ÚTIKRITIKA.HU / Olaszország










Olaszország

Porta Portese, vasárnapi vásár Rómában | Kurtizánok a reneszánsz Rómában | Fotóegyveleg

Porta Portese, vasárnapi vásár Rómában

A legnagyobb és leghíresebb, római vasárnapi vásár, a Porta Portese, nem csak nőknek! Ez a vasárnapi piac, vagy vásár a via Portuensétől a via Ippolito Nievoig terjed, eléri a viale Trasteverét és természetesen a piazza di Porto Portesét, amelyről a nevét kapta. Fontos tudnivaló, hogy a Porta Portese, hasonlóan az olasz piacokhoz, vásárokhoz kora reggel nyit. 6-körül már nyitva van és csak délután 2-ig tart a vásár, akkor már bontanak az árusok. Tehát délután ne próbálkozzunk vele!

A Porta Portese olyan nagy és bőséges áruban, hogy szinte nincs olyan dolog, amit nem lehetne a boltoknál olcsóbban megvásárolni. Használt és új ruhaneműket, kolbászos és porchettás zsemlét (a porchetta jellegzetes római étel, amit utcán át árulnak, a kibelezett süldőt belül befűszerezve, egészben sütik meg, mint az ökröt, és szeletelve, zsemlében árulják), régi biciklit, motoros sisakot, bőröndöt, táskát, háztartási cikkeket, régi lemezeket és CD-ket, régiségeket, esernyőt, kulcstartót, játékot, bútorokat, kozmetikumokat, s bármi mást, ami csak eszünkbe jut. A bevándorlóktól, akiknek nincsen pultjuk, pl. az oroszoktól távcsövet, a fáradhatatlan nigériaiaktól elemeket és csipkéket, a lengyelektől cipőket, az indiaiaktól és törököktől ezüstöt, a pakisztániaktól füstölőt és pávatollat vásárolhatnak.

Porta Portese

E sorok írója azzal a feltett szándékkal ment a Porta Portesére, hogy nem vesz semmit, de nem sikerült, mert ki tud ellenállni annak, hogy meg ne vegye 5 €-ért azt a pár cipőt, amelyik nagyon tetszik, 10-ért egy farmert. S ha veszünk valamilyen tésztaféleséget, biztosan kapunk hozzá egy remek receptet is. Nincsenek nyelvi akadályok! Így biztosan teli szatyorral, elégedetten hagyjuk el a Porta Portesét. Lehetőleg korán, vagy későn menjünk vásárolni, mert olyan tömeg lepi el máskor a piacot, hogy nehezen tudunk válogatni és alkudni. Ha mégis a tömegben kellene tülekedni, nagyon vigyázzunk a táskánkra és pénztárcánkra, mert sok a markecoló! A legfigyelmesebb vásárló is hamar áldozatául eshet a zsebelésnek. A Porta Portese, ha nem korán, vagy későn megyünk, olyan, akár egy aszfalt dzsungel, éppen a kaotikussága és a rablások miatt egy évvel ezelőtt felmerült, hogy áthelyezik máshova. Ez eddig még e sorok írója tudomása szerint nem történt meg. Abszurdnak is tűnik, hiszen hírnevét és ismertségét, nevét a helyéről kapta. (Ha bármi változás történne, frissítjük az oldalt!) A Porta Portese talán a leírás alapján veszélyesebbnek tűnik, mint ami valójában, ezért ha szeretjük a piacokat, vásárokat, szeretünk olcsón és jól vásárolni, ott rájönni, hogy mire van szükségünk, menjünk el nyugodtan, csak legyünk résen! (Orosz Maris, 2012)

Kurtizánok a reneszánsz Rómában

A középkorban Róma, bár megmaradt a keresztény világ központjának, elnéptelenedett. Csak a pápai székhely környéke volt lakott. A császárság idején épített épületek nem csak az erózió áldozatai lettek, széthordták értékes márványait és elefántcsontjait a keresztény templomok építői és a lakosság. A pápaság mintegy 120 éves „avignoni fogsága” még súlyosbította a helyzetet. Azonban a fogság után a pápa visszatérésével meglepő gyorsasággal tért magához az örök város. De igazi lendületet V. Miklós pápai uralma alatt kapott (1447-1453). Miklóst nevezhetjük az első igazi reneszánsz pápának, aki zarándoklat meghirdetésével pénzhez juttatta az egyházat, s ezzel gazdagabbá tette a város. Újjáépítette a város falait és templomait, felújíttatta az elmocsarasodott város vízvezetékrendszerét. S megkezdte a Szent Péter Bazilika kibővítését. A gazdagodás révén egyre vonzóbbá vált a város. Kezdett benépesedni. Itália minden részéből jöttek a „bevándorlók”, akik közül nem hiányoztak a kiöregedett kurtizánok sem, akik mesterségükre kioktatott, fiatal lányaikat hozták szerencsét próbálni Rómába.

Pontos koreográfiája volt a sikeres, meggazdagodást ígérő kurtizánélet megkezdésének. Ne úgy képzeljük el őket, mint napjaink prostituáltjait. Rendszerint kivételes szépségek voltak. A kor nőideálja szőke volt, ez ugye Itáliában nem jellemző hajszín, megvoltak a praktikáik, amellyel hajukat aranylóvá varázsolták. Rómába érkezésükkor anyjuk és kerítőnők elterjesztették a hírét a szépség megérkeztének, aki lakhelye csukott zsalugáterein kukucskálva választotta ki a ház előtt szorongó férfitömegből a vélhetően leggazdagabb udvarlót. Akkor szépen felöltözve, ártatlan szépségként kiállt az ablakba és finoman tudtára adta a választottnak, hogy ha van elég pénze, az övé lehet. A vélt szüzességét nem adta olcsón, praktikákkal akár többször is. Mikor elég pénz gyűlt össze, elköltözött, már csak kuncsaftjai ismerhették címét. S ezzel megkezdődött a kurtizán karrier.

Az első híres kurtizán Fiametta, Cesare Borgia (Rodrigo Borgia pápa fiának) szeretője volt. Természetesen nem csak az övé, bíborosok, kardinálisok, gazdag kereskedők tartották ki. Pályájának végére meggazdagodott, de végrendeletének csak úgy tudott érvény szerezni, hogy feltüntette, hogy Valentino hercegének (Cesare Borgiának) kurtizánja volt. Cesare Borgiának nem volt elég Fiametta. A firenzei követ jelentette Rómából, hogy Mindenszentekkor és Halottak napján a VI. Sándor pápa (Rodrigo Borgia) nem jelent meg a szentmiséken foghúzásból származó tályogja miatt, de ez a betegség nem akadályozta meg abban, hogy vasárnap az éjjelt fiával, a herceggel és 50 kurtizánnal töltse. Híresen szép kurtizán volt Impéria is. Talán a legszebb. Sokan Botticcelli Vénuszában és más alkotásaiban is az ő vonásait vélték felfedezni. Botticcelli azzal hárította el a feltételezést, hogy neki több szépséget kell megismernie, hogy ideálját megalkothassa.

Imperia is gazdagon halt meg, kurtizán lánya volt ő is, de saját törvénytelen lányát zárdában taníttatta, távol tartotta mesterségétől, és az is különlegessé tette Imperia személyét, hogy visszavonulása után, 31 éves korában szerelmi bánat miatt öngyilkos lett. Még élő, kapzsi anyja és annak férje helyett, vagyonát lányára hagyta. Természetesen per lett belőle, ami szintén példátlan ítélettel végződött, azzal az indoklással kaphatta meg lánya az örökséget, hogy bár törvénytelen, de Impéria is törvénytelen volt, anyját nem illeti meg az örökség. Sorolhatnánk még a nagy kurtizánokat, akik hatalmas udvartartást vezettek, főúri módon éltek, igyekeztek kulturáltak lenni, így szalonjaikat humanista művészek is látogatták. De csak felvillantani szerettünk volna egy korszakot, a római reneszánszot, egyik elmaradhatatlan jellemzőjével. A római kurtizánélet virágkora a XV. század végétől a város 1527-es kirablásáig tartott De még a XVI. század közepén is a nagy kurtizánok voltak a város fő attrakciói. 1555-től a reformátor IV. Pál pápa trónralépésével a város morális klímája teljesen átalakult. Bűnné vált a kurtizánélet. (Orosz Maris, 2012)

Fotóegyveleg

Jön!

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon