ÚTIKRITIKA.HU / Dzsibuti









Dzsibuti

Dzsibuti dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Repülés | Szállás | Közbiztonság | Közlekedés | Magyar külképviselet | Egyéb hasznos információk | Látnivalók | Földrajz | Időjárás | Történelem | Manapság | A helyiekről | Turista etikett | Olvasmányos linkek

Dzsibuti - Utazás

Dzsibuti dióhéjban

  • Dzsibuti kelet-afrikai ország, északon a Vörös-tengerrel és Eritreával, délen Etiópiával, nyugaton Szomáliával határos. 23 200 négyzetkilométer területen kb. 700 ezren laknak. Dzsibuti fővárosának is Dzsibuti a neve.
  • Dzsibutiban a francia és az arab a hivatalos nyelv.
  • A lakosság 94 százaléka mozlim (muzulmán)

"Piszok, homok, szegénység, drágaság, érdekes látnivalók hiánya. Csak az utazzon oda, akinek ott munkával kapcsolatos dolga van, vagy az ország kipipálását annyira fontosnak tartja." (Lajos, 2012)

Dzsibuti utcái [videó]

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. A Menelik téren a koloniális épületek
  2. A főváros központjában meglepően sok a szórakozóhely (club)
  3. Eredményesen lehet alkudozni a bolti kereskedőkkel
  4. A fővárostól másfél órás autóútra a kavicsos Arta Beach, ahol jól lehet sznorkelezni
  5. A sivatagi oázisok
  6. Meglepően sok a jó étterem, talán a francia és amerikai katonák vásárlóereje miatt

Nem tetszett

  1. A kevés turistára nagyon erőszakosan nyomuló zugkereskedők
  2. A rengeteg silány hamisított világmárka lehervasztó látványa
  3. Nyáron kibírhatatlan a hőség
  4. Általában a helyiek kellemetlenek, gorombák
  5. Minden a helyi drog, azaz a kat körül zajlik
  6. Koszos, sáros piacok
  7. Ha elfogadhatót akar enni a turista, akkor mélyen a zsebébe kell nyúlnia (az árak a külföldi katonák sok zsoldjához vannak igazítva)
  8. A hajdan szép villák borzaszrtó lepusztult állapota 

Vélemények

Repülés és repülőjegy

A Turkish Airlines török légitársaság 2015. áprilisától Isztambulból napi járatot üzemeltet, s így Budapestről egy átszállással könnyen el lehet jutni Dzsibutiba. (Ugyanez a járat megy a szomáliai fővárosba, Mogadishuba.)

Szállás

Közbiztonság

Dzsibutiban magas a terrorfenyegetettség szintje, mivel az ország részt vesz a szomszédos Szomália stabilizálására irányuló Afrikai Unió-vezetésű békefenntartó misszióban (AMISOM), amelyre válaszul az al-Shabaab terrorszervezet merényletek végrehajtását helyezte kilátásba a kelet-afrikai országban. A külföldiek által gyakran látogatott helyek (hotelek, éttermek, bárok, bevásárló központok) lehetnek a célpontok.

Dzsibutiban mindennaposak a zsebtolvajlások. Sötétedés után a fővárosban is kerüljék a kíséret nélküli gyalogos közlekedést. Emellett naplemente után lehetőleg tartózkodjanak a városközponton kívüli vezetéstől, mivel az utak rosszul megvilágítottak, nem megfelelően karbantartottak, emellett élő állatok is előfordulhatnak.

Az ország északi (Obock és Tadjoura, illetve déli Ali Sabeih) körzetei taposóaknával szennyezett területek.

Közlekedés

Naplemente után a taxi tarifák 50 százalékkal megnövekednek.

Étkezés

Magyar külképviselet

Van tiszteletbeli magyar konzul Dzsibutiban: Said Omar Moussa

  • Cím: B. P. 2537 Djibouti, Rep. of Djibouti (Rue de Marseille, Immeuble de Chamber de Commerce)
  • Előhívó: 253
  • Telefon: 21 356-361, 21 810-624 (mobil)
  • Fax: 350-049
  • E-mail: SOM356361@gmail.com vagy saidom1@hotmail.com

A felügyelő külképviselet Kenyában, Nairobi városában található.

Egyéb hasznos információk

Látnivalók

A főváros

,, Nagyon sok a külföldi (főleg francia és amerikai katonák, akik itt állomásoznak), így az emberekből kiveszett a kedvesség, inkább a pénz után rohannak. Ezért is, meg az ország alakja miatt is Dzsibutit sokan Afrika segglyukának is nevezik.

Valóban, nem egy kellemes város, meg drága is, meg mocskos is. Ennek ellenére nekem pont itt voltak a legpozitívabb tapasztalataim, mint pl. hogy az éttermes fiú teljesen ingyen eljött velem szállást keresni, a boltban kifizette valaki helyettem a vizet, mikor nem volt helyi pénzem, s a kártya sem működött, a stoppolásért nem kértek pénzt, behívtak aludni, meghívtak kajára, stb. Valószínű azért tapasztaltam ezt, mert egy ebédet és egy internetezést leszámítva kerültem mindenfajta szolgáltatás igénybevételét, és a turistaipart, és van egy viszonylag jómódú társadalmi réteg.

Egyébként az átlagember ugyanolyan bodegákban él, mint a szomszédos országokban. Dzsibutit Afrika Dubaj-ának is hívják. Tény, hogy jól helyezkedik, tudja hogy kell pénzt csinálni. A negyed magyarországnyi ország abból él, hogy itt állomásozik a francia idegenlégió, ráadásul az amerikaiak is építhettek itt bázist, no meg persze az óriási kikötőből. A GDP 90%-a szolgáltatásból származik. Gyakorlatilag ma is francia gyarmat.  (2010)" forrás

belváros

Földrajz

A Dzsibutiban található Assal-tó az Antarktiszt leszámítva a Föld legsósabb tava. Még a híres Holt-tengernél is magasabb e tó sótartalma. Az Assal-tó egyébként Afrikában a tengerszinthez képest a legalacsonyabban fekvő pont.

Időjárás

Június és augusztus között, amikor a khamsin nevű forró sivatagi szél uralkodik, nagyon forró és száraz a klíma. Október és április között hűvösebb a klíma, alkalmanként még üdvös eső is van.

strand...

Történelem

Dzsibuti szomáli és afar törzsei Afrikában az elsők között voltak az iszlámra való áttérésben.

Dzsibuti 1977-ben vált függetlenné.

Manapság

Dzsibuti élelmiszerellátása zömében importból származik, ugyanis a nagyon száraz klíma és a kíméletlen hőség miatt a mezőgazdasági termelés igencsak korlátozott.

Dzsibutiban a munkanélküliségi arány: 50 százalék!

nyomor

"Nagyon pici országról beszélünk, nem túl sok lakossal, mégis Ismail Omar Guelleh országában elég komoly szegénységgel kell megküzdenie az embereknek. Előfordul, hogy éhínség is felüti a fejét, a HIV/AIDS vírusával történő harc is alig finanszírozott – ez pedig elég súlyos kontrasztot támaszt azzal a ténnyel, hogy csak a franciák évente 30 millió eurót adnak a kis afrikai országnak az itt fenntartott támaszpontjukért cserébe, és ugyanígy vannak ezzel a japánok és az amerikaiak is. Csak hát, ahogy arra jogvédő csoportok és ellenzékiek is rámutattak, a pénz jelentős része kis körutazás után ismeretlen bankszámlákon tűnik el, így nem csoda, hogy az embereknek alapvető megélhetési gondokkal kell megküzdeniük. (2013)" forrás

A helyiekről

Dzsibuti lakossága etnikaialg két nagy csoportra oszlik: a szomáliai isszák és az afarok. A lakosság kisebb része: arabok, etiópok és európaiak.

Dzsibutiban nagyon elterjedt a kat rágcsálása. A kat egyfajta gyógynövény, ami gyengébb narkotikus hatást vált ki.

"A katrágás szenvedélyének hódolók a leveleket a bagóhoz hasonlóan fogyasztják: a megrágott anyagot hörcsög módjára a szájukban tartva forgatják a pépes zöld labdacsot és várják, hogy a hatóanyag felszívódjon a nyálkahártyán át. A kat fogyasztásának ez a legelterjedtebb módja, mert a hatóanyag hamar lebomlik, és a levelek legfeljebb 48 óráig fogyaszthatóak. A rágás során az arcuk egyik felében gyűjtik össze a jól megrágott, és nyálban pépesített leveleket, így egyre jobban felduzzad az arcuk egyik fele, mintha a foguk lenne begyulladva. Mivel a rágás sokszor órákig is eltart, így megtanultak kat rágás közben is beszélni. A kívánt hatás csak viszonylag nagy mennyiségű (napi 100-200 gramm) friss cserje elfogyasztása után jelentkezik." forrás

Katot árusító bolt: Hello! Itt katot árusítunk - mennyiség és minőség

Turista etikett

  1. Dzsibuti mozlim (muzulmán) ország, azaz a turistáknak ügyelni kell arra, hogy ne legyenek túlságosan lengén öltözve, nyilván ez elsősorban a nőkre vonatkozik. De a helyiek azt sem nézik jó szemmel, ha a turista férfik a városban rövidnadrágban járkálnak.
  2. Tilos bizonyos középületek fényképezése, amelynek megsértése a fényképezőgép/videokamera elkobzását és őrizetbevételt is magával vonhat. Előzetesen mindig tájékozódjon a fényképezés lehetőségéről.

Olvasmányos linkek

"Az utcára kilépve irtózatos meleg csapott meg, no meg az afrikai hangoskodás. Turistáknak még a nyomát sem láttam a város e központi részén. A turista irodába belépve furcsa látvány fogadott. A légkondicionálás nélküli, 40-50 négyzetméteres terem falait itt-ott újságból kivágott és rajzszöggel rögzített képek díszítették. Dzsibuti turista nevezetességeinek sajátos reklámképein a Sydney-i Operaház, a londoni Big Ben és a párizsi Eiffel-torony volt látható. Felvetődött bennem, hogy ez valójában egy utazási iroda. Valójában semmiféle irodai működésnek nem volt nyoma. A terem végében hatalmas pult húzódott végig, amelynek tetején helybéliek aludtak. Amikor közelebb mentem és a pult mögé néztem, kiderült, hogy ott is néhány alvó ember helyezkedett el. A felriadt emberek angolul nem tudtak, de előkerítettek valahonnan egy pomádés hajú ficsúrt, akivel végre érdemben meg lehetett beszélni egy kirándulás lehetőségét a Sós Tóhoz (Lac Asalle), valami szomáliai kitérővel. Próbáltam alternatív ajánlatokat keresni, de kiderült, hogy a városban nincs idelátogató turistáknak való utazási iroda. Az is kiderült a további tájékozódásom folyamán, hogy a nem szervezett formában, csoporttal érkező turistának nem ajánlatos helyi sofőr nélkül autót bérelni az útviszonyok és a kocsik műszaki állapota miatt.

A főváros központjában álló házak a 20. század legeleje táján épülhettek. Állapotuk alapján joggal feltételeztem, hogy az óta semmiféle felújításban nem volt részük. Mindenütt a pusztulás és enyészet nézett rám a homlokzatokról. Némi fantáziával el tudtam képzelni, hogy a városközpont a fénykorában akár elég pofás is lehetett. A földön az aszfaltnak sok helyen látszott a nyoma. Szokványos utcai üzleteket nem igazán lehetett látni. Déli 12 és délután 4 között az elviselhetetlen hőség miatt alig van ember az utcán. A világ sok forró éghajlatú országában jártam már, de városi közegben kevés helyen érzékeltem ilyen nyomasztó meleget. Az itteni legmelegebb évszakban érkeztem ide, s így aztán nem meglepő, hogy turistával nem találkoztam. A kinti 52 fok brutalitását a fehér ember egyáltalán nem képes elviselni. (2009)" forrás (vista.hu)

"Ddzsibuti? Gondolom mindenkinek a kikötő, katonai bázisok, francia légiós történetek, és Rejtő Jenő könyveinek a hangulata merül fel első hallásra. S nem állnak messze a valóságtól. Az ország fő bevételi forrása ebből az első kettőből adódik, a többi pedig a fantáziánkra van bízva. Egyébként ezen kívül a negyed Magyarországnyi területű ország pedig halott. Katonai bázisok mellett haladunk el, mert itt van francia, amerikai és meglepő módon japán haditámaszpont. Ez utóbbit nem gondoltam volna! Viszont az emberek nyugisak, nem nyüzsögnek körülöttem, és még stoppolni is tudtam a belvárosig, segítőkészek – szóval jó bevezetés. Az első impresszióim Dzsibutiról, hogy az ország egy nagy-nagy szemét- és roncstelep. Mindenhol - ahol ember előfordul - halmozódik a szemét, vagy a szél aggatja tele a kerítéseket, bokrokat nejlon zacskóval;

Avagy Djibouti ville, ha politikailag korrekt akarok lenni. A félmillió lelket számláló kisváros – a főváros – adja a lakosság 70 százalékát. Nem sok fantáziára vall, hogy az ország és a főváros egy nevet visel, de hát az ország gyakorlatilag ennyi. A főváros hangulata mediterrán, legalábbis az európai negyed, pár francia koloniális épület a belvárosban, néhány kiülős kávézó, és gyakorlatilag ennyi a romantika. Turizmus szintén nulla, a turista információban még angolul sem tudnak. Franciás arrogancia. De volt légkondi, mert a formára adni kell. Kérdeztem, hogy milyen múzeumok vannak? Nincsenek – válaszolta... Hmmm!

Színes belváros, az emberek az utcán ücsörögnek, van pár turista bolt is, hébe-hóba egy-egy külföldi is. Nem sok, mert drága ország, ahogy az a francia gyarmatokkal lenni szokott, valahogy ez a túlárazott aspektusa megmaradt mindenhol a volt érdekeltségekben. A városban lerobbant Peugeot taxik, és szakadt mikrobuszok képezik a tömegközlekedés gerincét, habár pár km-en belül a kikötőtől a piacig, követségektől a szállodáig minden megtalálható. Egyébként üres utcák a rekkenő hőségben – de ugye tengerszinten vagyunk. A jó dolog viszont az, hogy fúj a szellő, enyhíti a hőgutát. Hatalmas villák a tengerparti részen, és tiltott tengerpart; az USA követség miatt lezárták a fél városrészt, mert nekik a tengerparti villa a követség. Miért nem a katonai bázison nyitnak követséget, ha ennyire félnek?

Az úgynevezett Afrikai negyedben pedig pléhviskókban laknak a belváros szomszédságában. Juice árusok, csocsó, fonnyadt gyümölcsök, roncsautók, roncs életek – koldusok – roncs ételek színes kavalkádja; mecsetek bőséggel, mozgóárusok minden elképzelhető kacattal, használt ruha árusok az aszfalton – igen, van aszfaltút majdnem mindenhol. 150 méterrel a tengerszint alatt elterülő pár négyzetkilométeres tó az ország fő turista attrakciója. Annak pedig nagyon jó, főleg, hogy nem belépődíjas, ami ritka ezen a kontinensen, főleg ha az országban semmi más természeti és kulturális attrakció sincsen.

A tó lenyűgöző látvány. Mélykék tó, kb. 5 km átmérőjű, a szélén sókirakódások, gyönyörű öblök, a sós part vakítóan fényes a fehér sós, kiszáradt tófenék miatt. S nyugalom, csak árusok kínálják a sókirakódásos koponyákat és különböző ásványokat a parton. Később megérkezik egy japán, majd egy amerikai katonai társaság, és legvégül egy francia légiós leszerelő brigád – ők a kizárólagos turista variációk. Ők visznek tovább, így láthatom a többi érdekességet is; fekete kövek, füstölő repedések, 'láva tube', azaz láva alagutak, melyekben lehet sétálni, mert a láva kemény kérge alkotja az alagutat, a puha tufát pedig kimosták az évezredek. Forróság, így elmegyünk a közeli tengerpartra is, ahol vulkáni kúpok nőttek ki a tengerből, erős kontrasztot adva a mélykék víznek. Kellemes, tiszta a víz, úszkálok, pár napi port leáztatva magamról. Pár bungaló és egy étteremszerűség szolgálja a nem létező turizmust. (2011)" forrás

Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon