ÚTIKRITIKA.HU / Afrika

Afrika

Általános tanácsok |A szafarikról általában| Fotóegyveleg

Általános tanácsok

Afrika sokszor épp a programok miatt válik igazán drágává. Azokat a látványosságokat, amelyek a helyieket nem érdeklik – például történelmi emlékhelyek, nemzeti parkok, természeti csodák – gyakran csak nehezen megközelíthető, távoli helyszíneken találjuk, ahová tömegközlekedés nem visz, és a belépődíjak is rendkívül magasak. Szafarin még sosem vettem részt, mert az állatok sosem hoztak lázba, de így is látom, hogy lehet ezen is spórolni. A legegyszerűbb módszer, ha nem előre, otthonról foglalsz, hanem helyben keresel lehetőségeket. Ha pedig nem egyedül mész be az utazási irodába, hanem például négyen vagytok, lényegesen jobb árat tudsz kialkudni.

Érdemes olyan szafari csomagot választani, ahol a szállás a nemzeti park határán kívül található, így nemcsak olcsóbb a szállás, de az ott töltött napok száma is csökkenti a parkbelépők számát. A kevésbé ismert, kisebb nemzeti parkokban is bőven látható oroszlán, elefánt és zsiráf – csak épp a turistahad nélkül, és olcsóbban, mint a felkapott Szerengetiben vagy a Masai Marában, ahol egyébként sem biztos, hogy több élmény várna, legfeljebb több gnú.

Az országok költségeit tekintve a személyes benyomásom szerint az ársorrend valahogy így alakul: Etiópia a legolcsóbb, majd jön Nyugat-Afrika, aztán Uganda, Mozambik, Zimbabwe, Namíbia és Dél-Afrika, utánuk Tanzánia és Kenya, a legvégén pedig Botswana és Gabon, amelyek az egyik legdrágább desztinációk.

A hegyi gorillák három országban élnek: Uganda, Ruanda és Kongó. A gorillales Ugandában a legdrágább, Ruandában kicsit olcsóbb, Kongóban viszont jóval olcsóbb – cserébe viszont ott a legtöbb a bonyodalom, papírmunka és biztonsági kihívás.

A túrázás és hegymászás szintén két véglet között mozog. Vannak fantasztikus, világszínvonalú lehetőségek, amelyeket olcsón is meg lehet úszni, például a Mount Cameroon vagy az etióp Ras Dashen, de vannak olyan célpontok, mint a Kilimandzsáró, ahol csillagászati összegeket kérnek még a legegyszerűbb mászásokért is. Ha nem egy bizonyos csúcs elérése a cél, hanem inkább csak a természetjárás élménye, bőven elég a „szomszédos” hegyet választani – sok különbség úgysem lesz a tájban, az élővilágban.

Ami viszont erősen ellenjavallt, azok a pénzért kínált kulturális showműsorok: zenés-táncos törzsi estek, varázslószeánszok, kosztümös előadások. Ezeknek a hitelessége erősen megkérdőjelezhető, sokszor inkább csak turistacsalogató giccsparádék. Ha az autentikus afrikai kultúra érdekel, jobban jársz, ha antropológiai könyveket olvasol, megnézel néhány jó dokumentumfilmet, vagy akár egy félévet eltöltesz egy faluban – az sokkal többet ad, mint egy háromórás színpadra koreografált műmosoly.

A szafarikról általában

Valószínűleg nincs még egy kontinens a világon, ahová az emberek elsősorban az állatvilág miatt utaznak. Afrikában azonban a természet és a vadon élő állatok nem kiegészítő látványosságok, hanem maguk a főszereplők – és ezt nem is rejti véka alá senki. Az emberek nem azért jönnek, hogy két múzeum vagy tengerparti pihenő között rápillantsanak néhány zsiráfra, hanem kifejezetten azért, hogy oroszlánt, elefántot vagy gorillát lássanak. Ez az úgynevezett szafari – aminek a fogalma mostanra ugyan már a világ bármely pontján ráragad mindenféle élményre, legyen szó norvég bálnalesről vagy mongol vadlófotózásról –, de az igazi, klasszikus szafari mégiscsak Afrikában történik. Méghozzá a szavannán. Esőerdőben nincs szafari, ott legfeljebb csimpánz- vagy gorillatrekking van.

Fontos azonban tudni, hogy a vadállatok megfigyelése Afrikában sosem olcsó mulatság. Ritka, hogy nemzeti parkon kívül valóban lássunk valami izgalmasat – a kóbor kecskéket és kutyákat most nem számítva –, és az ilyen parkok eléréséhez gyakran hosszú, fárasztó utazásra van szükség. Afrikában nem úgy megy az ember „útközben állatokat nézni”, mint mondjuk Skóciában bárányokat bámulni egy domboldalon. Itt sokszor nincs „útközben”, sehol sincs semmi, és mindenért meg kell dolgozni.

A legismertebb parkok – mint a Serengeti vagy a Masai Mara – ráadásul nagyon messze vannak minden központtól, így oda csak többnapos szervezéssel lehet eljutni, ami szállással, járműbérléssel és kalauzzal együtt komoly költséggel jár. És itt jön a csapda: az egész szafaribiznisz a tehetős, naiv, lehetőleg fehér turistákra van felépítve. Ők azok, akiknek el lehet adni a luxusbungallókat, lodge-okat, all-inclusive csomagokat. Olcsóbb opciók alig léteznek, a sátorozás ugyan lehetséges, de ehhez saját felszerelésre van szükség, amit magaddal cipelni se egyszerű, se kényelmes.

A belépődíjak önmagukban is borsosak, és nem elég csak azt kifizetni: fizetni kell a sofőrért, a járműért, a vezetett túrákért, az étkezésért – gyakorlatilag mindenért. És ne is ábrándozzon senki arról, hogy majd csak úgy beül egy buszba és kisétál valami szavannás mezőre. Aki ezt megpróbálja, legfeljebb annyit spórol a családjának, hogy nem kell külön fizetni a temetéséért. Mert itt nemcsak oroszlán, hanem hiéna, leopárd, sakál és más ragadozó is lapul, és ha valaki este egyedül lődörög a bozótban, könnyen az ökoszisztéma részévé válhat – belülről.

Persze vannak olyan, kevésbé veszélyes nemzeti parkok is, ahol már nincsenek nagyragadozók, viszont a vadállomány továbbra is színes és gazdag – itt lehet akár gyalogtúrázni vagy biciklizni is, például zebrák között. Ezek többnyire kisebb parkok, és nem annyira híresek, de pont emiatt elérhetőbbek anyagilag, és sokszor hangulatosabbak is.

A régiókat tekintve északon, a Szaharában nem sok állatot találni – maximum néhány kóbor antilopot vagy tevét. A szavannák azonban még mindig őrzik Afrika vadregényes arcát. Kelet-Afrikában, főként Tanzániában, Kenyában, Ugandában vagy Ruandában hatalmas védett területek húzódnak, amelyek otthont adnak az összes klasszikus „szafarifajnak”. Nyugat-Afrikában viszont már sokkal rosszabb a helyzet – hiába van néhány védett terület Szenegálban, Maliban vagy Guineában, sem fajszám, sem egyedszám tekintetében nem versenyezhetnek a keleti és déli régiókkal.

Afrika déli része szerencsére még mindig gazdag vadonban. Botswanában, Namíbiában, Zambiában, Zimbabwéban és a Dél-afrikai Köztársaságban is találni kiváló, jól szervezett nemzeti parkokat – bár ezek ára is emelkedik évről évre.

Esőerdőben nem lehet klasszikus szafarit csinálni, viszont az élmény itt is páratlan lehet. A gorillatrekking a Virunga-hegységben talán az egyik legmeghatóbb, legintenzívebb természetközeli élmény, amit bárhol a világon átélhet az ember. Ruandában és Ugandában jól szervezett túrákon vehetünk részt – persze borsos áron. Kongóban olcsóbb, de a logisztika nehézkesebb és a biztonsági helyzet sem mindig ideális. A síkvidéki gorillákból elvileg több van, de rájuk egyelőre nem épült turizmus, így látni őket szinte lehetetlen. Elvben Gabon, Kongó vagy Kamerun lenne az a régió, ahol még élnek, de elérni őket rendkívül nehéz.

Csimpánzokat és más kisebb főemlősöket több ország védett esőerdeiben is megfigyelhetünk, ha elég szerencsések vagyunk. És van még egy különleges állat, akit a legtöbben nem is ismernek: az erdei elefánt. Ez az apróbb termetű, rejtőzködő faj a sűrű esőerdők mélyén él, főként az egyenlítői Afrika eldugottabb részein, és még a legtapasztaltabb természetjárók közül is kevesen látták élőben. Mégis léteznek – csak épp nem a látogatók, hanem a fák és az árnyék között.

Fotóegyveleg

Vissza az elejére

Kommentek