ÚTIKRITIKA.HU / Madagaszkár

Madagaszkár jellemzően domborzatilag változatos sziget, amely számos természeti különlegességet és egyedi tájat kínál. A sziget főbb domborzati egységei a következők:

Madagaszkár középső részén találhatók a felföldek és hegységek, ahol a sziget legmagasabb pontjait találhatók. Ezek a területek általában hegyesek és erdősek, és ide tartozik a sziget legmagasabb csúcsa, a Maromokotro hegység, amelynek magassága kb. 2876 méter.

A felföldek peremén és a sziget keleti és nyugati részein találhatók a fennsíkok és platók. Ezek a területek általában enyhébb domborzatúak és mezőgazdasági tevékenységekre alkalmasak.

Madagaszkár partjait síkabb területek szegélyezik, ahol a fővárosok és városok jelentős része található. Ezek a területek inkább a mezőgazdasági tevékenységek és a lakosság fő lakóhelyei.

Madagaszkár észak-déli és kelet-nyugati távolságai igen jelentősek, mivel a sziget hosszú és keskeny alakú. Általában a következő távolságokat jelzik:

Észak-déli irányban: Kb. 1500-1600 km a legészakibb és a legdélibb pont között.
Kelet-nyugati irányban: Kb. 600-700 km a legkeletibb és a legnyugatibb pont között.

Felföldi táj - Elter Karcsi fotója

A Tsingy nemzeti park szirtjei - Elter Karcsi fotója

A Madagaszkáron élő állat- és növényfajok 90 százaléka endemikus, vagyis csak a sziget területén él. Ott is fejlődött ki az után, hogy a hatalmas földdarab leszakadt Afrikáról, és a rajta élő fajok között beindult az evolúció. Sajnos ezek nagy százaléka veszélyeztetett, mert az az odaérkező és elszaporodó emberek fokozatosan felégették az erdőket, hogy a körülbelül tíz év alatt kimerülő szántóföldeket felhagyva újabb területet raboljanak művelésre a természettől. Aki ezekre a különleges állatokra kíváncsi, maradjon otthon, és nézze meg David Attenborough Madagaszkáron forgatott, témába vágó természetfilmjét. Helyben ugyanis csak állatkertben, vagy hosszú utakat megtéve találkozhat némelyikkel, egyrészt mert már kevés van belőlük, másrészt, mert a többségük rejtőzködő, éjszakai életmódot folytat.

Kaméleonokkal viszonylag könnyű összefutni, és durva élmény látni, ahogy másodpercek alatt megváltoztatják a színüket. Meg is lehet fogni őket, de minek. Olyankor egyébként a kaméleon harap, és fenyegetően sziszeg, majd csendben tűr, amíg visszarakják a helyére, és folytathatja lassú rovarvadász körútját. A másik madagaszkári sztár: a baobab, magyarul majomkenyérfa. Úgy néznek ki, mintha fordítva lennének a földben, a gyökerükkel felfelé. A helyiek úgy tartják, hogy az ördög állította a baobabot fejre. Akár nyolcszáz évig is elélnének egyébként, ha hagynák őket, a gyümölcsük pedig finom és vitaminban gazdag. Mostanra a helyiek kezdenek rájönni, hogy turistalátványosságként többet hoznak a konyhára, mint kivágva, így elkezdtek vigyázni rájuk. Korábban a baobab törzséből vájták ki a kis halászcsónakokat." forrás

"Madagaszkár nagy hangsúlyt helyez egyedülálló állat- és növényvilága megőrzésére. Nemzeti parkjai és természetvédelmi területei csak helyi túravezetőkkel látogathatók. Csak lélekben visongva, szótlanul lestük a lemúrokat – nehogy elriasszuk őket –, a szigeten 89 fajtájuk él. Nagyon édesek voltak az egy hónapos gyűrűsfarkú maki bébik, ahogy ügyetlenül másztak a faágon, ám annál ragaszkodóbban kapaszkodtak szüleik bundájába, és onnan lesték kíváncsian az őket bámulókat. A vezetőnk megállt minden bokornál, és a fűben-fában orvosság elve alapján elmesélte, mire jó ennek vagy amannak a főzete. Életemben először láttam baobabot, azaz majomkenyérfát. Hatalmasak, 5–30 méterre is megnőnek, és rendkívül hosszú életűek – akár kétezer évig is elélnek!

Elképzelhetetlen az is, hogy víztározók, 120 ezer liternyi vizet képesek tárolni impozáns törzsükben. A nemzeti park látogatóit kísérő szakemberek hihetetlenül éles szemmel vannak megáldva. Mi észre sem vettük volna a faágról lógó botsáskát, amely teljesen átvette az ág színét. A mi szemünknek fel sem tűntek volna a kaméleonok, amelyek egy az egyben a falevelek színét kopírozták. Meglátogattuk az Andasibe Nemzeti Parkot, az Anja, az Isalo és a Zombitse Nemzeti Parkokat. A Reniala Nemzeti Park a teknősbékák mentésével foglalkozik, főleg a sugaras teknőst védik a kihalástól, ugyanis a kínaiak komoly összegekért nagyban vásárolják fel és fogyasztják őket.

Hosszú buszozásaink során van időnk gyönyörködni a tájban. Az élénkzöld, precízen megművelt rizsföldek váltakoznak a kietlen sziklás vidékekkel. A talaj vörös színű." (Új Szó)

,, Elképesztő a sziget fajgazdagsága: a sokféle ökoszisztéma több mint 250 ezer növény- és állatfajnak ad otthont, ezek többsége sehol máshol nem található meg a világon. A nagy testű ragadozók teljesen hiányoznak a szigetről, sőt mérges kígyók sincsenek.

Ha valaki viszont a népszerű rajzfilm alapján pingvineket keresne Madagaszkáron, ne csodálkozzon, ha egy darabot se talál, hiszen ezek az állatok csak hidegebb éghajlaton élnek meg, legközelebb a Dél-afrikai köztársaságban. A lemúrok rajzfilmbeli főnökével, Julien királlyal vagy egy hozzá hasonló gyűrűsfarkú makival ellenben sokfelé találkozhatunk.

A rovarok között már akadnak veszélyesek, ilyenek a maláriával fertőzött szúnyogok, amelyek a sziget túlnyomó részén előfordulnak, kivételt az 1200—1500 méteres magasságban, egy fennsíkon fekvő a főváros és a környéke jelent.

Bár pingvinekkel és zebrákkal nem találkozhatunk, óriásteknősökkel, lemúrokkal és kaméleonokkal annál inkább. (2018)" forrás

Állatvilág

Barnamaki (Eulemur fulvus) - Elter Karcsi fotója

Lemúrok

A madagaszkári lemúrok az egyik legismertebb és legmeghatározóbb állatcsoport Madagaszkár szigetén. Ezek az emlős állatok kizárólag Madagaszkáron élnek, és sokféle fajuk és alfajuk létezik.

A lemúrok evolúciósan különleges csoportot alkotnak, és számos egyedi jellemzővel rendelkeznek. A tudósok úgy vélik, hogy ők az egyetlen ma élő prosimian emlősök, akik a majmoktól különváltak körülbelül 60-70 millió évvel ezelőtt.

Madagaszkáron több mint 100 lemúrfaj él, amelyek változatos méretűek, alakúak és életmóddal rendelkeznek. Ezek közé tartoznak például a hosszúfarkúak, a rövidfarkúak, a farkatlanok és a kifinomult fogóképességgel rendelkezők.

A lemúrok különböző élőhelyeken élnek, beleértve az erdőket, a szavannákat és az árkokat. Táplálkozásuk is változatos lehet, amely lehet növényevő, rovaros vagy mindenevő, attól függően, hogy az adott faj milyen körülmények között él.

A lemúrok általában társas állatok, és sok fajuk csoportokban él. A csoportok hierarchiával rendelkeznek, és gyakran fontos szerepet játszanak a szociális interakciókban és a közösségi kommunikációban.

Sok lemúrfaj veszélyeztetett vagy akár kritikus veszélyeztetettségben is van a fajták közötti pusztulás, az élőhelyek elvesztése és a kereskedelmi vadászat miatt. Ezért a madagaszkári lemúrok védelme és megőrzése fontos feladat.

Gyűrűsfarkú lemúr (Lemur katta) - Elter Karcsi fotói

Emberre veszélyes állatok?

Madagaszkáron vannak olyan állatok, amelyek potenciálisan veszélyesek lehetnek az emberekre, ideértve a turistákat is. Néhány ilyen állat:

Kígyók: Madagaszkáron többféle mérges kígyó él, például a madagaszkári pisztrángkígyó (Madagascarophis colubrinus) és a madagaszkári búvárkígyó (Bubotubus decussatus). Fontos az óvatosság a szabadban való túrázás vagy kirándulás során, különösen az erdős területeken.

Krokodilok: Madagaszkár déli részén, például a Maroantsetra vidékén és a Tsiribihina folyónál, élnek krokodilok. Ezek a ragadozók veszélyt jelenthetnek az emberekre, különösen a folyók és tavak közelében.

Hangyák és rovarok: Néhány madagaszkári hangyafaj, például a tűzhangyák, és egyéb rovarok is potenciálisan veszélyesek lehetnek a csípéseik vagy harapásaik miatt. Fontos az óvatosság, és érdemes elkerülni a hangyafészkek és más veszélyes rovarok élőhelyeit.

Növények: Néhány növény Madagaszkáron mérgező lehet, és bőrirritációt vagy allergiás reakciókat okozhat, ha érintkezésbe kerül vele.

Fontos megjegyezni, hogy bár ezek a veszélyek léteznek, az esetek nagy részében a turisták nem találkoznak velük. Az alapvető óvintézkedések betartása és a körültekintő viselkedés segíthet csökkenteni a potenciális veszélyeket, például a vezetésre vonatkozó tanácsokat, a turistavezetők segítségét vagy a helyi lakosokkal való együttműködést. Emellett érdemes alaposan tájékozódni az adott területen előforduló veszélyekről, és megfelelő felszereléssel és elővigyázatossággal felkészülni a Madagaszkáron történő utazásra.

Madagaszkári (sörényes) íbisz - egyike volt a "Nem hiszem el, hogy itt vagyok és ez a madár létezik!" élménynek, amint a trópusi esőerdőben, egy "filmkellék" őserdei folyó partján cserkelve egyszer csak ott volt, tudomást sem vett rólunk, amint egy rönkön állva a folyóból kiszedett levélcsomókkal játszott. A mozgása olyan volt, mintha most ébredt volna fel, és nem igazán tudja, hol van és mit csinál. 🤗
Madagaszkár, Andasibe-Mantadia Nemzeti Park - Analamazaotra 2023.11.13.

O. Z. fotója

Növényvilág

A majomkenyérfát a helybeliek baobabnak nevezik. Duzzadt törzsében, ágaiban tárolja az esős évszakban ehullott csapadékot. A 15–20 cm hosszú termést borító kemény héj az érés során elfolyósodik. A termés húsa cukortartalmú, az ember számára is ehető. A baobabnak sok zsírt tartalmazó magja szintén fogyasztható. A virága éjszakánként nyílik. A fa kérge alatti rostokból kötelet készítenek, a fa friss leveleit gyakran fogyasztják az immunrendszer erősítése céljából. forrás

Majomkenyérfa (baobab) - Elter Karcsi fotói

Történelem

Sok a kérdőjel, az egymásnak ellentmondó tézis a sziget hajdani benépesedése körül. Feltételezhetően a 10. században jelentős népvándorlások történtek a mai Indonézia és Malajzia térségéből Afrika keleti partjai irányába, így Madagaszkár szigetére is sokan telepedtek. Más időszakokban afrikai bantu fekete népek is érkeztek a sziget északnyugati partjaira. Feltételezhetően feketék és indonéziai bevándorlók keverékei is átvándoroltak a szigetre Kelet-Afrika partjairól. E keverékek csapatai már a sziget belsejét is meghódították. A sziget történetéről többet csak a 17. század végétől lehet tudni. Akkortájt a sziget kalózbandák kedvelt kiinduló helye volt a tágabb térségbeli rablótámadásokhoz. A kalózok az Indiai-óceán, a Vörös-tenger és különböző ázsiai partokig kiterjedő hadjáratokat indítottak Madagaszkár keleti részéről. Ma is megtalálható egy helyen a hajdani kalózok egy temetője. A szigetre érkező első európai egy Diego Diaz nevű portugál hajós volt 1500-ban. Diaz India felé vezető tengeri utak után kutatott. Később spanyol kereskedőhajók érintették a szigetet. A 18. században a franciák érdekkörébe került a sziget. Ekkor került a képbe a kalandos életű magyar gróf, Benyovszky Móric (1741-1786), akit állítólag helyi törzsek egy ideig a királyuknak is tekintettek. Jóllehet a franciák gyarmatosítói törekvései mentén került a szigetre, végül szembefordult velük és a franciák is végeztek vele.

"Történetünk idejére a franciák már csaknem 150 éve próbálkoztak Madagaszkár gyarmatosításával. Az első állandó telepek az 1640-es években létesültek, ám az erőszakos európaiak többször kivívták a helyiek rosszallását, amelynek felkelésekkel, és esetenként a fehér emberek lemészárlással kombinált elzavarásával adtak hangot. A sziget jelentősége az 1700-as évek elején ugrásszeren megnőtt: egyrészt elhelyezkedéséből adódóan kiválóan alkalmas volt a britek bosszantására (ez szintén előkelő helyen szerepelt a francia királyok munkaköri leírásában), és tökéletesen megfelelt fűszer, kávé és cukornád-ültetvények létesítésére is, amelyek hatalmas haszonnal kecsegtettek.
Benyovszky aktív éveire emellett kialakulóban volt egy humánusabb, sokkal inkább a soft power eszközeire építő gyarmatosítási módszer is, amelyet hősünk mellett például francia kollégája, Maudave gróf is gyakorolt, néhány évvel Benyovszky előtt. Emberségesebben állt az őslakosokhoz, és belpolitikai ügyeikbe sem kívánt belefolyni. Minő meglepetés, a cukor és korbács elvéhez (aki nem termel cukrot, kap a korbáccsal) ragaszkodó hivatalnokok őt is ott gáncsolták, ahol csak lehetett. Nem is bírta sokáig, egy évvel később otthagyta a kies szigetet és értelmesebb elfoglaltság után nézett." forrás

Végül a franciák kemény katonai eszközökkel leigázták a szigetet és a 19. század legvége felé gyarmattá tették azt. A franciák javára lehet írni, hogy betiltották a rabszolgatartást. Utakat, vasútvonalakat kezdtek el építtetni. Az első világháborúban madagaszkári katonák harcoltak a francia hadseregben. A második világháborúban rövid ideig az angolok foglalták el a szigetet, majd újra a franciák kezébe került az irányítás. A negyvenes évek végétől lázongani kezdtek a helyi népek a gyarmatosítók ellen, amire a franciák brutálisan reagáltak. 1960-ban azonban a legtöbb fekete-afrikai francia gyarmattal egy időben Madagaszkár is függetlenné vált. A francia befolyás azonban mindmáig nagyon erős a hétköznapi életben úgy, mint üzleti téren. A hetvenes évek közepétől évtizedeken át egy Didier Ratsiraka nevű diktátor uralkodott, zavaros szélsőbaloldali rendszerrel sikeresen romokba döntötte az ország gazdaságát. Csak a kilencvenes évek elejétől indulhatott meg némi normalizálódás, demokratizálódás, bár az említett Ratsiraka folyamatosan zűrt kavart. Madagaszkár csak 2002-ben tudott amerikai segítséggel megszabadulni ettől a borzasztó alaktól.

Manapság

Madagaszkár a világ legnagyobb vaníliatermesztője.

„Madagaszkár fiatal népessége – 2020-ban közel 60%-uk 25 év alatti – és a viszonylag magas, több mint 3,6 gyermek/nő termékenységi ráta biztosítja, hogy a malgas népesség a belátható jövőben is gyorsan növekedni fog. A lakosság túlnyomórészt vidéki és szegény; a krónikus alultápláltság elterjedt, és a nagycsaládok a szokásosak.

Sok fiatal malgas lányt kivesznek az iskolából, korán férjhez adják őket (gyakran a szülők nyomására), és hamarosan gyermekeket kezdenek vállalni. A korai gyermekvállalás, amely Madagaszkár széles körben elterjedt szegénységével és a szakképzett egészségügyi ellátáshoz való szüléskori hozzáférés hiányával párosul, növeli a fiatal anyák és gyermekeik halálozási kockázatát és súlyos egészségügyi problémák kialakulását.

A gyermekházasság fenntartja a nemek közötti egyenlőtlenséget, és elterjedt a szegények, az iskolázatlanok és a vidéki háztartások körében – 2018-ban a 20-24 éves malgas nők 40%-a házas volt. Bár a törvényes házassági korhatár 18 év, a szülők gyakran adnak beleegyezést a korábbi házasságokhoz, vagy figyelmen kívül hagyják a törvényt, különösen a vidéki területeken, amelyek az ország mintegy 60%-át teszik ki. A rendezett házasságok, amelyek során fiatal lányokat idősebb férfiakkal házasítanak össze ökörért vagy pénzért cserébe, hagyományosak. Ha egy kapcsolat nem működik, a lányt újra férjhez adhatják, de a családjának fizetett hozomány minden sikertelen házassággal csökken.

Madagaszkár lakossága 18 fő etnikai csoportból áll, amelyek mindegyike ugyanazt a malgas nyelvet beszéli. A legtöbb malgas azonban több etnikumú, ami tükrözi a sziget sokszínű telepeseit és történelmi kapcsolatait (lásd a Háttér részt). Madagaszkár hierarchikus társadalmakban gyakorolt házi rabszolgaságának öröksége (legjelentősebben a 16. és 19. századi Merina Királyság) ma is megnyilvánul a fennmaradó osztályfeszültségben, mivel egyes etnikai csoportok továbbra is fenntartják a kasztrendszert. A rabszolga leszármazottak sebezhetőek az oktatáshoz és a munkához való egyenlőtlen hozzáférés tekintetében, annak ellenére, hogy Madagaszkár alkotmánya garantálja az ingyenes, kötelező általános iskolai oktatást, és részes fele több nemzetközi emberi jogi egyezménynek. Történelmi különbségek is fennmaradtak a központi hegyvidékiek és a tengerparti emberek között.”**

V. Gábor fotója

Drágakő bányászok Ilakakában - Elter Karcsi fotója

A helyiekről

Madagaszkár lakossága viszonylag heterogén, mivel az ország történelme során több különböző etnikai csoport és népcsoport él itt. A legnagyobb etnikai csoportok a következők:

Merina: A Merina etnikai csoport a legnagyobb és legbefolyásosabb Madagaszkáron. Általában a főváros környékén, Antananarivóban és középső területeken találhatók. A Merina emberek gyakran fehér bőrűek és dél-ázsiai vagy dél-indonéziai megjelenésűek.

Betsileo: A Betsileo csoport az ország déli részén, a középső felföldön él. A fizikai megjelenésük általában hasonló a Merina emberekéhez.

Sakalava: A Sakalava etnikai csoport a sziget nyugati és északi partjain él, és általában a partmenti területeken találhatók. A Sakalava emberek gyakran sötétebb bőrűek és afrikai megjelenésűek lehetnek.

Antandroy: Az Antandroy emberek főleg a sziget déli részén, az Androy régióban élnek. Gyakran sötét bőrűek és afrikai megjelenésűek.

Antaimoro: Az Antaimoro emberek főleg a keleti part menti területeken élnek, és általában Maláj-szigeteki vagy dél-ázsiai megjelenésűek.

Fontos megjegyezni, hogy ezek csak általánosítások, és az egyes emberek megjelenése változhat az etnikai csoporttól függően. A madagaszkári lakosság bőrszínét és külső jegyeit számos tényező befolyásolja, ideértve az etnikai hovatartozást, a genetikai hátteret és a földrajzi elhelyezkedést is.

Halászháló rendezés - V. Gábor fotója

A madagaszkári ember mindig mosolyog. A fiatal, 16-20 éves korosztály nyitott, nincs benne keserűség, a jobban élő betelepültekkel vidámak és bizakodók. A 40-50 éves korosztály pedig azért dolgozik, hogy a gyerekeinek több lehetősége legyen majd, mint anno neki. Akár csak otthon, de mindezt mosolyogva.

Csütörtökön és szombaton egész napos vásár van a város két forgalmas főterén, ilyenkor kész akrobatamutatvány kocsival közlekedni az utat elálló bódésorok és a tömeg között. Van néhány szabadidős klub, ahol úszni, lovagolni, teniszezni lehet. Van, aki kirándul inkább, vagy grillpartikat ad nyakra, főre. A szünidőkben pedig kiürül a város, mindenki megy a tengerpartra (300 km-re a fővárostól) családostul. "

Eddy fotója

"Az emberek itt az utcán élnek állandó közösségben, nem úgy, mint mi, behúzódva lakásunk, házunk falai közé. Rengeteg a gyerek, átlagosan 10 gyerek jellemzi a családokat. Mi élvezzük a meleget, rövid ujjú trikót viselünk, és nem győzzük csodálni a helyieket, akik rétegesen vannak öltözve, meleg pulóverekben és kötött sapkákban. Néha megmosolyogtam a rám óvón váró Lambertet, aki szinte önmaga nyugtatására többször ismétli nekem, hogy mora-mora. Ez amolyan krédója is a malgasoknak, azt jelenti, hogy lassan, nyugisan, ráérősen, óvatosan. Azt állítják ugyanis, hogy nekünk óránk van, nekik viszont idejük. Ehhez is tartják magukat, főleg az éttermekben, ahol jobb esetben „csupán” másfél órát várunk az ételre. De megtanultuk, ha mantraként mondogatjuk, hogy mora-mora, nem hervad le a mosoly az arcunkról és van időnk beszélgetni. Van időnk. Nem úgy, mint otthon." (Új Szó)

Elter Karcsi fotói

Turista kódex

1. A hatóságok emberei nagyon elvárják az emberek (beleértve a külföldi turistákat is) tiszteletét. Szóval még véletlenül se beszéljünk rendőrrel lekezelő, pimasz hangnemben. Pórul járunk, ha nem vagyunk az elvárások szerint alázatosak.