenyűgöző építészeti stílust. A legtöbb riádvezető szívesen körbevezet, ha épp nem túl elfoglaltak, és néhány riádban még ebédet vagy vacsorát is foglalhatsz, ha az nincs privát bérbe adva. Például érdemes megnézni a Riad Cinnamon, a Riad Laksiba és a Riad Papillon helyeket.

Három fő terület van a szálláshelyekhez: a Medina, Guéliz (más néven Ville Nouvelle) és a város környéke. A Medinában található a legtöbb nagyon olcsó hotel és riád (kis paloták), míg Guéliz sokkal csendesebb, és a legtöbb szálloda közepes árkategóriájú (zuhanyzóval a szobában, reggelis szolgáltatással). A Guélizből a Medinába való taxizás körülbelül 10-15 dirhamba kerül, de a forgalmas időszakokban (esték, hétvégék) sok időt vehet igénybe.

A város környékén találhatók a nagy turisztikai hotelek, amelyeket általában az utazási irodák ajánlanak. Ezek távolabb lehetnek a medinától és a város többi részétől, de nagy úszómedencékkel, éttermekkel és számos szolgáltatással rendelkeznek.

Marrákes szállásválasztásánál az óváros (Medina) és az újváros (Gueliz) közötti különbségek alapvetően meghatározzák az élményedet, ezért érdemes átgondolni, hogy mi a fontos számodra az ott-tartózkodásod alatt.

Az óvárosban, a Medinában való szállás legnagyobb előnye az autentikus marokkói élmény. A szűk, kanyargós utcák, a történelmi épületek és a helyi piacok hangulata mind magával ragadó. Sok hotel, különösen a riádok – hagyományos marokkói házak, belső udvarral – fantasztikus légkört biztosítanak. Ezek a szállások gyakran gyönyörűen díszítettek, és közvetlenül a helyi élet szívében találhatók, ami remek lehetőség arra, hogy közvetlen kapcsolatba kerülj a kultúrával és a helyi élettel. A Djemaa El-Fna tér közelében található szálláshelyek különösen kényelmesek, hiszen a főbb látványosságokhoz és a bazárhoz közel helyezkednek el. Ugyanakkor, a Medina szűk utcái és a zsúfolt piacok miatt könnyen elveszhetsz, a forgalom is kaotikus lehet, és az esti csendet itt gyakran felváltják a turisták, árusok és helyi lakosok nyüzsgése. Továbbá, autóval való közlekedés szinte lehetetlen a Medinában, így ha bérelt autóval utazol, parkolási lehetőség nem mindig adott közvetlenül a szálláshelyed mellett.

Az újváros, Gueliz, ezzel szemben modern, európai hangulatú. Ha inkább a nyugodtabb, rendezettebb környezetet preferálod, a Gueliz ideális választás lehet. Itt találhatók a modern szállodák, nagyobb éttermek, kávézók és bevásárlóközpontok, ami kényelmesebb és strukturáltabb élményt nyújt. A modern közlekedési infrastruktúra könnyebbé teszi az autóval vagy taxival történő közlekedést, és itt kevésbé érzed magad „zsúfoltnak”, mint a Medinában. Azonban itt elvesztheted az autentikus marokkói élet közvetlen élményét. Ha inkább az éjszakai életet, a nyugodtabb környezetet vagy a modernebb szolgáltatásokat keresed, Gueliz kényelmesebb lehet.

Marrákesben a szállásválasztásnál fontos, hogy figyelembe vedd, milyen típusú élményt keresel. Ha a helyi élet közepén szeretnél lenni, és szereted a pezsgést, a Medina tökéletes lehet. Viszont, ha inkább a modern kényelmi szolgáltatásokra, nyugalomra és könnyebb közlekedésre vágysz, akkor Gueliz jobban megfelel az igényeidnek.

Ha az Újvárost választod, akkor érdemes tudni, hogy:

Az újvárosból, Guelizból általában 10-15 perc alatt el lehet jutni a Medinába, attól függően, hogy pontosan honnan indul és milyen közlekedési eszközt választ.

Taxi: Ez a leggyorsabb és legkényelmesebb módja az utazásnak. A taxi Guelizból a Medina bejáratáig, például a Djemaa El-Fna térhez, körülbelül 10-15 perc alatt ér oda, ha nincs jelentős forgalom. A viteldíj 2024-ben általában 20-30 dirham körül mozog, de érdemes előre megállapodni a sofőrrel, vagy ragaszkodni a taxióra használatához.

Gyalog: Ha szeretnél sétálni, a Gueliz és a Medina közötti távolság körülbelül 2-3 kilométer, amit 25-30 perc alatt meg lehet tenni gyalog. Ez a séta lehetőséget nyújt arra, hogy útközben láss egy kicsit a város különböző részeiből.

Busz: A helyi buszjáratok is rendelkezésre állnak, és olcsóbb megoldást kínálnak, de a buszok néha zsúfoltak lehetnek, és a menetrendek kevésbé kiszámíthatók. A buszokkal való utazás általában 20-30 percet vehet igénybe, attól függően, hogy milyen gyorsan halad a forgalom.

Mindkét városrész könnyen elérhető egymásból, így a Medina és Gueliz közötti utazás viszonylag egyszerű.

A legtöbb turista taxival érkezik Marrákesben a szállása közelébe, de az óvárosban található szűk utcák miatt a hostelekhez és riadokhoz (régi házakban kialakított szállások) általában nem lehet közvetlenül autóval eljutni. Ilyenkor a taxiból kiszállva a turista a Google-térkép alapján nekivág, hogy megtalálja a szállást, ami elméletileg a következő sarkon van – de hamar eltéved a medina bonyolult utcahálózatában. Ekkor bukkan fel egy „segítőkész” helybéli, aki készségesen felajánlja, hogy odakíséri. Meg is teszi, bár gyakran felesleges kerülőket tesz, majd a végén közli, hogy a szolgáltatásért 10-20 eurót kér. A turista, akit ez meglep és kellemetlen helyzetbe hoz, vitatkozni kezdhet, de végül általában fizet valamennyit, rossz szájízzel kezdve így a tartózkodását. Ezért saját tapasztalatom alapján azt javaslom, hogy érdemes beruházni a reptéri transzfer árába – a lelki nyugalom megéri.

Marrákes számtalan riádja közül nem volt könnyű választani, mert szinte mindegyik lenyűgözően szép. A riád szó eredetileg kertet jelent, de valójában egy hagyományos marokkói háztípust takar, amelynek központjában egy zárt udvar található, tele növényekkel, szökőkúttal vagy akár egy kis medencével. Szinte minden riádhoz tartozik tetőterasz, ahol reggelit szolgálnak fel, és ahol kellemesen lehet pihenni.

A riád egy olyan szállástípus, amely egy hagyományos házat jelöl, ahol a szobák egy központi udvar körül helyezkednek el. Ezek a városokban gyakran előforduló szálláshelyek a foglalási oldalakon szemet gyönyörködtető fotókkal hirdetik magukat. A valóság azonban általában valamivel szerényebb: a látványos díszítések többnyire gipszből készült faragványok, de így is megőrzik kellemes megjelenésüket.

Mivel ezek régi épületek, a hangszigetelés szinte nem létezik, és a helyi klíma hőingadozása miatt a hőszigetelés is hagy némi kívánnivalót maga után.

Érdekességként megemlíthető, hogy a hálórész és a fürdő elkülönítése gyakran a helyi szokásokhoz igazodva történik, ahogy az alábbi képen is látható.

,, Egy riadban (ez egy hagyományos háztípus közepén nyitott kerttel) foglaltam ágyat egy női 8 személyes szobában, ami nagyon jó választás volt. Volt saját tetőtéri terasza, bár, étterem, hangulatos enteriőr, medence, pálmafák, szobán belüli fürdő, praktikus ágyak. Egyetlen negatívuma volt, hogy a bazár közepén helyezkedik el. (2020)" forrás

A szállásunk az óváros szívében, a medinában, egy tradicionális riád volt. Az autentikus riádoknak azonfelül, hogy egyedi élményt nyújtanak, külön kulturális értékük van. Az ott eltöltött éjszakák jelentősen hozzájárultak a marokkói utazásunk eredetiségéhez.
A riád szó kertet jelent, de a kifejezést tipikusan olyan négyzet alaprajzú marokkói házakra használják, amelyeknek a közepén egy belső terasz, udvar található szökőkúttal, esetleg medencével.

A riád egy zárt építmény, amit nagy falakkal izolálnak a külvilágtól. Nincsenek ablakai az utcára, így védik a melegtől, a portól, a zajtól a belső teret. Az udvar feletti tér teljesen nyitott, onnan áramlik be a fény a házba. A többi rész, a folyosók, a szobák sejtelmes fényben úsznak. Kis mozaikos lámpával világítják meg őket. A nyitott tér tetszőlegesen, évszaknak megfelelően árnyékolható, vagy a hideg ellen áttetsző ponyvával takarható. A ház központi része a szökőkút köré szerveződik, nappalit, társalgót, étkezőt rendeznek be az alsó szinten. Az emeleti részen a hálószobák kapnak helyet, míg a tetőn hagyományosan teraszt alakítanak ki.

Egy riád akár öt emeletes is lehet, de Marrakech óvárosában ezt korlátozzák, itt kétszintesek.
A kulturális örökség megőrzése érdekében egyre több riádot renoválnak, modernizálnak. A nyugatiak felvásárolják, és második otthonukká teszik. A riádhoz személyzet is tartozik, akik kérésünkre hagyományos marokkói reggelit is készítenek, ami külön kulináris élmény. (2023)

A taxi egészen a helyi Bab (kapu) L’Ayadiig vitt minket. Amit viszont senki nem mond el előre, hogy amint belép az ember ezeknek a kapuknak az egyikén a medinába (az óvárosba), egy olyan sikátorrengetegben találja magát, ahol szinte soha nincs utcanév, a házakat pedig nem számozzák.

A környékbeli gyerekek azonnal felajánlják, hogy segítenek megtalálni a riádot – a legtöbb szállás ugyanis ilyen belső udvaros, kisebb-nagyobb házban van az óvárosban.

A gond csak az, hogy akkor is segíteni akarnak, ha fogalmuk sincs róla, hová tartasz, és ilyenkor újabb gyerekeket vagy járókelőket is bevonnak. Mindez pedig – még ha nem is sokba kerül – nem ingyenes. Végül, némi kábultsággal és tanácstalansággal fűszerezve, többnyire sikerül célba érni.

A mi riádunk egy teljesen jellegtelen sikátor végében volt, ahol az első élményünk az volt, hogy nehézséget okozott a haladás az építkezési törmelék és a lépcsőkön lemosott víz miatt. És hogy a történetet ne ragozzuk túl: a lefoglalt, saját fürdős szobánk még felújítás alatt állt, és eleve csak másnaptól lett volna szabad. A szoba, amit kaptunk, olyan pici volt, hogy egy macska alig tudott volna megfordulni benne – és szekrény sem volt, ami pedig még fontosabb: saját fürdő sem. Ez utóbbi egyáltalán nem mellékes.

Szállásfoglaláskor érdemes minél közelebb keresni valamit a nagy térhez, a Place Jemma El Fnához. Azt is jó előre átgondolni, hogyan fog visszajutni az ember este. Sötét sikátorokon bolyongani éjjel nem túl kellemes, úgyhogy érdemes olyan helyet választani, ami valamelyik belsőbb, de szélesebb úton van. Ezek tulajdonképpen szintén sikátorok, de legalább közvilágítás van, és általában emberek is járnak rajtuk – autó viszont nem.

A nagy tér állítólag zajos, de nekem teljesen rendben volt. Azt is próbáljuk meg elkerülni, hogy olyan szállást foglaljunk, amelyhez át kell vágni a szúk (bazársor) zegzugain. Ha lehet, inkább olyat válasszunk, ami egy könnyen beazonosítható, nagyobb sikátorra nyílik, közel a térhez.

Valójában a legtöbbször csak úgy tudtam eligazodni, hogy előbb megkerestem a nagy teret – onnan már nagyjából ki lehetett tájékozódni.

Az első riádunk két főre, 25 napra, budapesti repülőjeggyel együtt körülbelül 720,000 HUF-ba került. Ma már látom, hogy ez túl olcsó volt. A szállás szinte mindentől távol esett, fűtés gyakorlatilag nem működött, és az egész hely eléggé lepukkant volt.

Három éjszaka után azt mondtuk, elég, és hajnali négykor foglaltam egy jobb helyet. Sajnos a legtöbb szálláshely már foglalt volt, így végül egy egykori palotában kötöttünk ki, 1,200,000 HUF-ért, 22 napra. Ahogy sejthető, ez már egy négycsillagos hely volt.

Csakhogy a négy csillag nem mindig jelent valódi kényelmet. Március volt, a fűtés itt sem működött rendesen, a padlófűtés a fürdőben egyáltalán nem. Kaptunk ugyan egy sugárzós hősugárzót, ami sokat segített, de csak később tudtuk meg, hogy ez eredetileg a recepciós hölgyé volt, aki ezután reszketve ült az asztala mögött a tartózkodásunk végéig.

A hely ettől függetlenül látványos volt, bár kissé megkopott. Élveztem a hallban üldögélni, miközben a járókelők kíváncsian bekukucskáltak a hatalmas, nyitva hagyott fakapun. Már-már elhittem, hogy egy pasa vagyok a saját palotámban – ha nem lett volna olyan hideg mindenütt, és nem hiányoztak volna annyira a táncoslányok.

A reggelit a belső udvarban tálalták, ami sötét és hűvös volt, de ha az idő engedte, visszahúzták a tetőt, és beengedtek némi napfényt – ez sokat javított a hangulaton. Nem tudom, mennyire volt ez a reggeli jellemző más négycsillagos helyeken, de elég gyengének tűnt. Semmi gyümölcs, csak natúr vagy sajtos omlett. Egy angol vendég külön kért bele hagymát is, amit végül megkapott, mellé pár szem koktélparadicsomot – nem az omlettbe, hanem a tetejére.

A kávé felejthető volt, a croissant-hoz pedig gyorsaság kellett: ha elfogyott, nem hoztak újabbat. Volt még néhány szomorkás palacsintaféle és lencseleves is. Baconre és tojásra nem számítottam, de azért jobb reggelit reméltem. A lencseleves, bármennyire is meglepő reggeli ötlet volt számunkra, ha épp jó napot fogott ki a szakács, mégis ez volt a legjobb az egészből. (A. D. 2025)

Közlekedés

A városon belül a közlekedés vad, nyers. A szűk utcákon robogókkal száguldanak a gyalogosokra nézve könyörtelenül, akár a járdán is hajtva. A sugárutakon az autósok a közlekedési lámpák jelzéseit teljesne figyelmen kívül hagyják. A gyalogos átkelőket ne tekintsük biztonságosnak. Kipufogógáz tölti be a levegőt.

Hétvégén (ami ott a péntek és a szombat) a Medinához vezető főúton elképesztő nagy a közlekedési dugó s ilyenkor jobb inkább gyalog közlekednünk, ha nem a főtér és a medina közelében van a szálláshelyünk. A dugóban felsorakoznak mindenféle tragacs járművek.

Városon kívüli kirándulásokhoz érdemes lehet autót bérelni vagy autót sofőrrel bérelni.

A medina utcáin nem létezik az idilli, romantikus séta. Olyan sem létezik, hogy elkalandoznak a gondolataink. Az utcán való séta folyamatos figyelmet kíván, főleg gyerekkel.
Az autók, motorosok és a gyalogosok egy utat használnak. Nincsenek komoly közlekedési szabályok, minden jármű ott megy, ahol éppen elfér. Van, hogy a szűk utcán torlódás alakul ki, ilyenkor autós, motoros, gyalogos egyaránt megreked, gyalogosként állunk a dugóban.
Mindenki gyorsan hajt, sietnek, dudálnak, ha ütköznek, nem állnak le vitatkozni, hanem mennek tovább. Többször volt, hogy majdnem átmentek a lábunkon.
Zebra csak a főúton van. Hamar meg kellett tanulnunk, hogy ha szeretnénk átjutni egy forgalmas kereszteződésen, olyan nincs, hogy kivárjuk, míg nem jön senki, mert mindig jön. És olyan sincs, hogy megállnak, míg átmegyünk. Egyszerűen el kell indulni, és bízni a szerencsében. Amikor elindulunk, akkor sem állnak meg, hanem az utolsó pillanatban kikerülnek. Ez félelmetes látvány, úgyhogy nem kell odanézni. A nap végére egészen belejöttünk. (2023)

s.i. fotója

,, Alapvetőlegesen motoros vagyok. Vagy a sajátommal szántom az aszfaltot, vagy bérelek különböző helyeken. Itt is volt kontaktom, szerettem is volna, de mikor megérkeztünk Marrakeshbe és kiléptünk a vonatállomásról, a körforgalomban úgy telibevertek előttünk egy robogóst, hogy én szerintem szerencsétlen pára meg is halt. Vergődött még ott az aszfalton, majd elernyedt. A lányok azt mondták, hogy később már ült... hát én nem láttam. Jó jel volt, hogy itt most talán nem kéne.

A közúti közlekedés őrületes! Nem vagyok egy beszari alak, itt is megoldanám a szitut, de ha nem muszáj, akkor nem erőltetem. Mindenki, mint az ökör!

A taxisok teljesen önmaguk szabta tarifákkal dolgoznak, ami általában nekünk nem vészes. Viszont tudnak nagyon modortalanok, és bunkók lenni. Teljesen nyilvánvaló turistákról az utolsó bőrt is lenyúznák! Minden tripla áron pörög alapból. Kizárólag a fővárosban, Rabatban találkoztunk olyannal, akinek taxiórája is volt. Hát ő fillérekért dolgozott.

Marrakeshben szerencsére belefuttunk egy taxisba, Yusufba, aki 400 dirhamért körbe vitt minket az egész városon, elvitt minket minden nevezetességhez, és mindenhol készségesen várt ránk, akár órákat. ÉS itt nem volt „koáp” ... ő nem volt ilyenekben érdekelt, max az étteremtől vett le utánunk bizonyos százalékot, mert ugyan viszonylag drága hely volt, de fantasztikus!

Mi kértük, hogy vigyen minket egy jó helyre, ahol tradicionális marokkói kaját adnak, kényelmes, és nem gond, hogy ramadan van. Jól kommunkikált angolul, ami megint ritkaság. Ki lehet fogni, de ritka.

Itt a Hotel Almasban szálltunk meg, ajánlom. Egész európai hangulatú téma, jó áron, 15-30 dirhamra a Medinától. (Bonneville)

A medinában a taxik és autók nem közlekednek, néhány ritka „útszakaszt” leszámítva. Leginkább arra lehet szükség, hogy a városfalon kívül, egyik medina kaputól a másikig utazzon az ember. Általánosságban nem szoktak átverni, de mindig kérdezzük meg az árat, mielőtt beszállunk. Én általában körülbelül 100 dirhamot fizettem egy útért – valószínűleg ez jóval a reális ár felett volt, de mivel ritkán használtam taxit, nem nagyon foglalkoztam vele. (A. D. 2025)

Útlevél bemutatásával ingyen is bérelhetünk kerékpárt a városon belüli mozgáshoz. A Menara kertek, a Koutobia és a Menara Mall közelében vannak ilyen kölcsönző pontok. Van fizetős kerékpárkölcsönzés nagyobb választékkal.

A közlekedés 😅 nagyon kell figyelni hogy ne jöjjenek beléd. Plusz az emberek lelepnek az útra anélkül h körülnéznének. Városok között random teherautó jön szembe veled a te sávodban. Ha 2 sáv van legalább 4 autó tömörül egymás mellé. A körforgalomról ne is beszéljünk. (2022)

Toktok - V. Jancsi fotója

Marrákesben a közlekedési módok sokfélesége (taxik, lovaskocsik, robogók, kerékpárok...) miatt világos, miért kell óvatosnak lenni, amikor az ember a városban közlekedik. A forgalom kissé kaotikus, sok az autó, és kevés figyelmet fordítanak a gyalogosokra. Felesleges várni, hogy az autók megálljanak a zebránál: ne kockáztasson, mert nem fognak megállni. A város új részén (Guéliz) a rendőrök a kereszteződéseknél viszonylag hatékonyan irányítják a forgalmat a közlekedési lámpák mellett. Kerülje el, hogy autóval behajtson a medinába: az utcák nagyon szűkek, és gyakran zsúfoltak kerékpárokkal, robogókkal, gyalogosokkal és kocsikkal. Számos őrzött parkoló áll rendelkezésre, ahol leteheti járművét, de a forgalom olyan sűrű, hogy nyáron ritkán találni szabad helyet. A város most már túlzsúfolt, különösen a turisták miatt.

Néhány közlekedési tanács: éjfél és hajnali 5 óra között nem ajánlott közlekedni, mivel az utak gyengén vannak megvilágítva. Az autós közlekedés azonban biztonságosnak mondható. Kerülje, hogy éjszaka egyedül vagy ketten járjon a város utcáin, mivel egy ilyen nagyváros mindig rejteget némi kockázatot. Marrákes környékén a teherautókra és a nagy taxikra figyeljen, mivel Marokkóban a szabály: mindig a nagyobb járműnek van elsőbbsége! Az ideális az, ha a medinában, a régi városrészben száll meg, és gyalog közlekedik. Taxik és buszok járnak Marrákesen belül, és Agadirba, Essaouirába is eljuthat velük. Ha autót bérel, átkelhet az Atlaszon a Jebel Toubkalon keresztül (Ourika-völgy, Oukaimeden), és folytathatja útját Ouarzazate felé, hogy megcsodálja a dél-marokkói kazbahkat. Ez egy felejthetetlen élmény. Szánjon egy-két éjszakát ezekre a városokra, mert megéri őket meglátogatni.

Marrákesben érdemes idegenvezetőt választani a régi város felfedezéséhez, mivel az még a helyiek számára is labirintusnak számít. Marrákes bazárja nem véletlenül a világ harmadik legnagyobb történelmi bazárja.

Legyen különösen óvatos a városok környékén: öszvérek, robogók, kocsik, kerékpárosok, gyalogosok kivilágítatlanul közlekedhetnek az úton.

Taximarrakchi.com szolgáltatás napi 24 órában, a hét minden napján elérhető, és biztosít transzfereket a Marrákes-Mènara repülőtér és szálláshelye között (Essaouira, Ouarzazate, Agadir… bármely irányba). Üdvözlés névtáblával az utasok kijáratánál. Taxi foglalás vagy árajánlat kérése Marrákesben.

Ingyenes reptéri transzfer egy kirándulás foglalásával. Ingyenes reptéri transzfert vehet igénybe, ha kirándulást foglal a weboldalon.

Hurento (autóbérlés Marrákesben) – A legjobb autókölcsönzőt keresi Marrákesben a következő kalandjához? Találja meg a legújabb autókölcsönzési ajánlatokat Marrákesben, 25 €/nap ártól. (2024)

M. M. fotója

Ata fotója

Étkezés

A város egészét véve, 2024-ben:

Egy olcsóbb étkezőhelyen 1500 HUF-nak megfelelő helyi pénzbe kerül egy főétel.

Középkatgóriás étteremben két főre egy háromfogásos étkezés kb. 16 ezer HUF-nak megfelelő összegbe kerül.

-----------------------------

Minden este a Djemaa El-Fna téren óriási fehér sátrak alatt sorakoznak fel az utcai ételárusok standjai. A turistákra célzó bódék hasonló ételeket kínálnak, és a menük franciául, arabul és általában angolul is elérhetők. Minden standon van tajine, kuszkusz, nyárs (brochette), valamint különféle levesek. Néhány helyen specialitásokat is kínálnak, mint belsőségek, tojásos szendvicsek vagy különleges tajine ételek. Fontos megjegyezni, hogy sok étterem kitartó "fogadó embereket" alkalmaz, akik agresszívan próbálnak vendégeket szerezni. A "már ettünk" mondat jól működik, hogy leállítsák őket. Azonban 2018 óta ezek a "fogadók" stratégiát váltottak, és zaklatással, sértegetéssel próbálják meggyőzni az embereket, különösen a párokat szétválasztva és a nőket sarokba szorítva.

Ha jól szeretnél enni Marrákesben, kövesd a helyiek példáját, és egyél a téren található ételárusoknál. Téves elképzelés, hogy ezek a bódék csak a turisták számára vannak ott. Valójában már jóval azelőtt léteztek, hogy Marrákes turisztikai célponttá vált volna. Az összes stand biztonságosan fogyasztható ételeket kínál, és szigorúan engedélyezve vannak, különösen most, hogy Marrákes népszerű turistacélpont. A helyiek inkább az olcsóbb standoknál esznek, ahol nincsenek "fogadó emberek", és érdekesebb ételeket kínálnak, például csigát, birkafejet, lencsét és babot.

Néhány tipp 2024-re vonatkozóan:

Az árak némileg változhatnak. Attól függően, mennyire vagy éhes, 10 dirhamot fizethetsz egy frissen grillezett kolbásszal töltött kenyérért vagy egy tál harira levesért, míg egy teljes háromfogásos étkezés salátával, kenyérrel, előétellel, főétellel és teával akár 100 dirham is lehet.

Próbáld ki a harirát (nagyszerű leves, bárányból/marhából, vöröslencséből és zöldségekből) és a sült padlizsánt. Ne félj kipróbálni a birkafejet: igazán ízletes. A marhapörköltet ("bull stew") is érdemes megkóstolni ugyanazokon a standokon.

Ne hagyd ki a teát! Az ételárusok előtt egy sor teafőző található, ahol mindenhol 3 dirhamért lehet teát venni (2024-es árak). A legtöbb helyen valójában ginszeng teát árulnak, fahéjjal és gyömbérrel – rendkívül finom és üdvözlő. Emellett fűszerekből készült süteményeik is vannak, de ezek íze néha túl intenzív lehet.

Minden ételstand a Djemaa El-Fna téren feltünteti az árakat a menüben, így kevésbé valószínű, hogy túlárat kérnének, de sokan anélkül

hoznak előételeket, hogy kérnéd, majd a végén felszámolják azokat.
Az italok ritkán szerepelnek a menüben, ezért jobb előre megkérdezni az árukat, mivel ezek gyakran aránytalanul drágák lehetnek. Néhány stand viszont ingyen menta teát kínál, hogy ösztönözze a választásodat.

Korán reggel keress embereket, akik riifát sütnek a fedett részen, szemben a Koutoubiával. A riifa egy tésztából készül, amit nyújtanak, lapítanak és összehajtogatnak, majd serpenyőben sütnek. Leginkább a marokkói palacsintához vagy krepphez hasonlítható.

Ezek az utcai ételárusok még mindig a helyi kultúra szerves részét képezik, így a turisták és a helyiek egyaránt gyakran látogatják őket.

,, Nagyon tudom ajánlani az Atay Cafe Foodot, mi minden nap ettünk ott, csodás a kilátás a teraszról és minden étel és ital ízletes volt." (f.a, 2020)

Egyetek bátran az utcai árusoknál, mindenhol finomat ettünk. Az éttermek drágábbak jóval. ( Egy tazsin 120 dirham, míg kijjebb 70 dirham. Egy szendvics 15 dirham, egy facsart gyümölcslé 20 dirham, kijjebb 7-8 dirham.) (2025)

Szeretnék egy színvonalas és árban , minőségben megbízható éttermet ajánlani!
53, Dar El Bacha , Medina - Marrakech - Palais Donab a neve (2025)

Ata fotója

V. Jancsi fotója

,, Frissen facsart narancslét vagy gránátalmalét csak olyan helyen szabad venni, ahol látható, ahogyan készítik. A téren nagy kocsikból árulják, a pult alatt készítik és sem a színe, sem az íze nem olyan, mint amit előttünk facsartak. Meg sem ittuk. " forrás

Az utcai árusok friss narancslevet (jus d'Orange) kínálnak poharanként 4 dirhamért. Próbáld ki egy csipet sóval, ahogy a helyiek is teszik, de légy óvatos az árusokkal, akik megpróbálják csapvízzel hígítani a levet. Figyelj oda vásárláskor, mert kétféle narancsot kínálnak: a vérnarancslé pohara 10 dirham, és félreértés adódhat, hogy melyiket szeretnéd inni.

Ellenőrizd az árát, és még az ital elfogyasztása előtt fizesd ki. Néhány árus megpróbálhat 10 dirhamot kérni egy 4 dirhamos narancsléért, ezért ne fogadd el az italt, amíg nem fizetted ki a megfelelő összeget.

Arra is figyelj, hogy a poharakat nem mindig tisztítják megfelelően, így a narancslétől gyomorrontást is kaphatsz.

Azt tanácsolták, hogy ne igyak a csapvízből, és ne fogyasszak frissen facsart gyümölcslevet sem. A vizet tényleg nem kockáztattam meg, bár beszéltem olyanokkal, akik ittak belőle, és nem lett semmi bajuk. A gyümölcslé viszont kiváló volt, és semmi problémát nem okozott.

Ami feltűnt, az az ételkínálat korlátozottsága volt – a szokásos hamburger és sült krumpli mellett. A legtöbb helyen nagyjából ugyanaz szerepelt az étlapon: tajine különböző változatokban (marha aszalt szilvával, csirke, bárány, kofta, vegetáriánus), illetve kuszkusz szintén hasonló verziókban. Érdemes olyan helyet keresni, ahol a kuszkusz nem száraz. Az én kedvencem a Mazel volt, Bab Laksour kapuja mellett. Kicsit lepukkant hely, van egy felső terasza, ahonnan egy káoszos kereszteződésre nyílik kilátás – ha valaki szeret forgalmi harcokat nézni, akkor ez neki való. Az ételek viszont jók, a kuszkusz és a tajine ára 60, 70 vagy 80 dirham körül mozog. Különösen ízlett a marhás tajine. Emellett a Fatima nevű hely, a Badi palota közelében, remek citromos csirkés tajine-t kínál.

Ezekhez jönnek még az egyszerű grillnyársak, és nagyjából ennyi, ha nem keresünk tudatosan változatosabb konyhát.

Egyszer ramadán idején, napnyugta után, ettünk egy előre összeállított ünnepi menüt a főtér egyik elegánsabb éttermében. Ez egy bőséges svédasztalos vacsora volt, változatosabb és érdekesebb helyi ételekkel, mint máshol, és bár az ára a szokásos duplája volt, teljesen megérte – főleg, hogy közben a főtér esti forgatagát is élvezhettük a magasból. (A.D. 2025)

Vásárlás&Souk

Alkudozás: Általánosságban – bár nem mindig a gyakorlatban – elérhető, hogy az eredeti ár feléért megkapjuk, amit szeretnénk. Kezdj nagyon alacsonyan, és tarts ki. Az is sokat segít, ha úgy teszel, mintha elsétálnál. Ha jó helyre kerülsz, akár félórás, egyórás vagy kétnapos alkudozást is élvezhetsz. (A. D. 2025)

Dirhamot bárhol lehet váltani, 1 euró 10 dhm mindenhol.
3x váltottunk, sehol nem fogadnak el kártyát!! Szó szerint sehol, erre készüljetek! ( Benzinkúton lehetett vele fizetni, de csak 30 dhm felett)

A szuveníreket felére lehet alkudni, kivétel ez alól az apróbb mágnes.
Egy mágnes 10dhm, lámpás 50 dhm, párnahuzat 60-70 dhm, karkötő 10dhm, réz kis figura 40 dhm..stb..
(2025)

A fix áras piacot nézzétek meg először, hogy tisztában legyetek vele mi mennyibe kerül és hogy úgy tudj alkudni a bazárban.
Vigyetek fájdalomcsillapítót a városi sétához, mert én nem vagyok fejfájós, de a légszennyezettség miatt első nap kora délután vissza kellett mennem a szállásra érte.
Egyetek tagine-t!
Igyatok menta teát! (Akkor is cukorral, ha amúgy mindent anélkül iszol. (2022)

A főtér mögötti soukban, vagyis a piacon most is a „szokásos” arab vendégszeretet fogadott minket – tolakodásról szó sincs, inkább barátságosan próbálnak meggyőzni arról, hogy vegyünk valamit. Persze azért mindent el akarnak adni, de sokkal visszafogottabban, mint azt sokan előre képzelnék. A marrákesi souk hatalmas, szinte végtelennek tűnik, és tényleg mindent lehet kapni: fűszereket, bőrtárgyakat, kézzel szőtt szőnyegeket, rézlámpákat – és mindez szépen megfér egymás mellett egy teljesen más világban.

A keskeny sikátorokban érdemes elidőzni, akár egy kicsit el is tévedni, mert épp ettől olyan különleges az egész – a fűszerillat, a zajok, a színek mind magukkal ragadnak. Autók szerencsére nem járnak be ide, de motorok igen, úgyhogy nem árt résen lenni. A helyiek is rutinosan ugranak félre – mi se legyünk restek, ha hirtelen felbukkan egy robogó a sarkon.

Mintha az Ezeregyéjszaka meséibe csöppentünk volna: lámpaárusok, szőnyegek, bőrtáskák, ékszerek és színes, illatos fűszerek végtelen sokasága. Az árusok rámenősek, de egy kicsit jobban megnézve egy terméket azonnal odajönnek, és nagyon segítőkészen próbálnak segíteni – szerencsére nem túl tolakodó módon. Vásároltunk egy bőr karkötőt, amelynek az árát kétharmadára sikerült lealkudni, bár a túl széles mosolyból ítélve valószínűleg még ennél is többet kellett volna alkudni. Az alkudozás továbbra is a bazári élmény szerves része, így érdemes felkészülni és bátran próbálkozni.

,, A tér egyik oldalán kezdődik a bazár. A kis üzletek labirintushálózata, ahol minden kapható a kommersztől a szemet gyönyörködtető kézművesig. Csodás mintákban pompázó kasmírsálak, csodás színekben izzó bőrcipők, míves lámpák, teáskészletek, gazdagon „kövezett” ékszerek, szépen kidolgozott táskák, színpompás és illatozó fűszerek, teák, finom textúrájú szappanok, gálaruhák (kíváncsian lessük, milyen alkalmi ruhákat viselnek a muszlim nők). Stb. stb. stb. Az árusok itt már nem szólongatnak minket olyan tolakodóan; inkább nyugodt egykedvűséggel nézik a fel-alá hömpölygő tömeget, teáznak vagy társasjátékoznak a szomszéd kereskedővel. Addig, amíg meg nem állsz nézelődni a standjuknál… mert akkor ott teremnek, és vehemensen ajánlják figyelmedbe a portékájukat, még mielőbb alaposan megnézhetnéd magadnak és belül döntést hozhatnál, valóban érdekel-e egyáltalán.

Amikor a kereskedő közölte a sál árát, rögtön megjegyeztem, hogy „az én országomban” („in my country”) ezt az ár töredékéért lehetne megvásárolni – és mondtam egy pofátlanul alacsony összeget, nagyjából az eredeti ár harmadát. Elkezdődött az alkudozás, miközben belengettem, hogy többet is vennék, nemcsak egyet. Végül valahol az eredeti ár felénél sikerült megállapodnunk. Bár biztos vagyok benne, hogy a kereskedő így is jól járt, én is elégedetten távoztam a sálakkal, főleg ha azt veszem, hogy ugyanezért Magyarországon 2024-ben még mindig jóval többet kellett volna fizetni.

V. Jancsi fotója

A férfi főtt csigát (babbouche) árusít, amely Marokkóban népszerű utcai étel. A csigákat fűszeres, gyógynövényes lében főzik, és kis tálkákban kínálják. Gyakran fogyasztják egészségmegőrző hatása miatt, különösen a marrákesi Jemaa el-Fna téren. - Ata fotója

Biztonság&Kellemetlenségek

Marrákesben a turista biztonságát zömében nem rablások, vagy a lopások veszélyeztetik, hanem az átverések. k:

Marrákes az a város, ahol a legmagasabbak az árak, a legkitartóbbak a zaklatók, és a legügyesebbek az átverők. Még a Marrákesbe látogató marokkóiak is panaszkodnak. Ezért minden, Marokkóval kapcsolatos figyelmeztetést különösen komolyan kell venni. A jó hír, hogy az elműlt években legalább a rendőrség sokat tisztított a helyzeten, így az alábbi információk némi óvatossággal kezelendők, de érdemes nyitott szemmel járni:

"Zárva van"/"Ez imahely"/"Oda nem mehet, nem turisztikai terület": Ez egy gyakori módszer, amelyet hamis idegenvezetők alkalmaznak. Néhányan még fényképes igazolványokat és dokumentumokat is bemutatnak, mintha a Turisztikai Minisztériumtól származnának. Azt fogják mondani, hogy az Ön által keresett hely zárva van, majd elcsalják egy másik helyre, ahol rendszerint túlárazott termékeket kínálnak. Ha egy idegen azt állítja, hogy az Ön célpontja zárva van, valószínűleg átverésről van szó. Csak rázza a fejét, hagyja figyelmen kívül az esetleges kiabálást, és sétáljon tovább.

Cserzőműhelyek: Gyakori átverés a medinában, hogy ingyenes túrákat ajánlanak a cserzőműhelyekbe, majd erőszakosan pénzt követelnek. A cserzőműhelyeket ingyen is meglátogathatja, de jobb, ha csoportosan megy, hogy elkerülje a hamis idegenvezetőket.

Útmutatás, majd pénzkérés: Ha idegenek mutatják Önnek az utat, és követik Önt, előfordulhat, hogy pénzt kérnek, miután segítettek.

Kígyóbűvölők: Maradjon távol, hacsak nem hajlandó 20 dirhamot fizetni. A kígyót a nyaka köré helyezik, és fényképért fizetséget várnak.

Taxisok: A "turistahelyeken" (vasútállomás, autóbuszállomás, CTM iroda, Djemaa El-Fna) a taxisok alapból nem használják az órát, bár törvény szerint kellene, és rendszeresen túláraznak. Ragaszkodjon az óra használatához, vagy előre egyezzen meg az árban. A vasútállomás és a Djemaa El-Fna közötti utazás 13 dirham napközben, 20 dirham jó ár a turistáknak, míg a szokásos árkérés 50-70 dirham.

Djemaa El-Fna tér: Itt most már járőröznek a turistarendőrök, így viszonylag szabadon lehet sétálni. Az ételárusok azonban éjjel meglehetősen "agresszívek", és próbálnak rávenni, hogy náluk egyen. Ha nem akarja, hogy étellel vagy menüvel zaklassák, csak udvariasan mondja, hogy "la, shokran!" (nem, köszönöm!), és szükség esetén emelje fel a hangját, hogy elkerülje a további zaklatást.

Megjegyzések: Ha figyelmen kívül hagyja a zaklatókat, előfordulhat, hogy utánakiabálnak Önnek, gyakran a feltételezett nemzetisége alapján. Ha nem beszél jól franciául, csak sétáljon tovább.

Elveszve a medinában: Ha segítségre van szüksége, hogy kijusson a medinából, ne fizessen többet 20 dirhamnál. Mindig előre egyezzen meg az árban, és készüljön azzal a pontos összeggel.

Henna tetoválások: A turisták és a helyiek körében is népszerűek, de egyes csalók "ingyenes" tetoválást kínálnak, majd irreális árat kérnek. Utasítson vissza minden "ingyenes" henna tetoválást. Továbbá figyeljen az olyan hennafestékekre, amelyek túl jónak tűnnek: valószínűleg vegyszerekkel kevert henna, amely egészségügyi kockázatot is jelenthet.

Ne feledje: A legtöbb marokkói ember hihetetlenül barátságos és becsületes, így ha nyilvánosan nagy ügyet csinál az átverésből, az elrettentheti a csalót, és visszalépésre kényszerítheti.

,, Ketten utaztunk. Hölgyek. Bent az óváros sikátoraiban szinte félpercenként beszólogattak nekünk, odamondogattak ezt-azt a saját nyelvükön. De egyszer sem inzultáltak, taperoltak minket. Elég gyorsan hozzászoktunk a kigúvadt szemekhez (nagyon diszkréten voltunk öltözve), és biztonságérzetünk volt egész végig." (k.a.,)

Biztonságos? Hát, bizonyos értelemben igen. Legalábbis nem veszélyesebb, mint bármelyik nagyváros. A különbség inkább abban rejlik, hogy az ember nagyon könnyen eltéved, különösen a Szúkban (piac), ami valódi labirintus. Tipikus élmény: amikor már teljesen elvesztünk, valaki felajánlotta, hogy kivezet minket. Egy árus mondta, hogy az ismerőse majd megmutatja az utat – aztán megjelent egy motoron ülve. Elvittek minket, az út hosszabbnak tűnt, mint vártam, majd pénzt kértek. A motoros még meg is jegyezte: „öreg vagy, otthagyhattalak volna meghalni is”. Végül nyolc dollárnyi összeget adtam nekik ketten együtt. Sokan voltak az utcán, tényleges veszélyben nem éreztük magunkat. (Megjegyzés: a GPS a Szúkban szinte teljesen megbízhatatlan.)

Hallottam egy-két kellemetlenebb történetet is. Egy brit pár – a nő indiai származású volt – hasonló helyzetbe került, de őket egy félreesőbb részre vitték, és felszólították, hogy adják át az összes pénzüket. A lány bátran szembeszállt velük, és azt mondta: „egy jó muszlim ilyet nem tenne”. Erre végül faképnél hagyták őket. Talán segített, hogy ramadán volt, vagy talán szégyellték magukat. Egy másik történet egy angol férfiról szólt, akit szintén két férfi állított meg a Szúk egyik eldugott részén, és pénzt követeltek. Ő annyit mondott: „nyugodtan próbálkozzatok, ha meritek”. Mivel termetes és erőteljes testalkatú volt, inkább békén hagyták.

Mindezek ellenére ne hagyjuk, hogy ezek az esetek elvegyék a kedvünket. A helyiek általában udvariasak és segítőkészek voltak. Ha tehetjük, legyünk nyugodtak és udvariasak – ez sokat számít. Túl sok turista viselkedik tiszteletlenül, miközben a marokkóiak láthatóan nagyra értékelik az illedelmességet.

Ha eltévedünk, a legtöbb árus szívesen segít. (A. D. 2025)

A majmos mutatványosok Marrákesben külön kategória. Az egyik fickónak a vállán ült egy apró majom – olyan cuki volt, hogy egyszerűen lehetetlen volt nem odanézni. Csakhogy ha odanézel, már ott is terem melletted, és indul a show: az egyik ilyen alak konkrétan megragadta a húgom karját, aki szerencsére határozottan kirántotta magát, mi meg gyorsan tempót váltottunk, és pár perc múlva már a tér túloldalán ittuk a friss gyümölcslevet – amit persze kiderült, hogy a legdrágább kiszerelésben sóztak ránk.

Később rájöttünk, mi is a trükk a majommal: egy kis bilincs van az állaton, amit simán hozzácsatolnak a gyanútlan turista csuklójához, és már indulhat is a „cuki majmos fotózás” – természetesen pénzért, méghozzá nem kevésért. Egy blogban olvastam hasonlót, csak ott a kígyóbűvölők voltak a főszereplők. A blogger párja túl közel ment hozzájuk, ők meg egy laza mozdulattal a vállára raktak egy kígyót, közben ment a „photo, photo!”, aztán már csak azt közölték, mennyibe kerül – veszekedés lett belőle, végül persze kifizettek valamit.

A lényeg: addig nem veszik le rólad a majmot vagy a kígyót, amíg nem fizetsz. És ez ott, a főtér közepén, tömegben, fülledt levegőben – nem a legnyugisabb élmény.

Ahogy húgommal végigsétáltunk a főtéren – két kék szemű, fehér bőrű európai nő, hosszú nadrágban, visszafogott pólóban –, eleinte csak vásárlásra próbáltak rábeszélni, de nem telt bele sok, és jöttek a házassági ajánlatok is. Főként a húgom kapta a figyelmet, akit egy idő után már minden második kifőzde előtt „hello, Selena Gomez” felkiáltással köszöntöttek. Egy idő után rájöttünk, hogy itt az egyetlen működő „túlélési stratégia”, ha áthágjuk az összes jólnevelt európai reflexet.

Nem válaszolsz, nem mosolyogsz, nem köszönsz vissza. Még csak rá se nézel. Mert amint felveszed a szemkontaktust, máris ott van mögötted, és próbál rábeszélni valamire, amit nem akarsz – és onnantól elég nehéz szabadulni. A tér túlvégére csak úgy lehet eljutni épségben, ha az ember megtanul úgy tenni, mintha teljesen vak lenne.

Ha autós szolgáltatást vesztek igénybe, a sofőr pihenőidőkben megáll mindenféle boltoknál, ahol tudsz vásárolni kb ha akarsz ha nem. Nekem egyébként is olyan érzésem volt végig ottlétem alatt, hogy minden fillért le akarnak gombolni, az utcán pl a hennázós nő odaugrott és már kezdte is festeni szinte a kezem séta közben. Nekem zavaró volt ez a fajta agresszív stílus, még úgy is, hogy szeretek vásárolni. (2022)

,, Álltam Marrakesh főterén, két kígyóbűvölő és egy majomidomár között, kegyetlen nagy hangzavarban, egy félholt kismacska mellett, úgy 15 perccel egy kirablási kísérlet után. Nem az első, és nem az utolsó volt. A piactérre csak egy alkalommal merészkedtem egyedül – bár földig érő szoknyát viseltem, a helyiek ciccegni kezdtek, egy srác pedig követni kezdett. Szaporáztam a lépteimet. Mikor hazafelé sétálva letépett farkú macska, az utca közepén varró, szakadt ruhás nénike és pénzért könyörgő gyerekek mellett haladtam el, már az egekben volt a pulzusom.

Eljött az a pont, amikor egy közkedvelt étteremhez vezető sikátorban annyi atrocitás ért bennünket, hogy meg kellett kérnünk a helyi étterem személyzetét, kísérjenek haza, mert ha nincs velünk helyi, rögtön letámadnak. Aztán az a pont is, amikor felismertük, eltévedni még mindig biztonságosabb, mint GPS-t nézni az utcán. " (Dalma, 2022) forrás

Ha először jársz bazárban, készülj fel rá, hogy kisebb kulturális sokk is érhet. A szúk – vagyis a hagyományos piacok – szűk utcácskái tele vannak emberekkel, illatokkal, zajokkal, színekkel, szóval tényleg minden érzékszervre egyszerre támad valami. És itt aztán minden árus célja egyetlen dolog: eladni. Ennek érdekében bárkit leszólítanak, beszélgetést kezdeményeznek, és néha úgy érzed, egyszerűen nincs menekvés.
Kíváncsiságból egyszer két órán keresztül sétáltam Marrákes szúkjában és környékén, és számoltam, hányszor szólítanak meg. Körülbelül hatvanszor! Klasszikus mondatok: „Hello!”, „How are you?”, „Where are you from?”, „Come inside!”, „Look, beautiful bag!” – és így tovább. Legalább négy nyelven próbálkoznak: angolul, franciául, spanyolul, és ha kell, arabul vagy berberül. Nem véletlen, hogy több blog is azt javasolja: játssz süketet, és haladj tovább.

Én inkább a saját módszeremet követtem: eleinte visszaköszöntem, válaszoltam, ha volt kedvem beszélgetni. Aztán amikor kezdett fárasztani, jött a mosoly, integetés, vagy csak simán továbbléptem szó nélkül. Előfordul az is, hogy gyerekek vagy fiatalok szegődnek melléd azzal a szöveggel, hogy „csak az angolt akarják gyakorolni”. Innen már rajtad múlik, belemész-e a beszélgetésbe, vagy sem. Ha nem szeretnél, akkor nyugodtan mondd meg, vagy találj ki valamit – nekem egyszer az vált be, hogy azt mondtam, a recepciós mérges lesz, ha meglátja, hogy beszélgetünk. És működött.

Marrákes általában biztonságos város, ahol rendőri jelenlét is van. Azonban mindig érdemes ébernek lenni, és betartani az általános biztonsági óvintézkedéseket.

Az erőszakos bűncselekmények általában nem jelentenek komoly problémát, de lopások előfordulhatnak. Tartsa a pénzét biztonságos helyen és elrejtve, és kerülje a rosszul megvilágított utcákat vagy sikátorokat éjszaka.

Az idegenvezetőknek, akik szolgáltatásaikat kínálják, hivatalos igazolványt kell viselniük, amit a helyi turisztikai hatóságok állítottak ki.
Marokkóban fokozott a nemzetközi terrorizmus fenyegetése. Legyen éber, amikor kint tartózkodik, és ha valami gyanúsat észlel, értesítse a hatóságokat.
Különösen ügyeljen arra, hogy ne drogozzák be, különösen egyedül utazóként. A GHB nevű gyakori drog hatása három óráig tart, és 7 óra után kimutathatatlan a szervezetben, így ha támadás érné, azonnal cselekedjen.
Egyedül utazóknak érdemes óvatosnak lenniük a szobaszerviz rendelésekor, mivel még az idősebb nők is célpontjai lehetnek rablásoknak. Ne kérje, hogy a pincér belépjen a szobájába.

Egyéb hasznos információk

1. Van Marrakeshben egy tiszteletbeli magyar konzul Abdelaziz Dahbi személyében.
Cím: Argan Golf Resort Jacaranda 185, Marrakesh

E-mail cím: consulhonhu.marrakech@hotmail.com
Telefonszám: +212661193814

2. Van Marrákesben egy nem kormányzati, nem hivatalos (!) magyar gazdasági és kulturális (HTCC) képviselet:

Villa No 17 , Agdar 2, Douar BELAARBI, El Ouidane, 40000 Marrakech - E-mail: morocco@htcc.org.hu

2.
Érdemes beszerezni egy Maroc Telecom SIM-kártyát, ha nem akarunk állandóan Wi-Fi után vadászni. Filléres dolog, nagyjából 30 dirhamért kapsz hozzá 5 GB netet, és onnantól sokkal könnyebben tájékozódsz majd – a Google itt is életmentő.
Ami viszont meglepő lehet: a hivatalos Maroc Telecom üzletekben gyakran nem is lehet SIM-kártyát venni. Cserébe a főtér környékén bőven találsz narancssárga, Maroc Telecom feliratú mellényt viselő srácokat. Elsőre kicsit bizalmatlannak tűnnek, de minket konkrétan a hivatalos bolt irányított hozzájuk, vagy valamelyik közeli bódéhoz, ahol ugyanúgy van Maroc Telecom tábla. Aki eladja, általában be is állítja a kártyát a telefonodon – lehet, hogy felszámol egy kis „szolgáltatási díjat”, de még így is simán megúszod az egészet 100 dirham alatt.

Ha nem tervezel kimozdulni a nagyobb városokból, az Inwi nevű szolgáltató is jó választás – nekik például a reptéren is van standjuk. Ne ess kétségbe, ha a net nem indul el azonnal – néha kell neki egy óra, mire aktiválódik, de utána gond nélkül működik.

3. ,, A marokkói dirhamot hivatalosan tilos kivinni az országból, így Budapesten is alig akad hely, ahol váltani lehet – és akkor sem sokat. Mi például a Ráday utcában szereztünk egy kisebb mennyiséget, de az nem lett volna elég az egész útra, úgyhogy utánajártunk, hol érdemes helyben pénzt váltani. A netes ajánlások és a saját tapasztalatunk is megerősítette, hogy a főtér egyik kis utcájában található Chez Ali, vagy a mellette lévő Hotel Ali pénzváltója a legjobb választás. Árfolyamban az egész út során itt láttuk a legkedvezőbbet.

Hozzá kell tenni, hogy a legtöbb helyen valószínűleg az eurót is elfogadnák, de jobb nem ezen stresszelni – egyszerűbb dirhammal fizetni. Egy hasznos tipp: próbáljunk minél több 20 dirhamos, vagy más kisebb címletű bankjegyet szerezni, mert ezeket használjuk majd a legtöbbet. Ha pedig fémpénzhez jutunk, azt is érdemes megbecsülni – nem egyszer segít elkerülni egy-egy vitát, amikor a visszajáróról lenne szó.

Eltévedtél?

A szúk környékén elég könnyű elveszíteni a fonalat – a kis utcák teljesen labirintusszerűek, és mivel szinte mindenki ugyanazokat az árukat árulja, abból sem lehet tájékozódni. (Ez alól talán csak Fez a kivétel, ahol az árusok kategóriák szerint oszlanak el, külön része van például a fűszereseknek vagy a bőrkészítőknek.) A Google Térkép ilyenkor nem mindig megbízható, sőt: néha inkább összezavar, mint segít.

Ha kezdesz belezavarodni, az első és legegyszerűbb trükk: haladj mindig egy irányba, lehetőleg előre – előbb-utóbb kiérsz valahova. Ha nagyon nem találod a kiutat, próbálj meg nem a szállásod nevét bemondani, hanem inkább egy jól ismert pontot a közelében – egy nagy tér, híres kapu vagy valamilyen jellegzetes bolt neve sokkal többet segít. Ne engedd, hogy valaki elkísérjen – még ha kedvesen ajánlja is fel –, mert a végén szinte biztos, hogy borravalót kér. És igen, itt az útba igazítás is fizetős „szolgáltatás” lehet, szóval készülj rá.

Egészség

Kerülje azokat a termékeket, amelyek bármilyen módon vízzel kapcsolatosak: a csap alatt mosott gyümölcsöket, valamint az ásványvizes palackokat, amelyeket már kinyitottak az Ön jelenléte nélkül. Érdemes magával vinnie gyógyszereket az utazók hasmenése („tourista”) ellen. Ez a betegség, amely a gyengébb gyomrú turistákat fenyegeti, két-három napig is ágyhoz kötheti Önt, ha nem figyel eléggé az étkezésére. Tájékozódjon az Institut Pasteur weboldalán az indulás előtt néhány héttel ajánlott védőoltásokról (esetlegesen hepatitisz A és B is).

Ne számítson jó minőségű csapvízre Marrákesben. Bár a helyiek gond nélkül fogyasztják, a látogatók gyakran nehezen emésztik és isszák meg. A biztonság érdekében válasszon palackozott ásványvizet, amely számos piaci standon és ételárusnál elérhető. Győződjön meg róla, hogy a palack kupakjának pecsétje sértetlen, mivel előfordulhat, hogy az árusok pénzt spórolnak azzal, hogy a műanyag palackokat csapvízzel töltik újra. Az éttermekben kérje az italokat jég nélkül, mivel a jég általában csapvízből készül.

Sokak szerint Marrákesben nem a csapvíz okolható a gyomorbántalmakért. A „tourista” problémája inkább a fertőzésekkel kapcsolatos (hasonlóan egy egyszerű európai gyomorrontáshoz), így gyakran mosson kezet, és ügyeljen a megfelelő hidratálásra.

Vettem a fáradságot, hogy leírjak magamnak tíz hasznos arab szót. Végül csak egyet használtam: shukran (شكرا يون), azaz „köszönöm”. Meglepő módon nagyon kevesen beszélnek angolul – még a négycsillagos szállodánkban is leginkább csak az ismerős fordulatokat hallottuk: „honnan jöttél?”, „gyere, nézd meg a boltomat”. A franciát viszont sokan használják, ami néha segít, de összességében jobb felkészülni arra, hogy mindenféle nyelven próbálnak megszólítani. Érdemes előkészíteni a telefonon a fordítóalkalmazást.

Helyi SIM-kártyát kb. 20 euróért lehet venni, rengeteg gigabájttal – nekünk több mint húsz napra is bőven elég volt.

Ha nem akartam belekeveredni egy tevés alkujátszmába, egyszerűen magyarul kezdtem beszélni. Ez nyilván nem mindenkinek opció, de hatékony: általában úgyis azt feltételezik a magyarokról, hogy nincs pénzük. (Ui.: ne próbáljon meg senki csak úgy magyarul beszélni – könnyen baja eshet.)

Végső soron legtöbbször a telefonos fordítóapphoz nyúltunk vissza – nem mindig problémamentesen. Az első riádban például új törölközőt szerettünk volna kérni, mert az előzők nedvesek voltak. A fiú, aki segíteni próbált, gyanakodva méregetett minket, amikor a telefonján ez jelent meg: „nagy ajkakat akarsz?” – lehetett volna rosszabb is…(A.D. 2025)

Látnivalók

Marrákes látnivalóiró itt írunk: https://utikritika.hu/marokko/marrakes/latnivalok

Környékbeli látnivalók

Mindenkinek érdemes legalább egyszer kirándulást tenni a környező vidék, vagy inkább a félsivatag irányába. Mi egy egynapos túrán vettünk részt, ami körülbelül 22 dollárba került fejenként. A célállomás nagyon érdekes és különleges hangulatú volt, a probléma inkább az odavezető úttal volt: három és fél órát utaztunk oda – és természetesen ugyanennyit vissza. Így magánál a helyszínnél alig másfél órát tölthettünk, kicsivel többet csak azért, mert az egyik utastársunk eltévedt.

Ebédre átvittek minket egy másik városba, noha az első helyen izgalmasabb éttermek lettek volna. Ezután betettek minket egy filmes stúdióba, amiről nem is tudtunk előre, és különösebben nem is érdekelt senkit. Ráadásul a belépés fizetős volt. Ha valaki hasonló kirándulást tervez, érdemes előre megnézni a részletes útitervet.

Összességében nem bántuk meg, de sokkal jobban örültem volna, ha több időt tölthetünk az eredeti célhelyszínen, egy UNESCO világörökségi helyszínen, amelynek nevét már elfelejtettem. Ha helyi vezető kalauzol végig, legyen kéznél némi aprópénz borravalóra – még ha kicsit sokat is beszél, és az egész túra kissé kapkodós is volt. (A. D. 2025)

További beszámolók

A tér nem csupán éttermekkel és árusokkal van tele, hanem esténként életre kel a helyi folklór is: mesemondók gyűjtik maguk köré a hallgatóságot, akik élvezettel követik a tanulságos vagy éppen szórakoztató történeteket. A legtöbb előadás arabul zajlik, így ha nem beszéljük a nyelvet, könnyen elveszhetünk a részletekben – de szerencsére a tér élménye ettől függetlenül is gazdag. Akár hennamintát is festethetünk magunkra valamelyik helyi lánnyal, aki néhány dirhamért pillanatok alatt kidíszít tetőtől bokáig, ha szeretnénk. Emellett a kíváncsibb turistákat majmokkal vagy kígyókkal csalogatják: ha fizetünk érte, a vállunkra is ültetnek egy-egy majmot, vagy akár egy tekergőző kígyót is ránk tesznek egy gyors fotó kedvéért.
A legjobb délután öt-hat óra körül érkezni, amikor a forróság kezd enyhülni, és a helyiek is nagyobb számban lepik el a teret. Nappal még alig látni nőket az utcán, különösen hagyományos öltözetben, estefelé viszont csoportosan jelennek meg, sétálnak, beszélgetnek. Egy helyi ismerősöm mesélte, hogy míg korábban szinte minden nő a klasszikus, színes marokkói dzsellabát viselte, az utóbbi években egyre többen választanak visszafogottabb, csadorhoz hasonló ruházatot – főként a fiatalabb generáció körében. A hagyomány és a modern vallási kifejezésmód itt is egymás mellett él.

A belváros most is kissé letaglózó élmény volt. Egy nyüzsgő, kavargó tömeg mozgott egy nagyjából Hősök tere méretű placcon, ahol minden érzékszerv kapott valamit – nem mindig kellemeset. A konflisok gondoskodtak a jellegzetes szagról, a levegőben keveredett a parázson sült húsok füstje a ponyva alá zsúfolt kifőzdékből, és ott voltak a fura kis embercsoportok is, akik valami teljesen rejtélyes, de nagyon komolyan vett tevékenységgel voltak elfoglalva. A bazárnegyed peremén bóklásztunk egy darabig, ott vettünk egy marék friss fügét az egyik kordéra hajazó mozgóstandról – volt belőlük vagy tíz a téren. Aztán végül vettünk egy nagy levegőt, felmentünk egy emeleti teraszra, és leültünk vacsorázni – nem mintha ez a nyüzsgésből teljesen kiszakított volna, de legalább fentről figyelhettük az egészet.

Nem egyszerű egy várost igazán befogadni és átélni, amikor minden sarkon le akarnak állítani, és közben gyerekek ugrálnak körülötted apróért. Az, hogy adsz nekik valamit, nem igazán változtat a helyzeten – se nem lesznek kedvesebbek, se nem hagynak békén. Végül befordultunk a fűszerpiacra, ami egyébként tényleg izgalmas volt, régóta meg akartam nézni – egyúttal reméltük, hogy ott lerázzuk a kíséretet. Aztán újra visszatértünk a főtérre, ami nappal is látványos, csak másfajta zsibongással, mint este.

Marrákesben könnyedén rábukkantunk a lenyűgöző Koutoubia mecsetre, amely 77 méter magas, díszes tornyával messze kiemelkedik a város látképéből. Innen, átkelve a forgalmas, több sávos sugárúton, egy térköves, pálmafás sétány vezetett minket a város lüktető szívébe. Az út mentén egymás után sorakoztak a konflisok, türelmesen várva az utasokat. Néhány lépés után feltárult előttünk a hatalmas főtér, amely nyüzsgésével olyan, mintha Afrika legnagyobb szabadtéri színházában találná magát az ember. Ez a Dzsema el-Fna – neve annyit tesz, „a holtak gyülekezőhelye” –, ami első hallásra komornak tűnhet, de a tér maga egy egészen más világ. Már kora délután tobzódott az élet: végtelen bazársorok, mutatványosok, kígyóbűvölők, hennázók, dobosok, táncosok vonzották magukhoz a nézelődőket.

A medinában – Észak-Afrika egyik legnagyobb óvárosában – a biciklizés csak rövid próbálkozásig tartott, a tömeg egyszerűen áthatolhatatlan volt. Ez a zegzugos, zsúfolt városrész már régóta a világörökség része, és minden kanyarban új illat, hang vagy szín várja az embert. Aztán visszatértünk a tágasabb, pálmafákkal szegélyezett sugárutakhoz és terekhez. A legimpozánsabb kétségkívül a VI. Hasszán királyról elnevezett sugárút, amelyet modern épületek szegélyeznek: bankok, színházak, kongresszusi központok sorakoznak itt, és a tisztaság, a rendezettség, a városi elegancia bármelyik európai nagyváros elitnegyedével felveszi a versenyt.

A közlekedés viszont más világ. A robogók és ütött-kopott taxik teljes káoszban cikáznak, a forgalomnak csak látszólag van rendje. Nincsenek átfedések a lámpák között: ha az egyik irány pirosat kap, a másik már indul is, akár 20 méter széles kereszteződésekben vagy három-négy sávos körforgalmakban. Gyakran megtörtént, hogy ugyan zöldet kaptunk, de még jó ideig várnunk kellett, míg a másik irány forgalma elvonult. Nem egyszer döntöttünk inkább úgy, hogy kivárjuk a következő zöldet, mintsem átgázoljon rajtunk a keresztirányú tömeg.

Útközben elhaladtunk a vasútállomás előtt – az épület vadonatúj, akárcsak a repülőtér, és mindkettő igazi építészeti remekmű. A modern vonalak és az arab-mór stílus elegye lenyűgöző harmóniát teremt. Természetesen ezek is vöröses árnyalatban pompáznak, ahogy szinte minden más épület is a városban, amelyet ezért gyakran emlegetnek egyszerűen csak a „vörös városként”. Akkor értettük meg igazán, honnan ez az elnevezés, amikor végre megpillantottuk a háttérben az Atlasz-hegység sziklás tömbjét, amely szintén vörösben izzott a napsütésben. Különös varázsa a városnak, hogy a sivatag közepén fekszik, mégis buja kertek, szökőkutak és pálmaligetek hálózzák be – mindezt a közeli hegyekből érkező, bőséges víznek köszönheti, amely az év szinte minden szakában biztosított.

jellegzetes helyi étek

Marrákes „leghíresebb” látványossága kétségkívül a Dzsema el-Fna tér – gyakorlatilag egy hatalmas szabadtéri piactér, ahol mutatványosok, kígyóbűvölők, zsebtolvajok és mindenféle árus keveredik a turisták tömegével. Innen fordultunk be a végtelen, tekergő bazárnegyedbe, ami inkább labirintus, mint piac. Kriszta kifejezetten kényelmetlenül érezte magát – folyamatosan bámulták, időnként utánaszólogattak, és közben centikre húztak el mellettünk a motorosok, amiken rendszerint ketten-hárman, vagy akár egy egész család ült. Természetesen el is tévedtünk, és hamar kiderült, hogy itt nem a legjobb ötlet helyitől útba igazítást kérni – az ember pillanatok alatt belecsúszik egy fura kis „kalandba”, amit nem biztos, hogy kért.

Mivel Kriszta egyre rosszabbul viselte az egészet, nekem sem nagyon volt kedvem ráhangolódni. Az árusok is egyre tolakodóbbak voltak, és amikor már a harmadik is dühösen nézett rám, mert nem akartam alkudozni, inkább hagytam az egészet a fenébe. Végül valahogy sikerült kijutnunk ebből a nyomasztó dzsungelből, és felmentünk egy térre néző étterem teraszára, hogy kifújjuk magunkat és csak nézzük fentről ezt a sajátos káoszt. Aztán úgy döntöttünk, elég volt mára – visszaindultunk a hotelbe, de előtte még útba ejtettük a város egyetlen McDonald’s-ét, csak hogy biztosra menjünk legalább vacsora fronton.

Marrákesben akadt olyan alkalom, amikor pusztán azért, mert nem vásároltunk egy árustól a bazárban, utánunk kiabált – nem finoman, hanem konkrétan „fuck you”-t meg hasonló stílusú szitkokat. Egy másik esetben egy férfi egyszerűen mellénk szegődött, anélkül hogy bármit mondtunk volna, és csak úgy magától kitalálta, hogy elvezet minket a saját fűszerboltjába. Először próbáltuk udvariasan lepattintani, de amikor már kifejezetten kellemetlenné vált a jelenléte, nyíltan is jeleztük, hogy nem kérünk belőle – ekkor viszont pénzt követelt a „túráért”, amit ő talált ki. Mivel nem akartunk fizetni, egyszerűen elsétáltunk, ő viszont motorra ült, és utánunk jött egy darabig.
A főtéren is történt kellemetlenség: a barátnőm karját egyszer csak elkapta egy hennázó nő, és valamilyen tűszerű eszközzel elkezdte festeni anélkül, hogy egyáltalán hozzászóltunk volna. Üvöltöttünk vele, hogy nem kérünk semmit, hagyjon békén – de ő csak erőszakosan próbálta ránk erőltetni a szolgáltatást.

Összességében azt éreztem, hogy Marokkó – vagy legalábbis Marrákes – sok szempontból túl sok: túl nyomulósak, túl rámenősek, és sokszor zavaróan agresszívak tudnak lenni az emberek, főleg ha nőként, turista arccal sétálunk az utcán.

Marrákesbe bármikor visszamennék, bármennyi időre. Húzás? Hát persze, aki nem ismeri a viszonyokat, az könnyen beleszalad – de ez minden nagyvárosban így van, Pesten is. És amúgy nem volt vészes. A bazárban szépen alkudoztunk, ahogy kell, aztán délután felfedeztem a bazáron kívül egy ajándékboltot, ahol minden fix áras volt. Kicsit olcsóbban adtak mindent, mint bent a bazárban – vettem egy réztányért, aztán másnap visszamentem még kettőért, és anélkül, hogy kértem volna, kaptam kedvezményt, mert már ismertek.
Az Urika-völgyben nem tudtam lerázni a kígyóbűvölőt – persze fizettem a fotóért, de belefért. Egy ékszerboltos srác, akinél nem is vásároltunk, meg akart lepni egy ezüstgyűrűvel. Mondtam, hogy nem kell, mire közölte, hogy akkor a barátnőm is kap egyet, úgy már ne tiltakozzak. Hát jó. Este még lovaskocsiztunk egyet, és bekanyarodtunk a Lefejezettek terére is – a kocsis viszont rám parancsolt, hogy ne szálljunk le, mert szerinte veszélyes. Úgyhogy csak a hintóról néztük végig a forgatagot, de az élmény így is megvolt.

Marrákes egy hatalmas, modern, kozmopolita város, minden olyan sajátossággal, amit egy ilyen helytől vár az ember – csak épp a közepébe odatettek egy medinát is, hogy a helyi íz megmaradjon. Fez után a marrákesi óváros olyan volt, mintha egy nyugodt vidéki plázába csöppentünk volna: szélesebb utcák, kevesebb tolakodás, alig hallottunk egy-egy „Hey mister!”-t. Persze itt is próbálkoztak, de míg Fezben a leszerelésre néha elég durva, antiszemita kirohanás volt a válasz, Marrákesben beérték azzal, hogy „YOU ARE RUSSIAN!” – amit ők nyilván valami vérig sértőnek gondolnak, de mi csak nevettünk rajta.
Cserébe megnéztük az egyik legrégebbi egyetemet, ami tényleg lenyűgöző volt – teljesen elvesztünk a mozaikcsempék szabályos káoszában. Könnyen el tudjuk képzelni, hogy Escher valami hasonló helyen kapta a kattant ötleteit a rajzaihoz.

Az, hogy egy sikátorban robogó suhan el melletted centikkel, teljesen alap Marrákesben – de néha nem árt oldalra is nézni, mert simán elcsaphat egy csacsifogat. Az, hogy a húst hűtőbe kellene tenni, inkább a világ szerencsésebbik részén elvárás. Kuba után már meg se rezzentem attól, hogy egy lenyúzott fél birka, még a farkával együtt, lazán kilóg a pult szélén.
A „boldog csirke” kifejezés kitalálóját szívből ajánlanám egy marrákesi baromfikereskedésbe: apró ketrecekbe zsúfolt tyúkok, akiknek mozdulni sincs esélyük, és a vevők simán a lábuknál fogva, kézenként öt-hat szárnyast lengetve sétálnak haza a vacsorával. Ha ez lett volna az első Európán kívüli utunk, lehet, hogy sírva kérjük a legközelebbi repjegyet visszafelé. De szerencsére már nem először szembesültünk más világok szabályaival, úgyhogy egyáltalán nem ért akkora sokként, mint amire előre számítottam.

Naplemente előtt elindultunk visszafelé, és még egy 10-12 éves srácnak is sikerült lehúznia minket vásárlás közben. Vettünk négy palack vizet meg egy kekszet, ő meg rávágta, hogy 70 dirham lesz. Kérdeztük, hogy ugyan mi kerül ebben 2100 forintba, mire közölte, hogy a keksz az 30. Jó, mondtuk, akkor az nem kell. Alkudoztunk egy sort, de nem jutottunk dűlőre, úgyhogy maradt a négy víz.

Adtunk neki egy ötvenest, hogy majd visszaad belőle egy tízest, de ehelyett csak egy ötöst kaptunk vissza, aztán kérte a másik ötöt is, hogy legyen már teljes. Nem álltunk le vitatkozni vele 150 forinton, pláne hogy meglepően jól beszélt angolul. Ha már most ilyen stílusban üzletel, el lehet képzelni, milyen felnőtt lesz belőle. Azt hiszem, ez az egy nap pont elég volt Marrákesből. Ha nem csak kézipoggyásszal jöttünk volna, simán felvásároltuk volna a fél piacot – lámpák, színes papucsok, bőrcuccok minden mennyiségben. De így, hogy maximum egy hűtőmágnes fér bele a súlyhatárba, egy nap bazározás épp elég.

Már kezdett sötétedni, és előttünk ott kavargott a hatalmas főtéren az átláthatatlan, zajos embermassza, ami valami egészen őrült ritmusban végezte a maga esti rutinját. A hostel egyik srácától kaptunk segítséget – berber volt, turbánnal a fején –, aki egyszer csak magához vette a húgom bőröndjét, és minden tétovázás nélkül elindult a tömegen keresztül. Mi meg mentünk utána, próbálva tartani vele a lépést.

Átvágtunk a teljes káoszon: előttünk két méterre a srác, mögötte mi ketten, miközben minden irányból érkezett valami inger – kiabálások („hi, skinny girls”), motorok, biciklik, tolókocsik, sőt még egy szamaras kordé is elsuhan mellettünk. Mindenféle portékát próbáltak ránk tukmálni, és volt, ahol úgy besűrűsödött a tömeg, hogy szó szerint alig tudtunk átverekedni magunkat. Egyedül a srác fején lévő fekete, berber módra megkötött kendő jelentette a támpontot, azt figyeltük, hogy ne vesszünk el végleg ebben a lüktető őrületben.

A kétnapos sivatagi túrát a getyourguide.com-on foglaltuk, és összességében nagyon elégedettek voltunk vele. Pont azt kaptuk, amit a leírás ígért – se többet, se kevesebbet. A túraoldalon elég részletesek az információk, még olyan apróságokra is kitérnek, hogy például van-e meleg víz a táborban. Ha ezt a platformot választjátok, tényleg érdemes olyan túrát foglalni, aminek a leírásából kiderül, hogy passzol az igényeitekhez – van bőven választék. Marrákes óvárosában amúgy számos helyen is lehet túrát foglalni, a legtöbb szálláshelyen szívesen segítenek ebben.

Ami viszont már kevésbé kényelmes: az Atlasz-hegységben a vécéhelyzet enyhén szólva is gyenge. Higiénia szempontjából nem állnak a helyzet magaslatán, úgyhogy vécépapír és kézfertőtlenítő legyen a csomagban. A túra során többször is elhangzott – sofőrtől, helyi vezetőtől egyaránt –, hogy érdemes kendőt vinni, és nem is akármilyet, hanem olyat, amit berber módra lehet megkötni. Ketten voltunk a húgommal, egy nagy kendőnk volt közösen, nekem pedig volt egy multifunkciós, magyar dizájnos kendőfelsőm. Ezt ugyan nem tudtam rendesen megkötni, de mivel a tevegelés nem a tűző napon, hanem este és reggel történt, nem is volt rá égető szükség – nem fújt a szél, nem táncolt a homok, úgyhogy bőven megtette az is, amit hoztam.

A táborba vizet vinni kötelező – ott nincs, vagy csak drágán lehet venni. De nem kell túlzásba vinni: elég annyi, amennyi estére és reggelre elég, fogmosással együtt. Az ivóvíz tényleg nincs benne az árban, de pánikra semmi ok. Aki emlékszik a földrajzórákra, tudja, hogy a sivatagban hatalmas a hőingadozás – nappal meleg van, éjjel meg simán hideg. Egy polárpulcsi és egy dzseki nálam aranyat ért éjszaka.

Marrákesből két irányba indulnak sivatagi túrák: Zagorába és Merzougába. Őszintén szólva, a beszámolók szerint Merzougában látványosabbak a homokdűnék – mélyebben van a Szaharában, és oda jellemzően háromnapos, két éjszakás túrákat szerveznek. Én először jártam a sivatagban, úgyhogy Zagora is hatalmas élmény volt. Aki viszont már nem először vág neki, vagy valami igazán monumentálisra vágyik, annak talán érdemesebb Merzougát választani.

Teli gyomorral, és végül is kifejezetten jó szájízzel indultunk neki a városnak, hogy nappali fényben is felfedezzük, mit tud Marrákes. Kezdetnek rögtön elvesztünk a kanyargó sikátorokban – ám meglepetésünkre reggel kilenc-tíz körül még mindenki mélyen aludt, nem csak a nyomulós árusok, hanem úgy általában mindenki. Így aztán majdnem teljesen kihalt utcákon bóklásztunk, kerülgetve a kissé megviselt macskákat meg a hozzánk hasonló korai turistákat. Előzőleg persze minket is a müezzin hívása ébresztett – szép, ahogy az imára szólít, csak épp olyan frekvencián zümmögött a hajnalban, hogy utána már elaludni esélytelen volt.

Mindenesetre Marrákes tényleg jól áll a napfénynek. És emberek nélkül aztán igazán látszik, milyen szép: az épületek vakolata a lazac, a rózsaszín és a korall minden elképzelhető árnyalatában játszik, és olyan plasztikus fényt kapnak, mintha filmforgatásra készültek volna. A kacskaringós, középkori utcarendszer valósággal átdob az időn, és csak néha ránt vissza a jelenbe egy-egy idegbeteg robogós, aki elképesztő sebességgel húz el melletted, centikkel, bármi figyelmeztetés nélkül.

Fotóegyveleg

A fotón látható marrákesi nő hagyományos marokkói női ruhát, dzsellabát visel, amely hosszú, bő szabású és díszített szegélyű. Fejét kendő, azaz hidzsáb fedi, amely egyszerű, de tiszteletteljes viseletként szolgál a vallási és kulturális szokások szerint. - Ata fotója

A férfi Marrákes óvárosában egy füstölőt tart a kezében, amelyet hagyományosan illatos gyanták vagy gyógynövények égetésére használnak. Ez a hordozható füstölőedény lánccal lógó tálból és fedélből áll, amelyben izzó parázson illatszert – például oudot vagy muskot – füstölnek. Ilyen eszközt gyakran használnak otthonok illatosítására, szertartásokhoz vagy akár turisták szórakoztatására is a szukban (bazáros negyed). - Ata fotója

Ata fotója

A férfi marokkói édes süteményeket árul, amelyek gyakran mandulás, datolyás, mézes vagy szezámmagos töltelékkel készülnek. A kínálatban többek közt megtalálhatók a gazelle szarvak (kaab el ghazal), a briwat (mézes leveles tészta háromszögek), a chebakia (olajban sült, szezámmagos mézes édesség), valamint színes marcipános finomságok is. - Ata fotója

A nő az arcán niqabot visel, ami egy hagyományos, fekete kendő vagy fátyol, amely a haj és a nyak mellett az arc nagy részét is eltakarja, csupán a szem marad szabadon. A niqab viselése vallási és tradicionális okokra vezethető vissza, és különösen gyakori a konzervatívabb muszlim közösségekben. - Ata fotója

Ata fotói

Vissza az elejére

Kommentek

vera24, 2019. 06. 27. 17:30
A legkomolyabban mondom hogy ha valaki azt mondja hogy marákkes jó uticél az csak meg akar szivatni másokat mert neki is nagyon rossz volt nem részletezem mert órákig tudnám sorolni a tényeket amiktől rossz volt lényeg a lényeg nagyon rossz volt akkor se mennék vissza ha fizetnék.A legőszintébb jó indulattal mondom senkinek nem ajánlom SENKINEK!!!lehúznak átvernek gusztustalanok sok helyen voltam de ez a legrosszabbak közé való.spóroljátok meg az időt és a pénzt ne menjetek marokkóba.

Új hozzászólás beküldése

* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon

Marokkó - akciós utazások!!!
VISTA ajánlatok

KAPCSOLAT

utikritika [kukac] utikritika.hu

Útikritika.hu

SZÁLLÁSFOGLALÁS

IMPRESSZUM