ÚTIKRITIKA.HU / Marokkó

A körutak során a nagyobb királyi városokat szokták érinteni. Ezek a királyi városok a történelem során mind nagy jelentőségű fővárosok voltak. Az útvonalak az óceán parti Agadir, Essaouira, Casablanca és Rabat mellett, a két legnagyobb várost Marrakech és Fes-t is érintik, valamint a keleti kisebb hegyi falvakat, amik igazi kuriózumként hatnak a nagyvárosi forgatag után.

Agadirról, Casablancáról, Fezről, Marrakeshről és Tangerről külön tartalom olvasható. Kattintson rájuk.

Az emberek nagyrészt kedvesek, barátságosak, csak ne kérjetek útba igazítást, mert tuti nem oda visznek, ami a tervetek.

Essaouira

(a helyiek kb. így ejtik ki: eszvéjrá)

Kriszta fotója

Portugál gyarmati kikötőváros, hangulatos zeg-zugos medináját csak a városfal választja el a kikötőtől. Ha valaki autentikus szálláshelyet keres, és nincs szüksége különböző kényelmi szolgáltatásokra, akkor bátran válassza a 690 Rijad egyikét. Ezek tulajdonképpen kis panziók és megtartották igazi marokkói hangulatukat. Kisebb nehézséget okoz a szűk sikátorokban megtalálni a bejárati kapujukat, házszámot ne is reméljünk! A Rijadok egyszerű berendezésű kellemes szálláshelyet kínálnak, és sok helyen már légkondit is felszereltek. Nemcsak kalandvágyó fiatalok választják, sok idősebb utazót is ugyanúgy vonz. Kétségkívül a legtradicionálisabb választás, ha valaki nélkülözni tudja a megszokott kényelmet, amit egy 3-4 csillagos szálloda nyújt. A medinában lakni sikk! A halászkikötő is egy tanulmány, érdemes belesni a halászok mindennapjaiba. (A fejünk felett keringő sirályok „bombáira” figyeljünk oda!)

fotó by Elter

.

"A városközponthoz közeli partszakasz nem fürödhető, a kikötő uralja a terepet. Az itt húzódó épen maradt erődről csodálatos a kilátás az óceánra és a városra. Aki eddig csak a mediterrán tengerparton volt, ahol a hullámok békésen csapkodták a bokáját, annak látnia kell Essaouira vad partját. Csodálatos látvány, ahogy a hullámok utat törnek a köveken, majd nekicsapódnak a hatalmas szikláknak. Úgy kavarog a víz, mintha forrna. Lenyűgöző! " (László Orsi, 2013)

"Az egyik legjobb tengerparti város. "Szeles város" a beceneve, fürdeni lehet, csak közben arcon fúj a homokos szél. Decemberi látogatásunk alatt ez ugyan nem volt probléma. Rohadt sok a sirály, a díler és a turista, kell hozzá némi türelem, de egy-két napra hibátlan program. Volt ott egy alkoholbolt, azt nem találtuk meg, és a turistautcán minden kétszer olyan drága, mint mondjuk 20 méterrel arrébb. Már akinek ez számít. Orson Welles itt forgatta az Otellót, teret neveztek el róla." forrás.

"Essaouria messze az egyik legkedvesebb helyünk Marokkóban. Hihetetlen hangulatú kikötővel és gyönyörű belvárossal felszerelve várja a turistákat, akik jönnek is rendesen, nem véletlenül. Kevés olyan hely van a világon, ahol ilyen kellemesen lehet időutazni, részt venni az autentikus valóságban, vagy menő éttermekben kajálni. Itt szülte a legszebb gyermekét a francia gyarmatosítás és az arab kultúra hatalmas és alapvetően eredménytelen orgiája.

Három napig mászkáltunk az izgalomtól remegő térdekkel a városban. Egyszer elmentünk megnézni a szomszéd falut Diabatot, ami azért híres, mert itt egyszer megszállt és betépett Jimi Hendrix, és emiatt van két Jimi Hendrix house és három Jimi Hendrix étterem a nagyjából négy utcás településen. " (2017)" forrás

.

Kriszta fotói

,, Essaouira városa portugál stílusban épült, fehér színes ablakos házai nagyon gondozott összhatást keltenek. A bazársor sem rémisztő annyira, mint Marrakeshben, az árak még az élelmiszer boltokban is ki vannak írva, nem csak random mondanak számokat. A sálak még olcsóbbak is itt, nem érződik, hogy ez turistásabb hely lenne. Egy olyan étteremben ettünk, aminek ugyan nem sikerült megjegyezni a nevét, de jó friss szardíniát és még valamilyen nem tudjuk pontosan milyen halat kóstolhattunk. Mostanában rájöttem, hogy én igazából szeretem a halat csak otthon néhány kivételt leszámítva nem lehet jót kapni. Itt meg mint tengerparti városban reggel kifogják, pár óra múlva a tányéromban landol. Felmásztunk a városfalra, ahonnan fantasztikus kilátás nyílt az óceánra.

A kikötőben macskák és sirályok harcoltak egymással az eldobált halbelsőségekért, madárürülékkel kevert halpiacszag terjengett a levegőben. Ilyen nagyra nőtt sirályokat még sehol nem láttam és horrorfilmbe illően sokan voltak, próbálták ellopni a halászok kifogott áruit. Néhány ember pokrócra terítve árulta a hűtetlen halait, már szagra is érződött, hogy pár órája már nem nagyon ment jól az üzlet. Összességében a kikötő cseppet sem hasonlít egy európai kikötőre, szagok és mocsok fedi be az egészet. (2018)" forrás

,, Fűszereket, ékszereket, marokkói kerámiákat és lámpákat kínáló apró boltok egész sora csábítja nézelődésre a látogatókat. A marrakesh-i kereskedőkkel ellentétben az itteni boltosok csak szerényen kínálják portékáikat. A kikötőben friss halak, rákok és polipok várják a kis vendéglők pultjain a vendégeket. Lehet belőle választani, megalkudni az alapanyagra, amit a szakács frissen készít el a számunkra. (2018)" forrás

Ourzazate

"A várost az amerikai filmipar fedezte fel magának, és azóta is különleges forgatási helyszínt biztosít a kősivatag, az Atlasz-hegység nyúlványával a háttérben. A leghíresebb Ait Ben Haddou kasbát nagyon sok filmben használták díszletként. Csak hogy párat említsünk: A Nílus gyöngye, Gladiátor, Asterix és Obelix: Kleopátra küldetés, stb. Több stúdió is működik a városban, melyek látogathatók, bár elég borsos áron. Itt van az egyik legnagyobb filmstúdió, az Atlas Studios székhelye is. A kasbák jellegzetes marokkói építmények, homok és terrakotta színben, környezetükbe illeszkedve. A kasba tulajdonképpen két dolgot is jelent: egyrészt a régi erődítményeket nevezik így, másrészt egy egész városrészt is jelenthet.

Az Ait Ben Haddou a világörökség része. Régen 3 család lakta, mára már körülbelül 9 családnak ad otthont. Ilyenkor többgenerációs nagycsaládokat kell elképzelni, a teljes rokonsággal együtt (10-14 fő egy házban). Helyi idegenvezető kíséretében lehet körbemenni a kasbában: átmenni a kapun, amit Michael Douglas repülőjének szárnya rombolt le vagy éppen átsétálni a Gladiátor arénája egykori kövein. Nekünk szerencsénk volt, mikor ott jártunk, mert a helyi idegenvezető, szó szerint helyit jelentett, a kasbában élő egyik család feje volt. Meghívott minket a saját házába, ahol láthattunk egy igazi berber otthont és megismerhettük a család mindennapjait." (László Orsi, Vista Westend, 2013)

"A kimondhatatlan nevű "varzazat" csodás fekvésű, a környéken van az ország egyik legtutibb szorosa (Boumalne du Dades mellett), meg egy filmstúdió, ahol tucatnyi hollywoodi produkciót forgattak már, pl. a Nílus gyöngyét vagy a Kundunt. Kocsival, bringával el lehet verni pár napot..." forrás

"Úgy fél óra tevegelés után kezdtem felfogni, hogy egy sivatag kellős közepén vagyok. Voltam már sivatagban.. (bruhhhaha), de most újra előjön ez a furcsa érzés. Amerre látok végtelen homokdűnék, a csend pedig más értelmezést kap, nehéz ezt körülírni: egy nagy üres, légmentes SEMMIBEN érzed magad, ráadásul a SEMMI közepén. Egészen hátborzongató és nagyszerű érzés, teljesen kikapcsol az ember. Amit magad körül látsz, az pedig valami gyönyörűség." forrás

Ait Ben Haddou - Ourzazate - Jetta fotója

Chefchaouen

A csodás városról külön oldalon írunk - itt

Rabat

Rabatról külön oldalon írunk - itt

Királyi palota - elter fotója

fotó by Elter

Dél-Marokkó

Olvasmányos linkek

,, Átkelve az Atlasz kopár nyúlványain a Ziz-folyó kanyonjában kanyarogtunk tovább. A teljesen kopár hegyek között a folyóvíz valószínűtlenül zöld oázisok szalagját élteti. Az oázisok zöldjében sárgán emelkednek ki a kasbák vályogfalai, melyek egykor védelmet nyújtottak az itt lakóknak a sivatagi nomádok támadása ellen.

Sajnos a kasbák világa már letűnőben van: a szűk utcák labirintusában a közművek elvezetése nehezen megoldható, így ma már inkább kiköltöztek az emberek az új lakónegyedekbe. De azért a kasbákban is van élet – mint ahogyan egy mellénk szegülő alkalmi vezető is mutogatja – aki mindezért pénzt sem akart, csak büszke volt szülőfalujára, melyet nem nagyon látogatnak európaiak.

Ha már itt tartunk: az ország lehúzási szokásai nagy változatosságot mutatnak. Ahol sok a turista, hiénák hada gyűlik körénk, és minden változatos indokkal megpróbálnak egy kis apróra szert tenni. De az ilyen Isten háta mögötti vidékeken nincs ilyen probléma, büszkék a külföldi vendégekre, és kultúrájuk, na meg alapból az Iszlám is előírja az utazók megvendégelését. Oly annyira erős mindez a szokás, hogy nemegyszer meghívtak magukhoz a helyiek minket is – ha más nem, egy teára.

A berberek nagyon szeretnek ismerkedni aminek persze mi jó teret nyújtottunk: mivel Marokkóban sokan stoppolnak az út szélén – mi meg autónkba csak ketten ültünk – így jónéhány stoppost felvettünk, az öreg berber pásztortól a buliba igyekvő fiatalokig. Akik egytől egyig meg akartak hívni magukhoz teára, vagy ebédre, és ha nem fogadtuk el, akkor mindenképp fizetni akartak a fuvarért. Viszont ott van a másik oldal, a turistákkal erősen sújtott Zagora vidéke, ahol a hiénázás ritka színes módszereit figyelhetjük meg (de erről majd kicsit később) (2017)" forrás

Barangolás Marokkó kék városában