ÚTIKRITIKA.HU / San Cristobal de las Casas









San Cristobal de las Casas

San Cristóbal de las Casas dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Megközelítés | Szállás | Közlekedés | Étkezés és szórakozás | Közbiztonság | Egyéb hasznos információk | Látnivalók | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

.

San Cristóbal de las Casas - Utazás

.

San Cristóbal de las Casas dióhéjban

  • San Cristóbal de las Casas Mexikó déli részén található, Chiapas szövetségi állam központja, sok turista kedvence. A 160 ezres lakosságával kellemes méretű város. A város közel van Guatemalához. A város völgyben terül el, 2100 magas hegyek ölelésében.
  • A Mexikóba látogatók közül sokak szerint San Cristobal az ország legszebb városa! Sok A város nem amiatt érdekes, mert konkrétan szenzációs, híres nevezetességei lennének. Egyszerűen szép a város fekvése, és elképesztően hangulatos, imádni való hely, ahol hosszan is szívesen maradna az utazó. Nagyon egyedi, karakteres, szépen rendben tartott, gondozott város. A város környékén sok szuper kirándulós célpont van: kanyon, falvak stb.
  • A kilencvenes évek közepén errefelé szinte polgárháborús viszonyok voltak (zapatista gerillák), de már hosszú évek óta biztonságos, nyugalmas város a San Cristóbal de las Casas.

Fő látnivalók és nevezetességek:

  • A katedrális
  • Iglesia de San Cristóbal
  • Zócaló (a főtér)
  • Az Iglesia Santo Domingo
  • A zöldség- és gyümölcspiac
  • A környékbeli hegyen az orchidea kert
  • A Na Bolom kulturális központ (egy indián törzs kultúrájáról)

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. A másik kedvenc mexikói városomhoz, Oaxacahoz hasonlít hangulatosságban - szép házak, utcák, sok izgalmas templom, kellemes klíma, jó kajálások
  2. A modern kávézók elképesztően nagy választéka
  3. Kora este a csodálatos kilátás a dombon fekvő San Cristóbal templom felől s ugyanez mondható el a rengeteg lépcsőn át megközelíthető Guadelupe templomról is
  4. A spanyol koloniális épületek esti megvilágításban
  5. A város közelében lévő San Juan Chamula varázslatos templomának belső látványa a sok száz gyertyával, az imádkozó helyiekkel
  6. A túrázás a Sumidero-kanyonhoz
  7. Maja textíliák lenyűgöző kiállítása (Centro de Textiles del Mundo Maya)
  8. A Miramar lagúna a szép zöld dombok ölében

Nem tetszett

  1. Egy helyi bárban meggyőztek arról, hogy végre próbáljam ki a mezcal nevű, agave alapú szeszes itókát, oszt rohadtul nem ízlett
  2. A környék falvaiból való utcai árusok által idecipelt unatkozó kisgyerekek látványa
  3. A városba vezető távolsági buszozás folyamán a rázkódás által keltett émelyítő érzés, kiegészítve a szűk ülőhelyekkel (a mexikóiak rövidek) - Oaxaca-ból 13 órán át rázkódás éjszaka, kevés alvással!
  4. A Santo Domingo templom körül a turistákra célzó piac kicsit túlteng

Vélemények

"San Cristobal tényleg egy varázslatos város. Már a levegő, és főleg az ég kékje is valahogy másmilyen, mint Mexikóban máshol, a zöld is totál intenzívebb, mint máshol ebben az országban. Télen utazóknak tudniuk kell, hogy a város magaslati szintjén itt hideg van, este nagyon hideg akár. Szerencsére azért télen napközben napos, meleg az idő. Baromi egzotikus látványt nyújtanak a környékbeli falvakból ide áramló indiánok, akik megpróbálják eladni kézműves cuccaikat, hogy aztán a pénzből ezt-azt vegyenek és azzal térjenek haza. A turistákat persze érdekli, hogy merre élnek ezek a népek, úgyhogy sokan meglátogatják a Zinacantan és a San Juan Chamula nevű falvakat. Ha nincs helyi kisérőnk, akkor a falusiak bizonyosan ridegen, gyanakodva fognak viselkedni velünk. Nem barátságtalanok, csak zárkozottak. Nem barátkoznak az idegenekkel. Ezt el kell fogadni." (J.K., 2014)


,, San Cristobal de las Casas Mexikó egyik gyöngyszeme!  Viszonylag messze esik minden tömegturista célponttól, de a belföldi turizmus egyik kedvelt helyszíne, mégis évről évre egyre többen látogatnak ide külföldről is, köszönhetően az alig egy órányira lévő repülőtérnek (Tuxtla Gutiérrezben).

San Cristobal 2200 méter magasan fekszik a hegyekben, sűrű erdőkkel körülvéve, így a klímája is jóval hűvösebb, mint az általunk eddig látogatott városoké. 1528-ban alapították a spanyol hódítók, és ez meg is látszik egységes koloniális építészetén. Nem olyan pompázatosan elegáns, mint Puebla volt, de az egységes stílusú színes házaknak köszönhetően magával ragadó, és vonzó úticél.

Amiben gyökeresen más volt ez a város, mint az eddigiek, az egyrészt az építészete, a színes házak, kinyúló tetők, előre tervezett, egymásra merőleges utcák a belvárosban, de mindezt inkább képeken mutatnám meg, mert nehéz szemléletesen leírni.A másik eltérő vonása, az „európaiságában”, vagy inkább „sokszínűségében” érzékelhető.

Ez volt az első mexikói városunk, mióta a messzi északról elindultunk, ahol mindenféle (helyitől eltérő) kulináris élvezettel találkoztunk! Nyilván Mexikóvárosban is megkaphattunk volna mindent, de most egy 200 ezres kisvárosról beszélek, ahol volt sajtbolt (helyi és import sajtokkal), volt francia pékség, valódi finomságokkal (nagyon ritka Mexikóban!), csokibolt, ahol nem csak kézműves csokik és bonbonok, hanem innivaló forrócsokit is kínáltak, és még felsorolni sem tudom, mi mindent, mi szem-szájnak ingere.

Az igazi attrakció azonban a kávé volt!  Nem vagyok egy kávéfanatikus, de azt mostanra az otthoni élményeim alapján elvárom, hogy ne kétszer lefőzött kávéból készüljön az italom (mint Indonéziában), ne égessék el a tejet hozzá, és ennek megfelelően iható hőmérsékleten kapjam kézhez…Az ízek aztán más tészta, mindenkinek más ízlik. San Crisotbalban pedig nem egy helyen értettek a kávé készítéséhez, úgyhogy minden nap új helyet lehetett kipróbálni, hogy megízleljük a közeli hegyekben termesztett arabica kávékat.

A város érdekes elegye volt a helyi indián lakosságnak, öltözetben, népművészetben, (a közeli falvakban rengeteg indián törzs él a mai napig), és annak a kínálatnak, amit a látogatók igényei keltettek életre, nevezetesen a rengeteg, éttermet, beülős helyet, kávézót, szuvenír boltot stb… A színes forgatagban azonban szívfacsaró volt, hogy nem csak indián asszonyok, sokszor a rájuk kötött kisbabákkal árulnak, hanem egészen kicsi gyerekek is.

A város 3 sétálóutcával rendelkezik, amelyek zsúfolásig vannak tömve boltokkal és éttermekkel, (Szilveszter tájékán sétálókkal is), a többi utcában viszont alig van valami/valaki, és így ott szabadabban lehet mozogni.

A három sétálóutca 2 térben találkozik, az egyiken egy nagy park van, míg a másikon egy olyan tér, ami esténként kézműves piaccá változik, ahogy a helyi nénik kihordják a hímzett terítőket, ruhákat, mindenféle szépséges és színpompás textilt.

Bejártuk a város környékét, elmentünk több indián faluba, helyi piacokat jártunk be, elbicikliztünk a közeli barlangokhoz, ahol hajókázni is lehetett és piknikezhettünk volna, ha előre tudjuk. A környék annyira hegyes - dombos, hogy még a "hideg" télben is megizzadtunk, és a gyerekek nagyon kifáradtak a nap végére, de megérte. Aztán délutánonként csak sodortattuk magunkat a tömeggel, és kóstolgattuk az utcai finomságokat. Az egyik sétálóutca egy kilátóhoz vezet, ahová szintén felcaplattunk, és ahonnan egészen kiváló kilátás nyílik az egész városra. Fent pedig erdős tájat, futóutat, ösvényeket, és egy mini vidámparkot is felfedeztünk.

A másik sétálóutcától nem messze pedig egy különleges kézműves piacra leltünk, ahol sok textil kézműves terméken kívül borostyán ékszerek is sorakoztak. A piac árkádos boltjai közül egyszer csak egy pici templom bukkan elő, ami távolról és közelről is nagyon nehezen észrevehető, különösen, hogy ottlétünkkor tatarozták éppen, de mindenképp megéri megkeresni! Összességében egy nagyon szép táj által körülvett, egyedi várossal ismerkedhettünk meg! (2019)" forrás

Megközelítés

A távolsági buszok pályaudvara a városközpont déli részén van, az Avenida Insurgentes főutcán. Mexikóvárosból Vreacruzon keresztül kb. 13 órát tart a buszozás. Oaxaca-ból ugyanez kb. 11 óra.

"Palenque-ből San Cristobal de las Casas-ig autóval 220 kilométer kell megtenni, ami 4-5 órás vezetést igényel. Van, aki szerint megállás nélkül 3 és fél óra alatt is meg lehet tenni. Ha Agua Azul-t i(vízesések) s bele szeretnénk nyomni a programba, akkor 1.5--3 plusz órával kell számolni. Szóval Palenque-ből San Cristobalig irreális egy nap alatt és napközben eljutni, ha az Agua Azul kitérőt is meg akarjuk csinálni. Ha igen, akkor szóba jöhet éjszakázásra Ocosingo városka, ahol van néhány türhető szálláshely. Palenque-ből az Agua Azul vízesésekig az autózás kb. 1 óra.

Agua Azul egy nemzeti park nagyon széles és erőtől duzzadó vízesésekkel, ehhez képest meglepően nyugalmas medencékkel, amelyeknek vize vegyesen türkízkék, pávakék színű, vagy a kék egyéb árnyalataiban pompázik. (Sajnos, akik télen jönnek ide, nem láthatják igazán ezeket a szép színeket, inkább iszapos barnákat. Igaz azért a vízesések ilyenkor is lenyügözőek.)  A medencék roppant módon fürdésre csalogatnak, de óvatosnak kell lenni, mert a víz sodrása erős és emiatt kifejezetten veszélyes!

Palenque-ből egynapos programként kínálkozik Bonampak is. Palenque és San Cristobal között az Agua Azulon kívül még a trevbe kerülhetnek a MisoHa vízesések is. Nem különleges, de esetleg. A Palenque és San Cristobal közötti autózás csakis nappali képzelhető el. Nem árt tudni, hogy Chiapas szövetségi állam egyfajta kakkuktojás Mexikón belül. Sokkal intenzívebb az indián kultúra és Chiapas-nak már-már Guatemala feelingje van. Fontos tanács. ne fényképezzél indiánokat az engedélyük nélkül. Egyébként ez az útszakasz nem igazán veszélyes. Inkább az van, hogy szembesülni kell a vidéki indiánok szegénységével. Az Agua Azul és San Cristobal között az országút tűrhető. Nappal. Sötétben némi veszélyt jelentenek az esetleges kátyúk és főleg a rengeteg "fekvő rendőr". Palenque felöl jövet San Cristobalba érve a belvárost kell megcélozni. Centro vagy Tuxtla kiírásokat követve egy nagy sugáruton. A zócalo, azaz a főtér körüli utcákban érdemes szálláshelyet keresni. Szóba jöhet pl. a Hotel Posada la Media Luna, ami a főtértől 3 háztömbnyire található." (J. K., 2014)

Szállás

Az olcsóbb kategóriában 25 USD-ért találhatók egyszerűbb hostelek (finom reggeli benne az árban). A városban nagy választékban vannak olcsó szállások.

Közlekedés

A városközpont nem nagy, azaz gyalogtávolságra van minden. A külvárosi szálláshelyekről akár be is lehet bicajozni a központba.

Étkezés és szórakozás

  • Ne igyunk csapvizet és ne együnk nem előttünk kisütött utcai kaját.

  • Rokonszenves kávézók: Kinoki, Natura organico, Cocoliche, Carajilo

  • Jó bulihely: Zirco (sok salsa), Madre Tierra (az emeleten)

Közbiztonság

  • A város és közvetlen környéke biztonságos, de némileg távolabb, egyes körzetek falvaiban a gyakran lázadó zapatisták az urak és nem feltétlenül barátságosak az idegenekkel szemben.

  • A maja falvak tájékán nem biztonságos kísérő nélkül mászkálni, mert - ha ritkán is - előfordulnak rablások.

Egyéb hasznos információk

Rengeteg az izgalmas fotótéma, ahol szívesen lefényképeznénk érdekes embereket az utcákon. Kötelező mindig valamilyen testbeszéddel jelezni, hogy ehhez előzetes engedélyt kérünk. Csak ha rábólintanak, akkor fotózzunk! Előfordul, hogy pénzt kérnek a lefotózásért cserébe. A templomokban ne próbáljunk lefotózni majákat, ne is vegyük elő a fényképezőgépünket, mert elkobozhatják, sőt akár össze is törhetik! A maják abban a hitben élnek, hogy a róluk készített kép "elrabolja" a lelküket.

Látnivalók

A katedrális

Iglesia Santo Domingo

Olvasmányos linkek

"Délutánra érkeztünk a 2200 m magasan fekvő San Cristobal de las Casas városába. Fáztunk is rendesen a déli strandolás után – itt alig 10-12 fok lehetett a hőmérséklet- ideje volt felvenni a vastag ruhákat. Mintegy 1oo ezres lakosságú kulturális és turisztikai szempontból ma is fontos központ. Calderon elnök néhány évvel ezelőtt a legcsodálatosabb falunak „ Pueblo Mágico”-nak nevezte és erre a helyiek azóta is nagyon büszkék. Azért a helyiek maguk között Jovel–nek nevezik a várost, ez a tzotzil-maja neve – azt jelenti, hogy „hely a felhők között” - és amikor kimondják az valahogy úgy hangzik a fülednek, mint angolul az ékszer megnevezése, a juwel szó. Nem véletlen, hogy nekünk így tűnt, annyira kedves és barátságos volt a város a színes földszintes házacskáival, kovácsoltvassal díszített ablakaival, tiszta és gondozott, 16. században épített főterével...

A várost is, de főképp a környékét elég nagy százalékban tzotzil és tzeltal csoportbéli maja indiánok lakják, akik kézműves termékeikkel mindennap bejönnek a városba és a Santo Domingo templom melletti piacon vagy a hosszú, zsúfolt sétálóutcán próbálják azt eladni.Ha nem sikerül, akkor fáradtan, elcsigázva lehuppannak a főtér templomának, a katedrálisnak a lépcsőjére, majd rövid pihenő után folytatják útjukat. A városban kedvenc vendéglőnk is lett, méghozzá a zapatista mozgalom törzshelye. Első este itt vacsoráztunk – már akkor megérintett a hely hangulata – utána meg nem is volt már kérdéses, hogy hol szeretnénk valamit enni.

San Cristobal de las Casas a zapatista mozgalom székhelye. A gerillamozgalom – Marcos alparancsnok vezetésével - 1993 szilveszterén robbantotta ki a fegyveres felkelését a hadsereggel és az állami intézményekkel szemben, az elnyomás alatt élő őslakos indiánok jogaiért. Nevüket egy 100 évvel korábban élt emberjogi harcostól, Emiliano Zapatatól kölcsönözték, aki annak idején szintén az indiánok jogaiért és földjéért harcolt. A zapatisták elsőként San Cristobalt foglalták el 1994 január 1-én, s gyakorlatilag azóta is ellenőrzés alatt tartják. Autonóm önkormányzatok vezetik a környékbeli helységeket, az állami hadsereg és az állami rendőrség nincs jelen, de ezt helyettesíti a zapatista hadsereg, az EZLN ( Ejercito Zapatista de Liberacion Nacional). (2014)" forrás


"A Chiapas tartományban található San Cristóbal városkájában reggel próbát tettünk, hogy pénzt váltsunk, nem sok sikerrel. A város és környéke önérzetes indiánok által lakott terület, akik máig megőrizték kultúrájukat, szokásaikat, bennünket leginkább a perui Areqipára emlékeztetett, csak falusi kiadásban. Rengeteg népviseletbe öltözött indián, megszokhatatlanul alacsony emberek. 1,5 méternél csak nagyon kevesen vannak magasabbak. A délelőttöt az 1000 méter mély Sumidero-hasadék megcsodálásával kezdtük, egy hajókirándulás keretében, ahol csodálatos formavilágú falak között tettünk meg 28 kilométert. A vízi út során krokodilokkal, majmokkal, kormoránnal, kócsaggal, fehér gémmel, folyami keselyűkkel találkoztunk. Valamint megnéztük, hogy az erdőkben eldobott szemét, esőzések „lefolyásával”, hogy torlódik fel a szurdok szűkebb kanyarulatában, a speciális szemétgyűjtő kombájn, hogy tisztítja meg a vizet a hulladéktól. (2014)" forrás

Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon