ÚTIKRITIKA.HU / Mexikó

Mexikó hivatalos neve ez: Mexikói Egyesült Államok. Mexikó a világ 11. legnépesebb országa, és a 14. legnagyobb területű. 31 államból áll, s ehhez jön még maga a főváros, Mexikóváros.
Mexikó legmagasabb hegye, a Pico de Orizaba, egy alvó vulkán: 5636 méter magas.
A Mexikó és az Egyesült Államok közötti határvonal a világon a második leghosszabb határvonal (az első az USA-kanadai).
Brazília után Mexikóban él a legtöbb katolikus.
A mexico szó egy benszülött népcsoport nevéből ered: mexica (ejtsd meseeká). E nép a 14. század elején telepedett le a mai Mexikó középső területein. A mexicák ismertebb neve: aztékok.
Mexikó világelső a citrom- és az avokádótermesztésben.

Távolságok:

Cancun - Mexikóváros: 1610 km
Mexikóváros - Acapulco: 320 km
Mexikóváros - San Cristobal de las Casas: 13 óra busszal

Időjárás és éghajlat

Mexikó északon az Egyesült Államokkal, délen Guatemalával és Belize-zel határos. Mexikó északi fele a trópuson kívül esik, a déli fele - úgymond - a tropikus klímaterületen. Mindenekelőtt Mexikó alacsonyan elhelyezkedő területein lehet tropusi klímáról beszélni. Persze a magasabb vidékeken enyhébbek a hőmérsékleti viszonyok. Ezt az evidenciát csupán azért kell hangsúlyozni, mert Mexikó teröületének kétharmada magasabb platókon és hegvidékeken terül el. Azonban még a magasabb területeken is gyakran nagyon meleg van, főleg napközben. Éjszaka a magsabb területeken nyáron is hűvös lehet.

Mexikó klímájában nagy fontossággal bírnak a külső behatások. A kaliforniai áramlat valójában hideg, és dél felé haladva erősen befolyásolja Mexikó csendes-óceáni partjainak időjárását. Enyhíti a meleget, ugyanakkor száraz klímát eredményez. Ez a száraz áramlat és a csendes-óceán északi részének a alcsony nyomású területeiről jövő hatás a sivatagoshoz hasonló klímát teremt Mexikó észak-nyugati részén. Mexikó keleti partja a karibi meleg áramlatok és a trópusi vidékek északkeleti széljárásainak hatása alatt áll.

Mexikó északi részén az USA északi részei, sőt Kanada felöl jövő klímahatások miatt nagyon hideg a tél. A téli hideghullámok aMexikó keleti partjain egész délre is hatnak, így akár tropusinak mondható keleti partvidékeken is eshet hó. A nyár viszont Mexikó északi részén is elég meleg. Érdekes módon Mexikó nyugati partvidékére nem jutnak el a hideg széljárások, mert védik őket az ország hegyvonulatai. 600 méter alatti területekből nincs sok Mexikóban. Többségük a Csendes-óceáni oldalon és a Yucatan-fésziget karibi partjain van. Mexikó területeinek nagy része 600 és 1800 méter közötti magasságban fekszik. Ebben a magasságkeretben meglepően kevés a csapadék, viszont a tél nagyon hideg lehet. Az 1800 méternél magasabb helyeken télen éjszaka fagy lehet, hó mindenütt eshet.

Mexikó magasföldjein azonban átlagosan meleg klíma uralkodik. Mexikóváros például 2300 méter fölött van, mégis az évi átlagos hőmérséklet 23 fok körüli, éjszakánként 9 fokkal. Sajnos a magas területeken a városokban jellemző a szmog is, Mexikóvárosban mindenképpen. A magaslati levegő szmoggal kombinálva nehézzé teheti a légzést, és nagyon megterhelheti a vérkeringést. Mexikóban a fő esős időszak május és november között van. Június és november között ráadásul hurrikán időszak. November és április között is van eső, de sokkal kevesebb, mint nyáron.

Mexikó legcsapadékosabb régiója éppen a turisták által legfrekventáltabb karibi partok. A yucatán-félsziget északi partvidéke valamivel szárazabb, mint a keleti partvidéke vagy a félsziget belső része. Azonban még az esősebb évszakra is jellemző, hogy napközben nincs nagy és hosszan tartó eső. Rövid és heves záporok a jellemzőbbek. Inkább este és főleg éjszaka esik. Nagy éjszakai esők után nappal az ember vízzel teli utcákra talál rá. A nyaralás nyugalmát azonban ez nem igazán befolyásolja. Mexikó csendes-óceáni partja és a Kaliforniai-öböl alapvetően száraz. Az éves átlagcsapadék nagyon kevés (250 mm). Minél délebbre haladunk a csendes-óceáni parton, annál nagyobb a csapadék esélye.

Mexikó éghajlatát a terület földrajzi elhelyezkedése határozza meg. A két óceán partján és azok közelében - leszámítva a Csendes-óceán északnyugati partvidékét, amely félsivatagos terület - trópusi az éghajlat, száraz (október-május) és esős évszakkal (május-október). A karibi partvidéken nagyjából az esős évszakkal esik egybe a hurrikánszezon. Az ország belsejében lévő hegyvidéken és fennsíkon mérsékelt az éghajlat, amely Mexikóvárostól északnyugat felé haladva fokozatosan sztyeppés, félsivatagos területté alakul át az ottani klimatikus viszonyok következtében. Chihuahua, Coahuila, Durango és Zacatecas államok tengertől távoli, hegyvidéki vagy sivatagi tájain a fagy sem, sőt a fagypontalatti -10, -15 fok sem ritka a téli hónapokban.

Mexikó nagy része földrengésveszélyes zóna, a Karib-tenger vidéke pedig a hurrikánok által érintett övezetben fekszik. A hurrikánszezon júniustól november végéig tart. Ebben az időszakban bármikor kialakulhat olyan trópusi vihar, illetve hurrikán, mely a Karib-tenger partján lévő üdülőhelyeket (Cancún, Isla de las Mujeres, Cozumel, Playa del Carmen, Riviera Maya, stb.), valamint Campeche, Quintana Roo, Tabasco, Tamaulipas, Veracruz, Yucatán államok területét érinti. Utazás előtt ajánlott tájékozódni a várható időjárást illetően.

Történelem

Mexikóban az első civilizációt az almec-ek teremtették meg az időszámítás előtt 1400 és 300 között. Számos várost hoztak létre Mexikó keleti partjain, egy misztikus, név nélküli, részben ember, részben jaguár Istent bálványoztak.
Amikor 1519-ben Herman Cortés spanyol hódító mexikói földre lépett, az aztékok azt hitték, hogy ő a visszatérő isten, Quetzalcoatl és az istenek italát kínálták neki: forró csokoládét. Ez jót tehetett nemzőképességének. Cortésnak volt egy benszülött ágyasa, egy tehetséges tolmács, Marina. Ő szülte meg Cortés első fiát, akit az első meszticnek (indián-fehér keverék) tekintenek.
Mexikó közel 300 éven keresztül volt spanyol uralom alatt. A 19. század elején egy Hidalgo nevű pap vezetésével függetlenségi küzdelem kezdődőött és ez 1810-ben elvezetett a függetlenséghez.
Mexikóból származik a csokoládé, a kukorica és a csili.
A spanyol hódítók honosították meg Mexikóban a bikaviadalt, ami ma már nemzeti sportnak számít. A bikaviadalokat november és április között tartják meg. A Plaza Mexico a világ legnagyobb bikaviadal stadionja.

K. Kriszta fotója

A Függetlenségi Emlékmű (El Ángel de la Independencia) Mexikó függetlenségi harca kezdetének 100. évfordulójára készült, és 1910-ben avatták fel. Az aranyozott angyalszobor a nemzet szabadságát szimbolizálja, babérkoszorút tartva a kezében a győzelem jeleként. Az emlékmű a mexikói szabadságharc hőseinek állít emléket, és mára az ország egyik legismertebb jelképévé vált. - K. Kriszta fotója

Manapság

Jóllehet Mexikóban véresen komolyan veszik a felszínen a faji egyenlőséget, azért a rövid időre odalátogató turista is hamar észreveszi, hogy a bőrszín és a társadalmi rang, elhelyezkedés, presztízs szempontjából igenis számít. A politikában, a gazdasági életben, a médiában a fehér bőrűek abszolút túlprezentáltak. Kéretik csupán a helyi tévében belenézni a TV- sorozatokba, a híradókba, megnézni, hogy kik az ország vezetői és akkor világossá válik, hogy mit számít a világos bőr. Az elegáns negyedekben persze a háziak a fehérek és meszticek, vagy indiánok a cselédek. A jelenlegi államfő egy jóképű pasi, aki teljesen spanyolnak néz ki (hát tulajdonképpen az is...). A mexikóiak nem is szeretnek külföldivel beszélgetni a társadalom bőrszín szerinti felosztásáról, a rasszizmusról. Ez csaknem tabutéma. Talán Mexikóvárs a kivétel, mert ott mindent lazábban vesznek, mint az ország más részein. Mexikó fő iparágai: élelmiszer, dohány, vegyipar, vas- és acélipar, olaj, bányászat,turizmus. Mexikó a világ legnagyobb sókitermelője. Fő mezőgazdasági termékei: rizs, bab, kávé, gyümölcs, paradicsom. Mexikóban a foci a legnépszerűbb sport. (1970-ben és 1986-ban itt rendeztek foci világbajnokságot.)

2023-ban már tilos a közterületi dohányzás Mexikóban. Ha be tudják tartatni. Utazóként nem előnyös rendőrrel ezen vitatkozni.

Mexikóban még mindig élénken él a hagyományos női szerepek elfogadottsága, különösen a vidéki térségekben. A nők gyakran maradnak otthon a gyerekekkel, vezetik a háztartást, és nem feltétlenül vállalnak munkát – nem azért, mert ezt bárki megtiltaná nekik, hanem mert ez a berögzült társadalmi modell sok helyen még mindig természetesnek számít. Aki akar, természetesen dolgozhat, egyre több a tanult, saját vállalkozást indító vagy hivatásában kiteljesedő nő is, de a hagyományos szerepmodell továbbra is meghatározó.

Érdekes volt látni, hogy sokan ezt nem teherként vagy elnyomásként élik meg, hanem természetes keretként, amelyben megtalálják a helyüket és önazonosságukat. Nincs benne lázadás vagy harag – inkább egyfajta csendes elfogadás, sőt, gyakran büszkeség. A nőiség itt más hangsúlyokat kap: gondoskodás, család, méltóság, és egy mélyen gyökerező hagyománytisztelet határozza meg. Ez persze változóban van, főleg a városokban, de még sok helyen tapintható az a nyugalom, amit ez a szerepfelfogás hoz magával.

A nagy forróság alaposan átszabja egy város mindennapjait. Délutánonként az utcákon és tereken csak néhány árnyékot kereső járókelő tűnik fel, a helyiek inkább a falak mögé húzódnak – aztán ahogy leszáll az este, mintha újraindulna az élet. A kockakövek között megbúvó terek és sétálóutcák megtelnek beszélgető emberekkel, gyerekekkel, fagylaltot nyaló párokkal és füstölgő grillkocsikkal. A város egy új arcát mutatja, lüktetni kezd, mintha csak akkor ébredne fel igazán. Ez a ritmus nem ismeri a hét napjait – hétfőn is éppúgy megtörténik, mint szombaton vagy vasárnap –, a nyári éjszakák sajátos koreográfiája minden este ugyanúgy bontakozik ki, mint egy hanglemez, amely újra és újra ugyanazt a dallamot játssza, mégsem unjuk meg soha.
Érdekes módon a nappali hőség ellenére sem láttunk lehúzott redőnyű boltokat vagy alvó embereket a padokon, mint például Dél-Franciaországban vagy Rómában, ahol a szieszta szinte kötelező rítus. Itt inkább a napszakhoz idomul minden – még az utcai kereskedelem is. Délelőtt és kora délután hűsítő italokat, gyümölcsöket, fagylaltot és frissítő finomságokat kínálnak, estefelé viszont mintha kicserélték volna a kínálatot: előkerülnek a virágárusok illatozó csokrai, a sütőolajban ropogó falatkák, és a sötétségben életre kel a város egy újabb rétege. Mókás, néha szinte mesébe illő volt megélni ezt az átalakulást – a nappal álmos, este nyüzsgő város kettőssége valódi élménnyé formálta az ottlétünket.

Korrumpálhatatlan vagyok - Korrupcióellenes plakát - Kriszta fotója

A mexikóiak

A mexikóiak kb. 60 százaléka mesztic (európai és indián mix), 30 százalék őshonos indián eredetű és 9 százalék fehér.
Néhány közkeletű általánosítás (sztereotípia) a mexikóiakról: A mexikóiak imádják az ünneplést, a fesztiválokat, s ezekhez szívesen vesznek fel díszes öltözékeket.
La Catrina - a halál megszemélyesítóje, egy elegáns, nőnemű csontváz. Logikus, a la muerte, a halál spanyolul egy nőnemű főnév. De nem csak a halált, a feltámadást is szimbolizálja. A halottak napja, november első két napja óriási ünnep Mexikóban.
Bizony sokszor találkozunk azzal a sztereotípiával, hogy a mexikói szereplő az amerikai filmekben kicsit simlis. Nyilván van ennek az életből vett alapja, de kijelenteni azt, hogy a mexikóak simlisek, nem szabad. Van olyan mexikói, aki simlis, elég sok van a turista- és vendéglátóiparban. És vajon otthon?
Erősen katolikus nép. Ez persze nem akadályozza meg őket abban, hogy az ősi hitet (maya, azték, van választék) is tiszteljék.
II János Pál ötször látogatott Maxikóba, szeretett itt lenni. Először 1979-ben turistaként járta be az országot. 1990 és 2002 között négy alkalommal járt még Mexikóban, mindig más és más állaokat felkeresve. nagyon nagy kultusza van Mexikóban.

"Sokat dolgoznak kevés pénzért. Erősek a családi kötelékek. Nagyon tisztelettel övezik a szüleiket. Hűségesen katolikusok. Jók a mechanikai készségeik, ügyesek a régi kütyük megjavításában, felújításában. Nagy a kötelességtudatuk. Jók az olsó étkek összedobásában. Ha szidod a mexikói anyját, akkor verekedni fog. Gyerekkorukban van kötelességtudatuk abban, hogy segítsenek a családi teendőkben. Nagyon jó barátok tudnak lenni."

A mexikói nők számára továbbra is kiemelten fontos a csinosság és az ápolt megjelenés. A smink nem csupán eszköz a szépség hangsúlyozására, hanem a mindennapi öngondoskodás része: szinte művészi alapossággal festik ki magukat, eltakarva, amit rejteni akarnak, és kiemelve azt, amire büszkék. Általában alacsony termetűek, telt, nőies vonásokkal – amit nem szégyellnek, sőt büszkén vállalnak. Melegszívűségük, állandó mosolyuk és közvetlenségük azonnal érezhető, akár egy rövid beszélgetés során is.

Az étel és az evés fontos része az életüknek, főzni nemcsak tudnak, de örömmel is teszik, rendszerint csípősen, chilivel – legyen szó akár reggeliről vagy desszertről. Különösen családközpontúak: számukra a család fogalma nem ér véget a szülőknél és a gyerekeknél, hanem beleszámítanak a nagynénik, unokatestvérek és keresztszülők is. Az összetartás mély és őszinte.

A vásárlás iránti szenvedélyük is szembeötlő – vonzódnak a fényes, feltűnő dolgokhoz, nem riadnak vissza a giccstől sem. Egyaránt lelkesednek Jézus-ábrázolásokért, színes szentképekért és óriási plüssállatokért. Ez a vizuális túláradás számukra nem nevetséges vagy túlzás, hanem szerethető, önazonos és örömteli.

Kriszta fotója

A Yucatán-félszigeten élők barátságossága és közvetlensége szinte az első pillanattól érezhető. Készségesek, nyitottak, udvariasak – egy egyszerű buszút alatt is úgy alakulhat a beszélgetés, hogy a végén már szinte családtagként ölelnek meg. A legtöbben mosollyal az arcukon fordulnak hozzád, és természetes eleganciával köszönnek meg bármit, amit tőlük kérsz.

Turistaként gyakran külön bánásmódban részesülsz. Előfordulhat, hogy reklamációdra szó nélkül visszakapod a pénzt, vagy hogy soron kívül friss, gondosan szeletelt sonkát kapsz. Ha a szupermarket kijáratánál megszólal a riasztó, senki sem faggat: meg sem kérdezik, mit viszel a szatyorban. Te vagy az utazó, aki pénzt hoz a városba és jó hírét viszi a világnak – vendégként tekintenek rád, nem gyanakvással.

És még ha nem is lenne muszáj szóba elegyedniük veled, gyakran mégis megteszik. Megosztják veled az uzsonnájukat, a térképüket, egy mosolyt vagy pár jó szót – pusztán azért, mert emberségesek. Ha csak néhány napot vagy hetet töltünk ott, érdemes meglátni bennük a jót. Az ő politikai vagy gazdasági küzdelmeik nem a mi valóságunk, de néhány kedvesen viszonzott gesztus semmibe sem kerül. Cserébe olyan emlékekkel térhetünk haza, amelyek sokkal tovább élnek bennünk, mint a fotók vagy a szuvenírek.

A mexikóiak hangosságát nem lehet nem észrevenni – de épp ez a temperamentum az, ami élővé és szenvedéllyel telivé teszi mindennapjaikat. Latin-Amerikában sokszor olyan érzésünk támad, mintha egy véget nem érő szappanopera szereplői lennénk: az érzelmek nem maradnak zárva négy fal között. Ha valaki örül, nem fogja vissza magát – akár hajnalig tartó mulatságba kezd, és még az is előfordulhat, hogy mariachi zenekart hív magához, amit az egész környék hallgat.

És ha épp vita van, azt sem rejtegetik. Párok kiabálnak egymással az utcán, majd perceken belül kibékülnek – ez is része a nyüzsgő érzelmi kultúrának. Ennek az őszinte közvetlenségnek van egy kellemes mellékhatása is: mi, idegenként is azt érezzük, szabadon viselkedhetünk, senki nem ítélkezik, nem szól ránk. A magánélet itt nyitottabb fogalom, és ez furcsa módon felszabadító tud lenni.

A boltokban, éttermekben sem játszanak szerepet. Ha a pénztáros jó napot fogott ki, mosolyog és viccelődik. Ha viszont épp fáradt vagy rosszkedvű, azt is megmutatja, mindenféle mesterkélt udvariaskodás nélkül. Itt nincs műmosoly – csak valóság, a maga színes, zajos, mégis őszinte szépségében.

"mennyire jó fejek a helyiek? "
-Nagyon!-
-két gyors példa és fotó is "jár" a sztorihoz,nyilván:
-rettentően feldobva és kipihenten slattyogtunk le a partra megmártózni a rengeteg kirándulás után Playa Del Carmenben,amikor egy utcai hússütő-illata megálljt parancsolt és mintegy áldozatként hamar leültünk és rendeltünk ebédre magunknak.
Annyira tetszett az egész,hogy viccből félig megkérdeztem,hogy beállhatok e magam is húst sütni,mire az úr széles mosollyal jelezte,hogy naná. Beálltam hát mellé, az ingujjam feltűrve és adogatta a kenyérkéket,hogy rakhatom rá a megsült húsokat,amit előtte gondosan megforgattam újra és újra a vaslapon.

-busz pályaudvaron,valahol ( talán Chiapas tartomány ):
nagy nyugalommal álltam be a sorba megvenni a jegyünket,amikor a nagyon kedves alkalmazott közölte,hogy a kért ( egy óra múlva induló ) buszra már nincsen jegy és a most induló ( 5 perc volt kb) járatra sokkal drágábbak a jegyek ,háromszorosa volt a másiknak,a busz szolgáltatásai miatt. Nagyon nem akaródzott annyiért venni és megkérdeztem,hogy lát-e bármilyen más lehetőséget....végül látva a hátizsákot:"véletlenül" megnyomta a "nino" azaz gyerekárat és azt fizettem ki két főre ( fotó mellékelve ). Nagyon megköszönve szedtük a lábunkat az "executive" buszunkhoz a két gyerekjeggyel:a sofőr hunyorított és mutatta e helyeinket. (Anikó, 2022)

Világhíres mexikóiak:

Carlos Slim (84 éves), a világ második leggazdagabb embere (volt első is 2010 és 2013 között), LatinAmerika legnagyobb telekommunikációs cégének, az América Móvilnak a tulajdonosa (Bill Gates 77.8 milliár dollár, Carlos Slim 70,9 milliárd dollár)

Salma Hayek szinésznő, aki bekebelezte a világot...

Carlos Santana gitárvirtuóz

Frida Kahlo festőnő és Diego Rivera

Turista etikett és viselkedés

Bármennyire is temperamentumosak a mexikóiak, és képesek hevesen vitatkozni, a külföldi turistától elvárják, hogy konfliktus, panasz esetén ne emelje fel a hangját, legyen udvarias, és beszéljen a mexikóival tisztelettel. Amúgy is tele vannak a mexikóiak negatív előítéletekkel a pökhendinek tekintett amerikaiakról. Mivel a legtöbb turista amerikai, hiába vagyunk mi magyar turisták, ha ordibálunk fölényeskedünk a helyiekkel, akkor nem fognak meghunyászkodni, engedelmeskedni, problémát megoldani, hanem lényegében elküldenek minket az amerikai jó édesanyánkhoz ronda instrukciókkal fűszerezve.
Az üdvözlési módokat illetően a mexikóiak eléggé udvariasak, formalitás kedvelőek, már-már a ceremónia szintjén. Ehhez alkalmazkodjunk.
Templomok meglátogatásakor a rövidnadrág, sort elfogadott, de nem az olyan ahol a sejhajunk is kilátszik. valamint az atlétatrikó, vagy a kevés szövetanyagból álló topok a Nem kategóriájába tartoznak. Lehetőleg tisztelettel viselkedjünk ha a templomlátogatásunk egybeesik ott istentisztelettel. Legjobb ilyenkor megvárni az istentisztelet végét (ha az időbe belefér).
Vendéglőben, bárban a mexikóiak a pincért joven-nek szólítják, ami fiatalt jelent, de így szólítják az időseket is. A pincérnőt senyoritának vagy szenyorának hívják. Mi is használhatjuk ezelet a szavakat.
A számlát kérnünk kell (la cuenta por favor, azaz lá kventá por fávor), mert a pincér részéről ott udvariatlanságnak számít a számlát kihozni a vendég erre vonatkozó kérését megelőzően.
A pincérek sokszor nem törődnek eléggé a vendéggel, nem rosszindulatból, egyszerűen nem jut eszükbe. Kihozza a levest és nem háborítja a gondolat, hogy egy kanalat is hozzon mellé.
Ne fotózzunk le embereket anélkül, hogy erre nem kértünk tőlük előre engedélyt. A mexikóiak fölöttébb büszke emberek, nem szeretik ha ,,bazári majmokként" bánnak velük. Egyébként a hivatalos épületek fotózásánál is óvatosnak kell lenni, mert gyakran tilos. Chipas államban, és főleg San cristobal de las casas városban kényesek a hatóságok arra, hogy idegenek fotózzanak középületeket.
Mexikóban a puszilkodás jellemzően csak egy pusziból áll, mármint fejenként.

Most visszatekintve magam is meglepődöm, milyen vakmerőek voltunk, hogy belevágtunk ebbe az utazásba – nem a biztonság miatt, hanem azért, mert egyetlen szót sem beszéltünk spanyolul, és idegenvezetőnk sem volt. Tudtuk, hogy a népszerű turistaövezeteken kívül jobb, ha nem szólalunk meg angolul, mert a mexikóiak egy része – főként a kisebb településeken – nem nézi jó szemmel az amerikai turistákat, a „gringókat”. Ez a viszony több rétegű: történelmi sérelmekből és napjaink társadalmi feszültségeiből egyaránt táplálkozik. Az Egyesült Államokban sok mexikóit alulfizetett munkásként használnak ki, míg a tehetősebb amerikai turisták gyakran lenézően viselkednek a helyiekkel a mexikói üdülővárosokban.

Éppen ezért már az elején igyekeztünk tisztázni, hogy európai utazók vagyunk, és ha kellett, készséggel ismételgettük a mágikus mondatot: „No soy americano” – nem vagyok amerikai. Nem is gondoltam volna, hogy egy ilyen apróságnak milyen komoly súlya lehet – de Campechében, egy félreérthető helyzetben, szó szerint kisimította az utat előttünk. Az utazás során végül a nyelvi hiányosságok ellenére is rengeteg kedvességgel és nyitottsággal találkoztunk – talán éppen azért, mert nem gringóként, hanem kíváncsi és tiszteletteljes utazóként közeledtünk.

Mexikó lakosságának túlnyomó többsége mélyen hívő katolikus vallású. A városban javasolt a szemérmes öltözködés, nem strand felszerelés. Tilos és büntethető a közterületen történő alkoholfogyasztás. A mexikói halott-kultusz különösen október-november hónapokban van látványosan jelen az utcákon, üzletekben, vendéglátó egységekben. Bármennyire is furcsa a látogató számára, nem vicc és nevetség tárgya. Piaci vásárlásnál kicsit lehet alkudni az árból, de ne vigyük túlzásba, mert (a világ egyes más országaitól eltérően) sértő lehet. (2022)

Gasztronómia

A nálunk is népszerű Cézár salátát egy mexikói séfről Caesar Cardiniről nevezték el.

"Ha mexikói, akkor biztos csípős!" – ez az első gondolat, ami a legtöbb ember fejében megjelenik, amikor Mexikó konyhájáról esik szó. Aki viszont már megkóstolta, tudja, hogy sokkal többről van itt szó: a fűszerek páratlan gazdagságáról, a vibráló ízekről, a friss, illatos zöldségekről és az egyszerű, mégis rafinált fogásokról. A mexikói gasztronómia gyökerei egészen az azték időkig nyúlnak vissza – akkoriban a kakaó, a chili, a méz és a vanília voltak az alapfűszerek, húsból pedig leggyakrabban pulykát és háziasított kacsát fogyasztottak.
A kukorica és a bab a mai napig a mexikói étrend két alappillére. A kukoricát nemcsak egészben vagy lisztként használják, hanem még az üres cső is fel-felbukkan különféle receptekben. A két alapanyag együtt fogyasztva különösen egészséges: az egyikben lévő aminosavak tökéletesen kiegészítik a másik hiányosságait.

Mi adja a mexikói ételek különlegességét? Talán éppen az, hogy az alapok nagyon egyszerűek. A tortilla, taco, burrito vagy nachos – ezek mind-mind kukoricalepényre épülnek, amelyeket aztán friss zöldséggel, babbal, hússal, sajttal vagy paradicsommal töltenek meg. A guacamole, azaz a fűszeres avokádókrém szinte minden étkezésnél előkerül, akárcsak a lime és a chili. A chimichanga például egy olajban kisütött burrito, amit sokan inkább bűnösen finom, ropogós „bűncsábításként” ismernek. A salsa szósszal sem spórolnak – paradicsom, hagyma, koriander, jalapeño és lime: néhány egyszerű hozzávaló, mégis elképesztő aromák.

A mexikói konyha szíve-lelke mégis a fűszerezés. A klasszikus ízjegyeket a chili, kömény, koriander, fahéj, kakaó, oregánó és az epazote adják – ez utóbbi egy jellegzetes, vad zöldfűszer, amelyről kevesen hallottak Mexikón kívül. A népszerű levesek közé tartozik a guadalajarai marhás-babos egytálleves, a Menudo nevű pacalleves rengeteg korianderrel és chilivel, valamint a krémes kukoricaleves is.

A főételek között ott a híres Chili con Carne, ami valójában egy fűszeres marharaguból és babból álló tartalmas fogás. A Fajita sem maradhat ki: grillezett húsokat, tortillát, guacamolét, babpürét és rizst hoznak ki egy nagy tálon, sokszor sajttal és friss salátával kísérve. A Quesadilla esetében két tortillalapot olvasztanak össze különféle töltelékekkel, majd szeletekre vágják, míg az Enchiladát úgy tekerik fel, mint nálunk a palacsintát, és jó alaposan nyakon öntik valamilyen csípős szósszal.

A desszertek világa egészen más táncot jár. Ezek inkább fűszeresek, mint túlzottan édesek. A szegfűszeg és a fahéj dominál, sokszor gyümölcsökkel kombinálva. Az édességek tésztája gyakran kukoricalisztből készül, ami egy újabb különleges karaktert ad ezeknek a falatoknak. A mexikói konyha úgy tud egyszerre ősi és modern lenni, hogy közben minden falatjával történeteket mesél – ízekből, hagyományokból és szenvedélyből.

A mexikói konyháról talán a legelterjedtebb vélekedés, hogy rettenetesen csípős – és valóban, imádják az erőteljes ízeket, de magukat az ételeket általában nem főzik túl csípősre. Inkább az asztalra kerülő, változatos szószok viszik el az ízek intenzitását: mindig akad köztük néhány egészen tüzes darab, amit a helyiek gondolkodás nélkül kanalaznak mindenre. Ami viszont szinte kötelező eleme szinte minden fogásnak, az a lime leve – locsolják húsra, levesbe, tacóra, de még salátára is. Meglepő, mennyire feldobja az ízeket.

Számomra különös felfedezés volt a nopal, vagyis az ehető kaktusz. Soha nem találkoztam vele korábban, de Mexikóban szinte minden második ételben ott van – néha egész szeletekben, néha apróra vágva. Például a huarache nevű, szandál formájú tésztás ételre nemcsak bab, marhahús, sajt és persze lime kerül, hanem nopal is. Ugyanígy megtalálható a huevos caporal reggeliben is, ami első pillantásra akár magyarosnak is tűnhetne – tükörtojás, sonka, sajt, nopal és egy különleges, enyhén füstös pasilla paprikaszósz. Az egyszerű alapanyagokból készült fogások mögött itt egészen más ízvilág és fűszerezési logika húzódik, amitől minden harapás izgalmas élmény.

Churros - mindenhol

San Cristobal de las Casas - Kriszta fotója

,, Az agavéból készült tequilát Mexikóban főként tisztán isszák, nem a nálunk ismert só-citrom és fahéj-narancs párosításokban. Ha már kísérik valamivel, akkor az biztos a sangrita, ami a chili paprika mellett, paradicsomból, sóból, lime- és narancsléből áll. Ugyanakkor egyre inkább ismertté válik egy másik agavéból készült szesz is, ez pedig a füstösebb és karakteresebb ízvilágú mezcal. A két ital között a különbség az, hogy míg a tequilához javarészt kék agavét használnak, addig a mezcal előállítása több, mint harmincféle különböző agavéból történik. A nagy melegben nekünk a hígított tequilaváltozat tökéletesen megfelelt és jó ideig ki is tartott. (2021) forrás