ÚTIKRITIKA.HU / Burkina Faso









Burkina Faso

Burkina Faso dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Repülés | Szállás | Vízum | Egészség | Közlekedés | Étkezés és vendéglátás | Vásárlás és pénzváltás | Közbiztonság | Magyar külképviselet | Egyéb hasznos információk | Ouagadougou | Bobo-Dioulasso | Gorom-Gorom piac | Egyéb látnivalók | Földrajz és időjárás | Történelem | Manapság | A helyiekről | Turista etikett | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Burkina Faso - Utazás

Burkina Faso dióhéjban

  • Burkina Faso (kiejtés: burkiná fászó) középnyugat-afrikai ország. Nyugaton és északon Malival, keleten Nigerrel, délen Beninnel, Togóval és Elefántcsontparttal határos.
  • Burkina Faso 274 000 négyzetkilométer területű. 2019-ben 20 millióra becsülték a volt francia gyarmat lakosságát.
  • Burkina Faso fővárosa: Ouagadougou (ejtsd uágádugu), ami 4340 kilométerre van Budapesttől.
  • Burkina Faso meglátogatását csak a kalandturistáknak ajánljuk, hiszen a turista infrastruktúra hiánya sok kényelmetlenséget okoz. A fővároson és Bobo-Dioulasso városon kívül lényegében nincsenek szállodák.
  • Burkina Fasoban (gyarmati időszakában neve: Felső-Volta) a francia a hivatalos nyelv. de a lakosság többsége a helyi moré nyelven beszél. A lakosság kb. 61,6 százaléka muzulmán (nagy többség szunnita), 23% keresztény (zömében katolikus)ü, 14% természeti hitvilágoknak hódol. Egyes források a természeti hitvilágoknak hódoló animisták arányát sokkal nagyobbnak mondják. A muzulmánok közül sokan otthon titokban még nem hagyták el teljesen az eredeti afrikai babonás praktikákat. Amúgy az itteni vallási tolerancia példaértékű afrikai viszonylatban.
  • Burkina Fasoba kell vízum a magyar állampolgároknak. Van nagykövetségük Bécsben és adnak ki vízumot magyar állampolgároknak. Egyszeri tartózkodásra 88 euróba kerül a vízum.
  • A Vista intéz vízumot: vizum@vista.hu
  • Burkina Faso nem egy durván veszélyes desztináció, viszont mindenképpen el kell kerülni az ország északi (szaheli) részét, nevezetesen Soum, Oudalan és Seno tartományokat a terrorista veszély (elrablás kockázata) miatt. Szerencsére a fő turista látványosságok nem ezeken a területeken vannak.
  • Az országba belépéshez kötelező a sárgaláz elleni oltás, amit a megérkezés előtt minimum 10 nappal kell megkapnunk. A maláriaveszély nem csekély. Kéretik mindenképpen előzetesen tájékozódni a Nemzetközi Oltóközpontnál.

Fő látnivalók:

  • Gorom-Gorom piac
  • Bobo Dioulasso
  • Loropéni romjai, és az ország ősi vaskohászati helyszínei az UNESCO kulturális világörökségének a részei

"Loropéni romjai az ország dél-nyugati csücskében található 11 000 négyzetméter területű erőd kivételes értékekkel bír. A régészek szerint az erőd a Szaharán áthaladó aranykereskedelem múltjáról és jelentőségéről tanúskodik. A kutatások szerint ezek a masszív kőfalak legalább ezerévesek. Az aranybányászat Burkina Fasoban a 14-17. század közé eső időszakban virágzott." forrás

 

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. Burkina Faso a turista szempontjából nem igazán veszélyes
  2. A fővároson kívül nagyon vendégszeretők az emberek, igaz kevés turistával van módjuk találkozni
  3. Sík domborzatú ország, így sok helyen lehet bicajozni
  4. A piacokon, az utcákon a nők öltözékének fantasztikus eleganciája és színpompája
  5. A népművészeti tárgyaik, rengeteg szép szuvenírt lehet(ne) venni
  6. Bobo Diolulasso lenyűgöző mecsetei
  7. Egyes falvak kunyhóinak szenzációs díszítettsége

Nem tetszett

  1. Nincs tengerpartja
  2. A kolduló gyerekek hadával megvívni
  3. Jót és finomat ritkán lehetett enni
  4. Ouagadougou egy vacak porfészek, és az emberek feszültek, sok a veszekedős jelenet
  5. Szabály szerint be kell szerezni egy ottani minisztériumi (közlekedési és turisztikai) engedélyt ahhoz, hogy a turista fotózhasson bárhol
  6. A legérdekesebb fotótéma a piaci életképek lennének, de a kofák elküldik az embert a francba (nem France-ba), ha próbálja őket lekapni

Vélemények

,, Gyönyörű a táj, az utak – sok fa, vöröshomokos út (változó minőség, kb 20 az átlagsebesség), jó képek (poros, fehér háttérben hajladozó nők), de az emberek inkább csak megbámulnak, nem mosolyognak, alig integet néhány gyerek.

x

Sindouban leesik az állunk a falut övező sziklák láttán. Vicces kurfli az úton a hegy felé, gyorsan akad vezetőnk is, a másfél órás sétát választjuk – nagyon megérte. Üledékes homokkő, jó formák, a vezető is oké (kicsit sokat telefonál), izgis fel-le mászni a sziklákon, csodálni a kilátást a rizsföldekre és a többi sziklára. Vicces, hogy az itt élő törzs akkor hagyta el ezt a védett, ám több szempontból nehezen élhető helyet, amikor a francia gyarmatosítók véget vetettek a törzsi háborúknak. Forgattak itt ugyan egy dokumentumfilmet (heritage des griots, ilyesmi), de Csaba nem érti, hogy nem fedezte fel még a környéket Hollywood.

x

Ebéd elegánsnak számító étteremben (biciklis fehér turisták is itt), de se wifi, lassú és az étel nem túl jó (marhanyelv – előétel adag, a kuszkusz sem érdekes). Még van időnk naplementéig, megyünk a Karfiguéla vízesésekhez, illetve a közeli „Dómokhoz” (sziklák, megint:). A legrövidebb út cuki veteményesek, rizsföldek között vezet egy töltésen, viszont ismét nem autóbarát, pláne hogy nincs híd ott, ahol lennie kéne, a következő hídon egy nagy lyuk van középen (homokvassal valszeg megoldható, de franc se akarja leszedni a homokvasat), végül azért át tudunk kelni egy jó hídon. Közben néhány gyerek már mellénk szegődik guidenak, csak a felnőttek végül elhajtják őket. Akkor megyünk inkább vezető nélkül.

x

Átmegyünk a közeli városon, Banforán – mennyi biciklis! Még sose láttunk ennyit. Látjuk, hogy egyet el is ütnek, megússza nagyobb baj nélkül. Keresztezzük párszor az Ouagadougou-Abidjan vasútvonalat – a vonat csak heti 3x jár egy-egy irányban, láthatóan az embereknek tudják, mikor várhatóak, nem kell körülnézniük. Piac végig a városon. Tengrélában, a vízilónéző faluban rossz hír vár: mivel pár hónapja felborult egy csónak és megfulladtak az utasai, csak mentőmellénnyel szabad turistákat a tavon csónakáztatni, a mellényeket viszont még nem engedélyezték, vagy valami ilyesmi. Ez elég nagy csalódás, úgy tűnik, az a végzetünk, hogy ne lássunk hippót.

Solo (a házigazdánk lett végül a vezetőnk) se siet, még megmutogatja a nevelt krokodiljait, fényképezkedünk velük. Solo pontosan van informálva, hol vannak a vízilovak, szóval véget ért eddigi hajszánk és legalább félóráig figyelhetjük, ahogy egy öttagú hippocsalád lustálkodik, prüszköl, szolidan játszik a három bébével (az egyik alig jön a víz felé).

x

Útközben megállunk gyümölcsért: röhögünk, hogy 500 forintért veszünk 11 mangót, 250-ért kb két kiló paradicsomot. Nem tudjuk, mikor hogyan esszük meg ezt mind vagy hogy hogyan férünk el az autóban, de az évszázad üzletének tűnik. (a mangók fele végül beerjed…:( Bobó Dioulassoban nem szimpi egyik kempingezős hely se, a japán vállapos katonák viszont üdítő látványt nyújtanak. A Villa Rose-ba megyünk, részben mert itt elvileg van net - ez végül csak idegeskedésre volt jó. Rögtön megtetszenek a széles, rendezett utcák, fasorok Bobóban, plusz ebédidő van, a mosásba rakott ruhák gyors kilögybölése és egy mangó becuppantása után megyünk a városba. Van élet, megint eljátszunk a gondolattal, hogy este eljövünk partizni (no persze…).

A Lonely által ajánlott vendéglőbe megyünk és nem bánjuk meg: van jó net, kipróbálunk kétféle juicet (tamarind, a másikat nem jegyeztük meg), az attiékét (kasszávakuszkuszt, Zsuzsinak túl kesernyés – a keserű népszerű íz Afrikában!), a to-t (rizslisztlepényhez hasonló, kicsit kocsonyás köret), sauce oseille-jel (sóska alapú, hibátlan szósz), és a zebut (a helyi púpos tehén). Megnézzük a sármecsetet, zseniális – és ki tudja, talán elmondhatjuk majd magunkról, hogy még azelőtt láttuk, hogy unescós lett volna. Vicces, hogy még 140 éves sincs. Van egy vicces talált tárgyak részlege. A következő helyi látványosság, a griók, a kovács, az animisták és keresztények negyedéből álló régi városrészben voltak jó részek, pl. utcakép és barcelonás graffitik, és jó volt kipróbálni a dollo-t, a helyi sört is, tökcsuporból (egy millet nevű gabonából készítik) – egészen friss volt (langyi), közben Csaba lovitippeket is adott. Egyébként hülyeség volt a séta, szuvenírboltból szuvenírboltba (szerencsére nem voltak erőszakosak), és megint ordenáré módon szemetes a környezet.

Irány a piac, Zsuzsi beleveszik a szövetek válogatásába, közben ránk akaszkodik egy rasztás bácsi. Finom mini-galetteket eszünk forrón. Forgatag, nagy piac. Látunk szárított hernyót meg kipróbálunk valamit, amit nem megenni, csak megrágni-kiköpni kell, de aztán a helyiek mind kinevetnek, amikor a mutogatás szerint a csatornába dobjuk a rágcsát. Na mindegy, felejthető rágcsa volt. A varratás nem jön össze, Zsuzsi nem bírja tovább az arcában az embereket, egyébként se csinálnak már meg semmit aznap estére. 

x

Csaba kipróbál egy helyi reggeli kaját, a változatosság kedvéért forró olajban kisütött tésztát. A bon yaourtban Zsuzsi azzal teremt tekintélyt, hogy cukor nélkül issza a kávét. Onnan látjuk, milyen nagy valójában Bobo, hogy félóráig tart kijutni belőle – a belvárosa meg teljesen kisvárosi hangulatú. Útközben egyszer csak meglátunk egy kőfejtőt, elképesztően néz ki, iszonyú látványos. A legcsodálatosabb, hogy a nagy medence közepén vannak vékony kőoszlopok még, némelyiken nő egy fa. Az emberek serényen dolgoztak, kivéve azt a párat, amelyik kihúzott tőlünk 250 pénzt a fényképezésre tekintettel. Eseménytelen út, sok a ronda kamionstop, rengeteg szemét. Csaba elsétál egy kupac gyapotkupachoz, nagyon puha-fluffy, jó lenne beléjük feküdni.

Ebéd előtt érünk a Deux Bales nemzeti park bejáratához – nem biztos, hogy mindent jól értünk, és nem gondoljuk át előre rendesen, mit is szeretnénk, veszünk belépőt meg guide-ot, ígéri a fickó, hogy 3ra jön majd a kempinghez. Úgy tűnik, november 18 óta nem volt itt egy látogató se – ennyire béna lenne a hely? Elkezdünk aggodalmaskodni, pláne hogy a kempingbe vezető út megint katasztrofális 7 km-es piste, ezt is szinte csak motorok használják. A kempinges fickó sem túl szimpi, egy picivel drágább a hely, mint gondolnánk, a vacsora meg nevetségesen drága lenne. Mindegy, ebéd, aztán mosogatás közben érkezik egy csapat francia. Aztán egy csapat elefánt. J Készülődünk közben a 3 órás randira – mondani se kell, a vezetőnk sose ért ide.

Szerencsére az elefántok még kétszer feltűntek, egyszer jól meg is futtattak minket. Kiderült, az első charge-nál még nem szabad futni, csapatban kell maradni, szépen hátrálni. Ha elkezd feléd futni az elefánt, na akkor fuss. Azért nagyot nevetünk magunkon, bár a társasággal lévő szegény francia kisfiú tényleg nagyon megszeppen. Miután már csak a miénk a tábor, jönnek még egyszer az elefántok – először csak isznak, aztán átkelnek a folyón. Egy kiselefánt már majdnem eléri a túlpartot, amikor pánikba esik, visszaindul – az elefántok mind a segítségére sietnek, körbefogják, vigyáznak egymásra, átsegítik a kicsiket a partra. Hú, hát nagyon megérte végül eljönni, itt maradni. Vacsira a cassava + paradicsomszósz elég jó, plusz megesszük az utolsó mangót, ez is nagyon finom volt. Jó a levegő, szúnyog se nagyon zavarja az esténket.

x

2-3 órát elszöszmötölünk reggel – újrarendezzük az autót, Csaba felrakja a matracokat a homokvasra (színban nagyon harmonizál a tetőnk!); Zsuzsi lepénykenyeret süt; csekkoljuk a vízszűrőt is, azokkal is minden rendben – nem is kockáztatjuk, hogy a zöldes árnyalatú helyi vízzel piszkítsuk be őket. Jó érzés, hogy mindennel együtt sikerült 2-3 órán belül elkészülni. Stílusos cowboykalapot viselő kamasz és egy haverja vigyáz ránk csak a kempingben, a háziurat nem látjuk. Kifelé már a földút sem tűnik olyan vészesnek. Ougadougouba (=Waga) az út nem különösebben érdekes, sok a mérhetetetlenül szemetes falu, tér. Viccesek az automosónak használt tavacskák. Templomból özönlő és templomnál tömött 100fős csoportokban álló embereket látunk. Elcsábulunk egy csomó friss, pucolt sárgarépára és a hazulról hozott dió is elfogy. Szeretnénk még Waga előtt megebédelni, de valahogy semmi nem jön kapóra. Wagában vergődünk egy kicsit a szállással, aztán az Ioverlander és a Lonely által is ajánlott Les Pavillon Vert-be megyünk, bár tényleg szűk a parkoló, a tetősátor levisz egy villanykörtét, az internet skype-ra tökjó, a Wire letöltésére viszont nem tudja rávenni Csaba (pedig már csak 2% hiányzik!).

Itt ebéd, a cheeseburger meglepően finom, de kis adag, a bárányos-zöldséges kuszkusz házias hangulatú, de igencsak a bödön alja már. Már ebédre várakozás közben, délután 3kor szétcsipkedi Zsuzsit a szúnyogok, térdig fel a nadrág alatt, vagy 20 csípés – Csaba is kap azért. Először nem is értjük, hogy szúnyog-e ez vagy vmi különleges afrikai bolha, mert szúnyog elvileg csak szürkületkor jön elő, az afrikai szúnyogok meg nem zümmögnek. De szúnyog bizony. A szobába menekülünk, ott jól be is fújunk – igen jól jön a marokkói szúnyogirtó. Egész délután netezünk, készülünk Ghánára, döglünk a szobában, skypeolunk. 

Korán ébredünk, álmosak is vagyunk egész nap. A WC-be, zuhanyzóba is csak úgy lehet merészkedni, ha előtte befúj szúnyogirtóval az ember.

A piac is tök uncsi, hétfő reggel, semmi élet. A bazár is kiábrándító. Bóklászunk, nézelődünk a városban, veszünk játékot későbbi elosztogatásra, vadásszuk a dashcamtartót, meg kicseréljük a telefonon a védőfóliát (szerencsére csak az repedt el). Délben ebéd egy helyi kioszkban, halleves lencsefélével (enyhén kesernyés ízvilág, de jó, jó a hal), riz soumbaya (újfajta rizs, még kesernyésebb ízvilág, lencse, finom husi), egy kedves vendég közvetít, mi micsoda. Shoppingolunk hazafelé menet, sikerül joghurtot, ideértve kuszkuszos tejkészítményt venni, meg bort, csak a sör nem jön össze – 1000 pénz lenne betétdíjjal, ennél még a drága szállodákban is olcsóbb a helyi sör. Olvasztó meleg, a városban a szmog miatt nem valami jó érzés levegőt venni, semmi nem marasztal itt minket. 3kor nyit a vízumos hely, 4re van időpontunk, 3 előtt érkezünk. Csaba fél4-kor megunja a várakozást, meglepi az ügyintézőt, aki eleddig zenét hallgatott és várt. Oda is adja nekünk az útleveleket.

A városban dugó, araszolunk. Aztán meg csak simán nagy a forgalom, sok a biciklis, sok a település és pláne túl sok a fekvőrendőr. Ja, és még a checkpointokon is megállítanak minket – már vasárnap is látszott, alapvetően csak kíváncsiak, teljesen random, hogy útlevelet vagy forgalmi kérnek el. Egy óra alatt kb 50 km-t haladunk, belátjuk, ma már nem érünk el Po-ba. Lehúzódunk, megállunk egy téglagyártó tó mellett. Kicsit zebutrágyás, de jó lesz. Már épp kipakoltuk a széket, asztalt, Zsuzsi már meghámozta az édesburgonyát, amikor jön az őr, hogy ez magánterület, itt nem éjszakázhatunk. Nagyon udvariasan, természetesen, mondja, hogy mutat nekünk másik helyet. A másik hely végül az ő háza. Bizonygatja, hogy nem mi vagyunk az első utazók, akiket így befogadott. Kínáljuk viszkivel, a legkisebb gyereknek odaadjuk az egyik újonnan vásárolt labdát.

Vacsi után még csokikör, mosogatás, aztán elküldjük + lefekszünk. Így végülis van vécénk, zuhanyzónk – Csaba nevet, hogy a vécén jól megijesztették egymást a plafonon lévő gyíkkal, Zsuzsi simán csak stresszel a gyíkmozgáshangokon stb. Nyugis éjszaka, szenvedünk a wagai szúnyogcsípésektől.

xx

6kor kelünk, 7kor már indulunk, persze reggeli nélkül, de még meghúzunk pár csavart a tetősátron. Csaba random kondéros néninél megveszi a legjobb ár-érték arányú reggelijét: nagytál spagetti, babbal, zöldséggel 50 forintért. Átautózunk egy nemzeti parkon, látunk majmokat, de főleg iskolába, munkába igyekvő embereket – sok a biciklis ezen a vidéken is. Thiebelébe megyünk, különlegesen festett házikókat nézni. Elég hamar leint minket két pasi, kiabálva bizonygatják, hogy ők a guide-ok. Aztán bizonygatják, hogy a 2-2000 cfa belépő mellett még 5000-et kell a guide-nak fizetni. Eléggé az arcunkban vannak, elég idegesek leszünk, végül ott tartunk, hogy vagy 2000 a guide, vagy elmegyünk. Bevállalják annyiért, de a rossz érzés megmarad, majdnem lelépünk, amikor a túra elején megint felhozzák, hogy 2000 az kevés. A guide-unk legalább azt a 2000et szeretné látni, ha már ott vagyunk, kiabál az üzletrontó haverokra. Sikerült végül a guide-ok között is konfliktust szítani J (2017) forrás

Repülés

Európából, Párizsból lehet direkt iderepülni. Budapestről tehát párizsi átszállással érdemes repülőjegyet venni. Párizsból 5 és fél óra a repülés Ouagadougou-ba. Brüsszelből is lehet direkt Ougadougou-ba repülni.

Szárazföldi megközelítés

Van vasúti forgalom Elefántcsontpart és Burkina Faso között.

Szállás

Vízum

Egészség

Burkina Faso eléggé járványveszélyes, főleg az agyhártyagyulladás (meningitis) vonatkozásában. Tény, hogy a rossz egészségügyi helyzet elsősorban a szegény népet sújtja, kevésbé a turistákat. Azért Burkina Faso meglátogatása előtt alaposan tájékozódni kell itthon a Nemzetközi Oltóközpontnál, hiszen a WHO szerint az afrikai ország a sárgaláz vonatkozásában is magas kockázatú hely. 

Az Ali Baba gyógyfüves klinika főbejárata

Közlekedés

  • A repülőtéren érkezéskor alkudozni kell a taxissal, mert mérőórájuk persze nincs.

  • Burkina Fasoban a közutak viszonylag jó állapotúak.

Hatékony kapacitás kihasználás

Étkezés és vendéglátás

A legtöbb ételt szósszal kínálják. A helyiek étrendjében fő szerepet játszik a cirok (avagy cirköles), a köles, a rizs, a kukorica, a mogyoró, a krumpli, a jam gyökér és az okra (avagy bámia).

Vásárlás és pénzváltás

  • Burkina Fasoban a hivatalos pénznem a CFA frank (XOF).

  • 1 euró = 656 XOF (friss árfolyam rákattintva)

Közbiztonság

Compaoré Burkina Faso-i elnök 2014. október 31-ei lemondását követően az elnöki gárda különleges egységének parancsnoka, Issaay Zida ezredes vette át a hatalmat az országban. A hadsereg feloszlatta a parlamentet és felfüggesztette az 1991-es alkotmányt. Az országban továbbra is feszült a helyzet. Az elnöki palota előtt heves fegyveres összecsapásokra került sor. A határokat és a nemzetközi repülőteret lezárták. Az USA és az Afrikai Unió is közölte: nem támogatják a katonák lépéseit, és lemondásra szólították fel őket.

Burkina Faso az országban tapasztalható szegénység ellenére Nyugat-Afrika egyik stabilnak mondható államának számított eddig. Fenti átmeneti helyzetnek köszönhetően megnövekedett a veszélye annak, hogy Maliból és Nigerből átszivárognak terrorista csoportok, így – az ország északi részén kiemelten – magas a terrortámadások és az emberrablás veszélye.

A turistákra leselkedik egyéb más veszély (lopás, rablás), ha akár gyalog, akár autóval járnak sötétedés után a főváros, vagy Bobo Dioulasso utcáin.


Magyar külképviselet

Az országban nincs semmiféle magyar külképviselet. Szükség esetén a magyar állampolgárok az Európai Unió valamely tagállamának konzulátusához fordulhatnak.

Egyéb hasznos információk

  • A téli időszámítás idején 1, a nyári időszámítás idején 2 órával van ott korábban.

Ouagadougou

Kiejtése valahogy így: kuágádugu

Jelentős turisztikai nevezetesség nincs a kb. 1,7 milliós fővárosban, de önmagában érdekes a lüktető utcai üzleti élet, ami azért nagy zajjal jár. 

Bobo-Dioulasso

  • A második legnagyobb város, az ország délnyugati részén.

  • Egész kellemes város, tűrhető klímával, medencés fürdési lehetőségekkel. 

  • Nagyon is érdemleges látnivaló: a Nagy mecset.

Gorom-Gorom piac

Egyéb látnivalók

Földrajz és időjárás

  • Burkina Faso fővárosának Ouagadougou-nak a móré nyelvű jelentése magyarul annyit tesz, hogy: Üdvözölve vagy itt velünk otthon.

  • Burkina Faso lakóit burkinabe-knak nevezik. A mossi a legnépesebb etnikum.

A férfi, aki megállította az elsivatagosodást

Időjárás és éghajlat

A Szaharától délre eső Burkina Fasoban egész évben 30 fok körül mozog a nappali átlaghőmérséklet. Július és október között (esős évszak), valamint decemberben és januárban van a leghűvösebb. Áprilisban és májusban van a legnagyobb forróság, ez a száraz évszak egy része.

A földrajzi intézet térképboltja

Történelem

A francia gyarmatosítókat jó ideig nem érdekelte, hogy mennyi kincs van Burkina Faso mai területén. Leginkább azért vették birtokba a hatalmas területet, mert az két fontosabb óceánparti birtokuk, Benin és Elefántcsontpart közötti összeköttetést biztosította számukra, valamint a könnyebb eljutást Mali és Niger területén lévő, stratégiai fontosságú sivatagi pontjaihoz. Burkina Faso 1960-ban vált függetlenné Franciaországtól. Akkor még Felső Voltának nevezték az országot. 1984-ben nevezték át Burkina Faso-vá.

Manapság

pb

Gazdaság

  • Burkina Faso fő exportcikke az arany. Jelentős a gyapot és az állati termékek kivitele. Burkina Faso Afrika legnagyobb gyapot exportőre.

  • A lakosság kb. 80 százaléka saját szükségletre termelő növénytermesztő és állattenyésztő.

A helyiekről

  • Burkina Fasoban több mint 60 különböző népcsoport él. Mindegyiknek megvan a maga népi kultúrája, hagyományvilága, az ünnepeken használt maszkok jellege.

  • A világon ebben az afrikai országban van az egyik legnagyobb népszaporulat. Egy átlag burkinabe anyának hat gyermeke van.

  • Burkina Faso a világ egyik legszegényebb országa és afrikai viszonylatban is nyomorúságos hely. Nem véletlen, hogy 3 és fél millió lakosa a szomszédos Elefántcsontparton dolgozik, pedig az sem egy gazdag ország.

  • Burkina Faso, annyit jelent, hogy a "Tisztességes emberek országa". Legalábbis a helyiek erősen állítják, hogy ők Afrikában a legbecsületesebb nép.

  • A helyi emberek sokszor lesütik a szemüket: az ő kultúrájukban nem minden helyzetben elfogadott a nyílt szemkontaktus.

Turista etikett

  1. Burkina Fasoban kb. 60 különböző etnikum él, és 3 domináns vallás is jelen van, tehát sokféleképpen kell igazodni a helyiekhez. Alapvetően az emberek nem szeretik, ha a turisták fotózzák őket! Mindig előre engedélyt kell kérni, nem lehet csak úgy "paparazzozni".

  2. A burkinaiak nagyon is pontatlanok. Ha időpontot beszélünk meg, akkor felesleges pontosan érkeznünk.

Olvasmányos linkek

"Bármerre jártunk, pillanatokon belül tömeg gyűlt körénk. Néha el sem tudtuk képzelni, honnan bukkantak elő, mintha minden homokdűne mögött tucatnyian rejtőztek volna. Ha nekiálltunk fényképezni, csak olaj volt a tűzre, a helyiek mind látni akarták magukat a fényképezőgép kijelzőjén. Akármilyen irányba mutatott a kamera, rögtön odaszaladtak, hogy benne legyenek a képben. Egészen szürreális volt, ilyet még sehol nem tapasztaltam, legalábbis nem ilyen mértékben. Hosszú buszozás után jutottunk el az ország északi csücskébe, ahol mind a táj, mind az építészet, mind az emberek Malira emlékeztettek. Nem véletlen, hiszen a dogonok a 15-16. század környékén erről a vidékről vándoroltak át a Bandiagara-fennsíkra, ahol korábban én is meglátogattam őket. Kora este érkeztünk meg első táborhelyünkre, Baniba, ahol hagyományos agyagmecsetek vannak, melyeket Maliból érkezett mesteremberek építettek. Felmásztunk a legnagyobb tetejére, és onnan néztük a naplementét, végre csendben és nyugalomban. (2013)" forrás


"Burkina Faso Afrika egy igen szegény országa. A GDP kb. 1%-a a miénknek. A szavannán terül el, nincs tengerpartja sem. Sárgaláz oltás nélkül be sem engednek az országba és itt tartózkodás alatt végig szedni kell a Malaront. A reptér épülete nagyon kicsi. Az érkezési oldal nem sokkal nagyobb, mint a nyékládházai vasútállomás. Viszont annál is lepukkantabbnak tűnik a csupasz vakolt falakkal. Nagy a tömeg, nagy a hőség, amit nagy ventillátorokkal próbálnak enyhíteni. Ellenőrzik az oltási könyvet, az útlevelet és elveszik a kis kitöltött papírkát, amit még a repülőn osztottak ki. A csomagokat meg nagy kocsikon tolják be és pakolják ki sorban egy fa pallóra." (2010)" forrás

Ide jár Bruce Willis is hajigazításra

A falu, aminek minden háza külön művészeti alkotás

Fotóegyveleg

Közlekedésbiztonsági falfestmény

pb

Vissza az elejére


Kommentek

Blaise, 2017. 10. 23. 09:42
Burkina kiejtése a franciák számára: Bürkina. A helyiek simán Burkinának mondják. A főváros neve pedig fonetikusan: uagadugu, előbeszédben a szóeleji u és a hallatszik 'v'-nek, de nem az.
A vallási megosztások én más adatokat tudok: 60% muzulmán, 30% kerészteny, 10% animista. A keresztenyek között jelentős a pünkösdiek száma (Isten Gyülekezete).


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon