ÚTIKRITIKA.HU / Perszepolisz

Persepolisz perzsa nevez ez: Takht-e Jamshid. UNESCO kulturális világörökség.
Persepolisz Teherántól délre van, 800 km távolságban.
Shiraztól viszont csak 57 km-re van, észak-keleti irányban, éppen az Isfahan felé vezető út közelében.
A belépőjegy egy főre kb. 1500 forintnak megfelelő helyi pénz. Igazán nem drága.
Perszepolisz neve ógörög eredetű, jelentése: a perzsák városa. I. Dárajavaus (Dareiosz) perzsa király kezdte el építeni i. e. 515-ben, és vallási valamint ünnepi alkalmakkor töltötte be a főváros szerepét. Az építkezést utódai folytatták, de mielőtt befejezték volna, i. e. 330-ban Nagy Sándor meghódította a várost, amikor is tűzvészben több része elpusztult. A város építői merítettek más civilizációk tudásából, így több ősi birodalom kultúrájának stílusjegyei felismerhetők még a romos épületeken is. A négy fő részből (palota, oszlopcsarnok, kincstár, városfal) álló perszepoliszi komplexum az arab, majd a mongol hódítás idején szenvedett óriási károkat.

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett:

A monumentális Népek Lépcsőjén felkapaszkodni hajnalban, amikor a nap első sugarai megvilágítják a domborműveket, és szinte látni lehet az ősi népek követeit, ahogy ajándékokkal érkeznek
A Százoszlopos csarnok romjai között bolyongani, ahol még mindig állnak az eredeti oszlopok, és a kőbe vésett oroszlánok, bikák olyan élethűek, mintha megmozdulnának
Az Apadana palota relief-sorozatainál egy idős régész vezetésével felfedezni a részleteket, aki minden alakról tudja, melyik népet képviseli
A Xerxész kapunál naplementekor állni, amikor az aranyló fény úgy világítja meg a köveket, ahogy 2500 évvel ezelőtt is tehette
A Tachara (Dáriusz téli palotája) fekete márványfalain az ősi graffitik között megtalálni az évszázados utazók bevésett üzeneteit
A kincstár maradványainál elképzelni, ahogy Nagy Sándor katonái megtalálják a perzsa birodalom mesés gazdagságát

Nem tetszett:

A turistabuszok olyan korán érkeznek Sirazból, hogy 10 órára már olyan zsúfolt minden, hogy lehetetlen jó fotót készíteni
A védőtetők és állványzatok olyan sok helyen takarják a látványt, hogy néhány híres domborművet alig lehet látni
A helyszínen olyan kevés az árnyék, hogy nyáron szinte kibírhatatlan a hőség a kövek között
Az audio guide olyan rossz minőségű és elavult, hogy többet lehet tanulni egy alapos útikönyvből
A környéken lévő éttermek olyan turistacsapdák, hogy inkább érdemes Sirazból szendvicset hozni
A helyszíni múzeum olyan kicsi, hogy a leletek nagy része Teheránban van, itt csak másolatok láthatók

Vélemények

,, Meglepett, hogy milyen jó álllapotban maradt fenn, illetve, hgy milyen jó álllapotba hozták restaurálásokkal. Általában nem szeretek idegenvezetővel látogatni nevezetességeket, de itt talán hibát követtem el, hogy magunkba mászkáltunk. Ha idegenvezetés nélkül járjuk be a romvárost, akkor is könnyen elrepül kb. 3 óra. Idegenvezetéssel azért lehet 2 órára rövidíteni a látogatást, mert az idegenvezető hatékonyabban tudja használni az időtényezőt. Legjobban az elképesztően szépen kidolgozott domborművek tetszettek.Érdemes délelőtt minék korábban érkezni, mert aztán jönnek a zajos turistacsoportok. A 3D-s szemüveg jó muri. Innen üzenem Nagy Sándornak, hogy szégyellje magát, amiért annak idején leromboltatta." (aji)

A látogatóközpont modern, üvegfalú épületében ma már mindent automaták intéznek, a jegyet is gépből kell megvenni – legalábbis elméletben. A QR-kód leolvasó éppen nem működött, így végül egy idős jegyellenőr bácsi teljesítette a technológia szerepét, szigorúan figyelve, nehogy valaki potyán jusson be. A táskákat itt sem engedik bevinni, mintha attól tartanának, hogy valaki hazavisz egy kisebb oszlopdarabot emlékbe. Széles, impozáns sétány vezet a palota romjaihoz, ahonnan lépcsők visznek fel az egykori épületegyüttes fennsíkjára – innen nyílik az első lenyűgöző látvány: a Népek Kapuja.

A kora délelőtti órákban szinte alig volt látogató, így csendben, nyugodtan lehetett fotózni és elidőzni a több mint két és fél évezredes oszlopok között. Jó érzés volt úgy felfedezni a helyet, hogy nem kellett a szelfibotok között lavírozni. A falakon azonban különös felfedezést tettünk: XIX. századi magyar utazók hagyták ott a nevüket – Gróf Széchenyi István unokája, Andor, és egy bizonyos Vámbéry Ármin is megörökítette magát az örökkévalóságnak, ha nem is éppen dicséretes módon. A kapu felső részén szerencsére megmaradtak az eredeti ékírásos feliratok, amelyekből kiderül, hogy a monumentális bejáratot I. Xerxész állíttatta – nem más célból, mint hogy saját nagyságát hirdesse az istenek és az emberek előtt.

Egykor Perszepoliszt a hatalmas Perzsa Birodalom fővárosaként alapították, amely akkoriban talán a világ legnagyobb hatalmú állama volt. Bár az idő nem kímélte az épületeket, még romjaikban is érezhető Dareiosz és Artaxerxész ereje és hatalma – könnyű elképzelni seregeik hatalmas vonulását, valamint a paloták és templomok kifinomult pompáját ebben az egykor világközpontnak számító városban.

Ez a hely nemcsak Perzsia, hanem az egész Közel-Kelet egyik legjelentősebb régészeti emléke. Őszintén szólva, gyerekkorom óta álmodtam róla, hogy ellátogathatok erre az energiától átitatott történelmi helyszínre.

Perszepolisz hatalmas, a bejárásához legalább három órát érdemes szánni, és célszerű a délutáni órákban kezdeni, mert naplementekor különösen lenyűgöző látványt nyújt. Nagyon ajánlom egy profi idegenvezető segítségét, aki ráirányítja a figyelmet olyan részletekre, amelyek egyébként észrevétlenek maradnának, és számos érdekes magyarázattal szolgál.

És igen, feltétlenül másszatok fel Artaxerxész sírjaihoz a hegyoldalban – onnan lélegzetelállító panoráma nyílik az egész Perszepoliszra. (2025)

V. Jancsi fotója

Hasznos információk

A Perszepoliszba érkező látogatót ma is lenyűgözi az a különleges atmoszféra, amely a hatalmas oszlopok, a poros fennsík és a perzsa történelem szelleme köré fonódik. A romváros felfedezése kényelmesen megszervezhető, hiszen a helyszínen angolul is beszélő idegenvezetők várják az érdeklődőket, akik nemcsak a birodalom egykori dicsőségéről mesélnek, hanem apró érdekességeket is elárulnak Xerxész és Dárajavaus korából. A főbb látnivalóknál információs táblák segítik az eligazodást, a bejárat közelében pedig tiszta, karbantartott mosdók állnak rendelkezésre.

A romterület maga hatalmas és szinte teljesen érintetlen, ami egyben azt is jelenti, hogy nincsenek éttermek vagy büfék a közelben – érdemes előre gondoskodni egy kis harapnivalóról és elegendő vízről. Árnyékos pihenőhelyből kevés akad, így a napernyő, a kalap és a naptej itt nem csupán ajánlás, hanem szinte túlélőfelszerelés. A terület egyenetlen kövezete miatt a mozgásukban korlátozott látogatóknak is érdemes felkészülni arra, hogy a közlekedés nem mindenhol egyszerű.

Aki igazán szeretné átérezni Perszepolisz múltjának nagyságát, az jól teszi, ha helyi idegenvezetőt fogad: a történetek és anekdoták által sokkal élőbbé válik a hely, mint bármilyen útikönyv lapjain. Kényelmes cipő, világos ruházat, napszemüveg és fejfedő nélkülözhetetlen, főleg a déli órákban, amikor a nap perzselően süt.

A belépés egyszerű, de van néhány szabály, amit érdemes szem előtt tartani: drónok használata tilos, a nagy hátizsákokat pedig a csomagmegőrzőben kell hagyni. Minél kevesebb holmival érkezünk, annál szabadabban mozoghatunk a hatalmas, nyitott térben. A belépődíj igen baráti, körülbelül két eurónak megfelelő összeg, amiért cserébe az ember bepillanthat az ókori Perzsia egyik legfenségesebb örökségébe.

Ha nyáron látogatod meg ezt a helyet, ne feledkezz meg a megfelelő védelemről a napsütés ellen – viselj napszemüveget, használj naptejet, viselj könnyű inget és kalapot.
A nyári hőség elkerülése érdekében érdemes reggel vagy naplemente körül érkezni. A forróság olyan extrém lehet, hogy még a telefonom kamerája is felmondta a szolgálatot.
Étel, babakocsi, hátizsák, poggyász és háziállat nem vihető be a történelmi helyszínre.
Érdemes ugyanazon a napon meglátogatni ezt a shirazi nevezetességet és Naqsh-e Rostamot, mivel közel vannak egymáshoz, de távol Shiraz központjától.
Perszepolisz útba ejthető Shirazból Iszfahán vagy Jazd felé tartva. Ha azonban Iszfahán irányába látogatnád meg, érdemes kora reggel elindulni Shirazból.
Érdemes idegenvezetővel érkezni, mert így sokkal többet ki lehet hozni ebből a lenyűgöző helyszínből.
Ne hagyd ki a Kakh-e Malakeh-t (Királynői Palotát), ahol a Perszepoliszi Múzeum található, tele értékes tárgyakkal.
Shirazból Snapp-pel (az iráni online taxi) könnyedén eljuthatsz Perszepoliszba.

További beszámolók

Az irániak különösen büszkék arra, hogy az ókori Perzsa Birodalom a maga korában viszonylag liberális államnak számított. A birodalom tartományai (satrapiák) bizonyos fokú autonómiát élveztek, és az uralkodók tiszteletben tartották a különböző népek sajátosságait. Kürosz nevéhez fűződik az első ismert emberi jogi nyilatkozat, amelyet egy feliratos henger (a híres Kürosz-henger) őriz. Ez a dokumentum többek között a vallásszabadságot is rögzíti.
Kürosz volt az uralkodó, aki felszabadította a zsidókat a babiloni fogságból, és támogatta templomuk újjáépítését. Az ő örökségét idézi meg Perszepolisz bejáratánál található Nemzetek Kapuja, amely a Perzsa Birodalom sokszínűségét szimbolizálja. A palota domborművein is láthatók a birodalom különböző népeit képviselő küldöttek – ennek is köszönhető, hogy egykor itt tartották a fontos felvonulásokat és ünnepségeket.

Mivel nem volt alkalmam előzetesen utánanézni Perszepolisznak, szerettem volna legalább egy kis háttérinformációt kapni arról, amit látok. Ezért körülnéztünk, hogy találunk-e idegenvezetőt.
Nem sokkal később egy fiatal srác lépett oda hozzánk, aki nagyon szépen beszélt angolul – bár hallatszott, hogy főként könyvekből tanulta, nem külföldön. Kiderült, hogy idegenvezető, így gyorsan meg is jegyeztem, hogy ha már túrát veszünk, akkor csak vele szeretnénk menni. Így is lett, és nem bántuk meg – remek vezetésben volt részünk.

De most nem jött el a történelemóra ideje – akit érdekel, az nézzen utána, milyen is volt az egykori Perzsa Birodalom.

A kb. 125 000 négyzetméteres sík területen az Akhaimenida-dinasztia több uralkodójának – köztük Dareiosz, Xerxész és Artaxerxész – palotái álltak, melyeket lenyűgöző domborművek díszítettek. A városban egykor gazdag lakónegyedek, gondosan megmunkált templomok, valamint egy hatalmas kincstár is helyet kapott, amelyet ezüsttel, arannyal és egyéb értékes tárgyakkal töltöttek meg.

A komplexumot övező hegyoldalba két sírbolt is be van vájva, bár nem tudni, pontosan kik nyugszanak bennük. Belépni egyikbe sem lehet, így aki a fáradságot veszi, hogy felmásszon hozzájuk, az csalódni fog – ahogy mi is. Ha pedig mindkettőhöz felkapaszkodik, akkor kétszeresen is… Viszont legalább egyszer érdemes megtenni, mert a magasból nyíló panoráma, amely a romokra néz, önmagában is megéri a fáradozást.

Az Apadana hatalmas lépcsősora a történelem szerelmeseinek igazi kincsesbánya. A kőbe vésett domborművek életre keltik az ókori Perzsa Birodalom világát: különféle népek vonulnak rajtuk ajándékaikkal, hogy hódolatukat fejezzék ki a nagy király előtt. Aki ért a részletek olvasásához, a viseletekből és a hozott tárgyakból rengeteget megtudhat az egykori birodalom sokszínűségéről. Továbbhaladva dél felé eljutunk I. Dareiosz és I. Xerxész egykori palotájának maradványaihoz, majd a hatalmas kincstárhoz, ahol egykor az arany és ezüst halmok között őrizték a birodalom vagyonát. A bejáratnál kapható egy különleges könyv: a romokról készült fotókra átlátszó fóliát lehet hajtani, amely megmutatja, hogyan festhettek az épületek fénykorukban, több mint kétezerötszáz éve. Ehhez persze nem árt némi fantázia, hiszen földrengések és Nagy Sándor bosszúhadjárata szinte teljesen eltörölte Persepolist a föld színéről. A lángok elpusztították az ókori könyvtárat is, amely több ezer agyagtáblát őrzött – a tudás egyik legkorábbi tárházát.
Évszázadokkal később, a XX. század elején brit régészek érkeztek, akik – a saját koruk értelmezése szerint – „megóvták” az épen maradt szobrokat, és a British Museumba szállították őket. Legalább annyit elmondhatunk a javukra, hogy ma bárki láthatja ezeket a műkincseket anélkül, hogy belépőt kellene fizetnie.

Ha ma a látogató kisétál a támfal szélére, és letekint a völgybe, a ligetes területen még mindig felfedezhetők néhány sátorváz maradványai – egy letűnt korszak emlékei. Ezek az 1971-es, hírhedtté vált perzsa királyi ünnepséghez kapcsolódnak, amikor Reza Pahlavi sah a monarchia fennállásának 2500. évfordulóját ünnepelte. A világ vezetői és miniszterei ekkor fényűző, légkondicionált sátrakban időztek, miközben a modern rendezvény előkészületei akaratlanul is megrongálták azokat az ősi vízvezetékeket, amelyek egykor a Persepolist körülölelő kerteket táplálták. Így lett az emlékünnep a dicsőség mellett az emberi könnyelműség egyik szimbóluma is.