ÚTIKRITIKA.HU / Amerikai Egyesült Államok









Amerikai Egyesült Államok

Földrajz | Időjárás | Történelem | Manapság | Emberek | Turista etikett | Gasztronómia | Fotóegyveleg

Földrajz

A világ harmadik legnagyobb és harmadik legnépesebb országa. 9,83 millió négyzetkilométeres a területe. 105 Magyarország elférne benne, de a jenkiktől egyelőre még egy darabra sem jött rendelés. Akinek ideje és pénze van rá, átautózhatja az USA-t mondjuk a szuper San Diegoból az északkeleti Maine állam szuper városáig, Portland-ig (nem az Oregon-i!): csekély 5100 kilométer kell megtenni, ami könnyed, azaz megállás nélküli, 50 órás autóvezetéssel összehozható.

Íme néhány, autózás szempontjából reálisabb távolság, csupán a dimenziók érzékeltetéséhez:

  • New York - Washington: 367 km
  • New York - Miami 2080 km
  • New York - Chicago: 1270 km
  • New York - Niagara: 658 km
  • New York - Boston: 351 km
  • Los Angeles - San Francisco: 615 km
  • Los Angeles - Las Vegas: 435 km
  • Los Angeles - San Diego: 195 km
  • Miami - Orlando: 378 km

Belső légi járatokra vonatkozó példák (átszállás nélküli repülési idő):

  • New York - Los Angeles: 4 óra
  • New York-Chicago: 1,5 óra
  • New York-Miami: 3 óra 15 perc
  • New York-Dallas: csaknem 4 óra
  • New York-Seattle: 6-6 és fél óra
  • Los Angeles - Las Vegas: 55 perc
  • Los Angeles - San Francisco: 1 óra 5 perc

Időjárás és éghajlat

Mint köztudott, az USA-ban a hőmérsékletet Fahrenheit-skálán mérik. Milyen átszámolási módot javasolunk Fahrenheit-ről Celsius-ra?

New York

New York időjárása

Seattle

Seattle időjárása

Los Angeles és környéke

Los Angeles időjárása

San Francisco

San Francisco időjárása

Las Vegas

Las Vegas időjárása

Történelem

USA - történelem - eseménysor

Amerikai diák történelem tesztje: Mi ért véget 1896-ban? Válasz: 1895

Gondosan tisztítják az amerikai történelmet Philadelphiában (ott nem zöldülnek be, azaz korrodálódnak a szobrok)

Manapság

nyertem bebebe

Életszínvonal

Az USA-ban a havi minimálbér 362 900 forintnak megfelelő dollár (2015).

A vidéki kisvárosokban természetes, hogy az emberek saját tulajdonban lévő házakban laknak, a nagyvárosokba beköltözöttek nagy része viszont lakást bérel, még hozzá elég drágán. A lakásbérlés gyakran elviszi egy ember fizetésének legalább az egyharmadát, gyakran többet.

Az Egyesült Államokban nincs munka törvénykönyve, sok mindent maga a munkáltató szabályoz, úgy, ahogy akar. Munkafelvételkor a munkaadó és az alkalmazott szimplán megegyezik arról például, hogy mennyi szabadság járjon. Az amerikaiak köztudottan kevés szabadságnappal rendelkeznek, jellemzően 2 hétnél kevesebbel, a kezdők többnyire 10 nappal kalkulálhatnak. A megbízható, lojális, nélkülözhetetlen munkaerőt viszont kellően próbálják kényeztetni. A munka sokkal intenzívebb náluk, a legtöbb helyen biztosan több mint nyolc óra.

Amerikában nincs atyáskodó állam, az egyénnek magának kell mindenért megküzdenie, persze számíthat a családi szolidaritásra. Szociális háló alig-alig van, nagyon sok amerikainak nincs egészségbiztosítása. Az elnökválasztási kampányokban, a nagypolitikában az egyik kiemelt vitatéma az, hogy mi legyen azokkal, akik megbetegednek és nem rendelkeznek egészségbiztosítással. Legyen-e állampolgári vagy alanyi jogon valamilyen alapszintű ellátás? Sok alkalmazott a cégével kötött munkaegyezség keretében jut valamilyen konstrukciójú egészségbiztosításhoz. Ennek tükrében aztán érthető, hogy milyen nagy tragédia a munkahely elvesztése, mert a fizetés mellett a biztosítás is ugorhat. Az orvosi, kórházi ellátás rémesen drága, és még a biztosítottnak is kell 20-25 dolcsi vizit díjat fizetni. Nem meglepetés, hogy Amerikában azért is van nagy kultusza az egészséges életmódnak, mert mindenki el akarja kerülni, hogy beteg legyen. Betegnek lenni Amerikában nagy anyagi érvégést jelent.

"A felső tízezer élete az "Amerikai Álom". Nekik bejött minden, bár jobb azt mondani, hogy jókor voltak jó helyen. Sokuknak csak egy jó ötletük volt, amit meg tudtak valósítani. Vagy kapcsolatokkal kerültek felelős beosztásba, vagy keményen megdolgoztak érte. A siker persze nem marad viszonzatlanul. Úsznak a pénzben. New Yorkban nem ritka a limuzin és a sofőrös autó. Aki gazdag és az magára valamit, az szereti mindezt kimutatni.

Az alsó osztály képviselőit a legkönnyebb megkülönböztetni. Többségében szörnyű és siralmas környéken laknak. Nagy részben négerek, de jó számmal vannak közöttük fehér bőrű emberek is. Aki eljut oda, hogy belátja, hogy ennek a csoportnak a tagja, az egy csapásra igénytelen lesz minden téren és megpróbál szocializálódni az "övéihez". A négerek körében ez a bő ruhák viselése és a nagy bizsu nyakláncok viselésében ki is merül. Nem egy, ebben a csoportban élő embernél van fegyver (megjegyzem, nem csak önvédelem céljából). A fehér szegények között leginkább az életkedv hiánya, a megszokás adta biztonság az, ami átsegíti őket a hétköznapokon. Őket leginkább az igénytelen ruhákból lehet megkülönböztetni.

A középosztályt első körben két részre kell szednünk. Alapvetően van egy határ ebben a társadalmi csoportban. Mondjuk úgy, hogy alsó-közép és felső-középosztály. Azért kell két részre szednünk, mert senki nem születik bele az alsó-középosztályba. Ebbe mindenki beleesik akkor, ha ki akar törni az alsóból. Hogy úgy mondjam ez egy köztes állapot mindazok számára, akik rájöttek arra, hogy nem lehet egy egész életet leélni abban a mókuskerékben, amiben vannak. Itt már elkezdődik a jobb fizetés folyósítása.

Nem egy ember tud már itt márkásabb ruhákat venni, belevágni egy házba, autóba. Valakik megdolgoznak érte, valakik beleszületnek a középosztály középső részébe. Itt még mindenki törleszti az adósságait, márkás ruhákban járnak és heti nem egy alkalommal esznek éttermekben. Valahol itt kezdődik az élhető Amerika. Nem akarom kilyukasztani senki lufiját, de ezért az emberek komolyan meg is dolgoznak nap, mint nap. Ebben a csoportban élők már joggal képzelhetik magukat, ha úgy tetszik az irányítók és az irányítottak között. Ők tipikusan megpróbálnak az egészséges életmód felé tekinteni, az egészségük előtérbe kerül, mivel tudnak rá elegendő időt fordítani. Megjelenésük alapján, már megengedhetnek maguknak márkás ruhákat, iPhone-t.

A középosztály felső rétege egyre inkább kezd beleolvadni a társadalom felső csoportjába. Van, akiknek egy élet is kevés a beolvadáshoz, de valakinek simán sikerül ez is. Annyi biztos, hogy aki alulról kezdi, az egyszerűen nem tud idáig eljutni. Valahol ez egy társadalomkritika is egyben, mivel nincs megteremtve az a lehetőség a szegényebbeknek, hogy nehéz munkával a társadalom legfelső csoportjáig juthasson. Minimum protekciók tömkelege és indulótőke kell ahhoz, hogy valaki ebbe a csoportba sorolhassa magát. (2012)" forrás

,, Mindenhol kint van a zászló. Mindenből van amerikai zászló mintás, de ezt úgy értsétek, hogy tényleg mindenből. Tegnap pl. egyik munkás fején amerikai zászló mintás sisakot láttam. Lehet, hogy most a közelgő július 4.-e miatt amúgy kicsit torz képet kapunk, de minden tele van. A kedvencem az „God bless America!” (Isten áldja Amerikát) színezőkönyv volt, amit a Walmartban láttam. Tudjátok, mint ezek a tök jó színező könyvek, csak ebben ilyen hazafias minták voltak (legalább elég hozzá egy piros meg egy kék ceruza :D). És amúgy ez a „hazafias” hozzáállás megvan a városokra jellemzően is. " forrás

Emberek

Reménytelen kísérletezni azzal, hogy általánosítsunk az amerikai emberek jellegzetes tulajdonságait illetően. Még a WASP (White Anglo-Saxon Protestant, azaz fehér, angolszász protestáns) amerikaiak karakterében is jelentős különbség aszerint, hogy az ország melyik részében élnek, vagy honnan valók. Aztán meg ott van az alkonyát élő fogalom az olvasztótégely (melting pot), a bőrszín, a származás, a vallás, a nyelv, az életmód elképesztő sokszínűségével. Az olvasztó tégely még az asszimilációról szólt, ma már gyakrabban emlegetik a salátás tálat (salad bowl) vagy a mozaik társadalmat, azzal a jelentéssel, hogy egyre inkább az identitásukat, hagyományaikat megőrző etnikumok multikulturális Amerikáról lehet beszélni. A turista például hamar felfigyel arra, hogy mennyi kiírás van már két nyelven: angolul és spanyolul.

Nézzünk néhány ide vonatkozó, tán nem untató statisztikai adatot:

  • Az USA lakosságának közel 80 százaléka fehér
  • 12,8 százaléka fekete
  • 4,4 százalék ázsiai
  • A többi őshonos indián és egyéb

A fehéreken belül a statisztikák nem mindig különböztetik meg a spanyol ajkúakat (Hispanic, Latino stb. elnevezések), annyit tudni, hogy a teljes lakosság 15,1 százalékét teszik ki. Vallás szerint a lakosság 51,3 százaléka protestáns, 24 százaléka római katolikus. Az angol az anyanyelve a lakosság 82,1 százalékának. Az angol után a spanyol a legelterjedtebb nyelv.

A világban az amerikai emberekkel kapcsolatban rengeteg általánosító klisé létezik. Ezeket a leegyszerűsített véleményeket befolyásolják politikai és vallási nézetek, valamint az amerikai tömegfilmek, TV-sorozatok által sugallt vagy hatott sztereotípiák. Az Amerikába látogató magyar turista például az amerikai emberekkel, az ottani élettel kapcsolatos, nálunk létező vélemények, hiedelmek, általánosítások egy részét megerősítve látja, sok részét pedig cáfolva.

"Az amerikai bűnügyi filmekben, TV-sorozatokban a rendőrségi és egyéb hivatali hierarchiában ugyebár gyakran fordul elő, hogy a főnök fekete. Amikor kint jártunk, amerikai ismerősöktől megkérdeztük, hogy a valóságban ez mennyire jellemző. Diplomatikusan megfogalmazták, hogy az amerikai filmek, TV-sorozatok ebben a tekintetben (is) gyakran valamiféle ideát, törekvést jeleznek, kevésbé a valóságot. Amerikában évtizedek óta hivatalosan pozitív diszkriminációt alkalmaznak a feketék vonatkozásában, hogy társadalmi felemelkedésüket gyorsítsák. Összességében ez az igyekezet nem minősíthető eredménytelennek. A jellemzően liberális szemléletű Hollywood gyakran a filmjeiben tudatosan vagy reflexszerűen "rásegít" erre az igyekezetre, törekvésre. Nekem úgy tűnk, hogy a mexikói bevándorlók vonatkozásában ez a részrehajló rokonszenvezés ritkábban látható a filmvásznakon, igaz nem is diabolizálják őket annyira, mint a régi western filmekben, amelyekben sokszor voltak mexikóiak a gonosz szerepkörében. Mostanság a filmekben inkább az oroszok és az arabok szoktak a rosszak lenni." (Jani, 2012)


"Ha csak pár napot töltünk Amerika valamelyik nagyvárosában, feltűnik néhány dolog. Az emberek valahogy nyugodtabbak, mint itthon. Mindenki siet, rohan, de mégsem ordít és szitkozódik senki, ha sorban kell állni a boltban a pénztárnál. A dugót sem kedvelik az amerikai lakosok, mégsem dudálnak eszeveszett módon, ha nem halad a sor, mert tudják, hogy felesleges. Ami a legszembetűnőbb, hogy mindenki kedves és mosolygós. A boltban, a hivatalokban, a közintézményekben az alkalmazottak kedvesen mosolyognak és segítőkészek. Ha valakitől kérdezel valamit, kedvesen válaszol, útbaigazít. Az ismerkedés is könnyű, mármint szóba elegyedni valakivel, a barátkozás már jóval nehezebb. Az amerikaiak kedvesek, de eléggé távolságtartóak. A saját életükért ők a felelősek. Azt nevelik beléjük, hogy ők tehetnek a saját sikerükért, de ők a felelősek a sikertelenségért is. Így egy amerikai számára természetes, hogy bárki lehet gazdag, vagy tanulhat jó egyetemen, elérheti a vágyait, mert rajta áll, hogy mit ér el. Nem hibáztatják a társadalmat, nem a segélyekre és a kedvezményekre alapoznak, hanem magukra. Ez egy szimpatikus tulajdonság és így már talán érthetőbb, hogy miért van annyi önfejlesztő, személyiségfejlesztő könyv és tréning Amerikában. (2014)" forrás


"Az amerikai nőket nehéz külsőleg általánosítani, hisz annyi nemzetiség és kultúra keveredik itt, hogy minden forma, méret, és szín egyszerre van jelen. Az amerikai nő nagyon magabiztosnak és határozottnak tűnik, ennek ellenére mégis sok bizonytalansággal küzd. A kommunikációs készsége magas, mindig magabiztosságot mutat, bármiről is legyen szó. Mosolyog és fontos számára a pozitív gondolkodás. Szeret vásárolni, de ennek ellenére többnyire csak macskanadrágban, sortban, vagy egyéb sportöltözetben látni. Szereti a gyerekeket és fájlalja, hogy itt nincs GYES, és maximum pár hétig maradhat otthon az újszülöttel. A GYES hiánya és a bölcsik horribilis költségei miatt lehet, hogy azt választja (de minimum mérlegeli), hogy háztartásbeli legyen, attól függetlenül, hogy ez volt-e élete vágya vagy sem." forrás


"A mindennapi életben az amerikaiak amint megteremtették a szemkontaktust, állandóan rámosolyognak a másikra, legyen az egy közeli barát, családtag. Sőt, akkor is, ha az éppen csak egy szembejövő ismeretlen járókelő. Az amerikai kultúrában a szemkontaktus, és az azzal gyakran együtt járó mosolygás, a köszöntés egyik bevett vagy – és igen jól hallod – “elvárt” formája. Oly annyira, hogyha nem mosolyogsz a másikra (vagy vissza), rögtön elindul fantáziájuk arról, hogy mi is lehet a bajunk. Ha pedig visszamosolyogsz, sokan még rád is köszönnek egy gyors hello-val, bár ez még nem jelenti feltétlenül azt, hogy az illető beszélni is akar veled. Talán ez az egyik legszembeötlőbb jelenség minden magyar vendégünknek, aki először jár az USA-ban." forrás


"Nem vagyok biztos, hogy a slampos a legmegfelelőbb jelző arra, amire itt gondolok, de jobbat nem tudtam kitalálni, amikor azt látom, hogy alkalomtól, éghajlattól, időjárástól, napszaktól sőt még sokszor kontinenstől is függetlenül az átlag amerikai a következő szerelést (outfit) veszi fel a hét szinte minden napján: cipőnek egy jobbára agyon kopott edzőcipő (sneaker) az első választás, többnyire praktikus (értsd kényelmes) okok miatt. Ha tényleg kicsit ki kell öltözni, akkor jön a jó kis makkos cipő. Aztán jön az elmaradhatatlan farmer nadrág, vagy még inkább a bermuda nadrág, hozzá egy többnyire XXL-es póló, amin többnyire valamilyen hazafias jelkép, vagy felirat látható. Ha éppen az nem, akkor helyette egy egyetemi, vagy college embléma van rajta, hogy mindenki tudja hova is járt az illető. Gyakran az egyetem kedvenc sport csapata, illetve logója is feltűnik az öltözéken. A sportnál maradva, többnyire a baseball sapka zárja sort és teszi teljessé az átlag amerikairól kialakult “tükörképet”." forrás

Turista etikett

  1. A turista etikett alfejezet elsősorban azoknak szól, akik életükben először utaznak az államokba. Alapszabály, hogy a viselkedési normákat, szabályokat, szokásokat ne az amerikai filmekben látottak szerint feltételezzük. Az szórakoztatás, fikciós világ, a valóság ebben-abban más, igaz sok minden visszaköszön.
  2. Amerikában az emberek sokkal gyakrabban mosolyognak, mint nálunk. A mosoly náluk korántsem feltétlenül az életöröm vagy a rokonszenvezés jele, hanem egyszerűen udvariassági gesztus. Ehhez vannak alapból szokva. Irigyeljük is bizony ezt, mert kellemesebbé teszi az életet, az emberi érintkezéseket. Hát, alkalmazkodjunk hozzájuk ebben a tekintetben, és mi is váljunk mosolygóssá, ha itthon ez nem is jellemző ránk. Legyünk udvariasak, tehát mosolyogjunk, nem kell bárgyún, mesterkélten, inkább természetesen. Hátha jól sikerül és itthon is lehet folytatni. Ha nő mosolyog férfira, akkor azt semmiképpen sem szabad/érdemes valamiféle bátorításnak, ismerkedésre ösztönzésnek tekinteni.
  3. Amerikában a röpke szóbeli kontaktus esetén is jószerével kötelező egymás szemébe nézni. Ha valakihez szólunk, nézzünk egyenesen a szemébe. Vannak bevándorlók, akik olyan országokból, kultúrákból jönnek, ahol udvariasságból, illemből kerülni kell a másik ember, például az idősek tekintetét. A magyarok esetében ilyen beidegződés nem lehet, nálunk inkább a sunyik vagy a túl félénkek szoktak beszélgetés közben "félrenézni".
  4. Az amerikaiak többségére jellemző, hogy nem szeretik, ha idegenek megsértik a "légterüket", azaz túl közel állnak hozzájuk, vagy a kézen és a karon kívül testüket megérintik. Természetesen elviselik a kényszerű érintkezéseket a zsúfolt metrókon, közterületeken. Ha beszélünk kint valaki idegennel, akkor tegyük ezt tisztes távolságból (kb. 60 centiméternél nem közelebb) és kerüljük az illető testével való érintkezést. Nyilván nem a kézfogásról beszélünk. A férfiak között nem gond a másik vállának megveregetése, hátának meglapogatása, természetesen nem husánggal.
  5. Nem családi vagy baráti jellegű körben az amerikaiak jellemzően kerülik a politizálást, vagy az ideológiai vitát. Éppen a nagyon vegyes etnikai, kulturális szövető társadalom miatt egyszerűen nem akarnak kockáztatni konfliktust, ellenérzéseket kényesebb témák erőltetésével. Lehet persze faggatni őket erről-arról, de inkább körültekintően, tapintatosan. Kényes témák lehetnek például ezek: homoszexualitás, abortusz, rasszizmus, vallás, politika, hazafiasság. Az amerikaiak a politikai nézeteiktől függetlenül baromira nem csípik, ha egy turista öblös szájjal szidalmaz, kritizál amerikai dolgokat. Amerikában sok minden számít tabunak. Ki ne ejtsük a szánkon a néger (nigger) szót fekete bőrű ember jelenlétében! (A black mehet, bár a korrektnek tekintett közbeszédben az afroamerikai jelző a menő.) Illetlenség őket faggatni a fizetésükről, az életszínvonalukról, arról, hogy a házukat, autójukat egyéb értékesebb tulajdonukat mennyiért és főleg miből vásárolták.
  6. Köztudott, hogy az USA-ban 21 év alatti nem vásárolhat alkoholt, és nem is fogyaszthat közterületen, vendéglátóhelyeken. Ez a törvény természetesen vonatkozik a 21 év alatti turistákra is! Olyan nagy a szigorúság, hogy még alkoholmentes sört sem szabad vásárolni a korhatár alatt. Mivel a szórakozóhelyeken a pultosoknak komplikált lenne a korhatár ellenőrzése, sok helyen egyszerűen be sem engedik a helyre a 21 év alattiakat. Alkohol vásárlása és fogyasztása dolgában a 21 év felettieknek is tájékozódniuk kell a szabályokról, mert például Georgia államban vasárnap egyáltalán nem szabad vásárolni. Tájékozódni kell előre arról, hogy melyik amerikai államban pontosan mik is a szabályok alkohol ügyben. A déli államokban (Deep South) a nagyobb szigorúság a jellemző. Fontos! Közterületen életkortól függetlenül mindenkinek tilos alkoholt fogyasztania. Nem véletlen, hogy gyakran látni papírzacskóba burkolt valamit szorongató, a mögöttes tartalomból óvatosan hörpintő járókelőket.
  7. Ne cigizzünk, piáljunk az utcán, ha picit is számít nekünk az is, hogy a járókelők mit gondolnak rólunk. Náluk az utcán cigiző és főleg alkoholizáló egyén egyenlő az egzisztenciális lepukkantsággal. A tilalmak miatt az irodaépületek előtti járdarészekre szoruló cigizőket tolerálják.
  8. Vannak szokások, amik Európában visszatetszést keltenek, de odaát természetesek. Mivel mi vagyunk ott, hát ne nyilvánítsunk ki ilyen dolgokban a nemtetszésünket. Például Amerikában nem bunkóság az asztalra tenni a lábunkat, bár nyilván ott sem teszik ezt meg éttermekben, vagy disztingvált helyeken. Az irodákban minden további nélkül megteszik.
  9. Az amerikaiak többnyire közvetlen emberek, de kell ezt félreértelmezni. Gyakran előfordul, hogy udvariasságból, formaságból a turistától megkérdeznek ezt-azt, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy hosszas választ várnak. A hogylétünkre rákérdező ember többnyire arra számít, hogy mi is megelégszünk ugyanennek a kérdésnek a feltevésével.
  10. Éttermekben nagyon jellemző, hogy a bejáratnál álló alkalmazott végzi el az ültetést, ő dönt, hogy mikor és hová ülünk le. Ki is van írva a legtöbb helyen, hogy: Wait to be seated. Persze előfordul, hogy rákérdez a mi preferenciánkra. Nagyon nem szeretik, ha a turista önkényesen lefoglal magának egy asztalt. Persze gyorséttermekben, delikben más a helyzet.
  11. Amerikában (sok más országban is) bunkóságnak minősül étteremben, liftben, múzeumban, moziban, színházban mobil telefonozni. Persze ha magyarul dumálunk, akkor legalább sok nyilvános helyen nem hozzuk zavarba az embereket a telefonba mondott témáinkkal.
  12. A nálunk megszokotthoz képest Amerikában nem várják el, hogy az ember ásítás közben a kezével takarja a száját. Maradhatunk ebben a tekintetben az otthon megszokott illemnél kint is, de feleslegesen ne nézzünk rosszallóan az ásítását nem leplező amerikaiakra.
  13. Amerikában nem kellemetlen szükséghelyzetben bemenni egy vendéglátóhelyre vagy egy hotelbe csupán azért, hogy vécézzünk. Ha tájékozódni akarunk, hogy merre van az illemhely, akkor a toilette szó helyett inkább használjuk a restroom vagy mondjuk nők esetében a ladies room kifejezést, mert ez így diszkrétebb.
  14. Étkezésnél az amerikaiak többnyire korlátozottabban használják a kést, mint az európaiak. Késsel-villával ritkán esznek, gyakoribb, hogy például a késsel csak darabolják a húst, de aztán a villa kap egyedüli szerepet.
  15. Teljesen felesleges megsértődni azon, ha egy amerikairól velünk beszélgetve kiderül, hogy fogalma sincs merre van Magyarország és a magyar nyelv létezéséről sem tud. Náluk az egész világgal kapcsolatos földrajzi műveltség nem olyan fontos, hatalmas országban élnek és van bőven mit megtanulniuk arról, hogy melyik szövetségi államnak mi a fővárosa és miről híres. Különben is mennyit tud egy átlag magyar mondjuk Uruguay-ról? Sokan nálunk, diplomás emberek még azt sem tudják, hogy Brazíliában milyen nyelvet beszélnek. Pedig az sokkal jelentősebb ország a világban, mint Magyarország.

Figyelmeztetés turistáknak: Ne nevessed ki a bennszülötteket


Gasztronómia

Mint annyi olyan országban, amelynek lakossága bevándorlások sorozatából állt össze, úgy az Egyesült Államokban is nagyon különböző befolyások alakították ki a konyhát, amely regionálisan is igen változatos.

Menjünk dél felé: Az USA déli államaiban a recepteket nagyon hosszú időkeretben befolyásolták az indiánok, a brit bevándorlók és az afrikai rabszolgák. A déli államokban még ma is csinálnak étkeket, amelyeknek eredete a három "etnikum" valamelyikéhez kötődnek. A tipikus ételek közé tartozik egyebek mellett a kukoricakása (grits), a kukoricakenyér és a barbecue minden létező variációban. A déli államokban a körítés többnyire a rizs és az édesburgonya. Teljesen más jellegű az úgynevezett cajun konyha, amelynek eredete a Louisana térségébe telepedett franciákhoz kötődik. Ennél az egyszerű és parasztos konyhánál a helyi alapanyagok vannak a középpontban. Tipikus étel a folyami rákos pástétom vagy ragu, vagy egy pikáns, erősen füstölt disznókolbász, az úgynevezett Andouille.

Az afroamerikaiak által meghatározott, úgynevezett soul konyhának is meg vannak a maga sajátos étkei. A specialitásokhoz tartoznak a belsőségek, a húsgombócok, a mázas édeskrumplik és yamgyökerek.

"Az államok egyes részein különféle ételeket fogyasztanak, a bevándorlók pedig hozták magukkal a saját receptjeiket, amelyek mára már átalakultak. Az amerikai pizza egyértelműen nem olyan ízű mint az olaszországi és ez minden más ételre is érvényes.

A hálaadás napi pulyka például tipikusan amerikai étel. Bár erre is mondhatjuk, hogy azt Európában is előszeretettel készítik és ez igaz is, de biztosan nem olyan az íze, mint a hagyományos amerikai pulykának. A steak, a roston és grillen sült ételek - barbeque úgyszintén hagyományos amerikai finomságok. Ha megnézünk egy Egyesült Államok beli főzőműsort, grillezni szinte mindegyikben szoktak. A rántott csirke, vagy a csípős csirkeszárny is jellegzetesen amerikai, de mindezeket számtalan módon készítik el. A nagy városokban és vidéken eltérő az ételek íze. A helyiek a megszokott recepteket használják, vagyis ha a mama így fűszerezte, akkor az úgy a jó.

A hagyományos alapanyagok közé sorolhatjuk a kukoricát, de a mogyoróvaj, vagy a juharszirup és a pillecukor is amerikai. Na erre mondhatjuk, hogy de csak desszertnek jó... nem, annak az amerikai palacsinta jó :) Az almás pitéről és a csokimázas fánkról még nem is beszéltünk. Az édességek tárháza is kimeríthetetlen! Halakat és tengergyümölcseit is előszeretettel fogyasztanak. A garnéla rák nem csak az éttermekben kerül felszolgálásra, sokan otthon is elkészítik. A mexikóiaknak köszönhetően pedig a csípős ízeket is kedvelik, rengetegféle csilis ételt főznek." forrás

Fotóegyveleg

A tábla szövege kb. magyarul: Elnézést a kényelmetlenségért. Ha Rómát egy nap alatt építették volna fel, akkor mi biztos azzal az építtetővel szerződtünk volna.

A hajléktalan tábláján ez áll: Minden maradék dolláromat erre a kartontáblára és a filctollra költöttem el

Houston - Space Center

Philadelphia - Függetlenségi terem

Vele vagyok (mármint Hillary Clintonnal)

Brady túlsúlyban

Vissza az elejére


Kommentek

úti kritikus, 2016. 01. 23. 19:20
Kedves Anita! Szerencséje van, hogy az angol hiányában éppen spanyolul tud, hiszen pont a Miami repülőterén nagyobb a valószínűsége, hogy egy spanyol ajkú bevándorlási tiszt elé kerül, mint egy angol anyanyelvű elé. Amúgy is megoldják az ilyen nyelvi problémákat a belépéskor, de a spanyol esetén van a legkevesebb probléma. A spanyol tulajdonképpen már a második nyelv az USA-ban. Szóval: No va tener problema. Az úti kritikus


Anita, 2016. 01. 23. 17:21
Tisztelt utikalauz!
Miamiba kèszülök angolul nem túl jól viszont spanyolul folyékonyan beszélek! Az lenne a kérdésem ,hogy az útlevél ellenőrzèsen a spanyolt is hasznàlhatom?
Válaszukat előre is köszönöm


ír dakota, 2015. 03. 16. 19:42
A fentiek alapján, a kérdés csak az minek odautazni, baromi unalmas, együgyü világ.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon



Olcsó USA Repülőjegyek Olcsó USA Repülőjegyek
Olcsó repülőjegyek az USA városaiba a Vistánál




SZÁLLÁSFOGLALÁS