ÚTIKRITIKA.HU / Milánó









Milánó

Milánó dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Szállásválasztás | Ajánlott szállodák | Közlekedés | Vendéglátás | Látnivalók | Kirándulások | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Milánó

Milánó dióhéjban

Leonardo Da Vinci - Az utolsó vacsora - Milánó 

Milánó légvonalban 789 kilométerre van Budapesttől, az átlagos repülési idő kb. 60 perc. Autóval Budapestről Milánóban megállás nélkül kb. 10 óra alatt lehet eljutni 960 kilométeres távolságot vezetve. Olaszország második legnagyobb városa, 1,3 milliós lakója van. Felületes felfedezéséhez is szükséges minimum két teljes nap. A 3 csillagos hotelek szobaárai egy éjszakára 90 és 130 euró között mozognak, a 4 csillagosok 130 és 200 euró között. Pizza 5 eurótól felfelé, tészták 7 eurótól felfelé, egy komplett vacsora, itallal, két főre 50 euró körül vannak.

Fő látnivalók és nevezetességek:

  • A katedrális (Duomo)
  • Leonardo da Vinci "Utolsó vacsora" falfestménye a Santa Marie delle Grazie-ben
  • A Chiesa di San Maurizio al Monastero Maggiore templom
  • A milánói opera (Teatro alla Scala)
  • A Galleria Vittorio Emanuele II.
  • A Brera nevű bohém negyed
  • A Via della Spiga bevásárló utca
  • A Piazza Mercanti
  • A bolhapiac Navigli-ben
  • A Via Monte Napoleone
  • Quadrilatero d'Oro
  • Via Durini
  • Meccs a San Siro stadionban

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. Mozgalmas, dinamikus város sok szórakozási lehetőséggel és rengeteg kulturális látnivalóval
  2. Nagyon stílusosan öltözöttek a nők és férfiak, az idősek is, érzékelni a hétköznapokban is, hogy ez a divat fővárosa
  3. A régi villamos, a jó közösségi közlekedés
  4. Sokféle történelmi kor lerakatai
  5. A dóm - főleg kívülről - lenyűgöző
  6. A fagylaltkínálat és az isteni pizzák, tésztafélék
  7. Rengeteg vásárlási lehetőség, látványos kirakatok
  8. A Galleria Vittorio Emanuele II
  9. Belülről a Teatro alla Scala, aminél azért szebb a mi Operánk
  10. A Milan-Roma focimeccs hangulata a San Siro-ban
  11. A Brera nevű környék kulturális nyüzsgése

Nem tetszett

  1. Hogy nem tudtuk megnézni az Utolsó vacsorát, mert oktondi módon elfelejtettünk hetekkel előtte belépést foglalni
  2. A falfirkákkal elcsúfított házak
  3. Elég nagy a központban a légszennyezettség
  4. Néhány közbiztonsági szempontból kockázatosnak tűnő utca
  5. A milánói emberek közül sok a sznob, nagyképűnek tűnő figura
  6. Kaotikusnak érződő közúti közlekedés, a folytonos forgalmi zaj
  7. Sok a teleszemetelt, konzerváltan piszkos utcarész, sok a kutyakaki
  8. A főpályaudvar környéke
  9. Olaszországi viszonyaltban magas árak
  10. A város tele van zakatolással, nincs benne semmi nyugalom, elengedettség
  11. A fiatal, csinos, egyedül utazó turista lány számíthat az utcai zaklatásra, beszólásokra

Vélemények

"Milánó nem tartozik a kedvenc városaim közé. Többször is jártam itt, de valahogy nem tudott igazán megfogni. Látnivaló van sok, de soha nem tudtam magam olyan jól érezni, mint más olasz városban. Firenze, Siena, Róma nekem többet jelent. Mindezek ellenére senkit sem beszélnék le arról, hogy ellátogassanak ide, hiszen azért van mit megnézni.

Természetesen a Dóm kihagyhatatlan, ez, az előtte található térrel maga Milánó szíve. Itt mindig nagy a tömeg, zajlik az élet, azonban készüljünk fel arra is, hogy tele van kellemetlen árussal. Maga a katedrális lenyűgöző, mindenképpen látni kell, bár szerintem, ha lehet ilyet mondani, kintről talán szebb. Közvetlen erről a térről nyílik a Galleria Vittorio Emanuele II, ami a világhírű divatmárkák fedett „sétánya”. Mint tudjuk, Milánó a világ divatfővárosa, így aki a divatért rajong, az itt igazán hazaért. A turisták folyamatosan fényképezik egymást a Prada, Armani, vagy Gucci kirakataival. Az árak pedig…határ a csillagos ég.

Kis sétával érhetjük el a milánói Scala épületét, ami, ha őszinte akarok lenni, nekem csalódás volt. Kívülről, olasz viszonylatban egy jellegtelen kis épület, egy kis téren, ne legyenek nagy elvárásaink vele kapcsolatban. Jó dolog viszont a villamosozás, régi, nosztalgikus kocsikkal járhatjuk körbe a belvárost fillérekért, ugyanis a tömegközlekedés nem drága és a belváros sem túl nagy. A Dómtól gyalogtávolságra található a Castello Sforzesco, ami gyakorlatilag a régi vár. Ide mindenképpen érdemes átsétálni, mert maga a hely szép, hangulatos és hatalmas zöld terület közepén fekszik, ha tehetjük, szánjunk rá pár órácskát. Milánó egyik fő attrakciója a foci, ezen belül is a San Siro. Nem vagyok egy oltári nagy focirajongó, de itt egy meccsre el kell menni. A hangulat leírhatatlan. Az olasz ultrák, fantasztikus előadást produkálnak. Már több száz méterre a stadiontól rengett a föld, amikor én mentem, el lehet képzelni, hogy mi volt magában a stadionban. Én egy Milan- Roma-t láttam, 2-2 lett, életem egyik legjobb sportélménye volt. A San Siro egy hatalmas betonbunker, otthont adva a Milan-nak és az Internationale-nak. Építészetileg inkább nagy, mint szép.

Én szeretem a piacokat, a legtöbb városban szakítok időt arra, hogy megkeressek egy helyi kis piacot. Milánóban sem tettem másként. A Wagner metrómegállónál van egy kis piac, ahova turisták nem nagyon keverednek el, mert eléggé kint van, viszont a helyiek annál többen. Az olasz piacoknak sajátos hangulata van, egy ilyenre mindenképpen el kell jutnia mindenkinek egyszer az életben. Nagyon szeretem az itt teljesen szokásos és hétköznapi kiabálást, hangoskodást, zsibongást, ahogy az olasz háziasszonyok vásárolnak alkudoznak. Nem utolsó sorban roppant jókat is lehet itt enni.

Amikor gyerekként először jártam olasz piacon Rómában, még itthon nagyban dúlt a szocializmus hiánygazdasága, így nekem már akkor lenyűgöző élmény volt látni a portékák sokaságát, a színeket, érezni az illatokat, itthon ez nagyon nem ilyen volt. Sokan itthon Magyarországon azt hitték akkoriban, hogy az olaszok megeszik a macskákat (ez azért ekkor nem volt már így), ezért amikor ezen a római piacon 10 év körüli fiúcskaként először láttam nyúzott nyulat (csak a hátsó lábán volt szőr), szentül meg voltam győződve arról, hogy az macska…

A közbiztonság nem rossz, de nem is mondanám kiemelkedően jónak. Sok a rossz arcú bevándorló és a zsebes ezért mindenhol ahol sok a turista, rengeteg rendőr is van. Persze ez nem ment fel az alól, hogy igenis legyünk elővigyázatosak és különösen figyeljünk az értékeinkre, ha olasz nagyvárosban járunk." (M. Gyuri, 2013)


"A város központja a Dóm, ami könnyű viszonyítási pont, ha eltévednénk. Ez a város szíve is, innen indulnak a város híres bevásárló utcái világhírű olasz és nemzetközi márkákkal, és olcsóbb boltok közül is lehet válogatni. A téren sétáló színesbőrűektől ne fogadjunk el semmit, a legjobb, ha figyelmen kívül hagyjuk őket, egy idő után feladják a követésünket. A dóm körüli étkezdék mindig tele vannak, a Mc Donald`s-ban is számoljunk nagy sorral, főleg ebédidőben. A dóm látogatása ingyenes, és mindenképp érdemes bemenni, lélegzetelállítóak a méretei. Fel lehet menni a kupolába is; a kilátó fizetős, cserébe nagyon szép panorámában gyönyörködhetünk.

A tömegközlekedés nagyon jó, hatékony még éjszaka is, viszont nagyon drága, ennek ellenére nem javaslom az autózást. Külön van felszíni és metrójegy, ha sokat utazunk, érdemesebb bérletet váltani (egy vonaljegy kb. 2,5 euró). A szuvenírnek való ételeket és borokat érdemes a szupermarketekben megvenni, a turistákra szakosodott boltok a normál árak többszörösét is elkérik. A dómtól távolodva az éttermek árai is csökkennek.

Az operaházhoz a Galleria Vittorio Emanuele II-n át vezet az út. A Scala épülete nem nagy szám, de itt továbbsétálva érünk a művészeti negyedbe, a Brera-ba, ahol sok-sok hangulatos kávézó és étterem várja a helyieket és a turistákat is. Természetesen a mediterrán nép késő estig kávézgat és mulatozik, a nyüzsgés nem áll le.

Furcsa lehet a külvárosi kínai negyed (a 14-es villamos vonalán), érdekes élmény, hogy sok helyen csak kínaiul van kiírva minden boltot, éttermet jelző névtábla." (M. Zsófi, Vista, 2013)


"Milánóban ugyan többször jártam már, de mindig csak egy rövid városnézés erejéig. Abban a pár órában kivétel nélkül remekül éreztem magam, de az, hogy a központon kívül nem látok mást a városból, valahogy nem hagyott bennem különösebb hiányérzetet. Csak azért, hogy lássam Milánót nem biztos, hogy odautaznék, de ha már a környéken jár az ember, akkor nem szabad kihagyni. Annak, aki Genova vagy a Francia Riviéra felé tart, érdemes egye kisebb kitérővel útba ejteni, de az észak-olasz tavak felfedezéséhez is remek kiindulópont lehet.

Egy rövid vizitbe is belefér a lényeg: a Dóm, - melynek a tetejére mindenképp érdemes felmenni -, a szomszédos, elegáns, fedett bevásárlóutca, a Galleria Vittorio Emanuelle és a Scala is. A környék utcáin az összes nagy tervező, divatcég márkaüzlete megtalálható. Érdemes beülni valahova egy pizzára vagy legalább egy cappuccinora és megfigyelni a helyiek kifinomult eleganciáját, stílusát, öltözetét.

A belvárosban nagyon drága a szállás, így aki autóval érkezik, annak javasolt inkább valamelyik külvárosi részen megszállni. Hamar be lehet érni a központba, ahol egy nagyobb parkolóban vagy parkolóházban pár euróért ott hagyhatjuk a kocsit, amíg körbesétáljuk a látnivalókat." (Gerda, Vista Mammut, 2013)


"Legjobban a Dóm tetszett, igazából az, hogy felsétáltunk a Dóm tetejére, nagyon érdekes és elgondolkodtató, hogy a több ezer szobrot hogyan faraghatták ki kézzel, és hogy helyezték el őket oda. Egyáltalán nem fárasztó fellépcsőzni, út közben úgy is megáll gyönyörködni az ember, így nem érdemes dupla annyi pénzt kifizetni a liftért. Kevéssé tetszett, hogy a városközponttól távolodva, néhány helyen eléggé lepusztultak az épületek és a közterek. Persze ez más nagyobb városban is megfigyelhető.

Rengeteg a bevándorló, akik különböző portékák tömkelegével bombázzák a turistákat (pl. napszemüveg, karkötő, hűtőmágnes, stb. ) Kissé idegesítőek, mert jönnek az ember után, és szinte már erőszakosan szeretnék az árujukat ránk tukmálni. Milánó hátránya, hogy drága minden, még a közértek is. Amúgy februárban voltam Milánóban, és isteni idő volt, kb 16 fok, napsütés, a szállodában nyitott ablaknál aludtunk, mert annyira jó idő volt.

Az étkezés nagyon drága, vacsorára egyszerűen pizzát, vagy egy tál lasagne-t ettünk, és kb 10 eur egy adag, ennél olcsóbban nem lehet meleg ételt kapni. A kávé és a fagylalt nagyon finom, igazi olasz, és árban sem vészes, kisebb helyeken 2- 3 eur áron lehet lattet és fagylaltot is kapni. Nagyon jó helyre bukkantunk, a neve Biancolatte. Isteni fagylaltot, süteményeket és kézzel készített csokoládékat, egyéb finomságokat lehet kapni, nem horror áron.

Nem teljesen a városközpontban van a hely, de sétával kb 15 perc alatt elérhető, és csak 2 metrómegálló a Dómtól. Milánó a divat fővárosaként ismert, rengeteg jó bolt van, hasonló árakkal, mintha idehaza bemennénk egy Plázába. A közbiztonsággal szerintem nincs probléma, bár a Centrale vasútállomás közelében késő este mászkálnak gyanús alakok, de ez a pályaudvarok sajátossága.

Késő este voltunk a kivilágított Castello Sforzesconál, amelynek a kertje viszont nincs kivilágítva, ide is bemerészkedtünk, de itt is vannak azért fura figurák, így azért azt javaslom, hogy a kivilágítatlan helyeket kerüljük, de rengeteg étterem, bár, kávézó van nyitva késő estig is, így a főbb sétáló utcákon bátran sétálgathatunk este is. Természetesen zsebtolvajokkal itt is találkozhatunk, a Dóm előtt és a sétáló utcán a Dóm mellett mindig rengeteg ember van, így vigyázzunk a táskánkra, mert a zsebeseknek ideális terep.

Jó programlehetőség a San Siro stadion meglátogatása a football rajongóknak. Egyénileg megtekinthető az AC Milan múzeuma, és vezetett "túra" keretében a stadion, az öltözők is körbejárhatók. A túrák német, angol és olasz nyelven vehetők igénybe." (Szandra, 2013)

Szállásválasztás

A főpályaudvartól délre lévő területeken koncentrálódik a legtöbb olcsó, avagy középkategóriás hotel. Ez bizony éppen Milánónak egy lestrapáltabb része, ahol az utcákon jócskán vannak nem bizalomgerjesztő, igaz nem is kifejezetten veszélyes figurák. Ez főleg sötétedés után okoz kellemetlen érzési a turistákban, dacára nnak, hogy az utcák jól megvilágítottak. Az olcsóbb hotelek is tiszták, biztonságosak. Mindig van a közelben metrómegálló. Milánó központjában vannak a drágább hotelek, köztük a luxus szintűek is. Aki autóval érkezik Milánóba, jobban teszi ha nem városközpnoti hotelt választ. Fontosabb, hogy a kijebb lévő hotelhez közel is legyen emtróállomás, mert úgysem érdemes autóval próbálkozni Milánó felfedezésénél.

Ajánlott szállodák

  • 2 csillagos: Nizza, Antica Locanda Solferino
  • 3 csillagos: Rafael, La Madoninna, Metró
  • 4 csillagos: The Square Milano Duomo, Senato Hotel Milano, Una Hotel Cusani
  • 5 csillagos: Townhouse Milano, Armani Hotel Milano

Közlekedés

"Nagyon jó a közlekedés a reptérről a városba, transzferbuszok járnak kb. 20 percenként a Centrale vasútállomáshoz. Kb 10 eur/ retúr jegy áron lehet jegyet váltani. Rengeteg busztársaság van, a sofőrök bazáros módjára kiabálnak, hogy az ő buszukat válaszuk, de még a reptéren belül is megváltható a jegy, így elkerülhetjük ezt a tortúrát. Milánón belül is nagyon jó a tömegközlekedés, metróval szinte minden elérhető, de a villamos és a buszhálózat is nagyon jó. A jeggyel semmiképp nem érdemes bliccelni, mert a 3 nap alatt, míg ott voltam, 3 alkalommal is találkoztam ellenőrökkel a buszon és a villamoson is." (Szandra, 2013)

Amikor a hóhért akasztják...

"Miután felszálltunk a villamosra szembesültünk az első meglepetéssel. A villamosvezető két megálló után közölte, hogy itt most ebben a pillanatban manifesztálódik egy sztrájk, ő innentől egyetlen állomáson sem fog megállni, hanem egyenest a garázsba megy. Hogy nyomatékot adjon a bejelentésének, leszállt és kézzel átállította a váltókat, sejtettük, hogy nem viccel, mert mindenki leszállt és másik járgány után nézett. A helyiek egyébként teljesen nyugodtan vették tudomásul a sztrájkot, úgy tűnt, Milánóban ez a világ legtermészetesebb dolga, amivel naponta többször számolni kell. Az igaz, hogy én is olvastam néhány beszámolóban, hogy bizony, ez nagyon gyakran előfordul, de valahogy nem hittem el, hogy majd épp most és épp velünk történik meg. Ebből tanultunk, mindenkinek figyelmébe ajánlom, érdemes a metró vonalak mentén szállást foglalni. Így biztosabban eljuthatunk Milánóban A-ból B-be." forrás

Vendéglátás

Evés

"Van Milánóban egy pékség,(Panzerotti Luini, Via Santa Radegonda) ahol isteni finom fánkot, lángost és mindenféle sajttal, sonkával töltött egyebeket lehet kapni. Mindig hatalmas sorok kígyóznak az üzlet előtt, de nem kell sokat várni, nagyon gyorsan megy, és nem is drága!" forrás

Fagyizás

"Az estét sétával folytattuk, Porta Ticinese, San Lorenzo templom és előtte a híres oszlopsor, a Colonna. Hangulatos tér a régi római kori oszlopokkal. A sarkon van a legjobb olasz fagyizó, a Grom. Ők arról híresek, hogy semmilyen mesterséges ízesítő és színező anyagot nem használnak, minden szigorúan természetes és csakis magas minőségű alapanyagból készül. Kicsit drága (2,50), de nagyon finom!Azért mondom, hogy csak kicsit, mert van egy másik fincsi fagyi a Dóm téren, a Cioccolat Taliani. Ugyanaz a minőség, de itt már 3 euró egy gombóc." forrás

Szórakozás

"Úgy terveztük, az estét a Naviglinél töltjük, az olasz fiatalok kedvenc szórakozóhelyein. Rengeteg bár egymás után, teraszos kiülőkkel, mindegyik tele fiatalokkal, néhányan lazán ücsörögnek a kövön, zenélnek, zsong a környék. A bárokban este 6-tól Happy Hour van, tehát egy pohár italhoz (8-10 euró) svédasztalos formában mediterrán finomságok, nassolni valók, sőt még tészták és sütemények is fogyaszthatók. Minden bárban más-más a kínálat, a sós mogyitól az almás pitéig, érdemes végigjárni! A csúcs a fésűkagylóban tálalt tenger gyümölcsei voltak. Találtunk egy szimpatikus helyet, ahol heten hét-féle koktélt ittunk, mindent megkóstoltunk, a legjobb tésztákból repetáztunk." forrás

Látnivalók

Milánói dóm

"A milánói dóm megmászása volt a cél. Már nagyon régóta vártam ezt a pillanatot, hisz olyan fura, olyan különleges dolog egy hatalmas székesegyház tetején sétálgatni. Méghozzá a római Szent Péter Bazilika és gyanítom, a firenzei dóm után Itália harmadik legnagyobb temploma tetején! Először belül jártuk körbe, az egész építmény monumentális, tiszteletet parancsoló. A tetőre jegyet kell váltani, a dóm mellett jobb oldalon van a jegyiroda. Lépcsőn mentünk fel, nem is olyan vészes, amúgy lifttel sem lehet egészen a tetejéig feljutni, néhány lépcső mindenkinek jut. Viszont lefele többnyire mindenki lifttel jöhet. Hát odafent hátborzongató az érzés! Hatalmas márványtáblákon sétálgatsz, a 140 db kis csipkés torony között." forrás

Kirándulások a közelben

Certosa di Pavia kolostor

Monza

Olvasmányos linkek

"A párom élt és dolgozott itt, és ennek megfelelően nagyon utálja ezt a helyet, és felkészített rá, hogy mennyire borzasztó lesz, mert itt sosem látni az eget, mert mennyire drága itt minden, és mert az emberek a metrón olyanok, mint a zombik. Magyarán azért, mert ez egy nagyváros. Ha itt kellene élnem, akkor lehet, hogy én sem találnám élhetőnek, de a turistaként itt töltött 4 nap alatt csupa kellemes élményben volt részem.

Ahhoz lusták voltunk, hogy minden "kötelező" látnivalónál csináljunk képeket, így nem fényképezkedtem a Castellónál vagy Napóleon diadalívénél, viszont pózoltam egy másik, egy noname diadalívnél. A milánói dómot, amely a világ 4. legnagyobb székesegyházának számít, persze én sem hagytam ki. A fehér márványból készült gótikus és reneszánsz elemeket ötvöző épület lenyűgöző a számos tornyával és szobrával.

A dómhoz közel található a Galleria Vittorio Emanuele II. Elegáns üzletek, mint a Gucci vagy a Louis Vuitton, és felsőkategóriás éttermek találhatók itt - de még McDonald's is, a hagyományos piros-sárga helyett a helyhez illő elegáns arany-fekete dizájnnal. A bevásárlóárkádot a milánóiak "Milánó szalonjának" (il Salotto di Milano) hívják, amelynek az elegáns mozaikpadlójához egy legendát is szőttek. A galéria közepén, ott, ahol állok, egy bika látható a padlón. A hagyomány szerint a rá kell állni a bika legnemesebbik szervére, és háromszor meg kell fordulni a sarkunkon, ez állítólag szerencsét hoz. Én is követtem a hagyományt, most csak a szerencsémre várok. (2012)" forrás


"Ha már kipipálták Milánó kötelező látnivalóit: a Duomo-t vagy a II. Emánuel Galériát, akkor érdemes egy kicsit letérni a turisták által vastagon kitaposott ösvényről. Az útikönyvek ritkán említik látványosságként a Centrale pályaudvart, pedig az tekintélyt parancsoló méretei, és egyszerű klasszicizáló szépsége miatt is lenyűgöző. Az épület annak idején ideológia célokat is szolgált, nagyságával a birodalmi babérokra törekvő fasiszta rendszer erejét akarták fitogtatni. Közvetlenül a központi pályaudvar mellett található a modern építészet egyik ma már klasszikusnak számító darabja: a Pirelli-torony. A gumigyáros számára épült 32 emeletes toronyház kitűnő bizonyíték arra, hogy egy modern felhőkarcoló lehet egyszerű és mégsem banális. Az épületet nemrégiben felújították ugyanis 2002-ben, bő fél évvel a szeptember 11-i tragikus események után, a toronynak ütközött egy kis repülőgép. Először itt is mindenki terrorcselekményre gyanakodott, később azonban kiderült, hogy egy szerencsétlen balesetről volt szó, amiben egyébként a pilóta és két utasa sajnos életüket vesztették.

A város legkülönösebb, máig is sokat vitatott, egyszerre gyűlölt és szeretett épülete azonban a Torre Velasca. Az 1957-ben átadott épület egy középkori erőd utánérzése. A torony a felső lakószinteknél kiszélesedik. Az alátámasztás a tervezők szándéka szerint egy inverz válasz a közeli Dumo oldaltámasztékaira. Sajnos, csak az épület földszintje áll nyitva a látogatók előtt. Pedig a környező házaknál jóval magasabb Torre Velasca felső emeleteiről a kilátás minden bizonnyal csodás lehet.

Milánó nem csak a divat, de a formatervezés egyik fővárosa is. Furcsa módon azonban egészen a közelmúltig mégsem volt olyan múzeuma, ami az olasz tervezők munkásságát mutatná be. A helyzet egy fél évvel ezelőtt szerencsére megváltozott…. Egy látogatás a Triennale di Milano immáron állandó kiállításán az egyik legszuperebb lehetséges program a városban.

A divat fővárosában bizony nehéz ellenállni a kirakatok csábításának, annak, hogy mit és mennyiért vásároljunk csak két dolog szabhat határt, a pénztárcánk vagy a józan eszünk. Sokaknál azonban, ezek egyike sem korlátozó tényező.

Az olaszok minden olyan iparágban az élen járnak, ahol az esztétikum döntő vagy fontos szerepet játszik. A lakberendezés az olasz tervezők egyik fontos terepe. Így az sem véletlen, hogy Milánóban tartják a világ leghatalmasabb éves bútorvásárát. A Salone di Mobile számára az idei rekordév volt: közel 350 ezren látogattak el a vásárvárosba, hogy megismerkedjenek a legújabb lakberendezési trendekkel. Ha van idejük egyébként akkor érdemes kifejezetten csak a fiera építészetéért is ellátogatni ide. A Vitorlának becézett tetőszerkezet lenyűgöző mérnöki alkotás.

Lombardia tartomány székhelyén valamivel több, mint másfél millióan élnek. Ezzel Milánó Olaszország második legnagyobb városa Róma után. A hivatalos nyelv az olasz, itt valamivel többen beszélnek angolul, mint másfelé az országban. A város éghajlata kontinentális, a tél hideg, a nyár forró. Milánó levegője gyakran párás és az eső sem ritka errefelé." forrás


"Milánó sosem érdekelt igazán, nem állt az egynapos kirándulós listánkon, de ha már volt olcsó repülőjegy, miért is ne lássunk egy várossal többet? Nem vártunk el tőle sokat és az elvártnál talán többet is kaptunk, bár nagy szerelem az nem lett, iszonyú jól éreztük magunkat.

Egy óra alatt ott vagyunk Malpensa repterén, ahonnan a Malpensa Shuttle társaság 20 percenként közlekedő buszával megyünk be Milánóba (oda-vissza jegy egy főre 16 Euro). Az út egy órát tart és 11 órakor szállunk ki a Stazione Centrale főpályaudvar gigantikus épülete előtt. Melegen süt a nap. Előbb azt gondoljuk, hogy gyalogolni fogunk a belvárosig, de nagynak tűnik a távolság és időt akarunk spórolni, így végül két darab 24 órás jegyet veszünk a metróállomás automatájából, fejenként 4,50 Euróért.

Lemegyünk a metróhoz és az M3-assal pár megállót metrózunk a Dóm térig (Duomo). Itt a Dóm előtti téren hatalmas tömeg van és rögtön letámadnak fekete afrikaiak, akik kézzel font madzagkarkötőket tukmálnak ránk, és mások pedig kukoricaszemeket akarnak pénzért ránk sózni, hogy azzal csalogassunk magunkhoz fotózni galambokat. Nagyon az agyamra mennek, mert agresszíven nyomulnak és alig lehet őket levakarni. Előbb be akarunk menni a Dómba, de aztán inkább előbb mégis fel akarunk mászni a tetejére. A lépcsős verziót választjuk (7 Euro/fő; lift 12 Euro/fő). Két katona állja utunkat a bejáratnál és ellenőrizni akarják a hátizsákok tartalmát. Ezután felcaplatunk, nem is olyan sok a lépcső, csak a kanyar sok, hogy az ember majdnem elszédül. Odafent is sok ember van és hőség! (2012)" forrás


"Az 1-es metróval elmegyünk a San Babila megállóig (még jó a jegyünk, 11:25-ig). A metrón úgy vagyunk, mint a heringek a konzervdobozban. Onnan begyalogolunk a Scala-ig és végigjárjuk a könyv szerinti 2-es túra látnivalóit. Ismét szép épületeket látunk és ami nekem egész Milánóban a legjobban tetszik, hogy minden háznak hatalmas tetőterasza van, amit rendesen beültetnek virágokkal, szabályos dzsungelek néznek le a háztetőkről.

Elmegyünk a Palazzo di Brera (Pinacoteca) épületéhez, mert ennek belső udvarában egy kis botanikus kert van, ami érdekel. nem egy nagy szám, de az épület igen, az lenyűgöző. Veszünk egy péknél kicsike pizzákat későbbre és elmegyünk a Giardini Pubblici nevű nagyobb, tavas parkba.

Aztán elüldögélünk egy árnyékos padon, megesszük a pizzácskáinkat, amik nagyon finomak és lassan elindulunk innen gyalog a főpályaudvar felé. Közben felfedezzük, hogy e park kertjében áll egy természettudományi múzeum, ami igencsak érdekelt volna (3 Euro), de már csak fél óránk lenne rá. Sajnáljuk nagyon, de mivel az egész ittlétünk spontán bolyongás volt, így jártunk. (2012)" forrás


"Milánóba két ok miatt megy turista: vagy focit akar nézni, vagy a divat iránt érdeklődik. Velem szerencséjük van az olaszoknak, mert mindkettőt imádom, nem is volt kérdés, hogy Milánót látnom kell. Persze sikerült elbizonytalanítaniuk azoknak, akik szürke és szmogos várost ígértek, nulla olaszos bájjal, de elég bevállalós vagyok, így novemberben látogattam meg a lombard fővárost. Kicsit esős, kicsit ködös és nagyon hideg volt a három nap alatt, de annál jobban élveztük a meleg kávézásokat és ristorantékban való megpihenést. A főbb látnivalókat szerintem felesleges bemutatni, a dómot, a Dóm teret, az operaházat mindenki megnézi, aki Milánóban jár, de ezen kívül még sok-sok érdekesség és látnivaló is van a városban.

A dómba érdemes bemenni, de aki igazi élményre vágyik, felmegy a tetejére is. Ottjártunkkor épp egy divatfotózás zajlott a “város felett”, hihetetlen élmény volt. A Scalaba nem jutottam be, de örömmel konstatáltam, hogy magyar tagja is van a társulatnak, így büszkén dagadó mellkassal haladtam tovább a Galleria Vittoria Emanuele II felé, amely a dómot köti össze a Scalaval. “Elegáns üzletek, mint a Gucci, a Louis Vuitton, a Massimo Dutti, vagy a Prada üzletei találhatók itt, valamint felsőkategóriás éttermek, remek bárok és kávéházak – de még McDonald’s is. A pompás bevásárlóárkádot a milánóiak “Milánó szalonjának” (il Salotto di Milano) is hívják.

A Santa Maria delle Grazie templomba előre be kell jelentkezni, ha valaki látni kívánja az Utolsó vacsorát, nekem sajnos ez is kimaradt. Jártam viszont a San Siro stadionban, befizettem egy körútra, amivel megnézhettük a múzeumot és az öltözőket is. Fantasztikus volt! Persze nyilván egy meccs más lehet, de kezdetnek ez is megtette. Voltam még a híres divatutcában is, a Via Monte Napoleone-n, ahol legnagyobb örömömre nem néztek ki a Gucci üzletből vagy a D&G-ból (bezzeg Budapesten…), mert potenciális vásárlónak tűntem. Az is voltam egyébként, mert sikerült vennem egy Rocco Barocco táskát!

Kipróbáltam még sok jó éttermet, egy Milánóban élő ismerősöm pedig még az éjszakai életbe is bevezetett. Persze millió palazzo, múzeum és templom is van Milánóban, hangulatos kávézók sora csalogatja a turistákat, akikből állítólag egyre kevesebb van. Nem hiszem, hogy a milánóiak ezt bánják, gazdag a városuk, dübörög az ipar és a gazdaság, mindenki rohan és nagyon fontos. Aki igazi olasz dolce vitára vágyik, inkább délre menjen, mindenki más egyszer az életben nézze meg Milánót!" forrás


"A Dóm környékén még sokáig nézelődtünk, mert elég nehéz innen elszakadni. Rengeteg turista bámészkodik a téren és akik épp emiatt vannak itt, a sok színes bőrű árus. Sokszor tolakodóak, rámenősek, üldöznek a portékáikkal. Hogy mit árulnak, azt nem is tudjuk pontosan, mert szinte menekülni kellett előlük. Kriszti és Viki jót szórakoztak ezen, de végül már csak azt hallottuk:

"Ne nézz rá! Menjünk!" Vagy azt, hogy: "Jaj, megint itt van egy!"

Csak az én anyukámat tudták elcsábítani, ő megállt, mosolygott és csodálkozva nézte őket! A fekete fiú hosszan beszélt valamit, Nagyi persze egy kukkot sem értett belőle, aminek a vége az lett, hogy a semmitérő, madzagos karkötő egy szempillantás alatt a csuklóján landolt. Nagyi udvariasan megköszönte és mosolyogva továbbment. A fiú meg hadonászva kiabált utána:

"Signora, 1 Euro per favore!"

Így hát vissza kellett szolgáltatni az értéktelen bóvlit, azonban sokáig nem szomorkodtunk emiatt." forrás


,, Aki járt már Rómában vagy Velencében korábban, az tudni fogja, mire gondolok, mikor azt mondom: Milánó nem tradicionális olasz város. Itt nem botlik középkori vagy reneszánsz emlékekbe az ember minden utcasarkon,
inkább modern, iparosodott városról beszélhetünk. Természetesen vannak gyönyörű műemlékek, mint a Duomo, vagy a Castello Sforzesco, de nem ez a város fő arculata.

Ami viszont rögtön feltűnik az idegennek, az az olasz városokra jellemző pezsgés. Napközben főleg a turisták járják az utcákat, illetve a jobbnál jobb kávézókat és  éttermeket, majd a munkaidő végét követően megjelennek a helyiek, akik munkatársaikkal, barátaikkal vagy párjukkal találkoznak, hogy élvezzék jól megérdemelt aperitivo-jukat (könnyű, büfészerű vacsora egy pohár bor vagy koktél kíséretében). Itt senki nem megy haza az irodából, hiszen az esti szociális élet hozzátartozik egy normális naphoz.

A város rendkívül multikulturális, a világ minden tájáról érkeznek ide emberek, hogy rövidebb-hosszabb ideig éljenek és dolgozzanak itt.


A Milánó arculatát meghatározó másik fontos tényező a divat. Méltán hívják a várost a világ egyik „divatfővárosának”. A „Quadrilateralo della Moda” Milánó szívében fekszik, és itt találhatja meg az ember az összes nagy luxusmárka boltját. A Gucci például 5 saját üzlettel rendelkezik ebben a körzetben, de a többi cég sem marad le ilyen tekintetben. Érdemes
szemlélni az itt vásárló turistákat, akik kifejezetten ebből a célból érkeztek ide"  forrás


,, Alapvetően sose szerettem Milánót, mert csak azt érzem rajta, hogy néhány megvezetett turistán kívül mindenki csak azért jön ide, hogy dolgozzon, aztán péntek este pánikszerűen menekül valami elviselhetőbb helyre. Elviselhetetlen a szmog, a stressz, a sznobizmus, az épületek többsége ronda, sokkolóan sokat esik az eső (egy évben összesen 920 mm, miközben Londonban is csak 601 mm mm az éves csapadékmennyiség), a közlekedés egy áttekinthetetlen káosz, amit a havi egy sztrájk mindig direkt pénteken súlyosbít, az emberek bulikban sem állnak szóba egymással, hanem csak azt nézik, milyen márkájú ruhákat visel a másik. (2016)" forrás

Fotóegyveleg

Vertikális erdő - Bosco verticale

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon