ÚTIKRITIKA.HU / Lisszabon / Látnivalók










Lisszabon / Látnivalók

Általános tanácsok Lisszabon felfedezéséhez | Alfama | Bairro Alto negyed | Terek | A 28-as villamos | Múzeumok | Baixa negyed | Expo negyed | Egyéb érdekes negyedek | Egyéb látnivalók | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Általános tanácsok Lisszabon felfedezéséhez

Lisszabonban nincsenek nagy távolságok, de nem véletlenül nevezik a hét domb városának. Az első egy-két napban lehet, hogy lesz egy kis izomlázunk! Az utcák sok helyen macskakövesek. Ez nagyon hangulatosnak néz ki, de a legkevésbé sem magassarkú-barát.

Érdemes megfontolni az ingyenes tömegközlekedést és rengeteh turisztikai nevezetességbe belépést biztosító Lisszabon kártya internetes megvásárlását. Íme a link, ahol foglalni lehet és persze tájékozódni magyarul arról, hogy mikre jó a kártya.

,, Maga a város meglepően dombos. Hét domb is található. Következésképpen a kilátás a városra sok helyről nagyszerű. A város nézéséhez tartozik a számtalan, fárasztó, fel le mászás… sokja lépcsőkön….hegyi túra kedvelők előnyben. Ha ezt nem szereted, vegyél egy napi villamos bérletet, 6 EU-ért, és használd a romantikus villamost és kábel húzta villamosok hálózatát. (2016)" forrás


,, Tulajdonképpen 2 nap alatt felfedezhető az egész város. Érdemes kimenni a Belém negyedbe, itt megnézni a Belém tornyot, a St. Jeromos kolostort, ami tényleg nagyon hangulatos. Innét nincs messze van a Felfedezők emlékműve, ahonnét csodás a kilátás a híres Április 25.-e hídra. A hidat a san franciscói híd tervei alapján építették meg, pályázatot ugyanaz a társaság nyerte el, aki az amerikai hidat is építette.

A belváros a Rossio tértől kezdődik, innét tulajdonképpen gyalogosan bejárható az egész belváros. A tértől egészen a Tejo folyóig illetve a Diadalívig tart a fő sétáló utca, ami tele van éttermekkel, üzletetekkel. A párhuzamosan húzódó utcákban szintén érdemes sétálgatni. Itt található a Santa Justa lift, ami mint kilátó funkcionál. Érdemes felmenni a Szent György várhoz, ahonnét szintén csodás kilátás nyílik a városra, a környező utcák nagyon hangulatosak, itt találunk csempével díszített házakat is.

Lisszabon belvárosára már ráférne egy felújítás, az épületek sajnos romosak.

Akit érdekel a helyi piac, annak a Time Out nevezetű épületet kell keresnie a folyó part mentén, kb. 10perc sétára a belvárostól. Itt találunk tapas bárokat, halpiacot...
Az épülettel szemben van egyébként a helyi Hév végállomása is, ahonnét könnyen elérhetőek a környező kisebb városok.

Érdemes megnézni a modern városrészt is, amit az 1998-as világkiállításra építettek ki. Metróval kb. 15 perc utazás a belvárosból. Itt van a város ócenáriuma, van egy hangulatos tengerparti sétány libegővel illetve innét szuper a rálátás a 17 km hosszú Vasco de Gama hídra.

Az óváros rész az Alfama negyed, szűk sikátorokkal, fado éttermekkel. Ebben a városrészben érdemes kipróbálni a portugál fado estet.

A híres 28-as villamossal nem utaztunk, láttuk, lefotóztuk és úgy éreztük, hogy számunkra ez most bőven elegendő volt. Rengetegen voltak rajta, fényképezni nehézkes a tömegben és borzasztó rozzantak a villamosok.

Aki Lisszabonban jár semmi esetre se hagyja ki a Tejo folyó fölé emelkedő Krisztus Király szobor megtekintését. Ez az ország legmagasabb építménye, ahonnét kivételes panoráma terül elénk egész Lisszabonra na és persze az Április 25.-e hídra. Szobor tetejére is fel lehet menni, ahonnét valószínűleg még csodásabb a kilátás, de ott jártunkkor éppen renoválták, így erre nem adódott lehetőségünk

Mivel Lisszabon tényleg gyorsan megnézhető, ezért érdemes időt szakítani a környező városokra is, amit egyénileg is könnyen meg lehet oldani." (T. Krisztina, 2017)

48 órás hop on hop off buszra jegy elővételben itt

Alfama

"Az egykor arabok által lakott Alfama negyed a város talán leghangulatosabb, legautentikusabb része. Ezt nem tarolta le a nagy földrengés, így megőrizte középkori arculatát. Színes csempékkel borított, keskeny utcái labirintusszerűen kanyarognak a meredek domboldalon. Van, ahol csak egy lépcsősor vezet felfelé az épületek között. Aki megtalálja a kiutat, az jutalomból lélegzetelállító kilátásban gyönyörködhet a hegytetőn trónoló Szent György várból. Lefelé jövet a román stílusú Sé katedrálisban adhatunk hálát a csodás lisszaboni élményekért." (Müller Gerda, Vista Mammut, 2014)

Bairro Alto negyed

Kiejtés: Bájru áltu, az r betű raccsolva

Érdemes sétálni a Bairro Alto és az Alfama negyed kis utcáiban, sikátoraiban. A helyi lakosok sokszor a házak között kifeszített szárítókötélen szárítják a frissen mosott ruhákat.

"A Chiadoból már könnyedén átjutunk az egykori munkásnegyedbe, a népszerű Bairro Altoba, ahol kulturális és gasztronómiai kirándulásokat tehetünk. Itt este indul be igazán az élet. Sötétedés után bánatos dallamok szűrődnek ki az éttermekből és keserű sóhajokkal kísérve szállnak tovább a Lisszaboni éjszakába, lelkes tapsviharral kísérve. Ez a fado. A fado egy melankolikus zeni műfaj, mely a portugálokra jellemző életérzést, a saudad-ot közvetíti a két gitáros által kísért énekes segítségével. A saudad a múltba való visszavágyódás, a szerelmi csalódás, bánat, de egyben a reménykedés elegye. A fado olyan kulturális értékeket hordoz, hogy a Világörökség részét képezi. Aki vacsorázni vagy bulizni szeretne, az is a Bairro Alto felé indul, de napközben is érdemes felkeresni a hangulatos utcák, terek és fantasztikus kilátás miatt." (Gerda Müller, Vista Mammut, 2014)

Terek

Lisszabonban nagy a tekintélye a tereknek. Minél méltóságteljesebb a tér, annál inkább. Mindegyikük szinte életre kelti a portugál történelem egy-egy jelentősebb fordulatát. A Praca dos Restauradores például arra emlékeztet, hogy az ország 1640-től sikerrel végződő függetlenségi küzdelmet kezdett Spanyolország ellen. A portugálokban ma is van valami kisebbrendűségi érzésekkel vegyes féltékenység, irigység a nagy ibériai szomszéd iránt. A spanyolok pedig mindig is hajlamosak voltak lenézni a bugrisnak tartott kis szomszédnépet. A hatalmas, érdekes kövezetű Rossio-tér (Praca Rossio) magas emlékműve arra emlékeztet, hogy a 19. században portugál király volt Brazília első császára. A Praca do Comercio-t pedig részben az ő Diadalívük teszi olyan fenségessé.

Praca dos Restauradores

Praca dos Restauradores

A 28-as villamos

A 28-as villamosra szállás élménye kihagyhatatlan, különösen, ha az ódivatú, sárga régire kapaszkodunk fel. A muzeális darab olyan keskeny utcákon megy, hogy kinyújtott karral szinte el lehet érni a házfalakat és könnyen be lehet kukucskálni a lakások ablakán. Időutazás a javából. A villamos belseje is múltidéző persze. A 28-as electrico-n való utazás tartalmas városnéző programnak is megfelel. Egyetlen hátránya, hogy a turisták sokasága miatt a villamos és a megállói népszerű terep a zsebesek számára. Amúgy nem árt állóhelyen jól fogódzkodni, mert a villamos ráz és kileng ide-oda.

"Nagyon sok módja van annak, hogy bejárjuk Lisszabon belvárosát. Akár emeletes buszokra is szállhatunk, amelyek London után Portugáliában is nagyon népszerűek. Azonban, ha valamilyen igazán emlékezetes és maradandó élményt szeretnék, akkor válasszuk a turisták által kedvelt 28-as villamost amellyel a lisszaboni dimbes- dombos óváros, az Alfama negyed szűk, kanyargós utcái teljes egészében felfedezhetők (persze azért néha szálljunk le róla). A Martim Moniz állomástól a Prazeres megállóig utazhatunk vele, átlagosan 7 percenként indítanak szerelvényeket. A végállomásról Prazeres-ről, ami egyébként Lisszabon temetője is egyben szintén pompás kilátás nyílik az Alcântara völgyre és kikötőre, a Ponte 25 de Abril hídra, és a portugál vasútállomásra. A 28-as villamos egy igazi “hop-on, hop-off” járat (erre sajnos nem találtam megfelelő magyar kifejezést), a maga több mint 30 megállójával. Mivel rendkívül olcsó és népszerű ezért nem mindig lehet rá felférni. Nekem még nem sikerült úgy a 28-as villamossal utazni, hogy ne lett volna tele turistákkal. Az útikönyvek éppen ezért “turistavillamosként” emlegetik, amelyet egy vonaljegy áráért használatba vehetünk. És valóban kicsit olyan érzésünk támad mint a BKV, akarom mondani BKK hajójáraton, amellyel mindenki közlekedik csak a “munkába induló/ munkából hazafelé tartó” emberek nem." forrás


"A Sé katedrális megtekintése után (melyet nem lehet kihagyni!) feltétlenül fel kell ülni egy nosztalgia villamosra. Hegyről fel és lemegy csilingelve. Nekem nagyon izgalmas volt az, amilyen útvonalon közlekedik. Azt hinné az ember, hogy olyan meredek úton nem is tud felkapaszkodni a “normális” vagyis nem fogaskerekű villamos. Ha az idő engedi, több útvonalat is ki kell próbálni. Figyelni kell a villamosozási viteldíjat, mert vannak villamosok, melyeket a térkép úgy jelöl, mintha kötélpályás volna (kb. 150-200 méter hosszú). Két városrészt kötnek össze. A szintkülönbség kb. 40 méter, utazási idő 5 perc- ára kb. 30 euró. Igaz, hogy vissza is visz ennyiért, de 1 óra múlva. Szerintem senki nem várja meg. Az élmény csodálatos, hát ki kell próbálni." (2011)



,, Az apró, öreg villamos úgy siklik fel és le Lisszabon belvárosi utcáin, mint egy sebesen mászó bogár: a legszűkebb helyekre is bejut, bebújik, majd ügyesen kioldalaz, és egy merész fordulattal változtat az irányán. A villamos kicsi és sárga; a faberakásos beltérben zsúfoltan állnak az utasok, a sok turista és a néhány helybéli, aki a hagyományhoz ragaszkodva a régi villamost és a girbegurba útvonalat választja, hogy elérje úti célját, ahova amúgy a modern kor vívmányaival bármilyen úton-módon gyorsabban eljuthatna. Sok-sok mosolygó arc gyűlt össze a járművön; ide-oda forgatjuk a fejünk, kikandikálunk a felhúzott ablakokon át a nyakunkat nyújtogatva, hogy minél többet kapjunk a látványból, aminek a szűk utcácskák szűk keretet szabnak; így is csodás. Amikor a villamos dombnak kaptat, a keresztutcákon a lejtőn lefelé sorjázó színes házikókat látni, helyenként bevillan a vízpart; aztán hirtelen nagy lendülettel lefelé iramodunk a lejtőn, és mintha velünk szaladnának a kis fehér kőkockák, amikből a járdákat kirakták, és a díszes csempék a házfalakról. Majd éles kanyar, irányváltás, ismét felfelé zötyögünk, egy olyan szűk utcán, ahol a villamoson kívül szinte semmi sem fér el a házak között, a járda is alig. Tekereg ide-oda a villamos, imbolyognak benne az utasok az óváros utcácskáin.

A villamos végighullámzik a belváros zegzugos utcáin, mindenhova bemászik, ahova befér, szinte utat tör magának; ha csak egy napot töltünk Lisszabonban, akkor is utazzunk vele végig, mert innen látni a lényeget, ebben benne van a lényeg… Látni az egymás fölé magasodó színes házakat, amiktől Lisszabon látképe lego-városra emlékeztet, látni a lejtők alján a vízpartot, a Tejo folyót, amely épp ehelyt torkollik az óceánba, látni a lépcsőfordulókban, ablakpárkányokon, háztetőkön nézelődő macskákat, arcukon az örökkévalóság türelmével, látni mindenfelé a portugálok csempeimádatának lenyomatát, no és ebben a kicsi, zötyögő, szinte széteső villamosban benne van a portugálok tisztelete a régi dolgok iránt. (2016)" forrás

Villamoskörút a dombok között - programra elővásárlás

Múzeumok

Gulbenkian múzeum

Gulbenkian múzeumban vannak Rubens, Rembrandt, Monet képek is. A festmények mellett gazdag gyűjtemény van mindenféle kincsekből. Nagyon szép a Lalique gyűjtemény.

Baixa negyed

La Ginjinha

"A Liberdade sugárút a földrengés után épült elegáns Baxia negyedbe vezet, ahol tágas terek, drága üzletek, kávézók, pékségek, éttermek, múzeumok, színházak csábítják a turistákat és a helyieket. Többek között itt található a gyönyörű, - a portugál építészetre oly jellemző - mánuel stílusban épült Központi Pályaudvar, az Estacio do Rossio, és a híres „A Ginjinha” bár is. Az apró üzletben kizárólag ginginhat (vagy ginjat – ejtsd: dzsindzsa) mérnek, egy eszméletlen finom, enyhén kesernyés, nem túl édes, ám annál erősebb likőrt, melyet brandybe áztatott bogyós gyümölcsből, a meggyre emlékeztető ginja-ból készítenek. Nem csak az itóka szívmelengető, hanem a látvány is, ahogy a tengerről visszatért, fáradt halászok, a barátaikkal beszélgető helyiek és a tapasztalni vágyó turisták egymás mellett ácsorogva kortyolgatják a ginjájukat. Külön kérésre egy szem is kerül a pohár aljára az erős alkoholban ázott gyümölcsből.

Nagyon különleges, amikor az italt egy csokoládéból készült stampedliben szolgálják fel. Ilyenkor, miután kiittuk a tartalmát, a poharat is meg lehet enni. Az íz hatás így leginkább a Mon Chéri bonbonéra emlékeztet. A negyed két leglátványosabb tere a Parca du Comércio és a Rossio tér (hivatalos nevén Parca Dom Pedro IV), melynek egyik oldalát a Nemzeti Színház zárja le. Az épület lábainál mintha a tenger hullámzana. Legalábbis ezt idézik a teret teljesen befedő, kézzel vágott és lerakott szürke-fehér mozaikkövek. A tér fényét az elegáns szökőkutak még tovább növelik. Innen már látható a vár is.

Tovább indulva a Rua Augustan, az ország nagy folyóit jelképesen ábrázoló, hatalmas diadalív alatt áthaladva jutunk el a pombali stílusban újjáépült Parca du Comerciora, mely Lisszabon főtere. A nagy földrengés előtt ez volt a város szíve. Itt épült fel a királyi palota is, hogy már első pillantásra elkápráztassák a víz felől érkezőket. A tér, - melyet U-alakban gyönyörű, élénksárga, minisztériumi épületek vesznek körül, - negyedik oldala ugyanis a Tejo felé nyitott. A madarakkal együtt a turisták is iderajzanak, hogy egy első pillantást vethessenek az Április 25-e hídra, mely a San Franciscoi Golden Gate szinte tökéletes hasonmása. Pedig csak annyi köze van hozzá, hogy ugyan az a cég építette. A több, mint 2 kilométer hosszú híd 70 méter magasan ível a Tejo felett. 6 sávos autóútján naponta átlag 150 000 gépkocsi, a 2 vasúti sínen pedig nagyjából 150 vonat halad keresztül. Nevét arról az 1947, április 25-i „szegfűs forradalomról” kapta, mely véget vetett az 50 éves fasiszta uralomnak és a Salazar diktatúrának." (Müller Gerda, Vista Mammut, 2014)

Belem negyed

Kiejtés: belény

Felfedezők emlékműve (O Monumento aos Descobrimentos)

Használatosabb elnevezései: Monumento aos Navegantes vagy Padrão dos Descobrimentos

Torre Belem

Szent Jeromos kolostor, avagy Jeromosok kolostora (Monasterio de San Jeronimo)

A Belém negyedben is sok a látnivaló és itt is érdemes legalább fél napot eltölteni. Nem is nehéz, mivel itt található a mánueli stílus gyöngyszeme a Jeromosok kolostora, mely önmagában egy 2 órás program. Utána mindenképpen menjünk be a Belem cukrászdába, ahol a negyedről elnevezett süteményt sütik! Vagy a süteményről nevezték el a negyedet? A Torre Belém olyan meséből való építmény, ez Lisszabon jelképe is! A Felfedezők emlékművénél is érdemes megállni. Aki villamossal jön, útba ejtheti a Carris közlekedési vállalat múzeumát is, ahol még egy ló vontatta villamos is ki van állítva.

"A városnézés nem lehet teljes a Belém negyedbe tett kirándulás nélkül. Aki kilátogat ide, az csodák tömkelegével fog találkozni. Ezek közül is a legkiemelkedőbb a Szent Jeromos-kolostor és a Belém-torony, a mánuel stílus látványos remekei. Ez a Portugáliában kialakult építészeti irányzat, mely Mánuel királyról kapta a nevét, a késő gótika és a kora reneszánsz különleges ötvözete. Sajátossága, hogy díszítőelemként gyakran földrajzi felfedezésekre és a tengerészetre utaló, - pl. többárbocos hajókat, fonott köteleket ábrázoló - motívumokat alkalmaztak. A csodálatosan szép kolostor az UNESCO listájára is felkerült. Nem véletlen, hogy ilyen pompás épületet terveztek ide, ugyanis anno a folyó majdnem idáig felért, ezért a vízről is jól lehetett látni az épületet, így szerették volna lenyűgözni a hajókon érkezőket. Gyönyörű templomában nyugszik többek között I. Manuel és Vasco da Gama.

A Lisszabon jelképévé vált Torre de Belém, mely egy szikára épült, egykor a folyó közepén állt. A világítótornyot azzal a céllal építették, hogy innen védhessék a kolostort és a folyó torkolatát. Az 1775-ös nagy földrengés során azonban a Tejo medre is eltolódott, így a torony közelebb került a parthoz. Nem messze díszeleg a „Felfedezések emlékműve”, melynek tetejéről fantasztikus kilátás nyílik a kolostorra és az előtte lévő szökőkutas parkra." (Müller Gerda, Vista Mammut, 2014)

Expo negyed

Lisszabon egyik újonnan épült negyede az Expo-negyed, amit az 1998-as Világkiállításra húztak fel. Van egy nagy bevásárlóközpont is (Vasco da Gama). Lehet libegőzni a folyóparton, ahonnan szép a panoráma a városra és a közeli hídra. Vannak kellemes kávézók és éttermek. De szerintem a környék messze legjobb dolga az Akvárium (Oceanario). Európa egyik legnagyobb és legszínvonalasabb akváriuma, ami nagyon szépen bemutatja a tengeri élővilágot. Maga a komplexum hatalmas, a Föld óceánjainak, tengereinek külön termek szentelve. Több olyan hatalmas tartály is van, ahol több száz hal és egyéb tengeri állatok (rája, cápa, teknős, stb.) úszkálnak együtt. Nagyon látványos és színes. Külön tetszetős, hogy egyes eldugott kis zugokban kanapék vannak elhelyezve, ahol le lehet ülni, esetleg feküdni és csak hosszan nézni az állatokat a kellemes félhomályban. A felnőtt jegy 13 euró.

Egyéb érdekes negyedek

Chiado

(kiejtés: siádu)

São Bento

Lapa

Campo de Ourique

Castelo

Graça

(kiejtés: grásze)

Pena

Sete Rios

Egyéb látnivalók

"Lisszabon másik híres hídja a Vasco da Gama (ejtsd: Vasko dá Gama), mely viaduktokkal együtt 17,2 kilométer, így a leghosszabb egész Európában. Érdekessége, hogy nem úgy ível át a folyó felett, hanem pont ellenkezőleg: magasabbról indul és a folyó felé közelít. Középen olyan, mintha a vízen suhannának az autók, melyeknek a 6 sávos úton a 120 km/h sebesség is megengedett. A hidat 1998-ban adták át, Vasco da Gama indiai hajóútjának 500. évfordulóján, a világkiállítással egy időben, amit Budapest visszalépése miatt rendezhettek meg a portugálok. Vasco da Gama portugál felfedező volt. 1498-ban ő bizonyította be először, hogy kelet felé hajózva a tengeren is el lehet jutni Indiába." (M. G., 2014)


"Chiado: A helyieknek nem csak széles folyójukat, hanem a domborzatból adódó magasságokat is át kell hidalniuk. Ennek egyik eszköze az Eiffel-lift, mely a Baxia negyedből húzza fel a vastagabb pénztárcákat a Chiadoba (Siado), az elegáns bevásárló negyedbe. Egy feketére is érdemes felugrani, mivel itt található Lisszabon leghíresebb kávéháza, a több mint 100 éves Cafe A Brasileira. Itt szolgáltak fel először „bica”-t, a helyiek kedvencét, mely az espressohoz hasonló, kisadag, méregerős kávé. Aki itt jár, az nem hagyja ki a Santini Portugália-szerte híres fagylaltját, melyet sokan az egész világ legjobb fagyijaként, sőt, az „istenek jeges ajándékaként” emlegetnek. Az olasz család a II. világháború alatt emigrált és már azóta kényeztetik vendégeiket a mindig friss, kizárólag természetes alapanyagokból készült kézműves finomságokkal és újabban a szintén az egekbe magasztalt csokoládétortájukkal." (Müller Gerda, Vista Mammut, 2014)

Krisztus szobor

A lisszaboni Krisztus szobor elvileg a Rioban található szobor kistestvére, de nem egy nagy szám. Ezért nem érdemes átkelni a hídon. Úgy is fogalmazhatunk: Érdemes átkelni a hídon, de nem ezért.

"A túlsó parton, a híd melletti 82 méteres talapzaton álló, 28 méter magas Krisztus szobor Portugália egyik legmagasabb építményének számít. Nem véletlen a hasonlóság ez az alkotás és a híres Rio de Janeiroi között. Amikor a lisszaboni dóm egyik érseke nem sokkal a kinti szobor felavatása után Brazíliában járt, azzal az ötlettel tért haza, hogy itt is építsenek egy hasonlót, mely a város felé tekint." M. G., 2014)

Április 25. híd

,, A Lisszabont és Almadát összekötő Április 25. híd, amely nevét a vérontás nélkül lezajlott, egy cikk szerint találóan az egyik „legmeghatóbb katonai puccsként” jellemzett „szegfűs forradalom” dátumáról kapta. Olyan markánsan és piroslón köti össze a portugál fővárost a túlparttal, hogy a Golden Gate-nek is nézhetnénk.

A hidat 1966-ban, tehát ötven éve adták át, és – úgy képzelem – olyan lehetett a környékbelieknek, mint konyhakertnek a trágya: nagy löketet adott a növekedésnek. Immár düböröghetnek a kereskedelmi, kulturális és mindenféle kapcsolatok a Tejo két partja közt; amit a folyó szétválaszt, a híd összeköti.

A híd ma már akkora terhelésnek van kitéve – buzog Lisszabon és az agglomeráció –, hogy a városvezetés az átjárási lehetőségeket kénytelen volt kiegészíteni egyéb opciókkal. A hídon átzúgó vonaton vagy egy puha üléses autón kívül igénybe vehetjük a Transtejo hajót is, amely menetrend szerint közlekedik oda és vissza a Tejo folyó két partja között, baráti áron szállít helyieket és turistákat egyaránt; továbbá a kompot is választhatjuk még jutányosabb áron, bár valamivel távolabbra kell jutnunk Almadától és a hídon átfutó főútvonaltól.

xxx

A Transtejoról szemünk elé tárult a híd teljes hosszában, egy következő alkalommal, ahogy végighajóztunk mellette; ám a legjobb kilátás a túlpartról nyílt rá, Almada azon dombjáról, amelyen az emelvényre emelt, kitárt karú Krisztus király szobor áll, ami egészen hajaz a riói Megváltó Krisztus szobrára – a szobrász bevallottan a riói szoborról merítette az inspirációt (miért is lenne ciki „másra hajazni”, másról inspirálódni – ami az egyik helyen bevált, jó eséllyel lenyűgöz majd máshol is). Minden alkotás vonásai felfedezhetők korábbi művekben, csak a legtöbben szégyelljük ezt bevallani – alighanem ez csak a korszellem, az egyediség és eredetiség illúziója; régen meg inkább másolni illett, és az elhajlás volt a ciki. (Innen a legérdemesebb panorámaképet készíteni a hídról; betársultunk hát a többi turistához.) Ezen a dombon állva éreztem magam legközelebb a hídhoz, felmorajlott hozzám a rajta átrohanó járműsorok zúgása, amelybe időről időre vonatzaj vegyült, mint kígyó suhant át a hídon; olyan volt innen a híd, mintha egymaga lenne a legvastagabb, szüntelenül pulzáló véna és artéria, amely minden pillanatban nagy tömeget szállít a szívhez és vezet el onnan. (2016)" forrás

Olvasmányos linkek

,, Egy csomó családi program-címkével ellátott időtöltéssel szerintem az a helyzet, hogy a gyerekek valószínűleg élvezik, a felnőtteknek viszont csak egy kicsit érdekesebb, mint a hetvenötödik nap a játszótéren. A lisszaboni óceánárium kivétel ez alól. Itt életkortól függetlenül tör ki a lelkesedés, a látvány ugyanis minimum lenyűgöző.

Hét és félmillió liternyi sós vízben úszkálnak a halak egy gigaakváriumban, plusz 29 kisebben, A központi akvárium - ami Európa legnagyobb beltéri akváriuma - az óceánokat szimbolizálja, köré épül négy kisebb akvárium, ahol az észak-atlanti régió, a Csendes-óceán, az Antarktisz és az Indiai-óceán állatvilága látható. Vannak itt vízparti emlősök és vízimadarak (pl. pingvin) is, de az abszolút sztárok itt a halak és rokonaik (összesen nyolcezer élőlény éldegél ezen a húszezer négyzetméteren, ötszáz különböző növény-és állatfaj).

Két emeleten körkörösen halad a látogató, de ha meggondolja magát, bármikor visszatérhet egy korábbi pontra. A legnagyobb attrakció természetesen a cápa (kettő is van, plusz macskacápa is), a lepényhal, a rája, a csikóhal, a medúza, a korallzátonyok stb. stb.; összességében meghökkentő, mennyire forma -és színgazdag a tengerek élővilága. Kedvenceim a bőröndhalfélék és az egészen elképesztően kinéző holdhalak, utóbbiak mesterséges tartása elég bonyolult, ezért a világon összesen csak három helyen láthatók (A Wikipedia pl. ezt mondja erről: "Mivel a holdhal nem kifejezetten jó úszó, sokszor megsebesülhet az akvárium falának ütközve, sok problémát okozva az akváriumok dolgozóinak.") Amúgy a medúzákat is órákig tudnám nézni. (2017)" forrás

Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon


Repülőjegyek Lisszabonba Repülőjegyek Lisszabonba
Olcsó repülőjegyek Lisszabonba a Vistánál




SZÁLLÁSFOGLALÁS