ÚTIKRITIKA.HU / Nápoly és az Amalfi part / Nápoly

Nápoly és az Amalfi part / Nápoly

Nápoly dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Odajutás | Szállás | Helyi közlekedés | Étkezés | Vásárlás | Szórakozás | Közbiztonság | Egyéb hasznos információk | Történelmi városközpont | Nemzeti múzeum | Egyéb jelentősebb múzeumok | Figyelemre méltó templomok | Egyéb látnivalók | Negyedek | Érdekességek | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

.

N. Karcsi fotója

Nápoly dióhéjban

• Nápoly lakossága 960 ezres, a vonzáskörzetével együtt 2,1 milliós  (2024-es becslés). Az elmúlt 10 évben csökkent a népesség, hiszen a városnak volt egymilliós lakossága is. Így is Olaszország harmadik legnépesebb városa, Róma és Milánó után.
• Nápoly légvonalban 851 kilométerre van Budapesttől. Nápoly a Campania régió központi városa.
• Nápoly olasz neve: Napoli (nápoli)
• Nyáron az átlagos hőmérséklet 25 fok, télen 8.
• Nápoly nagy területű (1700 hektár) történelmi központja az UNESCO kulturális világörökség helyszíne. 27 évszázad emlékei lelhetők itt fel.
• Átlagos havi nettó fizetés (2024-ben): 1250 euró - (Olaszország-átlag: 1560 euró, Milánó: 1690 euró, Reggio di Calabria 1200 euró)
• A "Nápolyt látni vagy meghalni" mondás azt jelenti, hogy életünk folyamán mindenképpen meg kell látogatni Nápolyt. Az eredeti olasz mondás - Vedi Napoli e poi muori - viszont szó szerinti fordításban azt jelenti: Megnézni Nápolyt és aztán meghalni. E sorok írója megnézte Nápolyt, oszt egyelőre még mindig él. Szóval az ,,aztán" szó megengedően tágabb időkeretet jelez....

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. A bámulatos Toledo metrómegálló
2. Azért Nápoly veszélyessége el van túlozva (Párizsban több veszélyes környék van)
3. Kedvesek, segítőkészek a nápolyiak, s nagyon értékelik, ha a turista próbálkozik olasz szavakkal is
4. Nagyon finom pizzákat ettünk (más műfajban nem erősek)
5. Az óvárosban a San gregorio Armeno utca és a Spaccanapoli (azaz a Via Brenedetto Croce)
6. A Via Francesco Caracciolo-ról a kilátás a Vezúvra és a tengerre
7. A Piazza Nolana környékén a város legjobb seafood piaca
8. Galleria Umberto, csodaszép és ingyenes

Nem tetszett

1. A tolvajok miatti aggodalom, már a turista információs iroda is hosszasan tudatja, hogy hol mindenhol veszélyes
2. Az utcákon sok helyen az elszállítatlan szemétkupac, Nápoly piszkos város
3. Az amúgy szép házak falait elcsúfító rengeteg falfirka
4. A parkokban kartontákolmányokban lakó cigányok
5. A kikötő, a a vízpart nem gusztusos
6. A piacok nem olyan vonzóak, mint más olasz városokban
7. Hiába a pizza szülővárosa, általában nem lehet olyan jókat enni, mint máshol Olaszországban
8. Pompei romjainak kínokkal teli végigjárása a nyári brutális hőségben
9. A nápolyi pályaudvar nem egy szívderítő hely
10. Áldottuk az eszünket, hogy az Amalfi-partot, és a térség egyéb helyeit nem nápolyi, hanem sorrentói szálláshelyről kiindulva fedeztük fel.
11. Az utcákon a gyalogos átkelés néha kínszenvedés

Vélemények

"Az egy rémhír, hogy Nápolyt elborítja a szemét. MINDENHOL szelektív kukagyűjtők, és a családok 4 külön opció szerint gyűjtik a szemetet otthon. Ezerszer komolyabban veszik a szelektív hulladékgyűjtés kérdését, mint mi otthon. Természetesen láttam koszosabb, szemetesebb helyeket, de tényleg csak elvétve. De csak 2 éve rendeződött a szemét kérdés. Előtte mindenhol a belvárosban szeméthegyek álltak.

Tények egyenesen Nápolyból:

• Ha a nápolyiak leállnak az utcán beszélgetni, akkor azt szenvedéllyel gesztikulálva és hangosan teszik. Ha elhaladsz mellettük, olyan mintha egy színházi jelenetet látnál.

• A robogón elől a férfi ül, hátul a nő, aki az egyik kezében telefont tart a füléhez, a másik kezével vadul gesztikulál. Csak a két combjával kapaszkodik. Bukósisak nincs rajta.

• A nápolyi fiatal nők csinosak és szépek, a férfiak elképesztően jóképűek.

• A nápolyi nők és férfiak jól öltöznek. MINDENKI. Kivéve talán a tizenéves srácokat.

• Annyi szenvedélyt látok a nápolyi nőkben egy nap alatt, mint otthon egy hónap alatt..

• Az olasz lányok 20 évesen férjhez akarnak menni. Meg is teszik. Utána sincs válás, akkor sem ha a házasság szar.

• A kávébárokban fantasztikus péksütiket árulnak, lehetetlen nem rendelni belőlük egyet. Kivéve a nápolyiakat - ők csak eszpresszót rendelnek.

• Nápoly turista szempontból olcsóbb, mint Budapest. Ízelítőül: egy pizza 4-6 EUR, 1 cappucino 1.5 EUR, sütivel együtt 2.5 EUR. Egy 5 fogásos halas vacsora 32 EUR. Metrójegy 1.30, de másfél óráig használhatod mindenre. A ruha is olcsóbb.

• Az autósok nem állnak meg a zebránál, hiába állsz rajta a szélén. Ítéletidőig várakozhatsz. Határozottan el kell indulni, közben nem árt kitenni a kezed az autósok felé, akkor talán megállnak. Ugyanez vonatkozik akkor is, ha nekik piros lámpa van, neked zöld.

• Majdnem minden autó sarka, oldala meg van törve. Nem csoda, eddig MINDENnap láttam egy koccanást az utakon.

• A dudálás csak jelzés: jövök! Nem vészjelzés.

• A férfiak az utcán rád mosolyognak, és ha visszamosolyogsz, azonnal beszélgetni kezdenek veled.

• SENKI nem beszél angolul, még a legturistásabb helyen lévő kávézókban és boltokban sem. A huszonévesek sem beszélnek. A legalapvetőbb néhány szavas nyelvtudás birtokában sincsenek. Ez persze nem zavarja őket abban, hogy amíg te angolul beszélsz hozzájuk, gond nélkül mindenre olaszul reagáljanak. Maximum kicsit lassabban beszélnek. Ha a közép szintnél jobban beszélsz angolul, MINDENKI azt fogja hinni, hogy amerikai vagy. Mikor közlöd, hogy magyar, akkor mélyen megdöbbennek.

• A nápolyi fiatalok nem akarnak emigrálni. Akkor sem, ha a városban 30 % a munkanélküliség. Szeretnek itt élni, szeretnek nápolyiak lenni.

• Szinte mindenki cigarettázik az utcán. :)

(2014) forrás

---

,, Bárhol is szálljon meg az ember Nápolyban, mindenképp érdemes egyszer kipróbálnia, hogy lesétál a dombok tetejéről egyenesen a tengerpartra. Persze lecsúszhat fogaskerekűvel is bármikor (mert abból van a városban bőven), de az tényleg nem akkora élmény, mint a kis utcákban és lépcsőkön átvágva újra és újra gyönyörködni a Nápolyi-öböl látványában. Mi a Vomero városrészben szálltunk meg ahonnan több útvonalon is megtettük ezt a sétát, amikor nekiindultunk a városnak és bizony előfordult velem, hogy konkrétan meghatódtam attól, amit láttam Teljesen mindegy volt, hogy a belvárosba, vagy éppen a kikötők valamelyikébe érkeztünk meg, már maga az út zseniális volt.

Vigyetek magatokkal elég vizet, mert a lakóövezetben kevés az étterem és a kisbolt, és azok is eléggé gyakran sziesztáznak. Figyeljetek a zsákutcákra és hallgassatok a helyiekre, ha azt mondják: "márpedig arra minden le lesz zárva". Ha pedig elfáradnátok, pattanjatok fel egy buszra, a nápolyiak is azokkal csapatják be a belvárosba. (2016)" forrás

,, Sokan említik, hogy milyen rossz a tisztasági helyzet és minden mennyire szemetes, tele kutyaszarral (jobb esetben), kidobott háztartási dolgokkal, stb. Mondjuk ez hellyel-közzel sajnos igaz, mondhatni az egész város egy-egy része úgy néz ki mint egy nagy nyócker. Természetesen a turisták által frekventáltabb helyeket takarítják, de még így sem elég és valóban hagy maga után kivetnivalót.

Nápoly kapcsán még sokan emlegetik még a zsúfoltságot és a káoszt a közlekedésben. A zsúfoltságról annyit, hogy egy egy milliós városról beszélünk, így valahol érthető is ez az emberáradat. Mondjuk itt nem tudok objektív lenni, mivel imádom az olasz városok zsúfoltságát és a nagy tömeget. A közlekedési káoszról pedig csak annyit, hogy olaszok, ráadásul a dél-olaszok és nápolyiak, ez pedig annyit jelent, hogy az általános sztereotípiához képest is még rosszabbak. Az autók és a motorok vadul váltogatják a sávokat, nem törődve semmilyen jelzőlámpával, táblával vagy útfestéssel. Ha pedig elég bátor az ember akkor még a zebrán is át tud menni, ha zöldet mutat a lámpa. De, ahogy az előbb is említettem, az olaszok híresen fegyelmezetlen sofőrök, szóval valahol érthető ez az általános káosz többnyire mindenhol az utakon.

Minden szterotípia ellenére Nápoly egy szerethető város, csak kell egy kis idő még túllép az ember a negatív benyomásokon és átadja magát az dél olasz, nápolyi életérzésnek. (2017)" forrás

---

,, Egészen hihetetlenül életszagú ez a város. Egy “nyugati” ember számára szinte bántóan zavaró. A közvetlenség, amikor az ablakból jó estét kívánnak. Az egyik legforgalmasabb téren álló hatalmas templomban felravatalozott hozzátartozó “elszállítása” a szokásaik szerint, ezeriksz arra sétáló ember szeme láttára, akiknek ez olyan természetes, mint ahogy kék az ég. Az esténként a tereken összegyűlt fiatalok és kevésbé azok beszélgetése, nyüzsgése. És még estig sorolhatnám. Ha valaki nem kirakatvárosba szeretne utazni, akkor Nápoly az egyik tökéletes választás." forrás

---

,, Légyszi, ne féljetek Nápolytól! Annyira klassz hely és olyan jól tudja ott érezni magát az ember, nem kell feszengeni feleslegesen. Ne az állomás körül mászkáljatok, ne menjetek ki mondjuk Scampiába, ami híresen durván szegény gettó, de szerintem oda úgyse megy olyan tömegközlekedési eszköz, amire akár véletlenül is felülnétek. Nápoly nyüzsis, kicsit zsúfolt, nagyon hangos és extrém közlekedési kultúrával bíró város, de közben barátságos, emberközeli, kedves és nagyon szerethető. (2018)" forrás

---

,, Megindultunk a nyüzsgő utcákon, hogy táplálékhoz jussunk és beszívhassuk a tavaszi levegőt. Ami a belvárosban nyilván a robogók motorgőze miatt kevésbé volt érzékelhető, nem is bírnám ezt minden nap, de erre a pár napra még ezt is hajlandó voltam elfogadni (meg hogy szinte mindenki dohányzik). Már az első esténken éreztem, hogy szeretni fogom ezt a várost, élettel teli a belváros, dugig vannak a terek emberekkel, de még a tűréshatáromon belüli a tömeg. (2017)" forrás

---

,, Egy hetet töltöttünk itt, a Piazza Plebiscito mellett laktunk, csodás kilátással a térre, a tengerre és a Vezúvra. Nápolyra többen mondták, h elég fél nap. Szeintem nem. Isteni a város hangulata, csodás látnivalókkal, a gyönyörű metrómegállókkal, a szűk utcák, a sok motoros, a totál közlekedési, parkolási káosz abszolút jellemző. A nápolyi emberek a legmesszebbmenőkig segítőkészek, kedvesek. Az 5 nap alatt abszolút biztonságban éreztük magunkat, és semmiféle atrocitást nem láttunk.

Maradona itt abszolút az Isten, még szárnyas oltárt is árulnak! 

Mi egy olyan 2,5 órás városnézésen voltunk, ami ingyenes, és a végén eldöntheti mindenki, hogy fizet-e vagy sem, az összeg egyéni döntés kérdése. A sráctól mindent megtudtunk a város történetéről, megmutatta a helyet is, ahol a világ első pizzája készült, megismerkedtünk Pulcinellaval is 😂
Nápolyt látni kell! Történelem, graffitik, kutyák, kedves emberek, isteni ételek és italok, 0/24-ben élet, nyüzsgés. Fantasztikus volt! " (p.a., 2021)

---

Elsőre ijesztő, de utána csodálatos látvány várt minket. Már nagyon hozzászoktunk az állandó dudáláshoz, a 10-ből 9 összetört autóhoz, ahhoz az illathoz, amit még mindig nem tudunk pontosan mi az, de tetszett nekünk, az utcai árusokhoz (faszénen grillezett csirkéhez és cuoppohoz) és még sok máshoz. Rövid volt, de megérte. (b.b., 2022)

---

Nápolyi séta: Castel Nuovo - Santa Chiara templom - Museo Capella Sansavero - Busto di Pulcinella - Palazzo dello Spagnolo - San Generro (gyalog bejárható útvonal)

Odajutás

Repülővel

Ezen a linken érdemes keresgélni, már elképesztően olcsó, 17000.- forintos ártól vanna ajánlatok, persze csomag és minden nélkül. A repülőtérről busszal már 2 euróért elérhető a központ, taxival cca 20-30 euró. Fel szoktak számolni némi különdíjat a csomagokra.

Rómából autóval Nápoly 228 kilométer távolság, ami kb. 2 óra 40 perc alatt tehető meg. 16,20 euró autópályadíjjal kell kalkulálni.

Reptéri transzfer: A leggyorsabb és legolcsóbb megoldás az Alibus Shuttle, mely összeköti a repteret a városközponttal és a kikötővel (ha valaki egyenesen Capri szigetére menne).

Menetjegy ára: 5 € (online és reptéren automatánál vásárolható) 

A központig 15 perc, a kikötőig pedig 35 perc a menetidő.

Megállók a repülőtérről:

Capodichino Airport
Piazza Garibaldi (központi pályaudvar)
Immacolatella/Porta di Massa
Molo Angioino/Beverello (Stazione Marittima)

Megállók a kikötőből:

Molo Angioino/ Beverello (Stazione Marittima),
Immacolatella /Porta di Massa,
Varco Pisacane
Piazza Garibaldi (központi pályaudvar)
Capodichino Airport.

(2020) forrás

Szállás

Ajánlott hotelek:

• 2 csillagos: Fiorentini
• 3 csillagos: Piazza Bellini
• 4 csillagos: Culture Hotel Villa Capodimonte, Una Hotel Napoli , Mercure Angioino Napoli

Más nápolyi szálláshelyek online foglalása itt - hotelscombined.com

Érdemes mindig előre foglalni, figyelembe kell venni, hogy ne legyen a kiválasztott szállás a közbiztonság szempontjából veszélyes negyedben. Érdemes a metró mellett lakni, de a Garibaldi környéke éjszaka kerülendő. Aki nem mászlá egydül éjszaka egyedül, nem hord rengeteg aranyat a nyakában, betartja az elemi biztonsági szabályokat, nem lesz semmi baja. Éjszakai bulikból pedig mindenki menjen haza taxival a saját jól felfogott érdekében. 

Olcsóbban lehet a környékbeli kisebb településeken, nem a tengerparton lakni, de a közlekedés vontatott és időigényes lehet.

2022 júniusban 5 napot töltöttünk el  Nápolyban. Az érkezés előtti napon elég komolyan „halálra rémültünk”, amikor realizáltam, hogy a híres-neves Garibaldi téren foglaltam szállást. Tulajdonképpen semmi probléma nem volt, az igaz, hogy pont a tér „rosszabbik” felére sikerült szállást foglalni, de semmi gond nem volt soha. ( a szállás épülete, kicsit rémisztő volt, főleg a kapu, amin be kellett menni, de maga a szállás teljesen okés volt, finom reggelivel – Bella Napoli Suites). (p.v.)

---

Szállásunk: Chiaia negyedében, ami közel van a tengerparthoz, a kikötőhöz és a metróval könnyen megközelíthető a történelmi városrész és a spanyol negyed is. A szállást az airbnb-n foglaltuk, nagyon kényelmes és szépen felújított lakás (Chiaia Mon Amour néven megtalálható) - egy lépcsősorral lejjebb kezdődik a bevásárló utca, felette pedig a Castel Sant'Elmo, viszont mégis csendes környéken. (2023)

Helyi közlekedés 

A motorosok akármit megtehetnek (ja és az autósok is)

Sokszor jártam Nápolyban. Előszőr furcsa volt, hogy piros lámpánál dudaltak meg integettek, hogy menjél már! Később már tudtam ,ha lehet pirosba is indulj meg !Meg lehet szokni !

---

Nápoly és azon belül a fürdés volt a cél. Bagno Elenat választottuk ajánlások után és nem bántuk meg. Tiszta volt a part, mi 2 után értünk oda így 10 eurót fizettünk fejenként, volt mosdó, tusoló, büfé, napágy. Nem bántuk meg, hogy inkább fizettünk érte, abba a nagyon forró homokba képtelenség lett volna leülni 

Amikor indultunk vissza a szállásra a közlekedés megint elég káosz volt, nagy nehezen jött 2 busz, de egyik sem állt meg, annyira tele volt. Akkor elkezdtünk sétálni, de milyen jól tettük. Egy kikötőhöz keveredtünk, ami gyönyörű volt. (B. B. , 2022)

---

Ami a gyalogos közlekedést illeti, van néhány zebra meg lámpa mutatóba, de teljesen feleslegesen, mert a zebránál sem adnak elsőbbséget az autók. Szóval az itteniek ott és akkor mennek át az úton, amikor éppen kell. Magamat tapasztalt tilosban/pirosban úton átszaladónak tartom, de az itteniekhez képest kispályás vagyok (bár itt sokat fejlődtem, miután rájöttem a főszabályra: annak van elsőbbsége, aki határozottabb. forrás

Fogaskerekű

Több helyről is közlekedik fogaskerekű s mind a várdombra közlekedik. Ha a turista vesz egy 1 órás időtartamra érvényes jegyet, akkor kipróbálhatja bármelyiket, vagy mindet is. Hétköznapi közlekedésben használják, azaz hétvégéken nincs akkora tömeg, harmad annyi utas.

Bérelt autóval a városon belül nem érdemes közlekedni.

Nápolyban a közlekedés totálisan kaotikus. A belvárosban nagyon sok a középkorból itt maradt kis sikátor, ahol alig fér el egy autó (vagy egy gyalogost kikerülő robogót kikerülő autó), de a szélesebb külvárosi utakon sem sokkal jobb a helyzet. Három mondatban tudnám összefoglalni a szabályokat: “Nem sáv van, hanem hely. Ha van helyed: mész. Ha nincs helyed: dudálsz.” Amúgy a nápolyiak a dudát használják mindenre, de ezt hiba lenne felróni nekik – az körülbelül olyan lenne, mintha a budapestiekre megjegyeznénk, hogy túl sokat indexelnek 😀  forrás

Bicaj

Egyes hétvégi napokon lezárják az autós forgalom elöl a parti Margellinát és akkor szuper a gyalogos és kerékpáros (+ bringóhintós) zsongás.  

,, Ha elég volt a sétából, 90 perces jegyet 1,50 euróért lehet váltani a tömegközlekedési eszközökre. A napijegy 4,50 euro, a heti (naptári hét) pedig 15,80. Ha sok múzeumot meglátogattok, és eleget tömegközlekedtek is, érdemes benevezni ArteCard Napolira vagy Campaniára, attól függően mennyire hagyjátok el a várost. (2016)" forrás

---

,, A közlekedés nem egyszerű Nápolyban. Szerencsére a központ gyalog bejárható, de mindig számítani kell egy semmiből előtűnő autóra, motorra. Azt hiszem, a legdurvább munka Olaszországban mentő- és tűzoltóautó-sofőrnek lenni. Egy olyan kis sikátoron húzott végig a tűzoltóautó a szemünk láttára, amely tömve volt gyalogossal, és azt hittem, ki sem fog férni az utcasarkon.

A legviccesebb azonban az volt, hogy Nápolyban is hallottak már a városi kerékpározásról, ezért fel is festettek pár bicikliutat, amelyre aztán az autósok szorgalmasan ráparkolnak. (2017)" forrás

---

Összességében kaotikus, a gyalogosra senki sem vigyáz, a buszok valahogy valamikor mennek valahová. Mindenki dudálással jelzi a másiknak, hogy merre jár. A legmegbízhatóbb a metró, a Piazza Garibaldi a központ. Jó még a vonatközlekedés a közeli  látnivalókhoz. (Kriszta)

---

,, Semmi pénzért nem vezetnék itt, viszont gyalogosként hamar meg lehet szokni ezt a szabálynélküliséget, ami valami különös oknál fogva olajozottan működik." forrás

---

,, A Campania ArteCard 32 euró/fő, 3 napig minden tömegközlekedésre, néhány múzeumra és a környező vonatokra - beleértve a Circumvesuviana járatot is -, korlátlanul érvényes. Ez utóbbival a Garibaldi pályaudvarról elérhető a Vezúv, Herculaneum és Sorrento is, igaz, brutálisan kényelmetlen és kb 1,5 óra az út, mert kb 25 megállója van addig 😱 A Vezúvra Ercolano állomásról lehet felmenni busszal, a jegyár tartalmazza a fenti belépőt is. Kb 2-2,5 óra alatt begyalogolható, egészen a nagy kráterig fel lehet menni, csodás látvány! (p.a., 2021)

Autóbérlés és parkolás

Ha mégis szeretnénk autót bérelni, akkor íme néhány hasznos tanács:

érdemes időben foglalni, mert ha nem tesszük, akkor csak irreálisan drágán tudunk autóhoz jutni. 
az autókölcsönzők a reptéren kívűl találhatóak. Ingyenes transzferbuszok közlekednek a kölcsönzők parkolóihoz. A buszok az érkezési terminál kijáratától indulnak kb. ötpercenként.
szállás foglalásnál kiemelten figyeljünk rá, hogy tartozzon ingyenes vagy fizetős parkoló a szálláshoz (a fizetős még mindig jobb, mintha egyáltalán nem lenne). Az Amalfi partokon akár 30 eurót is elkérhetnek egy napi parkolásért a szállások. 
jellemzően a központtól / tengerparttól távolabb eső szállások kínálnak ingyenes parkolási lehetőséget. Ha a szállásról autóval közelítjük meg a látnivalókat szintén órákat körözhetünk, mire szabad helyet találunk. 
bár az Amalfi-part felfedezésének legkényelmesebb módja az autó, számolj azzal, hogy a tengerparti út egy sor hajtűkanyarból áll, közvetlenül a tenger felett. A sok szabálytalanul parkoló autó és fényképező turista a kanyarokban nehézségeket okozhatnak.
Nápoly központjába (ZTL zóna) nem lehet behajtani autóval vagy külön engedély kell hozzá. Ha a szállásunk ebben a zónában helyezkedik el és biztosítanak parkolási lehetőséget, akkor előre egyeztessünk a recepcióval.
Nápolyban sokan nem javasolják az utcán parkolást a lopások és kocsi feltörések miatt. A parkolóőrök sem túl segítőkészek, sőt…
Ha mégis az utcán szeretnénk parkolni (zónán kívül), akkor óránként körülbelül 2 euróba kerül. Fizethetünk parkoló automatánál, a kijelölt trafikokban, vagy az ANM cég mobilalkalmazásain keresztül is. Elvileg a fehér felfestés mellett ingyenes a parkolás, de a parkolóőrök előszeretettel félretájékoztatnak minket, hogy fizessünk. 
Nápoly belvárosában jó alternatíva lehet a zárt parkolók használata. A nápolyi forgalmat nem ússzuk meg és drágább is, de legalább nyugodtan aludhatunk az autó miatt. Parkoló helyet keresni és foglalni a Parclick oldalán érdemes. (2020) forrás

Étkezés

Éttermekben szinte mindenhol felszámolják a teríték díját, akkor is, ha az ember csak egy kávét iszik. Kávét érdemes a bárpultnál inni pont ezért, de az éttermi számlához a teríték hozzáadódik mindenképpen. 

Egy pizza 3-4 euro, plusz a hozzátett mindenféle egyéb költség. Turistás helyen persze ennél drágább. Pizza fritta itt különlegesség, töltött, olajban kisütött pizza, inkább szendvicsezőkben/szeletes helyeken  érdemes. Nagyon sok töltött rizsgolyót áruló hely, szintén a pultnál érdemes fogyasztani, 2-3 ilyen rizsgolyó simán kitesz egy főétkezést. (arancini)

Tradicionális italuk a limoncello, egyéni ízlés kérdése. Citromos likőr leginkább, sokan nagyon szeretik.

Sfogliatette talán a legfinomabb süteményük, porcukros rétestészta szerű rétegekből formált kicsi tölcsér, túrós vagy vaníliás krémmel töltve, abbahagyhatatlan.

Tán erre a legbüszkébbek

"Két barátom épp a világ legjobb pizzériájából jelentkezett be Nápolyban, erről eszembe jutott, hogy mennyire fantasztikus élmény volt... Megírták, hogy azóta még olcsóbb is lett, a dupla mozzarellás már csak 5 euró... Nápoly egyik nem túl előkelő városrészében, közel a pályaudvarhoz van egy egyszerű pizzeria, a Da Michelle. A portál hétköznapi, belül sincs semmi hivalkodó, a kínálat egyenesen gyenge: kétféle pizza kapható, margherita és marinara, előbbi dupla mozzarellás változatban is, mindkettő több méretben. És mégis, hétköznap délben óriási sor áll a hely előtt!

Kétféle pizza, néhány méret, 4 és 5.50 euró között. Ennyi az étlap, az itallap hasonlóan szegényes: Coca Cola, Fanta, Peroni Nastro Azzurro sör és ásványvíz. Nem sok. (Na jó, azért a sör sejtet valamit... :)) És a végeredmény: Margherita (paradicsom, bazsalikom, extra szűz olívaolaj, dupla mozzarella), Marinara (paradicsom, oregano, fokhagyma, extra szűz olívaolaj) Brutálisan jó volt mindkét pizza, természetes ízek, tökéletes alapanyagok, de semmi túlbuzgóság, fior di latte (még csak nem is buffala, azaz bivaly!) a mozzarella, valódi passzírozott paradicsom a szósz és profi a kemence, meg az összes folyamat. A Da Michelében 1870 óta űzik az ipart..." forrás

Az ifjú Sophia Loren kínálja a tál kagylót - V. Jancsi fotója

"A nápolyiak kávészenvedélyükről híresek. Ahogy elkezdődik a nap, rögvest legurítanak két-három csészével a méregerős kávéjukból, ráadásul éhgyomorra. Minden kínálkozó alkalmat kihasználnak, hogy igyanak "egy keveset" - ami bombaként hat a zsigereikben. A környező vidékeknek sem a bora népszerű, hanem a kávékeverékei. Az egész világon a nápolyi kávé aromáját próbálják utánozni, de szinte senkinek sem sikerült eddig, többek között azért, mert nem veszik figyelembe a valódi, alapvető okot. Talán Nápoly vizei jelentik a legfőbb különbséget? Vagy az a fajta elegyítés, ami minden vendéglő egyéni sajátossága? Vagy a pörkölés? Ezen a végtelenségig lehetne vitatkozni.

De hogyan lehetséges az, hogy ez a népség, amelynek nincs szüksége alkoholra gátlásai feloldásához, tömegével hódol a koffein szenvedélyének? Arról van szó, hogy a nápolyiaknak elemi igényük, hogy egész életüket az összeomlás határának izgatottságában, borotvaélen táncolva éljék le, egyfajta görcsös feszültség állapotában, amely megsemmisíti a természet megkövesült rutinját. Azért isszák a kávét literszámra, hogy belerúgjanak tulajdon testük tétlen vázába, depresszív semmittevésébe.

Fogalmam sincs, hogyan keletkezhetett a "lusta nápolyiakról" szóló legenda, akik, akár a mexikóiak, csak süttetik a hasukat a nappal, és nem törődnek az idő múlásával. Egy időben talán ilyenek voltak, amikor Nápoly még virágzó főváros volt. De az általam ismert nápolyiak csak lármában és állandó mozgásban képesek élni, és egyáltalán, nem férnek a bőrükbe. "Nápolyt látni és meghalni" - így hangzik a külföldiek (kétértelmű) mondása. A nápolyiaké pedig így szól: "Az egész világot láthatod - de csak Nápolyban halhatsz meg." forrás

,, Olaszországban minél délebbre haladunk, annál rövidebb lesz a kávé, Nápoly környékén már úgy tűnik, hogy csak bekoszolják vele a csészét, és olyannyira koncentrált, hogy ráragad a fogunkra. Nápolynak saját kávéfőzője is van, a cuccumella, amelynek két tartálya van, közöttük a kávé. Amikor az alsó tartályban felforr a víz, a cuccumellát megfordítják, és a víz pár perc alatt lecsepegve halad át a kávés filteren.

Nápolyban született a ”felfüggesztett kávé”, a caffè sospeso hagyománya is, amikor a vendég a bárban két kávét fizet, de csak egyet fogyaszt, a másodikat egy arra járó rászorulónak ajánlja fel." forrás

---

,, Még a helyi franchise (Rossopomodoro) éttermekben is első osztályú pizzát kapni, de ezek legyenek az utolsók. A lényeg, hogy próbáljatok ki minél több nagyszerű helyet, mint a világ első margheritáját adó Brandi, vagy a legendás Antica Pizzeria Port'Alba, az éppen nagyon felkapott Sobrillo, a pizzaimádók Mekkájának számító Da Michele, vagy a szintén extrán népszerű Dal Presidente.

A legtöbb neves pizzéria a Via Tribunalin verseng egymással, de hasznos körbenézni bárhol a Spanyol negyedben, ahol az éjszakában is könnyű elveszni.

Tipp: A nápolyi pizza nem olyan, mint amit általában megszokhattunk. Egy vékony tésztás, a széleinél vastagabb, könnyű pizzára kell számítani, kevés feltéttel. Amit kötelező kipróbálni, az a margherita, de lehet tobzódni a különböző megoldásokban. Ha pizzériába indultok, készüljetek a sorra és a várakozásra, ami esténként gyakran előfordul a Via Tribunalin, főleg szombaton. (2016)" forrás

Vásárlás

5 euróért csodás ruhákat lehet vásárolgatni!

,, Szerencsére Nápoly bevásárlóutcája nem csupán a high fashion követőit szolgálja ki, a Via Toledo-n ugyanis számos olyan kis butik van, ahol minőségi, divatos ruhákat, cipőket és táskákat lehet vásárolni elérhető áron. Egy másik szuper lelőhely a Via Chiaia, ahol a márkás üzletek mellett régiségeket és műtárgyakat árusító boltokat is találhatsz. Ha szuvenírről van szó, akkor a nyüzsgő piacok mellett a kikötő környékén érdemes körülnézni, ahol fűszereket, tésztákat vagy az olaszok híres aperitifjét, limoncellot is árusítanak." forrás

Szórakozás

Érdemes kis helyi bárokban iszogatni, ajánlott a Piazza Bellini és környéke. Sok helyen a kezedbe nyomják a sört a pultnál és a szemközti téren tudod csak meginni, de ott a többi mulatozóval üldögélve. nagyon hangulatos. És nem igazán olcsó.

,, A Via Tribunali  szerintem a központi bulinegyed. Sokan iszogatnak errefelé az utcán, és a Piazza Bellini is tele van egyetemi kávézókkal, bárokkal. Főleg a tér belső, keleti oldalán érdemes körülnézni, az egyik helyen igazi nápolyi (mi más…) kávét kaptam kotyogóban tálalva! Jó olasz szokás szerint mindig hoztak rágcsálnivalókat az ital mellé, én általában az Aperol spritz mellett tettem le a voksom. Imádtam, hogy este, 30 méterre a szállásunktól iszogathatunk egy teraszon, ami tele van élettel, de mégis olyan nyugis meg chill a hangulat. Egyébként egy szép füves térről van szó, if you know what I mean. :D Néha kicsit újra Amszterdamban éreztem magam Nápolyban. (2017)" forrás

Közbiztonság és kellemetlenségek

Nápolyban a turista jelentősen csökkentheti a biztonsági problémát, ha akár alapszinten is tudja azt, hogy mikor és hol kockázatos járni, és mik a legfontosabb szabályok. Kezdjük azzal, hogy Nápoly egyes részeit sötétedés után kerülni kell. Maguk a helyiek is tudatosan igazodnak ehhez. Ne menjünk este ezekre a helyekre: a főpályaudvar és a kikötő közötti zóna, valamint a Quartieri Spagnoli és a Sanitá. Mindkét negyed viszonylag biztonságos napközben. Sanitá meglátogatása ráadásul fontos a turistáknak, mert ott vannak a katakombák. A turista nevezetességeket amúgy is nélkülöző Scampia negyedet is kerüljük, mert ott sok a bűnöző és élénk a drogkereskedelem.

Nápolyban a társadalmi egyenlőtlenségek markánsak. A módosabb és a szegényebb, lepusztult környékek nagyon közel vannak egymáshoz. Például a fentebb említett, rizikós Quartieri Spagnoli szegénynegyed kifejezetten közel van olyan menő bevásárló utcákhoz, mint a Piazza del Plebiscito, a Riviera di Chaia, vagy éppen a Toledo.

Vannak olyan vélemények, amelyek szerint Nápoly rossz közbiztonságával kapcsolatos általánosítások túlzóak, és a turista számára ez a város nem veszélyesebb, mint Barcelona vagy Marsaille. Sok a zsebtolvaj, a zsebmetsző, a rablás, de Róma vagy Barcelona nem igazán jobb e tekintetben. Ami az esti programokat illető, a jó hír, hogy a nápolyiak késő este megtelítik az utcákat, és pl. olyan helyek, mint a Mergellina vagy a Via Caracciolo késő este is biztonságos.

Azt is érdemes tudni, hogy a hirhedt nápolyi maffiától (Camorra) a turistának semmi félnivalója nincs. Őket nem érdeklik a turisták, hiszen a prostitució, a drogkereskedelem és a helyi kereskedők megzsarolása a ,,munkaterepük". A lányoknak, nőknek nem kell aggódni nemi erőszaktól. Nápoly statisztikái ezt támasztják alá. Legfeljebb a haramiák abból indulnak ki, hogy egy gyengébb lány, nő válláról könnyebb lekapni a táskát. A kísérő nélküli turista lányokat rendre leszólítják a helyi srácok, de nem erőszakoskodnak, ha határozott közömbösséggel viszonyulunk a flörtöléshez.

Alapszabályok: Éjszaka ne járkáljunk gyengén világított utcákban, sikátorokban. Ne pakoljuk ki a teraszos vendéglátóhelyen az asztalra a táskánkat, értékeinket. Vigyázzunk arra, hogy a táskánkat ne lehessen könnyel elrángatni, elszaladni vele. Eleve hagyjuk az értékeinket inkább a hotelszobában. Ne villogjunk értékes órával, ékszerrel és vigyázzunk a mobil telefonunkra is, pláne ha láthatóan értékesebb. A táskánkat ne oldalt hordjuk, hanem magunk előtt, ahogy teszik a helyi nők is. Értékesebb fényképezőgéppel, videófelvevővel ne villogjunk.

Sok a zsebes a főpályaudvar környékén. Arrafelé különösen vigyázni kell. A főpályaudvar előtti Piazza Garibaldi (téren) a lehető legkevesebb időt töltsük, pláne sötétedés után.

Ne szálljunk be jelzés nélküli feketefuvaros járművekbe. Ne fogadjunk el ,,ajándékot az utcán, mert úgyis pénzt akarnak legombolni rólunk. Az autósoknak vigyázniuk kell azokra a csalókra, akik hamis közlekedési balesetbe akarnak minket belerántani.

Nápolyi menő (Alfa Romeo) rendőrautó a dóm előtt - I. A. fotója

,, Aki szerint Nápoly veszélyes hely, az menjen el Pesten a Hős utcába, na az veszélyes. Nápolyban esetleg "Scampia" kerületet érdemes sötédedés után kerülni.

xxx

Az ember felkészül, hogy nagyon koszos lesz és nem biztonságos stb. Mi az archelogiai múzeum mellett laktunk , hat éjszakát töltöttunk ott, mászkáltunk későn is, de nem éreztük veszélyesnek és koszos sem volt a környék.
Nem elegáns város, de érdekes. " forrás

---

,, Nápoly marketingje rémes, és nem értem, hogy miért. Nyilván én is hallottam esetekről, amikor kiraboltak vagy megpróbáltak kirabolni zsebesek turistákat, de őszintén, ez melyik nagyvárosban nem fordul elő? Ahol tömeg van, ott lehet ilyesmire számítani, szóval nem árt, ha körültekintően pakolja el az ember a dolgait, fogja a táskáját, odafigyel a személyes értékeire. De erre jó esetben nem csak Nápolyban figyelsz oda, hanem Budapesten, Barcelonában vagy New Yorkban is, nem? Szeretném tisztázni, hogy Nápoly NEM egy extrémen veszélyes város, ahol bármelyik pillanatban bűncselekmény áldozata lehetsz. Még csak Európa (vagy Olaszország) többi részéhez képest sem veszélyesebb. És ahányszor valaki az ellenkezőjét állítja, mindig elszomorodom, mert kevés ennyire valódi és őszinte helyen jártam eddig, és ez a város nem ezt érdemli. (2018)" forrás

Kellemetlenségek

Ne legyen rajtunk más olasz városok neves fociklubjainak meze, mert ezzel provokáljuk a nem bűnöző, a helyi focicsapatot imádó nápolyiakat. Amúgy a fociszurkolóktól nem kell annyira tartani, üvöltöznek, de nem bántják a turistát.

"5 órát sétáltunk a városban, bejártuk a turisták által kedvelt útvonalakat. Ennyi idő alatt kiderült, hogy Nápoly nem túl biztonságos város, ugyanis négyen mondták, hogy vegyem le a Rolex órámat (ami valójában Michael Kors volt) mert le fogják tépni a csuklómról. (2014)" forrás

Ezt is látni kell mielőtt meghalnánk?

,, A lomtalanítás ott egyszerűen az ablakon keresztül történik, spontán módon. Az északiak ezért azt tanácsolják, ha Nápolyba mégy, ne felejts el néha felfelé is tekintgetni, ha nem akarod, hogy nagy meglepetés érjen. Mindezek ellenére számtalan olasz szájából hallottam, hogy az utóbbi években sokat javult a helyzet. (2011)" forrás

Van remény

Egyéb hasznos információk

Parla inglese?

Apropó: angol. Itt még azt is olaszul kell megkérdezni, hogy beszélnek-e angolul (Parla inglese?) Amire általában olaszul érkezik a válasz is. Ezek sorrendben gyakoriság szerint:
1) No. És utána elkezd lendületesen magyarázni olaszul 🙂

2) Ijedt tekintet kíséretében: Un po’. Ez azt jelenti “egy kicsit”, de ez gyakorlatilag hazugság, mert utána már a legalapvetőbb angol nyelvű kérdéseket sem értik, és válaszolni sem tudnak angolul 😀
3) Si. Ezt az ‘igen’-t fogod a legritkábban hallani, és még ez sem garancia arra, hogy megértik mit akarsz vagy értelmes választ kapsz 🙂 forrás

---

NÁPOLY - TISZTELETBELI KONZULÁTUS: Tiszteletbeli konzul: Ing. Vittorio GENNA

Cím: Mostra d'Oltremare di Napoli J.F. Kennedy 54, 80125 Nápoly NA

E-mail cím: segreteria@consolatoungherianapoli.com vagy console@consolatoungherianapoli.com
Telefonszám: +390813036340 vagy +393490873427

Történelmi városközpont (Centro Storico avagy Via tribunali)

,, Talán sokan nem is tudták, de Nápolyban van Európa egyik legnagyobb történelmi városközpontja. A szigorúan vett centro storicót még a görögök alapították és az akkori négyszögletes alakú város falai a kapukkal máig fennmaradtak. Ennél azonban nagyobb az a történelmi városrész, ami a Világörökség részét képezi, ebben található a spanyol negyed is. Utóbbi nevéből adódóan az itteni spanyol helyőrséghez köthető. Ezen a városrészen érződik igazán Nápoly változatos múltja és azok a kulturális hatások, melyek miatt az itteniek nem is igazán olaszok, hanem napolitanók, erős helyi öntudattal és sajátos nyelvjárással.

A történelmi városrészben még olasz mértékkel is elképesztően sok vallási emlék, bazilika, templom, díszes oszlop vagy egyszerű kegyhely található. Lépten-nyomon bele lehet botlani ilyenekbe a legkülönfélébb korokból, miközben olyan utcákon sétálunk, melyek sok száz éve ugyanúgy kanyarognak. Nem utolsó élmény ez sem, de talán még hatásosabb az a forgatag és élet, ami ezeken az utcákon zajlik. Gyerekek fociznak két papruha üzlet mellett, miközben sorokban állnak az éhes emberek a legjobb pizzériák előtt, a nagyik pedig föléd teregetik a tiszta ruhát. (2017)" forrás

Érdemes sétálgatással itt legalább 3-4 órát eltölteni. (Jani)

Nemzeti múzeum

(régészeti múzeum)Museo Archeologico Nazionale di Napoli

"A Nápolyi Nemzeti Múzeumban akad sok érdekes lelet. Például a márványszobrok, melyek tógáját alabástromból faragta ki a művész; ha épp nincs jelen teremőr, tapogatom a márványt és az alabástromot, és nem érem fel ésszel, hogy ütött a kőbe ilyen csodás redőket a szobrász. Akad egy-két teremnyi eredeti ókori festmény, igazi festmény konzerválódott színekkel, no meg sok mozaik, köztük egy Nagy Sándort ábrázoló, pont az, amelyik a középiskolai történelemkönyvemben illusztrációként szerepelt a Nagy Sándorról szóló fejezethez. Meg vagyok hatódva. Van egy rakás fallosz is. Ókori falloszszobrocskák, megtöltenek egy termet, a vitrinek mögött a legkülönfélébb variációk, csüngőkkel, szárnyakkal, ami csak kifejezheti és előhívhatja a fallosz mágikus hatalmát." forrás

Egyéb jelentősebb múzeumok

Museo Nazionale di Capodimonte

A Museo Nazionale di Capodimonte Olaszország egyik legfontosabb művészeti múzeumának számít. Egy egykori királyi palotában található, és a 13. századtól a 18. századig terjedő időszak műkincseinek hatalmas gyűjteményét őrzi.

A múzeum gyűjteményében a leghíresebb olasz művészek, például Caravaggio, Tiziano és Raffaello, valamint olyan nemzetközi művészek alkotásai is megtalálhatók, mint El Greco és Van Dyck. A gyűjtemény festményeket, szobrokat, díszítőművészeti alkotásokat és nagy történelmi porcelángyűjteményt is tartalmaz.

A múzeum híres gyönyörű belső teréről, amely díszes mennyezeteket és freskókat tartalmaz, valamint a Nápolyra és a Nápolyi-öbölre nyíló lenyűgöző kilátásról. A múzeum egy nagy parkban, a Capodimonte parkban található, amely gyönyörű helyszínt kínál egy sétához vagy piknikhez.

Quadreria dei Girolamini

Ez egy művészeti múzeum Nápoly történelmi központjában. Girolamini egykori kolostorában, egy gyönyörű barokk épületben kapott helyet.

A múzeum gyűjteménye főként barokk festményekből és szobrokból áll, a korszak leghíresebb művészeinek, köztük Caravaggio, Guido Reni és Luca Giordano alkotásaiból. A gyűjtemény nagyszámú nápolyi festményt, valamint díszítőművészeti tárgyakat, bútorokat és ritka könyveket is tartalmaz.

A Quadreria dei Girolamini egy kis múzeum, de gyönyörűen gondozott, és a művek úgy vannak kiállítva, hogy kiemelik művészeti és történelmi jelentőségüket. Maga az épület is megér egy látogatást, lenyűgöző építészetével és lenyűgöző barokk díszítéseivel.

Figyelemre méltó templomok

Nápoly katedrálisa (Duomo)

Nápoly gyönyörű katedrálisának építését még I. Anjou Károly parancsára kezdték el, a 13. században, és egészen a 14. századig be sem fejezték. Maga a tér már évszázadokkal előtte is használatban volt, a Santa Restituta nevű ókeresztény bazilikát, illetve a mellette található Giovanni keresztelőkápolnát a 4. századra datálják, ezek romjaira építettek egy újat. Az eredeti templomból megmaradt a padló és az oszlopsorok!

Sajnos tiszavirág életűnek bizonyult, a 17. században földrengés áldozata lett. Újjáépítésekor már a kornak megfelelő barokk stílust kapott. Napjainkban Szent Januárius ereklyéinek otthona, és ünnepe szeptember 17-re esik, amikor az ereklyéket körmenetre kihozzák a templomból. forrás

Gesú Nuovo

A Gesù Nuovo egy barokk templom Nápoly történelmi központjában. A templom egyedülálló homlokzatáról híres, amelyet kőrakás falazat borít, és díszes, groteszk figurákat és szimbólumokat ábrázoló portállal rendelkezik.

A templom belseje is lenyűgöző, egyetlen hajója freskókkal, stukkókkal és márvánnyal díszített. Különösen figyelemre méltó a mennyezet, amelyen a jezsuita rend diadalát ábrázoló lenyűgöző freskó látható.

Santa Chiara

A Santa Chiara egy templomot, egy kolostort, egy kriptarendszert és egy múzeumot foglal magában. A feljegyzések szerint 1310 és 1340 között épült, Robert Anjou utasítására, aki végül ezt választotta végső nyughelyéül.

Jellegzetes gótikus stílusjegyekkel rendelkezik, legszebb része a kolostor udvara és a harangláb. Egy legenda szerint a sárga mázas rokokó stílusú majolikatéglát egy apáca festette, aki a kor szokásainak megfelelően tojásfehérjével ragasztotta a kis csempéket. Érdekes módon ezt a technikát ma is alkalmazzák, például Marokkóban. A csendes udvar gazdagon díszített sárga-kék csempéi, a benne uralkodó béke durva kontrasztban áll a kapun túli nyüzsgő világgal. Különböző korok vezetőinek nyughelye, minden bizonnyal a legérdekesebb része a történelem strébereinek.

A számos látnivaló mellett múzeumi részleg is található római fürdőkkel és használati tárgyakkal.

A második világháború alatt bombázások érte súlyosan, mivel Nápoly óvárosának többi része is leégett, és szinte az egész komplexum leégett. A fel nem tárt részek nyomai ma is láthatók. forrás

Egyéb látnivalók

Teatro San Carlo

A nápolyi Teatro San Carlo a világ egyik leghíresebb és legrangosabb operaháza. A 18. században épült, és Európa egyik legrégebbi és legszebb operaházaként tartják számon.

A színház belsejét díszes dekorációk, plüss vörös bársony ülések és egy lenyűgöző mennyezeti freskó díszíti. Akusztikája kivételes, és a történelem leghíresebb operai előadásainak adott otthont.

Az évek során a Teatro San Carlo az opera világának számos legnagyobb nevét látta vendégül, köztük Enrico Carusót, Luciano Pavarottit, Maria Callast és sok mást. Emellett rendszeresen rendez klasszikus balettelőadásokat, koncerteket és egyéb kulturális eseményeket is.

Port Capuana

A Porta Capuana egy történelmi kapu Nápoly keleti részén, Olaszországban. Eredetileg a 15. században épült a város védőfalainak részeként, majd a 16. században kibővítették. Ma Nápoly egyik legfontosabb nevezetességének számít.

Maga a kapu a reneszánsz építészet szép példája, magas boltíveivel és díszes kőfaragványaival. A város egy nyüzsgő részén található, üzletek, éttermek és egyéb vállalkozások veszik körül.

Napoli Sotterranea (barlangrendszer)

,, A legérdekesebb túra a városban, amelyre érdemes rááldozni a 10 eurós (3080 Ft) belépőt, a föld alatti barlangrendszer. Többen is szerveznek ilyen túrát.

Az ógörögök már az i. e. 400 környékén rájöttek, milyen könnyű kiásni a vulkáni tufát, és hogy az kiválóan alkalmas téglának is. Ezért a házakat úgy építették, hogy lefele ástak, és felfele rakták. Így aztán minden ház alá került víztároló. Ezeket kis járatokkal kötötték össze, és agyaggal szigetelték, hogy a víz ne szökjön el. A mai napig megmaradtak az ókori kúttisztítók lábainak bevésett lyukak a falban. A szóbeszéd szerint így tudtak felmászni a házak kútjaihoz, hogy elkérjék a fizetségüket. Ha nem kapták meg a járandóságukat, felkavarták a vizet, hogy a homok miatt ihatatlan legyen.

A rómaiak is ezt a vízrendszert használták, csak hosszabb vezetékrendszert építettek hozzá a hegyekbe. Egészen az 1885-ös kolerajárványig kitartott az ókori mérnöki munka eredménye, akkor aztán lezárták. A második világháború idején légvédelmi pincévé alakították át, a bombázások után pedig ide dobálták le a törmeléket. Hát igen, a nápolyiaknak nem a szemétkérdés az erősségük." forrás

Királyi palota

,, Az utazó ott áll Nápoly főterére, a Piazza del Plebiscitora néző Királyi Palota előtt és megpróbál némi megilletődöttséget érezni. Nekem nem sikerült: az épület a legérdektelenebb reneszánsz jegyében készült és nagyságától sem káprázik a szem. Ha bárkiben is ilyen érzés szökken szárba, ne szégyellje magát: mert a nápolyi Királyi Palota valóban nem tartozik a világ nagy látványosságai közé. (2018)" forrás

Piazza del Plebiscito

A Piazza del Plebiscito Nápoly egyik legnagyobb és legismertebb tere, amely az óváros és a tengerpart között található. A tér a Nápolyi Királyság idején épült, és azóta a város egyik fontos központja. Az 1600-as években épült San Francesco di Paola bazilikával szemben található.

A tér hatalmas területén sok esemény zajlik, a turisták és a helyiek kedvelt találkozóhelye. A tér közepén található a királyi palota, a Palazzo Reale, amely eredetileg a Bourbon dinasztia uralkodóinak lakhelye volt. Ma múzeumként működik, és a látogatók bejárhatják a díszes termeit és gyönyörű kertjét.

A tér egyéb látványosságai közé tartozik a Szent Kereszt temploma, amelynek belső terében művészeti alkotások találhatóak, valamint a San Carlo színház, amely egyike az egyik legnagyobb és legfontosabb operaházaknak az egész világon.

Várak

Castel dell'Ovo

Gyönyörű a kilátás innen, ingyen látogatható. (Kriszta)

---

A várhoz kötődő legenda az egyik legviccesebb! A történet szerint, amikor Vergilius a kastélyban járt, egy tojást zárt egy vasketrecbe, a következő jóslattal: ha a tojás megreped, az a kastély ura végét jelenti. A történelem megerősítette a jóslatot, II. Johanna uralkodása alatt megrepedt a tojás. Ő volt az Anjou-ház utolsó uralkodója.

Az óváros peremén, egy kis szigeten épült kastély impozáns vaskapuval várja a látogatókat. forrás

Castel Nuovo

Kívülről impozáns, belül kevéssé érdekes.

Castel Sant'Elmo

Nagy és kifejezetten jó álllapotban fennmaradt, középkori vár. 

Negyedek

Lungomare, avagy a tengerparti sétány. Sétálgatni és üldögélni a parton. Fürdés kizárva, nem strand.

San Ferdinando

San Ferdinando Nápoly tengerparti negyede, amely a városközpontban található. A negyedet a Posillipo és a Chiaia negyedekkel határolják.

San Ferdinando történelmi negyed, amelynek neve Ferdinánd királyról származik, aki 1815-ben trónra lépett Nápolyban. A negyedben számos nevezetesség található, köztük a Képzőművészeti Akadémia és a San Carlo színház.

A San Ferdinando negyedben található a város egyik legnagyobb és legismertebb területe, a Piazza del Plebiscito. A tér az óváros és a tengerpart között található, és a Nápolyi Királyság idején épült. A tér közepén áll a királyi palota, a Palazzo Reale.

A negyedben található a Santa Caterina a Chiaia templom, amely a város egyik legszebb barokk temploma. A templom a tengerparton található, és kiváló kilátást nyújt a Nápolyi-öbölre.

A San Ferdinando negyed a tengerparti sétányokkal, kávézókkal és éttermekkel teljesen körülvett. Az éttermekben a látogatók élvezhetik a tengeri ételeket, és élvezhetik az óceán nyugtató hangulatát. A sétányokon sétálva az emberek megcsodálhatják a tengeri panorámát, és élvezhetik az idilli helyszínt.

Chiaia

Chiaia Nápoly elegáns és széles utcákkal rendelkező negyede, amely a tengerparttól keletre található. A negyedet a Vomero, a San Ferdinando és a Posillipo negyedekkel határolják. A Chiaia a város egyik legjobban szervezett negyede, amely tele van számos turisztikai és kulturális látnivalóval.

A Chiaia egyik fő látványossága a Via Chiaia, amely egy hosszú, széles sétálóutcán található. Az utca tele van üzletekkel, kávézókkal, éttermekkel és szórakozóhelyekkel, amelyek kellemes és élénk légkört teremtenek.

A negyedben található a Villa Comunale park, amely egy nagy zöld terület, amely a tengerparton található, és remek kilátást nyújt a Nápolyi-öbölre. A parkban sétáló emberek élvezhetik a tengerparti nyugalmat, és kikapcsolódhatnak a város zajától.

A Chiaia negyedben található a San Francesco di Paola templom, amely az egyik legjobb példája az olasz klasszikus építészetnek. A templom a Piazza del Plebiscito területén található, és csodálatos kilátást nyújt a Nápolyi-öbölre.

A negyedben található az Archaeológiai Múzeum is, amely Nápoly és környéke történelmének fontos kiállításait tartalmazza. Az Archaeológiai Múzeum nagyon fontos kulturális intézmény Nápolyban, és érdemes meglátogatni, hogy megismerjük a régió gazdag történelmét.

Posilippo

Posillipo Nápoly egyik legszebb negyede, amely a város legnyugatibb részén helyezkedik el. A negyed neve az ókori görög Pausilypon szóból ered, amelynek jelentése "a fájdalom enyhítése". A Posillipo negyed szép kilátást nyújt a Nápolyi-öbölre és a városra.

A negyedben található a San Pietro a Majella konzervatórium, amely az egyik legfontosabb zenei oktatási intézmény Olaszországban. A konzervatórium egyedi stílusú épülete 1807-ben épült.

A Posillipo negyed egy másik nevezetessége a Virgiliano park, amelynek csodálatos kilátása van a Nápolyi-öbölre és a városra. A parkban a látogatók megcsodálhatják a tengeri panorámát, és kikapcsolódhatnak a város nyüzsgő forgatagától.

A negyedben található a Posillipo Villa, amely a 19. században épült, és nagyon szép kertekkel és kilátással rendelkezik. A villa egykori lakói között volt a francia királynő, Marie Caroline és a híres olasz művész, Salvatore Di Giacomo.

A negyedben található az Antik Tanulmányok Központja is, amelynek célja az ókori Nápoly és a Pompeji körüli területek tanulmányozása és megőrzése. A központban számos régészeti leletet találunk, amelyek az ókori római és görög kultúra megértéséhez szükségesek.

Spanyol negyed

Sok épület részben az ókorból való.

,, Ez a rész a Via Toledo oldalán fut fel a dombon, ahol 18 utcát keresztez 12 másik, ezzel pedig szép négyzetrácsot alkotnak a térképen. A majd 1 négyzetkilométeres terület rendkívül sűrűn lakott, olyan tizenhétezren élnek itt. Kifejezetten szegény környék, ahol ugyan rendesen ott van a maffia és a bűnözés, mégsem ez az, aminek a jelenlétét érezi fogja az, aki ide jön. Helyette inkább jó elveszni a sűrűjében, a méterszéles utcákon cikázó robogók mellett egy olyan közegben, ahol a torkodhoz tapad a benzingőz, meg a élet szaga. Itt senki nem zavartatja magát, a turistának kell alkalmazkodnia.

A nápolyiak bevásárolnak az apró üzletek alkotta utcai piacokon, esznek valamit a mini évszázados büfékben, bekapnak egy aperolt két sarokkal odébb, majd az egészet lekísérik egy bivalyerős presszóval. Korzóznak, szocializálódnak, állandóan. És igen, az utcára nyílnak a lakóházak ajtajai, mindenki beköszön a másikhoz, nem titkolják, mi van bent. Bizalom van. Az utca két oldaláról, vagy éppen egyik robogóról a másikra átkiabálva beszélik meg a mindennapokat, vagy kötnek üzletet sebtiben. Lenyűgöző ez a világ, lenyűgözött az életük, még ha fárasztó is figyelni, mert folyamatosan történik valami. És barátsággal történik. Meginvitálnak egy italra, elmondják, hol egyél, kedvet kapsz egy büfés pacalra, és nem félsz attól sem, ha rossz helyen fordultál be és valami sötét sikátorba kerültél. (2017)" forrás

Vomero

Felső középosztály negyede, szép, rendezett, tiszta. ide hoz  fel a libegő, már csak azért is érdemes eljönni.

Érdekességek

1. Nápoly neve a görög Neapolis szóból ered, aminek a jelentése: új város. Nápoly angol elnevezése ezt jobban kihangsúlyozza: Naples (neplsz). A várost a görögök alapították az időszámításunk előtti 2. évszázadban.
2. A világ első pizzériája 1830-ban nyílt meg Nápolyban Antica Pizzeria Port'Alba néven. Naná, hogy a nápolyiak szerint az igazi pizza a nápolyira kell, hogy emlékeztessen. Egy Budapesten élő nápolyi ember szerint Budapesten egyedül a Madách Imre téren lévő, picike (nem beülős) Igen pizzéria pizzája méltó a pizza elnevezésre.
3. A Margaréta pizzát Mária Terézia Johanna főhercegnőről nevezték el, amikor 1889-ben Nápolyba látogatott. A Margaréta pizza hazafias alapon megjeleníti az olasz zászló színeit: a bazsalikom a zöldet, a sajt a fehéret és a paradicsom a pirosat.
4. A második világháborúban Nápoly volt a legerőteljesebben bombázott olasz város.
5. Nápolyban 448 templom van.

Olvasmányos linkek

"Nápoly Olaszország harmadik legnagyobb városa, lakossága 1 millió fő, de az agglomerációval együtt a 3 milliót is meghaladja. Az olasz fővároshoz szokott turistákat talán elsőre sokkolhatja a Nápolyban működő közlekedési morál, a tömeg és a rengeteg szemét az utcákon. Mégis, ha számba vesszük a város varázsát, a belváros hangulatos utcácskáit, az eredeti, hamisítatlan nápolyi pizza ízét, és a környék látnivalóit – Vezúv, Pompei romjai, Sorrento-félsziget – bőven megér egy látogatást Nápoly, és az is biztos, hogy szép élményekkel teli fogunk hazaérkezni. (Ha el nem felejtünk ügyelni az értékeinkre a zsebtolvajok elől!)" forrás

---

"A káprázatos műemlékek ellenére Nápoly látványa nem túl szívderítő. A bizonytalan eredetű "Nápolyt látni és meghalni" mondás aligha vonatkozhat a mai állapotokra. A történelmi óvárosban illúziórombolóak a málladozó homlokzatú házak, kaotikus a forgalom, ritkán járnak a villamosok, a buszok útvonala és menetrendje nehezen kiismerhető. Bár a nem túl gyakori metrójáratok közül az 1-es vonal a színeivel és rajzaival tengeri hangulatot árasztó Toledo állomása igen látványos, a belvárosban szintén a föld alatt közlekedő Cumana elővárosi vasút ócska szerelvényei a pesti 3-as metróéval vetekednek, külvárosi állomásai pedig ijesztőek. Nápolyban nyomasztó a szemét, a piszok látványa még az elegánsabb városrészekben is. nehéz elképzelni, hogy mi lehet itt a szemetesek sztrájkja idején." (2015)

Hatalmas Maradona-kultusz - V. Jancsi fotói

"Nápolyt már messziről felismerni jellegzetes szagáról, amit az út mentén heverő szemét bocsát ki, ugyanis Nápolyban és a környékén minden négyzetméteren szemét hever az út mentén; nem tudom, hogy szervezik a szemétszállítást, de mintha az lenne arrafelé a habitus, hogy mindenki elhajítja, ami a keze ügyében van, és épp feleslegessé vált. A városba érkezésünk után azonnal szűk utcákba tévedünk, ahova nem is értem, hogy fér be a mi kicsi kocsinknál nagyobb autó, és ahol egymáshoz közel érő erkélyekről lóg a mosott ruha. Nagy foltokban mállik a vakolat az épületekről. Csalinkázunk a kis utcákon, amikről csak este derül ki, hogy a nápolyi gettóháromszög egyik sarkát alkotják, ahol a maffia dirigál.

Rómában farkastörvények, a túlélésért folytatott opportunizmus uralják a közlekedést, nos, Nápolyban tovább fokozódik a helyzet. A kereszteződésekben az megy előre, aki – mer. Aki gátlástalanabb, aki képes lenne egy szó nélkül átgázolni a másikon és továbbhajtani, a gyengébb pedig – fékez. Mindenki halad, ahogy tud, ahol épp szabad rést lát, vagy ahogy a vakmerősége diktálja. Két autó találkozását nem irányítja más, csak a folyamatos ökölharc, ami Nápoly utcáin zajlik; itt nem a jobbkéz-szabály, hanem a jobbhorog-szabály érvényes.

A sugárúton sem haladunk gyorsabban, mint a szűk gettóban, nem nekünk való és nehezen is vesszük fel a nápolyi ritmust. Dudálnak és kerülgetnek, pedig tökölősnek az észak-olasz autósok sem mondhatók. Valahogy csak elevickélünk egy zárt és ellenőrzött parkolóig, mert a kocsi számára a nyitott parkoló nem életbiztosítás. A Vezúv szinte mindenhonnan látható, ott magasodik méltóságteljes türelemmel, hatalma teljes tudatában; lehetetlen elfelejteni.

A maffia jelenleg a legvalóságosabb fenyegetés Nápolyban. Bár ki hogy interpretálja. A komolyabb vállalatok költözőre fogják, hülyék lennének az államnak és a maffiának tejelni egyszerre, ők nem a lokálpatriotizmusból élnek. A felnövekvő generáció, főleg a hátrányos helyzetűek nem is látják perspektívának, hogy a hagyományos cégeknél robotoljanak, pláne, hogy a cégek egyre fogynak; sokkal könnyebben jön pénz a maffiából, meg ha elemelik a legközelebbi turista táskáját, akik Pompei miatt így is, úgy is jönnek. Nápolyban a maffia ugyanúgy válik az élet szerves részévé, ilyen vagy olyan módon, mint kis hazánkban az adósság." forrás

---

"Van a sikátoroknak más arca is. Délelőtt ott a nyüzsgő piac a friss herkentyűkkel és osztrigával, az ócskásokkal és cigiárusokkal, isteni olívával és ismeretlen gyümölcsökkel, na meg hamisított iPhone-okkal. Aztán jön a pletykás délután a fémasztalokkal, a pizzaillattal és a ki tudja, miből élő, egész nap csak hangosan eszmét cserélő, , cigarettázó nápolyiakkal. Na, pont ez a kép él egyes észak-olaszokban adófizetés és munka közben...

A reptérről a ronda, szmogos Piazza Garibaldira érkezve az ember nem is gondolná, mennyi látnivaló van ebben a városban. Inkább attól retteg, mikor húzzák le vagy rabolják ki, annyira kaotikus minden. Minket már első nap a város fölé magasodó Vezúv ejtett rabul: talán az olaszok nemtörődömségét mutatja az is, hogy ez a világ legsűrűbben lakott, aktív tűzhányója. Nápolyt bejárni nagyon kellemes és egyszerű, elég csak az ottani Andrássy útnak számító Corso Umbertón vagy Corso Garibaldin végigsétálni, amelyeket kis üzletek (nem luxusboltok), régi épületek, hivatalok, éttermek és kávézók szegélyeznek. Bárhova betérve isteni kávét és grappát (olasz törkölypárlat) kapunk. Utóbbinak érdemes megkóstolni a sötétebb, barrique változatát is, hiszen pálinkából itthon ilyet nem kapni.

Ha megéheztünk, ott a pizza, amelyben itt nem igazán lehet hibázni. üzemeltetett helyen. Nem véletlen az sem, hogy állítólag itt kapni a világ legjobb pizzáját, mégpedig az 1870 óta működő Da Michele nevű helyen. A legmeglepőbb dolog Nápolyban a helyiek vendégszeretete volt. Persze az olaszok amúgy is vidám és lelkes vendéglátók, de olyat, mint Nápolyban, még sehol nem tapasztaltam. Nápoly tele van erődökkel, bástyákkal és régi városfalakkal, amelyek házfalakba futnak bele. A leghíresebbek a parti várak, a Castel Nuova és a Castel dell'Ovo, valamint a Sant'Elmo erőd, amely siklóvasúttal közelíthető meg (ez olyan, mint itthon a fogaskerekű körülbelül). Utóbbi hatalmas élmény, mert rá lehet látni az egész városra és a tengerre. Itt tűnik fel csak igazán, hogy az erődök mellett a város telis-tele van templomokkal.

Közel 500 templomával Nápoly még az olasz városok közül is kiemelkedik, egyszerűen minden sarkon van egy. De ez nem csak máz: a nápolyiak nagyon vallásosak, utunk során minden templom nyitva volt, tele emberrel, tömjénillattal, friss virágokkal, gyertyákkal. És persze ne feledkezzünk el San Gennaróról, a város védelmezőjéről, akinek a képei mindenhol feltűnnek a városban. A szent ampullákban őrzött vére a hagyomány szerint évente háromszor válik folyékonnyá, és ha ez nem történik meg, az szerencsétlenséget hoz. Így ezekre az alkalmakra egész Nápoly, sőt a környék is összegyűlik a Dómhoz, legközelebb május első vasárnapján.

Olaszul a tér piazza, így csak egy betű választja el a pizzától. Hmm, már a hangzása is jó! Ahányszor meghallom, eszembe jutnak a nyüzsgő terek, picik és nagyok, pálmafákkal és padokkal, a padokon pletykálkodókkal, motorokkal és azzal a zsivajjal, amellyel csak itt, Olaszországban lehet találkozni. Nápolyban, azt hiszem, a piazzákat szerettem a legjobban: megpihenni és nézelődni. Ezek közül is a tágas, tengerre néző főteret, a Piazza del Plebiscitót. Mindenképp érdemes csak úgy megállni, és nézelődni, mert minden irányban van látnivaló, és mert a nyüzsgés után jólesik ez a tágas tér." forrás

---

"Utunkat a Garibaldin található óriási káosz és rendetlenség- szinte sokk hatása alatt- megszemlélése után elindultunk a 152-es busz megállójához a Garibaldi szobor mellett és indultunk megnézni Pozzuliba, hogy megnézzük a Volcano Solfatara-t. Ez egy kb. 2 km átmérőjű vulkáni kráter, ami kb. 4000 évvel ezelőtt jött létre és a legjobb a vulkáni aktivitás. Nagyon szórakoztatóak a fumarole-k és solfatarak. Elég veszélyes szerintem, ki is van táblázva: 160 C-os a levegő, ami kijön. A papír simán meggyullad, tojást is megsütötték rajta:o) Szerintem ez egy kihagyhatatlan program, a belépő 6 euro / fő." forrás

---

"Első napunkat a nápolyi öbölben egy vonatozással kezdtük, eszünk ágában se volt újra kitenni magunkat a város forgatagának kerékpárokkal. Mindent, csak azt nem, Nápoly bringával egyszer is elég volt az életben. A vonat kb. egy fél óra alatt berepített minket a belvárosba, amit aztán gyalogszerrel fedeztünk fel. Először nem volt sokkal jobb így sem, zajos utcákon sétáltunk a nagy forgalom mellett, robogósok dudáltak le minket a zebráról, és hasonlók...

Láttunk 3 sorban egymáson parkoló autókat, elképzelésünk sincs, mit tud tenni a legbelső sorban parkoló autós, hogy használni tudja az autóját, valószínűleg semmit… Miután tartottunk egy kisebb kávé-wifi-képfeltöltés szünetet, végre megtaláltuk az igazi belvárost, először egy nagy térre lyukadtunk ki (Plebisch, vagy micsoda…), aminek a sarkából ki lehetett látni az öbölre és a tengerre, így a Vezúvra is. Ennek a térnek az oldalában találtunk egy információs irodát, ahol nagyon jó hírrel szolgáltak nekünk. Pompejiből ugyan nincs, de Sorrentoról viszont van hajó Nápolyba, és a Nápolytól Nyugatra található Pozzuoli-ba.

Mivel a vonatra itt nem szabad felvinni a bringákat, ez az egy lehetőségünk maradt, hogy amikor majd elhagyjuk a várost, valahogy ki tudjuk kerülni legalább a javát. A jó hírek után mindjárt vidámabban sétáltunk tovább, főleg, mert végre találtunk olyan utcákat is, ahol nem volt se autó, se motoros forgalom.

Egy fogaskerekű vasút szerű járművel felvontattuk magunkat (fejenként 1,10-ért) a város egy magasabb régiójába, ahol némi séta után fantasztikus kilátás tárult elénk a városra és a mögötte magasodó Vezúvra.

Megtaláltuk minden pizzák és pizzériák ősét, a Brandi pizzériát, ahol először készítették el ezt az eledelt, mégpedig Margherita királynénak, és ez még egy elég alap pizza volt, csak paradicsommal, sajttal és bazsalikommal (piros-fehér-zöld, olasz trikolor), innen jött a minden pizzériában megtalálható legolcsóbb, legegyszerűbb pizza típus neve, a Margherita. Persze lehet, hogy valamire rosszul emlékszünk, aki tudni akarja a pontos történetet, inkább olvasson utána a wikipédián.

Brandiéknál nem vállaltunk be egy pizzát 8000 Forintért, inkább továbbsétáltunk a kis sikátorokban, így megtaláltunk a mindkettőnknek leginkább tetsző arcát Nápolynak. A szűk kis sikátorban igazi élet folyt, pakolták az árukat, jöttek-mentek a helyiek, papókák beszélgettek és üldögéltek, néha egy-egy robogós húzott el az utcában, gyerekek fociztak, mit sem törődve az ablakokkal és a parkoló autókkal.

Na pont itt a gyerekeknél sikerült találnunk egy remek kis helyet az ebédhez. Miután engem is majdnem fejbe-nyomtak a labdájukkal, szemet szúrt egy pizzéria felirat az egyik sarkon. Bekukkantottunk, megkérdeztünk, hogy “Pizza?”, és az öreg bácsika odabent már intett is, hogy igen, jöjjünk. Azért voltunk ilyen bizonytalanok, mert elsőre nem tűnt biztosnak, hogy a hely egyáltalán nyitva van-e, de aztán láttuk, hogy az öreg nincs egyedül, csak ő éppen valami könyvelést csinál. Leültünk és rendeltünk, bár nem volt nagy a választék, de itt végre 5 Euró alatt is találtunk pizzát, és a sört is megkaptam 3 Euró alatt, ami így már-már mámorosan ízlett, végre egy hely Olaszországban, ahol nem kérnek el ezer forintot egy korsó sörért. Ráadásul még 0,66-os is volt! (Attól tudok frászt kapni, amikor nagy nehezen rábeszélem magam egy drága sörre külföldön egy étteremben, aztán amikor kihozzák, látom, hogy 0,33-as, vagy akár 2 decis. Ezek után már nem is nagyon tud ízleni, mert tudom, minden kortya van vagy 100 Forint… de itt végre nem ez történt!)

És a pizza sem volt olyan szörnyű az árához képest, bár Zitának annyira nem ízlett, mint az előző esti, de tény, hogy mindketten jól laktunk, és végre nem hagytuk ott a gatyánkat. És igazi olasz étteremben ettünk, igazi Trattoriában, ahol talán még egy helyi is megfordul, nem pedig egy turistáktól zsúfolt méregdrága helyen." forrás

---

---

"Nápolynak esélye sem maradt megszerettetni magát velem. Persze biztos van akinek meg pont ez a város a szíve csücske, vitába nem szeretnék szállni miatta :-) Nekem speciel olyan mint egy BAZ megyei cigány-telep vagy épp a "nyócker" jól felnagyítva... Jó, van egy óvárosa ami a képek alapján szép ... lenne - ha nem lenne körülötte az ami van: szemét, káosz, zaj, ronda falfirkák, cigarettafüst, becsapni készülő olasz kis csávó kínai okostelefonnal és omladozó házfalak. Amikor erre valaki azt mondja, hogy megvan a maga hangulata... nos igen. Ha ugyanez az ember ugyanilyen odaadással sétál azon a bizonyos romatelepen vagy a nyolcadik kerületben (hiszen ott is vannak ám csodálatra méltó homlokzatok és kedves kis kapualjak... akkor elhiszem neki. Addig meg azt mondom, hogy én személy szerint attól mert mediterrán és olasz még nem esek hasra. Mondjuk az is tény, hogy nem élni kell itt csak pár napot kibírni... De persze ez szigorúan magánvélemény. (2014)" forrás

---

,, Nápolyban igazán érdemes koptatni a cipőnket. Persze nem feltétlen a szürke külvárosi részekre gondolok, hanem a belső és parti kerületekre, ahol még eltévedni is jó. Ugyan a városban sokféle tömegközlekedési eszköz közül lehet válogatni, ezeket jobb csak akkor használni, ha tényleg elfáradtatok vagy siettek, helyette sokkal jobb magatoknak megkeresni az egyedi útvonalakat. Bejárhatók így a legfontosabb látványosságok, mint a történelmi belváros a csodás épületeivel és utcáival, a legtöbb múzeum, a Castel Nuovo, a Calstel dell'Ovo vagy a tengerparti korzó, ahol a helyiek is nagyon szeretnek hesszelni. És könnyű így lejutni a kikötőkbe is." forrás

---

,, Hangos, vad, tarka, szegény, romos, izgalmas – van egy csomó jelzőm Nápolyra. Amolyan határsávon van: mi eddig az északabbra fekvő, moderáltabb, toszkán részt, illetve a szicíliai, „vadon termő” életérzés ismertük meg részletesebben – Nápoly e kettőt vegyíti. Még nem Catania szétesett, múltidőbe rakott infrastruktúrája és zsibbadtan elterülő reménytelensége uralkodik, de már nem is a bolognai „figyeljünk oda a homlokzatra”, meg „igyekezzünk a felújítás alatt is élhető formában hagyni a teret” hozzáállást tapasztalod. A hagyományos olasz szabadságfaktor azonban itt is érvényesül.

Nápoly nagy és sokféle, de a fényűzés helyett inkább a szegénység felé van tőkesúlya, e tekintetben mondjuk Milánó ellentéte. A mi szálláshelyünk a Via Tribunaliról nyíló kis utcácskában volt – előbbi út amolyan Kazinczy utcának felelne meg Pesten, turistacélpont kajáldákkal, csak sokkal vadromantikusabb, lepukkantabb formában, a mi kis utcánk, a Vico Storto Purgatorio Ad Arco meg mondjunk a Népszínház utcának.

Jaj, a pizza! Ha nem voltál Nápolyban, még nem ettél pizzát. Amit előtte annak hívtak, ilyen néven szolgáltak fel, az nem pizza volt – és miután hazajöttél, jó ideig eszedbe se jut majd ilyen néven itthon kapható ételt rendelni. A pizzát nem a tucatnyi, szétvariált feltét adja el, a jó pizza egyszerű, a néhány minőségi alapanyag és a megfelelő metódus miatt lesz tökéletes. Olyan tésztából, olyan paradicsommal, bazsalikommal és mozzarellával kell olyan kemencében megsütni, és bumm, ott az elképesztően jó étel. Semmi faxni, semmi variálás. A Via Tribunalin bemész Sorbilloékhoz, rendelsz egy Margheritát, hozzá egy pohár a ház borából, vagy még inkább egy rendes sör, és megvan a tökéletes vacsora – még az elképesztően gyenge forintra számolva se drágábban, mint itthon.

Ha már fizetés: ahol van szervizdíj, azt külön jelzik, az úgynevezett coperto azonban sosem sávos-százalékos, azaz nem a végösszeg 10-15 százalékát csapják hozzá, hanem egységesen X (kábé 2) euró. Ahol van coperto, ott borravalót nem várnak el, ahol nincs, ott pedig szintén 1-2 eurót hagyunk ott. Ezt nem a végösszeghez csapjuk hozzá, a pincér „rendesen” visszaad, és távozáskor hagyjuk a tányérkán vagy pulton a pénzt. Nekem tetszik ez a metódus. Ahogy az is, hogy különböző ára van annak, ha a kávét a pultnál isszuk meg (nyilván ez az olcsóbb ugye), vagy a teraszra kiülve, a pincér hozza ki nekünk. Apropó, kávé! Nápolyban is csak az izzóan keserű, belsőt megrángató kávét tudtunk inni, nyoma sem volt a toszkán lágyságnak, rafinériának, itt dühösen lezúdul a kávé, és útközben végigrugdossa az embert. Érdemes mellé egy sfogliatellét enni, kis mérete ellenére meglehetősen laktató reggeli péksütemény, kívülről kagyló formájú leveles tészta, benne sűrű túrós (pontosabban ricottás) töltelék, a mi túrós táskánk másodunokatestvére.

És akkor a végére még egy tanács, ha már ennyire éttermi lett a konklúzió: sokan panaszkodnak arról, hogy turistaként nem „becsülik meg” őket úgy a vendéglátóhelyeken, mint a helyieket, az olaszokat. Nekünk soha ilyen élményünk nem volt, ami talán azért lehet, mert vettük a fáradtságot, hogy alapvető dolgokat megtanuljunk olaszul mondani/kérni. Nem egy felsőfokú nyelvvizsgárl beszélek: köszönök, megkérdem, hogy van-e asztal kettőnknek, és a bézik cuccokat olaszul rendelem meg. Minimális erőfeszítés, és tényleg hálásak érte.  (2016)" forrás

---

Az égett pöttyöket levakartam

---

,, Nápolyban még olasz mércével mérve is elképesztően sok templom van. Volt olyan tér, ahol három is állt egymással szemben. De ami igazán tetszett, hogy rengeteg szentekről készült szobrot, festményt és emlékhelyet találtunk az utcasarkokon. Míg nálunk csak a feszület a megszokott, itt néhány kegyhely kisebb kápolnává nőtte ki magát. Láthatóan törődnek is velük, mindenhol friss virág van.

Természetesen nem lehetett a nápolyi pizzát kihagyni, és bárhol kóstoltuk, valóban nagyon finom volt.  A sarki pizzériákban négy-öt euróért (1200-1500 Ft) adtak egyet, és ez itt tényleg népkonyhának tűnt. Egyszer például tucatnyi gyerek között szorítottak nekünk egy kis helyet. A drágább éttermeket elkerültük volna, de nem láttunk olyan helyet, ahol tíz eurónál (3080 Ft) drágább lett volna a pizza. (2017)" forrás

---

,,  Amit a Nápolyban eltöltött napjaim közben észrevettem, hogy nagyon kevés a zöldterület, szinte nagyítóval kell keresni. Szerencsére a városban, imitt-amott találni közparkokat vagy például paloták udvarát, pont amilyen a Museo di Capodimonte is. A kastélyban a nápolyi nemzeti múzeum van kialakítva és a múzeumot pedig egy hatalmas kert veszi körül a Real Bosco di Capodimonte. Ide nápolyiak százai jönnek ki gyerekestől, nagyszülőstől, egész családostól pihenni, élvezni a napsütést vagy sportolni. Ottjártamkor is több százan piknikeztek, nevetgéltek a fűben és padokon, gyerekek önfeledten labdáztak, szaladgáltak. Aki nyugalomra vágyik és meg akar szabadulni a nápolyi nyüzsgéstől annak ez tökéletes hely.

xxx

Folytatva az utam a Castel Sant’Elmo felé vettem az irányt, bár előtte átkellett verekednem magam a Quartieri Spagnolin. A spanyol negyed után gyorsan felszálltam egy metróra amivel elzötykölődtem két megállót, amely majdnem az erőd lábánál volt. Leszállva a metróról és elhagyva az állomást kicsit sokkolt a látvány ami fogadott. Enyhén szólva is egy kissé barátságtalan környékkel találtam magam szembe.

A negyedről elsőre nem feltétlenül a jól működő közbiztonság fogaloma jut az eszébe az embernek. Így gyorsan folytattam tovább utam az erőd felé. Ahogyan azt már az elején említettem bejegyzésemnek a nehezített pályán indultam el. A szegény negyeden átvágva fel a meredek lépcsőkön, ami szinte olyanok voltak mint a Cirith Ungol lépcsői* a Gyűrűk Urából, a környezetről nem is beszélve. Szerencsére az út többi részén már jóval rendezetebb módon tudtam feljutni, viszont a tüdőm majd kiköptem. Felérve pedig szembesültem, hogy egy zarándokút félét tettem meg. Pontosan nem értettem, hogy a tábla mit akar velem közölni, de valami hasonlóról írt. A látvány ismét zseniális volt, egész Nápolyra rá lehetett látni.

A lépcsőzés után pedig már csak annyira maradt erőm, hogy kicsit körbenézzek a vár körül és megkeressem a legközelebbi tömegközlekedési eszközt ami levisz a dombról. Persze előtte, bejártam a környéket, érdekes módon az erőd körüli negyed leginkább a budapesti várnegyedre emlékeztetett. Bár sokkal zsúfoltabb volt és mondjuk a turisták se taposták le egymás lábát, mégis volt bennem az a kicsi deja vu hangulat. Lefele már a híres funicolaréval utaztam, amit legjobban a budavári siklóhoz tudnék hasonlítani.  (2016)" forrás

---

,, Tagadhatatlan, hogy a szűk, sötét és meredek sikátoroknak utánozhatatlan hangulata van. Valóban szemetesek, zsúfoltak és hangosak. De nem látványosságok. Emberek élnek bennük, ezért turistaként arra járva nem félelmet éreztünk, hanem zavart. Annyira közelről láttunk bele az életükbe, amely számunkra már kényelmetlenné vált.

Nápoly gyönyörű fekvésű város. Panorámavadászat céljára a Certosa di San Martinot ajánlom.Nápoly gyönyörű fekvésű város. Panorámavadászat céljára a Certosa di San Martinot ajánlom. Kevésbé látogatott, mint a mellette álló Sant’ Elmo és jóval több látnivalóval szolgál. (2017)" forrás

---

,, Amikor az első dudaszót meghallottam, és az első lógó vödröt megláttam, tudtam, megérkeztem. Az erkélyről integető gyerekek, akik a Mamma által megvásárolt élelmiszert húzták fel, majd az első robogó, ami a hátam mögött megszólalt: „vigyázz jövök” – az maga volt az élet. (2019)" forrás

Fotóegyveleg

Ez tényleg pizza

N. Karcsi fotója

Vissza az elejére

Kommentek