Velence látnivalói

,, Kerültük a főbb ütőereket, a hajszálereken mászkáltunk, minden széles utcán gyáván rohantunk keresztül. Sokszor vissza kellett fordulni, mert a sikátorunk egyszerűen egy kanálisban ért véget. De a vízre nyíló bejárati ajtók látványa és
az eldugott utcácskán kéz a kézben andalgó öreg olasz pár megérte a kitérőt.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem a világhírű Rialto-hidat. Gyönyörű, semmihez sem fogható hangulata van. De az élménybe bele tud rondítani egy húszfős, sikítva ordító középiskolás csoport. A Szent Márk-székesegyház is lélegzetelállító épület, de ha kétezer színes dzseki közül kell kilesni a kupolára, az sokat levesz az élményből. (2017)" forrás

M. Dávid fotója

,, Ha szeretnénk igazán megismerni Velencét, azt nem a Szent Márk téren fogjuk, ahol a galambetető és erőszakosan rózsát áruló indiaiakat fogjuk kerülgetni. Szó szerint vesszünk el a szűk utcákon! Mivel szigetről van szó, túl messzire nem kódoroghatunk el, de megismerhetjük a velenceiek mindennapjait és a városka hangulatát.

Velencéhez idő kell! Lehetőleg olyan idő, ami nincs előre megtervezve, mert minden zugában meglepetések várnak ránk. Könnyebb élvezni az elveszettséget, ha nem kell azon aggódnunk, hogy odaérünk-e időben az adott múzeumhoz vagy látványossághoz. A furcsa utcatáblák is „segítenek” az elveszésben, hiszen csak a kerület neve és egy házszám van rajtuk, az pedig édeskevés a magunkfajta turistáknak. Ha konkrét helyekre akarunk eljutni, mint például egy eldugott pasztázó a sziget sarkában, használjuk az előre letöltött térképet a telefonunkon és a GPS-t, amely jelzi, hol vagyunk éppen.

Lássuk Velencét teljes pompájában, amikor a legszebb arcát mutatja! Ennek két módja van: kora reggel, mikor turisták többsége még nem kerekedett fel, illetve a hatalmas tengerjárók még nem érkeztek meg, illetve este, amikor a többség már nyugovóra tért vagy elhagyta a kikötőt. Ekkor hallható a város természetes morajlása, s egyfajta idilli békesség lengi be Velencét. " forrás

,, Velence varázsa talán akkor ér el minket, amikor megérkezünk a Szent Márk-térre. Jobbról magasodik fölénk a Dózse Palota, előttünk pedig a Bazilika és a Campanile. Mögöttünk hullámzik a tenger, a sirályok a fejünk felett szállnak. Ezek a madarak itt olyanok, mint náluk a galambok. Mindenhol ott vannak és nem félnek az emberektől. Felemelő érzés végigsétálni a téren, valóban különleges valamilyen megmagyarázhatatlan okból. Sok riogató véleményt hallottam, hogy óriási tömeg lesz a téren, és nem lehet majd belépni, ehhez képest semmi ilyet nem tapasztaltam. Természetesen sok turista volt a helyiek mellett, de ez minden felkapottabb turisztikai városban így van, nem éreztem ezt negatívumnak.

Sem a Bazilikába, sem a Dózse palotába nem mentem be, mivel kilométeres sorok álltak előtte. Helyette nyakamba vettem a várost. A szűk kis utcákon kanyarogva eljutottam a Ponte di Rialto-ig, Velence legnagyobb hídjáig. Innen csodásan rálátni a Canal Grande-ra, a kis csónakokra, gondolákra, és a művészien díszített homlokzatokra. A híd faragása és díszítése is figyelemre méltó, a hófehér építményre a partról is érdemes visszanézni, hiszen így is fenséges látvány tárul a szemünk elé. (Esetleg itt tud feltorlódni az embertömeg, mivel mindenki ki szeretne jutni a korlátig, s amíg nézelődnek, a többi ember várja a felszabaduló helyeket.) (2018)" forrás

M. Dávid fotója

Canal Grande

Velence fő és gigantikus vízi útja partján méltóságteljes reneszánsz palotákkal, a vízen színes, látványos gondolákkal és vaporettókkal. Természetesen hajóról a leglátványosabb. Nem kell ehhez turista városnéző hajó, elég a menetrend szerinti, annak is a szabadtér farrésze. Szerintünk a Canal Grande-n nincs sok értelme gondolázni, az inkább érdekes a keskeny vízi utakon. Fotózás szempontjából a Szent Márk tér irányába történő hajózás a legjobb szög. Ügyelni kell e tekintetben, hogy az adott napszakban merről süt a nap.

Vaporettoval az adott vonal járatirányának függvényében az utazás lehet 10 perc, de akár 45 is. A csúcsidőszakokban a hajók dugig tele vannak, főleg az 1-es és a 2-es járat. Érdemes esetleg többnapos jegyet venni. Este 10 után már nincs annyi ember a vaporettokon. A látvány romantikus jellegét némileg rontja a túl sűrű hajó- és embertömeg.

A gondolázás a mai napig nagyon közkedvelt program. Egyénileg kell a gondolással megegyezni, de nem lesznek ebben nagy meglepetések. Valójában mindenki ugyanannyiért adja a szolgáltatást, nappal 80-85 euró fél órára. Este, ami sokkal romantikusabb, ugye, 100 euró alatt nincs megegyezés. Ezért általában négy fő fér el a gondolában, de kettőnek is ugyanennyi.

Fondaco Dei Tedeschi- bevásárlóközponttá alakított reneszánsz palota. Olyan, mint a hasonló paloták, egyetlen nagyon kiemelkedő különbséggel: tetőterasza látogatható belépődíj ellenében. 10.15-től 7-ig általában nyitva is van, 15 percet tölthet ott az egyszeri látogató. Érdemes kipróbálni.

Szent Márk tér

Velencében a Szent-Márk téren tilos etetni a galambokat. Súlyosan büntetik a szabálysértőket, és az engedetlen turistákat akár ki is toloncolhatják a városból. A galambok ugyanis komoly károkat okoznak a történelmi épületeken és szobrokon, s ezért a városvezetés szeretné ha a galambokból kevesebb szokna ide.