ÚTIKRITIKA.HU / Teherán






Teherán

Teherán dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Szállásválasztás | Közlekedés | Étkezés | Vásárlás | Közbiztonság | Látnivalók | Programlehetőségek | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Teherán - Utazás

Teherán dióhéjban

  • Elképesztők a dimenziók, hiszen egy 12 milliós lakosságú gigavárosról beszélünk. 2-3 teljes napot érdemes itt tölteni egy iráni körutazás részeként.
  • Két külön világ Teherán északi és déli része. Az északi a jobb módú, fejlettebb, jobb levegőjű, a drágább, a déli része a szegényebb, rosszabb levegőjű, de olcsóbbb. A turisták inkább időznek az északi részen.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. A Khomeini szent sírhelyen (mauzóleum) nézni a mély elkötelezettségű, az ajatollahot istenítő látogatók látványa
  2. Sétálni Darake ösvényein és végre jó levegőt szívni még Teheránon belül, Teherán északi részeinek parkjai
  3. A Golestan palota (a Virágok palotája)
  4. A teheráni központi bazár (a világ legnagyobb fedett bazárja)
  5. A tuti közbiztonság miatti jó közérzet
  6. A Melli Bank kincses kamrájában a gyémánt múzeum
  7. A rengeteg fagylaltozó a sok fiatallal

Nem tetszett

  1. A rutintalan külföldi turista gyalogosként átélt nehézségei az úttesteken való átkelésekkor az első napokban
  2. Az elképesztő közlekedési dugók, a sok környezetet szennyező régi autó
  3. Törökülésben ebédelni
  4. A turizmus fejletlen infrastruktúrájából adódó kényelmetlenségek, nem megfelelő turista információs szolgáltatások
  5. A városközpont nem szép, nem kellemes, inkább kaotikus

Vélemények

Jön!

Szállásválasztás

Teherán északi része - valamivel jobb levegő, kellemesebb

Közlekedés

Teheránban a közlekedés kaotikusnak tűnik, feltehetően az is. A 15 millió lakosú megavárosban 3-4 millió gépjármű (és egymillió motorkerékpár) közlekedik, s ezek többsége műszakilag gyatra állapotban van. Meglepően kevés az új állapotú autó. A pokolian zsúfolt teheráni utakon gyakoriak a balesetek.

"A város olyan nagy, hogy sugárutak kötik egymást össze, és gyakorlatilag ágról ágra taxizhatsz. Ez azt jelenti, hogy állsz az autópályaszerű úton, remélve, hogy nem ütnek el, és ha elhalad egy taxi, rád dudál, hogy kell e fuvar, te pedig bekiabálod a szár nevét amerre mennél. A taxi csak egyenesen megy és a kívánt szárnál kirak. Ha esetleg mégsem arra menne, akkor egy nemzetközi fejbillentéssel azt mondja: „nem" és meg sem állva továbbhajt. Az ötödik, aki 30 másodpercen belül rád dudál, felszed, de már ülnek a kocsiban és még valószínűleg felveszünk valakit, amíg gazdaságosan nincs tele a kocsi. Tehát idegenekkel utazol, és mindenki ki- vagy beszáll, ahol kell. (2013)" forrás

Csúcsforgalmon kívül

"Teheránban kártyás a tömegközlekedés, minden utazásért levonják a megállókban lévő automaták a megfelelő összeget. A városi buszok egyik végében csak nők, a másikban csak férfiak utazhatnak, így szegény hölgynek a busz másik végéből kellett magyaráznia, hogy mikor szálljak le. Érdekes, hogy míg a városi közlekedésben kötelező elkülönülve utazni, a távolságinál ez már nem működik. Igaz, ott sem ül két ellentétes nemű idegen egymás mellé. (2014)" forrás


"A tömegközlekedés legnagyobb részét még ma is a buszok bonyolítják. Rengeteg vonal hálózza be ezt a hatalmas várost. Érdekesség, hogy a buszok legtöbbjén nincs feltűntetve járatszám, így sokszor a helyieknek is a sofőrtől kell megkérdezni, hogy hova megy az adott busz.

A buszok első része a férfi, hátsó része pedig a női utasoknak van fenntartva. Ezt az emberek be is tartják, bár nincs akkora vasszigor, mint azt gondolnánk, férfi kísérővel néha előre is leülnek nők, igaz, férfiak soha nem mennek a busz hátsó részébe. Akkor se, ha elől nagyon nagy a tömeg, ami sokszor előfordul. Mivel Iránban azért még jóval erősebben működik a hagyományos család-modell, az utcán sokkal több a férfi, hiszen az ő dolguk az ügyintézés, nekik kell dolgozni, míg a nők jellemzően otthon tevékenykednek. Ez aztán ahhoz vezet, hogy sokszor a buszok első fele ki van tömve, míg hátul 5-6 nő üldögél 10-14 ülésen. (2015)" forrás


Teheránban  elektronikus jeggyel utazhatunk. A rendszer viszonylag egyszerű. Pénzt tölthetünk a kártyára, amivel aztán a metrón, és a metróbuszokon a megtett távolság arányában fizetünk, a sima buszokon pedig felszálláskor kell érvényesíteni a kártyát, amiről ekkor egy fix összeget emelnek le. Az előbbi kategóriához természetesen beléptetőkapuk kellenek. A viteldíjak nevetségesen alacsonyak, egy vonaljegy 20-30Ft, a metró, távolság függvényében 15-50Ft közötti összegbe kerül. Jómagam 500Ft-nyi riált töltöttem a kártyámra, ebből 3 napig használtam a tömegközlekedést. Persze az iráni jövedelem nem olyan magas, mint a magyar, de azért nem is ekkora a különbség. (2015)" forrás


"Az egyik legszórakoztatóbb és leggyorsabb módja a közlekedésnek (ha nem szeretjük a tömeget és az ezen átfurakodó árusokat) az „iránytaxi”. Ezek magán autósok, akik vagy ebből élnek, vagy épp tartanak valahová és szívesen elvisznek utasokat magukkal, hogy mindenkinek jobb legyen. Az út szélén ha megállunk, kisvártatva biztos, hogy ránk dudál egy lassan közelítő autó, ami kérdést jelent: Akarsz-e utazni? Ilyenkor megkérdezzük, merre megy, és ha passzol az irány, akkor már pattanhatunk is be a kocsiba. A fuvardíj nem kőbe vésett, mi sose kérdeztük meg előre mennyi lesz, figyeltük mások mennyit adnak és egy idő után már tudtuk melyik távolság kb. mennyibe kerül. 5-6 km-es út 150-200Ft-ba kerül átszámítva. Egyszer volt, hogy egy csávó le akart húzni minket és többet kért, de mondtuk neki, hogy sorry, tudjuk, mennyi az annyi és nem fizetünk többet. Elfogadta és mosolyogva köszöntünk el. Többször visszaadtak, ha sokallták a kapott összeget, és egyszer egy srác ingyen akart elvinni minket, de a felét végül elfogadta a fuvardíjnak. A bátrabbak ugyan ezt motoron is kipróbálhatják, az ár kb. a duplája, cserébe az adrenalin löket is biztos jóval több, ahogy az autósok között cikázik velünk, a kaszkadőr vénával jócskán megáldott sofőr. (2015)" forrás

Étkezés

Vásárlás

Nagy bazár

Közbiztonság

Teheránban nincs olyan közbiztonsági jellegű veszély, ami a turistát veszélyeztetné. Ha az ottani öltözködési szabályokat, konzervatív viselkedési szabályokat valaki nem sérti meg, akkor az amúgy a helyiekkel szigorú hatósági emberek nem macerálják a külföldi látogatót, akikből egyébként kevés látható az utcákon. A fő veszély a turista számára nem az, hogy kizsebelik, hanem az, hogy a kaotikus közlekedés közepette egy-egyszéles sugárúton át kell menni az úttesten.

Látnivalók

Golestan palota

"Mindenképp nézzük meg a betonszörnyek közé szorított, 19. században épült Golesztán-palotát, amelynek pompáját sok európai kastély is megirigyelné. Tükörtermek, több ezer négyzetméternyi dúsan festett falfelület és – mint mindenhol Iránban – külső díszítésként mázas csempék. Sokszor csak közvetlen közelről derül ki, hogy amit messziről festésnek vél az ember, az a sok ezernyi színes, égetett csempe összhatása." forrás

Khomeini imám mecset és emlékhely

Programlehetőségek

Jön!

Olvasmányos linkek

"A főváros építészeti szempontból semmi izgalmasat nem ígér. Mindenhol elszürkült három-, négy-, ötemeletes házak sorakoznak, szinte egyetlen figyelemre méltó, szemet gyönyörködtető régi épület sem akad. Az összes ház földszintje bolt, bank vagy étkezde. Az egész belváros egy hatalmas piac, a járdákon is zöldséget, cipőt, cigit árulnak, netán pénzt váltanak, mert a hivatalos banki árfolyam nagyon kedvezőtlen. Viszont minden sokkal tisztább és rendezettebb, majdhogynem európaibb, mint például egy átlagos arab országban. A forgalom szörnyű, rengeteg motoros cikázik az autók között, és az erős zaj ellen még a parkok vagy mellékutcák sem nyújtanak védelmet. Kicsit hiányoltam az Ezeregyéjszaka meséibe illő hangulatot, mert ez a viszonylagos rendezettség, valamint az újabb épületek dominanciája az egész országra jellemző. (2014)" forrás


"Észak-Teherán: Teheránnak az a része, ahol a helyiek szerint jó élni. Egy kicsit kevésbé kaotikus, mint Dél-Teherán, az emberek nyugatiasabban öltöznek, jobb kocsival járnak, és lényegesen drágább ingatlanokban élnek. A forgalom egyesek szerint elviselhetőbb. Egy igazi ~i sosem megy a város központjába, és sosem megy Dél-Teheránba. Így ha északi taxissal mész délre, egy idő után neked kell majd navigálnod – vagy minden sarkon megálltok, amíg a sofőr megkérdezi a helyes irányt.

Dél-Teherán: Az a hely, ahol majdnem minden betonból és autóból áll. Egy rendes észak-teheráni a következő megjegyzésekkel illeti:

  • „Minek mész te oda?”

  • „Mi dolgod van ott?”

  • „Megőrültél???”

forrás


"A tervünk az volt, hogy páran bejutunk a belvárosba, ahol elmegyünk a Golestan Palace-hoz és bemegyünk a mellette lévő nagy bazárba. Sajnos sokan - beleértve a taxisokat - egyetlen egy szót nem beszélnek angolul (még annyit sem sikerült átjátszani a rendszeren, hogy 'Go-les-tan Pa-la-ce!' vagy 'Teh-ran cen-ter!'). Valószínűleg pénzt, időt, és agysejtet spórolt nekünk Ali azzal, hogy néha farsiul leírt dolgokat egy papírra, és azt mutattuk meg, néha pedig telefonon keresztül segített áthidalni a nyelvi korlátokat. A helyzethez képest eddig az emberek segítőkészségének köszönhetően simán ment minden. A Golestan Palace már kívülről is elkápráztatja a látogatót, azonban ez a szerénytelenség olyan méreteket ölt odabent, hogy már nem lehet fényképeket csinálni, csak vásárolni. Persze azonnal előtört belőlem a paparazzi.

A bazár annyira nagy volt, hogy több órán át kis sem tudtunk jutni belőle. Ilyen város-szerűségek voltak benne, mint 'cipőváros', ahol csak cipőboltok voltak ameddig a szem ellát. Egy 17 milliós város legnagyobb piaca. Amikor Alitól megkérdeztük, hogy mi ez a folyamatos fékcsikorgás, elmesélte, hogy az irániak folyamatosan versenyeznek és driftelnek az utcákon, mivel a benzin kvázi ingyen van. A lányok és a fiúk külön kocsikban kergetik egymást, és ha a fiuk elkapják a lányokat, a lányok a telefonszámukkal fizetnek érte. A fékcsikorgások hangjai inkább a lányoktól jönnek, állítólag ők a jobbak általában. A zenés hely csodálatos volt. Rajtunk kívül csak helyiek voltak (mint általában mindenhol) nagyon jó volt a zene és a kaja is. Remekül éreztük magunkat és sosem fogom elfelejteni. (2013)" forrás


"A Golestan Palotával kezdtünk. 150.000 IRR az alap belépő, majd minden múzeumba még további 50.000. A helyieknek ugyanez 20, ill. 10.000. Szép-szép a palota, de ez lehúzás :D A palota a Qajar éra alatt épült, és a Safavida-dinasztia alatt nyerte el mai formáját. Innen a Nagy Bazár felé vettük az irányt, ami lényegében vele szemben helyezkedik el. Szép, és hatalmas, de mint a régi bazárban, itt sem kapható olyan, ami egy turistának kellene (nem úgy, mint az isztambuliban). Csak olyan dolgokat lehet venni, ami a mindennapi élethez szükségesek. Az ékszerrész a legérdekesebb. Ez város a városban. A bazáron belül pl. több mecset is található. A bazártól a Nemzeti Múzeumba mentünk. Nem nagy, viszont a Persepolisban talált leletek nagy részét itt őrzik. Több törvényszöveget pl. Xerxes-től, vagy bika fejet, de az a nagy sztélé is itt található, amelyen I. Dareios, I. Xerxes és annak fia, Artaxerxes látható. Számomra nagyon érdekesek voltak.

Rövid kaja szünet után a Nemzeti Bank épületébe mentünk, ahol a Nemzeti Ékszermúzeum található, a föld alatt. Többlépcsős biztonsági ellenőrzésen keresztül lehetett csak bejutni. Itt őrzik ugyanis a koronázási ékszereket, ill. egyéb olyan értékeket, amelyeknek értéke felbecsülhetetlen. Ezt követően a Parlament épületét néztük meg- kívülről. Az országgyűlés most ülésezik, így nem látogatható. Érdekessége, hogy az iráni parlamentnek - 70millió lakosra - mindössze 200 fős a parlamentje. Szemben a magyarral, ami 364 fős 10 millió emberre… 5 fele értünk vissza. Hazafelé az egyik megállónál Farid felvett minket. Ekkor már jeleztük, hogy este meg akarjuk nézni kivilágítva Teherán jelképét, az Azadi-tornyot. Két haverja is megjelent Faridnak és kb. este 10volt mire elindultunk. A város nagyságát jelzi, hogy végig autópályán, folyamatosan 100-zal menve, fél óra volt a tornyot elérni. Azonban megérte. (2013)" forrás


"Amikor kiléptünk a szállodánk burkából a reggeli forgatagba, elakadt a lélegzetünk. Szó szerint. Teherán ugyan nincs rajta a világ 20 legszennyezettebb városának listáján, de ezt ott elég nehéz volt elhinni. A város útjait naponta koptató több millió Paykan könyörtelenül ontja magából az ólmozott benzin katalizátor nélküli végtermékeit, ami a levegővételt kipufogócsőből való inhaláláshoz teszi hasonlatossá. Miután újra megtanultunk lélegezni, kicsit körülnéztünk hotelünk környékén, de hamar rájöttünk, hogy az Amir Kabir utca a légszennyezéshez szükséges kellékekre szakosodott, itt kizárólag autószerelők és autóalkatrész-kereskedők vertek tanyát. Hamarosan újabb próbatétellel kerültünk szembe: át kellett kelnünk az út túloldalára. Olyan úri huncutságok, mint zebra, csak elvétve akadnak errefelé, ezért inkább közel-keleti rutinunkra támaszkodva fogtunk neki ennek a potenciálisan életveszélyes mutatványnak. Az A tervről, mármint egy helyi lakos „árnyékában" átkelni az úton, hamar lemondtunk, mert az átlag teheráni kamikazepilótákat megszégyenítő vakmerőséggel kígyózik át a forgalmon és mi még szerettünk volna élni egy kicsit. Maradt a B terv, egyedül nekivágni, határozott fellépéssel, szemkontaktussal." forrás


"Amit láttunk még Teheránban. Sóvárgó csadoros nőket, szép ruhákat nézegetvén a piacon. Meg csatornát. Sok csatornát. Csatorna van mindenfelé Teheránban, és benne víz folyik, sok víz. Ez valamelyest jó dolog, mert kukaként funkcionál: Iránban nem igazán vannak kukák, ezért az emberek szétdobálják a szemetet. Teheránban viszont vannak a csatornák, amikben folyik ez a víz nagyon, az emberek így hát ebbe dobálják a szemetet, a víz meg szépen leviszi valahová, ahol gondolom, megtisztítják, vagy valami. Ja, és a víz hűti a várost is, meg locsolja a növényeket. Láttunk egy viszonylag magasan fekvő ponton egy hatalmas csövet, abból zubogott bele a csatornába a víz, onnan meg végigfolyt az egész városon (mert ilyen lejtős kicsit a város). Furcsa nagyon, de ha a fele is igaz annak, amit spekuláltam itt a szemétszállító meg hűtő hatásáról, akkor akár talán még jó ötlet is lehet. (2011)" forrás


"Az emberek kettős életet élnek. Az utcán megannyi módon kell mutatniuk vallásosságukat. A nők öltözködése szigorúan szabályozott, elkerülendő a férfi szemek kíváncsiságát. A nem, vagy csak "kevésbé" vallásos nők otthonaikba lépve fellélegezve vetik le a mindent takaró ruhadarabokat és azokat kényelmes, laza öltözékre cserélik. A nyilvános televíziókon az állami adók futnak, míg az otthonokban illegális hírtévékre (pl. BBC) kapcsolnak. A tetőket ellepő műholdvevő antennákat néha megrongálják a kormány emberei, ám ezen kihágásokat feltehetően csak bizonyos esetekben, extra vádként használják fel... Egy muszlim családnál vendégeskedtem. Az Anya eszményi padlizsánkrémet készített vacsorára grillezett mentalevéllel. A televíziós hírekben a legutóbbi tüntetésről volt szó. Az Amerikából perzsa nyelven adó hírcsatornák az utcára vonuló tíz/százezrekről és a kormány civil ruhás milicistáinak brutalitásáról mutatott mobiltelefonos videókat. Az iráni állami adón a tüntetők "vandalizmusa" volt a téma, videón mutatva egy bank rácsának megrongálását, melyet az ország vallási vezetőinek beszéde követett, melyben megígérték, hogy végeznek az "ellenséggel". Apa és fia a fejét csóválta..." forrás


"Eszméletlenül zsúfolt, zajos, szmogtól telített város. Lakosainak száma, mint Isztambulé, csak épp negyed akkora helyre zsúfolva. A közlekedés egyszerre káosz és működő gépezet. A metrók zsúfolásig tömve, alig bírtunk ügyes bajunk dolgaink intézése alkalmával betolakodni a kocsikba. Külön metró kocsi csak nőknek, és vegyes felhasználásra (erre érdemes figyelni felszálláskor, sárga felirat jelzi a szerelvényen: Women only). És akkor jönnek az árusok. Nagy szatyrokkal járnak, a karjukról lóg le a temérdek árucikk. Árulnak minden elképzelhetőt.

A teljesség igénye nélkül néhány árucikk: rágógumi, talpbetét, öngyújtó, pillanatragasztó, borotva, fogkefe, fogkrém, zseblámpa, zokni, lufi fújó szett, pörgős- világítós-idegesítő labda, orrszőr nyíró, mp3 lejátszó, gumikesztyű, power bank, tűkészlet, parfüm. Kiabálva járnak fel-alá a kocsikban, mintegy termékbemutatót tartva, kiemelve és prezentálva az adott termék kiváló minőségét (az amerikai rendőrség által is használt zseblámpát (ez a duma) például, hogy szemléltessék törhetetlenségét, néhányszor a kapaszkodó csövekhez verik). Van aki vásárol, és van akit marhára zavarnak. Én speciel vigyorogva néztem, hogy megy az üzletelés, miért mennyit fizetnek az emberek és miként tesztelgetik az árukat. A metrójegy ára átszámítva 60ft a retúrjegy 100ft. Sok látnivaló nem akad a városban. Van pár piac, emlékmű, egy tv torony és egy 4000 méteres hegy, amire felvonókkal is fel lehet menni. Teherán nem szép, de mégis van benne valami elragadó. Talán a fülledt nyüzsgés teszi? (2015)" forrás

Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon