ÚTIKRITIKA.HU / Pápua Új-Guinea

Pápua Új-Guinea klímája olyan, mintha egy hatalmas trópusi üvegházban járnál – forró, párás, és tele van meglepetésekkel. Az ország az Egyenlítő közelében helyezkedik el, így egész évben meleg az idő, de az időjárás mindig tartogat valami váratlant. A hőmérséklet a tengerpartokon általában 25-30°C között mozog, míg a hegyvidékeken, például a Highlands régióban hűvösebb lehet, és éjszakánként akár 10°C alá is csökkenhet.

Az esős évszak az egyik legnagyobb kihívás, ami nagyjából decembertől áprilisig tart. Ilyenkor az égszakadás szó szerint értelmet nyer: a trópusi esők hatalmas zuhékat hoznak, amelyek néha napokig is eltarthatnak. Az esőerdők ilyenkor valósággal életre kelnek, de az utazás és a közlekedés kihívásokkal teli lehet. Ha szereted a napsütést, akkor a májustól novemberig tartó szárazabb évszakot érdemes választanod, amikor az esők ritkábbak, és a levegő kicsit kevésbé párás.

A páratartalom szinte állandóan magas, gyakran 80-90% körüli, ami azt jelenti, hogy a legkisebb séta is könnyen izzasztó élménnyé válhat. Az óceán közelsége azonban némi enyhülést hoz: a partokon gyakran fúj a frissítő tengeri szellő, amely kellemesebbé teszi az ott tartózkodást. A trópusi szigetek körül a korallzátonyok és a türkizkék víz látványa szinte feledteti a párás meleget.

A hegyvidéki régióknak külön mikroklímája van, és itt gyakran találkozhatsz köddel és hűvösebb idővel, főleg a reggeli órákban. A nagy tengerszint feletti magasság miatt ezek a területek sokkal elviselhetőbbek lehetnek a hőségre érzékenyek számára. Az ország különleges fekvése miatt azonban gyakoriak a ciklonok és viharok, különösen az esős évszakban.

Pápua Új-Guinea klímája tehát igazi trópusi élményt nyújt, de egyben kihívásokat is tartogat. Aki ide látogat, annak fel kell készülnie az állandóan változó időjárásra és a magas páratartalomra. Ugyanakkor ez az egzotikus klíma teszi lehetővé az ország lenyűgöző biodiverzitását és gazdag növény- és állatvilágát. A trópusi esőerdők és a vulkanikus tájak valóban magukkal ragadóak, de ne felejts el vízálló cipőt és esőkabátot csomagolni! Pápua Új-Guinea időjárása egy igazi kaland, amely egyszerre próbára tesz és lenyűgöz.

Földrajz

Pápua Új-Guinea Indonéziával osztozkodik az Új-Guinea nevű hatalmas szigeten, a világ egyik legnagyobb szigetén. Az ország három nagyobb (New Britain, New Ireland és Bougainville) és kb. 600 kisebb szigetből áll.
Pápua Új-Guineát a nyugat-afrikai Guinea alapján nevezték el.
Pápua Új-Guineában több mint 850 őshonos nyelvet beszélnek.
Az ország a világ Egyenlítő tájékán lévő helyei közül azon kevesek közé tartozik, ahol a magasan fekvő területeken hóesés fordul elő. Az ország legmagasabb pontja a Mount Wilhelm a maga 4509 méter magasságával.
A világ egyetlen beazonosított mérgező madara a búbos pitohui Pápua Új-Guineában őshonos.

Alo nyugati része - j.k. fotója

Történelem

Noha a sziget partvidékét a nagy tengeri nemzetek hajósai - portugálok, hollandok, angolok, franciák stb. - szinte kivétel nélkül végigpásztázták, a partvidéktől beljebb fekvő területek zömében fehér foltok maradtak. A mostoha terepviszonyok és az olykor ellenségesen viselkedő, birtokaikat védő őslakók megakadályozták a terület alaposabb megismerését. A XIX. század azonban változást hozott. A hollandok is, angolok is újult erővel próbálkoztak, s 1824-ben meg is egyeztek a sziget észak-déli irányú, majdnem fele-fele arányban történő kettéválasztásáról. A nyugati oldal a hollandoké, a keleti az angoloké lett. Míg a hollandok módszeresen kiépítették kereskedelmi bázisaikat, az angolok nehezebben boldogultak. Ezt a lehetőséget használták ki a térségben terjeszkedő németek, akik az angol terület északi oldalán fokozatosan növelték befolyásukat. A két nagy nemzet torzsalkodása végül az 1884-es egyezményhez vezetett, melynek során a keleti oldal tovább osztódott. Az északi fél a németeké, a déli az Ausztrál Államszövetség megalakulásáig az angoloké lett. Ezért találkozik a térképet szemlélő a szigeten oly sok német eredetű földrajzi névvel. (Elter Karcsi, 2021)

A japánok a 2. világháborúban éppen New Guinea szigeten szenvedték el az első szárazföldi vereségüket.

Manapság

Évente közel 200 ezren látogatnak turistaként Pápua Új-Guineába, persze a legtöbben a közeli Ausztráliából.
Pápua Új-Guineában vidéken a gazdagság mércéje a tulajdonol malacok száma.
Az országban gyakoriak a törzsek közözi villongások. A konfliktusok jellemző okai: vita a föld, a malac és az asszony tulajdonlása körül.

Az egyébként rendkívül heterogén Pápua Új-Guinea a nyugati világ számára mindig is a klánok közötti harcokról, a kannibalizmusról és a fejvadászatról vált ismertté – még akkor is, ha ezek csak a helyi kultúrák kis részére voltak jellemzőek. Az elmúlt húsz évben azonban a hagyományos törzsi konfliktusok új szintre léptek, és a helyzet 2024-ben rosszabb, mint valaha. Az íjak és a korábban ritkán használt pisztolyok mellett mára gépfegyverek, gránátok és idegen zsoldosok is megjelentek a harcokban. A törzsi vezető szerepben korábban álló idősek helyét egy új generáció vette át, amely már nem tartja magát a korábbi háborús erkölcsök kereteihez. Az erőszakot sokszor a csoporton belüli státusz erősítésének eszközeként használják, gyakran brutális gyilkosságokkal próbálva megszilárdítani pozíciójukat. Bár több törzs is szembefordult militarista fiataljaival, ez csak helyenként tudta megállítani az erőszakot, amely továbbra is eszkalálódik.

Pápua Új-Guinea nemcsak konfliktusai, hanem hihetetlen kulturális és nyelvi változatossága miatt is kiemelkedik. 2024-re is tartja pozícióját mint a világ egyik legszínesebb szigete, ahol több mint ezer nyelvet beszélnek. Ez azt jelenti, hogy a 9 milliós lakosság körében átlagosan 9 ezer emberre jut egy nyelv, ami globálisan páratlan. A világ 7 ezer ismert nyelve közül minden hetedik ezen a szigeten honos. A magas hegyek, mély szurdokok, sűrű esőerdők és áthatolhatatlan folyók miatt az emberek és a kultúrák gyakran elszigetelten élnek, ami hozzájárult a nyelvi és kulturális gazdagsághoz.

Az ország különleges földrajzi adottságai miatt azonban egységes nemzetállamról csak nagy megszorításokkal lehet beszélni. Az infrastrukturális nehézségek és a politikai megosztottság továbbra is akadályozzák az ország fejlődését. Mindezek ellenére Pápua Új-Guinea hihetetlenül lenyűgöző, ahol a természet és a kultúra olyan formában él együtt, amely sehol máshol nem található meg.

Elter Karcsi fotója

A pápuákról

,, Az Új-Guinea szigetén szétszórt közel hétszáz törzsi csoport szinte mindegyike saját, rá jellemző folklórral, s kiváltképp dekorációval rendelkezik. Náluk a tetoválás, hajviselet, ruházat, testfestés mind része a hagyományos és ősi kultúrának. Nem mindegy, hogy milyen esemény kapcsán öltenek a mindennapostól eltérő küllemet: máshogy készülnek egy beavatási ceremóniára, máshogy egy házasságra, temetésre, háborúra vagy éppen valamilyen vallásukhoz kötődő ünnepségre.

Míg az Indonéziához tartozó oldalon, a Baliem-völgyben a pénisztok az általánosan elterjedt férfiviselet (mellesleg jegyzem meg, hogy a tökből készült alkalmatosság mérete nem feltétlenül arányos a beléggel, sokkal inkább viselője társadalmi hierarchiában elfoglalt helyét tükrözi), a Pápua-Új-Guinea eldugottabb erdeiben élő férfiak körében a levelekből készült szoknya, a fűszoknya vagy a hosszú, majdnem bokáig érő szövetszoknya a jellemző viselet. Bizonyos helyeken a férfiak ágyékkötőben járnak. Az urbanizáltabb vidékeken természetesen a nadrág szokványos. Az asszonyok altestét ugyancsak szoknya vagy fűszoknya fedi. Mivel a pápua népek viszonylag szaporák és családonként átlagosan legalább öt-hat gyermek születik, a nők a legkisebb gyermeket állandóan a hátukon hordják. Igy kapálnak, így dolgoznak. Feltételezhetően ezért terjedt el a praktikus bilum, azaz a homlokon megtartott, hálós szerkezetű szatyor, ami elterjedtsége miatt szinte az asszonyok ruhadarabjának számít. Útszélen, ösvényen kószáló nő alig látható bilum nélkül.

A nyugat-iriáni Baliem-völgyet törzsi folklór szempontjából Pápua-Új-Guineában az Asaro-völggyel érdemes összehasonlítani. Mindkét hely magán viseli az egész szigetre jellemző település-földrajzi és néprajzi sajátosságokat. Nevezetesen, hogy viszonylag kis területen számos egymástól eltérő népcsoport él, eltérő szokásokkal és nyelvekkel. Az Asaro-völgy mellékén karitatív tevékenységet végző lutheránus misszió szervezésében évente megrendezik a környékbeli népek folklór fesztiválját. A megközelítőleg ötven kilométer hosszúságú völgyben tizenhét népcsoport él. Úti beszámolókból és immáron a turizmus kapcsán is innen ismertek a félelmetes sáremberek (mudmen). Ezek a pápuák manapság már csak akkor kenik magukra a közeli folyóból nyert világos színű, finomszemcsés iszapot, ha valamilyen nevezetes esemény ad rá okot, vagy véletlenül egy turistacsoport érkezik. Jól jön nekik a ceremóniáért kapott pénz… Pedig még ötven-hatvan évvel ezelőtt a riasztó külső és az ijesztő álarc túlélési praktikáik része volt: így akarták megfélemlíteni és törzsi birtokaiktól távol tartani ellenségeiket. Ugyanebben a völgyben él egy másik törzs, melynek férfitagjai egy bozótnövény fekete, sűrűn folyó szirupjával kenik be testüket. Pár órai járásra pedig, Enga tartományban ugyanezen okokból a pápua harcosok rikító színűre (sárgára) festették arcukat, és fejükre a saját hajukból készített parókát húzták (wigmen).

Képzelhetjük, milyen nehéz volt a hatvanas évek elején ezekkel az emberekkel megértetni a parlamenti demokrácia lényegét, rábírni őket a demokratikus szavazásra, elmagyarázni nekik a jelöltállítás szükségességét, vagy megegyezni velük, hogy legalább ebben az időszakban mellőzzék a háborúskodást! Nehéz idők voltak… Történt ugyanis, hogy 1963-ban, a sziget másik felében Indonézia felszabadította Nyugat-Iriánt, s a változások szükségessége az ausztrál oldalon is jelentkezett. 1964-ben megalakították a House of Assembly-t, azaz az ottani parlamentet, melybe képviselőket kellett választani. A politikai aktivisták nehéz helyzetben voltak, hiszen a pápuák nyelvéből hiányoztak a megfelelő kifejezések, és szinte lehetetlenség volt mindenhova eljutni. Sok érdekességről hallottunk azokból az évekből! Egy jelölt például azzal kábította népét, hogy megválasztása esetén fehérítő injekciókkal hatalmat szerezhetnek a szomszédos törzsek felett, és ezáltal megszerezhetik maguknak az egész Felföldet. Egy másik pályázó meg II. Erzsébetet akarta nőül venni, hogy ezáltal - elképzelése szerint - az új feleség minden vagyona a pápua nemzetre szálljon… (Elter Karcsi, 2021)

Falusiak - j.k. fotója

Nők - z.n. fotója

Karakter - d.l. fotója

Viselkedés, turista etikett

Pápua Új-Guineán is szokás kezet rázva üdvözölni egymást, viszont ilyenkor az egymás iránti tisztelet jeleként nem illik erősen egymás szemébe nézni.
Mindig kérjünk engedélyt mielőtt lefotóznánk helyi embereket.
Nem szokás náluk a borravalózás. ha mégis adni akarunk egy faluban, akkor tegyük ezt diszkréten, mert viszályt kelthetünk családok között.

Mint sok melanéz kultúrában, a barátságos kézfogás nagyon fontos. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a szemkontaktus kerülése a tisztelet jele. Előfordulhat, hogy a szállodai személyzet neveden szólít, kezet fog veled, és közben a padlót nézi, ami elsőre szokatlan lehet.

Természetesen ne készíts fényképeket emberekről engedélyük nélkül, még akkor sem, ha lenyűgöző ruháik és sminkjük van. Ne feledd, hogy ők valódi emberek, nem turista látványosságok.