ÚTIKRITIKA.HU / Cinque Terre









Cinque Terre

Cinque Terre dióhéjban |Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Szállás | Közlekedés | Étkezés |Egyéb hasznos információk | Fürdés |Túrázás | Riomaggiore | Manarola | Corniglia | Vernazza | Monterosso | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Cinque Terre dióhéjban

  • A Cinque Terre egy, 5 településből álló, Ligur-tenger menti parti szakasz, ami része az Unesco kulturális világörökségének és turisztikai szenzáció. Ez a partszakasz Punta Mesco-tól Punta di Montenero-ig terjed. Az 5 sztár település, délről észak felé: Riomaggiore, Manarola, Corniglia, Nernazza és Monterosso. A turisták hajóval, vonattal, nehézkesebben autóval járják sorban végig a csodálatos falvakat, a 18 kilométer hosszú sziklás partsávot.
  • Mi a pláne? A tenger, a drámai sziklák, a sziklákra döbbenetes formában ráépült falvak izgalmas harmóniája, öblök, strandok, a partvonalat kísérő hegyvonulatok, a háttér területeken a szőlős kertekkel, olívafákkal borított teraszok, a farmok régi-régi, alacsony elválasztó falai. Szerencsére az 5 településnek van kellően egyéni karaktere. Ami közös: festőiek, rendkívül fotogének.
  • Mindenkinek más a kedvence, de tény, hogy a legtöbb látogató szerint Vernazza a legfestőibb. Egy aranyos kis kikötő húzódik meg egy középkori vár és egy templom árnyékában.
  • Vannak, akik megelégednek az 5 falu bejárásával, de sokan túrázni jönnek ide, kellően felszerelve, beöltözve. Sokan egy nap alatt kipipálják az 5 települést, de így egy falura nem marad több idő másfél-két óránál.
  • Cinque Terre baja, hogy túl sok a turista - íme
  • Kiejtés: csinkve terre (ropogjon a két r hang)

Cinque Terre gazdagon és a legszebb toszkán városok 6 napos buszos körutazás Olaszországban

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. Az egész partvonal domborzati izgalmassága
  2. Riomaggiore fekvése és a panoráma elképesztően gyönyörű (a partvonal, a házak, a sziklák, maga a falu a pasztell színekkel, stb.)
  3. Azért jó volt, hogy nem kellett bajlódni autózással és főleg parkolással
  4. A tenger fénylő színei
  5. Manarola, mert valamivel nyugisabbnak tűnt akkor, mint a többi falu
  6. A mesébe illő Vernazza kikötő része, a halászfalus feeling (ha elképzeljük, hogy nincs ott a sok zajos amerikai csoport)
  7. Cornigliában a San Pietro kis gótikus templom
  8. Riomaggiore-ban egy kis öbölben a tengerben fürdés
  9. Sikerült nekik elkerülni a túlépítettséget és a természetrombolást, az olaszokhoz képest egész derekas a műemlékvédelem
  10. Mind az 5 falunak van kellően egyedi karaktere, ugyanakkor van az egész Cinque Terre-nek valami egységes feelingje is (tán Monterosso lóg ki picit a képből)

Nem tetszett

  1. Riomaggiore-ban (is) a turistatömegben való, nem igazán romantikus a tolongás
  2. A vonatozások és a hajózás menetrendi kötöttségei, a várakozások
  3. A sok lépcsőzés a melegben
  4. Néhány vendéglőt elkényeztet a turista tömeg, és nem igyekeznek igazi minőséget, jó ár-érték arányt nyújtani, feszült pincérek
  5. A hétvégéket kerülni kell, mert akkor borzasztó nagy a tömeg
  6. A Monterosso és Vernazza közötti gyalogtúrán az egymás sarkába taposásos embermennyiség
  7. A vonatközlekedés pontatlansága, a vasútállomások környékének lepukkantsága (+büdös rötyik)
  8. A helyiek nem az olasz vendégszeretet bajnokai
  9. A boltok kínálatában a kommersz hányad
  10. 10-15 évvel ezelőtt kellett volna idejönni, amikor még nem volt ennyire felkapott

Vélemények

"Lenyűgöztek az érdeklődés homlokterébe helyezett falvak, tényleg baromi szépek, és az elhelyezkedésük bámulatos. Az élményt azonban némileg rontotta az egész Cinque Terre turizmus futószalagos, tömeges jellege. Úgy éreztem magam, hogy egy kötelezően előírt útvonalon kell egy utazási feladatot végrehajtanom. Szűk terepen sok-sok ember. Ha már megérkezünk az éppen adott helyre és bejutottunk a település sűrűjébe, akkor már kellemes volt. Pompás fotókat lehet csinálni. Amúgy a turisták zömében kulturáltak, csak az amerikai és japán turisták érződnek gügyéknek. Az emlékezetemben a Cinque Terre kb. ugyanazon az élményszinten van, mint az Amalfi-part, pedig azért van közöttük jócskán jellegben különbség. Ne hagyjátok ki a Cinque Terre-t! Azért nem véletlen, hogy százezrek jönnek el ide." (Szpinics, 2014)


"A legtöbb időt Monterossora és Vernazzára érdemes szánni. Célszerű először Riomaggiore-ban kiszállni, mert bár az egyik leglátványosabb település, elég pici, így egy óra alatt mindent meg lehet nézni. Ebédelni Monterossoban ajánlott, mert ott van a legtöbb étterem. Itt megkóstolhatjuk a helyi specialitásukat, a pesto szósszal készített pastát, majd lejárhatjuk a hegy túloldalán lévő strand látványos partján. Vernazzában pedig nem szabad kihagyni a hegyoldalban kapaszkodó kis gyalogösvényt, ahonnan lélegzetállító a panoráma! Aki valamiért lekésné az utolsó hajót, vonattal juthat vissza a környező településekre. Aki a nyaralása utolsó napjára tervezi a hajókázást, annak javaslom, hogy estére foglaljon szállást Lericiben vagy a környékén, mert kimerítő az egész napos túra, a rengeteg új élmény, így nem tanácsos innen rögtön hazaindulni, pláne nem autóval!" (Müller Gerda, Vista Mammut, 2015)

Szállás

Monterosso al mare a Cinque Terre legészakibb és legnagyobb települése, és itt van a legnagyobb választék szálláshelyekből.

Közlekedés

Az olasz államvasútak vonatai Monterosso-ban megállnak, Riomaggiore-t, Manarola-t, Cornigliát és Vernazzát csak a helyi érdekű vasút érinti. A menetrendhez képest pár perces késések előfordulhatnak. Cinque Terrén kapni lehet egy turista kártyát, a Cinque Terre Card-ot, amelynek van standard és Treno, azaz vonatos verziója is.

Az árak a következők a standard kártyára (buszozás,wifi hozzáférés valamint belépés a trekking útvonalakra):

  • Napijegy felnőttek számára: 7 euró 50 cent
  • Napijegy 4-18 éves korig: 4 euró 50 cent
  • Családi jegy (Két 12 év alatti gyerekkel): 19 euro 60 cent

Az árak ezek a Treno verziónál (minden benne van a standard kártyából, valamint korlátlan vonatozás a Levanto - Cinque Terre - La Spezia vonalon, másodosztályon):

  • Napijegy felnőttek számára vonattal: 12 euró
  • Napijegy 4-18 éves korig vonattal: 7 euró 30 cent
  • Családi jegy vonattal (Két 12 év alatti gyerekkel): 31 euro 50 cent

"Hajózásról: Még otthon meglestük a vaporetto-k indulását, így tudtuk, hogy a számunkra megfelelő hajócska, 10-kor indul La Spezia-ból. Vettünk oda-vissza hajójegyet (andata e ritorno) Cinque Terre 5 földjére azaz Portovenere, Riomaggiore, Manarola, Corniglia, Vernazza és Monterosso al mare- hoz. A jegyünk felhatalmazott bennünket a ki- és beszálláshoz, azaz ott álltunk meg,ahol akartunk és később aztán minden további nélkül fel is szállhatunk, hogy tovább menjünk. Ez így 27 euró volt per koponya, amiről azt kell tudni, hogy hétköznap ugyanez oda és vissza 25 euróba kerül. Szóval a parkolást meglehet spórolni, de így egy 2 eurót sajnos veszíthetünk." forrás

"Az 5 falut magába foglaló Nemzeti Park egy nehezen megközelíthető területen fekszik, mely legkönnyebben a tenger felől érhető el. 1960 óta ugyan autóval is végig lehet menni a hegyekben kanyargó, magaslati panorámaúton, de a falvakba innen körülményes a lejutás. Egy jelentősebb summa kifizetése után a kocsit a fenti parkolóban lehet hagyni, ahonnan lépcsők százain kell lebaktatni a partra. Lefelé még izgalmasan hangzik, na de visszafelé!?

Így tanácsosabb az egyszerűbb és kedvezőbb árú vonatozást választani. A Cinque Terre Card egész napos utazásra jogosít és magába foglalja az eco buszok használatát, a gyalogos ösvényekre szóló belépőjegyeket és korlátlan wifi használatot. Az ára ugyan ennek a legkedvezőbb (2014. szeptemberében 12 euro), de az alagutak miatt nem sokat lehet látni, így aki teheti, az mindenképpen szálljon hajóra, mert az az igazi. A hatalmas sziklák ölelésében megbújó színes kis házakat a tenger felől megpillantani, feledhetetlen élmény. A hajójegy szintén egész napra szól. Bárhol, bármikor le lehet szállni, majd vissza, tetszés szerint – persze igazodva a menetrendhez, amit a hajójeggyel együtt adnak az utasok kezébe.

A legtöbben La Spezia kikötőjében kezdik a kirándulást, de ott horror árakon lehet csak parkolni (25 euro), így mi az indulás helyszínéül Lericit választottuk, ahol „csak” 10 euroba került a napijegy. Lerici önmagában is megérne egy látogatást, mert egy nagyon hangulatos, igazi nyaralóhely, homokos strandokkal, színes házakkal, látványos kikötővel, rengeteg étteremmel, pálmafákkal. Útban idefelé a magas díjak ellenére is érdemes az autópályát választani, mert a part menti úton egymást érik a települések, így nagyon lassú a haladás.

A városba érvén, egy rövid alagút után, rögtön jobbra kell fordulni a La Valleta nevű parkolóba (a GPS-ben is ezen a néven található). Mi nagyon korán érkeztünk, még üres volt a placc, így azt hittük, rossz helyen járunk. A parkoló őr egy kukkot sem tudott angolul, de még olaszul sem akart kommunikálni, így tettünk egy tiszteletkört a városban, de újra itt lyukadtunk ki. Kiderült, hogy a bácsi a kis táskájából árulja a kaparós sorsjegyre emlékeztető parkolókártyát (amin az adott dátumot kell lekaparni) és betenni a szélvédő mögé. Innen egy egyenes út vezet a tengerpartra, ahol balra kell fordulni és addig menni, amíg el nem érünk a kikötőig. (kb. 10-15 perces séta) Itt egy fehér bódéban lehet megvenni a napi jegyet, ami 25 euroba kerül. Lericiből 9:30-kor, 10:30-kor és 11:30-kor indul a hajó, ami először az öblöt átszelve Portovnerében köt ki – akár már itt is ki lehet szállni -, majd kimegy a nyílt tengerre és északi irányba indul Cinque Terre felé.

Érdemes jóval az első indulás előtt érkezni, hogy legyen még hely a hajón és idő egy cappuccinora, amit a kikötő egyik kávéházának teraszán érdemes elfogyasztani, magunkba szívva a hely hangulatát és a reggeli napsugarakat. Jó ha ekkor már a kezünkben van a hajójegy a hozzá kapott menetrenddel együtt, mert így előre meg lehet tervezni az egész napot, ami ügyes sakkozást igényel, ha mind az 5 falut meg akarjuk nézni. (Cornigliában nem kötnek ki a hajók, így Portovenere az ötödik).

                                                                 Hajó menetrend


A hajók 2 szintesek. Az alsó rész zárt, a felső viszont nyitott. Büfé nincs, de mosdó van a fedélzeten. Érdemes napszemüveggel, szalmakalappal vagy sildes sapkával, innivalóval és Daedalonnal készülni, mert a nyílt tengeren nem csak az erős napsütésnek vagyunk kitéve, de aki érzékeny gyomrú, az a hullámok ringatását is hamar megérzi. Nem kell megijedni a falvak kikötőjében sorakozó tömeg láttán, ugyanis a felszálláskor kiderül, hogy ezek a hajók mintha feneketlenek lennének, szinte vég nélkül képesek befogadni az utasokat, így mindenkit felengednek a fedélzetre. Babakocsival nem ajánlott nekivágni az útnak, mert a hajóhidak és a keskeny gyalogutak,a lépcsősorok és a hömpölygő tömeg mind nehezen leküzdhető akadályt jelentenek. (Müller Gerda, Vista Mammut, 2015)

Étkezés

"Ajánlom étvágyhozónak a Limoncinót, amely kellemes ízű citrom likőr. Igazán könnyű és frissítő elfogyasztani egy jó Calamari salátát kis citrommal és az extra-szűz helyi olívával megbolondítva. Aztán ha leszállt az este kedvhozónak ihatunk helyi specialitásként ismert Cinque Terre bort, vagy a Sciacheterrat amely az édesszájúak fantasztikus itókája." forrás


"A domboldalak szőlővel és olajfával vannak tele, a falvakban így helyi borokat és olajokat kóstolhatunk. Jellemző a citrom termesztése is, amiből nagyon finom limonádét csinálnak. Az elterjedt halászat miatt leginkább hagyományos, friss halételeket tudunk fogyasztani. Szinte minden kertben található citromfa, amiből jellemezően Limoncinot készítenek. Amit mindenképpen érdemes megkósotlni az a helyi pékeknél készített Focaccia. Cornigliában kóstoltuk meg a La Gata Flora-ban, ahol a tulajdonos már 25 éve készíti a focacciát és az egyéb finomságokat. Kihagyhatatlan!" forrás

Egyéb hasznos információk

Minél kevesebb holmi legyen nálunk, mert strapás a program, főleg a nagyon meredek utcák és a sok lépcsőzés miatt.

Fürdés, strandolás

A Cinque Terre térségében egyedül Monterosso al Mare-nak van homokos strandja.

Túrázás

"Ha gyalogosan indulunk neki a Cinque Terre Nemzeti Park kék ösvényén (sentiero azzurro), megadjuk magunknak a felfedezés örömét: fárasztó, de annál látványosabb 12 kilométeres túrával lehet bevenni az öt célpontot. A látvány valóban kárpótol: a közvetlen a tenger fölé magasodó ösvényből hol az évmilliók során festői formákat felvett sziklákat csodálhatjuk, hol a fáradhatatlan emberi munka eredményét a teraszos hegyoldalakban, és a sziklákra épített házakban." forrás

Riomaggiore

Kiejtés: riomádzsóre

"Riomaggiore, vagy ahogy a helyiek mondják ligur dialektusban, Rimazùu két jól elkülöníthető részre oszlik: a tengerparti borgo dei pescatorira (halászok városa) és fentebb fekvő borgo dei contadinire (parasztok városa). Utóbbi bejárása jó fizikai kondit igényel, én legalábbis megszenvedtem, mire megmásztam a hegyre épült kisvárost, lefelé azonban már lényegesen könnyebb haladni." forrás


"Riomaggiore: Bár már ezerszer láttuk képeken, mégis lenyűgözött, ahogy a vörös, narancs és sárga épületek, hasadékban örvénylő, izzó lávatölcsérként ömlenek a tengerbe. Az öböl végén álló kis téren úgy sorakoznak a színes csónakok, mintha most hagyta volna hátra őket a dagály után visszahúzódó víz. A látvány festővászonért és ecsetért kiáltott. Mi pedig több időért, mert épp hogy besétáltunk a hangulatos főutcára és fellépcsőztünk a kilátóteraszra már indulhattunk is vissza a kikötőbe." (Müller Gerda, Vista Mammut, 2014)

Manarola

"A 800 fős Manarola talán a legzártabb, lépcsői a legmeredekebben visznek az otthonokhoz, ahol az ember kétszer is meggondolja, hogy visszamenjen-e az otthon hagyott vizeskulacsért. Riomaggioréból „A szerelem ösvénye" (Via dell' Amore) vezet ide, ahol a világon az utóbbi években sok helyütt divattá vált lakattal hagynak nyomot a szerelmesek az ösvényt övező kerítéseken. Bár a turistaáradat, a harmonikás utcazenész és a kikövezett gyalogút mellé sajtolt büfé helyett az igazán bensőséges pillanatokra vágyók inkább a tengerpart csöndesebb zugait keresik." forrás

"Az autós közlekedés szintén bajos, parkolóhelyet csak a 2. faluban találtunk. És hogy miként lehet akkor a legkönnyebben megközelíteni ezeket a pici településeket? Hajóval. Mindenkit csak biztatni tudok egy hajós kirándulásra, legközelebb már én is okosabb leszek, és a vízen fogok érkezni. Manarola a második település a sorban, igazi kis gyöngyszem egy hegy tetején. Ha hosszabb időre maradtunk volna, lehet kipróbálom a sziklán napozást, olvasást és búvárkodást, miközben nézem, ahogy a halászok végzik a napi rutint. Aztán délben beülök egy kis étterembe, amelynek teraszáról természetesen a tengerre lehet látni és jóllakok egy nagy adag pastával. Senkit nem akarok elrettenteni, de a turisták tömege miatt ezt elég nehéz lenne kivitelezni." forrás

Corniglia

Kiejtés: korniljá

A magasra épített Corniglia ,,megkéri magának az árát", mert fárasztó kapaszkodással lehet feljutni hozzá. A vasútállomástól 365 lépcsőfok vezet a 190 méter magasságban lévő faluba. Szóval a Cinque Terre települései közül Corniglia az egyetlen, ami nem közvetlenül a tengerparton helyezkedik el. Talán a nehezebb megközelíthetősége miatt valamennyire nyugisabb hely is, mint a többi. Ha nem csupán pár órát szánunk Cornigliára, akkor könnyen kapcsolatba kerülhetünk a helyiekkel. Ők szinte mind a turiszmusból élnek, vagy boltjuk, vagy vendéglátóhelyük, vagy szálláshelyük van.

"Corniglia a Cinque Terre legkisebb és legcsöndesebb falva, egy 100 méter magas sziklafokon épült, így megközelítése sem egyszerű. A Lardarina-nak nevezett 377 lépcsőfokból álló lépcső megmászása a nyári hőségben igen megterhelő, de mindenképp megéri az erőfeszítést, mert felérve gyönyörködhetünk a csodálatos panorámában. Szembetűnő a különbség a többi faluhoz képest, hogy itt a házak jóval alacsonyabbak és szélesebbek." forrás


"Igaz, a berendezés eléggé "eklektikus" volt, de megvolt minden és tiszta volt. És balkon volt hozzá, és milyen kilátással! Az egész kis falu tárult elénk! A templommal, a házakkal, a tipikusan teraszosan megművelt szőlőkkel és olajfákkal. Egyszerűen elfelejtettük az operációt, a 28 lépcsőfokot (ami legalább 40 normális fokot jelentett), a szörnyű feljáratot. De mindezek eltörpültek a sok szépség láttán és amellett, hogy már lelki szemeink előtt lebegett, hogy mik várnak még ránk." forrás

,, Ha enni szeretnénk, ez lesz a mi településünk, a kevesebb turistának köszönhetően itt nagyobb eséllyel találunk igazi olasz konyhát." forrás

Vernazza

kiejtés: vernáccá (némi hangsúly az első á hangon)

A Cinque Terre tán legfotogénebb falva, amit bizonyít, hogy az útikönyvek jellemzően Vernazza képeivel jellemzik a a térség vonzerejét. Egy kis félszigeten tömörülnek egymás mellett tarka házak, hogy összképükkel még nagyobb nyomatékod adjanak a Castello Doria középkori várromoknak. A Santa Margherita d'Antiochia plébániatemplom közvetlenül a tengernél áll, a kikötőmedencénél. Az ottani téren, ha már a nappali turistatömegek elmentek, gyerekek játszadoznak, macskák lustálkodnak, helyi öregek diskurálnak a lemenő nap világításában. Legalábbis ezt láthatják azok, akik kiülnek a kikötői vendéglők valamelyikének teraszára, vagy egyszerűen a kikötői falra csücsülnek fel. Ja, és még ott van a helyi halászok kis bárkáinak idilli látványa. Akármilyen közhely, de igaz, hogy Vernazza életre szóló élmény.

"Vernazza, állítólag Olaszország egyik legszebb települése, és az öt falu közül itt van egyedül természetes kikötőhely. A megállóból azonnal a hangulatos főutcára jutunk, mely levezet minket a partra, a falu központjába. Mindenhol kis kávézók, éttermek, üzletecskék bújnak meg a házak között és a kis mellékutcákban. A halászkikötő egy része icike-picike strandnak van kinevezve. A tér egyik oldalán az 1300-as években épült Antióchiai Szent Margit templom, a másik oldalon, a magasban a Belforte torony vigyázza a kis öblöt. Egy egész napot el tudnánk itt tölteni csak azzal, hogy nézzük ezt az egészet. Azonban járkálunk, igyekszünk felfedezni a mindent. A toronyba szeretnék nagyon feljutni, keressük az odavezető lépcsőket. Találunk is egyet ám ez sajnos zsákutcába, egy étterembe vezet. Mivel előző héten nem nyertünk a lottón, úgy döntünk, hogy nem ott fogunk ebédelni. Végül azután megtaláljuk a jó lépcsőt, ám a feljutáshoz fizetni kell. Ezt egy kicsit túlzásnak éreztem, úgyhogy inkább leültünk a templom melletti kis bisztróba ebédelni." forrás


"Kíváncsiságtól csillogó szemekkel lépdeltünk Vernazza főtere felé, majd fel a főutcáján és vártuk a varázslatot. Lehet, hogy mi nem ismertük hozzá a megfelelő igét, de a csoda mindenesetre elmaradt – vagy legalábbis váratott magára. Nem értettük, a látványos Riomaggiore és a pezsgő Monterossohoz után, hogy miért ez a legnépszerűbb települése Cinque Terrének. A rövid sétálóutcának hamar a végére étünk és úgy tűnt, hogy innen nincs is tovább. Az ebédet ugyan ide terveztük, de a barátságos monterossi éttermek után itt egyik sem tűnt túlzottan hívogatónak. Csalódottan rogytunk le egy padra a kikötőben és ekkor szúrtam ki a panorámautat.

A hegyeken át vezető, keskeny gyalogösvény magasan a tenger felett vezet a települések között. A leghíresebb része, a Via dell' Amore, mely Riomaggioret és Manerolat köti össze. Innen Vernazzából Monterossoba, - a hova az egyik leglátványosabb 3,5 kilométeres út vezet -, jó 90 perc alatt lehet átjutni. Nekem sajnos nem volt ennyi időm, így célnak egy rikító murvafürt bokrot szúrtam ki, és máris mászni kezdtem. A sikátorokon átvezető lépcsősorokat kettesével szedve próbáltam megtalálni az utat – ez második próbálkozásra sikerült. A beton egy idő után elfogyott, helyét föld és salak váltotta fel. Pár perc elteltével már a város fölött sétáltam, pontosabban lebegtem, mert ahogy egyre feljebb jutottam a tikkasztó hőségben, egyre szédületesebb panoráma tárult elém. Az adrenalin hajtott, így gyorsan elértem a lila bokrot. Alatta állva megértettem, hogy miért e nagy hűhó. Az biztos, hogy nem semmiért. A Cinque Terrét ábrázoló poszterek és képeslapok a szemem előtt öltöttek 4 dimenziót. A nyílt tenger látványa pedig megszédített. Az út szőlőskerteken és patakokon vezetett, a napot pedig nagyon közelinek éreztem, így egybeolvadva a természettel, madártávlatból szemlélve a lenti világot úgy éreztem, mintha sirályként repülnék a Ligur-tenger felett.

A rózsaszín, lazac és pasztellsárga házak karéjként vették körül a türkizkék, kristálytiszta öblöt, melyen a színes kis csónakok szelíden ringatóztak. A félkör egyik végét a harangtorony, a másikat a bástya zárta le. A késő délutáni nap ezüstös csillámokat hintett a vízre, ami prizmaként tükrözte vissza a vakító sugarakat. Az alacsonyabb sziklákon ráérős turisták és szerencsés helyiek süttették magukat, időnként egy fejessel hűsítve felhevült testüket. Próbáltam befogadni és megörökíteni a látványt, mind az elmém, mind a technika segítségével. A fügefalevelek és kaktuszok hol itt, hol ott lógtak be a fényképező lencséje elé. Az idillt csak az alattam robogó vonat törte meg, ahogy hangosan zakatolva előbújt az alagútból, majd el is tűnt egy másikban.

Még az élmény hatása alatt voltam, amikor a fellegekből visszaszálltam a térre. Lelkesedésem tengeribeteg páromat is magával ragadta egy körre, így másodszorra együtt másztunk vissza egy közelebbi kilátópontra. A kis kirándulás hatására Vernazza teljesen átértékelődött bennünk és már a nap legjobb részeként jegyeztem a rövidke, ám annál emlékezetesebb túrát és nagyon irigyeltem azokat, akik Monterosso felé tovább folytathatták útjukat ott fent, a hegyekben. Remélem, egyszer nekünk is lesz lehetőségünk végigsétálni ezen a páratlan ösvényen.

Tikkadtan tértünk vissza a főutcára, ahol kései ebéd gyanánt egy pestos foccaciát kértem. Ezzel a nap egyetlen kudarcát könyvelhettem el. Szó se róla, maga a pesto tökéletes volt – a többit inkább nem említem – pedig nagy focaccia rajongó vagyok! De se baj, mert nem igazán voltam éhes, hisz csordultig teltünk élménnyel. Most, hogy összebarátkoztunk Vernazzával, nekünk is megsúgta a helyi varázsigét és búcsúzóul egy újabb csodával ajándékozott meg bennünket. Miközben egy padon ülve azon küzdöttem, hogy a borzalmas kenyér-szerű tésztáról megmentsem a zöld szószt, egy barlang bejáratára hajazó, természetes, alacsony alagútra lettünk figyelmesek, melyben hátizsákos turisták, japán csoportok és hangoskodó olaszok közlekedtek fel-alá. A kíváncsiság minket is közéjük sodort és a végén ismét tátva maradt a szánk. Nem egy szomszédos utcába vagy egy eldugott térre vezetett a titkos átjáró – ahogy az sejteni véltem – hanem egy zárt öbölbe, melynek kavicsos partját hatalmas robajjal érkező, fehér habos hullámok nyaldosták, miközben lelkes fürdőzők ringatóztak, a nem túl meleg vízben. Fényképezők tucatjai próbálták elkapni a pillanatot, amikor a hullám egy-egy sziklának csapódva a magasba fröccsen." (Müller Gerda, Vista Mammut, 2014)

,, Vernazza sokak kedvence az ötből, egészen elképesztő hangulata van, rengetegszer szerepelt a legszebb olasz falvak listáján. Szintén évezredes múlttal rendelkezik, a környéken lakók többsége a turizmuson kívül ma is ugyanazt a tevékenységet végzi, mint anno.

Tökéletes minőségű helyi olívaolaj, pazar bazsalikomok, hatalmas citromfák és persze szőlő. A kisebb boltok mélyén találunk helyi készítésű pestót, egy életre emlékezni fogunk rá, ha eddig nem kóstoltuk. (2017)" forrás

Monterosso

Nyáron Monterosso al Mare (ejstd: monte rosszo ál máre) homokos strandján a napernyők jó sűrűn egymás mellett sorakoznak, azaz nagy a fürdőzős népség. A nagyobb területe, kiterjedtsége miatt itt több hotel, bolt, vendéglátóhely található, mint a többi faluban. Érdemes elsétálgatni arrafelé, ahol a menő villák vannak, hogy megállapíthassuk: tudnak élni, van Dolce Vita (azaz édes élet).

Monterosso valahogy a kakukktojás Cinque Terre-en. Ennek vannak előnyei is, leginkább az, hogy tágasabb, nincs olyan szűk térre szorulva, mint a másik négy. Vannak, akik Monterosso-t teszik a Cinque Terre meglátogatásának bázisává. Itt lerakják a kocsit és a négy falut vonaton közelítik meg.

A kirándulók számára kínálkoik a Vernazza felé vezető sentiero azzuro, no meg fel lehet gyalogolni a Madonna di Soviore kegytemplomhoz.

"Mivel mindenhol arról olvastunk, hogy ez a legszebb falu, mindenki kedvence, a csúcsok csúcsa, így erre szántuk a legtöbb időt, ez került a program végére, délutánra. Tehát maradtunk a hajón, ami tovább repített bennünket Monterossoba, a "kényszerpihenő" helyszínére. Egyedül ez a település büszkélkedhet hosszú, homokos stranddal, a többinél csak a sziklákról lehet beereszkedni a vízbe vagy kisebb öblök biztosítanak a fürdőzésre lehetőséget. A legtöbben emiatt jönnek ide, főleg a fülledt nyári napokon, de mivel a hajóról nézve ez tűnik a legjelentéktelenebb településnek és a fekvése sem olyan látványos, nem zengenek róla ódákat.

Mi nem készültünk megmártózni a habokban, így számunkra annyira érdektelennek tűnt az olvasottak alapján, hogy ha nem lett volna muszáj, lehet ki sem szállunk. Ez nagy hiba lett volna! Monterosso teljesen lenyűgözött és magával ragadott bennünket. A többi település hozzá képest múzeumnak tűnt, mert ez a falu tényleg élt. Egy rendezett téren keresztül jutottunk a központba, ahol élmény volt elveszni a hangulatos utcák labirintusában. A képeslapra kívánkozó házak földszintjén szuveníreket kínáló üzletek sorakoztak, és elégedett, vidám turistákkal zsúfolt éttermek, melyek teraszán tányérok tucatjaiban gőzölgött a környék specialitásával, a pestoval készült friss tészta. Elképzeltük, hogy micsoda élet lehet itt a csillagos ég alatt is, egy kellemes mediterrán estén. Egy rövid ábrándozás után azonban menni kellett tovább, hogy egy hűsítő fagylalttal a kezünkben meg tudjuk nézni a hegy túloldalán fekvő híres strandot is.

Egy kisebb kaptató után, a magasból tárult elénk a gondozott, fehér homokos föveny, élénk színű, narancs-zöld nyugágyakkal, napernyőkkel, melyek vidám kontrasztot alkottak a tenger szépséges kékjével és a környező hegyekkel. A csábító strandot két részre választó hatalmas, üreges szikla egy darabig nyelte, majd egyben „kiköpte” a hullámokat. Elámultam a látványtól. Ott, egy helyben állva órákig tudtam volna gyönyörködni benne. Itt kezdtük el sajnálni, hogy nem értük el az első hajót. Napokat tudtunk volna itt eltölteni, de ismét indulni kellett." (Müller Gerda, Vista Mammut, 2014)


"Monterosso Al Mare, ahol a tenger öbölszerű, karéjos partján találtunk egy elnyúló, homokos strandot. Sokszínű kempingágyak és napernyők közül választhattunk, hogy kinyújtózhassunk, mert a hőmérséklet kedvezett egy néhányórás napfürdőre. A part menti homokból feljárón lehet eljutni a sétányhoz, ahol szívesen időztek a turisták, gyönyörködve a vidék, a tenger szépségében. A sétány mentén elegáns szállodák, vendégházak várják az érkezőket. A part közelében látni azt a fennmaradt őrtornyot – ahogy nevezik az Aurórát –, amely a modern épületek mellett a múltat idézi. A vendégekkel gyakran zsúfolt vasútállomástól nem messze folytatódó sétány végén, alagúton gyalogolva értük el Monterosso kapuját, ahová hosszú lépcsősoron jutottunk. Ez köti össze a tengerpartot a falu központjával. Szép innen a panoráma, rálátni a kikötőre, ahol a csónakokon kívül turistahajók is közlekednek.

A település központja előtt emelkednek a falut egykor körülölelt fal maradványai és a valamikori gótikus őrtorony, amely ma harangtoronyként szolgál. A közelében szökőkút és terjedelmes park díszíti a település kapuja előtti teret, amely tele van örökzöld, mediterrán növénnyel. Innen nyílnak a hangulatos, szűk utcák és sikátorok, amelyekben szebbnél szebb, színesre festett régi házak sorakoznak. Sok itt az étterem, a söröző, a borbár, és vannak kisebb-nagyobb hotelek is. Akad olyan étterem, ahol a konyhába is belátni, így bármely turista meggyőződhet arról, hogy az ügyes szakácsok miként készítik például a pizzát.

Monterosso Al Mare felett, a tengerre néző hegy oldalában szépen sorjázó szőlőültetvények és olajfaligetek díszlenek. Ilyenkor ősszel a szüret itt igazi népünnepély. Összefognak a falu lakói, és a családok egymásnak segítve szedik a szőlőt, majd a présházakba szállítják a termést, melyből kiváló borokat érlelnek. A hordók egyébként a falu jelképei is, miután több étterem előtt díszítő eszközökként láthatók. A település építészeti emlékekben is gazdag. Sokan látogatják a barokk stílusú Keresztelő Szent János templomot, amelyet kívül és belül fehér, illetve fekete márványelemek díszítenek. Emellett értékes szobrok és festmények is láthatók a templomban. (2014)" forrás

Olvasmányos linkek

"Az öt település, amin végigvezet az ösvény, valódi Szivárványvilágba vezet, leírhatatlan vizuális látványt nyújtva a százféle pasztell színű házak képe. A települések szűk sikátorai, meredek lépcsői, a helybeliek nyugodt tekintete és a Ligur tenger türkiz kék színe azt az érzést keltik, hogy egy Isteni kirakós kellős közepébe cseppentél." forrás


"Mivel tudtuk, hogy csak egy napunk lesz itt, tisztában voltunk vele, hogy nem tudjuk mind az ötöt megnézni. Kettőt ki kellett szelektáltunk közülük. Monterosso-ra esett a választásunk, mivel itt inkább strand van, a másik vesztes pedig Corniglia lett, mert ez a falu nem a parton van, hanem fent a sziklák tetején. A települések megközelíthetőek autóval is, de a falvakba csak a lakosoknak van behajtatási engedélyük. Vannak ugyan kiépített parkolók, de mégis inkább vasúton, esetleg a La Spezia kikötővárosból induló vízibuszokkal érdemes megközelíteni." forrás


"Ez a táv 1,2 km és kb 30 perc alatt nem rohanva megtehető és Manarolá-ban érsz ki. Itt éppen csak elértük a 12.40-es hajót ami vitt tovább- mert elnézegettük az időt a csodaszép kilátással sem tudtunk betelni-Vernazza-n keresztül Monterossoba.Mi végcélnak Monterosso al Mare-t néztük ki utunk végcéljának, nem utolsó sorban a nagy meleg miatt a csodaszép strandja miatt." forrás


"Mi Vernazza-t választottuk meg először megállónk helyéül, azért, mert azt olvastuk az interneten, hogy ez a legszebb. Hát igen a legszebb a legszubjektívabb dolog a világon:) Így bátorkodtam én is megválasztani az één legszebbemet, ami nem volt más, mint Manarola:)" forrás


"Elhaladtunk útközben Riomaggiore közelében ami a tenger felől sajnos nemigazán közelíthető meg és közeledtünk Monterosso felé, ahol nagyjából másfél óra után végre kikötöttünk. Akkor megfogadtam, hogy többet a hajóra vissza nem szállok, én bizony már ott maradok, ennyi volt, de aztán közölték, hogy 3-4 óra szabadidőnk van, addig lesz időnk kiheverni a megrázkódtatásokat. Nagyjából 5 percbe telt magamra találni, de utána már megrögzötten róttam az utcákat, fotóztam a színes kis házakat, széles vigyorral pózoltam a világ egyik legszebb helyén:)" forrás


"Csak az egyiket jártuk be az ötből, amit a közvélemény és az internet a legfestőibbként ír le, Manarolát, de akkor ott megállapítottuk, ide egyszer el kell jönni, és legalább 4-5 napot el kell tölteni, mert lélegzetelállító. Ahogy leparkoltunk, és elkezdtük felfedezni a városkát, váratlan nyugalom fogadott minket. A kora délutáni órákban megpihent a falu, csak kevés turistát lehetett látni, helyette pedig páratlan szépségű kis utcákat, helyes színes épületeket. De az igazán nagy élmény akkor ért minket, amikor a város melletti, tengerbe benyúló félszigetecskéről visszanéztünk erre a nagyon bájos kis falura. A színes házikók egymás nyakában, alattuk a csillogó tenger, na.. szóval bámulatos." forrás


"Corniglia az egyetlen település az ötből, mely nem a tenger partjára épült, hanem egy magas szikla tetejére. Mivel egyik faluban sem szabad autózni, Corniglia tetején, a fizetős parkolóban hagytuk a kocsit. Gyaloglás közben hamar megértettük az autótilalom okát: nem csak a környezetet védik, a szűk, meredek kis utcák, girbegurba lépcsősorok nem járműveknek valók. Itt mindenki gyalogol, a rutinosabbak túrabakancsban. A flip-flop papucsot még a legmelegebb nyárban sem ajánlom." forrás


"5 eurós cinque terre cardot kell venni és akkor bejárható az egész vidék, plusz a buszokat is lehet használni ingyen. Vonattal a legkönnyebben megközelíthetők a falvak (gyors és gyakran jár), autó behajtás korlátozott ( Monterosso) illetve egyes helyekre nem lehet behajtani. Hajóval is lehet utazni, kivétel Corniglia nem rendelkezik kikötővel.

Mi La Speziában laktunk, a 4 passi de la mare-ban ami magánszállás, egy nagy lakás 4 szobával és saját fürdővel, főzni nem lehet. A házigazdák nagyon rendesek, bár mi mindig Adriánával találkoztunk, aki nem sokat beszél angolul, de így is elmagyarázott mindent érthetően :) 80 euró volt egy éjszaka és reggelit a közeli bárban kaptunk. Az éttermek nagyon jók érdemes kipróbálni többet is, a fritti di mare kihagyhatatlan! :) Bár nem a legszebb olasz városok egyike, de szerintem rendkívül hangulatos és abszolút pozitív hogy kevés a turista, nem úgy mint a Cinque Terrén :)" forrás


"Nemrégiben olvastam, hogy egy 75 éves olasz embert 5 év börtönre ítélték, mert átfestette a házát. Ez törvénysértés, mert a szóban forgó épület történetesen a Cinque Terre nemzeti park területén áll és a helyi törvények, valamint a parknak a UNESCO kulturális világörökséghez való tartozása miatt nagyon szigorúak az építési és átépítési szabályok. Lényegében a Cinque Terre nemzeti park területén - ahol ugyebár települések vannak - nem lehet új házat építeni és a renoválásokat is csak aprólékos előírások alapján lehet megvalósítani. Az idős ember elismerte a vétségét, de közölte, hogy csak akkor tudja az eredeti színre "visszafesteni" a házat, ha a hatóság ebben neki segít. Feltehetően a bácsit nem csukták le, csak megrótták." (cinqueterre.travel.com, 2014)



,, Mi Monte Rosso al Mare-ban szálltunk meg, ugyanis a városon kívül itt található egy parkoló, ahol az autónkat hagyhatjuk. Habár ez Cinque Terre legnagyobb települése, két óra alatt nagyon kényelmesen széltében-hosszában megtekinthető. Monterossónak van a leghosszabb strandolásra is alkalmas tengerpartja, úszni és fürdőzni vágyok mindenképpen itt szálljanak meg, ugyanis a többi kisvárosban ez nem lehetséges.
A tengerparti sétány telis-tele van gyönyörű illatos virágokkal, az én kedvencem azonban egyértelműen a helyi citromfa virága, amely csodálatos illattal árasztja el a környéket.

Autóval nem közelíthetőek meg a települések, viszont aki megfelelő kondival rendelkezik csodálatos ösvényeken keresztül juthat el a következő városba.

Monterosso Al Mare -ból Vernezza 1 óra 30 perc
Vernazza Corniglia 1 óra 30 perc
Corniglia Manarola 1 óra
Manarola Riomaggiore 30 perc

Mi maradtunk a kényelmesebb hajókázásnál, mivel ezek a hajók 30 percenként indulnak, nagyon kényelmesen végig lehet járni velük a kisvárosokat 1 nap alatt. (2015)" forrás



Fotóegyveleg

Vernazza:

Vernazza

Manarola:

Manarola

Riomaggiore:

Riomaggiore 1

Riomaggiore:

Riomaggiore 2

Monterosso - strand:

Monterosso - strand

Monterosso:

Monterosso 1

Monterosso:

Monterosso 2

Vissza az elejére


Kommentek

Bálint, 2014. 07. 07. 15:37
Szerintem a közlekedésnél feltüntetett 27 Eurós ár a hajóra vonatkozik, a vonat jóval olcsóbb!


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon