ÚTIKRITIKA.HU / Madagaszkár

Madagaszkár

Földrajz|Állatvilág|Történelem| Manapság|A helyiekről|Turista kódex| Helyi ételek| Fotóegyveleg

.

A külföldi turista látványa nagyon izgalmas a falusi gyerekek számára - Elter Karcsi fotója

Földrajz

Madagaszkár jellemzően domborzatilag változatos sziget, amely számos természeti különlegességet és egyedi tájat kínál. A sziget főbb domborzati egységei a következők:

Madagaszkár középső részén találhatók a felföldek és hegységek, ahol a sziget legmagasabb pontjait találhatók. Ezek a területek általában hegyesek és erdősek, és ide tartozik a sziget legmagasabb csúcsa, a Maromokotro hegység, amelynek magassága kb. 2876 méter.

A felföldek peremén és a sziget keleti és nyugati részein találhatók a fennsíkok és platók. Ezek a területek általában enyhébb domborzatúak és mezőgazdasági tevékenységekre alkalmasak.

Madagaszkár partjait síkabb területek szegélyezik, ahol a fővárosok és városok jelentős része található. Ezek a területek inkább a mezőgazdasági tevékenységek és a lakosság fő lakóhelyei.

Madagaszkár észak-déli és kelet-nyugati távolságai igen jelentősek, mivel a sziget hosszú és keskeny alakú. Általában a következő távolságokat jelzik:

Észak-déli irányban: Kb. 1500-1600 km a legészakibb és a legdélibb pont között.
Kelet-nyugati irányban: Kb. 600-700 km a legkeletibb és a legnyugatibb pont között.

Felföldi táj - Elter Karcsi fotója

A Tsingy nemzeti park szirtjei - Elter Karcsi fotója

A Madagaszkáron élő állat- és növényfajok mintegy kilencven százaléka endemikus, vagyis kizárólag a sziget területén fordul elő. Ezek a fajok azóta fejlődtek önállóan, hogy a sziget elszakadt az afrikai kontinensről, és az elszigeteltség sajátos evolúciós irányokat alakított ki. Sajnos az élővilág jelentős része ma már veszélyeztetett: az emberi települések terjeszkedése, az erdőirtás és az égetéses földművelés miatt egyre kevesebb természetes élőhely marad. A gyorsan kimerülő termőföldek helyett sokan újabb területeket hódítanak meg a természet rovására.

Aki Madagaszkár különleges állatait szeretné megcsodálni, jobban jár, ha otthon néz meg egy jó természetfilmet — például David Attenborough Madagaszkáron forgatott alkotását —, mert a legtöbb fajjal a vadonban ma már nehéz találkozni. Sok közülük ritka, rejtőzködő és éjszakai életmódot folytat, így inkább csak állatkertekben vagy hosszabb túrák során lehet őket megfigyelni.

A kaméleonok azonban még viszonylag gyakoriak, és lenyűgöző élmény látni, ahogy pillanatok alatt megváltoztatják a színüket. Bár kézbe lehet venni őket, nem érdemes — ha megfogják, sziszegnek, harapnak, majd mozdulatlanul várják, hogy visszategyék őket a helyükre, és folytathassák lassú rovarvadászatukat.

A sziget másik jelképe a majomkenyérfa, vagyis a baobab. Olyan, mintha fejjel lefelé nőne: a gyökereire emlékeztető koronája az ég felé tör. A helyi hagyomány szerint az ördög fordította ki a földből. A baobab akár nyolcszáz évig is élhetne, gyümölcse pedig tápláló és vitaminban gazdag. Szerencsére ma már egyre több helyen felismerik, hogy ezek a fák élve sokkal többet érnek, mint kivágva: a turisták miatt a baobabok a sziget ikonikus látványosságaivá váltak, így a helyiek is egyre inkább óvják őket — ellentétben a régi időkkel, amikor még a törzsükből faragták a halászcsónakokat.

---

"Madagaszkár nagy hangsúlyt helyez egyedülálló állat- és növényvilága megőrzésére. Nemzeti parkjai és természetvédelmi területei csak helyi túravezetőkkel látogathatók. Csak lélekben visongva, szótlanul lestük a lemúrokat – nehogy elriasszuk őket –, a szigeten 89 fajtájuk él. Nagyon édesek voltak az egy hónapos gyűrűsfarkú maki bébik, ahogy ügyetlenül másztak a faágon, ám annál ragaszkodóbban kapaszkodtak szüleik bundájába, és onnan lesték kíváncsian az őket bámulókat. A vezetőnk megállt minden bokornál, és a fűben-fában orvosság elve alapján elmesélte, mire jó ennek vagy amannak a főzete. Életemben először láttam baobabot, azaz majomkenyérfát. Hatalmasak, 5–30 méterre is megnőnek, és rendkívül hosszú életűek – akár kétezer évig is elélnek!

Elképzelhetetlen az is, hogy víztározók, 120 ezer liternyi vizet képesek tárolni impozáns törzsükben. A nemzeti park látogatóit kísérő szakemberek hihetetlenül éles szemmel vannak megáldva. Mi észre sem vettük volna a faágról lógó botsáskát, amely teljesen átvette az ág színét. A mi szemünknek fel sem tűntek volna a kaméleonok, amelyek egy az egyben a falevelek színét kopírozták. Meglátogattuk az Andasibe Nemzeti Parkot, az Anja, az Isalo és a Zombitse Nemzeti Parkokat. A Reniala Nemzeti Park a teknősbékák mentésével foglalkozik, főleg a sugaras teknőst védik a kihalástól, ugyanis a kínaiak komoly összegekért nagyban vásárolják fel és fogyasztják őket.

Hosszú buszozásaink során van időnk gyönyörködni a tájban. Az élénkzöld, precízen megművelt rizsföldek váltakoznak a kietlen sziklás vidékekkel. A talaj vörös színű." (Új Szó)

---

Madagaszkár lenyűgöző fajgazdagságáról híres: sokféle élőhelye több százezer növény- és állatfajnak ad otthont, amelyek többsége a világon sehol máshol nem fordul elő. A szigeten nincsenek nagy testű ragadozók, és mérges kígyókkal sem kell számolni, ami különösen ritka a trópusi térségekben.

Aki azonban a népszerű rajzfilmek hatására pingvineket keresne Madagaszkáron, csalódni fog — ezek a madarak csak a hűvösebb égövek lakói, legközelebb Dél-Afrika partjainál élnek. A filmekből ismert Julien királyhoz hasonló gyűrűsfarkú makikkal viszont valóban sokfelé találkozhatunk: a lemúrok a sziget igazi jelképének számítanak.

A rovarvilág már kevésbé barátságos. A maláriát terjesztő szúnyogok szinte az egész országban előfordulnak, egyedül a magasabban fekvő területeken — főként a főváros, Antananarivo és környékén — ritkábbak.

Pingvinek és zebrák tehát nincsenek, de helyettük bőven akad látnivaló: óriásteknősök, különféle lemúrfajok, kaméleonok és megszámlálhatatlan más különleges élőlény, amelyek miatt Madagaszkár továbbra is a világ egyik legizgalmasabb természeti kincse.

Állatvilág

Barnamaki (Eulemur fulvus) - Elter Karcsi fotója

Lemúrok

A madagaszkári lemúrok az egyik legismertebb és legmeghatározóbb állatcsoport Madagaszkár szigetén. Ezek az emlős állatok kizárólag Madagaszkáron élnek, és sokféle fajuk és alfajuk létezik.

A lemúrok evolúciósan különleges csoportot alkotnak, és számos egyedi jellemzővel rendelkeznek. A tudósok úgy vélik, hogy ők az egyetlen ma élő prosimian emlősök, akik a majmoktól különváltak körülbelül 60-70 millió évvel ezelőtt.

Madagaszkáron több mint 100 lemúrfaj él, amelyek változatos méretűek, alakúak és életmóddal rendelkeznek. Ezek közé tartoznak például a hosszúfarkúak, a rövidfarkúak, a farkatlanok és a kifinomult fogóképességgel rendelkezők.

A lemúrok különböző élőhelyeken élnek, beleértve az erdőket, a szavannákat és az árkokat. Táplálkozásuk is változatos lehet, amely lehet növényevő, rovaros vagy mindenevő, attól függően, hogy az adott faj milyen körülmények között él.

A lemúrok általában társas állatok, és sok fajuk csoportokban él. A csoportok hierarchiával rendelkeznek, és gyakran fontos szerepet játszanak a szociális interakciókban és a közösségi kommunikációban.

Sok lemúrfaj veszélyeztetett vagy akár kritikus veszélyeztetettségben is van a fajták közötti pusztulás, az élőhelyek elvesztése és a kereskedelmi vadászat miatt. Ezért a madagaszkári lemúrok védelme és megőrzése fontos feladat.

Gyűrűsfarkú lemúr (Lemur katta) - Elter Karcsi fotói

Emberre veszélyes állatok?

Madagaszkáron vannak olyan állatok, amelyek potenciálisan veszélyesek lehetnek az emberekre, ideértve a turistákat is. Néhány ilyen állat:

Kígyók: Madagaszkáron többféle mérges kígyó él, például a madagaszkári pisztrángkígyó (Madagascarophis colubrinus) és a madagaszkári búvárkígyó (Bubotubus decussatus). Fontos az óvatosság a szabadban való túrázás vagy kirándulás során, különösen az erdős területeken.

Krokodilok: Madagaszkár déli részén, például a Maroantsetra vidékén és a Tsiribihina folyónál, élnek krokodilok. Ezek a ragadozók veszélyt jelenthetnek az emberekre, különösen a folyók és tavak közelében.

Hangyák és rovarok: Néhány madagaszkári hangyafaj, például a tűzhangyák, és egyéb rovarok is potenciálisan veszélyesek lehetnek a csípéseik vagy harapásaik miatt. Fontos az óvatosság, és érdemes elkerülni a hangyafészkek és más veszélyes rovarok élőhelyeit.

Növények: Néhány növény Madagaszkáron mérgező lehet, és bőrirritációt vagy allergiás reakciókat okozhat, ha érintkezésbe kerül vele.

Fontos megjegyezni, hogy bár ezek a veszélyek léteznek, az esetek nagy részében a turisták nem találkoznak velük. Az alapvető óvintézkedések betartása és a körültekintő viselkedés segíthet csökkenteni a potenciális veszélyeket, például a vezetésre vonatkozó tanácsokat, a turistavezetők segítségét vagy a helyi lakosokkal való együttműködést. Emellett érdemes alaposan tájékozódni az adott területen előforduló veszélyekről, és megfelelő felszereléssel és elővigyázatossággal felkészülni a Madagaszkáron történő utazásra.

Madagaszkári (sörényes) íbisz - egyike volt a "Nem hiszem el, hogy itt vagyok és ez a madár létezik!" élménynek, amint a trópusi esőerdőben, egy "filmkellék" őserdei folyó partján cserkelve egyszer csak ott volt, tudomást sem vett rólunk, amint egy rönkön állva a folyóból kiszedett levélcsomókkal játszott. A mozgása olyan volt, mintha most ébredt volna fel, és nem igazán tudja, hol van és mit csinál. 🤗
Madagaszkár, Andasibe-Mantadia Nemzeti Park - Analamazaotra 2023.11.13.

O. Z. fotója

Növényvilág

A majomkenyérfa, vagy ahogy a helyiek nevezik, baobab, Madagaszkár egyik legkülönlegesebb növénye. Vastag, duzzadt törzse és ágrendszere természetes víztárolóként működik: az esős évszakban összegyűjti és eltárolja a csapadékot, így a száraz hónapokban is életben marad.

A fa 15–20 centiméter hosszú, kemény héjú termése érés közben belül megpuhul és elfolyósodik. A terméshús édes, cukortartalmú és az ember számára is ehető, míg a zsírokban gazdag magokat pörkölve vagy préselve fogyasztják. A baobab virága különlegesen nyílik: csak éjszaka bontja ki hatalmas, fehér szirmait, hogy a denevérek beporozhassák.

A fa kérge alatti rostokból erős kötelet és fonalat készítenek, friss leveleit pedig a helyiek gyakran fogyasztják – hagyományosan az immunrendszer erősítésére és a szervezet vitalitásának megőrzésére.

Majomkenyérfa (baobab) - Elter Karcsi fotói

A nyolc ismert majomkenyérfafaj közül hat endemikus Madagaszkáron, vagyis csak ott fordul elő. A baobabok rendkívül lassan nőnek, és a Madagaszkáron élő példányok korát több mint ezer évesre becsülik. - T. G. fotója 

Történelem

Sok a kérdőjel, az egymásnak ellentmondó tézis a sziget hajdani benépesedése körül. Feltételezhetően a 10. században jelentős népvándorlások történtek a mai Indonézia és Malajzia térségéből Afrika keleti partjai irányába, így Madagaszkár szigetére is sokan telepedtek. Más időszakokban afrikai bantu fekete népek is érkeztek a sziget északnyugati partjaira. Feltételezhetően feketék és indonéziai bevándorlók keverékei is átvándoroltak a szigetre Kelet-Afrika partjairól. E keverékek csapatai már a sziget belsejét is meghódították.

Sok madagaszkári ember arcvonásai az indonézekére emlékeztetnek. A mai madagaszkári népesség lényegében az ausztronéz telepesek (feltehetően Borneóról vagy Celebeszről, a mai Sulawesiről) és az afrikai kontinensről érkező bantu nyelvű népcsoportok keveredéséből alakult ki. Úgy tartják, hogy az ausztronéz hajósok mintegy 1500–2000 évvel ezelőtt tették meg a lenyűgöző utat Délkelet-Ázsiából Madagaszkárra, az Indiai-óceánon átkelve, hagyományos kitámasztós kenukon (outrigger canoe) - T. G. fotója 

.

A sziget történetéről többet csak a 17. század végétől lehet tudni. Akkortájt a sziget kalózbandák kedvelt kiinduló helye volt a tágabb térségbeli rablótámadásokhoz. A kalózok az Indiai-óceán, a Vörös-tenger és különböző ázsiai partokig kiterjedő hadjáratokat indítottak Madagaszkár keleti részéről. Ma is megtalálható egy helyen a hajdani kalózok egy temetője. A szigetre érkező első európai egy Diego Diaz nevű portugál hajós volt 1500-ban. Diaz India felé vezető tengeri utak után kutatott. Később spanyol kereskedőhajók érintették a szigetet. A 18. században a franciák érdekkörébe került a sziget. Ekkor került a képbe a kalandos életű magyar gróf, Benyovszky Móric (1741-1786), akit állítólag helyi törzsek egy ideig a királyuknak is tekintettek. Jóllehet a franciák gyarmatosítói törekvései mentén került a szigetre, végül szembefordult velük és a franciák is végeztek vele.

Történetünk idején a franciák már hosszú ideje próbálkoztak Madagaszkár meghódításával. Az első állandó telepeik a 17. században jelentek meg, de az erőszakos, felsőbbrendűséget sugárzó viselkedésük hamar kivívta a helyiek ellenszenvét. A bennszülött közösségek több alkalommal is fellázadtak, és nem egyszer véresen vetettek véget az idegenek uralmának.

A sziget stratégiai és gazdasági jelentősége idővel egyre nőtt: elhelyezkedése ideálisnak bizonyult a brit befolyás korlátozására, miközben éghajlata és termékeny földjei kiváló lehetőséget kínáltak fűszer-, kávé- és cukornád-ültetvények létrehozására. Ezek a tényezők hatalmas nyereséggel kecsegtették a gyarmatosító hatalmakat.

Benyovszky Móric tevékenységének idején már kezdett kialakulni egy új, emberibb megközelítésű gyarmatosítási szemlélet is. Ez a módszer inkább a diplomácia és az együttműködés eszközeit alkalmazta, nem pedig a fegyveres kényszert. Ezt az irányt követte több francia tisztviselő, köztük Maudave gróf is, aki Benyovszky előtt próbálta megnyerni a helyiek bizalmát, és kerülte, hogy beleszóljon a belügyeikbe.

Az ilyen humánusabb elveket valló tisztviselők azonban hamar szembe kerültek a gyarmati adminisztrációval, amely továbbra is a „cukor és korbács” módszeréhez ragaszkodott — vagyis aki nem termelt hasznot, azt büntetéssel sújtották. Maudave sem bírta sokáig ezt a légkört: néhány év után elhagyta Madagaszkárt, és inkább értelmesebb, békésebb feladatok után nézett.

Végül a franciák kemény katonai eszközökkel leigázták a szigetet és a 19. század legvége felé gyarmattá tették azt. A franciák javára lehet írni, hogy betiltották a rabszolgatartást. Utakat, vasútvonalakat kezdtek el építtetni. Az első világháborúban madagaszkári katonák harcoltak a francia hadseregben. A második világháborúban rövid ideig az angolok foglalták el a szigetet, majd újra a franciák kezébe került az irányítás. A negyvenes évek végétől lázongani kezdtek a helyi népek a gyarmatosítók ellen, amire a franciák brutálisan reagáltak. 1960-ban azonban a legtöbb fekete-afrikai francia gyarmattal egy időben Madagaszkár is függetlenné vált. A francia befolyás azonban mindmáig nagyon erős a hétköznapi életben úgy, mint üzleti téren. A hetvenes évek közepétől évtizedeken át egy Didier Ratsiraka nevű diktátor uralkodott, zavaros szélsőbaloldali rendszerrel sikeresen romokba döntötte az ország gazdaságát. Csak a kilencvenes évek elejétől indulhatott meg némi normalizálódás, demokratizálódás, bár az említett Ratsiraka folyamatosan zűrt kavart. Madagaszkár csak 2002-ben tudott amerikai segítséggel megszabadulni ettől a borzasztó alaktól.

Manapság

Madagaszkár a világ legnagyobb vaníliatermesztője.

„Madagaszkár fiatal népessége – 2020-ban közel 60%-uk 25 év alatti – és a viszonylag magas, több mint 3,6 gyermek/nő termékenységi ráta biztosítja, hogy a malgas népesség a belátható jövőben is gyorsan növekedni fog. A lakosság túlnyomórészt vidéki és szegény; a krónikus alultápláltság elterjedt, és a nagycsaládok a szokásosak.

Sok fiatal malgas lányt kivesznek az iskolából, korán férjhez adják őket (gyakran a szülők nyomására), és hamarosan gyermekeket kezdenek vállalni. A korai gyermekvállalás, amely Madagaszkár széles körben elterjedt szegénységével és a szakképzett egészségügyi ellátáshoz való szüléskori hozzáférés hiányával párosul, növeli a fiatal anyák és gyermekeik halálozási kockázatát és súlyos egészségügyi problémák kialakulását.

A gyermekházasság fenntartja a nemek közötti egyenlőtlenséget, és elterjedt a szegények, az iskolázatlanok és a vidéki háztartások körében – 2018-ban a 20-24 éves malgas nők 40%-a házas volt. Bár a törvényes házassági korhatár 18 év, a szülők gyakran adnak beleegyezést a korábbi házasságokhoz, vagy figyelmen kívül hagyják a törvényt, különösen a vidéki területeken, amelyek az ország mintegy 60%-át teszik ki. A rendezett házasságok, amelyek során fiatal lányokat idősebb férfiakkal házasítanak össze ökörért vagy pénzért cserébe, hagyományosak. Ha egy kapcsolat nem működik, a lányt újra férjhez adhatják, de a családjának fizetett hozomány minden sikertelen házassággal csökken.

Madagaszkár lakossága 18 fő etnikai csoportból áll, amelyek mindegyike ugyanazt a malgas nyelvet beszéli. A legtöbb malgas azonban több etnikumú, ami tükrözi a sziget sokszínű telepeseit és történelmi kapcsolatait (lásd a Háttér részt). Madagaszkár hierarchikus társadalmakban gyakorolt házi rabszolgaságának öröksége (legjelentősebben a 16. és 19. századi Merina Királyság) ma is megnyilvánul a fennmaradó osztályfeszültségben, mivel egyes etnikai csoportok továbbra is fenntartják a kasztrendszert. A rabszolga leszármazottak sebezhetőek az oktatáshoz és a munkához való egyenlőtlen hozzáférés tekintetében, annak ellenére, hogy Madagaszkár alkotmánya garantálja az ingyenes, kötelező általános iskolai oktatást, és részes fele több nemzetközi emberi jogi egyezménynek. Történelmi különbségek is fennmaradtak a központi hegyvidékiek és a tengerparti emberek között.”**

V. Gábor fotója

Drágakő bányászok Ilakakában - Elter Karcsi fotója

A kétségbeesés, a reménytelenség és a beletörődés arca mélyen bele van vésve ennek a fiatal anyának az arcára. Nem tudtam közömbös maradni – ma segítettem neki. De ki fog holnap? - T. G. fotója 

A helyiekről

Madagaszkár lakossága viszonylag heterogén, mivel az ország történelme során több különböző etnikai csoport és népcsoport él itt. A legnagyobb etnikai csoportok a következők:

Merina: A Merina etnikai csoport a legnagyobb és legbefolyásosabb Madagaszkáron. Általában a főváros környékén, Antananarivóban és középső területeken találhatók. A Merina emberek gyakran fehér bőrűek és dél-ázsiai vagy dél-indonéziai megjelenésűek.

Betsileo: A Betsileo csoport az ország déli részén, a középső felföldön él. A fizikai megjelenésük általában hasonló a Merina emberekéhez.

Sakalava: A Sakalava etnikai csoport a sziget nyugati és északi partjain él, és általában a partmenti területeken találhatók. A Sakalava emberek gyakran sötétebb bőrűek és afrikai megjelenésűek lehetnek.

Antandroy: Az Antandroy emberek főleg a sziget déli részén, az Androy régióban élnek. Gyakran sötét bőrűek és afrikai megjelenésűek.

Antaimoro: Az Antaimoro emberek főleg a keleti part menti területeken élnek, és általában Maláj-szigeteki vagy dél-ázsiai megjelenésűek.

Fontos megjegyezni, hogy ezek csak általánosítások, és az egyes emberek megjelenése változhat az etnikai csoporttól függően. A madagaszkári lakosság bőrszínét és külső jegyeit számos tényező befolyásolja, ideértve az etnikai hovatartozást, a genetikai hátteret és a földrajzi elhelyezkedést is.

Halászháló rendezés - V. Gábor fotója

A madagaszkári ember mindig mosolyog. A fiatal, 16-20 éves korosztály nyitott, nincs benne keserűség, a jobban élő betelepültekkel vidámak és bizakodók. A 40-50 éves korosztály pedig azért dolgozik, hogy a gyerekeinek több lehetősége legyen majd, mint anno neki. Akár csak otthon, de mindezt mosolyogva.

Csütörtökön és szombaton egész napos vásár van a város két forgalmas főterén, ilyenkor kész akrobatamutatvány kocsival közlekedni az utat elálló bódésorok és a tömeg között. Van néhány szabadidős klub, ahol úszni, lovagolni, teniszezni lehet. Van, aki kirándul inkább, vagy grillpartikat ad nyakra, főre. A szünidőkben pedig kiürül a város, mindenki megy a tengerpartra (300 km-re a fővárostól) családostul. "

Eddy fotója

"Az emberek itt az utcán élnek állandó közösségben, nem úgy, mint mi, behúzódva lakásunk, házunk falai közé. Rengeteg a gyerek, átlagosan 10 gyerek jellemzi a családokat. Mi élvezzük a meleget, rövid ujjú trikót viselünk, és nem győzzük csodálni a helyieket, akik rétegesen vannak öltözve, meleg pulóverekben és kötött sapkákban. Néha megmosolyogtam a rám óvón váró Lambertet, aki szinte önmaga nyugtatására többször ismétli nekem, hogy mora-mora. Ez amolyan krédója is a malgasoknak, azt jelenti, hogy lassan, nyugisan, ráérősen, óvatosan. Azt állítják ugyanis, hogy nekünk óránk van, nekik viszont idejük. Ehhez is tartják magukat, főleg az éttermekben, ahol jobb esetben „csupán” másfél órát várunk az ételre. De megtanultuk, ha mantraként mondogatjuk, hogy mora-mora, nem hervad le a mosoly az arcunkról és van időnk beszélgetni. Van időnk. Nem úgy, mint otthon." (Új Szó)

Elter Karcsi fotói

Néhány madagaszkári nő hagyományos, sárgás színű port, úgynevezett masonjoanyt visel az arcán. Ez agyagból és helyi növényi összetevőkből készül, és a bőrt védi a napsütéstől, miközben hűsíti is — hasonlóan ahhoz, ahogyan a mianmari nők használják a thanakát. - T. G. fotója 

T. G. fotói 

Turista kódex

1. A hatóságok emberei nagyon elvárják az emberek (beleértve a külföldi turistákat is) tiszteletét. Szóval még véletlenül se beszéljünk rendőrrel lekezelő, pimasz hangnemben. Pórul járunk, ha nem vagyunk az elvárások szerint alázatosak.

A mindennapi élet Madagaszkáron számos fady (tilalom, tabu) szerint alakul, amelyek vidékenként változnak. Ezek a tiltások vonatkozhatnak bizonyos ételek (például maki, teknős vagy marhahús) fogyasztására, meghatározott színű ruhák viselésére, vagy akár arra is, hogy valaki nem fürödhet egy adott folyóban vagy tóban. A fadyk betartása főként a vidéki területeken jellemző; a turisták, akik a nagyobb városokban maradnak, általában nem találkoznak ezzel a kérdéssel. Antananarivóban is léteznek fadyk, de a külföldiekre (vazaha) ezek többnyire nem vonatkoznak.

A fadykat az ősök hagyatékának tekintik, és a madagaszkáriak vallási hovatartozástól függetlenül mély tisztelettel viseltetnek irántuk. A legbiztonságosabb, ha az ember tiszteletben tartja ezeket a tilalmakat, még akkor is, ha nem érti azok értelmét. Új helyre érkezve mindig érdemes előre érdeklődni a helyi fadykról.

Ha idősebb emberhez vagy hatósági személyhez (például rendőrhöz, katonához vagy vámtisztviselőhöz) fordulsz, használd a „tompoko” (ejtsd: tumpuk) megszólítást – ez nagyjából az angol Sir vagy Ma’am megfelelője. A tisztelet az idősek és a tekintélyt képviselő személyek iránt alapvető fontosságú Madagaszkáron.

Soha ne készíts fényképet sírokról engedély nélkül, és mindig kérj engedélyt fotózás előtt. Ha egy távoli faluba vagy kis közösségbe látogatsz, a helyi szokás (fomba) szerint először a falu vezetőjével kell találkoznod, ha dolgod van a településen. Ez nemcsak a tisztelet jele, hanem sok félreértéstől és kellemetlenségtől is megkímélhet.

Helyi ételek

A madagaszkári konyha sokkal közelebb van Ázsiához, mint Afrikához. Szinte minden étel része a rizs. Ez a fő táplálékuk.

Ez egy helyi édesség mézes töltelékkel és pálmalevéllel borítva - k.a. fotója

Fotóegyveleg

Hazafelé menet - l.b. fotója

t. k. fotója

j. m. fotója

Ruhamosás a folyóban (a háttérben agyagtéglák) - k. a. fotója

A zebu egy púpos szarvasmarhafajta, amelyet évszázadokkal ezelőtt (Dél-Ázsiából, valószínűleg Indiából és a mai Pakisztán területéről) honosították Madagaszkárra. A zebuk húst, tejet, bőrt és munkát biztosítanak a földek szántásához és az áruszállításhoz. Madagaszkáron a gazdagság és a jólét jelképeként tartják számon. - T. G. fotója 

Kommentek