ÚTIKRITIKA.HU / Isfahan






Isfahan

Isfahan dióhéjban | Vélemények | Vásárlás | Hasznos információk | Látnivalók | Programlehetőségek | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Isfahan - Utazás

Isfahan dióhéjban

  • A hozzávetőel kétmilliós lakosságú Isfahan Irán középső részén található, 400 kilométerre Teherántól. Isfahan 1500 méter magasan fekszik, egy folyó termékeny völgyében, hegyekkel körülvéve.
  • Teheránból busszal kb. 5óra alatt lehet eljutni Isfahanba.
  • Isfahant önmagában az Imám tér miatt is érdemes meglátogatni. Ez a világ második legnagyobb terre (az első a pekingi Tienanmen tér). A téren két híres mecset áll: a Lotfullah és az Imam.
  • Csodás nevezetesség lenne két híd is, ha a Zayabde Rud folyó nem lenne kiszáradva. 
  • Kellemes pihenni a Chefel-Sotun palota és a Hasht-Behesht palota kertjeiben.
  • Isfahanban az Imám főtér az UNESCO kulturális világörökségének a része

Vélemények

Jön!

Vásárlás

Bazározás Iszfahanban - fotó by Konkoly-Thege

Hasznos információk

Jön!

Látnivalók

"A teret én Naghsh-e Jahan térnek ismerem és fontos lehet még kiemelni, hogy a világ egyik legnagyobb tere - és tényleg hatalmas! Esténként pedig megtelik piknikező, pihizgető családokkal, akik eszegetnek és beszélgetnek. Jégkrém szinten még, ha valaki ott van, kihagyhatatlan a sáfrány jégkrém, amit egy kis tömbben lehet venni szintén a téren. A gyönyörű Lotfollah mecset is szintén megérne pár mondatot. A valaha látott legszebb mecsetnek tartom. Isfahan gyönyörű város, kár, hogy a folyót elterelték és így a hidak nem érvényesülhetnek igazán."

Programlehetőségek

Érdemes este ellátogatni a szépen megviláígott Si-e-se Pol hídhoz. Szórakozóhelyek hiányában errefelé időznek az utcákon a fiatalok és a családok. Nagyon érdekes nézni életvidámságukat, a társasági élet iránti odaadásukat.

Olvasmányos linkek

"Iszfahán nagyon modern, pörgős városnak tűnt, egy-két régi épületet leszámítva akár Európában is lehetne. Annak ellenére, hogy itt több nyugati turista megfordul (legalább tíz külföldit láttam két nap alatt, többet, mint Teheránban), nem voltak magasak az árak. Szőnyeget is itt érdemes venni, ugyanis minden vidékről származó darab Iszfahánban köt ki, és cserél gazdát. A folyó túloldalán, amelyet hangulatos, soklyukú hidakon közelíthetünk meg, fekszik Dzsolfa, az örmény negyed, amely felkapott, európai stílusú éttermeiről híres. Iszfahánban meglátogattam egy uszodát is, amely teljesen rendben volt, leszámítva, hogy egymást váltják a női-férfi napok. Csupán akkor lepődtem meg kissé, amikor a medencetér galériáján egy fürdőnadrágos fiatalember elővette imaszőnyegét, és imádkozott egyet." forrás


"Esfahan Teheránhoz képest jóval kisebb, 2 millió ember 17 helyett. Ez egy kicsit személyesebbé teszi, jobban meg lehet ismerni az itteni embereket, és az itteni helyeket a fővárossal ellentétben, ahol inkább a különböző kerületekre korlátozódik az ember élete. A hidak a jelen helyzetben kicsit elvesztették a funkciójukat, de ha odaképzeli az ember a folyót, akkor elég szépek. A parkok nagyon fontos szerepet töltenek be a város életében, ezek a szociális élet központjai. A szesztilalom miatt az irániak társasági élete nem korlátozódik le a miénkhez hasonlóan a pia+szék kombóra, és ez valahogy úgy mutatkozik meg, hogy 6-80 éves korig akár éjfélig is a parkok valamelyikében vannak az emberek." (2013) forrás


"A város főtere elég monumentálisra sikeredett, valahogy úgy lehetnek a helyiek vele, hogy a vallási épületek és az uralkodók épületei lehetőleg elvigyék a hátukon az ország építészetét. Ez földből épült lakóházakban és gyémántból épült templomokban mutatkozik meg. A főtér után kicsit elvesztünk a sikátorok között és a bazárban. Hossein jól ismerte a környéket. A bazár mondjuk pont szinte teljesen kihalt volt, mert hétvége volt, és mindenki imádkozott vásárlás helyett. Ahogy mászkáltunk, volt egy része a bazárnak (a főtérhez közelebb), ahol volt pár boltocska nyitva, általában a mindennapi igényeknek (fűszer, ilyesmi). A fűszerek közül ha kettőt összekeverünk, és azt vízbe keverjük, egy tradicionális iráni italt, a sharbat-ot kapjuk. Ez első látásra a "nem" kategóriába tartozik, de ha egyszer ráveszi magát az ember, hogy beleigyon, nem tudja abbahagyni. (2013)" forrás


"Miközben ebben a dzsámiban nézelődtünk, kb. ötször állítottak meg minket, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, és hogy mennyire tetszik Irán, illetve Iszfahán. Pedig azt hittem, hogy itt, ebben a városban nem fog ez folytatódni, mivel ez a turisták által kedvelt hely. Azt gondoltam, hogy majd tele lesz külföldiekkel és nem fogunk kitűnni közülük. Hát nem így volt, mert ez a turistatömeg is nagyjából 90%-ben irániakból állt, akik előszeretettel állítottak meg minket kérdéseikkel kíváncsiságból, kedvességből, és mivel eleve nagyon fáradtak voltunk, ez még csak rátett. Képzeld el, hogy 10 percenként megállítanak, és el kell mondanod valakinek angolul ugyanazt a történetet: ki vagy, honnan jöttél, mennyire nagyon tetszik Irán… :) Mégsem lehetsz olyan bunkó, hogy azt mondod, "Please, leave me alone!", csak mert nagyon fáradt vagy…" forrás


"Iszfahán egy perzsa mondás szerint a fél világ. Amint odaértünk, beültünk teázni egyet, és lám kivel hoz össze a sors minket, egy magyar lánnyal, Erikával találkoztunk. Iránba jött férjhez és nagyon jól érzi magát itt. Ő is megörült, hogy magyar szót hall. A szépségiparban dolgozik, ami Iránban is népszerű, hiszen a nőknek az egyik legfontosabb, hogy milyen az arcuk, a smink, hiszen csak az látszik belőlük. Hashem elvitt minket a Naghsh-e Jahan térre, ami a világ egyik legnagyobb tere, 400 éve épült. Itt van a bazár is, amin végigballagtunk és különleges templomok. Az akusztika páratlan, ki is próbáltuk. Van egy kijelölt pont az egyik kupola alatt, oda kell állni, onnan úgy hallani a hangot, mintha visszhangzana, vagy mikrofonba beszélne az ember. Ennél már csak az volt érdekesebb, amikor két szemközti sarokba beálltunk arccal a falnak, és súgtunk egymásnak valamit. Egymástól távol álltunk, senki más nem hallotta, amit mondtunk, de a másik sarokban úgy hangzott, mintha közvetlenül a fülemben szólna az üzenet. Ez az épületegyüttes tényleg az építészet csodája, mindemellett gyönyörű. Mentünk egy kört szekérrel is, a 18-19. században a téren lovaspólókat rendeztek itt. Összebarátkoztam három iráni lánnyal, akikkel e-mail címet is cseréltünk. Iszfahánban tanulnak informatikát és nagyon kíváncsiak voltak, hogy nálunk milyen az élet. Hihetetlen volt. (2011)" forrás


"Az útikönyvek Esfahant "Irán mesteművének", "Perzsia gyöngyszemének" és az "Iszlám világ egyik legszebb városának" nevezik, a Lonely Planet pedig általános, Közel-Kelet látnivalóinak toplistáján pedig ez a város szerepel az első helyen (ld. itt). Így bár az elején eljátszottam a gondolattal, hogy csak Shirazbe megyek mert oda a legegyszerűbb eljutni a fapados miatt, ugye nem hagyhattam csak úgy ki a várost és persze így jött az egész buszozós történet is. Isfahant a "világ felének" szokták hívni a helyiek, és tényleg nem okozott csalódást... A város jó része egyébként kertvárosias, fás utcákkal- amiért híres a város, az az Imám tér, a nagy bazár, az ősi mecsetek és a középkori hidak; emiatt Unesco világörökségi terület gyakorlatilag az egész belváros. Az Imám tér elvileg a világ második legnagyobb tere (a pekingi Tiananmen tér után), és Abbas sah tudatos tervezésének köszönhetően tényleg gyönyörű; az egyik végén található az Imám mecset, a másik végén a Bazaar Bozorg bejárata, közöttük egy-egy palota és mecset, az egészet pedig a bazár árkádjai kötik össze (itt indulok neki később szőnyeget is nézni)." forrás


"A város egyre szennyezettebb, egyre zsúfoltabb, egyre nyüzsgőbb, és Iránban sehol máshol nem dudálnak annyit, mint itt. A relatív turistás belvárosban kezdenek idegesítően nyomulni az árusok (hogy nem sértő szándékkal, de megsértsem öntudatukat: arabizálódnak), és irreálisan megdrágultak a szolgáltatások. Még Svájcban meg Dániában sem fizettem soha két és fél dollárt egy csésze teáért, itt igen. De legalább jó helyen volt, ahonnan látszik az Emam Khomeini tér a két mecsettel meg az Ali Kapu palotával.

Elkezdett feltünedezni (nem most, már néhány éve, de most kezdett el zavarni) az angolul gyakorolni akaró ifjak tömege. Ezzel nem lenne gond önmagában, de azzal már annál inkább, hogy a végtelenül udvarias perzsákhoz igencsak méltatlan módon fontos és mély beszélgetéseket szakítanak félbe udvariatlanul és pofátlanul csak azért, hogy kicsit gyakorolhassanak. Ilyenkor persze elvesztem a fonalat, dühös vagyok, kicsit udvariatlan, és kénytelen vagyok azt mondani, hogy hagyjon békén, sietünk, és egyébként is beszélgetünk. A kulturális érdeklődést megértem, elfogadom, de annyi turista cselleng arrafelé, nem fér a fejembe, hogy miért épp azokat kell zavarni, akik láthatóan el vannak foglalva valami mással. Azt hiszem, a belvárosban mindent lefényképezek, amit érdekesnek tartok, aztán újabb négy évre hanyagolom az Emam Khomeini teret és környékét. (2010)" forrás


"A térre mentünk vissza, amely estére annyira hangulatos lett, hogy órákat el tudtunk ott tölteni. A helyiek jöttek oda hozzánk, beszélgetni, kérdezni. A legtöbben a „where are you from”-ra voltak kíváncsiak. Itt állapítottuk meg, hogy Irán ténylegesen is mennyire egy „veszélyes” ország. Nem tudom mennyien, de szerintem több ezren lehettek a téren. Vitték a szőnyegüket, teafőzőt, piknikes kosarukat, és több generációnyi család ott beszélgetett. A kisgyerekek is ott voltak, és nem a neten lógtak otthon. Számunkra ez hihetetlen látvány volt, hiszen otthon ilyet nem látni. (2013)" forrás

Fotóegyveleg

Teázó csak férfiaknak

Amikor magát a fotóművészt (Konkoly-Thege) fotózzák

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon