ÚTIKRITIKA.HU / San Marino









San Marino

San Marino dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Odajutás | Hasznos információk | Látnivalók | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

San Marino dióhéjban

  • San Marino mindössze 61 négyzetkilométer területű köztársaság, amit minden oldalról olaszországi területek vesznek körül.
  • A Lakosság kb. 28 ezres.
  • Riminitől 23 kilométerre van.

"San Marinóra, a világ legérdektelenebb országára 60 perc bőven elég. Belépéstől kilépésig, parkolóhely-vadászattal, kávéval, vécével maximum 120." forrás

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. A sok autómentes utca
  2. Egy nevetséges szempont: plusz egy meglátogatott ország a listámon 

Nem tetszett

  1. Hogy a lista gyarapítása érdekében jöttünk ide

Vélemények

"San Marinóban egyetlen egy érdekes dolog van: a kilátás. Az ország földrajzi jellegzetességének köszönhetően a legjobban Olaszországból néz ki, cserébe pedig Olaszországra lehet róla lenézni. A Monte Titanoról nyíló panoráma nem San Marino miatt szép, hanem az alig néhány kilométerre lévő Adriai-tengernek köszönhetően. A mérsékelten kacskaringós és még mérsékelten sem érdekes utcákon 20 perc séta bőven elég, és a kilátást is csak akkor lehet ennél hosszabb ideig élvezni, ha befizetünk egy kávéra. Plusz pont, hogy ezért a San Marino-iak alig kérnek többet, mint a környező síkságon az olaszok, pedig a miniállamok jellemzően elég drágák. Mínusz pont, hogy a környező síkságból kiemelkedő, a Titanónál csak minimálisan alacsonyabb hegyekről pont ugyanilyen a kilátás, viszont nem kerül óránként 2 euróba a parkolás. " forrás

Odajutás

Jön!

Hasznos információk

"Fontos tudni, hogy mivel San Marino nem része az EU-nak, a mobilszolgáltatók nagyjából azokat az irtózatos tarifákat alkalmazzák, mint Barbadoson és Kiribatin. Cserébe viszont San Marino minden bizonnyal a világ ingyenes köz-wifivel legjobban lefedett országa, aminek köszönhetően annak sem kell unatkoznia, aki esetleg 60 percnél tovább kénytelen az országban maradni." forrás


"A fel-le kacskaringózó, felfedezésre invitáló utcácskák olyan nagyon nem is kacskaringóznak, de ez még csak a kisebbik baj. A nagyobbik, hogy csak néhány viaszmúzeumot, szuvenírboltokat, gagyis standokat és egy-két vendéglátóhelyet tartalmaznak. San Marino annyira unalmas hely, hogy még a szabadulószoba-őrület sem jutott el ide. A szuvenírboltokban a szokásos fröccsöntött vackokon és a tréfásnak szánt trikókon kívül leginkább régi kardok és lőfegyverek másolatait lehet kapni. Nincsenek itt se monacói luxusbutikok, se az andorrai gazdaság egyik sarokköveként funkcionáló duty free boltok." forrás

Látnivalók

Palazzo Publico

Szent Ferenc templom

Olvasmányos linkek

"Meglepne, ha az ország meglátogatására valaki jobb forgatókönyvet találna ki az enyémnél, ami szemmel láthatóan pont ugyanaz volt, amit ezen a napsütötte májusi vasárnap délelőttön San Marinóba látogató többi unatkozó ember is követett. A lelassításra is érdemtelen elővárosok után (figyelem, az egyikben McDonald’s is van!) személygépkocsimmal leparkoltam a San Marino óvárosához legközelebb található szabad parkolóhelyen, kisebb maréknyi, euro típusú pénzérmét dobáltam be a közeli parkolóórába, majd elindultam felfedezni egy komplett országot." forrás

"Az "érdekes" San Marino az ország azonos nevű fővárosa, annak legmagasabb pontja, a Monte Titano oldalában. Az egész ország egyetlen szép darabja éppen ez a hegy, amire viszont igazán jól csak az országon kívülről lehet rálátni. Így tulajdonképpen San Marino nevezetességeit le lehetne tudni az országon kívülről, az a 10 perc alatt, amíg az ember a Bologna-Rimini autópálya egyik parkolójából megtekinti az érdekes formájú Monte Titanót. San Marino függetlensége egyébként éppen a hegynek köszönhető. A IV. században Riminiből menekülő keresztények itt találtak menedéket, hogy aztán a következő 1700 évben ügyesen politizálva mindig meg tudják őrizni függetlenségüket. Viszont hiába a dicső múlt, San Marinóban mára semmi nem maradt, ami régi, érdekes vagy szép lenne." forrás


,, Mivel az egész államot Olaszország öleli körül, nem igazán lehet különbséget tenni a kettő között. Lényegében, ha nem lett volna kiírva, hogy beléptünk a miniállam területére, senki se tudta volna megmondani. 

Az első métereket megtéve a középkori hangulat rögtön magával ragadja a látogatót. Az építészet, az szűk utcák és azokat beborító macskakövek végig olyan érzést kínálnak, mintha egy lovagkori film díszletében sétálnánk.

Érdekes múzeumok sorozata is váltogatja egymást. Betérhetünk például a vérszívókat és vérfarkasokat nézni vagy a kínvalatással és annak eszközeivel foglalkozó kiállítást is megtekinthetünk 10 euró ellenében. A tereken kiállított különböző korokból származó ágyukat és más harcászati eszközöket már meg se említem. Mivel annyi van belőlük a tereken és olyan megszokottak itt, mint Firenzében a pucér szobrok.

Számomra a legmeghökkentőbb san marino-i élmény a katedrális volt. Kívülről egy letisztult stílusú, klasszicista templom, még belépve is egy puritán, cicomátlan belső térrel szembesülünk. Viszont ahogyan az ember a templom belseje felé halad és meglátja falakat díszítő szobrokat, hogy finoman fogalmazzak, egy kicsit meglepődik rajtuk. Tulajdonképpen a szobrokon is tükröződik a san marino-i emberek fegyverek iránt tanusított rajongásuk. Legalább tizenkét szobrot számoltam meg valamilyen fegyverrel a kezében. Volt olyan akinek egy szigony, kard, dárda, háló és pöröly vagy más, ölésre alkalmas tárgy volt a kezében vagy csak egy szimpla tőr, ahogyan a képen is látni lehet.

Végül, ha bejártuk a főváros utcáit, meglátogathatjuk a Titano hegyen álló várakat, névszerint Guaitat, Cestat, Montalet. Ezek az állam leghíresebb látnivalói és egyben legrégibb történeti emlékei is. Az erődmítényeket különböző ösvényeken keresztül lehet megközelíteni. Némelyike az erdőn keresztül halad és csak így vagy a túrautakon keresztül közelíthetjük meg az „elhagyatott”, ódon tornyokat. Az egyik gyalogút például a boszorkányok ösvényének hívják, mivel a néphit szerint valaha a meredek sziklatetőn boszorkányok kergetőztek. Ezen az úton haladva juthatunk el példáué a legmagasabban fekvő erődhöz, a Cestahoz. A harmadik, Montaleben pedig egy őrtorony volt, amelynek börtönében a legszigorúbban őrzött rabokat tartották.

Könnyen el lehet tölteni egy egész napot csak a fővárosban járkálva és a szűk utcák macskaköveit koptatva. Ha pedig kíváncsiak vagyunk a köztársaság más, nagyobb városaira is akkor mindenki Borgo Maggioret ajánlotta, amit egy drótkötélpálya köt össze a Monte Titano heggyel.  (2017)" forrás

Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon