.
Az országutak zömében szép hegyek és dombok mentén húzódnak - s.i. fotója
A WHO ajánlásai alapján Marokkóban külön oltási kötelezettség nincs, mert az európaitól nagyban eltérő fertőzési veszély nem áll fenn, a Hepatitis A és B fertőző betegségek ellen ugyanakkor ajánlatos indulás előtt védettséget szerezni. A hazaitól eltérő hétköznapi higiéniai körülmények és baktériumflóra miatt azonban gyomor- és bélpanaszok jelentkezhetnek egyeseknél. A fentiek miatt a frissen fogyasztott gyümölcs- és zöldségfélék, valamint a kezek alapos mosása, illetve a húsok alapos megsütése javasolt. A fokozott higiéniai követelmények betartását minden esetben javasoljuk. Marokkóba beutazó állampolgárainknak javasoljuk a tartózkodás idejére érvényes és a legteljesebb kockázati területekre (beleértve a további orvosi kezelés céljából való Magyarországra vagy Európába szállítást, illetve a halott szállítást) kiterjedő biztosítás beszerzését. Télen a nyirkos időjárás miatt gyakoribbak a légúti megbetegedések. A napszúrás és a leégés veszélye jóval magasabb a hazainál, mivel a napsugárzás intenzitása nagyobb.
Főtéri protkó választék, foghúzóval és kihúzott fogak sokaságával - Kriszta fotója
Kisebb panaszok esetén a sűrű patikai hálózat gyógyszerészei is hasznos tanáccsal tudnak szolgálni. A közkórházakkal ellentétben a magánklinikák és magán orvosi rendelők többségének színvonala jó, a gyógyszerek és az orvosi ellátás költségei azonban magasak (egy orvosi konzultáció ára 15-25 EUR). Az országban gyakorlatilag kapható minden Európában forgalmazott gyógyszer vagy azzal egyenértékű termék, speciális kemoterápia esetén azonban érdemes a szükséges gyógyszereket magunkkal hozni. A kapható gyógyszerek nagy része francia gyártmányú vagy francia licenc alapján készül helyben.
A közszolgálati (állami) mentőszolgálat (protection civile) elsősorban a nagyvárosokban és a jelentősebb országos főutakon működik elfogadható gyorsasággal (de orvos nélkül). Orvossal kiszálló mentőt csak a magán mentőszolgálatok működtetnek. A magyar társadalombiztosítás Marokkóban nem érvényes, így még a sürgősségi ellátás költségeit is felszámolják. Ezért javasoljuk, hogy a tartózkodás idejére érvényes és az orvosi kezelés céljából való Magyarországra vagy Európába szállítást, illetve a halott szállítást is lehetővé tevő biztosítással rendelkezzenek.
Vannak magán- és állami kórházak Marokkóban. A turisták többsége a magánkórházakat részesíti előnyben, mivel ezek modern felszereltséggel rendelkeznek, és európai színvonalat kínálnak. Természetesen a magánkórházak díjai magasabbak, mint az állami kórházaké.
Néhány 2024-es példa:
Szülés állami kórházban: 900 DH + 300 DH/éj ellátás
Szülés magánkórházban: 1800 DH
Magánkórházi díjak: szakorvosi rendelés 250 DH, háziorvosi vizsgálat 150 DH, fogtömés 400-600 DH, vakbélműtét 3500 DHBiztosítás nélkül kiutazni nem ajánlott, mivel egy orvosi vizit a szállodában kb. 700 dirhamba (kb. 65 EUR) kerül. Fontos szabály, hogy helyi betegségekre helyi gyógyszereket szedjünk, mivel az európai gyógyszerek gyakran hatástalanok a helyi baktériumok ellen. A marokkói gyógyszertárakban segítenek a megfelelő helyi alternatívák megtalálásában, ha megadjuk a gyógyszer nemzetközileg ismert nevét. (L. Orsi)
,, Számíts rá, hogy sok helyen marokkói WC lesz, ami gyakorlatilag egy mélyedésből áll, amihez le kell gugolni, majd egy üveg vízzel leöblíteni. (2020)" forrás
Bizalomgerjesztő rötyi Rabat kézműves piacán - ervi fotója
,, A csapvizet a helyiek sem nagyon isszák, te se tedd! Fogmosáshoz is inkább ásványvizet használj! A jégkocka is csapvízből készül. A zöldségeket is csapvízzel mossák meg. Amit előtted sütnek, főznek, az ehető. Koszos piacon, útszéli árusnál nem eszünk.
Tapasztalt utazók a pálinkára esküsznek. Étkezés előtt, után egy-egy kupica, és nemhogy baktérium, de bélflórád sem marad. Mondjuk a magyarok a fogfájásra is pálinkát isznak, szóval talán ez nem mérvadó.
Mentők: 0537-20-20-20 Magán mentő szolgálat: 0537772309
(2018)" forrás
,, Egy hétig az utcán kajáltunk, mosatlanul ettünk gyümölcsöt, frissen facsart gyümölcsleveket ittunk, de nem volt semmi gond. (védé, 2017)"
Higiénia: A szálláshelyek tisztasága rendben volt, és a városokban minden reggel összeseperték a szemetet. A bazárokban azonban rengeteg por van, és az állatok jelenléte miatt az ország nagy részén jellegzetes szagok terjengenek. Szerencsére nem kaptunk ételmérgezést, ami kisebb csodának számít, tekintve, hogy sok helyen hűtés nélkül tárolják a nyers húsokat. Természetesen a gyanúsabb helyeken nem mertünk enni. Most óvatosabbak voltunk, mint korábban, talán ezért is lett a költségvetésünk kevésbé low budget.
,, Ha valaki Spanyolországból utazna át Marokkóba, megéri komppal menni. A városok közötti közlekedésre a CTM busztársaság tökéletesen bevált, utólag kiderült, hogy online is lehet jegyet venni rá (www.markoub.ma). A poggyászért fizetni kell pluszban 1 eurót. A vonatot is ajánlom, teljesen biztonságos vol. Párszor használtam taxit, ami elég olcsó, de érdemes alkudni. A legdrágább utam a reptérre volt, 6 eurót fizettem. Egyébként a városokon belüli közlekedést káosz jellemzi, zebrát nem használnak, mindenki keresztül-kasul járkál. Még gyalogosan is óvatosnak kell lenni, nehogy egy robogóval vagy lovasszekérrel ütközz. (2020)" forrás
Eredetileg autóbérlést terveztünk, mivel azzal rugalmasabban lehet felfedezni a környéket. Azonban gyorsan elvetettük ezt az ötletet, miután megtudtuk, hogy az autókölcsönző cégek kivétel nélkül horribilis kauciót (depositot) zárolnak a bérléskor. Ez a magas letét azzal magyarázható, hogy a marokkói közlekedés teljesen eltér az európaitól: az autósok látszólag szabályok nélkül vezetnek, folyamatosan dudálnak, és kiszámíthatatlanul közlekednek. Végül az ott szerzett tapasztalatok alapján örülök, hogy nem béreltünk autót.
Mivel el kellett jutnunk Agadirba, előre lefoglaltunk egy privát transzfert a ZIP Transfers oldalán keresztül, oda-vissza fejenként 44€-ért. Nagyon elégedettek voltunk a szolgáltatással. A kisbusz megfelelő állapotú volt, vizet is kaptunk, és a sofőrünk, Amín, fantasztikus ember volt. A kétszer 260 km-es út alatt rengeteget mesélt Marokkóról és az ottani életről, így még jobban megismerhettük az országot.
Műszakilag az országos főutak jó állapotban vannak, a városokban kevésbé, túlzsúfoltságuk és a közlekedők (emberek, állatok, vontatott és önjáró két- és négykerekű járművek) alacsony fegyelmezettsége, illetve az autópark átlagosan rossz műszaki színvonala miatt azonban nagy a balesetveszély, különösen a hegyekben, illetve éjjel és csapadékos időben. A kapus rendszerben fizetős autópályák magas műszaki színvonalúak és biztonságosabbak: Tanger – Rabat - Casablanca – Settat – Marrakesh - Agadir, illetve Rabat – Meknes – Fes- Oujda között.
Aki maga szeretne kirándulni, akár többnapos utakra is érdemes elindulni bérelt autóval. Arra mindenképpen figyeljünk, hogy az autónak is és minden utasnak is legyen teljes körű biztosítása. A légkondi nélküli bérelt autó nem opció.
A Marrakesh - Ait Ben Haddou - Todra Gorge - Merzouga - Marrakesh útvonalat jártam be. Az utak általában jó minőségűek, bár a sivatag közelében kissé rosszabbak, de Nógrád megyei tapasztalataim alapján ez számomra nem okozott problémát. A városokban a közlekedés viszont teljes káosz: nincsenek sávok, inkább furakodás van, és biciklisek, motorosok, gyalogosok bárhonnan felbukkanhatnak. Vidéken viszont sokkal nyugodtabb a helyzet. Ha tapasztalt és magabiztos sofőr vagy, az utak vállalhatóak, de a városokban garantáltan megizzadsz a forgalom miatt. Szicíliához képest sokkal kaotikusabb a közlekedés, talán Grúziához lehetne hasonlítani, ha ez segít.
Figyelem! Marokkó világviszonylatban az elsők között van az autóbalesetek gyakorisága és súlyossága tekintetében. A közúti közlekedés különös óvatosságot igényel, a muzulmánok böjti hónapja, a Ramadán idején, valamint a nyári hónapokban, amikor az Európában dolgozó marokkói vendégmunkások tömegesen térnek haza gépkocsival. Ritkán ugyan, de előfordul megtévesztés révén (pl. balesetet, műszaki hibát színlelve) végrehajtott útonállás, rablás.
"Marrakechből Agadirig kitűnő autópálya van 91 MAD-ért (9 EUR), de 120 km-es sebességkorlátozással és 2-3 mobil kamerával. Mivel csak 7 km (!) az engedélyezett túllépés engem a 131 km/óra sebességért 300 MAD-ra, míg a sztádakapunál – ahol a 40 helyett 61-et mértek – 500 MAD-ra akartak helyszíni bírságolni. (2015)" forrás
,, A vonatközlekedéssel semmiféle nyomós negatív tapasztalatunk nem volt, de mindenképpen érdemes 1. osztályra venni a jegyünket. Légkondis, kényelmes fülkék. NYOLC! órát utaztunk Marrakesből Fez-be! Ki lehetett bírni. (Bonneville, 2017)
,, Marokkó útjai többé-kevésbé rendben vannak, bár az Atlaszban gyakran futottunk bele víz által elmosott utakba, hidakba, amiket évek óta nem javítottak meg, olyankor egy kicsit földutazni kellett. Mindenhol nyüzsögnek a pénznyelésre szakosodott traffipaxozó rendőrök, többször két semmi között az úton is mértek, de leggyakrabban a települések környékén. Egy Marokkó roadtripet nem lehet megúszni anélkül, hogy párszor ne állítsanak meg. Általában kifejezetten a büntire megy a játék. Előszeretettel ugranak elő a semmiből, fa(l) mögül, főleg 60-as tábla után, és ha 64-gyel megyünk már elmeszelnek. Nekünk többször is 100 -200 dirhamunk bánta az eszeveszett száguldozást. (2018)" forrás
A VILÁG LEGBALESETVESZÉLYESEBB ORSZÁGA. (Wikipedia). Igen,tapasztaltam. Robogó, 4 fős család,papucsban bukósisak nélkül ,apa vezet utána ül a fia,a lánya majd az anya. 1 hét alatt 3 balesetet láttam. Övet NEM használnak, de a rendőr megállított gyorshajtásért,elengedett amúgy. A városon kívül viszont,kíváló utak,sztrádák azokon pedig Európai szintű pihenőhelyek jó kajálási lehetőséggel. (2022)
Európai szabványnak megfelelő minőségben lehet kapni a nagyobb benzinkutaknál ólommentes benzint és dízelolajat (a kisebb, különösen a vidéki kutaknál nincs mindig ólommentes benzin).
A közlekedési lámpa (villanyrendőr) pirossá válásával egy időben vált a másik, keresztirányú forgalmat irányító lámpa zöldre, biztonsági időköz nincs. Zöld jelzésben is ajánlott körültekintéssel behajtani, mivel néha a piros jelzésen is áthaladnak, vagy azért, mert a lámpák egy része nem vagy rosszul működik. A körforgalmak elsőbbségi rendjét külön táblák jelzik, az irányjelzőt nagyon ritkán használják. Körforgalomba belépve nagy körültekintéssel közlekedjünk!
Figyelem! Gyakran bosszankodhatunk az előttünk haladó gépkocsi vezetés közben élénken beszélgető sofőrjére, vagy a kétsávos út kellős közepén haladó autósokra. Ilyenkor fény vagy hangjelzéssel adhatjuk az előttünk haladó tudtára, hogy mögötte mások is közlekednek. Előzésbe csak akkor fogjunk, ha látjuk, hogy vették jelzésünket.
A gyalogosok többsége körültekintés nélkül lép le bárhol az úttestre, az úttesten való gyalogosforgalom gyakori, a sávtartás nem jellemző, a taxik a legnagyobb forgalomban tiltott helyen is hirtelen megállnak Az órával nem rendelkező parkolóhelyeken mindenütt találhatók kék ruhás „felügyelők” - akik a kocsikra borravaló (1-2 dirham) ellenében ügyelnek. A közlekedési bírságok magasak és a helyszínen fizetendők.
Kétféle taxi van, a szürkében általában 7-8 fő fér el (plusz a sofőr) és városon kívül közlekednek, a kék kicsi taxik pedig max. 3 fősek (plusz a sofőr) és városon belül fuvaroznak.
A városokban kis (petit taxi) és nagy vagy iránytaxik (grand taxi) bérelhetők. A kistaxi viteldíja km-függő, de a taxióra ritkán működik, az iránytaxik ára fix. Kistaxival a városokat nem lehet elhagyni, vidéki úthoz kizárólag a nagyok vehetők igénybe előre kialkudott árért. A poggyász szállításáért – a távolsági buszokhoz hasonlóan – külön díjat kell fizetni. A taxik nagyobbik hányada régi évjáratú és rossz műszaki állapotú autó – de a szolgáltatás ára összességében alacsony.
A nagyvárosokban van autóbusz-közlekedés, de színvonala kevés kivételtől eltekintve alacsony. Rabatban átadták a várost átszelő villamos vonalat.
Tanger - Rabat - Casablanca-(El Jadida) - Marrakesh, illetve Rabat - Meknes - Fes - Oujda működik. A casablancai repülőtér épületéből óránként van vonat Casablancába, illetve Rabat, valamint kis kitérővel Marrakesh felé. Műszaki és biztonsági színvonala jó.
A Marokkói Vasúttársaságról (ONCF) egy jól felépített, háromnyelvű honlapról szereztem információkat. Kiderült, hogy a jegyek jóval olcsóbbak, mint itthon, és a nagyobb méretű poggyászt csomagként fel lehet adni azokon a vonatokon, amelyek poggyászkocsival közlekednek. A gyakorlatban azonban semmi sem ment zökkenőmentesen. A poggyászleadó zárva volt, és az állomásfőnök, aki nem volt épp a segítőkészség mintaképe, közölte, hogy aznap már biztosan nem tudunk együtt utazni a biciklinkkel. Az idő besötétedett, de a peronokon még mindig sokan várakoztak, látszólag senkit sem zavart, hogy az emberek fel-le ugráltak a mozgó vonatokról. Végül este háromnegyed 11-kor futott be az éjszakai vonat. Ez egy elegáns, csak hálókocsikból álló szerelvény volt, amely olyan benyomást keltett, mintha egy guruló szállodában lennénk: minden hálókocsihoz saját személyzet tartozott a kalauzon kívül. Szerencsére a biciklik szállítása is megoldódott, így végre nyugat felé száguldhattunk az éjszakában. Miután megmosakodtunk, kényelembe helyeztük magunkat a puha ágyon, és lassan álomba merültünk a csendesen zakatoló vonaton.
"A vonaton is rend, tiszta, újszerű bőrülések. Szemmel láthatólag a műbőr huzatot bicskával felhasogatni nem tartozik bele szorosan a helyi folklórba. Nagyon úgy néz ki, hogy nemcsak az osztrák vasutak lesznek tőlünk fényévnyi távolságra, de hamarosan a CFR, a román államvasutak után a marokkói is lehagy bennünket." forrás
,, Marrákesbe laza nyolcórás vonatúttal lehet eljutni Fezből – meg persze aki itt kezdi a túrát, közvetlenül Ryanairrel Budapestről. A vonat egész európai, tiszta, kulturált, nagyjából annyiba kerül a vonatjegy, mint itthon. Mivel kétóránként jár, megszakíthatjuk, így ki lehet szállni akár a fővárosban Rabatban, akár Casablancában. Mi Meknesben tettünk egy kört, rendkívül tanulságos, volt, a belváros elképesztően lepusztult és nyomorúságos volt, de itt is minden úgy nézett ki, mint Fezben – minden utca bazársor. Mi Rabatot és Casablancát kihagytuk, nem is lett volna időnk rá, és annyira nem is vonzott a koszos nagyváros. Ráadásul itt rengetek utas felszállt, vagyis ha itt szállunk fel, aligha lesz ülőhelyünk. (2018)" forrás
,, Vonattal utaztam Casablancából Marrakeshbe. Mivel egy járatot töröltek a következőn akkora tömeg volt, hogy fel sem fért mindenki, én is már csak az ajtóban kaptam helyet. A vonaton ugyan tilos a dohányzás, az ajtókhoz kijárnak az utasok menet közben füstölni. Általában hasist. És vannak olyan jófejek, hogy meg is kínálnak. Egy koma miután hozzátette, hogy „ez a hegyekből van, nem európai szar. Ez kiüt tesó.” Inkább visszautasítottam, nem biztos, hogy jó poén lett volna egyedül egy idegen nagyvárosban atomkészen kóborolni. A hosszú vonatút alatt elbeszélgettem pár formával, egy fiatal srác pedig pár hasis után egész úton készségesen tolmácsolt a minimál angoltudásával, így mindenkivel tudtam dumálni, aki megfordult a vonat végében. (2018)" forrás
Minden város elérhető ezzel, színvonala (pontosság, műszaki állapot, kényelem) busztársaságtól függően nagyon változó, de általában alacsony. Francia, spanyol és olasz városokba is közlekednek.
Mindenféleképpen javasolt biztosítást kötni a személyek esetében az alábbi kockázatokra: teljes körű sürgősségi ellátás és gyógykezelés, súlyos betegség esetén repülőgépen történő hazai vagy európai kórházba való szállítás, halott szállítás. Gépkocsival történő utazás esetében a Marokkóra is érvényesített nemzetközi kötelező biztosításon túl javasolt teljes körű biztosítást (casco) kötni az autóra.
"Az autóbérlést nem ajánlanám, nincs is nagy hagyománya és a választék se nagy. A kaotikus közlekedésről nem is beszélve. A nagyvárosokban nagy a forgalom, az összekötő kisebb utakon pedig figyelmesen kell kerülgetni a kerékpárosokat, gyalogosokat és az útra tévedő állatokat. A közlekedési tábláknak nincs túl sok jelentősége. A keleti részeken és a hegyekben meredek szakadékok vannak. Marrakech és Ourzazate közötti hegyeken át vezető 2200 méteres szerpentin csak azoknak ajánlott, akik bírják a strapát. A látvány viszont kárpótol minden egyes kanyarért, gyönyörű az Atlasz-hegység gyűrt nyúlványa, ahogy minden napszakban más-más arcát mutatja." (L. O.)
,, A kocsibérlés rendben volt, online foglalva a reptéren kis papírmunkával a miénk volt az autó - ami viszont feszengésre adott okot az az 1200 euró kaució volt amit a hitelkártyámon zároltak a bérélés idejére. A közlekedés először fura volt de aztán belejöttem és ahogy más én sem tartottam be semmilyen Európában megszokott közlekedési szabályt. Ez a fajta káosz meglehetősen jól működik, nem igazán láttunk balesetet max 1-2 is koccanást. A folyamatos figyelem viszont elengedhetetlen, valóban néha centikkel suhannak el melletted a helyiek. Tapasztalat vezetőknek szerintem nagy bajuk nem lehet. Az utak minősége meghaladta az elvárásainkat - igaz az autópályán az útdíj nem is olyan alacsony. (2018)" forrás
,, Nekünk 4 fővel a kocsibérlés volt a legcélszerűbb és legkényelmesebb. A legtöbb és legtávolabbi helyeket egyértelműen saját járgánnyal lehet bejárni. Vannak olcsó buszjáratok, és a városok között közlekedő Grand Taxi nevű, amikor megtelik indul típusú olcsó iránytaxik is. Északon jó a vonat közelekedés is.
Autót sem itthonról előre béreltem, mivel netes értékelésekben sokan ajánlották a helyi autókölcsönzőket. Marrákesben intéztünk kocsit is az érkezés utáni napon, bár az elején kicsit meg voltunk lőve, mert a Ramadán vége meg a szombat, meg ki tudja mi miatt egy csomó üzlet zárva volt. Szerencsére a kereskedő szellem azért nem csukott be, a neten kikutatott cégekkel a telefonos versenytárgyalás nyertese a Majdoline Travel lett. Egy vadonatúj Dacia Logant kaptunk 28 euró/nap áron, ami tartalmazott teljes önrész eltörlő biztosítást is, lehetett kártyával fizetni, és a multikkal ellentétben nem zároltak semmit a kártyán biztosítéknak. Ráadásul nagyon közel vannak a Djemaa El Fna térhez, és a medinához, ahol a legtöbb riad szállás van. A kocsit a medinában vettük fel, és a reptéren adtuk vissza külön díj nélkül. Szezonban (tavasszal és ősszel ) lehet, hogy érdemes előre szervezni a kocsit, feltehetően akkor azért nehezebb ilyen olcsón hozzájutni. Korrekt cég.
Marokkóban a legtöbb helyre normál aszfalt úton átlagos kocsival el lehet jutni, terepjáró csak akkor kell ha kifejezetten offroadozni szeretnénk. A Draa völgyében, a Szaharában és az Atlaszban erre sok lehetőség akad, de terepjárót bérelni értelemszerűen sokkal drágább, nekünk ez a kocsi elégséges volt a körútra. A benzin olcsóbb mint nálunk, 330 Ft körül volt. (2018)" forrás
,, Az ötödik naptól béreltünk autót egészen addig, amíg Fezben le nem adtuk a reptéren. A Discover Car Hire nevű oldalon foglaltuk a Holiday Inn Car Rental helyről, és mivel nem azt a helyet írták átvételi helynek a visszaigazoló papírra, mint ahova először vitték nekünk a kocsit, nem volt bankkártya leolvasó a pasinál és megúsztuk a 10.000 dirhamos depositot (kb. 300.000 Ft). Hitelkártya mindenképp kell amennyiben mégis van deposit, és nem nagyon találtunk semmi olyan helyet, ahol kevesebb lenne ez az összeg.
Helyben is lehet bérelni, lehet hogy olcsóbb és kevésbé körülményes, de mi biztosra akartunk menni. Az extra költség volt, hogy nem ugyanabban a városban adtuk le a kocsit, mint ahol átvettük, ha újratervezném az utat, emiatt valahogy jobban átszervezném (pl. a sivatagi túrát is lehetett volna úgy foglalni, hogy ne Marrakeshbe vigyenek vissza, hanem Fezbe). A kocsit lyukas kerékkel kaptuk, ami az állandóan pittyogó alacsony keréknyomás jelzésből derült ki, de mivel a legkisebb faluban is van benzinkút és nyomásmérő is, pár óránként felfújtuk, a következő bérlőre toltuk át a problémát.
A benzin olcsóbb, mint nálunk, 11 dirham körül volt. Városokban tényleg annyira tragikus a közlekedés, mint ahogy azt olvasni lehet, kezdő jogsival semmiképp sem ajánlott, de nagy rutinnal rendelkezőknek is igénybe veszi az idegrendszerét. A városokon kívül nincs egy lélek sem, ott sokkal jobb a helyzet. Az út tele van rendőrökkel, egy 200 km-es szakaszon legalább 10 ellenőrzés várható, de szinte kizárólag a gyorshajtást büntetik (azt viszont annyira, hogy hiába van városvége tábla, nem lehet többel menni). (2018)" forrás
,, Nem vezetek rosszul, több éve Budapesten gyakorlom, de ez Marokkóban olyan volt, mintha most először kerültem volna a forgalomba. Egyszerűen az egészet a rendezettség teljes hiánya jellemezte. A sötétben kivilágítás nélkül mindenki mindenfelé ment, jelzések nélkül. Ami még plusz nehezítő tényező volt, hogy a városban mindenhol nagyon erős volt a szálló por, ettől úgy tűnt, mintha ködben kellett volna haladnunk. Nem bíztam sem az autóban, sem a forgalomban lévőkben és igazából magamban sem. Teljesen kívül kerültem a komfortzónámon. (2019)" forrás
A kontraszt Spanyolországhoz képest igencsak éles volt. Az addig széles, jó minőségű út hirtelen kátyúkkal teli lett, és az emberek, autók, motorok, teherautók, valamint állat vontatta szekerek látszólag minden közlekedési szabály figyelmen kívül hagyásával közlekedtek. Egyetlen szabály érvényesült: a nagyobb járműveknek mindig elsőbbségük volt. A romos házak piszkos, sárgás-barnás építőkockákra emlékeztettek, apró ablakokkal. Járda helyett csak por, kosz és régi, lerobbant autók, motorok, teherautók sorakoztak az út mentén. Sokan az út szélén szerelték járműveiket, mivel a hőség és a por gyakran tette őket működésképtelenné. Tudtommal Marokkó sajnos világelső a közlekedési balesetek gyakorisága és súlyossága tekintetében, ami nem volt túl bíztató egy kerékpáros számára.
Az éttermi, kávéházi árak a borravalót nem foglalják magukban. Ennek általában 10% a mértéke. A szállodai személyzet szolgálatait 5-10 dirhammal (0,5-1 Euro) lehet honorálni.
Marokkóban járva amit nem érdemes kihagyni: útszélén frissen préselt gránátalmalevet inni (10-20 dirham, 1-2 euró), legalább egyszer egy riadban megszállni, kipróbálni a marokkói hammamot, alkudozni a medinában.
Mi a gasztronómiától nem voltunk elájulva, bár a kedvencünket, a citromos-olivás csirke tajine-t azóta is emlegetjük. Érdemes a piacon is enni, ha bírja az ember gyomra. (2022)
,, Megfordultam már egy két helyen de ennyire jókat sehol sem ettem. Lehet, hogy az én ízlésemhez áll csak nagyon közel a helyi konyha, de nem bírtam betelni vele. Reggelente a francia gyarmati időkben meghonosodott Patisserie -ben kezdtem. Az ilyen kis francia pékségekben hatalmas a válaszék az olcsó és nagyon finom péksüteményekből. A helyi éttermek sem kifejezetten drágák. Előételnek a Harrirát érdemes kipróbálni, ez egy különleges helyi fűszerezésű húsleves.
A főételek közül a Taijin volt a kedvencem, amit szinte végtelen féleképpen el lehet készíteni. A Taijin valójában az agyagedény neve, amiben készül, és amiben egyben tálalják is. Ez egy remek kis találmány, csak beleteszik a húst, zöldséget, fűszereket, gyümölcsöket és betolják a sütőbe. Különlegessége, hogy az étel nem sül vagy fő, hanem párolódik benne és így elképesztően friss és intenzív lesz az íze, a húsok pedig vajpuhák. Sokfélét kipróbáltam, de az abszolút ízorgia, ami elnyerte a „legfinomabb kaja amit valaha burkoltam” címet a képen látható összeállítás volt, bárányhúsból, narancsos hagymalekvárból, mazsolával, szezámmaggal. Ha valaki Marrakeshben jár, ne hagyja ki semmiképp a Ben Youssef téren a Jad Jamal éttermet, ha éppen nem is vagy éhes, itt megpihenhetsz, a nyugalom oázisa a folyton nyüzsgő Medina közepén. A tetőteraszról belátni az egész óvárost és egy hideg koktél mellett jó képeket is lőhetsz innen. " forrás
Datolya és füge - Elter Karcsi fotója
,, Én mindenhol csapvizet ittam. Nekem nem volt ebből problémám, de akinek érzékenyebb a gyomra, nekik a palackozott víz jobb választas. Az utcákon árulnak frissen facsart gránátalma levet, illetve különböző gyümölcsökből dzsúzt (2-3 euró). Amiért odáig voltam, az a marokkói tea. Számukra a teázás egy rituálé, minden évszakban, napszakban fogyasztják. Náluk a tea zöld teából készül, friss mentával és rengeteg cukorral. Az ételek tekintetében is érdemes körültekintőnek lenni. Én ezzel nem foglalkoztam, sokszor ettem utcai árusoknál vagy random helyekre tértem be. Pozitívum volt, hogy rengeteg nemzeti ételük megtalálható vegetáriánus változatban is. Tangerben találkoztam pár furcsasággal, például a csigalevessel (francia hatás!). Ugyanennél az árusnál volt még bagett, amibe főtt krumplit, főtt tojást tettek. Én itt főtt, sós csicseriborsót (1 euró) ettünk.
A marokkói leves (3euró) nem annyira jött be annyira, mert túl fűszeres volt. A leves egyébként kenyérrel tálalták, ami náluk lapos, lepényszerű. Chefchaouenben a zöldséges kuszkuszt (2 euró) próbáltam ki, ami nagyon ízlett (a marokkóiak minden pénteken kuszkuszt fogyasztanak). Fesben volt szerencsém megkóstolni egy tradicionális reggelit a hostom családjának társaságában. A bőséges reggeli palacsintaszerű, édes lepény volt vajjal, lekvárral, házi sajttal. A legjobban a tangine ízlett, amely arról szól, hogy zöldségeket főznek össze egy kúp alakú agyagedényben. Ez nagyon egyszerű étel, de annál finomabb. Én, mint édesszájú, nem hagyhattam ki a marokkói diós-mézes aprósüteményeket. Legszívesebben hoztam volna haza pár kilóval ezekből. (2020)" forrás
Ebéd menü a kirándulásokon (előétel saláta, főétel, és desszert gyümölcs, ital nélkül) 100 dirham
A legbarátságosabb ételárakkal Chefchaouenben találkoztunk, a képek közé be is tettem egy menüsort, nagyon barátságos árak voltak.
Az árakban nagy szórást vehetünk észre, aminek két oka van: az egyik, hogy sok minden alkudható, medinában, piacon.
Illetve, hogy nem mindegy, hol fogyasztunk. Az éttermekben is több kategória van, ugyanúgy, mint itthon (piac, belváros, panorámaterasz, stb).
A leghúzósabb árakat például éttermekben a kirándulásokon észleltük, ahol nem volt választása az embernek, hol eszik, mert csak egy étterem van az út mentén, ahol megáll a busz. Ezek a helyek kifejezetten a kiránduló csoportokra felkészülve, a rendelést is leegyszerűsítve menüket alakítottak ki. (Vanilia Travel, 2022)
Általános vélemény szerint Marrakesh-ben lehet a legjobban bevásárolni ajándékokat. Összességében minden fogyasztási termék kapható (hazai és import termékek). A nagyvárosokban az Auchan céghez tartozó Marjane (Marzsan) nevű szupermarket nyújt európai színvonalú szolgáltatásokat. A boltok nagy része 8.30/9.00-12.00 óra, majd 14.30-18.00 óra között tart nyitva, kora délután bezárnak sziesztára, kivéve a szupermarketeket, amelyek 9-től 21 óráig vannak nyitva. A bazárokban a legtöbb áru ára alku tárgya. Javasolt az értékesebb áruk vásárlásakor számlát vagy nyugtát kérni és azt megőrizni a határátkelés megkönnyítéséhez. A meglepetések elkerülése érdekében javasolt a vásárlás megkezdése előtt tisztázni, elfogadják-e gyakorlatilag is az adott hitelkártyát (különösen pl. benzinkútnál).
Gránátalmalé frissen préselve, 4 dl - 10-20 dirham
Egy tál tajine étteremben - 50 dirham
Kávé helyi kávézóban - 10 dirham
tevés kulcstartó a medinában - 10 dirham
bőr övtáska a medinában - 60 dirhamra tudtam lealkudni 🙂
egy csokor menta a piacon 5 dirham
(Vanilia Travels, 2022)
Kriszta fotója
Az úton, a hegyekben:
Nagyvárosokban:
Berber patikában:
Szállodában:
A helyiekkel való kapcsolatot elkerülni szinte lehetetlen, még akkor is, ha az ember nem tervez vásárolni. A nagyobb piacokon és az óvárosokban nem ajánlott egyedül bóklászni, mert ezekben a szűk, labirintusszerű sikátorokban könnyen el lehet tévedni. A térkép vagy útjelző táblák nem sokat segítenek (utcaneveket is alig látni), ezért érdemes egy helyi vezetőt fogadni, aki nemcsak elkalauzol a nevezetességekhez és elmeséli a hely történetét, de szinte biztos, hogy a végén egy boltba is elvisz – gyakran azzal az ígérettel, hogy a tetőről csodálatos a kilátás. Mire visszaérünk, már vár a mentatea, és ember legyen a talpán, aki ezt visszautasítja, főleg az ezt követő "fantasztikus vásárlási lehetőségeket".
Ráadásul Marokkó valóban olcsó, és az ember olyan egyedi tárgyakat vásárolhat, amelyeket helyben készítenek: fémműves termékek, textilek, festmények, szőnyegek és ékszerek. Ezek gyakran jó minőségűek és megfizethetőek – ez pedig veszélyes kombináció. Természetesen vásárolni nem kötelező, és erővel nem rángatnak be a boltokba, de a vezető mindenképpen megsértődik majd, erre készüljünk fel. Akkor is, ha bemegyünk a boltba, és akkor is, ha pontosan annyit fizetünk neki, amennyit kért. Ez a helyi kommunikáció része. Mivel külföldiek vagyunk, tőlünk általában többet várnak, hiszen gazdagoknak számítunk – minden fehér ember annak tűnik.
"A „városnézés” a sofőr szempontjából itt annyit jelent, hogy elvisz a spanokhoz, ahol minden szemetet megpróbálnak ránk beszélni, ő pedig megkapja a maga kis sápját. " forrás
,, Az árak folyamatosan változnak, a termékek értéke pedig abszolút relatív. Kezdetben úgy érezheted, hogy mindenki le akar húzni vagy át akar verni, pedig – ahogy azt egy másik utazó mondta nekem – csak meg kell értened, hogy itt az alkudozás egy játék, a kultúra része. Arról nem is beszélve, hogy itt tényleg nagy a szegénység, mi pedig a pénzes turisták vagyunk, úgyhogy nagyot nem tévedsz, ha úgy érzed, hogy le akarnak húzni vagy át akarnak verni.
Vidéki városkában tudsz kávézni 6 dirhamért (kb. 168 Ft), ebédelni étteremben 35-ért (kevesebb, mint 1000 forint). Taxival utaztunk már 20 kilométert 20 és 50 dirhamért is. Ha nem tetszik egy ár, akkor nem kell elfogadni, vagy megpróbálhatsz alkudozni. Utcai árusoknál, piacon az eredeti ár kétharmadáért megkapsz mindent, ha ügyes vagy, akár a feléért is. Az árak egyébként a hazainál jóval alacsonyabbak. Valójában akkor sem jársz rosszul, ha az első ajánlatra rábólintasz. (2018)" forrás
Ebben a fűszerboltban pl. táblán figyelmeztetnek arra, hogy fixek az árak (listed price) - sz. v. fotója
Marokkó állítólag egy olcsó ország, ez akkor igaz lehet, ha valakinek van türelme alkudozni. Sehol nincs kiírva semmilyen ár, a boltban is képesek 2000 Ft-ért árulni egy kekszet, és amikor kérdő szemekkel nézünk vissza, hogy mégis ezt hogy, jön a kérdés: mennyit adnál érte? A bazárban is minimum a feléről kell indulni, és tényleg igaz, hogy ha az eladó nagyon mosolyog, szörnyen átvágott, ha morcosabb, sikerült beszerzési ár környékére alkudnod. A bőrkabátomért is legalább fél órát küzdöttünk, mire több, mint felére csökkent az ára, de alapvetően egyáltalán nem az volt, hogy otthagyjuk őket, és utánunk rohannak, hogy na jól van, gyere. Nem voltak olcsóak a pénztárcák, a táskák, ezekből szinte semennyit nem akartak engedni.
Vettünk 25 dirhamért és 60-ért is sálat, amelyeket a Szaharában használtunk. A 25 dirhamos mosás után annyira kieresztette a színét, hogy semmi nem maradt az eredeti árnyalatból, de legalább olyan lett, mintha direkt lenne foltos. A 60-as egy fokkal jobb, a többi ruhával nem mosnám ki, de legalább nem sokat veszített a színéből.
Árak, amikre lehet számítani: tagine, kuszkusz étteremtől függően 30-100 dirham, kávé, mentatea, gyümölcslé 10 dirham, hűtőmágnes 5-10 dirham, sálak 20-100 dirham, autóbérlés 30-40.000 Ft/hét, autópálya Marrakesh-Casablanca között kb. 80 dirham, Casablanca-Fez között is 80, 3 napos Szahara túra 89 EUR mindennel együtt, szállás már 3-5000 Ft-tól vannak teljesen tökéletesek is. Belépők: Casablanca mecset 120 dirham, Jardin Majorelle 70 dirham, Bahia Palace 10 dirham, El Badii Palace 40 dirham. 1 dirham=30 Ft, váltani nagyon sok helyen lehet, kb. egységes az árfolyam. Euróval is lehet fizetni, úgy egy kicsit rosszabbul számolják. Bankkártyával csak kevés helyen, nagyobb éttermekben, benzinkutakon lehet, a szállásokon is készpénzt fogadtak el. (2018)" forrás
Ha valaki útba szeretne igazítani nem azért teszi mert olyan jófej. Csak pénzt szeretne kérni a végén, és lehet hogy útközben bevisznek egy üzletbe is hátha vásárolsz. (2022)
Itt minden alku tárgya
Nem (csak) kedvességből kérdezik meg honnan jöttél, ez alapján mérik fel a vásárlóerődet! Az első ár fele kb. az a reális pont, ameddig engednek az árból, és még így is ráfizetsz. Ezért hangsúlyoztam, hogy Romániából vagyok, így eleve barátibb volt az ár.
A LEGFONTOSABB SZABÁLY! Abban hisznek, hogy amilyen az első vásárlás olyan lesz az egész nap, vagyis ha reggel jó üzletet kötnek és drágán adnak el egy portékát, sikeres lesz az egész napjuk. Ezért reggel nem érdemes a szúkba látogatni, ilyenkor magasabb az ár és nem fogadják jól, ha vásárlás nélkül távoznál.
Ez lehet erős általánosítás… én egyszer estem ebbe a csapdába, mondjuk az délután volt, az „utolsó Fezben élő zsidó” csábított be az üzletébe, azzal a sztorival, hogy hamarosan költözik Izraelbe, a családja már ott van, ő meg próbálja eladni a maradék portékáját, hogy követhesse őket, és beinvitált, hogy meséljen milyen nehéz Marokkóban élni… mentem, mint a kezes bárány. Amíg készítette a teát megemlítette, hogy az első vásárló vagyok aznap, nézzek nyugodtan körül.
Pánikoltam! Az üzlet tele volt (biztosan értékes, de…) poros és nagyméretű, teljesen hasztalan tárgyakkal: ezüst tányérok, csillárok, kancsók, térkő darabok, liturgikus eszközök. Végül megúsztam annyival, hogy adakoztam a közösségnek, de nem lettünk barátok. Ha visszamegyek, biztosan megnézem még mindig ott van-e.
Bevált módszer, ha alkudozás közben úgy teszel, mintha feladnád és elsétálsz, ilyenkor engednek még egy keveset az árból és ez érvényes a szervezett túrákra is. forrás
Az országban a kizárólagos fizetőeszköz a dirham, de pl. a bazárban elfogadnak eurót is a vevő számára kissé kedvezőtlenebb árfolyammal kalkulálva. A bankok a fontosabb konvertibilis valutákat (EUR, USD, CHF, GBP, CAD) váltják be dirhamra, a magyar forintot azonban nem. A jobb szállodák, éttermek, szupermarketek és az üzletek egy része elfogad elvileg hitelkártyát (Amex, Visa, Eurocard stb.).
Az árakat gyakran euróban adják meg a külföldieknek. Bár néhol lehet kártyával fizetni, ez nem általános, Marokkó inkább készpénzre épülő ország. Véleményem szerint felesleges eurót váltani, mivel mindenhol találni ATM-eket. Bár a pénzkivételnek van díja, ha figyelembe vesszük, hogy a forintot előbb euróra, majd eurót dirhamra kell váltani, és ez idő- és pénzigényes is, nem éri meg az ezzel járó macera.
Borravaló
Hotelben a londinernek 5-10 dinárt (kb. 150-300 forint) szokás adni. Takarító személyzetnek hagyni a párnán naponta 20 dinárt, vagy egy hétre 100 dinárt.
Marokkó szigorűan muzulmán ország, szóval a helyi lakosság jellemzően nem fogyaszt alkoholt. A nagyobb városok modernebb negyedeiben azonban vannak bárok, ahol felszolgálnak szeszes italokat. Marrakeshben például kellő konspirációval és rejtetten megy a piálás, persze elsősorban a turisták részéről, de a kis lokálokban helyi fiatalok is buzgón csatlakoznak a bulizáshoz elengedhetetlen alkohol fogyasztásához.
Marokkó népszerű turista, sőt nyaralós célpont, biztonságos országnak tekinthető. Az idegenforgalmi szektor nagy gazdasági jelentősége miatt a marokkói hatóságok kiemelt figyelmet fordítanak a külföldi turisták biztonságára, elhelyezésük, pihenésük és szórakozásuk feltételeire. Az idegenforgalmi központokban, közlekedési csomópontokban és a nagyvárosok főútvonalain a rendőri szervek jelenléte szembeötlő.
Marokkó biztonsági, politikai és gazdasági, pénzügyi szempontból stabil ország. A helyi lakosság nyitott, toleráns természetű, a külföldiekkel szemben barátságos. Józan, de nem túlzott óvatosságra azért szükség van. A zsebtolvajlás a jellemző elkövetési forma a zsúfoltabb helyeken (piactéren, vásárokban, kikötőkben, esetleg vonaton), míg ritkábban a rablás (erőszak vagy fenyegetés alkalmazásával elkövetett lopás) a kevésbé frekventált helyeken. Útlevél (biztosítástól függően más érték) ellopása esetén mindenféleképpen kérjünk az eset rendőrségi bejelentéséről jegyzőkönyvet.
A nagyobb idegenforgalmi központokban, óvárosokban és bazárokban (különösen a fes-i és a marrakesh-i medinában/bazárban) a turistát gyakran megszólítják és idegenvezetői vagy más szolgáltatásokat (pl. henna-festés), illetve árukat (márkásnak tűnő órák, szuvenírek, ékszerek) kínálnak, ami a vásárló becsapásával végződhet. Ennek (és a fes-i bazárban az eltévedés) megelőzésére célszerű hivatalos (a marokkói turisztikai hivatal alkalmazottjának) idegenvezető szolgáltatásait igénybe venni, az egyéb ajánlattevőket pedig figyelmen kívül hagyni. A forgalmasabb helyeken számolni kell a legkülönfélébb egészségi állapotú és korú koldusok jelenlétével, esetenként rámenősségével. Egy kevés aprópénz zsebben tartásával, egy-két dirham (20-40 forint) odaadásával ugyanakkor rendszerint könnyen megszabadulhatunk az egyedülálló koldusoktól.
A közbiztonság rendben volt, ha nem találtuk a riadunkat, egyből utánunk jöttek aprópénzért megmutatni, de őket könnyen le lehetett rázni. A hennás asszonyokkal óvatosan, nagyon gyorsan elkapják az ember kezét. A kígyóbűvölőket ne nagyon fotózzátok, mert odajönnek és azért is pénzt kérnek. Én francia tudással, szőke hajjal sokat mentem be egyedül is nőként, az (ilyen országokban alap) utánam szólogatásokon kívül semmi extrát nem érzékeltem. Én szeretem a helyi kultúrát tisztelni, így nem járkáltam fedetlen vállal meg hassal, meg rövid gatyában, bár akkor sem szólnak meg - de jobban megnézik az embert, ez tény. (2022)
Rabatban történt:
"Most egy fiatal, fekete pólós srác jött oda hozzánk, hogy egy kis pénzt szerezzen Tamás barátomtól. Nem hagyta annyiban a dolgot, egyre erőszakosabban nyomult, míg végül Tomi megelégelte, összepakolt és felpattant a bicajára. A srác futva követte. Mi is gyorsan utánuk iramodtunk. Pár száz méter után lelassítottunk egy kereszteződésnél. Amint átértünk a túlsó oldalra, a srác előrántott egy hatalmas kést, s egy határozott mozdulattal levágta Tomiról az övtáskáját, majd berohant egy keresztutcába. Legszívesebben rávetettük volna magunkat, de a kés óvatossá tett minket. Csak biciklin követtük, próbáltuk nem szem elől téveszteni, és abban reménykedtünk, hogy sikerül segítséget kérnünk valakitől. Normál esetben a marokkói városok tele vannak rendőrökkel, most persze sehol nem láttunk egyet sem. Alig járt az utcán valaki, a srác nagyon jól tudta, mikor kell rabolni.
Nem sokkal később találtunk egy újságot olvasó rendőrt, aki beszólt a központba, és küldtek értünk két civil ruhás járőrt. A bicajok és cuccok itt maradtak, minket rendőrautóval átvittek a városon kívüli főkapitányságra, és egy undorító, börtönszerű alagsorban várakoztattak hosszú órákon keresztül. A rendőrök nem beszéltek angolul, csak franciául és arabul. Ez volt a nemzetközi esetekkel foglalkozó osztály. Végre felvették Tomi vallomását, aki az összes pénzén kívül az útlevelét és az igazolványait is elvesztette. Az adatokat egy csomagolópapír-szerű lapra vették fel, majd adtak egy ennél valamivel hivatalosabbnak tűnő nyomtatványt, amivel Tomi állítólag gond nélkül elhagyhatja az országot, nincs szükség konzulra, menjünk bátran Allah hírével." forrás
A Marokkóban turistáskodó magyar állampolgároknak javasolt a fokozott óvatosság, a tömegrendezvények, az esetleges utcai megmozdulások elkerülése. A személygépkocsival történő határátlépés során fokozott figyelmet kell arra fordítani, hogy illetéktelen személy ne férhessen az autóhoz (vagyis mindig zárjuk le az ajtókat!), és ne tudjon bárminemű kábítószert tartalmazó csomagot az alvázon, a csomagtartóban vagy az ülések alá elhelyezni. A szervezett bandáknak ez közkedvelt elkövetési módszere. Kerüljük továbbá gépkocsink marokkói állampolgárnak történő kölcsönadását és utasítsunk el mindennemű felkérést, ami marokkói állampolgár a határon történő átszállítására vonatkozik.
Fegyvertelen rendőrök - V. Jancsi fotója
,, Chefchauoen a kékségét követően a kábítószererei a második legismertebb tartozékai a városnak. Marokkó többi részén is igen elterjedtek a könnyűdrogok, de a kék város nem véletlenül számít e kategóriában fővárosnak. Minket is megkörnyékeztek a helyiek, akik nem csak füvet ajánlottak, hanem azt is, hogy saját szemünkkel is megnézhetjük a termesztés folyamatát, ha velük tartunk. Megint előkerült a varázsszó, miszerint ez "nem Marrákes". De mielőtt a kedves olvasó, már le is foglalná repjegyet néhány jó szippantásért, gyorsan hozzáteszem, hogy gyakran civil ruhás rendőrök ajánlanak ilyesmiket a gyanútlan turistáknak, aki ha igen mond, valamivel hosszabb vakációra számíthat az arab országban. (2017)" forrás
,, Ne utazz egyedül, nőként pláne nem! Én sajnos nem hallgattam erre a tanácsra, pedig sokkal kellemesebb lehetett volna az ottlétem. Ha mégis szólóban indulsz el, fogadj fel egy túravezetőt! (2020)" forrás
,, Egy helyen a gyerekek elkezdtek kövekkel dobálni engem, mert nem adtam nekik pénzt. 10-15-en voltak."
Két portugál lány hajtépésig fajuló utcai zaklatásról mesélt, másokat a kaotikus közlekedés, a rengeteg szemét, a vallásból fakadó korlátozások, a patriarchális szemlélet, és a kóbor állatok látványa vágott földhöz. Marokkóban vallási okokból kifolyólag tilos az ivartalanítás, így rengeteg leharcolt, sebes, éhező kóbor állat jön szembe az utcán. Mint később megtudtuk, a macskákra vigyáznak a helyiek, ugyanis szent állatnak számítanak, a kutyáktól viszont tartanak, ugyanis a népi hiedelem szerint rossz óment jelentenek. (2022) forrás
A helyi hatóságok az utóbbi években fokozott figyelmet szentelnek a kábítószer-termelés és kereskedelem visszaszorítására, melynek kapcsán a kábítószer-fogyasztásért és csempészésért kirótt börtönbüntetések is szigorodtak. Vigyázni kell a titkosrendőrség akcióival, amikor is leplezett eladás keretében provokálják a külföldieket csekély mennyiségű adagot kínálva, majd ezt követően könyörtelenül lecsapnak a naiv vásárlóra. A marokkói joggyakorlatban mindenféle kábítószer tekintetében a zéró tolerancia elve érvényesül. A helyi börtönviszonyok nem érik el az európai színvonalat és nincs jogi lehetőség arra, hogy a Marokkóban elítélt magyar állampolgárok Magyarországon töltsék le büntetésüket.
Figyelem! A kábítószerügyekben a marokkói bíróságok a törvény teljes szigorát alkalmazzák, perújrafelvételre, a kirótt börtönbüntetés hosszának csökkentésére csak ritka esetben van lehetőség.(A rabati magyar nagykövetségnek nincs módja a börtönökben fogva tartott állampolgáraink rendszeres látogatására, élelemmel való segítésére, ilyen esetben az otthoni családra hárul ennek a terhe is. A konzuli szolgálat ezt csak közvetítő szerep vállalásával tudja segíteni.)
Konzuli Hivatal, Rabat:
A legjobb megoldás 2024-ben is az, ha beszerzel egy kártyafüggetlen telefont, és veszel egy helyi SIM kártyát a Maroc Telecomnál. Ezeket a SIM kártyákat még a legkisebb településeken is könnyen be lehet szerezni. Például két SIM kártya 10-10 GB mobilinternettel 2024-ben körülbelül 350 dirhamba (nagyjából 11 000 forintba) kerül, és egy hónapig érvényes. Telefonhívások helyett pedig továbbra is érdemes Skype-ot vagy más internetes szolgáltatást használni, ami sokkal költséghatékonyabb.
Mobilnet Marokkóban: Gyakorlati útmutató 2024-re
Marokkóban az adatkommunikáció már-már nélkülözhetetlen az utazók számára, hiszen a navigációtól kezdve a helyi információk kereséséig minden digitális. Az alábbi praktikus tanácsok segítenek eligazodni a mobilnet vásárlása és használata terén.
Hol szerezz SIM-kártyát?Marokkóban szinte minden apró bolt kültéri reklámján felfedezheted a narancssárga és kék „Maroc Telecom” feliratot. Ezek a helyek megbízhatóak és gyorsak, ha SIM-kártyát szeretnél vásárolni, szemben a reptereken kínált „ingyenes” vagy prémium csomagokkal, amelyek gyakran bonyolult aktiválási folyamatot igényelnek, és nem mindenhol optimálisak.
SIM-kártya ára és adatcsomagokA Maroc Telecom SIM-kártyája mindössze 20 dirhem (kb. 750–800 forint), és aktiválás után az összeg lebeszélhető. Érdemes azonnal adatcsomagot is igényelni, amelyek 2024-ben az alábbiak szerint alakulnak:
20 dirhem: 1 GB adat (1 napra)
50 dirhem: 5 GB adat (1 hétre)
100 dirhem: 10 GB adat (1 hónapra)Tipp: Az adatok igénylését „forfait” néven említsd a boltban, hogy értsék, mit szeretnél.
Konfiguráció: állítsd francia nyelvre a készülékedFontos, hogy a telefonod nyelvét a konfiguráció előtt franciára állítsd. A helyiek nem beszélnek magyarul, és angolul sem mindig értenek. A boltban kérd meg az eladót, hogy konfigurálja be a készülékedet – általában gyorsan és segítőkészen megoldják.
Jegyezd fel a telefonszámodAz aktiválás során kapsz egy helyi telefonszámot, amelyet érdemes azonnal felírnod egy papírra. Ez később megkönnyíti a feltöltési folyamatot, amely akár boltban, akár online is elérhető.
Lefedettség és megbízhatóságMarokkóban számos új mobilcég jelent meg, különösen a nagyvárosokban. Bár kínálatuk gyakran olcsó és gyors adatot biztosít, a lefedettségük városon kívül gyorsan romlik. A Maroc Telecom lefedettsége kiemelkedő, és még a sivatagi területeken is elérhető a 4G hálózat, ami a turisták számára hatalmas előnyt jelent.
Kerüld a márkaképviseleteketA márkaképviseletek ugyan hivatalos ügyintézést kínálnak, de a helyi üzletek gyorsaságával nem tudnak versenyezni. A hosszú várakozási idő, a sorszámhúzás és a körülményes ügyintézés miatt ezeket érdemes elkerülni.
Személyes tapasztalatHárom hónapot töltöttem Marokkóban, és túlnyomórészt a Maroc Telecom hálózatát használtam. Bár más szolgáltatók is próbálnak versenyezni a piacon, a Maroc Telecom adatcsomagjai és lefedettsége messze a legjobb választásnak bizonyultak, különösen a nagyvárosokon kívül.
ÖsszefoglalásHa Marokkóban jársz, és megbízható mobilnetet szeretnél, a Maroc Telecom az ideális választás. A helyi boltok gyors ügyintézést, kedvező árakat és kiváló lefedettséget kínálnak, így gond nélkül élvezheted a digitális világ előnyeit még a sivatag közepén is.
A marokkóiak vallási okokból nem fogyasztanak alkoholt – legalábbis nyilvánosan. Ha estére egy sörrel lazítanál, nem lesz könnyű dolgod. Két hét után sikerült találnunk egy áruházat, ahol alkoholt árultak, de az üzlet egy eldugott részében, biztonsági őrök és kissé unott kasszások társaságában. A turistákat viszont a szórakozóhelyeken gond nélkül kiszolgálják alkohollal.
Bár a marokkói hasis világhírű, itt ne kísérletezz vele. Az országban szigorú zéró tolerancia van mindenféle kábítószerrel kapcsolatban. Gyakran találkozhatsz álruhás rendőrökkel, akik kamudílerként próbálnak csekély mennyiségű kábítószert eladni, hogy aztán letartóztassanak. Fontos tudni, hogy a Marokkóban elítélt magyar állampolgároknak nincs lehetőségük Magyarországon letölteni a büntetésüket. Ha nem szeretnéd közelebbről megismerni egy marokkói börtönt, érdemes teljesen elkerülni az ilyen helyzeteket.
Marokkóban, a francia gyarmati múlt hatására, az arab mellett a francia a legelterjedtebb nyelv, amit szinte mindenki beszél. Még az autóbérlési szerződések is franciául vannak, bár próbálkozhatsz angollal is, vagy végső esetben az univerzális „mutogatós” kommunikációval. A helyiekkel könnyen szóba lehet elegyedni, különösen az önjelölt idegenvezetőkkel – akik általában férfiak – és az utcákon árusító kereskedőkkel. A férfiak napjaik nagy részét kávézók és kifőzdék teraszán, mentateájuk mellett üldögélve töltik. Nőket nyilvános helyen ritkábban látni, Marrákesben láttunk néhány kendős nőt, akik a kávézókban ücsörögtek. A nőket leggyakrabban dolgozni látni az utcákon vagy a vidéki földeken, társasági életüket inkább otthonaik falai között élik.
A medinákban könnyű eltévedni, mivel sokszor még a Google Maps sem nyújt megfelelő segítséget. Azt javasoljuk, hogy jegyezz meg jellegzetes pontokat, amelyek alapján könnyebben tudsz majd tájékozódni.
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
úti kritikus, 2020. 01. 10. 15:41
https://www.consulat.ma/en/temporary-admission-cars-morocco
Fritsch Torsten, 2020. 01. 10. 12:03
formanyomtatványt letölteni hol lehet (gépkocsiknak az ország belépésekor)
Ildikó, 2019. 08. 30. 13:03
Én most készülök Marókkóba , tanácsos beoltatni magam , ? Nagyon nem szeretném.. vagy elég ha az ember ovatos ?
úti kritikus, 2019. 06. 26. 14:53
Aurora:
A magyart, de ha a kapcsolatfelvétel valamiért nem megy, akkor jöhet a holland, valójában nem az ott dolgozás alapján, hanem az uniós tagállamok képviseleteinek kötelessége segíteni az uniós állampolgárokat
Vincze Béla, 2018. 05. 27. 17:24
Sziasztok,
Én abban kérem a segítséget/tapasztalatot, hogy autóval mennék ki. Van a kompnál valami extra előírás...stb. Nagyon köszönöm.
Dóri, 2018. 05. 25. 09:52
Én a helyi pénzre szavazok. Amikor Izraelban voltunk nemrég, mindenki mondta hogy eurót és dollárt is vigyünk, végül semelyikre sem volt szükség. Mindenhol jobban szerették a saját pénzt...
úti kritikus, 2018. 04. 14. 11:37
Gábor,
Inkább eurót érdemes vinni. A helyieknek is ez a véleménye.
Gábor, 2018. 04. 14. 09:52
Kérdezni szeretném, hogy a pénzváltáshoz eurót vagy dollárt érdemes vinni Marokkóba?