ÚTIKRITIKA.HU / Nápoly és az Amalfi part / Nápoly









Nápoly és az Amalfi part / Nápoly

Nápoly dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Odajutás | Szállás | Helyi közlekedés | Étkezés | Vásárlás | Szórakozás | Közbiztonság | Egyéb hasznos információk | Történelmi városközpont | Nemzeti múzeum | Egyéb jelentősebb múzeumok | Figyelemre méltó templomok | Egyéb látnivalók | Negyedek | Érdekességek | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Nápoly dióhéjban

  • Nápoly lakossága 960 ezres (2015). Az elmúlt 10 évben csökken a népesség, hiszen a városnak volt egy milliós lakossága is. Így is Olaszország harmadik legnépesebb városa, Róma és Milánó után.
  • Nápoly légvonalban 851 kilométerre van Budapesttől. Nápoly a Campania régió központi városa.
  • Nápoly olasz neve: Napoli (nápoli)
  • Nyáron az átlagos hőmérséklet 25 fok, télen 8.
  • Nápoly nagy területű (1700 hektár) történelmi központja az UNESCO kulturális világörökség helyszíne. 27 évszázad emlékei lelhetők itt fel.
  • A "Nápolyt látni vagy meghalni" mondás azt jelenti, hogy életünk folyamán mindenképpen meg kell látogatni Nápolyt. Az eredeti olasz mondás - Vedi napoli e poi muori - szó szerinti fordításban azt jelenti: Megnézni Nápolyt és aztán meghalni.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. A bámulatos Toledo metrómegálló
  2. Azért Nápoly veszélyessége el van túlozva (Párizsban több veszélyes környék van)
  3. Kedvesek, segítőkészek a nápolyiak, s nagyon értékelik, ha a turista próbálkozik olasz szavakkal is
  4. Nagyon finom pizzákat ettünk (más műfajban nem erősek)
  5. Az óvárosban a San gregorio Armeno utca és a Spaccanapoli (azaz a Via Brenedetto Croce)
  6. A Via Francesco Caracciolo-ról a kilátás a Vezúvra és a tengerre
  7. A Piazza Nolana környékén a város legjobb seafood piaca

Nem tetszett

  1. A tolvajok miatti aggodalom, már a turista információs iroda is hosszasan tudatja, hogy hol mindenhol veszélyes
  2. Az utcákon sok helyen az elszállítatlan szemétkupac, Nápoly piszkos város
  3. Az amúgy szép házak falait elcsúfító rengeteg falfirka
  4. A parkokban kartontákolmányokban lakó cigányok
  5. A kikötő, a a vízpart nem gusztusos
  6. A piacok nem olyan vonzóak, mint más olasz városokban
  7. Hiába a pizza szülővárosa, általában nem lehet olyan jókat enni, mint máshol Olaszországban
  8. Pompei romjainak kínokkal teli végigjárása a nyári brutális hőségben
  9. A nápolyi pályaudvar nem egy szívderítő hely
  10. Áldottuk az eszünket, hogy az Amalfi-partot, és a térség egyéb helyeit nem nápolyi, hanem sorrentói szálláshelyről kiindulva fedeztük fel.

Vélemények

"Az egy rémhír, hogy Nápolyt elborítja a szemét. MINDENHOL szelektív kukagyűjtők, és a családok 4 külön opció szerint gyűjtik a szemetet otthon. Ezerszer komolyabban veszik a szelektív hulladékgyűjtés kérdését, mint mi otthon. Természetesen láttam koszosabb, szemetesebb helyeket, de tényleg csak elvétve. De csak 2 éve rendeződött a szemét kérdés. Előtte mindenhol a belvárosban szeméthegyek álltak.

Tények egyenesen Nápolyból:

  • Ha a nápolyiak leállnak az utcán beszélgetni, akkor azt szenvedéllyel gesztikulálva és hangosan teszik. Ha elhaladsz mellettük, olyan mintha egy színházi jelenetet látnál.

  • A robogón elől a férfi ül, hátul a nő, aki az egyik kezében telefont tart a füléhez, a másik kezével vadul gesztikulál. Csak a két combjával kapaszkodik. Bukósisak nincs rajta.

  • A nápolyi fiatal nők csinosak és szépek, a férfiak elképesztően jóképűek.

  • A nápolyi nők és férfiak jól öltöznek. MINDENKI. Kivéve talán a tizenéves srácokat.

  • Annyi szenvedélyt látok a nápolyi nőkben egy nap alatt, mint otthon egy hónap alatt..

  • Az olasz lányok 20 évesen férjhez akarnak menni. Meg is teszik. Utána sincs válás, akkor sem ha a házasság szar.

  • A kávébárokban fantasztikus péksütiket árulnak, lehetetlen nem rendelni belőlük egyet. Kivéve a nápolyiakat - ők csak eszpresszót rendelnek.

  • Nápoly turista szempontból olcsóbb, mint Budapest. Ízelítőül: egy pizza 4-6 EUR, 1 cappucino 1.5 EUR, sütivel együtt 2.5 EUR. Egy 5 fogásos halas vacsora 32 EUR. Metrójegy 1.30, de másfél óráig használhatod mindenre. A ruha is olcsóbb.

  • Az autósok nem állnak meg a zebránál, hiába állsz rajta a szélén. Ítéletidőig várakozhatsz. Határozottan el kell indulni, közben nem árt kitenni a kezed az autósok felé, akkor talán megállnak. Ugyanez vonatkozik akkor is, ha nekik piros lámpa van, neked zöld.

  • Majdnem minden autó sarka, oldala meg van törve. Nem csoda, eddig MINDEN nap láttam egy koccanást az utakon.

  • A dudálás csak jelzés: jövök! Nem vészjelzés.

  • A férfiak az utcán rád mosolyognak, és ha visszamosolyogsz, azonnal beszélgetni kezdenek veled.

  • SENKI nem beszél angolul, még a legturistásabb helyen lévő kávézókban és boltokban sem. A huszonévesek sem beszélnek. A legalapvetőbb néhány szavas nyelvtudás birtokában sincsenek. Ez persze nem zavarja őket abban, hogy amíg te angolul beszélsz hozzájuk, gond nélkül mindenre olaszul reagáljanak. Maximum kicsit lassabban beszélnek. Ha a közép szintnél jobban beszélsz angolul, MINDENKI azt fogja hinni, hogy amerikai vagy. Mikor közlöd, hogy magyar, akkor mélyen megdöbbennek.

  • A nápolyi fiatalok nem akarnak emigrálni. Akkor sem, ha a városban 30 % a munkanélküliség. Szeretnek itt élni, szeretnek nápolyiak lenni.

  • Szinte mindenki cigarettázik az utcán. :)

(2014) forrás

,, Bárhol is szálljon meg az ember Nápolyban, mindenképp érdemes egyszer kipróbálnia, hogy lesétál a dombok tetejéről egyenesen a tengerpartra. Persze lecsúszhat fogaskerekűvel is bármikor (mert abból van a városban bőven), de az tényleg nem akkora élmény, mint a kis utcákban és lépcsőkön átvágva újra és újra gyönyörködni a Nápolyi-öböl látványában. Mi a Vomero városrészben szálltunk meg ahonnan több útvonalon is megtettük ezt a sétát, amikor nekiindultunk a városnak és bizony előfordult velem, hogy konkrétan meghatódtam attól, amit láttam Teljesen mindegy volt, hogy a belvárosba, vagy éppen a kikötők valamelyikébe érkeztünk meg, már maga az út zseniális volt.

Vigyetek magatokkal elég vizet, mert a lakóövezetben kevés az étterem és a kisbolt, és azok is eléggé gyakran sziesztáznak. Figyeljetek a zsákutcákra és hallgassatok a helyiekre, ha azt mondják: "márpedig arra minden le lesz zárva". Ha pedig elfáradnátok, pattanjatok fel egy buszra, a nápolyiak is azokkal csapatják be a belvárosba. (2016)" forrás

Odajutás

Repülővel

reptéri busz

Rómából autóval Nápoly 228 kilométer távolság, ami kb. 2 óra 40 perc alatt tehető meg. 16,20 euró autópályadíjjal kell kalkulálni.

Szállás

Ajánlott hotelek:

  • 2 csillagos: Zara Napoli,
  • 3 csillagos: Piazza Bellini,
  • 4 csillagos: Culture Hotel Villa Capodimonte, Una Hotel Napoli, Mercure Angioino Napoli

Hotelértékelés kérhető itt: westend@vista.hu

Helyi közlekedés

A motorosok akármit megtehetnek (ja és az autósok is)

Fogaskerekű

Több helyről is közlekedik fogaskerekű s mind a várdombra közlekedik. Ha a turista vesz egy 1 órás időtartamra érvényes jegyet, akkor kipróbálhatja bármelyiket, vagy mindet is. Hétköznapi közlekedésben használják, azaz hétvégéken nincs akkora tömeg, harmad annyi utas.

Bicaj

Egyes hétvégi napokon lezárják az autós forgalom elöl a parti Margellinát és akkor szuper a gyalogos és kerékpáros (+ bringóhintós) zsongás.  

,, Ha elég volt a sétából, 90 perces jegyet 1,50 euróért lehet váltani a tömegközlekedési eszközökre. A napijegy 4,50 euro, a heti (naptári hét) pedig 15,80. Ha sok múzeumot meglátogattok, és eleget tömegközlekedtek is, érdemes benevezni ArteCard Napolira vagy Campaniára, attól függően mennyire hagyjátok el a várost. (2016)" forrás


,, A közlekedés nem egyszerű Nápolyban. Szerencsére a központ gyalog bejárható, de mindig számítani kell egy semmiből előtűnő autóra, motorra. Azt hiszem, a legdurvább munka Olaszországban mentő- és tűzoltóautó-sofőrnek lenni. Egy olyan kis sikátoron húzott végig a tűzoltóautó a szemünk láttára, amely tömve volt gyalogossal, és azt hittem, ki sem fog férni az utcasarkon.

A legviccesebb azonban az volt, hogy Nápolyban is hallottak már a városi kerékpározásról, ezért fel is festettek pár bicikliutat, amelyre aztán az autósok szorgalmasan ráparkolnak. (2017)" forrás

Étkezés

Tán erre a legbüszkébbek

"Két barátom épp a világ legjobb pizzériájából jelentkezett be Nápolyban, erről eszembe jutott, hogy mennyire fantasztikus élmény volt... Megírták, hogy azóta még olcsóbb is lett, a dupla mozzarellás már csak 5 euró... Nápoly egyik nem túl előkelő városrészében, közel a pályaudvarhoz van egy egyszerű pizzeria, a Da Michelle. A portál hétköznapi, belül sincs semmi hivalkodó, a kínálat egyenesen gyenge: kétféle pizza kapható, margherita és marinara, előbbi dupla mozzarellás változatban is, mindkettő több méretben. És mégis, hétköznap délben óriási sor áll a hely előtt!

Kétféle pizza, néhány méret, 4 és 5.50 euró között. Ennyi az étlap, az itallap hasonlóan szegényes: Coca Cola, Fanta, Peroni Nastro Azzurro sör és ásványvíz. Nem sok. (Na jó, azért a sör sejtet valamit... :)) És a végeredmény: Margherita (paradicsom, bazsalikom, extra szűz olívaolaj, dupla mozzarella), Marinara (paradicsom, oregano, fokhagyma, extra szűz olívaolaj) Brutálisan jó volt mindkét pizza, természetes ízek, tökéletes alapanyagok, de semmi túlbuzgóság, fior di latte (még csak nem is buffala, azaz bivaly!) a mozzarella, valódi passzírozott paradicsom a szósz és profi a kemence, meg az összes folyamat. A Da Michelében 1870 óta űzik az ipart..." forrás

nápolyi lasagna


"A nápolyiak kávészenvedélyükről híresek. Ahogy elkezdődik a nap, rögvest legurítanak két-három csészével a méregerős kávéjukból, ráadásul éhgyomorra. Minden kínálkozó alkalmat kihasználnak, hogy igyanak "egy keveset" - ami bombaként hat a zsigereikben. A környező vidékeknek sem a bora népszerű, hanem a kávékeverékei. Az egész világon a nápolyi kávé aromáját próbálják utánozni, de szinte senkinek sem sikerült eddig, többek között azért, mert nem veszik figyelembe a valódi, alapvető okot. Talán Nápoly vizei jelentik a legfőbb különbséget? Vagy az a fajta elegyítés, ami minden vendéglő egyéni sajátossága? Vagy a pörkölés? Ezen a végtelenségig lehetne vitatkozni.

De hogyan lehetséges az, hogy ez a népség, amelynek nincs szüksége alkoholra gátlásai feloldásához, tömegével hódol a koffein szenvedélyének? Arról van szó, hogy a nápolyiaknak elemi igényük, hogy egész életüket az összeomlás határának izgatottságában, borotvaélen táncolva éljék le, egyfajta görcsös feszültség állapotában, amely megsemmisíti a természet megkövesült rutinját. Azért isszák a kávét literszámra, hogy belerúgjanak tulajdon testük tétlen vázába, depresszív semmittevésébe.

Fogalmam sincs, hogyan keletkezhetett a "lusta nápolyiakról" szóló legenda, akik, akár a mexikóiak, csak süttetik a hasukat a nappal, és nem törődnek az idő múlásával. Egy időben talán ilyenek voltak, amikor Nápoly még virágzó főváros volt. De az általam ismert nápolyiak csak lármában és állandó mozgásban képesek élni, és egyáltalán, nem férnek a bőrükbe. "Nápolyt látni és meghalni" - így hangzik a külföldiek (kétértelmű) mondása. A nápolyiaké pedig így szól: "Az egész világot láthatod - de csak Nápolyban halhatsz meg." forrás


,, Olaszországban minél délebbre haladunk, annál rövidebb lesz a kávé, Nápoly környékén már úgy tűnik, hogy csak bekoszolják vele a csészét, és olyannyira koncentrált, hogy ráragad a fogunkra. Nápolynak saját kávéfőzője is van, a cuccumella, amelynek két tartálya van, közöttük a kávé. Amikor az alsó tartályban felforr a víz, a cuccumellát megfordítják, és a víz pár perc alatt lecsepegve halad át a kávés filteren.

Nápolyban született a ”felfüggesztett kávé”, a caffè sospeso hagyománya is, amikor a vendég a bárban két kávét fizet, de csak egyet fogyaszt, a másodikat egy arra járó rászorulónak ajánlja fel." forrás


,, Még a helyi franchise (Rossopomodoro) éttermekben is első osztályú pizzát kapni, de ezek legyenek az utolsók. A lényeg, hogy próbáljatok ki minél több nagyszerű helyet, mint a világ első margheritáját adó Brandi, vagy a legendás Antica Pizzeria Port'Alba, az éppen nagyon felkapott Sobrillo, a pizzaimádók Mekkájának számító Da Michele, vagy a szintén extrán népszerű Dal Presidente.

A legtöbb neves pizzéria a Via Tribunalin verseng egymással, de hasznos körbenézni bárhol a Spanyol negyedben, ahol az éjszakában is könnyű elveszni.

Tipp: A nápolyi pizza nem olyan, mint amit általában megszokhattunk. Egy vékony tésztás, a széleinél vastagabb, könnyű pizzára kell számítani, kevés feltéttel. Amit kötelező kipróbálni, az a margherita, de lehet tobzódni a különböző megoldásokban. Ha pizzériába indultok, készüljetek a sorra és a várakozásra, ami esténként gyakran előfordul a Via Tribunalin, főleg szombaton. (2016)" forrás

Vásárlás

,, Szerencsére Nápoly bevásárlóutcája nem csupán a high fashion követőit szolgálja ki, a Via Toledo-n ugyanis számos olyan kis butik van, ahol minőségi, divatos ruhákat, cipőket és táskákat lehet vásárolni elérhető áron. Egy másik szuper lelőhely a Via Chiaia, ahol a márkás üzletek mellett régiségeket és műtárgyakat árusító boltokat is találhatsz. Ha szuvenírről van szó, akkor a nyüzsgő piacok mellett a kikötő környékén érdemes körülnézni, ahol fűszereket, tésztákat vagy az olaszok híres aperitifjét, limoncellot is árusítanak." forrás

Via Roma

Szórakozás

Kinky Klub (reggae)

Közbiztonság és kellemetlenségek

Nápolyban a turista jelentősen csökkentheti a biztonsági problémát, ha akár alapszinten is tudja azt, hogy mikor és hol kockázatos járni, és mik a legfontosabb szabályok. Kezdjük azzal, hogy Nápoly egyes részeit sötétedés után kerülni kell. Maguk a helyiek is tudatosan igazodnak ehhez. Ne menjünk este ezekre a helyekre: Quartieri Spagnoli és Sanitá. Mindkét negyed viszonylag biztonságos napközben. Sanitá meglátogatása ráadásul fontos a turistáknak, mert ott vannak a katakombák. A turista nevezetességeket amúgy is nélkülöző Scampia negyedet is kerüljük, mert ott sok a bűnöző és élénk a drogkereskedelem.

Nápolyban a társadalmi egyenlőtlenségek markánsak. A módosabb és a szegényebb, lepusztult környékek nagyon közel vannak egymáshoz. Például a fentebb említett, rizikós Quartieri Spagnoli szegénynegyed kifejezetten közel van olyan menő bevásárló utcákhoz, mint a Piazza del Plebiscito, a Riviera di Chaia, vagy éppen a Toledo.

Vannak olyan vélemények, amelyek szerint Nápoly rossz közbiztonságával kapcsolatos általánosítások túlzóak, és a turista számára ez a város nem veszélyesebb, mint Barcelona vagy Marsaille. Sok a zsebtolvaj, a zsebmetsző, a rablás, de Róma vagy Barcelona nem igazán jobb e tekintetben. Ami az esti programokat illető, a jó hír, hogy a nápolyiak késő este megtelítik az utcákat, és pl. olyan helyek, mint a Mergellina vagy a Via Caracciolo késő este is biztonságos.

Azt is érdemes tudni, hogy a hirhedt nápolyi maffiától (Camorra) a turistának semmi félnivalója nincs. Őket nem érdeklik a turisták, hiszen a prostitució, a drogkereskedelem és a helyi kereskedők megzsarolása a ,,munkaterepük". A lányoknak, nőknek nem kell aggódni nemi erőszaktól. Nápoly statisztikái ezt támasztják alá. Legfeljebb a haramiák abból indulnak ki, hogy egy gyengébb lány, nő válláról könnyebb lekapni a táskát. A kísérő nélküli turista lányokat rendre leszólítják a helyi srácok, de nem erőszakoskodnak, ha határozott közömbösséggel viszonyulunk a flörtöléshez.

Alapszabályok: Éjszaka ne járkáljunk gyengén világított utcákban, sikátorokban. Ne pakoljuk ki a teraszos vendéglátóhelyen az asztalra a táskánkat, értékeinket. Vigyázzunk arra, hogy a táskánkat ne lehessen könnyel elrángatni, elszaladni vele. Eleve hagyjuk az értékeinket inkább a hotelszobában. Ne villogjunk értékes órával, ékszerrel és vigyázzunk a mobil telefonunkra is, pláne ha láthatóan értékesebb. A táskánkat ne oldalt hordjuk, hanem magunk előtt, ahogy teszik a helyi nők is. Értékesebb fényképezőgéppel, videófelvevővel ne villogjunk.

Sok a zsebes a főpályaudvar környékén. Arrafelé különösen vigyázni kell. A főpályaudvar előtti Piazza Garibaldi (téren) a lehető legkevesebb időt töltsük, pláne sötétedés után.

Ne szálljunk be jelzés nélküli feketefuvaros járművekbe. Ne fogadjunk el ,,ajándékot az utcán, mert úgyis pénzt akarnak legombolni rólunk. Az autósoknak vigyázniuk kell azokra a csalókra, akik hamis közlekedési balesetbe akarnak minket belerántani.

Nápolyi rendőrautó

Kellemetlenségek

Ne legyen rajtunk más olasz városok neves fociklubjainak meze, mert ezzel provokáljuk a nem bűnöző, a helyi focicsapatot imádó nápolyiakat. Amúgy a fociszurkolóktól nem kell annyira tartani, üvöltöznek, de nem bántják a turistát.

"5 órát sétáltunk a városban, bejártuk a turisták által kedvelt útvonalakat. Ennyi idő alatt kiderült, hogy Nápoly nem túl biztonságos város, ugyanis négyen mondták, hogy vegyem le a Rolex órámat (ami valójában Michael Kors volt) mert le fogják tépni a csuklómról. (2014)" forrás

Ezt is látni kell mielőtt meghalnánk?

,, A lomtalanítás ott egyszerűen az ablakon keresztül történik, spontán módon. Az északiak ezért azt tanácsolják, ha Nápolyba mégy, ne felejts el néha felfelé is tekintgetni, ha nem akarod, hogy nagy meglepetés érjen. Mindezek ellenére számtalan olasz szájából hallottam, hogy az utóbbi években sokat javult a helyzet. (2011)" forrás

van remény

Egyéb hasznos információk

NÁPOLY - TISZTELETBELI KONZULÁTUS:

  • Cím: Via Toledo 156, 80132 Napoli Italy
  • Telefon: +39-081-5511-115
  • Fax: +39-081-5523-953
  • E-mail: consolato.ungheria@virgilio.it
  • Tiszteletbeli konzul: Prof. Andrea Amatucci

Történelmi városközpont (Centro Storico)

Nemzeti múzeum

(régészeti múzeum)

Museo Archeologico Nazionale di Napoli

"A Nápolyi Nemzeti Múzeumban akad sok érdekes lelet. Például a márványszobrok, melyek tógáját alabástromból faragta ki a művész; ha épp nincs jelen teremőr, tapogatom a márványt és az alabástromot, és nem érem fel ésszel, hogy ütött a kőbe ilyen csodás redőket a szobrász. Akad egy-két teremnyi eredeti ókori festmény, igazi festmény konzerválódott színekkel, no meg sok mozaik, köztük egy Nagy Sándort ábrázoló, pont az, amelyik a középiskolai történelemkönyvemben illusztrációként szerepelt a Nagy Sándorról szóló fejezethez. Meg vagyok hatódva. Van egy rakás fallosz is. Ókori falloszszobrocskák, megtöltenek egy termet, a vitrinek mögött a legkülönfélébb variációk, csüngőkkel, szárnyakkal, ami csak kifejezheti és előhívhatja a fallosz mágikus hatalmát." forrás

Egyéb jelentősebb múzeumok

Museo Nazionale di Capodimonte

Quadreria dei Girolamini

Figyelemre méltó templomok

Nápoly katedrálisa (Duomo)

Gesú Nuovo

Santa Chiara

Egyéb látnivalók

Teatro San Carlo

nagyon díszpáholy

Port Capuana

Napoli Sotterranea (barlangrendszer)

,, A legérdekesebb túra a városban, amelyre érdemes rááldozni a 10 eurós (3080 Ft) belépőt, a föld alatti barlangrendszer. Többen is szerveznek ilyen túrát.

Az ógörögök már az i. e. 400 környékén rájöttek, milyen könnyű kiásni a vulkáni tufát, és hogy az kiválóan alkalmas téglának is. Ezért a házakat úgy építették, hogy lefele ástak, és felfele rakták. Így aztán minden ház alá került víztároló. Ezeket kis járatokkal kötötték össze, és agyaggal szigetelték, hogy a víz ne szökjön el. A mai napig megmaradtak az ókori kúttisztítók lábainak bevésett lyukak a falban. A szóbeszéd szerint így tudtak felmászni a házak kútjaihoz, hogy elkérjék a fizetségüket. Ha nem kapták meg a járandóságukat, felkavarták a vizet, hogy a homok miatt ihatatlan legyen.

A rómaiak is ezt a vízrendszert használták, csak hosszabb vezetékrendszert építettek hozzá a hegyekbe. Egészen az 1885-ös kolerajárványig kitartott az ókori mérnöki munka eredménye, akkor aztán lezárták. A második világháború idején légvédelmi pincévé alakították át, a bombázások után pedig ide dobálták le a törmeléket. Hát igen, a nápolyiaknak nem a szemétkérdés az erősségük." forrás

Piazza del Plebiscito

Várak

Castel dell'Ovo

Castel Nuovo

Castel Sant'Elmo

Nagy és kifejezetten jó álllapotban fennmaradt, középkori vár. 

Negyedek

San Ferdinando

Chiaia

Posilippo

Spanyol negyed

Sok épület részben az ókorból való.

Vomero

Érdekességek

  1. Nápoly neve a görög Neapolis szóból ered, aminek a jelentése: új város. Nápoly angol elnevezése ezt jobban kihangsúlyozza: Naples (neplsz). A várost a görögök alapították az időszámításunk előtti 2. évszázadban.
  2. A világ első pizzériája 1830-ban nyílt meg Nápolyban Antica Pizzeria Port'Alba néven. Naná, hogy a nápolyiak szerint az igazi pizza a nápolyira kell, hogy emlékeztessen. Egy Budapesten élő nápolyi ember szerint Budapesten egyedül a Madách Imre téren lévő, picike (nem beülős) Igen pizzéria pizzája méltó a pizza elnevezésre.
  3. A Margaréta pizzát Mária Terézia Johanna főhercegnőről nevezték el, amikor 1889-ben Nápolyba látogatott. A Margaréta pizza hazafias alapon megjeleníti az olasz zászló színeit: a bazsalikom a zöldet, a sajt a fehéret és a paradicsom a pirosat.
  4. A második világháborúban Nápoly volt a legerőteljesebben bombázott olasz város.
  5. Nápolyban 448 templom van.

Olvasmányos linkek

"Nápoly Olaszország harmadik legnagyobb városa, lakossága 1 millió fő, de az agglomerációval együtt a 3 milliót is meghaladja. Az olasz fővároshoz szokott turistákat talán elsőre sokkolhatja a Nápolyban működő közlekedési morál, a tömeg és a rengeteg szemét az utcákon. Mégis, ha számba vesszük a város varázsát, a belváros hangulatos utcácskáit, az eredeti, hamisítatlan nápolyi pizza ízét, és a környék látnivalóit – Vezúv, Pompei romjai, Sorrento-félsziget – bőven megér egy látogatást Nápoly, és az is biztos, hogy szép élményekkel teli fogunk hazaérkezni. (Ha el nem felejtünk ügyelni az értékeinkre a zsebtolvajok elől!)" forrás


"A káprázatos műemlékek ellenére Nápoly látványa nem túl szívderítő. A bizonytalan eredetű "Nápolyt látni és meghalni" mondás aligha vonatkozhat a mai állapotokra. A történelmi óvárosban illúziórombolóak a málladozó homlokzatú házak, kaotikus a forgalom, ritkán járnak a villamosok, a buszok útvonala és menetrendje nehezen kiismerhető. Bár a nem túl gyakori metrójáratok közül az 1-es vonal a színeivel és rajzaival tengeri hangulatot árasztó Toledo állomása igen látványos, a belvárosban szintén a föld alatt közlekedő Cumana elővárosi vasút ócska szerelvényei a pesti 3-as metróéval vetekednek, külvárosi állomásai pedig ijesztőek. Nápolyban nyomasztó a szemét, a piszok látványa még az elegánsabb városrészekben is. nehéz elképzelni, hogy mi lehet itt a szemetesek sztrájkja idején." (HVG, 2015)


"Nápolyt már messziről felismerni jellegzetes szagáról, amit az út mentén heverő szemét bocsát ki, ugyanis Nápolyban és a környékén minden négyzetméteren szemét hever az út mentén; nem tudom, hogy szervezik a szemétszállítást, de mintha az lenne arrafelé a habitus, hogy mindenki elhajítja, ami a keze ügyében van, és épp feleslegessé vált. A városba érkezésünk után azonnal szűk utcákba tévedünk, ahova nem is értem, hogy fér be a mi kicsi kocsinknál nagyobb autó, és ahol egymáshoz közel érő erkélyekről lóg a mosott ruha. Nagy foltokban mállik a vakolat az épületekről. Csalinkázunk a kis utcákon, amikről csak este derül ki, hogy a nápolyi gettóháromszög egyik sarkát alkotják, ahol a maffia dirigál.

Rómában farkastörvények, a túlélésért folytatott opportunizmus uralják a közlekedést, nos, Nápolyban tovább fokozódik a helyzet. A kereszteződésekben az megy előre, aki – mer. Aki gátlástalanabb, aki képes lenne egy szó nélkül átgázolni a másikon és továbbhajtani, a gyengébb pedig – fékez. Mindenki halad, ahogy tud, ahol épp szabad rést lát, vagy ahogy a vakmerősége diktálja. Két autó találkozását nem irányítja más, csak a folyamatos ökölharc, ami Nápoly utcáin zajlik; itt nem a jobbkéz-szabály, hanem a jobbhorog-szabály érvényes.

A sugárúton sem haladunk gyorsabban, mint a szűk gettóban, nem nekünk való és nehezen is vesszük fel a nápolyi ritmust. Dudálnak és kerülgetnek, pedig tökölősnek az észak-olasz autósok sem mondhatók. Valahogy csak elevickélünk egy zárt és ellenőrzött parkolóig, mert a kocsi számára a nyitott parkoló nem életbiztosítás. A Vezúv szinte mindenhonnan látható, ott magasodik méltóságteljes türelemmel, hatalma teljes tudatában; lehetetlen elfelejteni.

A maffia jelenleg a legvalóságosabb fenyegetés Nápolyban. Bár ki hogy interpretálja. A komolyabb vállalatok költözőre fogják, hülyék lennének az államnak és a maffiának tejelni egyszerre, ők nem a lokálpatriotizmusból élnek. A felnövekvő generáció, főleg a hátrányos helyzetűek nem is látják perspektívának, hogy a hagyományos cégeknél robotoljanak, pláne, hogy a cégek egyre fogynak; sokkal könnyebben jön pénz a maffiából, meg ha elemelik a legközelebbi turista táskáját, akik Pompei miatt így is, úgy is jönnek. Nápolyban a maffia ugyanúgy válik az élet szerves részévé, ilyen vagy olyan módon, mint kis hazánkban az adósság." forrás


ez is a Via Roma


"Van a sikátoroknak más arca is. Délelőtt ott a nyüzsgő piac a friss herkentyűkkel és osztrigával, az ócskásokkal és cigiárusokkal, isteni olívával és ismeretlen gyümölcsökkel, na meg hamisított iPhone-okkal. Aztán jön a pletykás délután a fémasztalokkal, a pizzaillattal és a ki tudja, miből élő, egész nap csak hangosan eszmét cserélő, , cigarettázó nápolyiakkal. Na, pont ez a kép él egyes észak-olaszokban adófizetés és munka közben...

A reptérről a ronda, szmogos Piazza Garibaldira érkezve az ember nem is gondolná, mennyi látnivaló van ebben a városban. Inkább attól retteg, mikor húzzák le vagy rabolják ki, annyira kaotikus minden. Minket már első nap a város fölé magasodó Vezúv ejtett rabul: talán az olaszok nemtörődömségét mutatja az is, hogy ez a világ legsűrűbben lakott, aktív tűzhányója. Nápolyt bejárni nagyon kellemes és egyszerű, elég csak az ottani Andrássy útnak számító Corso Umbertón vagy Corso Garibaldin végigsétálni, amelyeket kis üzletek (nem luxusboltok), régi épületek, hivatalok, éttermek és kávézók szegélyeznek. Bárhova betérve isteni kávét és grappát (olasz törkölypárlat) kapunk. Utóbbinak érdemes megkóstolni a sötétebb, barrique változatát is, hiszen pálinkából itthon ilyet nem kapni.

Ha megéheztünk, ott a pizza, amelyben itt nem igazán lehet hibázni. üzemeltetett helyen. Nem véletlen az sem, hogy állítólag itt kapni a világ legjobb pizzáját, mégpedig az 1870 óta működő Da Michele nevű helyen. A legmeglepőbb dolog Nápolyban a helyiek vendégszeretete volt. Persze az olaszok amúgy is vidám és lelkes vendéglátók, de olyat, mint Nápolyban, még sehol nem tapasztaltam. Nápoly tele van erődökkel, bástyákkal és régi városfalakkal, amelyek házfalakba futnak bele. A leghíresebbek a parti várak, a Castel Nuova és a Castel dell'Ovo, valamint a Sant'Elmo erőd, amely siklóvasúttal közelíthető meg (ez olyan, mint itthon a fogaskerekű körülbelül). Utóbbi hatalmas élmény, mert rá lehet látni az egész városra és a tengerre. Itt tűnik fel csak igazán, hogy az erődök mellett a város telis-tele van templomokkal.

Közel 500 templomával Nápoly még az olasz városok közül is kiemelkedik, egyszerűen minden sarkon van egy. De ez nem csak máz: a nápolyiak nagyon vallásosak, utunk során minden templom nyitva volt, tele emberrel, tömjénillattal, friss virágokkal, gyertyákkal. És persze ne feledkezzünk el San Gennaróról, a város védelmezőjéről, akinek a képei mindenhol feltűnnek a városban. A szent ampullákban őrzött vére a hagyomány szerint évente háromszor válik folyékonnyá, és ha ez nem történik meg, az szerencsétlenséget hoz. Így ezekre az alkalmakra egész Nápoly, sőt a környék is összegyűlik a Dómhoz, legközelebb május első vasárnapján.

Olaszul a tér piazza, így csak egy betű választja el a pizzától. Hmm, már a hangzása is jó! Ahányszor meghallom, eszembe jutnak a nyüzsgő terek, picik és nagyok, pálmafákkal és padokkal, a padokon pletykálkodókkal, motorokkal és azzal a zsivajjal, amellyel csak itt, Olaszországban lehet találkozni. Nápolyban, azt hiszem, a piazzákat szerettem a legjobban: megpihenni és nézelődni. Ezek közül is a tágas, tengerre néző főteret, a Piazza del Plebiscitót. Mindenképp érdemes csak úgy megállni, és nézelődni, mert minden irányban van látnivaló, és mert a nyüzsgés után jólesik ez a tágas tér." forrás


"Utunkat a Garibaldin található óriási káosz és rendetlenség- szinte sokk hatása alatt- megszemlélése után elindultunk a 152-es busz megállójához a Garibaldi szobor mellett és indultunk megnézni Pozzuliba, hogy megnézzük a Volcano Solfatara-t. Ez egy kb. 2 km átmérőjű vulkáni kráter, ami kb. 4000 évvel ezelőtt jött létre és a legjobb a vulkáni aktivitás. Nagyon szórakoztatóak a fumarole-k és solfatarak. Elég veszélyes szerintem, ki is van táblázva: 160 C-os a levegő, ami kijön. A papír simán meggyullad, tojást is megsütötték rajta:o) Szerintem ez egy kihagyhatatlan program, a belépő 6 euro / fő." forrás



"Első napunkat a nápolyi öbölben egy vonatozással kezdtük, eszünk ágában se volt újra kitenni magunkat a város forgatagának kerékpárokkal. Mindent, csak azt nem, Nápoly bringával egyszer is elég volt az életben. A vonat kb. egy fél óra alatt berepített minket a belvárosba, amit aztán gyalogszerrel fedeztünk fel. Először nem volt sokkal jobb így sem, zajos utcákon sétáltunk a nagy forgalom mellett, robogósok dudáltak le minket a zebráról, és hasonlók...

Láttunk 3 sorban egymáson parkoló autókat, elképzelésünk sincs, mit tud tenni a legbelső sorban parkoló autós, hogy használni tudja az autóját, valószínűleg semmit… Miután tartottunk egy kisebb kávé-wifi-képfeltöltés szünetet, végre megtaláltuk az igazi belvárost, először egy nagy térre lyukadtunk ki (Plebisch, vagy micsoda…), aminek a sarkából ki lehetett látni az öbölre és a tengerre, így a Vezúvra is. Ennek a térnek az oldalában találtunk egy információs irodát, ahol nagyon jó hírrel szolgáltak nekünk. Pompejiből ugyan nincs, de Sorrentoról viszont van hajó Nápolyba, és a Nápolytól Nyugatra található Pozzuoli-ba.

Mivel a vonatra itt nem szabad felvinni a bringákat, ez az egy lehetőségünk maradt, hogy amikor majd elhagyjuk a várost, valahogy ki tudjuk kerülni legalább a javát. A jó hírek után mindjárt vidámabban sétáltunk tovább, főleg, mert végre találtunk olyan utcákat is, ahol nem volt se autó, se motoros forgalom.

Egy fogaskerekű vasút szerű járművel felvontattuk magunkat (fejenként 1,10-ért) a város egy magasabb régiójába, ahol némi séta után fantasztikus kilátás tárult elénk a városra és a mögötte magasodó Vezúvra.

Megtaláltuk minden pizzák és pizzériák ősét, a Brandi pizzériát, ahol először készítették el ezt az eledelt, mégpedig Margherita királynénak, és ez még egy elég alap pizza volt, csak paradicsommal, sajttal és bazsalikommal (piros-fehér-zöld, olasz trikolor), innen jött a minden pizzériában megtalálható legolcsóbb, legegyszerűbb pizza típus neve, a Margherita. Persze lehet, hogy valamire rosszul emlékszünk, aki tudni akarja a pontos történetet, inkább olvasson utána a wikipédián.

Brandiéknál nem vállaltunk be egy pizzát 8000 Forintért, inkább továbbsétáltunk a kis sikátorokban, így megtaláltunk a mindkettőnknek leginkább tetsző arcát Nápolynak. A szűk kis sikátorban igazi élet folyt, pakolták az árukat, jöttek-mentek a helyiek, papókák beszélgettek és üldögéltek, néha egy-egy robogós húzott el az utcában, gyerekek fociztak, mit sem törődve az ablakokkal és a parkoló autókkal.

Na pont itt a gyerekeknél sikerült találnunk egy remek kis helyet az ebédhez. Miután engem is majdnem fejbe-nyomtak a labdájukkal, szemet szúrt egy pizzéria felirat az egyik sarkon. Bekukkantottunk, megkérdeztünk, hogy “Pizza?”, és az öreg bácsika odabent már intett is, hogy igen, jöjjünk. Azért voltunk ilyen bizonytalanok, mert elsőre nem tűnt biztosnak, hogy a hely egyáltalán nyitva van-e, de aztán láttuk, hogy az öreg nincs egyedül, csak ő éppen valami könyvelést csinál. Leültünk és rendeltünk, bár nem volt nagy a választék, de itt végre 5 Euró alatt is találtunk pizzát, és a sört is megkaptam 3 Euró alatt, ami így már-már mámorosan ízlett, végre egy hely Olaszországban, ahol nem kérnek el ezer forintot egy korsó sörért. Ráadásul még 0,66-os is volt! (Attól tudok frászt kapni, amikor nagy nehezen rábeszélem magam egy drága sörre külföldön egy étteremben, aztán amikor kihozzák, látom, hogy 0,33-as, vagy akár 2 decis. Ezek után már nem is nagyon tud ízleni, mert tudom, minden kortya van vagy 100 Forint… de itt végre nem ez történt!)

És a pizza sem volt olyan szörnyű az árához képest, bár Zitának annyira nem ízlett, mint az előző esti, de tény, hogy mindketten jól laktunk, és végre nem hagytuk ott a gatyánkat. És igazi olasz étteremben ettünk, igazi Trattoriában, ahol talán még egy helyi is megfordul, nem pedig egy turistáktól zsúfolt méregdrága helyen." forrás



"Nápolynak esélye sem maradt megszerettetni magát velem. Persze biztos van akinek meg pont ez a város a szíve csücske, vitába nem szeretnék szállni miatta :-) Nekem speciel olyan mint egy BAZ megyei cigány-telep vagy épp a "nyócker" jól felnagyítva... Jó, van egy óvárosa ami a képek alapján szép ... lenne - ha nem lenne körülötte az ami van: szemét, káosz, zaj, ronda falfirkák, cigarettafüst, becsapni készülő olasz kis csávó kínai okostelefonnal és omladozó házfalak. Amikor erre valaki azt mondja, hogy megvan a maga hangulata... nos igen. Ha ugyanez az ember ugyanilyen odaadással sétál azon a bizonyos romatelepen vagy a nyolcadik kerületben (hiszen ott is vannak ám csodálatra méltó homlokzatok és kedves kis kapualjak... akkor elhiszem neki. Addig meg azt mondom, hogy én személy szerint attól mert mediterrán és olasz még nem esek hasra. Mondjuk az is tény, hogy nem élni kell itt csak pár napot kibírni... De persze ez szigorúan magánvélemény. (2014)" forrás


,, Nápolyban igazán érdemes koptatni a cipőnket. Persze nem feltétlen a szürke külvárosi részekre gondolok, hanem a belső és parti kerületekre, ahol még eltévedni is jó. Ugyan a városban sokféle tömegközlekedési eszköz közül lehet válogatni, ezeket jobb csak akkor használni, ha tényleg elfáradtatok vagy siettek, helyette sokkal jobb magatoknak megkeresni az egyedi útvonalakat. Bejárhatók így a legfontosabb látványosságok, mint a történelmi belváros a csodás épületeivel és utcáival, a legtöbb múzeum, a Castel Nuovo, a Calstel dell'Ovo vagy a tengerparti korzó, ahol a helyiek is nagyon szeretnek hesszelni. És könnyű így lejutni a kikötőkbe is." forrás


,, Hangos, vad, tarka, szegény, romos, izgalmas – van egy csomó jelzőm Nápolyra. Amolyan határsávon van: mi eddig az északabbra fekvő, moderáltabb, toszkán részt, illetve a szicíliai, „vadon termő” életérzés ismertük meg részletesebben – Nápoly e kettőt vegyíti. Még nem Catania szétesett, múltidőbe rakott infrastruktúrája és zsibbadtan elterülő reménytelensége uralkodik, de már nem is a bolognai „figyeljünk oda a homlokzatra”, meg „igyekezzünk a felújítás alatt is élhető formában hagyni a teret” hozzáállást tapasztalod. A hagyományos olasz szabadságfaktor azonban itt is érvényesül.

Nápoly nagy és sokféle, de a fényűzés helyett inkább a szegénység felé van tőkesúlya, e tekintetben mondjuk Milánó ellentéte. A mi szálláshelyünk a Via Tribunaliról nyíló kis utcácskában volt – előbbi út amolyan Kazinczy utcának felelne meg Pesten, turistacélpont kajáldákkal, csak sokkal vadromantikusabb, lepukkantabb formában, a mi kis utcánk, a Vico Storto Purgatorio Ad Arco meg mondjunk a Népszínház utcának.




Jaj, a pizza! Ha nem voltál Nápolyban, még nem ettél pizzát. Amit előtte annak hívtak, ilyen néven szolgáltak fel, az nem pizza volt – és miután hazajöttél, jó ideig eszedbe se jut majd ilyen néven itthon kapható ételt rendelni. A pizzát nem a tucatnyi, szétvariált feltét adja el, a jó pizza egyszerű, a néhány minőségi alapanyag és a megfelelő metódus miatt lesz tökéletes. Olyan tésztából, olyan paradicsommal, bazsalikommal és mozzarellával kell olyan kemencében megsütni, és bumm, ott az elképesztően jó étel. Semmi faxni, semmi variálás. A Via Tribunalin bemész Sorbilloékhoz, rendelsz egy Margheritát, hozzá egy pohár a ház borából, vagy még inkább egy rendes sör, és megvan a tökéletes vacsora – még az elképesztően gyenge forintra számolva se drágábban, mint itthon.

Ha már fizetés: ahol van szervizdíj, azt külön jelzik, az úgynevezett coperto azonban sosem sávos-százalékos, azaz nem a végösszeg 10-15 százalékát csapják hozzá, hanem egységesen X (kábé 2) euró. Ahol van coperto, ott borravalót nem várnak el, ahol nincs, ott pedig szintén 1-2 eurót hagyunk ott. Ezt nem a végösszeghez csapjuk hozzá, a pincér „rendesen” visszaad, és távozáskor hagyjuk a tányérkán vagy pulton a pénzt. Nekem tetszik ez a metódus. Ahogy az is, hogy különböző ára van annak, ha a kávét a pultnál isszuk meg (nyilván ez az olcsóbb ugye), vagy a teraszra kiülve, a pincér hozza ki nekünk. Apropó, kávé! Nápolyban is csak az izzóan keserű, belsőt megrángató kávét tudtunk inni, nyoma sem volt a toszkán lágyságnak, rafinériának, itt dühösen lezúdul a kávé, és útközben végigrugdossa az embert. Érdemes mellé egy sfogliatellét enni, kis mérete ellenére meglehetősen laktató reggeli péksütemény, kívülről kagyló formájú leveles tészta, benne sűrű túrós (pontosabban ricottás) töltelék, a mi túrós táskánk másodunokatestvére.

És akkor a végére még egy tanács, ha már ennyire éttermi lett a konklúzió: sokan panaszkodnak arról, hogy turistaként nem „becsülik meg” őket úgy a vendéglátóhelyeken, mint a helyieket, az olaszokat. Nekünk soha ilyen élményünk nem volt, ami talán azért lehet, mert vettük a fáradtságot, hogy alapvető dolgokat megtanuljunk olaszul mondani/kérni. Nem egy felsőfokú nyelvvizsgárl beszélek: köszönök, megkérdem, hogy van-e asztal kettőnknek, és a bézik cuccokat olaszul rendelem meg. Minimális erőfeszítés, és tényleg hálásak érte.  (2016)" forrás


,, Nápolyban még olasz mércével mérve is elképesztően sok templom van. Volt olyan tér, ahol három is állt egymással szemben. De ami igazán tetszett, hogy rengeteg szentekről készült szobrot, festményt és emlékhelyet találtunk az utcasarkokon. Míg nálunk csak a feszület a megszokott, itt néhány kegyhely kisebb kápolnává nőtte ki magát. Láthatóan törődnek is velük, mindenhol friss virág van.

Természetesen nem lehetett a nápolyi pizzát kihagyni, és bárhol kóstoltuk, valóban nagyon finom volt.  A sarki pizzériákban négy-öt euróért (1200-1500 Ft) adtak egyet, és ez itt tényleg népkonyhának tűnt. Egyszer például tucatnyi gyerek között szorítottak nekünk egy kis helyet. A drágább éttermeket elkerültük volna, de nem láttunk olyan helyet, ahol tíz eurónál (3080 Ft) drágább lett volna a pizza. (2017)" forrás

Fotóegyveleg

granita di limone (citromos jégkása)

via Chiaia

via San Greogio Armeno

Ez tényleg pizza

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon