ÚTIKRITIKA.HU / Trinidad & Tobago









Trinidad & Tobago

Trinidad és Tobago dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Repülés | Szállás | Étkezés | Vásárlás | Pénzváltás | Közbiztonság | Egyéb hasznos információk | Strandok | Látnivalók | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Trinidad és Tobago - Utazás és nyaralás

Trinidad és Tobago dióhéjban

  • Trinidad és Tobago a karibi térség délkeleti szélén található, nem messze Venezuelától, tehát a dél-amerikai partoktól. 5128 négyzetkilométer nagyságú.
  • Az országot alkotó Trinidad és Tobago sziget 32 kilométerre van egymástól. A kettő közül Trinidad a nagyobb szám, Tobago nyersebb hely a turista szempontjából (is).
  • Azok a turisták, akik mindkét helyre ellátogatnak, jellemzően Tobago-t preferálják, mert Trinidad túl civilizált, nem annyira romantikus.
  • Tobago-n szebbek a strandok, sőt a Karibi-térség legszebb strandjai közé tartoznak az itteniek. Trinidadon nagy az élet, Tobago egy nyugis hely.
  • A karibi országnak kb. egymillió lakója van. Angol a hivatalos nyelv. A főváros a Trinidad szigetén lévő Port of Spain. Meglepően sok az indiai, s az ő kezükben van a kereskedelem nagy része.
  • Az ország brit gyarmat volt, egészen 1962-ig.
  • Trinidad és Tobago meglátogatására az ideális időszak a január és május eleje közötti időszak. Az év többi részében sok a csapadék, sőt július és október között hurrikánszezon is van. Szerencsére ritkán van hurrikán és ez sem természeti katasztrófa jellegű
  • Magyar állampolgároknak nem kell vízum Trinidad és Tobago meglátogatásához 90 napnál rövidebb tartózkodáshoz.
  • Az ország hivatalos pénzneme a Trinidad and Tobago dollar (TTD).

Időjárás

Trinidad és Tobago időjárása

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. A sznorkelezés Tobago-n
  2. Tobago-n a jó zenék (soca) és jófej helyiek, Tobago jobban tetszett, mint Trinidad
  3. Az elképesztően sokféle lepke és madár
  4. Csodás strandjaik vannak!, a vakítóan fehér homokfövenyek, a hatalmas kókuszpálmafák
  5. Az óriás teknősök
  6. Tobago - Englishman's Bay, a kedvenc strandunk!
  7. Érdekes az afrikai és az indián gyökerekből származó hagyományok keveredése

Nem tetszett

  1. Itt-ott nagy az elhanyagoltság, a szemét
  2. Az Atlanti-óceáni oldal strandjai nem olyan jók
  3. A turisták lenyúlására szakosodott simlisek és tolvajok, a rablások sem ritkák
  4. Autó nélkül nehéz a szigetek felfedezése
  5. Port of Spain nem rokonszenves
  6. A helyiek lustasága (bár kicsit irigylésre méltó is), a szolgáltatók közömbös, hányaveti viselkedése
  7. A friss pékáruk hiánya
  8. Nincsenek utcatáblák
  9. A strandokon a roppant kellemetlen, bolhaszerű homoki legyek (sand-fly)

Vélemények

Jön!

Repülés

Európából Londonból (British stb.), Amszterdámból (Martinair) és Frankfurtból (Condor) van dikret járat Port of Spainbe. Az USA-ból New Yorkból és Miamiból vannak ide járatok.

Szállás

Fő szállástípusok ezek: városi szállodák, reosrt jellegű nyaraló hotelek, vendégházak (guest house), apartmanok, bérelhető apartmanok és villák.

Étkezés

A helyi konyha érdekes keveréke az afrikai, indiai, kínai, európai, latin-amerikai konyháknak. Vannak szíriai, libanoni és olasz éttermek is.

Vásárlás

Az üzletek hétfőtől csütörtökig és szombaton 8-tól négyig tartanak nyitva. A pénteki nyitva tartás 8-tól délután hatig. Port of Spainben vannak este hosszabb nyitva tartások. Ünnepnapokon és karneválok idején a boltok zárva tartanak.

Milyen szuveníreket szoktak a turisták venni?: rumot,  angosturát (keserű likőr), calypso zenés cédéket, szalmából és szizálból font ajándéktárgyakat, nyári ruhákat, bőrtáskákat, szandállokat, kerámiaárukat, fametszeteket. 

Pénzváltás

A szállodákban és a bankokban gond nélkül lehet pénzt válltani. Egyértelműen az az előnyös ha amerikai dollárt váltunk helyi pénzre. Mindkét szigeten vannak szép számmal pénzautomaták. 

Közbiztonság

Trinidad-nak vannak olyan részei, amelyet a turistának jobb elkerülni. Trinidad közbiztonsága rosszabb a kelet-karibi szigetek átlagánál. Szerencsére a Trinidad-on egyre elterjedtebb, váltságdíjra hajtó emberrablásoknak nem a turisták a célpontjai.

Sok a munkanélküli fiatalember, és sokan közülük bűnözésre adják a fejüket.

Egyéb hasznos információk

Strandok

Látnivalók

Történelem

Manapság

Helyiek

Időmilliomosok. Képesek a hét minden napján, a nap bármely órájában mulatozni, lazulni, vigan semmit tenni. 

Nagy a vallásosság.

Turista etikett

Olvasmányos linkek

,, Trinidádra a turisták közül sokan kifejezetten a színpompás, vidám karneválra jönnek, de a nyugodtabb időszakokban a hatalmas teleobjektívekkel és látcsövekkel felszerelt madarászoké a főszerep. Az utóbbiak első számú célpontja az ASA Wright Nature Center, a sziget legfőbb nevezetessége.  Ide nem egyszerű eljutni, mivel csak egy darabig, Amira városáig van tömegközeledés. Onnan 100 trinidadi dollár (körülbelül 4300 forint) a taxi, visszafelé pedig még bonyolultabb a dolog. Vagy hívni kell egy másik taxit a közeli városból, vagy megkérni az odafelé vivő sofőrt, hogy várjon meg minket, de ez mind pluszköltség.

Az ASA Wright központ nonprofit szervezet, amely tudományos és ismeretterjesztő célokat szolgál. Mindennap 10.30-kor és 13.30-kor másfél órás vezetett kirándulás keretében mutatják be a területet a látogatóknak, de akit jobban érdekelnek a madarak, akár meg is szállhat itt.

A séta során nem nagyon láttunk madarakat, a központi épület körül viszont rengeteg röpködött a kihelyezett etetőknek köszönhetően. Nem egyszerű fotózni őket, annyira picik és gyorsak, de azért pár kattintás sikerült.

A sziget másik népszerű látványossága a Maracas strand, ahova a helyiek által használt iránytaxival mentem, amely jóval olcsóbb, mint a turistáknak rendszeresített normál taxi. Az iránytaxikkal csak az a gond, hogy nem egy központi pályaudvarról indulnak, hanem tudni kell, hogy bizonyos irányba melyik utcasarkon kaphatjuk el őket.

A Maracas strandra például Port of Spainben a Prince és George utca kereszteződéséből indulnak a járatok. Menetrend sincs, akkor indulnak, amikor kellő számú utas összegyűlt, ugyanakkor itteni viszonylatban meglehetősen olcsók, a bő egyórás út csak 10 trinidadi dollár (kb. 430 forint) volt.

A strand pont olyan, mint ahogy egy karib-tengeri strandot elképzel az ember: csodás kék víz, fehér homok és bedőlő pálmafák.
Bár elég sokan voltak, mert épp befutott egy nagy busz egy tengerjáró utasaival, így sem volt tömeg. Az sajnos csak később derült ki, hogy rengeteg homoki légy tanyázik a strandon, a csípésük másnap rettenetesen viszketett. Szerencsére a helyi gyógyszertárban akadt rá hatékony kenőcs. (2016)" forrás

"Vasárnap délben szinte minden zárva volt Trinidad fővárosában. Pedig mi nem vágytunk sokra, egy egyszerű ebéd fagyival (vagy jegeskávéval) bőven elég lett volna. A kihalt utcákat járva egy kereszteződésben rendőröket pillantottunk meg. Nyomban meg is kérdeztük a közeget, hogy mit is ajánl nekünk ebédügyileg.

A nem sokkal később Marcusként bemutatkozó harmincas, kopasz, fekete bőrű férfi a rendőrökkel történt beszélgetés során figyelt fel ránk, mint tájékozatlan fehér turistákra. Rövid diskurzust követően egy közeli gyorsétterem felé vettük az irányt. Mivel a kínálat különösebben nem győzött meg, átmentünk a szomszédos KFC-be. A férfi (nevezzük mi is az egyszerűség kedvéért Marcusnak) a távolból étteremről-étteremre követett bennünket és megvárta, míg végre asztalhoz kerülünk. Már épp bele akartam harapni a csirkés szendvicsembe, amikor valaki megkopogtatta a vállam. Egy fekete férfi állt mellettem, kék pólóban és sötét bermudában. A trinidadi angoltól erősen eltérő US akcentussal, Marcus néven mutatkozott be. Elmondta, hogy hétvégente a városi "civilian watch group" tagjaként segíti a turistákat, és hogy látott bennünket a rendőrökkel beszélgetni az imént. Mivel tourist police, meg polgárőrség otthon is van, a mondókája ekkor még nem tűnt hiteltelennek. Udvariasan hellyel kínáltam, majd átbeszélgettük az ebédet. A kulturáltnak, tájékozottnak és értelmesnek bizonyuló Marcus felajánlotta, hogy megmutatja nekünk a helyi nevezetességeket, meg a környék egyetlen vasárnap is nyitva tartó fagyizóját. Az átsétálgatott délután során Ghanditól kezdve az Öbölháborún át Obama választási győzelméig számos témát érintettünk. Jól éreztük magunkat, mindössze két dolog szúrt szemet: Marcus egyrészt nem volt hajlandó más véleményét befogadni, így a beszélgetések egyre unalmasabbá váltak, másrészt pedig Marcus túl látványosan próbálta meg bizonygatni, milyen sok haverja van szerte a városban.

Marcus a sokórás színjátékra nem sajnálta a rengeteg időt és energiát. Lassan, finoman, érzékkel építette bennünk a bizalmat, szerényen, ahogy kell. Ezt hivatott erősíteni néhány elejtett megjegyzés az amerikai hadseregben eltöltött évekről, egyetemi professzor melletti gyakornokoskodásról, polgárőrségről, egyebekről. A járókelők és autósok felé intézett "Hey, what's up, bro'?" és "What's up, champion?" kiszólások pedig olykor kézfogással lettek nyomatékosítva. Máig sem tudni, hogy ezek az általában közvetlennek tűnő járókelők valójában ismerték-e a kékpólós bohócot. Még fagyizás közben szóba került, hogy Venezuelába komppal szeretnénk átmenni. Marcus felajánlotta, hogy intéz nekünk military kedvezményt (ami szintén nem ismeretlen fogalom hazánkban sem, katonák, nyugdíjasok otthon is gyakran olcsóbban utaznak). Megegyeztünk, hogy Marcus reggel megkérdezi a jegyirodát (hiszen útba esik neki munkába menet) a kedvezmény mértékéről, megveszi a jegyet (meghitelezi nekünk), aztán visszafelé jövet elhozza a szállásunkra. Kicsit gyanúsnak tűnt, de végül is miért ne, ezzel még nem vesztünk semmit. Nem sokkal később megadtam neki a szobánk telefonszámát, aztán csendben elbúcsúztunk. Marcus persze már ekkor tudta, hogy másnap nem így fognak alakulni a dolgok.

Reggel fél nyolckor éktelenül csörgött a telefon, úgy pattantam ki az ágyból, hogy azt sem tudtam hol vagyok. Marcus volt az, mondta, hogy még nem nyitott ki az iroda, de tudott beszélni a bent lévő hölggyel, minden oké, menni fog a kedvezmény, le is előlegezte a jegyeket, csak nem volt nála elég pénz, így munkába menet beugrana a maradékért. Mondtam, hogy jöjjön, aztán majd itt megbeszéljük a dolgokat személyesen. Mire összeszedtük magunkat és lementünk a recepcióra, Marcus már várt bennünket. Mivel a hiányzó pénzt nem akartam neki csak úgy odaadni, mondtam, hogy elkísérjük a jegyirodába. A racionális válasz gyorsan érkezett, nem férünk be a barátja kétüléses kocsijába. Meg amúgy is sietnie kell, különben elkésik a melóból. Hosszas egyezkedés után kiderült, hogy az iroda nincs is túl messze, így az történt, hogy hárman (Szilvi, Marcus és én) gyalog vágtunk neki az útnak. Marcus egyre gyanúsabb lett, miközben folyamatosan lökte a sódert. A jegyiroda előtt átadtuk a fekete fiúnak a jegyek árát (pontosabban csak az általa állítólag befizetett előleg és a teljes jegyár különbözetét), aztán vártunk.

Marcus mielőtt bement a bárba, amolyan bizalomerősítőként még kezembe nyomott egy fekete hátitáskát. Amikor nem figyelt, én rutinos magyarként rögtön beletúrtam, de persze csak egy szimpla pulóvert találtam benne (ami önmagában még nem bűn, csak gyanús). Az sem volt teljesen világos, hogy mi miért nem mehetünk be vele az irodába (magyarázta, de nem értettem, meg nem is érdekelt túlzottan, amíg szem előtt volt a fickó). Mi kívülről figyeltük az irodában zajló eseményeket. Rövid várakozás után Marcus kijött, és közölte, hogy mindjárt végzünk, már csak az útlevelek lemásolása van hátra, amit viszont máshol kell megoldanunk, hiszen itt nincs fénymásoló. Ekkor persze már világos volt, hogy a dolog nem kerek, a kedvezményt azonban mégsem akartuk elbukni, így nekiálltunk másolót keresni.

A közeli bevásárlóközpont felé indultunk. Találtunk is egy fénymásolót, ahol Marcus mondta, hogy intézzük el a dokumentumokat, ő pedig rögtön visszajön, csak telefonál egyet a munkahelyére, hiszen kicsit késni fog. Mondtam neki, hogy én vele megyek, Szilvi pedig közben intézi a másolatokat. Nyilván nem akartunk birtokon kívül kerülni. Lementünk az alagsori éttermekhez, telefonfülkét keresve. Marcus mondta, hogy vegyek valami harapnivalót, mindjárt visszajön. Öt másodperccel később, mire levettem a szemem a szemközti étlapról, a srác már nem volt sehol. Innentől felgyorsultak az események. Körbenéztem, és megláttam egy csigalépcsőt, amely a felszínre vezetett, és elég elhagyatottnak tűnt. Felsiettem rajta, Marcusnak viszont híre-hamva sem volt. Négy irányba indulhattam. Valami miatt a jobb oldali utcára vezető kijáratot választottam. Gyerekként sosem értettem, hogy a filmekben az üldöző hogyan találja el mindig azt az irányt, amerre az üldözött éppen menekült. Azóta persze azt is megtudtam, hogy a moziban miért kezdődik minden szám 555-tel, de az más tészta.

Kiértem az utcára, és megláttam Marcust a távolban. Nyugodt tempóban sétált, dollárokkal a zsebében. Szemmel láthatóan egyáltalán nem sietett. Csendben követtem, mindig kicsit csökkentve a távolságot. Egyszer csak hátranézett, és észrevette, hogy ott jövök mögötte. Belekezdett egy monológba, hogy nem volt fülke, menjünk együtt a következőhöz... Egy lottózó szerű helységben kötöttünk ki, aminek az előterében káosz és csőcselék fogadott. Marcus mondta, hogy mindjárt jön, hátul van a telefon, maradjak itt. Persze mentem rögtön utána, de sajnos a szembejövők feltartottak. Marcus még átsurrant egy egy-irányba nyíló ajtón, én viszont kint rekedtem, és kívülről nem tudtam semmit tenni. Mire megint jött kifelé valaki, jó pár másodperc eltelt. Átverekedtem magam a benti tömegen, és azt láttam, hogy Marcus bizony ismét egy hátsó kijárat felé surran. Gondoltam, hogy oké, ennek a bohóckodásnak itt és most vége lesz.

Egy sikátoros részen értem utol a srácot. Viszonylag hangos szóváltás árán visszavettem a pénzt, közben persze tartva attól, hogy esetleg bicskát ránt a gyerek. Nem így történt, de az biztos, hogy még neki állt feljebb (legjobb védekezés a támadás, ugye). Szilvivel már sejtettük, hogy itt bizony katonai kedvezményről szó sem lesz, azt azonban csak a jegyirodában dolgozó hölgytől tudtuk meg, hogy Marcus valójában karib-tengeri repülőjegyek iránt érdeklődött nála, és ebben az üzletben kompjegyeket egyáltalán nem árusítanak. Marcus persze nem csak kompjegy vásárlásában próbált nekünk segíteni. Szállást is ajánlott, miután megtudta, hogy nem igazán vagyunk elégedettek a jelenlegivel. Ott vajon mi történt volna? Betonba öntik a lábunk és halvacsoraként végezzük?

Igazából nem is tudom, mi bosszantott ebben az esetben a legjobban. Hogy órákon át hazudott nekünk Marcus, pár kósza dollár reményében? Vagy a korai kelés és dög melegben rohangálás, ráadásul fölöslegesen? Esetleg az, hogy a jegyekért mégiscsak el kellett buszoznunk a szomszédos városka kikötőjébe? Nem tudom. Az biztos, hogy hamarabb is visszakérhettem volna a pénzt, de túludvariaskodtam a dolgot, nem akartam bizalomvesztést érzékeltetni vele. A múltkori koldulós eset után ez viszont feltette az i-re a pontot. Azóta a kéregetőkkel, önkéntes segítőkkel sokkal agresszívebb vagyok. Talán ez kívülről is látszik, mostanában nem annyira gyakran találnak meg ilyesmikkel. Nos, ez volt hát igazmondó Marcus meséje az egyszeri magyar turistával. A történethez hozzátartozik, hogy a helyi rendőrségen pár órával később feljelentettem a fiút, fotóval és részletes leírással együtt. Bár elnézve az ottani rendőrök munkatempóját, nem hinném, hogy bármi is történni fog a jövőben ezzel kapcsolatban. Kíváncsi lennék, hogy ki mit tett volna az én helyemben?" forrás


Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon