ÚTIKRITIKA.HU / Irán

"Elsőként azt tudom javasolni, hogy akinek egy hete van Iránban ne próbáljon meg túl sok várost besűríteni, mert könnyedén el lehet tölteni mindenhol 3-4 napot (főleg, ha a városlátogatás mellett a "vidéki" területeket is meg szeretnénk nézni). Inkább koncentráljunk 2-3 városra, vagy maradjunk egy hónapot. Ha a klasszikus Shiraz-Jázd-Eszfahan-Teherán-Tabriz útvonalat szeretnénk bejárni, kezdhetünk Shirázban is, ami több európai nagyvárosból is elérhető, így nem kell kétszer akkora távolságot megtenni, mint mikor Teheránba érkezünk (pl. Turkish Airlines-al)." (István, 2013)

Abarkuh

A Kaszpi-tenger iráni partja

Jön!

Észak-Irán egyéb részei

Jön!

Kazvin

"Teheránt északi irányban elhagyva, Kazvinban már igazi kisvárosi nyugalom fogadott díszes mecsetekkel és nyüzsgő piaccal. Kedvencem az Imamzadeh-ye Hossein mecset volt, talán a homlokzatán lévő sok apró tornyocska miatt. Félve léptem be, gondoltam, biztosan jól kiosztanak majd illedelmes viselkedésből, de pont az ellenkezője történt. Semmi rosszalló tekintet, mindenki lazán viselkedett, és szívesen lefényképezett, ha megkértem. A mecsetek sokkal élet-közelibbek, mint az európai templomok. Senkit nem zavar az udvaron vígan szaladgáló gyerekcsapat, és ha valaki netán elfárad, nyugodtan szunyókálhat egyet valamelyik teremben. (2014)" forrás

"Kazvinból még északabbra vonultam, Masuleh faluba, amely Hollókő iráni megfelelője. Észak-Irán növénytakarója majdnem olyan, mint Közép-Európáé, csak a rizsföldek emlékeztettek rá, hogy valahol máshol járok. Miután kiszálltam a buszból, öt perc se telt bele, és egy helyi srác máris felajánlotta, hogy elvisz az operettfaluba. Kicsit lehúzásnak éreztem az 1500 forintos baráti fuvardíjat 30 kilométerért, de legalább időt spóroltam, amit aztán a falu felfedezésére tudtam használni.

Masuleh párás erdők borította völgy mélyén fekszik. Érdekessége, hogy az egyes utcákat az alsóbb szinteken lévő házak lapos teteje képezi. Minden egyes faragott homlokzatú ház a főtérre néz, ahol iráni keretek között zajlik a turizmus. Csak semmi alkohol, és este tíz után nem diszkó, hanem alvás a program. Szállást itt is pillanatok alatt lehet szerezni, a legjobb, ha egy helyitől bérelünk szobát, és annak erkélyéről szemlélődünk." forrás

Kashan

"A fővárostól délre már keletiesebb volt a táj és a városok hangulata. Aki erre jár, mindenképpen látogasson el Kashanba. Míg Lahidzsán a tea, Kashan a rózsa fővárosa. Mindenhol rózsavizet árulnak, kirándulás keretében meg lehet nézni a rózsaolaj lepárlásának műveletét is. Az egyik bazárbeli séta során egy khánra, azaz régi házra bukkantam, ahova belépve olyan érzésem volt, mint Aladinnak a kincses barlangban, ezért többször is visszatértem, hogy magamba szívhassam a hangulatot.

Kashanban annyi építészeti műremek van, hogy felsorolni is fárasztó. Az egyik leghangulatosabb az Agha Bozorg mecset és medresze, vagyis vallási iskolája. Lélegzetelállítóan harmonikus épület engem a Tádzs Mahal kistestvérére emlékeztetett. Sikerült beszélnem egy huszonéves, Oszama bin Laden kinézetű sráccal. Ezekben a medreszékben tanul a jövő vallási értelmisége. Láthatóan nagyon mások, mint az utca embere. Tekintetükből sugárzik, hogy nem veszik félvállról a dolgokat. A medreszéket leszámítva azonban nem mondható, hogy árad az emberekből a vallásosság, sőt, sok fiatal teljes természetességgel közölte, hogy ő nem vagy csak alig jár vallási intézményekbe.

Kashan a rózsa mellett a pompásan díszített, régi házairól ismert. Egymást érik a díszudvarokkal, medencékkel ellátott gazdag lakok, amelyekben minden helyiség egy központi udvarra néz és a falakon annyira túlburjánzik a növényi ornamentika, hogy én a harmadik ilyen háznál már nem tudtam több információt befogadni. Itt is előfordult, hogy mialatt az épületeket csodáltam, a többi látogató arról faggatott, jól érzem-e magam Iránban." forrás

Olvasmányos linkek

Világörökségek, fontosabb műemlékek, nevezetességek (Ajánlott link)

"A Kharanaqban töltött napok után egy gyors jazdi átszállást követően már úton is voltunk a Perzsa-öböl és egyben Irán legnagyobb szigete, Qeshm felé. Már évek óta meg akartam nézni ezt a térséget, az egyetlen baj csak az volt vele, hogy a hőmérséklet és a páratartalom április és november között elviselhetetlen, nyáron pedig egyenesen pokoli. Két éve találkoztam egy bosnyák sráccal, aki júliusban próbálta megnézni a szigeteket, de el sem tudta hagyni a szárazföldet: félnapos bandari-abbaszi tartózkodás után föladta és inkább visszatért a kellemes sivatagi klímába, Jazdba. Nyáron gyakran előfordul az 55 fok körüli hőmérséklet, sőt gyakran még több is. Állítólag ha tartósan 47 fok fölé emelkedik a hőmérséklet, az újságok időjárás-jelentései megállnak 47 foknál, nehogy elriasszák – az elsősorban befektetni akaró – odavágyókat. De hogy ez igaz-e, azt nem tudom.

Mogyoróhéjban annyi Qeshmről, hogy ez az irániak karibi térsége, hihetetlenül erkölcstelen módon nők és férfiak együtt strandolhatnak – igaz, a nők csak alaposan felöltözve, kendőben. Egykor portugál megszállás alatt volt, majd a hollandok is betették a lábukat, közben kialakult valami arab-perzsa-hormuzi keverék dialektus nyelv, de azért mindenki megérti a perzsát. Irán legtöbb lakójával ellentétben szunniták élnek itt, bár a vallásosságnak egyáltalán nem láttam semmi nyomát. Nyomorult kis mecsetek vannak csak mindenfelé. De általában maga a sziget is elég érdektelen az építészetét tekintve. Ez persze nem véletlen, az utóbbi időben több földrengés is megzúzta, legutóbb talán tavaly, így a lakóépületek többsége szürke betonkocka. Az egyetlen valamirevaló település (a szintén jellegtelen Qeshm cityt leszámítva) Laft, ami viszont tele van széltornyokkal. Pont ide nem sikerült eljutni, de majd legközelebb.

Az itt élő emberekről, illetve a nőkről a legelterjedtebb információ, hogy maszkot viselnek, és hogy nagyon utálják, ha fényképezik őket. A maszkjuknak burka neve, ami még véletlenül sem keverendő össze az Afganisztánban a nőkre húzott mindenhol kék, elöl rácsos ablakos rettenettel. Minden falunak megvan a saját maszkdizájnja. (2008)" forrás

"Nem vagyunk normálisak. Hat nap alatt ez volt a harmadik 600 kilométeres éjszakai buszozásunk, ráadásul a közbenső napokat sem igazán pihenéssel töltöttük. Ennek ellenére most is alig tudtunk aludni, ebben nagy segítségünkre volt előttünk ülő útitársunk krónikus köhögése. Ahvaz az olaj-gazdag Kuzesztán tartomány központja, jelentős arab kisebbséggel. Az amúgy is jellegtelen iparvárosnak az iráni-iraki háború sem tett jót, az iraki határ közelsége és stratégiai fontossága miatt a legtöbbet bombázott település volt. Azon kívül, hogy ronda, még két dologról híres Ahvaz: nyáron pokoli meleg van és az átlagosnál is vallásosabbak az emberek.

A csúnyaságot hamar tapasztaltuk, a gyilkos klímába szerencsére nem nyertünk betekintést (szemerkélő esőben érkeztünk). A vallásosság első megnyilvánulása az volt, hogy a siralmas felhozatalból kiválasztott Hotel Naderi recepcióján megkérdezték, hogy házasok vagyunk-e. Ez sem előtte, sem utána nem fordult elő. A 25 dolláros szobát sikerült 20 dollárra lealkudni, mivel csak estig óhajtottuk elfoglalni, amíg tovább nem repülünk Teheránba. Még ez az összeg is nevetségesen sok volt az ablaktalan szűk szobáért, amihez valamiért két fürdőszoba tartozott. Még szerencse, mert az egyiknek a WC-je rögtön eldugult." (forrás: hatizsak.com - Irán, 2005)

"Mennyire találkoztál, vagy beszélgettél nőkkel? Velük lehet találkozni, beszélgetni, de csak nyilvános helyen, és semmilyen érintés nem megengedett. A helyiek most már járhatnak kézen fogva, de az kizárt, hogy ezt egy külföldi tegye. A köszöntésnél belefér egy kézfogás, de több nem. Azt hallottam, hogy az iráni nők a csador ellenére szeretnek flörtölni. Van ebben valami… egyszer, amikor az utcán bóklásztam, egy csadoros nő megállt a kocsijával, megkérdezte, miben segíthet, és amikor elmondtam mi a problémám, segített is elintézni a teendőimet, megadta a számát, többször felhívott, hogy megkérdezze, hogy vagyok. Ez talán túlmegy az amúgy híres vendégszereteten...

Iránban a turista első sorban nem turista, hanem vendég. Mindent megtesznek azért, hogy jól érezd magad. Egyszer akadt egy nézeteltérésem egy taxissal, aki le akart húzni. Kiszálltam a kocsiból, úgy nézett ki, akár bunyó is lehet a dologból, meglökött, mire 10 másodperc alatt odasereglett 20 ember, elvittek a taxistól, rengetegszer elnézést kértek, elmondták, hogy az irániak nem ilyenek, a taxist mások körbeállták, és üvöltöztek vele, még a metróba is utánam jött három ember, hogy ne haragudjak, miben segíthetnek. (2011)" forrás