ÚTIKRITIKA.HU / Irán






Irán

Egészség | Mit vigyünk? | Öltözködési kódex | Közlekedés | Étkezés | Vásárlás | Pénzváltás | Közbiztonság | Magyar külképviselet | Fotóegyveleg

Egészség

Iránba utazáshoz nincs szükség semmilyen oltásra. A hepatitis, diftéria, tetanusz és tífusz elleni oltás csupán javasolt Csapvizet nem szabad inni, de mindenhol kapható palackozott ásványvíz és vannak kihelyezett ivóvizes tartályok, amelyekből lehet inni. A nagyvárosokban a csapvíz azért nem olyan veszélyes, hogy ne lehessen vele fogat mosni. Kisebb hasmenések előfordulnak a turistáknál, ilyenkor gyógyszer helyett akár bevethető a finom iráni datolya is. Ritkán, de előfordulhat iráni utazás folyamán gyomorrontás vagy valamilyen enyhe bélfertőzés, hasmenés, székrekedés. Hangsúlyozzuk, hogy ilyesmik nem higiéniai problémák miatt következnek be, hanem amiatt, hogy szervezetünk nem mindig tud könnyen átállni az ottani klímára, és étrendre. A nagyvárosok súlyos légszennyezettsége miatt a légúti betegségekben szenvedőknek (asztma, allergia, stb.) fel kell készülniük esetleges nehézségekre. A légszennyezettség szintje késő ősszel és télen a legnagyobb. Nem árt tehát kis személyes gyógyszertárat magunkkal vinni.

Némileg kockázatos salátákat, fasírtokat, különböző zöldségeket enni egyszerűbb étkezdékben. Felesleges beijedni ez ügyben, mert tényleg ritkán számolnak be utazók gyomorrontásokról. Iránban jók a kórházak, jó az egészségügyi ellátás. E tekintetben sem kell aggódni. Irán nem egy primitív ország, sőt nagyon is civilizált, akárki akármit feltételez az újságokban olvasható politikai hírek alapján. Tény, hogy az Iránt sújtó gazdasági embargó miatt a gyógyszertárakban többnyire nincsenek világmárkák, de a helyi gyógyszerek is teljesen jók, sokszor azért importtartalmakkal is bírnak.

Mit vigyünk?

Adaptert nem kell vinni, mert Iránban 230-240 voltos váltóáram van, és az aljzatok passzolnak az európai szabványokkal, dugókkal. Néhány hotelben van csak háromlyukas konnektor, de az ilyen helyeken a recepciótól lehet kérni adaptert. Állandóan szedett gyógyszereket, megfelelő engedélyekkel. Utasbiztosítást. Ezt nem kell magyarázni.

Öltözködési kódex, szabályok

A turistáknak a legkomolyabban kell venni az Iránban érvényes öltözködési szabályok szigorú betartását. A turistákkal e tekintetben nem kivételeznek. Főleg a turista nőknek kell alkalmazkodni, mindenekelőtt a hejab, a fejkendő viselésével, mindenhol (a hotelszobán kívül) és mindig! A nőknek olyan felsőruhát kell viselnie, ami a derék alá ér, fedi a feneket, még jobb, ha a térdig ér. Ha ilyesmit otthonról nem tudunk hozni, akkor az első nap könnyen beszerezhető a helyi ruhaüzletekben, a bazárban. Kendőt azonban már a repülőgép leszállása után, a belépési procedúra folyamán is viselni kell.

A női felsőruházat lehetőleg legyen (hőség esetén) könnyű anyag, világos és egyszínű. Lehetőleg ne legyen fehér vagy valamilyen rikító színű. A bézs és a barnás árnyalatok javasoltak, de a zölddel és a liláskékkel sincs gond. A kendő legyen sötétebb színárnyalatú, egyszerű anyagú, mintázatú, igaz a helyi nők e téren szeretik a feltűnősködést. A felsőruházat (kabátka) alatt a hosszú nadrág viselése ajánlott, ez lehet farmer is. A feltűnést jobban el lehet kerülni, ha a turistanő nem szandált visel, hanem inkább zárt cipőt bármilyen színű bokazoknival. Lábbeli lehet nyugodtan valami fehér tornacipő is.

Magánterületen az ajánlott öltözködés függ az adott helyzettől. A szállodában vagy vendégségben érdemes igazodni a helyi adottságokhoz. Ha más nők kendőt viselnek, akkor a turistanő se rántsa le magáról. A férfiak esetében a hosszú nadrág viselését várják el. Elfogadják, ha a turista férfi rövid ujjú inget hord, de illendőbb a hosszú ing viselése. Nem szólják meg a szandált viselő turistát, de illendőbb a cipő zoknival. A férfiaknak is érdemes kerülni a feltűnést, például lehetőleg ne olyan trikót, inget viseljünk, amin látványos feliratok láthatók, mondjuk amerikai vonatkozásúak. A férfiaknak szabadabb a pálya tehát, de a vallási helyekre történő látogatásokra nekik is tanácsosabb visszafogott ruházatot ölteni. A szakáll, borosta nem gond, az náluk is dívik.

Közlekedés

Iránban az országutak minősége többnyire jó. A városokon kívül kifejezetten gyér az autóforgalom. Többségében távolsági személyszállító buszokat, teherautókat és kamionokat lehet látni. Az autóvezetők egy része fegyelmezetlenül vezet, nem tartják be a sebességkorlátozásokat, pedig az utakon jelentős a közlekedésrendészet jelenléte. Sok autós elsőbbségadás nélküli hajt fel az autóutakra, gyakori a szabálytalan előzés. Iránban nemzetközi viszonylatban is rossz a közlekedési balesetek statisztikája, ezért sem ajánlatos autót bérelni. Az ország egészét behálózó távolsági buszjáratok megbízhatók, olcsók. A turisták inkább busszal utaznak, mint vonattal.

"Járda: (nagyvárosokra, különösen Teheránra érvényesen) az az úttest, ahol a gyalogosok legálisan zavarják a motorosokat. Teheránban mély vízelvezető árok választja el az úttesttől, ennek ellenére néha egy-egy autó is átkerül rá. A motorosok itt kerülik ki a dugókat, és ide parkolnak, ha már nincs hely az úton. Teheránban életveszély közlekedni a járdán a hátulról elütés minden gyalogosra nézve lehetséges opció. Az úttesteken egyszerű szabály uralkodik, amit több helyen az "erősebb kutya baszik" modellként emlegetnek. Vagyis a kamion a király, a teherautó meg a busz jár-kel, a személyautó cikkcakkozik és fékez, a motoros túlél, a gyalogos pedig tényleg csak puhatestű. Teheránban vannak kerékpárosok! Veszélyeztetett faj.

Mercédesz: a lassú busz. Általában a ’60-as években készültek, a városok közti távolságot segítenek leküzdeni. Épeszű és néhány dollárnál többel rendelkező iráni nem veszi igénybe, emiatt szegények és vidékiek használják, akiknek vagy nincs pénzük, vagy ráérnek. Mindenhol megáll, akkor indul, amikor megtelik (mindig öt perc). Általában feleannyiba kerül, mint a Volvo, légkondi nincs rajta, csak kereszthuzat. Turisták előszeretettel próbálják ki, majd visszatérnek a már említett svéd márkájúhoz.

Volvo: a busz. Városok közti közlekedésben segít, gyors, és a nyugati sztenderd színvonalat hozza szinte mindig. Néha kevesebbet, néha pedig többet (ld. Luxus busz). Nagyvárosok között általában óránként közlekedik, ha az ember Teheránból Kazvinba megy, akkor szinte az összes jó, ami nyugatra indul.

Luxus busz: az irániak arányérzékét dicséri, hogy gondoltak a tehetősebbekre is. A normál Volvo negyven akárhány üléses modelljében mindössze 25 szék van, négy helyett három sorban. Elképesztően kényelmes, de a Volvo árának másfél-kétszeresét kérik a luxusért. Dobozos gyümölcslevet és kekszet osztanak a sztyuárdok, van rajta víz. Ha az utazó elég ügyes, a sima ár közelébe alkudhatja a viteldíjat. A perzsák rugalmasak...

Taxi: az az autó, amibe bárki beülhet. Iránban nem veszik túl szigorúan az iparengedélyt, így az a gépjármű is taxivá válik, akinek a tulajdonosa csak cigiért ugrik le a sarokra, de ott valakinek pont egy reptéri fuvar kellene. Az árban célszerű előre megállapodni, a leghatékonyabb az ember, ha perzsául mond valami nagyon konkrét összeget, amiből aztán alig enged. Az autó állapota és a vezetői kvalitások semmilyen mércével nem mérhetők, ezért elvárásaink se legyenek.

Iránytaxi: a buszokat kiváltó közlekedési eszköz. Jellemzője, hogy meghatározott útvonalon, fix tarifával közlekedik. A városiak kétszer-háromszor átszállnak A-ból B-be menet. Akkor indulnak, amikor megtelnek, és nagy előnye, hogy nem kell az ár miatt vitatkozni. (2010)" forrás


"Eredetileg Shiraz és Esfahan között belföldi repülővel terveztünk utazni, de nem találtunk időben megfelelő járatot. Végül találtunk egy éjszakai autóbuszt és amellett döntöttünk. A buszunk - VIP buszba vettem jegyet, 12 dollárért - sokkal modernebb és jobb állapotban volt, mint az amerikai Greyhoundok (a hangulatfényektől a teljesen hátrahajtható ülésekig). Rám szóltak, hogy udvariatlanság levenni a cipőt a buszban (ezért egyébként teljesen parasztnak éreztem magam, úgy lecseszett a sofőr, hogy hogy képzelem, hogy zokniban akarok buszozni. Ezek szerint mecsetben, meg az ebédlőasztalnál OK a zokni, távolsági buszban nem.) Arról nem is beszélve, hogy Shirazban az éjszakai buszt várva, olyan éjfél magasságában, halálos nyugalommal egyedül körbesétáltam a pályaudvar környékét mert unatkoztam, és egy pillanatig nem éreztem magam veszélyben.

Maga az út jó volt, én végigaludtam így nem sokat láttam a Zagros hegységből (pedig nagyon készültem rá... Fred aki egy percet nem tudott aludni a sofőr iráni techno zenéje miatt azt mondja, nagyon szép volt a táj). Csak arra emlékszem, hogy sokszor megállítottak bennünket rendőrök, ellenőrizni az utaslistát - bár ha minket, idegeneket nem csekkoltak le részletesebben, akkor nem tudom, mi volt ennek az ellenőrzésnek a célja. Kb. fél hatkor értünk Esfahanba, onnan taxival a szállodába, és egy kis alvás után innen indultunk neki a városnézésnek. (2011)" forrás


"Iránban gyerekként kezelik a felnőtteket is. Megmondják, mit csináljanak, mit csinálhatnak. Ez még minket is bosszantott, gondolhatjátok akkor bennük micsoda feszültség lehet. Ez legjobban a közlekedésben mutatkozik meg. Mintha abban élhetnék ki magukat, mindenki azt csinál, amit akar. A közlekedési szabályokat senki sem tartja és senki sem tartatja be. A rendőr szeme láttára követnek el olyan szabálytalanságokat, amiért máshol tuti elvennék az illető jogosítványát. Írok példákat is, mert úgy könnyebb elképzelni. Hárman, négyen, sőt van, hogy öten ülnek egy motoron. Apa vezet, előtte a tankon ül a négyéves kisfiú, anya leghátul, kezében egy karon ülő csecsemővel. Anya és apa között pedig a 7 éves nagylány, ő ügyes, őt már nem kell fogni. Vagy teli pirosban elindulnak, mert hát épp nem jön senki. Forgalommal szemben mennek, mert úgy rövidebb. Egyáltalán nem indexelnek. Egy sávban legalább két autó fér el, rutinosabb sofőrök megoldják hárommal is. Számunkra olyan káosz volt a közlekedésben, hogy az valami elképzelhetetlen. De nekik ez valahogy működik, mert nagyon kevés koccanást láttunk. Annak ellenére, hogy első ránézésre felér egy öngyilkossággal bemerészkedni egy körforgalomba, meg kell, hogy mondjam kellemesen pozitívan csalódtunk. Sokkal előzékenyebbek, mint az oszmán kollégáik. Lassítanak, beengednek, és nem dudálják ki az emberből a lelket is.

Emelett baromira gyorsan vezetnek, a féktávolságot nem ismerik, némelyik autó csoda, hogy szét nem esik. Iránban minden autó tulajnak van benzin kártyája. Az első 50 liter 700 toman-ba, azaz 70Ft-ba (nem írtam el) kerül, az 50 liter túllépése után pedig 100Ft literje. Képzelhetitek, mindenkinek van legalább egy autója. Az utak tele vannak 30-40 éves teherautókkal, amik okádják a füstöt. Olyan durva a légszennyezés a városok határában (Teheránban bent a városban is), hogy meg lehet fulladni. Sehol máshol nem tapasztaltunk még ilyet, még Isztambulba befelé sem, pedig aztán ott is volt forgalom. Teheránban ezt még tetézi az is, hogy egy hegy lábánál fekszik és megreked a szmog. A temérdek autó mellett legalább ugyanannyi motor is száguld az utakon. Leginkább a 125-150ccm-es Honda-k és egyéb helyi, valamint távol-keleti gyártmányok részesülnek előnyben. Sisakot, ha a motorosok felén láttunk, szerintem sokat mondok. Bocsánat, sok motorosnál volt sisak, a karján, de még inkább a motorra akasztva valahova, ha kérdik, van. Azt hallottuk évente 10.000-en hallnak meg motorbalesetben, Iránban. Hát, ezt sajnos könnyen el tudjuk képzelni. Sok motor állapota szintén életveszélyes, kitörött első/hátsó lámpák, kábelen fityegő indexek, kotyogó kerekek, sorolhatnám még. (2015)" forrás


,, Egy 125-ös motorbiciklit látva, amely négytagú családot visz a fővárosi csúcsforgalomban egy hatsávos úton szlalomozva, elhiszem, hogy Irán a második a halálos balesetek világranglistáján (a WHO szerint csak Sierra Leone előzi meg). Az iráni rendőrfőnök nyilatkozata szerint 17 ezren halnak meg évente az utakon, de az évezred elején ez a szám még 27 ezer volt. Elképesztő a városi forgalom, sűrű a levegő, mindenütt erős a zaj. A kisebb (fél-másfél milliós) városokban alig van tömegközlekedés. A 17 milliós Teheránban vannak metróvonalak és buszok, de itt is a személyautók és a motorok szállítják a többséget. Nehéz leírni a közlekedést, még nehezebb a szabályokat. Mert nyilván van szabály a látszólagos káoszban.

Az utakon tolongó, dudáló, tülekedő autók sokat elárulnak az ország elmúlt évtizedeiről, kezdve a harminc-negyven éves Paykanoktól, amelyek a Chrysler egy régebbi modelljétől származnak, egészen a hasonló korú Peugeot és Renault típusokig. Néhány típust korábban nem is láttam. Ezek többnyire a kínai autógyártás büszkeségei. Irán sok autót gyárt, a szankciók enyhítése óta pedig újabb típusokkal térnek vissza a francia autógyárak és a Volkswagen. Iráni gyártmányúak a teherautók, a kamionok és a buszok is. A nagyvárosokat többsávos pályák kötik össze. Az üzemanyag nagyon olcsó és nem túl jó minőségű a kipufogó-füstből ítélve. (2017)" forrás

Étkezés

Iránban tartalmas és ízletes, nem túlfűszerezett étkeket lehet fogyasztani. Mindenütt jelenlévő étek a joghurt, amit ehetünk natúr, mézzel, diókkal vagy akár fokhagymásan, uborkával. Vannak joghurtitalok mentás likőrrel, egyéb mentával, sőt spenóttal felturbózva.

Néhány konkrét példa:

  • chelo khoresh (zöldséges rizs, mogyorószószos hússal)
  • polo chirin (édes-keserű sáfrányos rizs mazsolával, mandulával és naranccsal)
  • shirin polo (édes ízekkel csirkehúsos rizs)
  • lubia polo (rizs hosszú zöldbabbal)
  • chelo kakabs (faszénen sütött, grill nyárshús)
  • kofte (fasírt labdácskák)
  • khoreshe badinjan (egytálétel ürühússal és padlizsánnal)
  • mast-o-khier (hideg joghurtleves mentás likörrel, apróra szeletelt uborkákkal, és mazsolával)
  • ash adas (lencseleves)
  • paulet asal (mézes édesség)

A jellemző iráni ételekben van hús, rizs, zöldségek, hüvelyesek. A legfinomabb étkek a nyárson sütött kebabok, jellemzően bárány, csirke vagy hal. (Muzulmánok, tehát sertéshús kilőve) Iránban alkoholt nem fogyasztanak, viszont vannak széles választékban gyümölcs- és zöldségitalok, nagyon népszerű a tea, és a joghurtos italok. Az alkoholfogyasztás - és birtoklás tilos! A helyiek jellemzően 7 és fél tíz között reggeliznek, dél és kettő között ebédelnek és 6 és 9 között vacsoráznak.

A népszerű éttermek este dugig tele vannak, tehát előzetes foglalás szükséges. A gyors kajálásokhoz a kínálat gigantikus, úgy is, hogy náluk nincsenek ismert amerikai gyorsétterem-láncok. Rengeteg kis kifőzde, büfé kínálkozik. A külföldi turista nagyon olcsón jól lakhat. Csak az elegánsabb éttermekben vannak az európai szinthez közeli árak. Az éttermekben a felszolgálás nem a legprofibb, pedig gyakorlott pincérek ténykednek.

Vásárlás

A turisták Iránban jellemzően kézműves ajándéktárgyakat és helyi édességspecialitásokat vásárolnak hazavitelre. Tipikus ajándékok: természetesen a perzsa szőnyeg (kedvező hazaszállítási ajánlatokkal bombázzák a potenciális vevőt a kereskedők), az arany- és ezüsttárgyak, egyéb ékszerek, miniatúrák, bőrdíszművek, kalligráfiák, rézkarcolatok, festmények. Sokan visznek haza ajándéknak Kaszpi-tengeri kaviárt, pisztáciát és egyéb rágcsálnivalót. Nem árt előre tájékozódni arról, hogy mik a kiviteli korlátozások. Valódi régiségeket például tilos Iránból kivinni, az új kézműves ajándéktárgyakkal nincs ilyen gond. Szőnyegből 12 négyzetméterig (per fő) lehet kivinni. Csak olyan kaviárt lehet kivinni, amit a turista a repülőtéri állami boltban vásárolt kemény valutáért.

"Természetesen mi is nekivágtunk a bazározásnak, mászkáltunk és elvesztünk a híres esfahani Bozorgban, nézelődtünk és vásárolgattunk. Az alkudozás picit más, mint itt... először is, amikor megkérdezed, mennyibe kerül valami, jó eséllyel először közlik veled, hogy Neked ingyen... ez a ta' arof, az iráni formális udvariasság rendszere, amelyben először nem akarnak kérni pénzt az áruért (ami persze nincs ingyen, csak először nem mondják az árát). Aztán végül kikönyörgöd az árat, és elkezdődik az alkudozás, amely egyébként sokkal finomabb és kevésbé agresszív, mint mifelénk itt az Öböl túloldalán.

Az alkudozás közben teát kortyolgatni persze kötelező. Aztán jön a kézfogás és a fizetés, amely az egész procedúra legbonyolultabb része. Iránban a pénzt ugyanis nagyon nehéz megszokni. A hivatalos pénznem az iráni rial, de az emberek toman-ban beszélnek, hogy csökkentsék a nullák számát. (A toman azt jelenti, tíz. Szóval egy tomán tíz rial, de amikor egy taxis azt mondja, kettő, akkor az kettőezer tománt, azaz húszezer rialt jelent, ami két dollár, kivéve ha ezernél kisebb az összeg, akkor rialban mondják). Magyarul, folyamatosan röpködnek az ezrek, és mindig benne van a pakliban, hogy elszúrsz egy nullát... A pénz szállításához meg egyébként is talicskára van szükséged, én kétszáz euró váltása után nem tudtam becsukni a pénztárcámat, pedig nagy címletekben kaptam a pénzt... (2011)" forrás


"Két alapvető perzsaszőnyeg típus van, a "városi" szőnyegek és a "nomád" szőnyegek. A városiak a kifinomultabb mintás, rengeteg virággal és pávaszemmel, szimmetrikusan díszített szőnyegek - ez számomra a too much kategória (egyébként minden városnak van rá jellemző mintája, ezeket a szőnyegeket a városi műhelyekben szövik). A másik típus a nomád szőnyeg; Iránban a mai napig több, mint kétmillió nomád él, akik a hegyekben és a sivatagosabb vidéken élnek, terelgetik a nyájukat, és a szőnyegeket egészen praktikus okok miatt készítik (ebből lesz a sátor teteje és alja, ezen alszanak, stb).

Érdekes pl. hogy a nomád szőnyegek széle kecskeszőrből van, amely szúrós, így természetes védekezés a skorpiók ellen. A szőnyegárusok évente egyszer-kétszer felkerekednek és elmennek a nomádoktól szőnyeget vásárolni. Ezek a szőnyegek persze garantáltan természetes anyagokból készülnek (a festékek is), és a mintáik sokszor geometrikusabbak, nekem jobban tetszettek." forrás


,, A piac a turista számára kihagyhatatlan. Egyébként nem csak Keleten. Iránban viszont nyilvánvalóan az élet központja, nem pedig turistalátványosság, idegenforgalmi cuccok árusító helye. Sikerül több városban is bekeverednünk a bazárba és szerencsésen ki is találtunk a fedett utcák labirintusaiból. Textiles, bádogos, büfé és mecset egymásba ér, kordék elől kell a falhoz simulnunk, s ha szerencsénk van, a fűszerárus megengedi, hogy megkóstoljuk valamelyik bódító illatú termékét. A fűszeres, tudom meg, egyben patika is, a másfél négyzetméteres boltocskában teát mér egy elegáns úr, s a szomszédja hajlandó nekem kávét főzni – hagyományosan. Az irániak inkább teaivók. Külön boltjuk van az illatszereknek. Irán pisztácia-nagyhatalom, de árulnak mindenféle diót, mogyorót, magokat is a szakosodott üzletekben. Melyik szuper bevásárlóközpont képes versenyezni egy ilyen hellyel? Itt nem plázáznak, itt élnek. Soha nem láttam agresszív vevőcsábítást. Az alku is lehetséges, de ismerni kell hozzá a rituálét. És az idegennek tudomásul kell vennie a perzsa bazár aranyszabályát: az eladó jár jól. A zöldségpiac is fantasztikusan gazdag: a helyi gyümölcsök, fűszernövények illatorgiát hoznak össze. Gránátalma- és szőlő-szezon van.

Szőlő van, bor nincs. Az itt tilos, illetve csak a keresztény örményeknek és a pár ezer iráni zsidónak engedélyezik hitbuzgalmi célokra. A sör 0 százalékos. Az internet úgy tudja, hogy naponta másfél millió dollár értékben csempésznek alkoholt Iránba. Vajon kinek? (2017)" forrás

Pénzváltás

Iránban a fizetőeszköz neve: rial. Minden jelentősebb külföldi valutát elfogadnak váltásra, de azt javasoljuk, hogy az utazók amerikai dollárt vagy eurót vigyenek magukkal Iránba. 2013. februári állapot szerint 1 amerikai dollárét Teheránban utcai pénzváltóknál 37 ezer iráni reált lehet kapni. A banki hivatalos árfolyam 33 ezer körül volt. A rial jelentős értékzuhanásban van, a dollárhoz viszonyított árfolyam folyamatosan, szinte napról-napra változik. Elvileg a turista a dollárjával egyre jobban jár, de a helyzet az, hogy a turista nevezetességeknél a belépődíjakat is gyorsan emelik, hogy a turistának dollár értékben számolva azért ne legyen sokkal olcsóbb.

Iránban a turistának a készpénzhasználatra kell berendezkednie, mert a nagy nemzetközi bankkártyák használata nem működik. Nem tudunk pénzautomatából pénzt felvenni és a szolgáltatásokat sem lehet bankkártyával fizetni. Ez a helyzet is összefügg az Iránt sújtó nyugati gazdasági-pénzügyi embargóval és az arra történő iráni hivatalos ellenlépésekkel.

Iránban a turistának is ismernie kell a toman szó fogalmát. A helyi pénz az infláció miatt borzasztóan nagy összegűvé vált és ezért a köznép hozzászokott ahhoz, hogy minden pénzösszegből levesz egy nullát és azt nem riálnak, hanem tomannak nevezi. Tehát a 100 ezer toman, az valójában egymillió rial. (Irán történetében réges-rég volt egy toman nevű pénzegység). Kiírásokban és főleg a beszélt nyelvben dominál a toman használata, de azt tudni kell, hogy ez közbeszédi használat, nem hivatalos. Az Iránba történő belépéskor írásban nyilatkozni kell, hogy mennyi külföldi készpénz van nálunk.

Szórakozás

"Disco-k, klubok nincsenek (hivatalosan), a koncerteken szolidan lehet tapsolni, a nyilvános tánc kerülendő. Kivéve az esküvőket, de ott is csak egy darabig lehet nyilvánosan mulatni, utána a szűk család hazamegy a házhoz és ott visszafogottan szórakozik. Kocsmák nyilván nincsenek, helyette házibulikat rendeznek, ott veszik magukhoz a szükséges bódító szereket. Állítólag elég tetemes droghasználóval rendelkezik az ország. Ehhez nyilván az is hozzájárul, hogy Afganisztánnal közös határa van Iránnak. (2015)" forrás

Közbiztonság

A turisták által jellemzően látogatott helyeken (pl.Teherán, Iszfahán, Siráz,Jazd, Perszepólisz) a közbiztonság teljesen jó. Abból adódhatnak problémák, hogy a helyiek többsége nem beszél nyugati nyelveket. Gond lehet abból is, ha az utazó nem tartja magát a külföldiekre is érvényes szigorú öltözködési szabályokhoz (ezekről a fenti, öltözködési szabályokról szóló alfejezetben részletesen írunk).

A turisták jó biztonságérzetét erősíti az, hogy az utcákon, országutakon intenzív a rendőri, katonai jelenlét, anélkül, hogy a külföldi ezt saját maga számára fenyegetőnek érezné. Tehát a turista inkább védettnek, mint fenyegetettnek érzi magát! Sőt: a turista lépte-nyomon azt érzi, hogy a helyiekhez képest kiváltságosnak tekintik.

Vigyázni csak azoknak kell, akik az iraki, pakisztáni, afganisztáni határhoz közeli régiókba látogatnak.

A turistának nem kell másra ügyelnie, mint arra, hogy tiszteletteljesen viselkedjen, ne hágjon át helyi szabályokat. Nem kell az egyéni utazóknak megijedni attól, hogy helyiek gyakran szóba akarnak velük elegyedni. Iránba nem látogat sok külföldi turista, így hát a helyiek, főleg, akik valamicskét tudnak angolul, roppant kíváncsiak az idegenre. Ne keressünk ebben semmilyen negatív hátsó szándékot.

Magyar külképviselet

Magyarország nagykövetsége és konzulátusa Teheránban ugyanazon a címen, e-mail címen és telefonszámon elérhető:

  • Cím: Tehran, Darrous, Hedayat Sq., Shadloo Str. 10. Embassy of Hungary
  • Előhívó: (00)-(98)-(21)
  • Telefon: (+98-21) 2255 0452, (+98-21) 2255 0460
  • Ügyeleti telefon (munkaidőn kívül): (+98-21) 2255 0471
  • Fax: (+98-21) 2255 0503
  • E-mail: mission.thr@mfa.gov.hu
  • Honlap: www.mfa.gov.hu/emb/teheran
  • Rendkívüli és meghatalmazott nagykövet: Kovács János

Konzulátus infó:

  • Konzulok: Várhelyi Judit, Klucsnik Tamás
  • Konzulátusi ügyfélfogadás: V-CS 9:00-16:00 (a nagykövetségen pénteken és szombaton ügyelet működik). Telefonos elérhetőség, időpontfoglalás: +98-21-2255-0482
  • Információ vízum ügyekben: V-CS 14:00-16:00 a (+98-21-) 2255-0482-es telefonszámon
  • Bajbajutott magyar állampolgárok telefonon kérhetnek segítséget:
    • A nagykövetség nyitvatartási idejében 009821-22550452 vagy a 009821-22550460 telefonszámon
    • Munkaidőn kívül a 009821-22550471-es telefonszámon

Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon