ÚTIKRITIKA.HU / Douro-völgye

Borvidék terebélyes szőlőültetvényekkel, varázslatos völgyekkel, erdőkkel, kastélyok és kolostorok maradványaival, nyugalmas folyópartokkal, jellegzetes portugál udvarházakkal, festői, rusztikus falvakkal (pl. Regua és Pinhao), magányos kápolnákkal. Fotókon nehezen megörökíthető, elképesztő színek váltakoznak, jókat lehet enni és borozni, kedvesek a helyiek. Na, ilyennek kell elképzelni a Douro-völgyét. Többek szerint ennek a tájnak a szépsége vetekszik Toszkánával – sőt, a Douro-völgye talán egyedibb és emiatt érdekesebb is, mint olaszországi vetélytársa. Nem véletlenül tartják számon a világ egyik legszebb borvidékének. Egy helyi mondás szerint: „Isten teremtette a földet, és az ember a Douro-t”.

A Douro-völgye egy évtizeddel ezelőtt még alig szerepelt az utazók kívánságlistáján. Mára pedig, Portugália egyik legfelkapottabb helye lett – szerencsére azonban még nincsenek zavaróan nagy turistatömegek. Mindenképpen érdemes egy-két napot rászánni a völgy teljes bejárására. Itt nincsenek konkrét műemlékek, itt a turistaprogram magáról a tájról szól. Jó tanácsunk, hogy legalább egy „autómentes” napot érdemes betervezni a programba: csak le kell tenni az autót és befizetni egy hajókirándulásra a Douro-folyón. Egyrészt így kényelmesen lehet a tájban gyönyörködni, másrészt nem marad ki a környék kihagyhatatlan programjából a világhírű portói bor többször megismételt kóstolójából. Ez a vidék ugyanis a portói bor hazája, pontosabban az Alto Douro nevű borvidék, ami egyébként UNESCO kulturális világörökség. A borvidék részben ebben a völgyben húzódik.

Douro-völgye portugálul: Vale do Douro (vále du dohru)

Vélemények

"A völgyvidék egyre szebb lesz Peso da Regua térsége mögött, a keleti irányba. Álomszerű kilátás élvezhető Lamego barokk városból. Az N222-es úton autózva lehet még különlegesen szép tájakat látni."

A világ egyik legrégebbi borrégiója, a környék mindenképpen megér minimum egy napos kirándulást
- Vezess végig az egyik legjobb panoráma útvonalnak választott N222-es úton a folyóvölgyben Pinhao és Peso da Régua között.
- Vezess lassan, a szerintünk még sokkal szebb panorámákat kínáló N323-as úton, mindenhol gyönyörű panorámával a völgyre
- Állj meg Pinhao-ban – Nézd meg a csempékkel díszített vasútállomást
- Pinhao felett a legszebb látvány a Casal de Loivos kilátópontról tárul elénk. (2022)

"Portóból kifelé jövet valahol Measo Frio magasságában tértünk rá a Douro-folyót követő, kanyargós, meseszép útra. Itt persze már lassan haladtunk, egyrészt, mert ezen az úton nem igazán lehet száguldozni a sok kanyar miatt, másrészt, mert én vezettem, így nagyjából 10 percenként be kellett iktatni egy fotós megállót. Olaszország mániásként nekem abszolút a toszkán táj jutott eszembe, csak a Douro-folyóval megspékelve. A folyó két partján dimbes-dombos zöld táj, szőlősorok és olívaligetek mindenfelé, meg persze hangulatos, több száz éves farmházak, melyek közül bármelyikbe holnap beköltöznék. A szállásunk (Casa do Visconde de Chancheleiros) telitalálat volt, egy csodálatos farmház Pinhao közelében, hatalmas, levendulával és rózsával teli kerttel, szuper panorámával a környező dombokra. Emellett volt medence, pingpongasztal, teniszpálya, jakuzzi, minden, ami egy aktív nyaraláshoz kell. Végig is próbáltunk mindent. Amikor korán reggel visszaértünk a futásból az olívaligetben a holland származású tulajdonos hölgy már nevetett rajtunk és megkérdezte, hogy szoktunk-e néha pihenni is. Persze, hogy szoktunk, de egy ennyire szép helyen kár lett volna sokat aludni, egyszerűen minden percét ki akartuk élvezni."

"A Douro-völgybe egészen biztosan vissza akarunk még menni. Másnap találomra betértünk egy fogadóba (quinta), ahol megint egy nagyon barátságos hölgy fogadott minket és hosszasan beszélt nekünk a környék borairól. Vettünk is néhány üveggel. Én személy szerint szeretem a desszertborokat is, a portugál borok közül a kedvencem mégis a jól behűtött, friss, könnyű "zöld" vinho verde lett."

"Portóból 1 napos túrát mindenképpen kötelező tenni a portói bor alapanyagául szolgáló szőlő termőterületére. Gyönyörű a táj, meredek domboldalak a folyó két oldalán, tele szőlővel. Sok borászat működik errefelé, megálltunk, kóstoltunk, vásároltunk. Visszafelé Portóba megálltunk Amarantében egy rövid sétára. Hangulatos kisváros, van egy jellegzetes helyi sütemény, kis folyó, templom, híd."

"Mi autóval végigjártuk a Douro folyó spanyol határ mentén folyó szakaszát, nagyon szép kirándulás volt, utána megpihentünk és egy jót ettünk Miranda do Douroban, mely a Trás-os-Montes régió kulturális és vallási fővárosa volt."

"Valenca de Douro mellett van a Sandeman bortársaság szőlője és látogató központja, ahol részt vettünk egy kóstolással egybekötött előadáson. Elég nehezen lehet autóval feljutni a Quinta de Seixo-hoz, mert csak egy sáv van és meredek lejtő az egyik oldalon, de megéri!"

Mesão Frio - Kriszta fotója

Hol?

A Douro folyó Spanyolországban ered, 112 km hosszan természetes határként „funkcionál” a két ország között, majd Portonál ömlik az Atlanti óceánba.

Szállások

Annak ellenére, hogy egyre több szálláshely jön létre, még mindig nehézséget okozhat helyben improvizálva hotelt, vendégszobát találni. E tekintetben kétségkívül nincsenek még Toszkána szintjén. Csodás szálláshely Pinhao település közelében a Casa de Casal de Loivos, amit egy 17. századi udvarházból alakítottak át panzióvá. A Pinhao-tól 6 km-re fekvő, domboldali, 4 csillagos, modern, Hotel Rural Quinta do Pégo-ból csodálatos a panoráma. Sok szálláshely nevében szerepel a quinta szó, ami a régi időkben a vendégházak, fogadók helyi elnevezése volt. Itt a Duoro-völgyben a mai kor quintáit úgy építették meg, hogy a turisták már önmagában is elmerülhessenek a táj lélekemelő és egyben léleknyugtató romantikájában. Szívesen segítünk a szállásfoglalásban: írja meg elképzeléseit az időpontra, árra és ellátásra vonatkozóan, mi pedig 1-2 napon belül küldünk néhány ajánlatot.

Látnivalók

Pinhao és Peso da Regua a két legfontosabb bortermelői központ. Itt még láthatunk a folyón rabelos-t, mely egy lapos fenekű, tradicionális facsónak, amin a bort szállították Vila Nova de Gaia pincéibe.
Pinhao az egyik legszebb település a Douro-völgyben. Már a vasútállomása is bámulatos a jellegzetes portugál, kék-fehér mázas kerámiacsempéivel (azulejos). Pinhao térségében a legszebbek a teraszos szőlőültetvények.
Peso de Regua-ban van egy portói bormúzeum, amely két részből áll: egy kiállításból és egy másik épületben a gyártási folyamat bemutatásából.
Lamego városa szintén említésre méltó a reneszánsz és barokk épületeivel, valamint a barokk Nossa Senhora dos Remédios zarándokhellyel. A közelben van egy érdekes kis vizigót kápolna is.
Vila Realban található a barokk Mateus Palota, melyet egy gyönyörű kert ölel körül.
A kőkorszak iránt érdeklődőknek ajánljuk az UNESCO világörökség részét képező Coa völgyi régészeti parkot, ahol több kőkorszaki barlangrajzot láthatnak.
A Douro völgyében számos cisztercita templom, kolostor és kápolna található, az ez iránt érdeklődőknek érdemes több napot is rászánnia a völgy meglátogatására.
Legjobb kilátó szerintünk: Miradouro Casal de Loivos.

Vendéglátás

A völgyben szerencsére jó pár minőségi éttermet találhatunk, pl.: a Lamego-i Aquapura Hotel étterme, a D.O.C étterem az N222-es országút mentén, a Régua-i Douo In, a Vila Real-i Terra da Montanha és a Pinhao-i Ponte Romana. Akik szeretnek ott enni, ahol a helyiek is szívesen teszik, azoknak kiemelten ajánljuk a Tua nevű településen lévő Calca Curta kifőzdét. Lamego környékéről származik az egyik legjobb portugál pezsgőbor, a Raposeira. Az édességek kedvelői mindenképpen térjenek be Vila Real-ban a Pastelaria Gomesbe és kóstolják meg a tradicionális tigelinhas de laranja-t (narancsdzsemes kosárka)!

Praktikus

A vállalkozó szelleműek akár bérelt kerékpárral is felfedezhetik a Duoro-völgyet, a domborzati viszonyok miatt azonban ez a lehetőség csak a jó fizikumúak és rutinos bicajosok számára ajánlatos.
A kényelmesebbeknek ajánljuk az 1-2 napos hajóutakat a Douron, mert a hajóról sokszor többet látni a környező szőlőültetvényekből és dombon levő Quinta-kból.

Vonattal is elmehetünk a Douro-völgybe, májustól októberig szombati napokon gőzös is jár, ami külön élmény lehet a gyerekekkel utazóknak!
Az utak keskenyek, így óvatosan kell vezetni, ha a sofőr ráadásul maga is gyönyörködni akar a tájban.
Autóbérlésnél ajánlott a kisautó vagy a közepes méretű.

Pinhão vasútállomása - kr

Olvasmányos linkek

"A híres Douro-völgyről hallottál már korábban? Nem? Én sem. És a híres portói borról? Igen? Én is! A portói a Douro-völgyben szüretelt szőlőből készül (akár 100 km-re a várostól!), egykoron innen úsztatták le az azonos nevű folyó alsó, hajózható szakaszán hagyományos gályákon egészen a folyó torkolatáig, Vila Nova de Gaia-ig (a folyó bal partján, Portóval átellenben), ahol aztán az ottani pincékben érlelték és palackozták. Ma a leszüretelt szőlőt egyből Gaia-ba szállítják. A Douro folyó völgyében 2000 éve foglalkoznak szőlőtermesztéssel, a 18. századtól kezdve pedig, itt kezdtek a portóival foglalkozni. A Douro-völgy, mint tájegység ma a Világörökség része és kitűnő példája egy történelmi bortermelő régiónak és általában az európai borkultúrának. A kanyargó folyót övező, teraszosan megművelt domboldalak igazán szép látványt nyújtanak. Pár napos hajótúrákat Portóból is indítanak, de a Douro autóval is élmény, leszámítva a helyi vezetőket szorosan a valagadban, akik úgy tűnik mind élő vesét szállítanak vagy legalábbis szülészetre sietnek és nem tolerálják a relatíve lassan hajtós-nézelődős, hülye turistát. Életük kockáztatása árán is, de előznek, kanyar előtt, kanyarban, bárhol. Nincs kegyelem!!" forrás

"Kanyargó folyó kék vize által kettéválasztott, változatos színű, geometriai rajzolatú tájkép tárul elénk a Douro folyót ölelő borvidéken. Szinte minden négyzetméterét emberi kéz formálta. Vízszintes földterület itt gyakorlatilag nincs, a szőlőtőkéket soronként, a lejtőkön évszázadok alatt kialakított teraszokon művelik. A borszőlőtermesztésre igen jó forró és száraz klíma, a palaköves talaj tette oly értékessé e területet, hogy a nehezen hozzáférhető meredekeket sem hagyják megműveletlenül. A szőlősorokkal keresztül-kasul szabdalt hegyoldalakban már messziről feltűnnek az évszázados borgazdaságok - mint az Offley, a Taylor,s vagy a Sandeman - épületei, emlékeztetve arra, hogy a portó borvidékén járunk.

Portugáliában sehol másutt nem emlegetik annyiszor Magyarországot, mint éppen itt. Elismerik, hogy az itteni borvidéket csak a világelsőnek számító tokaji térség után, 1756-ban jelölték ki. A világelsőség annyiban a Douro borvidékéé, hogy itt egyben a termesztést is szabályozták. A portói bor, amelyet máig e kijelölt területről származó szőlőből és a XVII. században kikísérletezett módon - égetett szesz hozzáadásával - állítanak elő, elválaszthatatlan a Douro folyó történetétől. Régebben a folyó volt az egyetlen szállítási útvonal, ahol a bor eljuthatott a fogyasztókhoz, de a vízi út ma is a legkellemesebb módja a térség megismerésének.

A sétahajók Portó vagy a vízparti város, Peso da Régua kikötőjéből indulnak, ahol egy korabeli, hordókat szállító hajó is horgonyoz.

kr

Mielőtt hajóra szállnánk, érdemes a város múzeumában megismerkedni a folyó és a borvidék történetével. Márciustól kezdve, amikor már szinte nyári meleg van, indulnak az egyhetes túrák, teljes ellátást kínáló, fedélzeti uszodával is rendelkező üdülőhajók. Naponta más-más ponton kikötve szárazföldi kirándulásokat is szervezve teszik változatossá az utat. Lehet rövidebb, egy-két vagy félnapos hajózáson is részt venni, áthaladva a duzzasztó zsilipjén, meglátogatva a hangulatos vízparti Pinhaót, a visszautat pedig vonaton is megtehetjük. A többnyire közvetlenül a - más járművel megközelíthetetlen - vízparton haladó, felújított gőzmozdony vezette, hangulatos "fapados" májustól októberig, hétvégeken közlekedik. Pinhao nemrég felújított vasútállomása - a szőlőtermesztést, szüretet idéző gazdag csempeképeivel - önmagában is megér egy látogatást, de a helyi borgazdaságok termékeiből is vásárolhatunk itt.

A borvidéket persze a borgazdaságok meglátogatásával ismerhetjük meg leginkább. A két-három évszázada épült kúriák többsége nemcsak borkóstolót vagy a borkészítésbe való betekintést, hanem szálláshelyet is kínál. Az egyik magaslatot uraló felújított Quinta Nova antik bútorokkal berendezett szobáiból a folyókanyarra nyílik a kilátás, a meredek hegyoldalba épített uszoda széle a kék éggel mosódik egybe. A szőlőhegyeket narancsligetek teszik változatossá." forrás

kr

"Kicsit elaludtam, besüt a nap a völgybe, mire felébredek. Szép fények, a folyó duzzasztott, ezért a tükörképek is szépek a nyugodt vizen. Kicsit megyek a vízparton, aztán az út ismét felmegy a hegyoldalba. Itt már szőlőtermő vidék van, mindenhol a teraszos művelés magas színvonalon. Aztán vége a turistautaknak, nem megy tovább út a folyó mellett, ezért elkanyarodom észak felé. Torre de Moncorvat után Mirandelában állok meg. Itt is van római híd a széles folyó fölött, az ívek néhol kicsit megroggyantak. Bejárom a városkát, aztán a folyóparton nyugis szálláshelyet találok. Napozás, nézelődés, főzőcske. Janka rám hagyott leves porát kicsit feljavítom virslivel és sárgarépával, meg némi magyaros fűszerrel.

Napkeltével indulok észak felé. Az autóút elviselhetetlen, építik, elterelik, leszűkítik, nincs megállási lehetőség, ezért letérek a régi kacskaringós útra. Braganzában állok meg, lesétálok a völgybe, aztán fel a várhoz, a várfalon belül megmaradt a középkor. Egy román stílusú „bölcsek háza” is van, alatta a városi ciszterna. Szép a város is. Kicsit elüldögélek a szép főtéren. Innen már nyugat felé kanyarodok, Vinnais reménykeltő látványa után csalódok a lepukkadt óvárosban. Nagyon szép hegyi utakon elérem Chavest, keresgélek éjjeli helyet, végül egy áruház parkolóban megállok. Gyalog bejárom a várost, római híd, középkori vár, későbbi füle-bástyás erőd és erkélyes, tetőbódés házak. Nagyon tetszik, útközben több szálláshelyet is rögzítek Andreának. Sötétedéskor végül is egy játszótér parkolójába állok.

Reggel még sétálok egyet Chavesben, aztán indulok Vila Real felé. A mellékutat választottam, de ez meg nagyon vacak minőségű, rámegyek az autóútra. A hegyoldalban megyünk ködös hegycsúcsok közt 1000 m-es hágóra, aztán durva lejtmenet Vila Realba. Nehezen parkolok, sokat kell visszamennem, de nagyon élvezem, mert a város egy szurdok fölé épült és remek kilátás van mindenfelé. A város is szép, de a szurdok a különlegesség. Az idő továbbra is ködös, megyek a Serra de Maraoban Amarantéig. Itt is szép híd a Tamega folyó fölött, meredek város, szép vár, érdekes történetű templom. A Tamega völgyében megyek vissza a Douró felé és egy Lamoso nevű helységben félreállok szunyóra. Itt csak gránitbányák vannak, ezért minden ház gránitból épült." forrás

A szüretelők egyike a távolból emelte poharát felénk - Kriszta fotója