ÚTIKRITIKA.HU / Fez

Fez

Fez dióhéjban | Vélemények |Étkezés|Közbiztonság|Medina| Látnivalók| Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

.

Bőrcserző kádak - e.k.

Fez dióhéjban

• Fez (avagy Fés) Marokkó harmadik legnagyobb városa, kb. 964 ezer lakossal. Történelmi óvárosa az UNESCO kulturális világörökségének a része.
• A Fez-i egyetemet 859-ben alapították. A marokkóiak azt állítják, hogy ez a világ legrégebbi egyeteme.

o.i. fotója

Fő látnivalók:

• Az óváros (Fés el Bali), a medina
• A Zaouiya sírmecset, Attarin Medersa
• Moulay Abdellah negyed
• Jnan Sbil kert
• Bab Boujloud negyed

Vélemények

FEZ.... Az egész marokkói körút során körülbelül úgy éreztem, hogy ez az a hely, amiért idejöttem! Ha Marokkóba utaztok semmi szín alatt ne hagyjátok ki!

Egy mindössze ötszobás „guesthouse-ban” szálltunk meg az óóóriási medinájának Blue Gate felőli oldalán, az Al Madina Al Kadinában. Teljesen szürreális téma tárult elénk, ahogy a kopogásra egy kedvesen mosolygós szerecsen nyitott ajtót. Jártam már jópár hotelben, de ez mindent visz, az adott ország, város, és hely viszonylatában. És fantasztikus vendéglátásban volt részünk! Teljesen egyedülálló volt az egész utazás alatt.

Természetesen még aznap este bele a medina sűrűjébe! Pff..... látni kell. Őrület a köbön! Megérkezésünkkor a vonatállomáson ránk nyomult egy hiéna, aki elköszönéskor még a hölgyeknek is kezet nyújtott. Rohadtul disszonáns viselkedés, és nem is lett az ajánlataiból semmi.

A hotel hívott nekunk reggel idegenvezetőt, aki KONKRÉTAN KIHAGYHATATLAN! ha látni szeretnénk a medinát nappal. Volt vele „koáp” is, de tapasztaltak vagyunk, minden rendben ment! 400 dirham volt a fizetsége. Mindenképp kell valaki Fez-ben, aki ismeri a járást! Elvitt minket rézművesekhez, bőrkikészítőkhöz, szőnyegesekhez, satöbbi.... élvezetes volt! (Bonneville, 2017)

---

"A modern városrésze meglehetősen új és európai, de nem ezért szokták szeretni, hanem a sikátoros-vályogfalas bahiabolt-szerű óvárosa miatt. Rengeteg turista, agresszív narkóárus, és talán itt a legdrágább a szállás (a legolcsóbb, amit találtam 150 DH, vagyis olyan 3600 HUF egy főre - kettőre ugyanennyi). Előnye, hogy kényelmes méretű, hátránya, hogy egy nap alatt bőven meg lehet unni. Megfelelő mennyiségű hasissal felszerelve több napra is élvezhető, bár az továbbra is rendkívül idegesítő, hogy pontosan kiszámítható, hogy hol mi fog történni." (2009) forrás

e.k.

,, Fez azért érdekes, mert itt van a világ legnagyobb óvárosa, vagyis medinája. Több ezer utcából, vagyis inkább sikátorból áll, semmilyen térképen nem szerepel minden utca vagy kanyar, így sötétedés után nem tanácsos barangolni, mert sosem fogunk kitalálni. Annyira nem durva a helyzet, mint Rióban, ahol egyszer rossz felé visz a GPS és megtámadják a turistákat a favelában. Itt biztonságosan lehet eltévedni, csak éppen elég sokat kell jattolni a helyieknek, hogy kivezessenek a betondzsungelből – este pedig minden zárva van, nincs aki útba igazítson.

Nappal gyakorlatilag a fél belváros piaccá alakul, ahol szamárháton vagy nagy kerekű kézikocsikat húzva közlekednek a kereskedők hangos „balak, balak, balak” kiabálás közepette. Ilyenkor célszerű gyorsan lehúzódni, mert elüt a csacsi. A városban nem szabad kihagyni a bőrgyártó manufaktúrákat, már ha van gyomrunk a meglehetősen büdös eljáráshoz. A bazársorok tematikusak, vagyis van szőnyeges utca, ötvös, fűszeres és bőrös.

Fogadhatunk egész napra is vezetőt – a szállodákban lehet kérni megbízható idegenvezetőket – ez nagyjából 300 dirhamba kerül, ha a bőrösöknél találunk egy tárlatvezetőt, azt meg lehet úszni 50-ből is, máshová amúgy sem nagyon kell helyi erő.  (2018)" forrás

---

,, A sikátorok itt barátságosabbak, mint Marrakeshben, kisebb a kosz, kevésbé rámenősek az eladók. Itt sem szeretik, ha fotózzák őket, egy fiatal fiúnak meg kellett mutatnom a fényképezőmön, hogy nem őt fotóztam, hanem az utcát.

xxx

A Smile Caféban ebédeltünk, a hatalmas adag kuszkusznak nem sok íze volt, csapot pedig nem találtunk a toalett közelében. Délután felé már meguntuk a bazárhangulatot és kocsival elmentünk Fez újabb részére, ami olyan, mintha egy nyugat-európai országban lenne. A főutcán pálmafákkal borított gyalogos sétány, szökőkutak, kiülős kávézók, jól esett ez a látvány a sikátori káosz után.

(2018)" forrás

Étkezés

,, A helyi idegenvezető azt mondta nekünk, hogy ne együnk a bazárban, mert veszélyes. Elvitt valamelyik rokona éttermébe, sült krumpli olajban sült fasírttal. Nem nagy szám, és mondtuk neki, hogy ez drága volt. Bement, és visszahozta az ebéd árának a felét. Megpróbálták. Másnap a bazárban vettem parázson sült báránygombócokat, és a tevések, szamarasok megtapsoltak, mikor elkezdtem enni a kajájukat." forrás

V. Jancsi fotói

Vásárlás

e.k.

V. Jancsi fotója

Közbiztonság

,, A marokkói óvárosok, medinák, lényegében útvesztők. Olyan labirintus, ahol nincsenek utcanevek és minden ház teljesen ugyanúgy néz ki. Itt kellett volna megtalálni a szállást. Marrakesh-ben még valahogy működött a kérdezgetés, de Fez-be éjjel érkeztünk. A taxis megígérte, hogy odavisz minket a szállásig, de végül valahol a közelében tett ki. Volt valami gps-ünk, de nagyon kezdetleges, és nem találtuk a szállást. Két fiatal srác szegődött mellénk, vágott arcúak voltak és szemmel láthatóan nem azok az ijedős fajták. Egész nap vonatoztunk, fáradtak voltunk, nem akartunk bajt, kértük, hogy menjenek el. De jöttek utánunk. Amikor odaértünk a szállás elé, közölték, hogy 2 EUR-t kérnek, mert elhoztak (mögöttünk jöttek végig). Mi mondtuk, hogy nem és csöngettünk. Kijött a házinéni, de nem szólalt meg, közben a két srác üvöltözött velünk és megfenyegettek minket, hogy ha még egyszer meglátnak minket, nem lesz jó vége. Így leírva nem volt annyira veszélyes, meg lehet, hogy most máshogy kezelném, de akkor eléggé beparáztam. " (Lilikaland.hu, 2018)

---

Fezben egy francia pedagógus adott nekünk szállást. Mikor elmeséltem neki, milyen utcai zaklatásokon mentünk keresztül, bepárásodott a szeme: érti miről beszélünk, ő anno 4 hónapot volt itt egyedül, és a legdurvább mélységeket élte meg. Illik ilyenkor ölelni? Féltem, hogy ez tolakodó, úgyhogy csak annyit mondtam: sok erőt kívánok.

xxx

Fezben volt egy nagyon rossz élményem, ahol egy csoport nálam fiatalabb fiú rám telepedett és nem hagyott békén. Egy idő után kellemetlenül éreztem magam, és már poénkodni sem tudtam, csak angolul kiabáltam nekik, hogy menjenek el. Ez a piactér közepén volt, éjszaka, rengeteg ember, épp egy birka szaladt el még közöttünk aki valószínűleg vágóhídról szökött meg, és a sok férfi árus közül senkit nem érdekelt, hogy én egy ilyen szituációban vagyok” – meséli, hozzátéve: ezt követően nem ment többé a piactér felé, sőt, a hazautazást fontolgatta.
A nők elleni zaklatást nem tudhatjuk be a kultúrsokknak (2022) forrás

Medina

Ez lényegében az óváros. 

sz. a. fotói

Látnivalók

Mellah (a néhai zsidónegyed)

Hagyományos fürdők (hammam)

Olvasmányos linkek

,, Ami miatt érdemes ellátogatni ebbe városba, az a bőrgyártás. Nehéz nem megtalálni a tanneryt (szép magyar nevén tímárság vagy cserzőműhely, de maradjunk a tannerynél), az utcákon sétálva mindenki a saját boltjába akar becsábítani, amiknek a tetejéről lehet csak rálátni a bőrmosó kádakra. A boltokba nagyon kedvesen mosolyogva behívnak, a terasz előtt adnak egy kis mentát, amit szagolva talán kicsit enyhül a dögszag. Elég durva látvány terül elénk: kiterített, lenyúzott teve, bárány, kecskebőrök mindenhol, a szőröket is felhasználják, azokat is külön tárolják. A kis kádakban mossák, puhítják, festik a bőröket, 45 napig áznak a festékekben. A piros színt paprikából, a narancsot hennából, a sárgát sáfrányból, a kéket indigóból állítják elő, a feketét abból amit pl. a szemfestékekbe is raknak. A menta nem sokat segített a szag elrejtésében, de lélekben sokkal rosszabbra készültünk. Kifelé már nehezebb jönni, illik végignézni a termékeket és lehetőleg vásárolni. A bácsi egyébként nem volt tolakodó egyáltalán, amikor világossá vált, hogy nem fogunk 180 eurót adni egy rövid bőrkabátért, már végleg lemondott rólunk. Mondta, hogy az amerikaiaknak ez 3-400 euro szokott lenni, de tudja, hogy mi egy szegény országból jövünk, ezért csak nekünk csak most ez csak 180. Látta, hogy akármennyire lenyűgöznek a szivárvány minden színében pompázó pihe-puha kabátok, táskák, pénztárcák, puffok, ennyi pénzt még lealkudva sem fogunk kiadni értük. Mondta, hogy mindjárt hív egy embert, ő elvisz oda ahol olcsóbban tudunk vásárolni. Én tényleg szerettem volna egy piros bőrkabátot, ezért kiváncsian vártam, mi sül ki ebből. Hapsikánk mondta, hogy ő nem egy hivatalos guide, menjünk elöl, ő követ minket, és arra menjünk amerre mondja. Néhány right és left után megérkeztünk egy kisebb, nem olyan plázaszerű boltba, ahonnan az előző hely is vásárolja az árukat. Elmondtam, hogy pirosat szeretnék, nem, nem bordót, pirosat, nem ilyet, hanem olyat, néhány próba után megtaláltam az igazit. Egy öngyújtóval végigégette a kabátot és nem történt vele semmi, az illata és tapintása alapján is biztos lehetek, hogy nem műbőr. Árakról csak ezután beszéltünk, 130 euro. A válaszunk 70 volt, mégis csak szegény ország, szánjon már meg minket. Mondta hogy ok, de csak egy kicsit menjünk feljebb. Ha nem is 130, de legalább 100. Mi előtte megbeszéltük, hogy nagyon maximum 100 euro amit kiadnánk érte, de lehetőleg próbáljuk kevesebbért. Nem nagyon akart engedni, ezért fogtuk magunkat és kisétáltunk, nagyon köszönjük de nem engedhetjük meg magunknak. Néhány méter után utánunk kiáltott hogy na jó, legyen 70. Valószínűleg eléggé ár alá alkudtuk, mert szörnyen morcos volt az eladó, nem sokat kereshetett rajtunk. Hapsikánk mondta, hogy valamit adhatnánk neki is, ha már így segített lealkudni, szerencsére megelégedett 10 dirhammal. (2018)" forrás

---

Taxit fogtunk, de az sajnos a sikátoros medinától messzebb tudott csak letenni, mert oda nem tudnak bemenni az autók. Itt leszólított egy srác minket, bemutatkozott, és elmondta, hogy egy szállásnál dolgozik. Azért szólított meg minket, hogy elkísérjen, és ha esetleg nem lenne hely a foglalt szálláson, akkor az ő szállását fel tudta volna ajánlani nekünk. Kérdezte, hogy hova megyünk és mondta, hogy elkísér. Mondtuk, hogy köszönjük, de van nálunk telefon, meg térkép, azzal odataláltunk. Azt mondta, hogy a GPS nem fog működni a medinában. Ezt csúsztatásnak tartottuk és mivel hallottuk, hogy a helyiek szívesen "segítenek" útbaigazodni egy kis(ebb-nagyobb) adag pénzért, ezért magabiztosan elutasítottuk a segítségét. Hát, ha tudtuk volna, mi vár ránk, szerintem gondolkodás nélkül igent mondtunk volna.

Így magunk elindultunk a szállás felé; tudtuk, merre kell menni, de aztán egy idő múlva tényleg eltűnt a GPS jel. Még ez sem lett volna gond, mert percek alatt újra van GPS jel, de helyi fiatalok nagyon erőszakosan és idegesítően a szállásra akarják kísérni a turistákat, persze nem kevés pénzért. Hihetetlenül agresszíven nyomulnak, ordítoznak az ember arcába, lépni alig lehet tőlük és a végén azért téved el a turista, mert előlük próbál menekülni. Először még nem is tévedtünk el, de le volt zárva az az utca, ami a szállásunk felé vezetett és jobb híján másik útvonalat választva már nem tudtuk, hol vagyunk. Az egyik kisebb utcán nem engedtek átmenni, ránk kiabáltak, hogy "húzzatok innen". Próbáltunk telefonálni a szállásra, hogy ők segítsenek, de telefonálni sem nagyon lehetett az utcaiak miatt, meg persze úgy nehéz segítséget kérni, hogy "a medresze előtt vagyunk" és van öt vagy ki tudja hány medresze a környéken.

Végül mi is egy helyi segítségére szorultunk. Egy barátságosabb, középkorú férfi is szólt nekünk, hogy segít, mert ő úgyis arra megy. Szimpatikusnak tűnt, nem úgy, mint a többiek, és asszonnyal, meg gyerekekkel volt, így rá mertünk hagyatkozni. Ez a pasas legalább csöndes volt és nem agresszív nyomulós, viszont valójában ő sem tudta, hol a szállás, amit keresünk; másokat kérdezgetett közben, hogy merre menjünk. Végre meglett a szállás (Dar el Moukhtar) egy kis kerülővel. Persze kérte a jussát, adtunk is neki valamennyit, közben előkerült a szállás alkalmazottja.

A bejárati ajtóban közölte a srác, hogy egy kínai csoport van náluk és dupla foglalás miatt másik riadba kell mennünk az első éjszakára. Nagyon fáradtak és idegesek voltunk, még a gyomrunk is kavargott, valamint azt sem tudtuk igazából, hogy ahhoz a riadhoz vezetett-e a helyi férfi, amit kerestünk, mert kiírva semmi sem volt. Azt sem tudtuk, higgyünk-e a srácnak vagy át akar verni, de végül nem volt más választásunk és követtük őt a másik riadba, kb. 15 percen át a labirintusszerű sikátorokon át. Mielőtt elindultunk, előzékenyen felvette az egyik kisebb hátizsákunkat, hogy segítsen vinni. Akkor ment fel bennem a pumpa teljesen, amikor eszembe jutott, hogy két másodperc alatt úgy el tud tűnni a táskával, hogy sosem látjuk újra. Benne persze értékekkel, még talán az útlevél is abban volt. (Ezen korábban nem volt időnk gondolkodni a stressz miatt, és egyébként is elég gyorsan történt a dolog.) Ezért iszonyúan siettem utána, hogy mindenképpen tartsam a lépést, bár Diát sem akartam lehagyni nagyon, miközben cipeli a cuccokat.

Útközben egy másik riadból is összeszedtünk egy fiatal arab házaspárt, akiknek szintén át kellett költözni egy éjszakára, oda, ahová nekünk, gondolom hasonló okokból. Ez már egy kicsit kezdett megnyugtatni, hogy nem szívatás az egész; gondoltam, hogy más arabokkal talán csak nem tennék meg ezt egészet. Végül nem futott el a srác a hátizsákommal, megérkeztünk a másik szállásra (Dar Chourouk).

Tanulság: bárki, aki Fezbe készül és a medinában száll meg, ne este érkezzen, vagy ha mégis, akkor tanulja meg fejből az útvonalat azzal a pár kanyarral (tényleg, ezután már semmi eltévedős problémánk nem volt, persze az időszaki utcalezárásokkal nem lehet előre kalkulálni, még azt is el tudom képzelni, hogy ezek direkt vannak). Vagy ne sajnáljon rá 30-50 dirhamot és fogadja fel az első szimpatikusabb helyit, aki elviszi. (2021) forrás

Fotóegyveleg

V. Jancsi fotója

s.i. fotói

Vissza az elejére

Kommentek