ÚTIKRITIKA.HU / Marokkó

Marokkó teljes arab neve az ‘Al-Mamlaka al-Maghribiya’, ami annyit jelent, hogy Nyugati Királyság. Jóllehet Rabat a főváros, de a legnagyobb város az Casablanca. A hivatalos nyelv az arab és a berber, a beszélt nyelv az arab marokkói (maghrebi) dialektusa, a városi lakosság nagy része beszél, a képzettebb része jól beszél franciául. Az északi, Tetouan környéki részeken a spanyolt is használják, míg a belső, hegyvidéki területeken a vidéki lakosság csak a berber nyelv valamelyik változatát beszéli. Angolul kevesen beszélnek. A marokkóiak hatalmas többsége szunnita muzulmán.

,, Az Atlasz nem fogható egyetlen hegyhez sem, amit eddig láttam. Legalábbis az európai hegyektől meglehetősen különbözik, még ha a földrajztudósok meg is állapították, hogy az Atlasz alapvetően az Eurázsiai-hegységrendszer tagja, így nagy része geológiailag jobban hasonlít a Mediterráneumra, mint Afrikára.

Az Atlasz nagyrészt csupasz képződmény. Helyenként fűcsomók, máshol kaktuszok nőnek ki belőle – mint megkopaszodott fejtetőn a visszamaradt hajcsomók. Növényzet híján is változatos formákban hullámzik; ámulatba ejtettek a mélységek és magasságok. A hegyoldalakon utak kanyarognak, nem kifejezetten rossz minőségűek, de távolról sem olyan bebiztosítottak, mint az európai utak. Néhány kanyarban akkora helyen kell elférniük egymás mellett a járműveknek, hogy mi, turisták, elképedve és lélegzetvisszafojtva pislogtunk kifelé a mélységbe és a magasságra a kisbusz ablakából. Az Atlaszba csak tapasztalt sofőrnek, illetve tapasztalt sofőrrel érdemes elindulni. (2018)" forrás

Berber makákó (Macaca sylvanus) - Elter Karcsi fotója

Időjárás és éghajlat

Az óceáni partvidéken hűvös párás óceáni légáramlat a jellemző, amelynek nyáron kellemesen hűtő, télen a nyirkos, hideg érzést fokozó hatása van. A Földközi-tenger mentén az éghajlat a spanyol és olasz partokéhoz hasonló. A belső, illetve déli területeken a nyár nagyon meleg és száraz, a tél enyhe, kivéve a Rif- és az Atlasz-hegység magasabb területeit, ahol télen hó és fagy van. Az utóbbi területeken kívül általában csak a jobb szállodákban van fűtés télen. A nyár száraz és meleg (sivatagi széljárás esetén a tengerparton is lehet 40 fokos meleg), a tél csapadékos. Nyáron a sivatagos, keleti, dél-keleti területeken homokvihar veszély áll fenn.

,, Télen a nappalok melegek, a Nap erősen süt (én még le is égtem picit). Viszont éjszakára lehűl a levegő és a legtöbb helyen nincs fűtés. Így érdemes meleg ruhával készülni." forrás

Történelem

Marokkó francia gyarmat volt, 1956-ban vált függetlenné. Érdekes, hogy Marokkó az egyetlen afrikai állam, amelyik nem tagja a kontinens politikai szervezetének, az Afrikai Uniónak. Ez jelzi, hogy Marokkó mennyire nincs érzelmileg, azonosságtudatilag oda a kontinens többi részéért. Ugyanakkor Marokkó az USA egyik legszorosabb nem NATO-tag szövetségese.

Manapság

Az átlagbérek nem túl magasak, és sokan a mindennapi megélhetésért küzdenek. Marokkóban a havi minimálbér 103 ezer forintnak megfelelő helyi pénz (2022). A hegyekben élő berberek különösképpen szegények és sokszor még azt sem tudják, mi kerüljön az asztalra másnap reggel. A marokkói gazdaság fő erőforrásai a szénbányászat, a mezőgazdaság és a foszforkitermelés.

,, Ami a társas kapcsolatokat illeti, a helyzet az, hogy a srácoknak már szinte mindent szabad, bulizhatnak, ihatnak, csajozhatnak büntetlenül. Annyi a szépséghiba, hogy ezt leginkább külföldi nőkkel tehetik, mert a helyi lányok szülei még azért csúnyán néznek. De lássuk be, az internet és olcsó repjegyek korában rájuk szakadt a világ. Ellenben a fiatal csajok még csak ott tartanak, hogy házibulikban bebasznak, majd addig nem mennek haza, amíg látszik és érződik rajtuk az esti vodka. Vagy a belföldi buli-turizmust választják: hétvégente mindenki (mármint aki nő) odébb utazik egy városnyit és ott csapja szét magát. Így jó eséllyel nem szúr szemet senkinek. Láttam. Így van. Hordákban érkeznek a tini csajok minden hétvégén. Mini ruhákban mennek a bárokba, diszkókba és gyakorolják a gold digger szakmát (ezt nem én mondom, hanem a helyi srácok), vagy csak épp úgy szórakoznak, ahogy a mi lányaink is szoktak. (2018)" forrás

A helyiekről

Különféle nemzetközi felmérések szerint (hogy mi a metódusuk?) a marokkói a világ legbarátságosabb népeinek egyike.

"Kimondatlan szabály Marokkóban, hogy az erősnek mindig meg kell védenie a gyengét, az iskolázottaknak képviselniük kell a tudatlanok érdekeit, a tehetőseknek segíteniük kell a szegényeken. A legbiztonságosabb egy boltos számára a vásárlójáról azt feltételezni, hogy nem tudhatja a termékeiről és azok használatáról mindazokat az információkat, amiket ő tud. Éppen ezért kötelességének tekinti megvédeni a vásárlókat a saját tudatlanságuktól, és eldönteni helyettük, hogy melyik termék felel meg a legjobban az igényeiknek. Ezzel jó esetben visszatérő vásárlókat is szerez, főleg ha nagyon érti a dolgát." forrás

e.k.

"A marokkóiak nagyon kedvesek és tényleg nagyon vendégszeretőek, nem úgy mint mi, magyarok, akik szerettük ezt mondani magunkról, de mostanra már állítani se merjük. Természetesen van lehúzás, mint bárhol a világon, de kivédhető, mint a világon bárhol, és ha be is szopod, maximum lehúznak 5 dollárral, és nem kell taxishiénákkal vagy túlszámlázó éttermek biztonsági embereivel verekedni havi fizetéseknek megfelelő összegekért, mint itthon. (2017)" forrás

,, A helyiek segítőkészek. A Medinákat leszámítva egyáltalán nem az az agresszívan nyomulós népség, mint Egyiptomban tapasztaltam. A közbiztonság is sokkal jobb, itt ki lehet menni nyugodtan a külvárosba is, és éjszaka is elég sokat sétálgattam, és minden értéktárgyam és testrészem megúszta. A fiatalok elég nyitottak és szeretnek ismerkedni. Többször megszólítottak az utcán, hogy csináljak róluk képet, vagy csak hogy honnan jöttem, merre megyek, útbaigazítottak stb. Eléggé liberálisak, és nem kifejezetten azok a konzervatív muszlimok. A nők például, itt ugyanúgy járnak kelnek európai divat szerinti ruhákban és ismerkednek, mint a férfiak.(2018)" forrás

Ata fotója

,, A hibát ott követtem el, hogy túl sokat olvastam utazás előtt az interneten az arab emberekről, arról, hogy mindenki át akar verni. Ez elég sokszor igaz is volt, nagyon lelkesen próbálnak útbaigazítani, aztán a kedvességért pénzt kérnek és addig követnek, amíg nem adsz, de sokszor olyan érzésem volt, hogy tényleg segíteni akarnak, és nagyon bunkóság szó nélkül elhaladni mellettük. Mert egy idő után már úgy tettünk, mintha nem is hallanánk őket. Nehéz kiválogatni azt a néhány embert, aki tényleg önzetlenül akar vendégül látni az országában, amikor még a bolti eladó 10 éves kisfiú is kevesebbet ad vissza vásárláskor, olyan szöveggel, hogy adjuk neki zsebpénznek. Összességében egyáltalán nem tűntek kedvesnek, vendégszeretőnek, nem éreztük, hogy szívesen látják a turistákat, inkább csak mint legfőbb bevételi forrásként tekintettek ránk, akiket nyugodtan le lehet húzni annyival, amennyit még nem szégyellnek. Lehet hogy rossz összehasonlítási alap, de ez az ország is és Kuba is nagyon szegény, ott mégis feltétel nélküli életkedv áradt mindenkiből, olyan amit mindenkinek tanítani kéne, hogyan lehet a körülmények ellenére is elégedettnek lenni az élettel, itt ezt nagyon nem éreztem.

A marokkóik nem szeretik, ha fotózzák őket. Még amikor csak egy kis pötty volt az egyébként bazárról készülő fotómon az ember, akkor is odajött, hogy nem adott engedélyt a fotóra, amikor pedig látta, hogy felismerhetetlen, már semmi probléma nem volt. Jó lett volna még több életképet csinálni, hiszen egy érdekes kultúra és kifejezetten fotósparadicsom, de legtöbbször nem szerettem volna direkt provokálni őket, tiszteletben kell ezt tartani. (2018)" forrás

e.k.

Turista etikett

Más muzulmán országokhoz hasonlóan nem muzulmán ember nem léphet be mecsetbe. Kivétel ez alól a casablancai II. Hasszán Nagymecset, melynek megtekintése megszabott időpontokban, belépődíj ellenében és helyi idegenvezetővel megengedett.
Marokkóban a különböző vallások békében élnek egymás mellett, a nagyvárosokban keresztény templomok és zsinagógák is működnek. A marokkói iszlám mérsékelt és nyitott természetű, a más vallásúak (pl. nyugati turisták) irányában toleráns, ugyanakkor nem ajánlott a provokatívnak tekinthető fellépés, magatartás: hiányos öltözet hölgyek esetében, feltűnő alkoholfogyasztás, a böjti hónap, a Ramadán idején az utcán történő étel- vagy italfogyasztás.
Fényképezés, videófelvétel: A fényképezés, videófelvétel készítése általában engedélyezett (a katonai és rendvédelmi objektumok kivételével). Az emberek többsége vallási okokból ugyanakkor elutasító magatartást tanúsít. Beleegyezés esetén pénzt kérnek a fotóalanyok. A vaku használatát – más országokhoz hasonlóan – a múzeumokban korlátozzák.
Marokkó iszlám ország, de az öltözködési szokások nem szigorúak. Nem célszerű azonban a túlzottan nyitott ruházat.
Ha vendégül hívják a turistát helyi családhoz és megkínálják hússal, akkor azt nem szabad visszautasítani, mert ez hatalmas udvariatlanság és sértés lenne. A vegetáriánus inkább kerülje a kajálásra szóló meghívást.

A közbiztonság rendben volt, ha nem találtuk a riadunkat, egyből utánunk jöttek aprópénzért megmutatni, de őket könnyen le lehetett rázni. A hennás asszonyokkal óvatosan, nagyon gyorsan elkapják az ember kezét. A kígyóbűvölőket ne nagyon fotózzátok, mert odajönnek és azért is pénzt kérnek. Én francia tudással, szőke hajjal sokat mentem be egyedül is nőként, az (ilyen országokban alap) utánamszólogatásokon kívül semmi extrát nem érzékeltem. Én szeretem a helyi kulturát tisztelni, így nem járkáltam fedetlen vállal meg hassal, meg rövidgatyában, bár akkor sem szólnak meg - de jobban megnézik az embert, ez tény. (2022)

Öltözködés

Kezdjük is az alappal: a kendő vagy sál lesz itt a legjobb barátod. Marokkóban viszonylag nyitottak az emberek, a turisták által frekventált városokban pedig nagyon toleránsak a látogatókkal. Ennek ellenére ez egy arab ország, nem elvárt, de ajánlott vállat elfedő, legalább térdig erő ruhát választani. Ha feszülős nadrágot viselsz, takard el a feneked egy sállal, a helyi lazábban öltözködő nők is hosszabb blúzokat viselnek, ami takarja az idomokat. Korániskolákba hosszúnadrágba lépj be, ha szabadabb a vállad, akkor teríts rá egy kendőt. Ennyi! Nem elvárt a fej/haj takarása, vagy a földig érő szoknya. Látni fogsz nagyon lazán öltözködő turistákat is, de szerintem ha bárhova utazol, első és legfontosabb a tisztelet megadása a helyieknek. forrás

Ramadan: 2023. március 22- április 20.

,, Mindenek előtt telibe kaptuk a Ramadant. Jól tudtuk mi az, de csak így sikerült mindhármunknak egyszerre egy hétre odautautazni. Hmm.. még mindig nem tudom eldönteni, hogy tanácsoljam e hogy a Ramadan idején érdemes e Marrokkóba menni, vagy inkább ne. Mindenképpen extra érdekes tapasztalat. Nagyon nem olyan, mint máskor! A marokkóiak valamennyire tolerálják a turistákat, de akkor is illetlenség a helyiek forgatagában délben jól meghúzni az ásványvizes flakont, aztán jóízűen rágyújtani egy cigarettára. Erre a módira szerencsére vannak nekünk szeparált helyek." (Boneville, 2017)

,, Marokkó muszlim ország, de nagyon liberális. Itt a turistáknak „mindent” szabad. Persze azért csak ésszel. Ha nem akarsz sanda pillantásokat, megjegyzéseket kapni, a szexi gönceidet inkább tartogasd egy másik utazásra. Nem kell kendőt hordanod, nem kell csadorba bújnod, sok itteni fiatal lány is fedetlen fejjel jár, és számunkra is teljesen hétköznapi ruhákat hord. Ettől függetlenül nem árt, ha van veled egy férfi kísérő. Más nője ugyanis tabu, így elkerülheted a füttyöngetéseket, köszöngetéseket, bámészkodó tekinteteket." forrás

,, Annak ellenére, hogy Marokkó egy fotós paradicsom a marokkóiak nem szeretik ha fotózzák őket, folyamatosan integettek, hogy nem lehet, még olyan helyeken is nagy garral odajöttek, hogy no photo, ahol amúgy egy tájképpel pepecseltem, és csak akkor nyugodtak meg mikor mutattam, hogy maximum kis pontként szerepelnek rajta. Pedig itt is mindenki kezében fityeg a telefon, és sokszor megvolt az ominózus, nő csadorban szelfizik jelenet is. Az egész úton csak páran mondtak igent egy fotóra: az argánfákra mászó kecskék idős pásztora, egy fánksütő bácsi, akihez Mirleftben naponta visszajártunk, és egy önjelölt guide-unk, aki demonstrálta hányféleképpen lehet a fejre turbánt kötni. Ez van, a marokkóiak nem szeretik a fotózást, ezt illik tiszteletben tartani.

Ide tartozik az öltözködés téma is. Rengeteg turistát láttam Marrákesben és Szavírában fenékvillantó sortban meg más alig ruhában. Bármennyire modern és nyugatias, Marokkó mégiscsak muszlim ország, szerintem nem jófejség teljesen figyelmen kívül hagyni az itteni öltözködési szokásokat. Nem kell csadorban járni, de a két véglet között vannak átmeneti viseletek. (2018)" forrás

Gasztronómia

"A főétel mindig a következő háromból valamelyik: kuszkusz, tagine, vagy nyárson grillezett hús. A kuszkusz a fent leírtak szerint készül, és számos változata van – hússal, vagy anélkül, utóbbiból az ún. hét zöldséges kuszkusz az egyik leghíresebb. (A hét zöldség bármi lehet, jellemzően pl.: sárgarépa, kerekrépa (turnip), sütőtök, vagy édesburgonya, csicseriborsó, cukkini, okra, káposzta). A tagine a kúp fedelű, széles, kerek cserépedény neve, amelyben ez az azonos nevű húsos étel készül. Alacsony hőfokon, órákon át főzött, fűszeres, mártásos étel, amely bárányból a legfinomabb. Ennek is ezerféle változata létezik, készülhet bárányból, csirkéből, halból, vagy akár csak zöldségekből. A rengeteg hagyma és a fűszerek (pl. fahéj, kurkuma, ánizskapor) alkotják a mártást, amelyben hihetetlen omlósra fő a hús. Gyakran adnak hozzá magokat és aszalt gyümölcsöket." forrás

Kriszta fotója

"Ne hagyjuk magunkat elriasztani a "trófeaként" kitett sült birkafejektől és nyers marhaszívektől! A kebabot itt kettévágott, kerek kukoricakenyérbe töltik, ha "utcán át" fogyasztjuk, a porhanyós báránysültet viszont ízletes barna mártással szolgálják fel. A kunyhóformájú, cserépből készült kuszkusz-főzőt nemcsak a Maghreb-országokban honos zöldséges-húsos darakásához használják, hanem például a lila hagymás borjúcsülök főzéséhez is. A halpiacokon a "tenger gyümölcsei" között ékszerteknősöket is láthatunk: húsuk ínyencfalat, páncéljukból pedig húros hangszer teste lesz. Gyakran találkozunk lómészárszékkel, ellenben a szamárhúst, mivel a szomorú teherhordót tisztátalan állatnak tekintik, nem eszik meg." (forrás: blogbox.hu Marokkói ízek)

,, Elég nagy elvárásokkal néztem a marokkói gasztronómia elébe, tudva, hogy mennyi érdekes fűszer és mennyi féle hús található az országban. Ehhez képest mindenhol csak taginet (agyagedény, amiben egyben megfőzik az ételt) és kuszkuszt ettünk mindenhol. A tagine általában csirkéből vagy marhából készült, kevés helyen volt pl. birka, és egyáltalán nem volt olyan fűszeres, mint ahogyan én szeretném. A kefta tagine, ami paradicsomos, tojásos húsgolyókat jelent, a legtöbb helyen finom volt, de a többi csak hús meg zöldségek egymásra pakolva, semmi extra ízvilág. A kuszkusz kifejezetten nehezen csúszott le, nagyon száraz volt, ízetlen főtt zöldségekkel, icipici hússal a közepén. Talán a legelső marrakeshi birka tagine volt a legfinomabb.

A tengerparti friss halnak nagyon örültünk, szeretjük mi a halat, de itthon azért nem az igazi. Párszor vacsiztunk pizzát, abból is keftásat, na az finom volt, jó zsíros éhségűző. A marokkói levest, a csicseriborsós harirát nem sikerült megkóstolni, éppen elfogyott amikor arra vágytunk. Még a marokkói saláta ami említendő, lényegében görögsaláta feta sajt nélkül. Étteremben szinte mindenhol legalább háromféle olívabogyót is hoztak, már szinte azzal jól laktam, friss ropogós lepényszerű kenyérrel kísérve.

Amikor már nagyon elegünk volt a tagineból, csirkenyársakat sültkrumplival ebédeltünk. A nagyon helyi sütödéket nem mertük kipróbálni (miután Balin az egyikőnk, Kubában a másikunk szabadult meg elég gyorsan az ételtől), pedig ahol a helyiek sorban álltak, elég frissnek tűntek a pitába tekert húsgolyók, esetleg kolbászok. A hét végére már nagyon édességhiányunk volt, sok helyen lehetett kapni fánkot, illetve mézben úszó olajban sült sütiket is, de közelebbről megnézve több tíz rovar is úszott a sütik mellett, nem volt túl bizalomgerjesztő, akkor sem, ha a méz tartósít…

Ami viszont nagyon pozitív és egész nap fogyasztandó, azok a frissen facsart gyümölcslevek, főleg gránátalma. Egy nagy pohár 10 dirham, amibe 3-4 darabot is belecsavarnak. Volt még narancslé, almalé, eperlé is, de a gránátalma volt számunkra a legegzotikusabb. A mentatea minden nap lecsusszant, próbáltam itthon reprodukálni, nem sok sikerrel. A kávé felejthető, a cappuchinot sem nagyon ismerik. Két opció van, vagy tejjel kéred a kávét (azt is csak forrón adják), vagy anélkül. Zaccos arab kávéval sehol nem találkoztunk. (2018)" forrás

,, Marokkóban a péntek a vasárnap. Minden hamarabb zár, nem árulnak szeszt a boltok, nem esznek húst az emberek. Ezt nagyon is ki lehet bírni, mivel van helyette kuszkusz. Finom, vega kaja, amit általában sok párolt zöldséggel készítenek. Azért a nem pénteki napokon nekem inkább köretként szolgált a birka, marha, hal és egyéb vízi jóságok mellé. Összességében nagyon tetszik a marokkói konyha, intenzívek a fűszereik, jól készítik el az ételeiket. Tajine-ban szinte bármit megcsinálnak. Viszont az óceáni javakat mindig grillezve kértem. A grill az mégiscsak grill...(2019)" forrás

Marokkói gasztroutazás
Aki Marokkóban jár, annak számtalan élményben van része, közülük nem elhanyagolható a kulináris élvezet. A világ legjobbjai között tartják számon a marokkói konyhát. Erőteljes ízek és illatok uralják az ételeit, az észak-afrikai, a mediterrán és az arab konyha fűszerkavalkádja jellemzi.
Marokkó gasztronómiáját a bevándorlók, a hódítók és az utazók tömege befolyásolta. A spanyol, a francia és a szenegáli konyha mellett hatással volt rá a mediterrán éghajlat, a tenger jelenléte, és a vízhiány. Gyakran keverednek az édes és a sós ízek, ízesítésre a fűszerek mellett rózsavizet és narancsvirágvizet is használnak.
Az ebédek zárófogása jellemzően a gyümölcstál.
Tea
A marokkói konyhában hagyományosan mindent a nők végeznek, a teakészítés és felszolgálás viszont a férfiak dolga.
A teázási szertartás a legendás vendéglátás része. A tea visszautasítása udrvariatlanságnak számít.
A marokkói tea kínai zöldteából, mentából és cukorból áll. Ezt fogyasztják reggel és este, hétköznapokon, de ünnepekkor is.
Nálunk a viszonylag rövid nyár miatt nem alakult ki a hatékony testhűtés kultúrája, nem úgy, mint a meleg éghajlaton élő népeknél, akik a forróság ellen meleg itallal védekeznek. Velünk ellentétben, akik hideg vízhez, vagy rosszabb esetben üdítőhöz, alkoholhoz nyúlunk a nagy melegben, ők ösztönösen meleg teával hűsítik magukat. A szájban érzett meleg azonnal beindítja az agyban az izzadás fokozását, ami csökkenti a testünk hőmérsékletét. A meleg éghajlatú országok konyhájában elterjedt csípős hozzávalók is ugyanezt a hűtő hatást váltják ki.
Tajine
Aki Marokkóban jár, nem jöhet haza anélkül, hogy megkóstolta volna a tajinet.
Az arabos fűszerezésű húsos-zöldséges egytálételt hívják így, bár a berber tajine szó valójában agyagedényt jelent, de általánosságban a benne készülő ételre használják.
Az étel lassan fő, az edényben keringő gőzben párolódik, így kevés víz hozzáadására van szükség, aminek azokon a területeken volt nagy jelentősége, ahol korlátozott volt a vízellátás. Ugyanakkor emiatt az étel rendkívül puha és ízletes lesz.
Ami az összetevőit illeti, általában hússal készül, marhát, csirkét, halat vagy bárányt tesznek bele.
Jellemzően az arab konyha fűszereit használják, úgy mint a köményt, paprikát, kurkumát, gyömbért, római köményt, ánizst, fahéjat és friss koriandert.
Krumplival vagy kuszkusszal készül, szezonális zöldségek felhasználásával.
A kuszkusz is berber eredetű étel, nagyon elterjedt az országban. A szó annyit jelent, hogy “jól megsodort”, több helyen még ma is kézzel sodorják búzadarából kis golyókká, majd a napon kiszárítják.
Marokkói palacsinta
Megkóstoltuk reggelire a híres ezerlyukú marokkói palacsintát is, házi fügelekvárral.
Édességek
A marokkói édességek tömények, mézesek, dióval, mandulával, mogyoróval vagy szezámmaggal készülnek.
Argánolaj
Marokkó folyékony aranya az argánolaj. Széles körben elterjedt, kozmetikumokat készítenek belőle, de étkezési célokra is használják.
Az argánfa Marokkóban él, termésének beéréséhez egy évre van szükség. A termésben található magból nyerik ki az olajat, aminek előállítása időigényes fizikai munka, a női közösségek tagjai a mai napig kézzel dolgoznak. A gyümölcshús eltávolítása után feltörik a kemény csonthéjat. Amennyiben étkezési célra szánják, a magokat megpirítják, a kozmetikai felhasználás esetén ezt a lépést kihagyják. A magokat ezután péppé őrlik, és pihenni hagyják a masszát. Később leszűrik az olajat. Összességében tehát nem véletlen, hogy az argánolaj a világ legdrágább étkezési célra szánt olaja.
Amlou
Van egy étel, amit már akkor megkóstoltam, amikor először Marokkóban jártam. A legutóbbi látogatásunk alkalmával utánajártam a dolognak, és lerántottam a leplet a híres marokkói nutelláról, avagy az amlouról.
Az amlout mandulából vagy földimogyoróból készítik. A magokat pasztává őrlik, ezután argánolajjal és mézzel keverik össze.
Reggelire eszik, vagy délutáni teázáshoz kínálják palacsintára kenve, de kenyeret is mártogathatunk bele.
Mit nyújt Marokkó egy gasztrotúra alkalmával?
Az ételek változatossága mellett, az ízek eredetiségét tudnám kiemelni. Az élményt, amikor a narancslé friss, édes narancsból készül, amikor a fügelekvárnak tömény füge íze van, azt amikor a bárány- vagy marhahúsos szendvics roskadásig van hússal pakolva, amikor a kenyér frissen sült és ropogós, ahogyan a marokkói nutellának erős mandula íze van. Hogy az étel mindenhol valódi és házias. A riádban, az éttermekben, de a kifőzdékben is.