ÚTIKRITIKA.HU / Bhután






hirdetes
útikritikák


Bhután

Thimphu, a főváros | Paro | Taktsang kolostor | Punakha-völgy | Dzongok | Tsechu | Dochula-hágó | Fotóegyveleg

A Punakha-templom - j.k. fotója 

Thimphu, a főváros

Thimphuban nincs egyetlen közlekedési lámpa sem. (Ázsiában a fővárosok közül a Thimphun kívül ilyen csak az észak-koreai Phenjánban van.) Egyszer megpróbáltak egy közlekedési lámpát felszerelni a bhutáni fővárosban, de a népi elégedetlenség miatt hamar leszerelték és újra közlekedési rendőrrel irányították a forgalmat.

,, A százezer lakosú főváros egy kétezer méter magasan fekvő völgyben terül el, hosszan a Thimbu folyócska mentén. A kiosztott hotelünkből gyönyörű panoráma tárult elénk a városról, bár begyalogolni igencsak távol esett a központtól. A házak itt is a már megszokott stílusú, három-négyemeletes, gazdagon díszítettek voltak. Engem, egy kis túlzással, észak-olasz vagy tiroli panzióra emlékeztetett. Továbbra sem fért a fejembe, honnan volt erre lóvé? Ez a fél Magyarországnyi kis ország, akinek lakósai száma nem éri el az egymilliót, csak 1960-ban építette az első aszfaltozott útját és csak 1983-tól lehet repülővel megközelíteni. De hogy tovább érzékeltessem a lemaradásukat, 1998-ig nem volt TV adás és az internet is csak 2003-ra érkezett meg. A lakosság nagyrészt háztáji gazdaságból él, ipar nincs, a kézművesség marginális. Rejtély, hogy tud így kinézni ez az ország, és akkor még nem beszéltem a szociális hálóról (ingyenes oktatás, egészségügy és nyugdíj) A helyi gájd szerint sok áramuk van, azt eladják Indiának és Kínának. Hát nem tudom, amit én láttam duzzasztót, még Taktaharkányt sem tudná ellátni elektromos árammal, nemhogy még kereskedjenek vele. Ráadásul ezeket a vízi erőműveket pont hogy kínaiak és indiai cégek építik, gondolom nem ingyé, tehát a megtermelt áramból befolyó zséből is még sokáig ők profitálnak. És akkor itt van az óriáshegylánc problematikája. Még ha van is sok áramuk, azt átjuttatni a Himaláján, több ezer kilométerre a kínai ipari területekre, kétséges, hogy gazdaságosan megoldható. (2018)" forrás

M.B. fotója

Paro

"A reptérről elindultunk, a mai programban az volt benne, hogy megnézzük a Bhutáni Nemzeti Múzeumot, ami Paróban van, majd Paróban ebédelünk, és utána megyünk át az 55 kilométerre levő fővárosba, Thimphu-ba. Paro maga a nagyobb települések közé tartozik, de így sem áll sokkal többől, mint 4-5, egymást keresztező utcából. Thimphu, a főváros igazi metropolisz, a maga 90 ezer körüli lakosságszámával. Szóval a reptérről elindulva átvágtunk Parón, és egy kanyargós, szűk hegyi úton eljutottunk az egykori erődítményszerű, kerek őrtoronyig (Paro Ta Dzong), amiben ma a Bhutáni Nemzeti Múzeum van. Úgy kell elképzelni, mint egy nagy, kerek, tömzsi bástyát, ami egyedül áll a hegyoldalban, és a jó vastag falai egykor erődítésként is szolgáltak. No meg persze volt benne börtön is, ahogy az a régi időkben szokás volt. Ahhoz képest, hogy a torony maga kívülről nem is látszik túl nagynak, imponálóan sok mindent sikerült elhelyezni benne, a földszinttel együtt összesen 7 szintet tartalmaz, és bár nem mindegyik szint jelent tágas termet, a szűkebb körfolyosók benyílóiban is vannak kiállított tárgyak. Az épületen belül sajnos tilos volt a fotózás, kívülről pedig eléggé el nem ítélhető módon elfelejtettem lefényképezni, így csak ezt a pótszert tudom prezentálni: a prospektust, amin rajta van a torony képe is. " forrás

j.k. fotója

Taktsang-kolostor

g.a. fotója

Punakha-völgy

s.sz. fotója

Dzongok

"Pihenten és jóllakottan felállok, hogy folytassam utamat egy másik templom, a Wangditse Lhakhang felé, ahonnan rálátni a Thimphu-völgy és egész Bhután legfontosabb dzongjára, kolostorerődjére, a Tashichho Dzongra. De ekkor hirtelen, mint egy látomás, feltárul a kis templom kertjének kapuja, és egy vidáman integető, bordó ruhás szerzetes jelenik meg. Fiatalember, gyér bajusszal és kecskeszakállal, hosszú hajjal, enyhén barnított üvegű szemüvegben. "Come, come" - kiabálja, és befelé invitál. Íme, a csevegő szerzetes - gondolom. Kissé szabódom, mondván, hogy igazán nem akarok zavarni, de látszik, hogy egyáltalán nem zavarom, sőt, nagyon örül az érkezésemnek. Belépek hát. (2015)" forrás

Tsechu

Dochula-hágó

Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon