ÚTIKRITIKA.HU / Pápua Új-Guinea






Pápua Új-Guinea

Időjárás | Földrajz | Történelem | Manapság | A pápuák | Viselkedés, turista etikett | Fotóegyveleg

Időjárás

Jön!

Földrajz

  • Pápua Új-Guinea Indonéziával osztozkodik az Új-Guinea nevű hatalmas szigeten, a világ egyik legnagyobb szigetén. Az ország három nagyobb (New Britain, New Ireland és Bougainville) és kb. 600 kisebb szigetből áll.
  • Pápua Új-Guineát a nyugat-afrikai Guinea alapján nevezték el.
  • Pápua Új-Guineában több mint 850 őshonos nyelvet beszélnek.
  • Az ország a világ Egyenlítő tájékán lévő helyei közül azon kevesek közé tartozik, ahol a magasan fekvő területeken hóesés fordul elő. Az ország legmagasabb pontja a Mount Wilhelm a maga 4509 méter magasságával.
  • A világ egyetlen beazonosított mérgező madara a búbos pitohui Pápua Új-Guineában őshonos.

Történelem

Noha a sziget partvidékét a nagy tengeri nemzetek hajósai - portugálok, hollandok, angolok, franciák stb. - szinte kivétel nélkül végigpásztázták, a partvidéktől beljebb fekvő területek zömében fehér foltok maradtak. A mostoha terepviszonyok és az olykor ellenségesen viselkedő, birtokaikat védő őslakók megakadályozták a terület alaposabb megismerését. A XIX. század azonban változást hozott. A hollandok is, angolok is újult erővel próbálkoztak, s 1824-ben meg is egyeztek a sziget észak-déli irányú, majdnem fele-fele arányban történő kettéválasztásáról. A nyugati oldal a hollandoké, a keleti az angoloké lett. Míg a hollandok módszeresen kiépítették kereskedelmi bázisaikat, az angolok nehezebben boldogultak. Ezt a lehetőséget használták ki a térségben terjeszkedő németek, akik az angol terület északi oldalán fokozatosan növelték befolyásukat. A két nagy nemzet torzsalkodása végül az 1884-es egyezményhez vezetett, melynek során a keleti oldal tovább osztódott. Az északi fél a németeké, a déli az Ausztrál Államszövetség megalakulásáig az angoloké lett. Ezért találkozik a térképet szemlélő a szigeten oly sok német eredetű földrajzi névvel. (Elter Karcsi, 2021)

A japánok a 2. világháborúban éppen New Guinea szigeten szenvedték el az első szárazföldi vereségüket.

Manapság

  • Évente közel 200 ezren látogatnak turistaként Pápua Új-Guineába, persze a legtöbben a közeli Ausztráliából.
  • Pápua Új-Guineában vidéken a gazdagság mércéje a tulajdonol malacok száma.
  • Az országban gyakoriak a törzsek közözi villongások. A konfliktusok jellemző okai: vita a föld, a malac és az asszony tulajdonlása körül.

,, Az egyébként nagyon heterogén Pápua Új-Guinea a nyugati világban mindig is híres volt a klánok közötti harcokról, a kannibalizmusról és a fejvadászatról – akkor is, ha az csak a helyi kultúrák kis részének volt a sajátja. A hagyományos törzsi harcok azonban az utóbbi húsz évben szintet léptek, most pedig a helyzet állítólag rosszabb, mint valaha. Az íjak és az addig csak módjával bevetett pisztolyok mellé bejöttek a gépfegyverek, a gránátok és az idegen zsoldosok, a hagyományos vezetői szerepet betöltő öregek helyébe pedig új generáció lépett. Őket már nem köti a korábbi háborús erkölcs, ellenben úgy látják, hogy a csoporton belüli státuszukat kegyetlen gyilkosságokkal emelhetik a leghatékonyabban. Akkor is, ha erre nincs igény: több törzs fordult szembe saját, militarista beállítottságú ifjaival, de ez csak helyenként állította meg az eszkalálódó erőszakot.

A világ legszínesebb szigete. Törzsből és etnikai csoportból pedig nincs hiány. Pápua Új-Guineában van a világon az egyik legnagyobb nyelvi változatosság: a 7 milliós országban közel ezer nyelvet beszélnek, így átlag 7 ezer emberre jut egy nyelv – a világ 7 ezer nyelve közül minden hetedik ezen a szigeten honos. A magas hegyekkel, mély szurdokokkal, áthatolhatatlan folyókkal és esőerdőkkel megáldott szigeten a szavak és az emberek is nehezen kelnek át, emiatt egységes nemzetállamról is csak megszorításokkal lehet beszélni. (2017)" forrás

A pápuák


,, Az Új-Guinea szigetén szétszórt közel hétszáz törzsi csoport szinte mindegyike saját, rá jellemző folklórral, s kiváltképp dekorációval rendelkezik. Náluk a tetoválás, hajviselet, ruházat, testfestés mind része a hagyományos és ősi kultúrának. Nem mindegy, hogy milyen esemény kapcsán öltenek a mindennapostól eltérő küllemet: máshogy készülnek egy beavatási ceremóniára, máshogy egy házasságra, temetésre, háborúra vagy éppen valamilyen vallásukhoz kötődő ünnepségre.

Míg az Indonéziához tartozó oldalon, a Baliem-völgyben a pénisztok az általánosan elterjedt férfiviselet (mellesleg jegyzem meg, hogy a tökből készült alkalmatosság mérete nem feltétlenül arányos a beléggel, sokkal inkább viselője társadalmi hierarchiában elfoglalt helyét tükrözi), a Pápua-Új-Guinea eldugottabb erdeiben élő férfiak körében a levelekből készült szoknya, a fűszoknya vagy a hosszú, majdnem bokáig érő szövetszoknya a jellemző viselet. Bizonyos helyeken a férfiak ágyékkötőben járnak. Az urbanizáltabb vidékeken természetesen a nadrág szokványos. Az asszonyok altestét ugyancsak szoknya vagy fűszoknya fedi. Mivel a pápua népek viszonylag szaporák és családonként átlagosan legalább öt-hat gyermek születik, a nők a legkisebb gyermeket állandóan a hátukon hordják. Igy kapálnak, így dolgoznak. Feltételezhetően ezért terjedt el a praktikus bilum, azaz a homlokon megtartott, hálós szerkezetű szatyor, ami elterjedtsége miatt szinte az asszonyok ruhadarabjának számít. Útszélen, ösvényen kószáló nő alig látható bilum nélkül.

A nyugat-iriáni Baliem-völgyet törzsi folklór szempontjából Pápua-Új-Guineában az Asaro-völggyel érdemes összehasonlítani. Mindkét hely magán viseli az egész szigetre jellemző település-földrajzi és néprajzi sajátosságokat. Nevezetesen, hogy viszonylag kis területen számos egymástól eltérő népcsoport él, eltérő szokásokkal és nyelvekkel. Az Asaro-völgy mellékén karitatív tevékenységet végző lutheránus misszió szervezésében évente megrendezik a környékbeli népek folklór fesztiválját. A megközelítőleg ötven kilométer hosszúságú völgyben tizenhét népcsoport él. Úti beszámolókból és immáron a turizmus kapcsán is innen ismertek a félelmetes sáremberek (mudmen). Ezek a pápuák manapság már csak akkor kenik magukra a közeli folyóból nyert világos színű, finomszemcsés iszapot, ha valamilyen nevezetes esemény ad rá okot, vagy véletlenül egy turistacsoport érkezik. Jól jön nekik a ceremóniáért kapott pénz… Pedig még ötven-hatvan évvel ezelőtt a riasztó külső és az ijesztő álarc túlélési praktikáik része volt: így akarták megfélemlíteni és törzsi birtokaiktól távol tartani ellenségeiket. Ugyanebben a völgyben él egy másik törzs, melynek férfitagjai egy bozótnövény fekete, sűrűn folyó szirupjával kenik be testüket. Pár órai járásra pedig, Enga tartományban ugyanezen okokból a pápua harcosok rikító színűre (sárgára) festették arcukat, és fejükre a saját hajukból készített parókát húzták (wigmen).

Képzelhetjük, milyen nehéz volt a hatvanas évek elején ezekkel az emberekkel megértetni a parlamenti demokrácia lényegét, rábírni őket a demokratikus szavazásra, elmagyarázni nekik a jelöltállítás szükségességét, vagy megegyezni velük, hogy legalább ebben az időszakban mellőzzék a háborúskodást! Nehéz idők voltak… Történt ugyanis, hogy 1963-ban, a sziget másik felében Indonézia felszabadította Nyugat-Iriánt, s a változások szükségessége az ausztrál oldalon is jelentkezett. 1964-ben megalakították a House of Assembly-t, azaz az ottani parlamentet, melybe képviselőket kellett választani. A politikai aktivisták nehéz helyzetben voltak, hiszen a pápuák nyelvéből hiányoztak a megfelelő kifejezések, és szinte lehetetlenség volt mindenhova eljutni. Sok érdekességről hallottunk azokból az évekből! Egy jelölt például azzal kábította népét, hogy megválasztása esetén fehérítő injekciókkal hatalmat szerezhetnek a szomszédos törzsek felett, és ezáltal megszerezhetik maguknak az egész Felföldet. Egy másik pályázó meg II. Erzsébetet akarta nőül venni, hogy ezáltal - elképzelése szerint - az új feleség minden vagyona a pápua nemzetre szálljon… (Elter Karcsi, 2021)

Viselkedés, turista etikett

  1. Pápua Új-Guineán is szokás kezet rázva üdvözölni egymást, viszont ilyenkor az egymás iránti tisztelet jeleként nem illik erősen egymás szemébe nézni.
  2. Mindig kérjünk engedélyt mielőtt lefotóznánk helyi embereket.
  3. Nem szokás náluk a borravalózás. ha mégis adni akarunk egy faluban, akkor tegyük ezt diszkréten, mert viszályt kelthetünk családok között.

Fotóegyveleg

fotó by Elter

Felföldi család - fotó by Elter

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon






SZÁLLÁSFOGLALÁS