ÚTIKRITIKA.HU / Alentejo régió / Évora

Alentejo régió / Évora

Alentejo régió dióhéjban | Vélemények | Hol? | Látnivalók | Vendéglátás | Praktikus | Fotóegyveleg

.

Kriszta fotója

Alentejo régió és Évora dióhéjban

Alentejo portugál kiejtése: álintezsu

Évora sokak szerint Portugália egyik legszebb városa. Óvárosát „élő múzeum”-nak is nevezik, noná, hogy az Unesco világörökségének része. A város az évszázadok háborús és természeti csapásai ellenére teljes épségben maradt fenn, így elbűvölvén a látogatókat, akik a különböző építészeti stílusok egymás mellé illeszkedését is megcsodálhatják.

Évora kb. 57 ezer lakosú (2021) vidéki városára a bájos, békés harmónia, a jól kiépített infrastruktúra és a műemlékek sokasága a jellemző. Nyáron a késő délutáni és esti órákban kellemes bóklászni a filmdíszletnek beillő, múltidéző utcákon. Tavasszal és ősszel azonban sokkal romantikusabb a sétálgatás a szűk utcácskákban, mint nyáron, mert ilyenkor nincs nagy nyüzsgés, ráadásul a hívogató kínálattal rendelkező cukrászdákban és éttermekben is könnyebben található szabad asztal.

Évora a 15-16. században élte fénykorát, ugyanis ekkor volt a gazdaság, a kultúra és a művészet felvirágzása. A város nagy előnye, hogy a főbb látnivalók nincsenek távol egymástól, gyalog könnyen megközelíthetőek. Az egyszerűségében is elegáns, 12. századi katedrális magán hordozza a barokk és a gótikus stílus jegyeit, az Igreja Sao Joao Evangelista templom pedig kék-fehér mázas csempéi miatt méltó a figyelemre. A 16. században épült jezsuita egyetem is príma állapotban maradt fenn az utókor számára.

Évora terei közül a legelegánsabb a Praca do Giraldo, az elegáns mór árkádjaival és szép kútjával. A téren található az Igreja de Sao Antao templom, ami jól példázza az inkvizíció szigorú korszakának zord, komor, tekintélyt parancsoló építészeti stílusát. A 16. században ezen a helyen nagy tömeg előtt eretnekeknek kellett máglyán tűzhalált halni, csupán azért, mert az inkvizítorok nem találtak ki más megoldást az „elveszett lelkek” megmentésére. Szintén itt nézte végig Dom Joao II. sógora, Braganca hercegének lefejezését, kit a trón elárulásával vádoltak.

Évora múltjából csupán a mór uralkodás ideje alatti (8-12. század) építészeti remekek tűntek el, ugyanis a mórok kiűzetésekor a keresztények leromboltak minden mecsetet. Amúgy a mórok sokat tettek hozzá Évora fejlődéséhez, mert az ő uralmuk folyamán lett a város a borok, a búza és az olívaolaj egyik fő kereskedelmi központjává. Azért a Praca do Giraldo árkádjain és itt-ott máshol is szerencsére megmaradtak egzotikus mór díszítőelemek. Évora látnivalóinak alapos felfedezéséhez legalább két nap szükséges. Sajnos a pörgős, villámlátogatásokra kényszerülő, folyton időhiányban szenvedő turisták gyakran csak egy napot tudnak rászánni.

Kriszta fotója

És még valami: a Csontok kápolnája (Capela dos Ossos) is izgalmas. Morbid az egyik régi, tán 16. századi felirat üzenete: „Mi csontok, kik itt vagyunk, várjuk a tiéteket.”

Torma László olvasónk fotóösszeállítása

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

1. Az Igreja de Nossa Senhora de Graça kívülről

2. Kicsi utcák, néhány nagy tér, remek ennivalók

Nem tetszett

1. A falakon belül a parkolás szinte lehetetlen

Vélemények

"A Csontok Kápolnája elég hátborzongató, de érdekes élmény. Nekem legjobban a kivilágított Diana templom tetszett a belvárosban. Aki jót akar enni, annak csak ajánlani tudom a Taberna Quarta-Feira éttermet, a tulaj egy szenzációs, humoros alak, mindenki azt eszi, amit aznapra főznek, ugyanis nincs étlap."

---

"Mi sajnos csak 1 napos kirándulásra mentünk Évorába, pedig elsétálgattam volna még 1-2 napot a gyönyörű kisvárosban."

---

"Szerencsére pont májusban voltunk ott, amikor a diákok ballagási ünnepét a ’Queima das Fitas’-t tartották koncertekkel, tánccal és hatalmas bulival. Még szerencse, hogy foglaltunk előre szállást, mert tele volt a város a diákok rokonaival és érdeklődő turistákkal."

---

"Alentejo gyönyörű vidék, sok hagyománnyal és különlegességgel. Sok helyen jártam már Portugáliában, de az Azori-szigetek után ezt a vidéket találtam a legszebbnek. Örülök, hogy úgy alakult a sorsom, hogy lehetőségem van itt élni." forrás

---

"Portugália 7 területi egységre oszlik, ám ezekből jó, ha akár kettőt, hármat ismerünk. A turisták nagy része általában csak egy hosszú hétvégét tölt Lisszabonban, esetleg ellátogat a borvidékéről is híres Portoba, mely az ország második legnagyobb városa és nem mellesleg a Világörökség része. A többiek lemennek délre, Algarve-ba nyaralni, ahol kristálytiszta tenger, aranyhomokos strandok és látványos sziklákkal tagolt öblök várják a napimádókat, valamint golfpályák a sport szerelmeseit.

Ám a fővárostól vagy a partoktól távolabb csak kevesen merészkednek, pedig az ország belsejében is bőven akad látni- és felfedezni való. Ilyen, az egyik legszebb, ám általunk talán a legkevésbé ismert Alantejo (ejtsd: Alintezso), amit a helyiek kedvesen csak „Alintezs”-nek becéznek. A portugálok többségének a szíve csücske ez a régió. Ezt mondaniuk sem kell, hiszen még a szemük csillogása is megváltozik és hallatszik az elragadtatás a hangjukban, amikor országuk eme elbűvölő részéről mesélnek. Állítják, hogy ez „az igazi Portugália”. „Além” azt jelenti, hogy túl. Tejo, Portugália fő folyója. A kettő összeolvadásából (Além do Tejo) született meg az Alentejo elnevezés, azaz a Tejontúl (mint nálunk a Dunántúl).

A tájegység két részre oszlik: Alsó- (Baxia) és Felső- (Alto) Alentejora. A kettő együtt az ország területének 1/3-át foglalja el. Ennek ellenére ez a legnéptelenebb vidék is, mely a lakosság mindössze 7,1%-ának ad otthont. Nagyobb városai Évora (56.500 lakos), Beja (35.800) és Portalegre (24.900). Északról a Centro régió, keletről Spanyolország, délről Algarve, nyugatról pedig az Atlanti-óceán határolja. Éghajlata jelentősen eltér a part menti területekétől. Nyáron rekkenő a hőség. Nem ritka a 35-40 fok sem. Ilyenkor még a földeken is szünetel a munka a délutáni forróság idején. Tavasszal és ősszel kellemes kirándulóidő, 20-25 fok van. A tél a csapadékos évszakot jelenti, amikor akár fagypont alá is kúszhat a higanyszál, de ez nagyon ritka. Általában 8-10 fokot mutat a hőmérő.

A környezet festői ezen a vidéken: a barna és a zöld minden árnyalata keveredik itt az ég végtelen kékjével, melyen fehér felhőpamacsok játszanak bújócskát a perzselő nappal. Színfoltot tavasszal a vadon nyíló virágok, ősszel a muskotályba és mély bordóba pompázó szőlőlevelek valamint a szabadon legelésző juhok, borjak, fekte disznók jelentenek. Ameddig a szem ellát, búzamezők hullámzanak, majd olajfa ligetek, eukaliptusz erdők, szőlőtőkével beültetett síkságok és szelíd, lankás dombok váltogatják egymást, az út mentén pedig a büszke paratölgyek állnak őrt. Az utak néha átvezetnek egy-egy álmos kisvároson, melyeknek szinte csak a vakító fehérre meszelt házfalakon megcsillanó nap ad életet. Az ajtókat és ablakokat sárgára festett vastag ráma keretezi, mely tökéletes összhangban van a járda szélén pompázó, formás narancsfák most érő gyümölcsével. Általában a sarki üzlet vagy italbolt mellett, az árnyékba húzódva ücsörögnek a helyi öregek, akik itt vitatják meg egymással az élet dolgait.

Alentejot az ország kertjének is nevezik. A téli esőzések alatt megáradó folyók, amikor tavasszal leapadnak, olyan ásványokat hagynak vissza, melyek nagyon kedveznek a növényeknek. Ám ez a terület nem csak zöldséggel és gabonával látja el Portugália lakosságát, hanem a napelemeknek és gátaknak köszönhetően energiával, az eukaliptuszok feldolgozásával papírral, az olajfák termésével és belőlük préselt olívával, a makkal táplált sertések ízletes húsával, zamatos szőlőből készített kitűnő borral, hozzá dugóval és egyéb parafából készült termékekkel." (Müller Gerda, 2014) 

---

Kriszta fotója

---

,, Evora- kb. 1,5 óra autóútra van Lisszabontól. Azoknak ajánlott, akik Lisszabonból autóval mennek le a tengerpartra, az Algarve-i régióba. Szintén kicsi város, egy főtere van. Érdemes megnézni a katedrálist és a csontkápolnát, de tulajdonképpen több látnivaló, program lehetőség nincs. Számomra csalódás volt, szerintem emiatt nem érdemes órákat buszozni/autózni." (T. Krisztina, 2017)

Hol?

Lisszabontól 132 km-re van autóval (114 km autópályán – 8,70 euró pályadíj) átlagos sebességgel számolva ez másfél órás utazást jelent. Érdemes erre a célra autót bérelni Lisszabonnban. Parkolni a városfal melletti parkolókban vagy utcákban érdemes. egyrészt ingyenes, másrészt van. A falon belül is van néhány hely, de az odajutás rémes, ráadásul fizetni is kell érte. A fal bármelyik pontjától a Főtér nincs messzebb 15 perc sétánál, annyi pedig kell.

Szállások

Akik luxusra vágynak, azoknak ajánljuk a M’Ar De Ar Aqueduto*****-t. Pároknak érdemesebb a szintén központi M’Ar De Ar Muralhas****-t választani, a kevésbé központi Dom Fernando*** szálloda pedig a jó áron kínált szobáival csalogatja az embereket. A Pousadak szerelmesei itt is megtalálják számításukat: Pousada Convento dos Loios-t, mely egy régi kolostorból lett kialakítva, a Diana templom szomszédságában.

Azoknak, akik autóval jönnek egy napra Évorába, érdemes a városfal mellett lakni. Például a Vila Galé pont a fal külső oldalán van, parkolója is van.

"Ebéddel a mellette lévő pousadaban vártak bennünket. A szálloda ajtaján belépve mintha egy brazil szappanopera díszletei közé csöppentem volna. Hirtelen híresnek és gazdagnak éreztem magam és nagyon szerencsésnek, hogy legalább egy órára átérezhettem a hely varázsát, semmihez sem fogható hangulatát. A portugál építészeti stílust hűen tükröző, fehér-sárga boutique hotel körfolyosóira a hatalmas, boltíves ablakokból csak úgy ömlött a fény. Helyenként sötét fából készült antik asztalok és székek ékesítették a belső teret. Ahogy bekukkantottunk egyik majd a másik, modern bútorokkal berendezett, szobába, egy lakberendezési magazin képei keltek életre. A vidékies angol báj találkozott az arisztokratikus stílussal. Ilyen kifinomult ízlésvilággal és otthonos eleganciával még sehol sem találkoztam.
A legjobb anyagok, válogatott tárgyak és 50 ezer eurós szőnyegek vettek körül, cseppet sem hivalkodva, inkább tökéletesen besimulva a környezetükbe. Minden pontosan ott volt, ahol lennie kellett. Egyszerűen tökéletes volt. Ahogy az ebéd is. Minden falaton érthető volt a helyi hagyományok tisztelete és a vendég szeretete. Mintha a 3 fogáson keresztül, tányéron elénk téve akarták volna velünk megismertetni és megkedveltetni Portugáliát. Sikerült!" (Müller Gerda)

Látnivalók

Főtér

Kriszta fotói

Igreja de Nossa Senhora de Graça

Kriszta fotói

Igreja de São Francisco

Kriszta fotói

Évora közelében érdekes megnézni a szabad környezetben lévő, titokzatos eredetű és funkciójú menhireket (a kelta magányos szóból ered), amik leginkább a misztikus dolgok iránt érdeklődők fantáziáját indíthatja be. Ezeket a függőlegesen felállított köveket az úgynevezett megalitikus kultúrák hagyatékának hiszik. A kövek mérete különböző, vannak kisebbek, de láthatók akár 8-9 méter magasak is. (Jóval magasabbak vannak amúgy a franciaországi Bretagne-ban). Ezeket az újkőkorszaki köveket feltehetően nem a természet alkotta, hanem emberi kezek, de hogy milyen célból, az rejtély maradt. Ettől olyan misztikusak, talányosak ezek a többnyire elszórtan, magányosan álló kőoszlopok. A Google maps Almendres Cromlech néven felismeri.

A város több, mint 20 temploma és kolostora közül Diana templomának maradványait (római időkből) nagyon ajánlott megnézni, lehetőség szerint este, ugyanis ekkor gyönyörűen kivilágítják a létesítményt.
Érdekes a 12. századi erődjellegű Katedrális (Sé), mely aszimmetrikus tornyaival szinte ijesztő hatást kelt.

Kriszta fotója

"Alentejoban egy fantasztikus napot töltöttünk, melyet a szépséges Evorában kezdtünk. Először körülnéztünk a halpiacon, majd a Sao Francisco Templom csontkápolnájában borzongtunk egyet, a falait ugyanis több mint 5000 szerzetes koponyái és csontjai borítják. Az ezt követő séta már jóval kellemesebb volt. A Világörökségi helyszín pont azt a képet nyújtotta, amit egy portugál kisvárosban látni vágytam: hangulatos házakkal és díszes, macskaköves járdával szegélyezett, kanyargós utca vezetett az impozáns főtérre, ahol a mintás burkolatra a kávézók napernyői vetettek árnyékot. Innen nyílt a széles, szuvenír boltokkal teli sétálóutca, melyek minden épülete képeslapra kívánkozott. Az üzletek parafából készült tálcákat, táskákat, kalapokat és színes kerámia tárgyakat, olajbogyós edényeket kínáltak. A végén, a dombtetőn áll a 12. századi, impresszív katedrális, melynek tornya kilátóként üzemel.

Kissé lejjebb, a város legszebb épülete az egyetemnek ad otthont. A belső udvarán zöldellő pázsit élénk kontrasztot alkot a két szinten futó hófehér-okkersárga boltívekkel, melyek az azulejokkal kirakott folyosókat díszítik. Középen szökőkút. Mindehhez a felhőgombolyagokkal, tűzdelt mélykék ég ad hátteret. Szinte visszavágyik az ember az iskolapadba. Keskeny sikátorokon keresztül vezetett az út Diana Templomáig, mely a legjobb állapotban fennmaradt római kori emlék egész Portugáliában." (Gerda, 2014)

Monsaraz

"A monsarazi megálló egy meglepetés volt a programban, számomra pedig az egyik legszebb ajándék, amit Portugáliától kaptam. Itt értettem meg, hogy nekem miért kellett Alentejoba menni. Aki járt már Görögországban, Santorini szigetén és emlékszik, hogy milyen volt a fekete sziklák tetején megpillantani a hófehér házakat, talán ő értheti meg, hogy milyen érzés kerített hatalmába, amikor megpillantottam a hegytetőn fészkelő apró falut, mely az egyik legrégebbi település Portugáliában.

A fehérre meszelt, szorosan egymás mellé épített, barna ajtós házakat kovácsoltvas erkélyek díszítik. A macskaköves utcákat a középkor hangulata lengi be. A várból csodálatos a kilátás az Alentejo vidékre, a hegy lábánál fekvő falvakra és az Alqueva-gátra. Falai között kapott helyet az aréna is, ahol évente kerül megrendezésre a bikaviadal, mely végén a megvadult állatnak sem kegyelmeznek. Pedig a spanyol és portugál viadalok között az a különbség, hogy Portugáliában nem ölik meg a porondon a bikákat, kivéve itt, egyszer egy évben.

Ott jártunkkor a vár falán, a templom lépcsőjén, az utca kövén, egyszóval mindenhol egy művészeti iskolának a tanulói csücsültek, akik bámulatos tehetséggel igyekeztek megfesteni azt a megfoghatatlan szépséget, ami minden szegletre jellemző. A vásznakra kerültek a házak külső részén futó fehér lépcsősorok, a szőlőtőkével befuttatott lakás, a jámbor macska a templom előtt és a vakító falakon leomló ciklámen tölcsérű Bougainvilleak. A nap utolsó, mézarany sugarai misztikus, meleg fénnyel vonták be a falut, feledhetetlen képeket vésve a diákok vásznaira és a mi emlékeinkbe a varázslatos Portugáliáról.

Az esténkre - egy márványbánya tulajdonosának az azonos témájú szállodájában, - a Vila Vicosai Marmoris hotelben elfogyasztott, kitűnő borokkal kísért vacsora tette fel a koronát. Éjszaka elégedetten hajtottuk álomra fejünk a Crato melletti Flor da Rosában, a 14. századi monostorból kialakított pousadaban. Másnap a Serra de Arrábida felhőbe burkolódzó útjain értük el Setúbalt, ahol picit távolabb a partoktól egész évben lehet látni delfineket. Mi most nem szálltunk vízre, így az óceánhoz legközelebb a halászfalu jellegű városka, Sesimbra homokos strandján merészkedtünk egy pár fotó erejéig. (Gerda, 2014)

Vendéglátás

Az 1948-ban alapított Fialho étterem egy szép kis téren található, ahol tipikus helyi receptek alapján készített vadételeket szolgálnak fel. A Taberna Tipica Quarta-Feira kisvendéglő érdekessége, hogy nincs étlap, a betérő vendégek a szakács által aznapra összeállított menüt eszik, de eddig még senki sem távozott csalódottan. A Pastelaria Conventual cukrászdát az édességek kedvelői figyelmébe ajánljuk. Az éjszakai élet év közben a helyi diákok miatt elég mozgalmas, szerdánként a legtöbb szórakozóhely és bár diák napot tart, ezért ilyenkor nagyobb tömegre kell számítani.

Az én Evora-i feijoadám (polipos, garnélarákos babfözelék) - Kriszta fotója

Cukrászda portugál pocakkal - Kriszta fotója

Praktikus

Ha már a környéken járunk érdemes meglátogatni az Alentejo borvidéket, és elmenni borkóstolásra is.

Érdekességek

A Diana istennőnek emelt templomot 1870-ben mentették meg a pusztulástól, előtte ugyanis fegyverraktárként, színházként és vágóhídként is használták az évek során. A közeli Groutas do Escoural-ban talált barlangfestmények 30 000 évesek! Évorában különös utcaneveket találhatunk, mint például „A borotválatlan ember utcája” vagy „A grófnő szabója”.

Olvasmányos linkek

,, A mozaikokkal teli régi vasútállomástól gyalogosan indultunk el Évora felfedezésére. A felújított emlékhelyek ma az UNESCO Világörökségi részét képezik. A belvárosban lévő turistainformációs irodában ingyen jutottunk térképhez, amely nagy segítségül szolgált ahhoz, hogy megtaláljuk a legfontosabb útvonalakat és látnivalókat.

A városfalon belül található terjedelmes tér két oldalán árkádos – úgynevezett lábas – házak sorát fedezhettük fel. Ennek a helynek az egyik végében egy, a 16. században épített templom emelkedik, előtte pedig szökőkút díszlik. Innen tovább haladva könnyűszerrel megismerkedhettünk a belvárossal, ahol az egykori rómaiak, vizigótok és mórok nyomait fedeztük fel.

Így jutottunk el Évora legrégibb nevezetességéhez, a Diana istennő tiszteletére épített szentélyhez, amely a császárkori Róma emlékeként maradt fenn. Érdekessége, hogy a ma is épségben álló 14 korinthoszi oszlopát gránitból, a talapzatot pedig helyi márványból faragták. Az épület homlokzatát és a mozaikpadlót viszont napjainkra teljesen tönkretette az időjárás, ám a hátsó és két oldalt található oszlopok megmaradtak. Mindezt napjainkban Portugália legnagyobb, épségben fennmaradt római építészeti emlékeként tartják számon.

A római kori templomot árnyas kert veszi körül, ahonnan jól rálátni Évora alsó városrészére és a környező síkságra. A római emlék közelében találni a monumentális székesegyházat, melynek gránitból rakott román-gótikus homlokzatát a 12. században építették.

Évora sokak szerint Portugália egyik legszebb városa, melynek az óvárosi részét „élő múzeumnak” is nevezik. A település az évszázadok háborús és természeti csapásai ellenére teljes épségben maradt fenn. Így elbűvöli a látogatókat, akik az egymás mellé illeszkedő, különböző építészeti stílusokat csodálhatják meg. A városban különös utcanevekkel is találkoztunk, mint például A borotválatlan ember vagy A grófnő szabójának utcájával.  (2016)" forrás

Kriszta fotója

Fotóegyveleg

Kriszta fotói

Vissza az elejére

Kommentek