ÚTIKRITIKA.HU / Matera és Puglia / Matera









Matera és Puglia / Matera

Matera dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Odajutás | Szállás | Étkezés | Vásárlás | Egyéb hasznos információk | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Matera városkép

Matera dióhéjban

A materai barlanglakások az UNESCO kulturális világörökségének a részét képezik.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. Materában a barlanglakásokat bemutató múzeum
  2. Materában nincs nagy turistatömeg és ettől önmagában sokkal hangulatosabb és hitelesebb

Nem tetszett

  1. Materában pokoli nehéz parkolóhelyet találni és manőverezni a szűk utcácskákban

Vélemények

Jön!

Odajutás

Jön!

Szállás

Jön!

Étkezés

Jön!

Vásárlás

Jön!

Egyéb hasznos információk

Jön!

Olvasmányos linkek

"Filmeken látható domboldalak - Matera

Könnyen indult ráhangolódásunk Matera városára, mert már az elején a szálláshelyünk megtalálása is önálló élménynek bizonyult. A 18. századi elegáns úrházból szállodává alakított Palazzo Gattini eleve pompás helyen áll a katedrális mellett, és kitűnő ízléssel kialakított kívül és belül is. Belsőépítészetileg egy remekmű, csodálatos hangulatú igazi palota. A hotelből rögtön láthatóvá is válik az, hogy mitől olyan speciális ez a város. A várost az egyik oldalán határoló természeti környezet látványos sziklákkal és folyómedrekkel van tele. A sziklaoldalakban azon barlangok nyílásai tátonganak, amelyeket az őstörténeti idők óta lakóhelyként használtak. Bent a városban ma már turistalátványosságként mutatják a barlanglakásokat, amelyeket még 1995 táján is lakásként használtak szegényebb helyiek. Izgalmas élmény sétálni a barlanglakások mellett, sőt fölött. A barlanglakások itteni összessége (sassi) része az UNESCO világörökségének.

Matera legnagyobb szenzációja azonban a domboldalaira épült házak, girbegurba, meredek utcáinak döbbenetes összképe. Krisztus korának szentföldi városképei jelennek meg a szemeink előtt, csak éppen itt Dél-Olaszországban. Naná, hogy ezt az érzést nem mi fedeztük fel. Az ötvenes-hatvanas években több bibliai témájú olasz filmet itt forgattak, és ezek a domboldalak, agg házak voltak a háttérdíszletek Mel Gibson filmjében, a Passióban. Matera az olaszok, és a nyugat-európai turisták körében egyre ismertebbé válik. Azonban ezt a bámulatos városkát a nyári főszezonon és a hétvégéken kívül még alig látogatják. Ilyenkor idilli nyugalomban lehet élvezni Matera markánsan egyedi városképét, beleértve központjának modernebb, elegáns és igazán barátságos főutcáját is." forrás


"A sasso is egy tipikus pugliai lakásféleség, egész pontosan sziklába vájt barlang. Elindultunk a völgyben, kétoldalt sziklafalak magasodtak, amelyekbe egykor az otthonukat vájták az emberek. Olaszországban a mérhetetlen szegénység jele volt, ha valaki csak így tudott élni. A nyomorúságos dél mementója ez a völgy, amely egyébként szintén az UNESCO Világörökség része. A nyolcvanas-kilencvenes években számolták fel végleg a sassókat. Jellemző azonban, hogy mostanában trendi lett sassót venni, és visszaköltözni a sziklába. A perzselő nyár elől ez nyújt leginkább menedéket. Természetesen van sassomúzeum is. A sötét barlangskanzenben életnagyságú bábukkal modellezték, hogyan éltek itt együtt még nem is olyan régen az emberek és az állatok. Tyúk, disznó, kutya, gyerek, asszony, férj, nagyi, stb. Ezután jött a nem várt fordulat. Szerettünk volna enni és inni valamit. A nap hét ágra sütött, tikkadt szöcskenyáj legelészett, cserepesedett a szánk. A völgyben levő néhány étterem meg bezárt. Siesta. Azért sem adtuk fel, folytattuk az utat. Háromórás erőltetett menet után már a csúcsról ereszkedtünk lefelé. A civilizált körzetben aztán tébolyult tekintettel rontottunk rá egy paniniárusra, aki valószínűleg érezte, hogy ha egy percen belül nem szolgál ki minket, itt emberhalál lesz. Némán és dühödten faltuk a szendvicset, aztán már arra is volt erőnk, hogy megcsodáljuk a várost. A sassók nyomora után a belváros palotákkal tarkított pompáját." forrás


"Matera, a kőbe vésett város. Az egyik legszegényebb város volt Dél-Olaszországban, Basilicata régióban. Út közben a tipikus olajfaültetvények láthatóak. Matera barlanglakásai már az őskorban is lakottak voltak, majd a körülmények szinte változatlanok maradtak a 20. század közepéig. A lakások nem voltak árammal és vízzel ellátva. Az emberek szinte az állatokkal együtt laktak, majd a 80-as években az olasz kormány programot indított a város megmentésére. Én pont a szieszta időben érkeztem. A város teljesen ki volt halva, csak pár turistát lehetett látni. A történelmi belváros sokkal nagyobb, mint amire számítottam. Nekem nagyon tetszett, mivel teljesen más, mint amit előtte láttam Olaszországból. (2013)" forrás


"Matera kicsit kiesik a hagyományos turistaútvonalakból, nem nagyon ismert ezt a kis dél-olaszországi település, pedig a hely olyan hangulatot áraszt mintha kétezer évet visszamentünk volna az időben. (Ezt Mel Gibsonék is így gondolták ha itt forgatták A Passio című filmet) Az UNESCO ezt a helyszínt is magáévá, illetve az egész világévá tette mikor oltalma alá vonta a falucskát. A házak úgy beleolvadnak a környezetükbe, mintha a sziklákból nőttek volna ki. Ha feltenném a 20 forintos kérdést, hogy meddig voltak ezek a barlangok lakottak, azt hiszem van aki az évezredet is mellélőné, de az évszázadot biztosan. Merthogy a helyi szegények még a 2. világháború után is itt éltek, áram, víz, villany nélkül, együtt az állataikkal. Az olasz kormány 1950- es években telepítette ki őket, "normális" lakásokba. Ezek a barlanglakások ma múzeumként működnek, néhány eurós belépőjegyért cserébe még idegenvezetést is kapunk (angolul és olaszul). A barlangok már az őskorban is lakottak voltak. Mivel a település elég magasan fekszik, az ivóvizet többnyire a megolvadt hólé biztosította. ehhez csatornákat vájtak a sziklákba, amiken a víz lefolyhatott az alacsonyabban fekvő barlangokhoz. A lakás alatti részbe üreget alakítottak ki és ide vezették a vájatokon a hólét, ami később a lakásból elérhető volt és mint egy kútból, vödrökkel húzták fel a vizet. Ma már egyes barlangokat szállodává alakítottak, így akár ki is próbálhatjuk milyen lehetett bennük aludni: bár légkondival felszerelve, anélkül hogy egy ló nyerítene az ágyunk mellett ... szerintem nem az igazi :-) Az utcák labirintusszerűen keresztül-kasul szelik át a hegyet, jó bennük bóklászni, magunkba szívni a hangulatot. Azt nem bánom, hogy Nápolyt végül nem láttuk, de ha ezt kihagytam volna, azt bizony sajnálnám. (2014)" forrás

Fotóegyveleg

Jön!

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon