Togo

Togo dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Repülés | Vízum | Szállás | Egészség | Közlekedés | Étkezés | Vásárlás és pénzváltás | Közbiztonság | Magyar külképviselet | Egyéb hasznos információk | Lomé | Battamariba | Kpalimé | Togoville | Egyéb látnivalók | Földrajz és időjárás | Történelem | Manapság | A togoiakról | Turista etikett | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Togo - Utazás

Togo dióhéjban

  • Togo nyugat-afrikai ország, amely keleten Beninnel, nyugaton Ghanaval, északon Burkina Fasoval határos. Délen a Benini-öböl mossa partjait. Togo 56 785 négyzetkilométer területű. 8 millióan laknak a volt francia gyarmat területén (2018-as adat).
  • Togo fővárosa Lomé, ami 4890 kilométerre van Budapesttől.
  • Jelenleg nincs Ebola-járvány Togoban. Togonak nincs közös határa az Ebola-járvány által sújtott 3 afrikai országgal (Sierra Leone, Guinea, Libéria).
  • A sárgaláz oltás kötelező, és tanácsos gyógyszert bevenni a malária elleni védekezéshez.
  • Togoba kell vízum a magyar állampolgároknak.
  • A volt francia gyarmat Togoban a francia a hivatalos nyelv.

Fő látnivalók:

  • Koutammakou, a Batammariba vidéke (az UNESCO kulturális világörökségének a része)
  • Lomé, a főváros a vudu piacával és sok szokásos, színes piaccal
  • A vudu szertartások, rítusok

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. Mosolygósak a helyiek, nem korrumpálta őket a turizmus
  2. Afrikai viszonylatban elég olcsó
  3. A togói népművészet - táncok, éneklések, az animista kultusz ünnepei
  4. Meglepően finomakat lehet enni (na nem a denevér sültekre gondolok)
  5. Loméban a kézműves piacok
  6. Érdekes, hogy az elhasználódott gumiabroncsokból mi mindent képesek csinálni: szandál, játékok, üzemanyag

Nem tetszett

  1. Túl gyakoriak a rendőrségi ellenőrzések, igazoltatások
  2. Sajnos a tenger szennyezett és ráadásul veszélyes benne úszni
  3. Nincsenek igazán jó állapotú nemzeti parkjaik (galád orvvadászok)
  4. Loméban a fétispiac 10 perc után már gyomorforgató volt
  5. Afrikai viszonylatban is nagyon boldogtalannak tűnnek az emberek (ez nem mond ellent annak, hogy ránk azért mosolyogtak)

Vélemények

,, Togóban lényegében végig szívtunk.

Bürokrácia

Azzal kezdődött, hogy megtagadták a belépésünket az országba. A lényeg, hogy van egy visa entente nevű vízum, ami Afrika öt országában is érvényes: Niger, Burkina Faso, Elefántcsontpart, Togo, Benin. Ezt megvenni olcsóbb és egyszerűbb (lenne), mint 2-5 külön vízumot beszerezni, csak van egy kis bökkenő: a vízum csak egyszeri belépésre jogosít, és aki belép bármelyik országból Ghánába, az már nem tud ugyanazzal a vízummal másik entente-országba belépni. És itt érdemes egy pillantást vetni a térképre: Ghána tökéletesen beékelődik az entente-országok közé, szóval igen fifikásan lehet csak ezzel az egy vízummal öt országba belépni. Mindezt meggondolva-megfontolva mi megvettük a vízumot Burkinába külön, ott pedig – alaposan elmagyarázva terveinket az ouagadougoui ügyintézőnek – beszereztünk egy entente vízumot, hogy azt majd szépen elhasználjuk Togóra, Beninre. Aztán a togói határőr egykedvűen közölte, hogy a vízumunk mégis csak érvényét vesztette azzal, hogy időközben beléptünk Ghánába. Hiába magyaráztuk, hogy az alig két hete kiállított vízumot még sehol nem használtuk fel (hiszen Burkinába még nem azzal léptünk be), tovább erősködött és közölte, hogy a határon kell vásárolnunk tranzitvízumot. Hosszas és türelmes magyarázkodás után kértük, hogy beszélhessünk a határállomás vezetőjével, aki tágas irodájában egyenruha nélkül videózott a tabletjén. Ő megértően, de kollégái pozíciójából mit sem engedve ignorálta azt az érvünket is, hogy az egyszeri belépésre jogosító vízummal egyszer sem léptünk be a vízumunió területére, így aztán a ghánai tartózkodásunk nem jelentette a vízumunió elhagyását. Semmi jel nem utalt arra, hogy vesztegetés reményében vagy a togói vízum 20 eurós költségéért szívatnak minket, az eljárás inkább bürokratikus következetlenségnek és az ahhoz való ragaszkodásnak tűnt (10 perccel előttünk egy amerikai pár még be tudott lépni egy ténylegesen már „elhasznált” vízummal, és a burkinai hatóság is biztosított minket annak idején, hogy a Ghánába való belépés nem érinti az ott kiállított vízumot). Mikor már a Ghánába visszaküldéssel fenyegettek (ahová már nem volt vízumunk), kiváltottuk a vízumot. Az igazságérzetünk sérelmén és az entente vízum költségei feletti bánkódáson túl alapvetően az jelentette a gondot, hogy hirtelen nem lett benini vízumunk se.

A bosszúság után a hangulatos loméi kemping jobb kedvre derített minket: pálmafák alatt, mély homokban az óceántól húsz méterre parkoltunk. Akkor még persze nem tudtuk, hogy az eredetileg tervezett két nap helyett több mint egy hetet ott fogunk tölteni, mint ahogy azt sem, hogy az állandó sós pára ennyi idő alatt is nyomot hagy minden kezeletlen fémfelületen és csavarfejen.

Vasárnap pihentünk. Írnánk, hogy csobbantunk az óceánban, de inkább az csobbant ránk. A legtöbb, amire képesek voltunk, hogy álltunk és süllyedtünk a homokban, amikor jöttek a hullámok, elesés és hánykolódás helyett (az is volt azért, teljestestes peeling). Egyébként jó meleg volt a víz és élveztük a nagy hullámokat. A kempingben találkoztunk az angol Paullal, és vacsoránál Bamakó után újra láttuk az orosz Oleget. Mindketten BMW 650-es túramotorral, de külön-külön utazva szelik át Afrikát. Közepes, de nagyon jól eső bécsi szelet mellett osztottuk meg kalandjainkat.

Másnap reggel egyikünk nem érezte igazán jól magát. Az enyhe fejfájással és hányingerrel nem is mentünk volna orvoshoz, ha nem lett volna egy megbízhatónak mondott klinika négyszáz méterre a kempingtől. A doktor nem bonyolította túl, a tünetek hallatán rögtön határozott diagnózist állított fel és vérvizsgálatot rendelt.

Malária

Mindent és mindennek az ellenkezőjét lehet olvasni és hallani arról, hogy szedjen-e gyógyszert a hosszútávú utazó a malária megelőzésére. Azzal senki nem vitatkozik, hogy a legfontosabb a szúnyogháló és szúnyogriasztó (30-40%-os DEET vagy picaridin tartalmú krém) együttes alkalmazása, de az az igazság, hogy legjobb próbálkozásaink ellenére is rengeteg szúnyogcsípést szedtünk és szedünk össze. Gyógyszerügyben azonban nincs ilyen egységfront. Aki Afrikában él, az nyilván nem szedhet egész életében gyógyszert, néhány hetes itt-tartózkodás esetén meg szinte semmi sem szól ellene. De arra nincs kézenfekvő válasz, hogy mit tegyen az utazó, aki egy-másfél évig lesz úton. Mi végül óvatosságból a folyamatos gyógyszerezést választottuk. A három lehetséges gyógyszerből könnyű volt választani: a Lariamtól elrettentettek a lehetséges mellékhatások, a Malarone egyszerűen megfizethetetlen ilyen hosszú távon, úgyhogy maradt a Doxycycline, aminek egy fontos kellemes és egy fontos kellemetlen mellékhatása van: megvéd az utazókra jellemző hasmenéstől, de úgy legyengíti a gyomor baktériumait, hogy maga is hasmenést tud okozni. Ugyanakkor egy előre elolvasott tanulmány szerint a legalacsonyabb, mindössze 96%-os védelmet nyújtott másfél éves időszakban. Biztosításként azért hoztunk magunkkal két malária-gyorstesztet és három kúrára elegendő Malaronet (az ugyanis nemcsak megelőzésre, kezelésre is alkalmas).

A pozitív malária-teszt elsősorban csalódás volt. Persze azt tudtuk, hogy a doxy nem nyújt száz százalékos védelmet (azt persze nem tudjuk, hogy a betegség enyheségét a doxynak köszönhetjük-e), mégis úgy éreztük, hogy nem védekeztünk eléggé alaposan. Láz vagy más komoly tünet híján nem igazán ijedtünk meg, de csöppet sem éreztük a malária-fertőzés kalandos romantikáját sem. A kezelés nem hagyott semmit a véletlenre: a komplikálatlan malária-fertőzésre ajánlott háromnapos Coartem-kúrát megelőzően három artemisin-injekciót adtak be. A hetedik napon Cotonouban elvégzett teszt már negatív volt.

Paranoia

Itt az idő bevallani, hogy egyikünk – a maláriás – teljesen paranoid az autóval kapcsolatban. Erre persze számos oka van, többek között, hogy nem volt még autója tud harminc napot várni, amíg megérkezik egy alkatrész Japánból, gyakran több ezer kilométerre van egy márkakereskedés, több százra egy város, vagy több tucatra bármilyen autóforgalom. Ehhez még tegyük hozzá azt is, hogy a márkaszervíz Afrikában kevesek kiváltsága, és díjai se az autó értékével, se a mi költségvetésünkkel nincsenek összhangban. Hiába a rendkívül megbízhatónak mondott Land Cruiser, a közel húsz éves és talán már félmillió kilométert is futott autón a pocsék utakon bizony el-elromlanak a dolgok. Sajnos Magyarországon belefutottunk egy igazán rossz tapasztalatba, és végül úgy indultunk el, hogy a váltónk számos külön-külön is zavaró, de együttesen kifejezetten idegesítő jellel vetette észre magát. Így amikor a harmadik, megbízhatónak tűnő és leinformált szerviz ajánlotta megváltásként a kuplungtárcsa cseréjét, kétkedve ugyan, de befizettünk a tripre. A váltás semmivel nem lett jobb, de legalább a váltó hangosabb és zajosabb lett, még azok után is, hogy egy másik szervízben visszatetettük azokat a csavarokat, amiket a kuplungcserénél kifelejtettek. Mi pedig megfogadtuk, hogy dél-Afrikáig hozzá nem nyúl senki az autóhoz, hacsak le nem robbanunk. Ezt a fogadalmat persze azóta már – ismételt bánkódásunkra – többször megszegtük…

A vízumügyintézés, a maláriakezelés és a szerviz el is vitte a Togóra szánt hét napunkat, így Togóból lényegében semmit sem láttunk, sem Kpalimé csodálatos vízesését, sem Batammariba – a világörökség részét képező – falvait. A legjellemzőbb talán, hogy összesen nyolc fényképet csináltunk. Felettébb igazságtalan, de a legjobb az volt, amikor elhagyhattuk az országot (2017)" forrás


,, Északnak indulunk Kpalime felé, de azért megállunk itt-ott nézelődni. A déli rész elég sűrűn lakott, egész rendezett falvak, hagyományos házak és mindenhol mise - a templom vályog hullámlemezzel fedve, vagy legalább a vakolatlan, ablaktalan szürke téglaépület.

Megállunk az egyik pici faluban, benézünk a misére, itt pálmalevél templom van, pár tucat hívő, a fele szépen kiöltözött gyerek, mennek a zsoltárok, ének dob.

Körbe járunk a faluban, én labdázok az egyik kölyökkel – zacskóból és papírból van a labda. Megkóstolom a helyi szeszt, pálmaborból erjesztik, nem rosszabb mint az elvetemült törköly pálinkák. Itt nincs áram, vályog házak, pálma tető, de van iskola meg egy pirinyó bolt. (2017)" forrás

Repülés és repülőjegyek

  • Párizsból 6 órás a repülőút.

Vízum

Párizsban, Brüsszelben, illetve Berlinben lehet beszerezni a vízumot.

Maximum 30 napra szóló vízum 30 Euróba kerül.

Szállás

Egészség

Általános szabályként kiemelten ügyeljen a higiéniára és a tisztaságra. Mindig legyen Önnél palackozott víz, kézfertőtlenítő és a maláriaveszély miatt szúnyogriasztó. Ne igyon forratlan ivóvizet, utcai étkezésnél az átsült, főzött ételeket válassza és kerülje a friss salátákat.

,, Ugyan sötét éjszaka érkeztem, de már a fényekből látszott, hogy igazi Afrika, párás, meleg és a jellegzetes afrikai szagok, illatok. Boldogság.

Belépéskor csekkolják a sárga könyvben a sárgalázoltást, de amúgy szokatlan gyorsasággal jutottam át. (2018)" forrás

Rendelő

Közlekedés

Sötétedés utáni időszakban már ne keljen útra gyalog Lomé városában, inkább hívjon taxit, amely a tömegközlekedés szinte teljes hiányára tekintettel a helyiek körében is megszokott, olcsó megoldás.
Közlekedési baleset esetén, függetlenül attól, hogy ki volt a vétkes, ne maradjon a helyszínen, hanem azonnal keresse fel a legközelebbi rendőrkapitányságot. Közúti baleseteknél mindig számolni kell azzal, hogy egy megrendezett balesetről van szó, amit rablásra használnak fel a tettesek.

Az utak rossz állapotára és a gyér közvilágításra való tekintettel kerülje az utazást Lomén kívül, sötétedés után.

Étkezés

"A togói konyha Nyugat-Afrika egyik legjobbja, és számos helyen ki is próbálhatjuk, különösen Loméban. Majdnem mindent valamilyen szószban szolgálnak fel, és a legtöbb fogást rizs, pate (kukoricából, zabból, maniókából vagy yamgyökérből készül), ablo (kukoricából és cukorból készítve), monplé (fermentált kukoricából készül) vagy foufou (ki tudja miből készül) kíséri.
Az egyik leggyakoribb étel a rizs mogyoróolajjal. Minden területnek megvan a saját ételspecialitása. A partok mentén a lamounou déssi vagy sauce de poisson (friss halból készült szósz) a legnépszerűbb, illetve a rákból, spenótból, paradicsomból, padlizsánból készült szószok is. A togói ételek között említésre méltó még a főtt csiga, a füstölt kecske, a grillezett csirke chilliszósszal és a töltött yamgyökér. Pálmabort és tchakpallo-t (erjesztett zab) isznak.
" forrás

Vásárlás és pénzváltás

Az ország hivatalos fizetőeszköze a rögzített árfolyamú afrikai valutaközösségi frank (1 Euro = 655,957 FCFA / CFCA). Az eurót és dollárt bankokban gyorsan és pontosan beváltják, bankkártyákat azonban csak nagyobb hotelekben és éttermekben fogadnak el. Az utcai pénzváltás nem javasolt, különösen a piacok környékén.

,, This Is Africa, ezt onnan tudom, hogy 4 órába és számtalan próbálkozásba került míg találtunk egy bankot, ahol váltanak valutát. Mármint eurót. Dollárt úgy nézegették, mint ha most nyomtuk volna a krumplinyomdán a gazdálkodj okosanhoz. (2017)" forrás

Messi tájon - fotó by Elter

Közbiztonság

A togóiak barátságosak, nyitottak és segítőkészek az irántuk érdeklődést és tiszteletet tanúsító külföldiekkel.

Az alacsony életszínvonalra való tekikntettel gyakori az európai turisták meglopása, illetve kirablása. Loméban erősödik a bűnözés, növekszik az erőszakos rablások, ill. gépkocsi rablások száma.

Javasoljuk, hogy autóját csak hatósági egyenruhát viselő személy felszólítására állítsa meg, különösen sötétedés után. Sok esetben az útépítések miatt keletkezett forgalmi dugókat használják ki a tolvajok. Az autók nyitva tartott biztonsági zárát kihasználva kinyitják az autó ajtaját és kiveszik a benne lévő értékeket. Ezért javasoljuk, hogy ha autóval utazik, minden esetben zárja le a biztonsági zárat.
Javasoljuk, hogy az őrzött strandokat használja, de ott is fokozott figyelemmel, körültekintéssel tartózkodjon. Ne hagyja őrizetlenül értéktárgyait a strandon. Sötétedés után ne tartózkodjon a strand területén.

Értéktárgyait ne vigye magával a hoteljén, szálláshelyén kívül (készpénz, csekk-és hitelkártyák, mobiltelefonok, ékszerek, órák, kamerák, stb.), valamint a fontos dokumentumokat (különösen az útlevelet, amiről célszerű fénymásolatot készíteni) olyan helyen tartsa magánál, ahonnan semmiképpen nem lehet ellopni. Ha megtámadják, ne mutasson ellenállást, mert a támadók a legtöbb esetben nagyon erőszakosak.

Magyar külképviselet

Togoban semmilyen magyar képviselet nincs. A legközelebbi külképviselet, Accrában (Ghana) van.

Egyéb hasznos információk

Vudu portékák - fotó by Elter

Lomé

Közel 2 milliós a tengerparti főváros, ahol mozgalmas élet lüktet az utcákon és hatalmas nyüzsgés a piacokon. Úgy tűnik a fétis, vudu-s tárgyak hagyománya egyre inkább divattá válik. A legújabb piacon már ezek a "szakrális" limlomok dominálnak. Aki sok más nyugat-afrikai nagyvárosban járt már, Lomét egészen kellemes helynek fogja tartani. Nem egy nyomasztóan nagy város, és a helyiek sokkal kellemesebbek a fehér turistákkal szemben, mint pl. Nigériában vagy akár az Elefántcsontparton.   

,, Lomé: Homokos bícs, rengeteg hatalmas konténerszállító teherhajó, halászok, koloniális épületek. Vannak aszfaltozott utcák, de nem sok. A piac igazi afrikai pszichedelikus kavalkád, ahol mindent lehet kapni. Kb. egymás mellett árulják a kínai műanyagcipőt a levágott kecskét, a hamis viszkit és a samponokat. Ami jó hír, hogy mangót is.

A fétis piac meg olyan, mint gondoljuk – csomó döglött állati rész, sün, lófej, kutyaláb, száraz gyík, tehén farok, kecske pata stb. Meg ilyen vudu szobrok szögekkel, és talizmánok. Beültünk egy gyógyítóhoz, akitől jó pénzért lehetett volna vásárolni – biztonságos utazást, családi védettséget, sikeres szerelmet és buffalo sexet (ez utóbbit potencia növelő ágakból teával kellett volna elérni) és a pasi az ehhez tartozó mozgást be is mutatta, ha esetleg addig nem értettük volna. (2017)" forrás

Földvári András fotója

Battamariba

"A togói Batammariba vidék a világörökségi része, mert igen különleges falvak találhatók itt. A tambera népcsoport erődítményszerű, tornyos házakban él, mintha valami mese elevenedne meg előttünk. A házikók alsó szintjén élnek az állatok, a középső szint a konyha, a tetőteraszról pedig kis alvókuckók nyílnak, ahová pici lukakon kell bemászni. A tornyok gabonatárolók, melyeknek a tetőteraszról van a nyílásuk. Kíváncsian leskelődtünk a házakban, míg az ott lakók ugyanolyan érdeklődve mustrálgattak minket. (2012)" forrás

Kpalimé

,, A Kpalime katedrális nem izgalmas kicsit se, egyébként csomó mecset is van, kb. 29 keresztény 20% muszlim, de persze leginkább mindenki vudu meg animista. (2017)" forrás

Togoville

Egyéb látnivalók

Koutammakou - UNESCO világörökség

Földrajz és időjárás

  • Togo a nyugat-afrikai térség legkisebb országa. Az ország neve ewe nyelven annyit jelent, hogy "a tenger háza". Togonak 56 kilométer hosszú partszakasza van. Az ország legmagasabb pontja a Mont Agou (986 méter).

  • Togo tele van lagúnákkal és mangróve fákkal fedett mocsarakkal. Togo területén sok a kis tó. Van egy jó nagy is: a Togo-tó.

  • Togoban 37 nép él, köztük a legnagyobb az ewe, a mina és a kabre.

  • ,, Reggel lefelé a hegyekből (kis túlzással 986 m a legmagasabb pont), igazi trópusi esőerdő fíling, de amit imádtam hogy ősöreg mangófák szegélyezték az utat, meg volt egy pici vízesés is. Itt is gond az erdőírtás, de vannak legalább nemzeti parkok, még maradtak állatok is bivaly, pár elefánt. Állítólag van még nyugat-afrikai oroszlán, de lehet ez csak a turista vakítás. (2017)" forrás

Időjárás és éghajlat

  • Togo partvidékén az évi átlaghőmérséklet 25,6 fok.

Történelem

  • Az ewe nép vándorolt e területre a Niger-folyó völgyéből a 24-14 század között.

  • A 16. században kezdődött a rabszolga-kereskedelem.

  • Francia Togoföld 1960-ban vált függetlenné.

Manapság

  • Togo a világ negyedik legnagyobb foszfát kitermelője.

A togoiakról

  • Togoban a várható élettartam 54 év. A lakosság kétharmada írástudó.

  • A legnépszerűbb sport a foci.

  • A legjelentősebb kereskedők között sok a szíriai és a libanoni származású.

Turista etikett

  1. Togóban sok mindent tilos a turistának lefotózni: bármilyen rendőri és főleg katonai létesítményt, katonai ceremóniát (pl. zászlófelvonást), határátkelőhelyet, sőt még a múzeumokat se (!). A közemberek se kedvelik, ha a turista lefotózza őket. Mindig kérjünk előre engedélyt.

  2. Togóban nyilvánosan a férfi és a nő nem érinti meg egymást, még a házaspárok is tartózkodnak ilyesmitől. Nyilvánvalóan rossz szemmel nézik, ha egy turista párt nyalja-falja egymást a helyi emberek szeme láttára.

  3. A helyieknél nem tekinthető udvaraiatlanságnak, ha valaki a másiknak azt mondja, hogy kövér vagy, avagy kövérnek nézel ki. Nem udvariatlanság ha megjegyzést tesznek bárkinek a bőrszínére.

  4. Ha két férfit látunk kéz a kézben (pontosabban az ujjaikat egymásba aggatva) járni, akkor azok csupán barátok, nem homoszexuálisok. 

  5. Ne számítsunk egy togói pontosságára. Simán késnek egy-két órát és nem is értik, ha a fehér turista ezen kiakad. Amúgy a távolsági buszok hivatalos menetrendjét sem szabad komolyan venni.

  6. Az ő kultúrájukban a bal kéz nem tiszta. Ezért a bal kezünket a kontaktusokban helyezzük háttérbe. A togói háziasszonyok még főzés közben is tartózkodnak attól, hogy a bal kezüket használják.

Olvasmányos linkek

"Sokode, Togo második legnagyobb városa mellett található kis faluban élnek a tem törzs tagjai, aki messze földön híres tűznyelők. Láttam már ilyet cirkuszban meg tévében, na de élőben, egyméteres távolságból összehasonlíthatatlanul sokkolóbb az élmény. Egyszerűen nem hittem a szememnek, ahogy a férfiak kiragadtak egy-egy husángot a tűzből, végigsimogatták karjukat, lábukat, majd a szájukkal oltották el a parazsat. Úgy nyalogatták az égő fahasábokat, mintha fagyi lenne. Alig bírtam odanézni. A végére úgy belemelegedtek a táncosok, hogy egyenesen a tűzben hemperegtek. Elképesztő volt!

Kara felé továbbutazva alkalmunk volt találkozni a bassar népcsoport vezetőjével. Elvileg itt király uralkodik, de mivel ő nemrég meghalt, a helyi szokás szerint három évig a régens a vezető. A régens kifejezetten unottan, mintha félálomban ült volna a székén, körülötte szimpatikus öregurak ücsörögtek, a vének tanácsa. A kérdéseinket a legenergikusabb tag válaszolta meg, egy kifejezetten intelligens, művelt úr, tökéletes angol- és francia tudással. (2013)" forrás


,, Aztán mentünk északnak meg nyugatnak, közben megálltunk megnézni egy muszlim falut ahol persze ugyanúgy vuduznak mint mindenhol – itt csak fehér színű állatokat áldoznak, csirke, birka, kecske, nyilván rá kellett kérdeznem a turistára. A 160 kg-os útitárssal ellettek volna a szellemek egy darabig, míg átrágják magukat rajta. Amúgy csak nyolcan  vagyunk, a többi elég rendben van, bár nem egy túl intellektuális csoport. A szobatársam egy bostoni öreglány, de iszik sört és cigány származású úgyhogy jól el vagyunk. De a dagadék brutál, megmondtam neki, hogy én nem élesztem újra. Mondjuk az egyik kis mikrobusz hátsó ülésén utazik, ha ott elpatkol azzal együtt temetik el, mert kiszedni hidegvágóval se fogjuk tudni. Jó étvágyat. (2017)" forrás

Fotóegyveleg

fotó by Elter

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon