Mali

Mali dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Repülés | Szállás | Vízum | Egészség | Közlekedés | Étkezés | Közbiztonság | Magyar külképviselet | Egyéb hasznos információk | Látnivalók | Földrajz és időjárás | Történelem | Manapság | A helyi népekről | Turista etikett | Olvasmányos linkek

Mali - Utazás

Mali dióhéjban

Mali mostanság veszélyes turista célirány, az országban, pontosabban annak északkeleti hatalmas területein polgárháború zajlik. Most a főváros, Bamako sem biztonságos.

2016. június eleje óta Észak-Maliban gyakoribbá váltak a kormányerők és az ENSZ békefenntartók (MINUSMA) elleni katonai akciók.
2016. július 30-án a mali nemzetgyűlés meghosszabbította az országban érvényben lévő szükségállapotot. A rendkívüli intézkedés 2017. március 29-ig marad érvényben.

Mali egyelőre turista szempontból felejtős! 

A nyugat-afrikai országbanaz európai országok többsége a francia katonai műveletek megindítását követően bezárta képviseletét Bamakóban, és távozásra szólította fel a még az országban tartózkodó állampolgárait. Bamakóban működik egy-két európai ország konzulátusa, de teljesen bizonytalan, hogy melyik és meddig.

  • A magyar külügyminisztérium nem javasolja a magyaroknak a Maliba utazást. I. kategóriába sorolta Malit, ami komoly figyelmeztetést jelent. Aki felelőtlen módon mégis odautazik, annak ajánlatos kiemelt mértékben elővigyázatosnak lenni.
  • A magyar állampolgárok csak vízummal utazhatnak be Maliba. Vízumot az afrikai ország berlini nagykövetségén lehet beszerezni.
  • Mali nyugat-afrikai ország. 1,24 millió négyzetkilométeres, hatalmas ország. Ehhez képest csupán 16 millió lakosa van. Mali fővárosa: Bamako.
  • Maliban az UNESCO kulturális világörökség része Djenné óvárosa, Timbuktu mecsetei, múzeumai és templomai, Askia síremléke, Bandiagara szirtjei a dogonok földjén (ez természeti világörökség is)

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. Dogon ajtóimitációkat venni a bamakói piacon
  2. Élvezni Bamakóban régi jó barátunk, Seyba és családja vendégszeretetét
  3. Malinak hihetetlenül gazdag a kultúrája és a múltja
  4. Nagy élmény egy olyan utazás ahol közlekedési eszközként szolgált ennyi minden: busz, hajó, vonat, teve)

Nem tetszett

  1. Az ország északi részét nem tudtuk megnézni a harcok miatt
  2. Nehéz, körülményes a turista nevezetességek meglátogatása békés időszakokban is 

Vélemények

,, A turizmus visszaesett, Maliban, mert a biztonsági kockázat nagy. Adminisztratív akadálya nincs egy Maliba tett kirándulásnak, de észak felé közeledve nem tudni, kinek jut eszébe egy emberrablás, hiszen túszokért jó pénzt fizetnek. Arrafelé az emberrablás több évezredes foglalkozás, csak ma beszélünk róla irtózva, holott ősidők óta létezik. Sivatagi népeknél ez egy bevételi forrás. Csak akkor nem vesszük észre, ha az adott ország erős központi hatalommal bír és ezeket a „tradicionális foglalkozásokat” elnyomja. Most nem nyomja el, mert a központi hatalom gyenge.

Minden vidéknek van valamilyen jellegzetessége. Pamutszövés, fafaragás, kovácsolás, jellegzetes nemez- és ruhakészítés, stb. Ma, amikor nincs turizmus, minden átalakul. „Aki kapja, marja”-alapon minden szóba jöhet, ami a napi betevőt szolgálja. Ilyenkor felértékelődik a család, a törzs szerepe, mert az ember egymaga nehezen tud szembenézni ezer kihívással. (2016)" forrás

Repülés

Jön!

Szállás

Jön!

Vízum

Magyar állampolgárok számára a beutazáshoz vízum szükséges. Vízumbeszerzés előtt kérjük, feltétlenül érdeklődjenek a vízumkiadásra jogosult külképviseleten, Mali berlini Nagykövetségén.

Egészség

Az Egészségügyi Világszervezet Malit sárgaláz által veszélyeztetett területnek tekinti. Az országba látogatóknak érvényes sárgalázoltást kell igazolni. Maláriaveszély is van.

Közlekedés

,, Maliban előfordul, hogy a frissen vásárolt autó műszerfalát szép kis szőnyeggel végleg letakarják, és az indítókulcson kívül más tekintetben, míg az autó le nem bomlik, hozzá sem nyúlnak, semmit nem néznek, figyelnek." forrás

Étkezés

Jön!

Közbiztonság

Ahogy fentebb is írtuk, nem javasoljuk az utazást.
Az ENSZ békefenntartóit és a kormányerőket ért folyamatos támadások mellett, többek között gondot jelent az élelmiszerhiány, a szélsőséges vallási csoportok jelenléte és a belső menekültek problémája. Mali egész területén bármikor, bárhol előfordulhatnak terror- vagy erőszakos cselekmények, váratlan események. E tekintetben különösen veszélyes térségek: Észak-Mali és a Mauritániával határos területek, ahol gyakorlatilag sem határvédelem, sem rendfenntartói jelenlét nincs.
Ha mégis Maliba utaznának, kerüljék a tömegdemonstrációkat, a hadsereg által megszállt helyszíneket, a katonai műveleti területeket. Viselkedésükkel és öltözködésükkel tartsák tiszteletben a vallási előírásokat, a helyi szokásokat és hagyományokat.

Magyar külképviselet

Maliban nincs magyar követség, de van egy tiszteletbeli konzul: dr. Mamadou Sidibé, aki egész Malira kiterjedően látja el tisztségét.

  • Hivatali címe, elérhetősége: ACI 2000 Place, CAN Bamako – Mali
  • Tel.: 00 223 791 840 98
  • E-mail: smamadou2@yahoo.fr

Egyéb hasznos információk

Bamakóban a 88,9 hullámhosszon fogható a BBC World Service, ami folyamatos tájékoztatást ad a napi biztonsági helyzetről, angol nyelven.

Látnivalók

"Ez a város tényleg a semmi közepén fekszik. Timbuktu hanyatlása egyszerre szomorú és lenyűgöző: a várost szépen lassan megeszi a homok, az utcák sokszor a Szaharában végződnek, ahonnan több hetes teveútra van a következő lakott település. A házak legtöbbször még mindig agyagból készülnek, de már egyre több épületben van víz és áram. (2014)" forrás

Földrajz és időjárás

Mali szomszédai:

  • Mauritánia
  • Algéria
  • Niger
  • Burkina Faso
  • Elefántcsontpart
  • Guinea
  • Szenegál

Történelem

Mali a 11. századtól kb. 1600-ig egy iszlám nagy birodalom volt. Később e területet a moszi és a fulbe népek meghódították, és maguk között felosztották. A terület 1890-től volt francia birtok, 1893-tól pedig, - Timbuktu elfoglalását követően - Francia Szudán néven Franciaország gyarmata. 1960-ban az ország köztársasági államformában függetlenné vált. A függetlenséget követően egypártrendszer jött létre. Csupán 1991-ben - zavargásokat követően - történtek demokratikus reformok és alkotmány is készült.

Manapság

,, Maliban a hivatalos nyelv a francia és a bambara. A többi nyelvet is lehet szabadon használni. Az emberek egymás iránti toleranciája hagyományokon és gazdasági viszonyokon alapszik. Vannak törzsek, akik történelmileg szövetségesei egymásnak, de vannak olyanok is, akik egymásra vadásztak és rabszolgának adták el a másikat. Igaz, az is előfordult, hogy maga a törzsfőnök adta el saját törzsének egy részét. Tehát bonyolult összefüggések határozzák meg a társadalmi viszonyokat, nehezen ítélhető meg európai szemlélet alapján. Ha a gazdasági viszonyok megfelelő életet biztosítanak az embereknek, akkor a tolerancia határai kitágulnak. Ellenkező esetben pedig felbukkannak a sérelmek. Ez fejlett kultúrákban is így van, csak nem szívesen beszélünk róla. (2016)" forrás

A helyi népekről

Mali lakosságának 90 százaléka mozlim hitű. A legnépesebb helyi népcsoportok ezek: bambara, malinke, peul (fulbe), tuareg, sonrhai, sarakollé, bobo, dogon, bozo, senufo.

Turista etikett

Jön!

Olvasmányos linkek

"Délután befutunk Bamakóba. Mindenfelé a megszokott kép. Kosz, retek, szeméthalmok, szennyvíz, légszennyezés. Meleg évszak, itt Bamakóban is pokoli meleg van. A könyv azt írja, délebbre még rosszabb a helyzet, mert arrafelé még párásabb a levegő. A következő két-három napban a várossal ismerkedünk, bejárjuk a piacokat, elmegyünk a Nemzeti Múzeumba, felkeresünk pár kocsmát, amit a könyv ajánl, és néhányat, amit nem.

Maliban általában hús sütödékben vacsorázunk, amik az utak mellé kitelepült grillező helyek, ahol kátrányos vasrácsokon lesütnek egy csomó mindenféle húst, aztán ezeket zsírpapírként használt, rétegelt papírjukat lapokra szétbontott cementes zsákokon tárolják a tűz közelében, ezek többnyire frissek. A készletből, ami általában itt is főleg kecske, és birkahús, esetleg máj, az ember kiválaszt egy darabot. A húsdarabra megalkuszik az árussal, aki ugyanazzal a retkes kézzel, amivel a véres húst pakolja, a tüzet rakja, a parazsat, és az orrát turkálja, és verejtékét törli, feldarabolja egy késsel apró darabokra, beszórja kurkumás sóval, ügyesen becsomagolja egy cementes zsák darabba, és már lehet is enni, vagy vinni.

Vagy három nap múlva az egyik reggel a cuccunk egy részét az ifjúsági szálló gondnokára bízva buszra szállunk, és vagy 10 órás zötykölődés után befutunk Sévaréba. Ez Mopti mellett van, az ország közepén, és Dogonföldet innen a legkönnyebb megközelíteni. Következő nap stoppal bemegyünk Moptiba, és körülnézünk. Bamakó egy kifejezetten tiszta, rendezett, jó illatú városnak tűnik Moptihoz képest.

Mopti is a Niger folyó partján van. Fő nevezetessége a nagy, agyagból emelt, fagerendákkal erősített, hagyományos építésű, egyszerű mecset. Ezt minden évben, ugyanúgy ahogy a többi agyagból emelt mecsetet, az esős évszak után újra kell tapasztani, különben pár év alatt elmosná az eső. Persze a casablancai II.Hasszán mecsethez nem fogható, de vitathatatlanul érdekes annak, aki még nem látott ilyet. Sajnos, ahogy általában, ezt sem látogathatják, csak muszlimok. A piacon hosszas alku után veszünk vagy egy kilónyi kóladiót. Ahogy a neve is mutatja, régen ez volt a Coca Cola egyik alapanyaga. Barnásvörös színű, első pillantásra vadgesztenyére hasonlít, az íze is olyan. Kis mennyiségben serkentőszert tartalmaz, a helybeliek imádják. Kisebb szívességek viszonzására általánosan elfogadott fizetőeszköz. (2009)" forrás


"Rögtön az első napokban néhány sokkoló ténnyel szembesültünk. Maliban a világon a legmagasabbak közt van a csecsemőhalandóság, egyrészt a rossz higiénés körülmények és az alultápláltság, másrészt néhány furcsa szokás miatt is. A nagy ünnepeken például az egész falu egy tálban mos kezet, és ezt a vizet - mint a közösség jelképét - megitatják a csecsemőkkel és a pici gyerekekkel. A lakosság túlnyomó része muszlim, de annak itt egy sajátos formája dívik: mindenféle húst megesznek, ramadán alatt is isznak és dohányoznak, de ezzel együtt lelkiismeretesen imádkoznak. No persze nemcsak Allahhoz, hanem a saját kis törzsük istenéhez is. A piacon slágertermékek a koponyák, madárfejek, egyéb fétisek. Az első nevezetes megállónk Djenne volt, amely a 13. században gazdag kereskedőváros volt, piacán főleg rabszolgákat, sót és aranyat árultak, hírneve Timbuktuéval vetekedett. Ma már csak egy poros kisváros. Az esős évszakban a Bani folyó vize megemelkedik, ilyenkor Djenne szigetté válik. Nekünk is komppal kellett átkelnünk a folyón, ami a sekély víz miatt nem tudott egészen a partig menni, így az utolsó métereket az emberek, lovak, járművek a vízben gázolva tették meg. Djenne mecsete az UNESCO világörökségi listáján is szerepel.

Pont a heti piac napján látogattuk meg a várost, nagy volt a nyüzsgés. Az afrikai piacokon általában a gyümölcs dominál, de itt még mutatóba is alig volt. Inkább edények, ruhák, rizs, hagyma, néhány luxustermék (szappan, cigaretta) - és füstölt hal minden mennyiségben. Ez persze megadta az alaphangulatot, jobban mondva az alapszagot. Az egyik árusnál színes fotók és plakátok virítottak a 70-és, 80-as évek popsztárjairól és színészeiről. Vevőket alig láttunk, inkább csak eladókat és nézelődőket. A lányok fiatalon, sokszor már 10-12 évesen férjhez mennek, a család által előre kiválasztott férfihoz, aki gyakran 50 évvel is idősebb náluk. Egy férfinak négy felesége lehet, pénz kérdése, mennyit engedhet meg magának. A vallás és a hagyományok szerint a feleségeket külön házban kellene tartani, de ehhez túl szegények, így az összes asszony együtt él. Nőknél és férfiaknál egyaránt hagyomány a körülmetélés. Az idősek tisztelete rendkívül erős, a városokat az idősek tanácsa irányítja.

Megérkeztünk Timbuktuba, amely főleg az angolszász területeken a semmi közepének a szinonimája, ahova egyszer minden kalandvágyó szeretne eljutni. Fénykorában, a 16. században 60 ezer lakosa volt, és 150 iskola működött itt. Gazdaságáról legendák keringtek Európában és az arab világban, kalandorok, zarándokok százait vonzotta a városba. A hosszú utazást viszont csak kevesen élték túl, legtöbben a sivatagban lelték halálukat. Az egykori gazdag kereskedőközpont ma egy 15 ezres lakosú, álmos kísértetváros, ahol lassan mindent betemet a sivatag. Kísérőnk egy helyi tuareg volt, kék köpenyben és turbánban, amely alól csak élénken mosolygó fekete szeme látszott ki. Vettünk az utcai kemencékben sütött friss, meleg kenyeret, de még ezekben is érezni a homokszemcsék recsegését. Ez volt a vacsoránk a Moptiban vásárolt mazsolával és az otthonról hozott vitamintablettákkal ízesített, fertőtlenített vízzel. Csak éhség kérdése, mikkel tud jóllakni az ember.

Moptiban a leszállás után összeszedtük a hátizsákokat, és azonnal hátra is hőköltünk: rettenetesen büdösek lettek, ugyanis egész éjjel füstölt hal rakomány mellett tárolták őket. Otthon napokig áztattam mosószeres vízben, de még utána is érezni véltem a hal szagát. 650 kilométer buszozás és 65 kilométer gyaloglás után véget ért a körút. A Maliban tett utazás minden nehézség dacára életre szóló élmény - annak ellenére, hogy ez a világ egyik legszegényebb országa. Más elmaradott országokban vannak a nyomorgó tömegek és a gazdag elit, de itt csak szegényeket és még szegényebbeket láttunk. Sokszor kérdezik tőlem, nem lehangoló-e ilyen országban utazni, de bármilyen furcsának tűnik, nem az. Minden szegénység, nehézség dacára nem a kilátástalanság és a lehangoltság volt a meghatározó érzésünk, hanem itt is - mint általában a harmadik világban - az élet elfogadása olyannak, amilyen. És az egymásra figyelés, összetartás, kedvesség. Azóta többször is jártam Afrikának ebben a csücskében, de újra és újra visszahúz a szívem. (2013)" forrás

Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon