ÚTIKRITIKA.HU / Cancún









Cancún

Cancún dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Szállásválasztás | Ajánlott hotelek | Tengerpart | Közlekedés | Étkezés | Vásárlás | Szórakozás | Közbiztonság és kellemetlenségek | Egyéb hasznos információk | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Cancún - Utazás és nyaralás

Cancún-ról dióhéjban

  • A félsziget turizmusának a központja, ahol legalább nyolcszázezer mexikói él, többségükben az ország más régióiból ideköltözve. Egymástól külön fekszik maga a város helyi lakosokkal és a hotel zóna. Az utóbbiban a finom homokos, csodás tengerparton állnak egymás mellett a luxus szállodák, köztük hatalmasak (pl. 500 szobásak).
  • Cancúnt második Miaminak nevezik, olyan nagy az amerikai nyaralók túlsúlya és annyira amerikaias a légköre. Tele van a hotel zóna szórakozó negyede piás amerikaiakkal, és ugyanolyan programokat szerveznek, mint Floridában (vizes póló verseny, sörívó versenyek, stb.).
  • A nyugalomra vágyók ne válasszák Cancúnt, kivéve, ha az idejük nagy részében a hotel területén akarnak tartózkodni, bár ott sincs többnyire teljes nyugi, legfeljebb el lehet egy csendesebb szegletbe vonulni.
  • A vásárlós üzletközpontoknak is van egy negyede (shopping mile). Cancún drágább, mint a félsziget többi nyaralóhelye. Az amerikaiak tömegnyaraltatásába belefér a magas árszint.
  • 10 évvel ezelőtt az amerikaiak körében népszerűbb volt az ország túlsó partján, a Csendes óceán előtt fekvő Acapulco, de az a romló közbiztonság miatt kegyvesztetté vált, és így még nagyobb mennyiségben jönnek Cancúnba az amerikaiak.
  • Május vége és november eleje között hurrikán szezon van! Ezekben a hónapokban gyakoriak a heves esők, a trópusi viharok és az áradások.

A homokos tengerpartos, egy félszigeten elhúzódó hotelövezet gerincét a 25 kilométer hosszú autóút, a Paseo Kukulcán képezi. Az út mentén elképesztő mennyiségű létesítmény található vásárláshoz és szórakozáshoz. Sok diszkó közül lehet választani, és van jó néhány bevásárlóközpont is. A szórakozóhelyek szinte egybefüggő negyedet képeznek, tehát elég könnyen lehet buli-körutat tenni. Az egyik leghíresebb diszkó a Coco Bongo! Vannak szállodák, amelyek csoportos buliprogramot is meghirdetnek animátorok irányításával, például a Coco Bongo-ba is. A tengerpart nem olyan széles, mint régebben, de a homok vakítóan fehér, korallporos. Gond a nyaralók számára az, hogy a tengerben előfordulnak olyan veszélyes áramlatok, amik még a nagyon jó úszók számára is kihívást jelentenek. Úszásképességüket tekintve bizonytalanok semmiképpen sem mehetnek be a mélybe úszni. Gyakran előfordul, hogy piros zászlóval jelzik a beúszás tilalmát. A víz valamilyen mértékben szinte mindig hullámos. A parton vannak privát hotelstrandrészek, de ez nem akadályozza meg a nyaralót, hogy sok-sok kilométer hosszú sétákat tegyen a parton. A privát strand tehát egyáltalán nem jelenti a teljes adott partszakasz birtoklását. A víz mentén, a homokon bárkinek szabad a járás.

"Cancunban a strandon igenis végig tudod sétálni a 25 kilométeres hotel zóna távot, anélkül, hogy bármilyen lezárással találkoznál. Ugyanis törvény írja elő, hogy a strand közhely, így le nem zárható." (Kinga, 2012)

A Cancún-i partok hotelekkel túlépítettek és alig van szabad zöldterület eltekintve maguknak, a szállodáknak a belső parkjaitól. Aki a Yucatán-félszigeten is Mexikót akarja tapasztalni, az ne Cancún-i hotelt foglaljon, hanem inkább Playa del Carmen-it. Aki viszont szereti a nagyszabású nyaralóhelyeket, mulatóhelyeket, kaszinóvilágot, az amerikai stílust, az válassza Cancún-t. Előnye az is, hogy partjai előtt kb. száz méterre húzódik a világ második legnagyobb korallzátonya, azaz a sznorkelezés, búvárkodás szempontjából kiváló hely. Jól lehet szörfölni is. A hitelesebb mexikói városrész, amit Downtown-nak neveznek, átlagosan 20 percre van a hotel zónától. Sokan busszal mennek be a belvárosba (8,50 peso). A Downtown nem különösebben attraktív, nincs semmi érdemleges látványossága. A hotel zónán belül is jó nagyok a távolságok, azaz gyakran kell buszozni, taxizni. A repülőtér a szállodáktól átlagosan 30-40 perc távolságra van. Taxival ez kb. 60 dollárba kerül, s alkudozni kell még beszállás előtt.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. A Xcaret nagy élmény volt, egész napot kitöltő, tartalmas program
  2. Bérelt golfkocsival bejárni az isla Mujeres-t, na meg a katamaránozás a szigethez
  3. A Xel-Ha tán még a Xcaretnél is jobban tetszett
  4. A Xoximilco Cancún hajós program
  5. A Playa Delfines
  6. Az éjszakai élet az Avenida Kukulkan-on
  7. Delfinekkel úszni a Delphinus Dreams Cancun-ban
  8. A strip déli végén lévő nem zsúfolt strandokon időzés
  9. Sznorkelezés Puerto Morelos-ban

Nem tetszett

  1. A túlméretezett hotelkomplexumok több helyen elvesznek sokat a romantikából
  2. Az Avenida Kukulkan napközben elég lehervasztó
  3. Ittam a csapvízből, oszt ez nem tett jót a gyomromnak
  4. Az éttermekben szisztematikusan a drágább innivalókat próbálják rásózni a vendégre
  5. Az utcákon a time-share ügynökök idegesítő nyomulása
  6. A strandon nagyon kell vigyázni, mert a nap sugara nagyon erős, és baromi gyorssan le lehet égni
  7. A simlis taxisok
  8. A belvárosban (downtown) a szabadtéri piacon a kereskedők egy része hatékonyan veri át a naív turistákat
  9. Cancun partjainál nincs jó sznorkelezés lehetőség
  10. A hoteleken kívül kevés a zöldterület, a növényzet, mindent elfoglal a biznisz

Vélemények

"Maga a városközpont nem túl extra, a nagyobb villanást csak a belvárost elhagyva, a hotelzónába érve tapasztalja az ember. Itt nyoma sincs a falusi szegénységnek, szállodák tucatjai (kilencven után abbahagytam a számolást) várják a vastag pénztárcákkal érkező külföldi turistákat. Az én világ körüli utazásom szerény költségvetését is gyorsan el lehetne itt tapsolni, főleg, ha az ember a Luxury Avenue üzleteiben kezdené a vásárlást. Egy teljes mértékben a szórakoztatásra épülő világot képzeljünk el, jól ismert nemzetközi nevekkel, eleganciával, luxussal körítve. (2008)" forrás

Szállásválasztás

Jön!

Ajánlott hotelek

  • 3 csillagos: Beachscape Kin Ha Villas, Hotel mayapan Cancun
  • 4 csillagos: La Quinta Inn&Suites, Teptation Resort&Spa
  • 5 csillagos: Riu Palace Peninsula, Riu Palace las Americas, The Westin Laguna Mar Ocean

Nudista hotelek:

  • Temptation Resort: a meztelenség pedig szabadon választható, nem kötelező. A hotelben csak párok szállhatnak meg, gyermekes családok semmiképpen sem.
  • Desire Pearl: all-inclusive ellátással, nyomatékosan hangsúlyozva a szálloda erotikus légkörét.

Tengerpart

Jön!

Közlekedés

Cancun térségében szabad taxit találni nagyon könnyű. Ott vannak szinte minden sarkon, a nagyobb hotelek előtt és persze A hotelekben és a taxistandoknál ki vannak írva a hivatalos tarifák. Tanácsos a taxissal tisztázni, hogy ismerjük a tarifákat és nem akarunk simliskedést. A hotelzónából a belvárosba nyugodtan mehetünk busszal is, mert az persze olcsóbb a taxinál és egyébként kulturált. A buszok elég sűrűn közlekednek. Egy útra a jegy kb. 7 peso.

Étkezés

La Gran Gula étterem Hortobágyi spagettivel

Vásárlás

Árak (forintba átszámolva):

Egy csésze kávé (egy kávézóban): 680 HUF; egy üveg helyi sör: 780 HUF; egy üveg Coca Cola: 580 HUF ; egy pohár bor egy bárban: 1900 HUF; egy koktél: 1700 HUF; egy kis szelet csokoládé (58 g): 330 HUF; egy üveg ásványvíz (1,5 l): 180 HUF; egy napvédő krém szupermarketben: 2700 HUF; szúnyogirtó: 1070 HUF; 3 fogásos vacsora két főre borfogyasztással: 18 000 HUF.

Szórakozás

Közbiztonság és kellemetlenségek

Cancúnban éjszaka egyedül, vagy kettesben óvatosan kell járkálni az Avenida Yaxchilan nevű mulató sugárúton, mert sok a turistákra szakosodott trükkös tolvaj. A hotelzónában (Zona Hotelera) a bárokban és az éttermekben ébernek kell lenni, mert zsebtolvajok működnek.

Mi kérünk elnézést...

Egyéb hasznos információk

Cancunban van egy egy tiszteletbeli magyar konzul: Roberto Díaz Abraham

  • Cím: Aqua World Blvd. Kukulcán, km. 15.2 Zona Hotelera, 77500 Cancún, Quintana Roo
  • Telefon: (045) 848-8312 (Előhívő Magyarországról: 521)
  • Ügyelet: 998-845-4637 (mobil)
  • E-mail: consuladohhungriacancun@prodigy.net.com

Olvasmányos linkek

"Késő este érkeztem Mexikó első számú üdülőparadicsomába. Meglehet, Acapulco után csak a második számú; épp annak karibi versenytársaként kezdték építeni a Yucatán-félsziget északi csücskében, a 60-as évek végétől egy hosszú, több mint húsz kilométeren elnyúló keskeny homoksávon. A minibuszból félórán keresztül mást se látok, csak dús fantáziával, ám nem mindig makulátlan ízléssel fölhúzott, fényben úszó szállodákat; ezt nevezik Zona Hotelerának. Amerikai egyetemisták, meg sokan mások is, ide járnak vigadni, vízi sportokat űzni, jókat enni, esténként diszkózni és rendesen berúgni. Évente mintegy 2 millió külföldi fordul meg csupán itt, Cancún környékén, ahol három-négy évtizede még csak néhány eldugott halászfalu lakói élték csendes, mindennapi életüket.

A turizmus azonban egyáltalán nem korlátozódik Cancúnra. A félsziget partvidékén hatalmas kiterjedésű állami tulajdonú földet parcelláztak fel és adtak el a jó üzletet szimatoló vállalkozóknak, akik se istent, se embert nem nézve estek neki a fejlesztésnek. Ez magyarul annyi tesz, hogy súlyos ökológiai károkat okoztak, mely többek között a természetes élőhelyek visszaszorításával és a vízkészletek elapasztásával és szennyezésével járt együtt. Akkor, meg azóta, kereken 150 ezer ember áramlott ide Yucatán más vidékeiről, hogy a turizmus rabszolgájává szegődjék, építőmunkásként, pincérként, szobalányként, kinek mi jutott. Tekintélyes részük nemhogy a nemzetközi turizmus első számú nyelvét, az angolt nem beszélte, hanem spanyolul sem tudott. Hogyhogy, de hiszen Mexikó hivatalos nyelve a spanyol! Csakhogy az őslakosok az európai hódítók érkezése előtt töméntelen nyelvet, nyelvjárást beszéltek, melyek közül úgy 130-at immár senki sem használ. Kereken félszáz indián nyelv még így is fennmaradt, és az immár 100 millió fölötti lakosságú Mexikóban 7 millióan még beszélik indián anyanyelvüket. Kereken 1 millióan viszont csak azt. Képzelhetjük, miféle munkára tudták befogni ezeket az írástudatlan, a földművelésen kívül szinte semmihez sem értő egyszerű embereket...

Magam, persze, közepesen sovány pénztárcámmal mély megvetéssel viseltettek az említett hívságok iránt, beérem a „régi” Cancúnnal, meg amúgy is ott a találkozóhely a csoportommal. A kanadai GAP, melynél immár törzsutasnak számítok, kiagyalt egy ún. roaming (barangoló) túrát: a vezető elintézi a szállást, a közlekedést (ezeket az esetleges tortúrákat utálom a legjobban), aztán a gondjaira bízott utas (nyolcan voltunk, nemzetközi összetételben) az előre ismert útvonalon azt csinál, amit akar. Ezért olcsó, pontosabban szólva nem annyira drága. A tengerparti henyélést (egy nap – nekem bőven elég) mi sem ússzuk meg, csak egy házzal odébb, Playa del Carmenen. Tömeg, simogatóan meleg tengervíz, a latin lányok némi zsírfölösleggel küzdő ülepén madzagszerű, húsba vágó tangák. Egy darab árnyék a homokfövenyen, mármint a napernyőbérlés 8 dollár. (2013)" forrás


"Cancunban logisztikai megfontolásból a központi buszpályaudvartól kétpercnyire lévő apró hotelben szálltam meg. A szomszédos épületben zenés hely és kupleráj működött, Mexikóban rugalmasan vegyítik e két szórakozási formát. A közeli gyorsétteremben reggeli kávézásom közben teljesen szétütött mexikói fiatalok biztosítottak arról, hogy Cancun Latin-Amerika legjobb buli helye. Készséggel elhittem, a város ráadásul nagyon tetszett. Szóval, a szomszédos épületben mindennap reggelig tartottak a bulik. Három éjszakát követően untam meg, sétáltam pár utcát és találtam egy csendesnek tűnő szállodát. Ám a mögötte lévő, párhuzamos utcába nem kukkantottam be, aznap éjszaka kiderült, ott is zenés hely és kupleráj működik. Azt gondoltam, a zajos helyeknél/kupiknál nagyobb bajom soha ne legyen. Egyébként meg minden közel volt, a buszpályaudvar, ahonnét kirándulni lehetett Chichén Itzába. De közel volt a városi piac, ahol mindennap chorizót, vagyis helyi sült kolbászt ettem csodálatos zöld chilivel, és hozzá mexikói kukoricasört, Coronitát ittam, nem lehetett megunni.

De közel volt a Boulevard Kukulcán és a Zona Hotelera. Cancun két, egymástól jól elkülöníthető részből áll. Van a szárazföldön lévő, tervezett város, merőleges, párhuzamos, jól áttekinthető utcaszerkezettel. A másik rész pedig egy tizennégy kilométer hosszú, a Karib-tengerbe félkörívben benyúló földnyelv, amelynek mindkét vége összeköttetésben van a szárazfölddel. A földnyelven csodálatos körút, a Boulevard Kukulcán halad végig, és mindkét oldalon szebbnél-szebb szállodák, bevásárlóközpontok sokasága várja a nyaralókat, ezt a részt úgyis hívják, hogy Zona Hotelera és valóban mindent megtalálhat az évente ideérkező több millió turista. A városból pár percenként indulnak buszok a Boulevard Kukulcán felé, a jeggyel végig lehet menni az egész földnyelven és úgy nézelődni közben, de le is lehet szállni valamelyik megállóban, ha valakinek gyalogolni támad kedve, ilyenkor persze majd később új buszjegyet kell venni. Az én stratégiám az volt, hogy reggelente a piacon gyűjtöttem erőt (chorizo, zöld chili, Coronita).

A Boulevard Kukulcánon balról-jobbról a Karib-tenger kéklik, pálmafák zöldellnek, és fürdőruhás nők ezreit lehet látni. Az első kilométeren még széles volt a földnyelv, a tengert még nem láttam két oldalt, így a pálmafákban és az egzotikus növényekben gyönyörködtem. Feltűntek az első vitorlások, halászhajók, jetski kölcsönzők, és az elkövetkezendő kilométereken végeláthatatlan sorban folytatódtak a vízi sportok minden ágának művelésére csábító helyek, amelyek előtt prospektusokat osztogató mexikói fiatalok invitálták a gyaloglót könnyű-búvárkodásra, szörfözésre, vagy barlangi merülésekre, delfinekkel történő közös úszásra. Ami az első pillanattól nagyon rendben volt, a mexikói jog szerint a tengerpart mindenkié (a katonai övezetek kivételével), a szállodák nem keríthetik el vendégeik számára, természetesen, a hotelek tengerparti ágyaira csak saját vendégeik fekhetnek rá.

Amire viszont érdemes figyelni, a szállodák sok partszakaszon szorosan egymás mellé épültek, és nem örülnek neki, vagy egyenesen megakadályozzák, hogy a gyalogló, fürdőző a tengerpartról a recepción, az előcsarnokon keresztül térjen vissza a Boulevard Kukulcánra. Ilyen esetben meg kell keresni a hotelek között lévő kis átjárókat, sikátorokat, vannak is, ám amíg megtaláljuk, addig akár egy-másfél kilométert is kell gyalogolni a tengerparton. (2015)" forrás


,, Na igen Cancún volt az a hely, ahol bizony leégtünk, de derekasan, de nem kell aggódni, még nem anyagilag, hanem bőrpírügyileg…Azt kell hogy mondjuk, az egyenlító felé közeledve egyre durvább a nap érintése.. Sajnos ezt nem realizálja az ember, csak estefelé.. amikor már késő. Amúgy semmi különös, a hellyel kappcsolatban.. Karib jellegű tenger, hófehér vakító homok, pálmafák, kókusztej, ami nagyon finom, ránk sziszegő leguánok, és hotelek mögőtt rejtett tengerpart..

Itt szenvedtünk három napig a leégés után, ez látszott a szobánkból… Kárhogy csak az árnyékban lehettünk..

Egészen más világ ez, minden a turistákról/ nak szól. A térképen még utcaneveket sem nagyon találni csak sorban a hoteleket. Kicsit elszomorító. Az ingyenes partszakaszra, amit még nem foglalt el egyik hotel sem és amiből kb 4 maradt egy nehezen megtalálható kis ösvény vezet két hotel között.

De a látvány, ami elénk tárult a partra érve az olyan,mint amikor valaki egy képeslapba lép. Szó szerint leírhatatlan színek és látvány tárult elénk. Nem akartunk sokáig maradni, mert éppen a déli órákban értünk ide és gondoltuk, hogy ma csak a várost nézzük meg. De a hely magával ragadott bennünket és sajnos minden értelmünket is. Ugyanis mindketten elfelejtettük magunkat bekenni. Három óra múlva néztünk az óránkra, hogy Úr isten mennyi idő telt el, mi meg a tengerben ugráltunk. Éreztük, hogy lehet, hogy egy kicsit megkapott a nap és haza is indultunk.

Rossz buszra szálltunk visszafelé (mert természetesen itt sincsenek buszmegállók és csak leintettünk egyet) mi hogy-hogy nem egy krisnás vegetáriánus éttremnél tett le bennünket. Maga a megvátás volt egy négyfogásos igazi vega ebédet enni (mindössze 1000 forintért). Innen nagy nehezen, kb. 5 embert megkérdezve, aki mind azt mondta, hogy ne sétáljunk hanem menjünk taxival – bár egyikük azt mondta, hogy intelligensnek nézünk ki és biztos odatalálunk:-) neki köszönjük a bizalmat- visszajutottunk a szállásunkra. No itt ért a meglepetés, nem csak egy kicsit voltunk leégve. Innen három napig egy képet sem készítettünk és a legfájdalmasabb háromnapunk volt. Vagyis még máig sem múlt el. Hidegrázás, hólyagok. Kentük mi mindennel,amivel tudtuk. Soha,de soha ne csináljatok ilyet, véletlenül sem!" forrás

Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon