ÚTIKRITIKA.HU / Bhután

Bhután

Thimphu, a főváros | Paro | Taktsang kolostor | Punakha-völgy | Dzongok | Tsechu | Dochula-hágó | Fotóegyveleg

A Punakha-templom - j.k. fotója 

Thimphu, a főváros

Thimphuban nincs egyetlen közlekedési lámpa sem. (Ázsiában a fővárosok közül a Thimphun kívül ilyen csak az észak-koreai Phenjánban van.) Egyszer megpróbáltak egy közlekedési lámpát felszerelni a bhutáni fővárosban, de a népi elégedetlenség miatt hamar leszerelték és újra közlekedési rendőrrel irányították a forgalmat.

,, A százezer lakosú főváros egy kétezer méter magasan fekvő völgyben terül el, hosszan a Thimbu folyócska mentén. A kiosztott hotelünkből gyönyörű panoráma tárult elénk a városról, bár begyalogolni igencsak távol esett a központtól. A házak itt is a már megszokott stílusú, három-négyemeletes, gazdagon díszítettek voltak. Engem, egy kis túlzással, észak-olasz vagy tiroli panzióra emlékeztetett. Továbbra sem fért a fejembe, honnan volt erre lóvé? Ez a fél Magyarországnyi kis ország, akinek lakósai száma nem éri el az egymilliót, csak 1960-ban építette az első aszfaltozott útját és csak 1983-tól lehet repülővel megközelíteni. De hogy tovább érzékeltessem a lemaradásukat, 1998-ig nem volt TV adás és az internet is csak 2003-ra érkezett meg. A lakosság nagyrészt háztáji gazdaságból él, ipar nincs, a kézművesség marginális. Rejtély, hogy tud így kinézni ez az ország, és akkor még nem beszéltem a szociális hálóról (ingyenes oktatás, egészségügy és nyugdíj) A helyi gájd szerint sok áramuk van, azt eladják Indiának és Kínának. Hát nem tudom, amit én láttam duzzasztót, még Taktaharkányt sem tudná ellátni elektromos árammal, nemhogy még kereskedjenek vele. Ráadásul ezeket a vízi erőműveket pont hogy kínaiak és indiai cégek építik, gondolom nem ingyé, tehát a megtermelt áramból befolyó zséből is még sokáig ők profitálnak. És akkor itt van az óriáshegylánc problematikája. Még ha van is sok áramuk, azt átjuttatni a Himaláján, több ezer kilométerre a kínai ipari területekre, kétséges, hogy gazdaságosan megoldható. (2018)" forrás

M.B. fotója

Paro

"A reptérről elindultunk, a mai programban az volt benne, hogy megnézzük a Bhutáni Nemzeti Múzeumot, ami Paróban van, majd Paróban ebédelünk, és utána megyünk át az 55 kilométerre levő fővárosba, Thimphu-ba. Paro maga a nagyobb települések közé tartozik, de így sem áll sokkal többől, mint 4-5, egymást keresztező utcából. Thimphu, a főváros igazi metropolisz, a maga 90 ezer körüli lakosságszámával. Szóval a reptérről elindulva átvágtunk Parón, és egy kanyargós, szűk hegyi úton eljutottunk az egykori erődítményszerű, kerek őrtoronyig (Paro Ta Dzong), amiben ma a Bhutáni Nemzeti Múzeum van. Úgy kell elképzelni, mint egy nagy, kerek, tömzsi bástyát, ami egyedül áll a hegyoldalban, és a jó vastag falai egykor erődítésként is szolgáltak. No meg persze volt benne börtön is, ahogy az a régi időkben szokás volt. Ahhoz képest, hogy a torony maga kívülről nem is látszik túl nagynak, imponálóan sok mindent sikerült elhelyezni benne, a földszinttel együtt összesen 7 szintet tartalmaz, és bár nem mindegyik szint jelent tágas termet, a szűkebb körfolyosók benyílóiban is vannak kiállított tárgyak. Az épületen belül sajnos tilos volt a fotózás, kívülről pedig eléggé el nem ítélhető módon elfelejtettem lefényképezni, így csak ezt a pótszert tudom prezentálni: a prospektust, amin rajta van a torony képe is. " forrás

j.k. fotója

Taktsang-kolostor

A Taktsang-kolostor, közismertebb nevén Tigrisfészek (Tiger’s Nest), Bhután egyik legismertebb és legszentebb látnivalója, amely a Paro-völgy felett 900 méteres magasságban egy sziklás hegyoldalhoz tapad. Az 1692-ben alapított kolostor a bhutáni buddhizmus központi helyszíne, és mély vallási jelentőséggel bír. A legenda szerint Guru Rinpocse, a buddhizmus Bhutánba hozója, egy tigris hátán repült ide, majd három hónapot töltött meditálással egy barlangban, ami ma is a kolostor része.

A kolostorhoz vezető túra igazi kihívást jelent, de a lélegzetelállító panoráma és a kolostor építészeti csodái minden erőfeszítést megérnek. A túra kb. 2-3 órás és közepesen nehéz, de az út mentén van egy kávézó, ahol pihenni lehet és élvezni a kilátást. Az ösvény végén egy meredek lépcsősor vezet a kolostorhoz, amely a sziklákhoz illeszkedik, mintha azok természetes része lenne.

A Taktsang nemcsak a látogatóknak, hanem a bhutániaknak is fontos spirituális központ, évente több ezren látogatják meg. A kolostorban található szentélyek és meditációs helyiségek a béke és csendesség atmoszféráját árasztják, és a látogatóknak lehetősége van részt venni az ottani szertartásokon. A Tigrisfészek emellett fontos zarándokhely, ahol a bhutáni buddhisták tisztelegnek Guru Rinpocse előtt.

A látogatás feltételei között szerepel, hogy a kolostorba csak megfelelő öltözékben lehet belépni, és a belső részeket kizárólag helyi idegenvezetők kíséretében lehet megtekinteni. A fotózás is korlátozott, mivel a kolostor belső terében nem engedélyezett a fényképezés.

A kolostor egyik különleges része a barlang, ahol Guru Rinpocse meditált, amely ma is a vallási gyakorlatok központja. Az épületkomplexum több kisebb templomból és szentélyből áll, mindegyik különleges freskókkal és szobrokkal díszítve, amelyek a bhutáni művészet és vallás mély spirituális jelentőségét tükrözik.

A kolostor látogatása nemcsak vallási élmény, hanem lenyűgöző természeti túra is, hiszen az út során a Himalája csodálatos tájait lehet megcsodálni. 2024-re a Taktsang továbbra is a bhutáni turizmus egyik fő vonzereje marad, és a szigorú turisztikai szabályok garantálják, hogy a látogatók tiszteletteljesen és fenntartható módon ismerjék meg ezt a különleges helyet.

A kolostor építészetileg is lenyűgöző: a meredek sziklafalakhoz épült fa és kő struktúrák a buddhista építészet mesteri példái. Mivel a Tigrisfészek a természettel harmonikusan együtt élő építészet mintája, mindenki számára kihagyhatatlan látvány, aki Bhutánba látogat.

g.a. fotója

Punakha-völgy

A Punakha-völgy Bhután egyik leglenyűgözőbb régiója, amely híres történelmi jelentőségéről, természeti szépségéről és spirituális helyszíneiről. A völgyet két folyó, a Pho Chhu és a Mo Chhu szeli át, és ez a természeti környezet gazdag növény- és állatvilággal rendelkezik. A terület különösen kedvelt a mezőgazdaságáról, mivel a termékeny talajon rizsföldek terülnek el, ahol a híres vörös rizst termesztik, amely Bhután egyik alapétele.

A Punakha Dzong, a völgy legismertebb építménye, az ország egyik legfontosabb erődítménye és spirituális központja. Az 1637-ben épült dzong a bhutáni történelem egyik kulcsszereplője volt, mivel több mint 300 évig Bhután fővárosaként és a kormány székhelyeként szolgált. A dzong építészeti szépsége, valamint a folyók találkozásánál való elhelyezkedése igazán festői látványt nyújt, és a Punakha Dromche fesztiválnak is otthont ad, amely a buddhista vallási rítusok és táncok fontos eseménye.

A völgy különösen kedvelt a gyalogtúrázók körében is, hiszen a Khamsum Yulley Namgyal Chorten, egy dombon álló stupa, népszerű célpont a gyalogtúrázók számára, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a völgyre és a környező hegyekre. A stupa különlegessége, hogy a béke és a harmónia elősegítésére épült, és belsejében bonyolult festmények és szobrok találhatók, amelyek a buddhizmus mélyebb tanításait tükrözik.

A Punakha-völgy éghajlata melegebb, mint Bhután más részein, különösen a magasabb hegyi területeken. Ezért a völgy egész évben vonzó célpont, különösen télen, amikor a hűvösebb magaslatok elől ide menekülnek a látogatók. A völgy vidékies, nyugodt hangulata, valamint a történelmi és vallási emlékek gazdag tárháza miatt a Punakha-völgy tökéletes hely a Bhután kultúrájának és természetének megismeréséhez.

s.sz. fotója

Dzongok

"Pihenten és jóllakottan felállok, hogy folytassam utamat egy másik templom, a Wangditse Lhakhang felé, ahonnan rálátni a Thimphu-völgy és egész Bhután legfontosabb dzongjára, kolostorerődjére, a Tashichho Dzongra. De ekkor hirtelen, mint egy látomás, feltárul a kis templom kertjének kapuja, és egy vidáman integető, bordó ruhás szerzetes jelenik meg. Fiatalember, gyér bajusszal és kecskeszakállal, hosszú hajjal, enyhén barnított üvegű szemüvegben. "Come, come" - kiabálja, és befelé invitál. Íme, a csevegő szerzetes - gondolom. Kissé szabódom, mondván, hogy igazán nem akarok zavarni, de látszik, hogy egyáltalán nem zavarom, sőt, nagyon örül az érkezésemnek. Belépek hát. (2015)" forrás

Tsechu

A Tsechu a bhutáni buddhista kultúra egyik legfontosabb vallási fesztiválja, amelyet az ország különböző kolostoraiban és dzongjaiban évente tartanak meg. A Tsechu fesztivál célja Guru Rinpoche, vagyis Padmaszambhava tanításainak ünneplése, aki a buddhizmust Bhutánba hozta a 8. században. A fesztivál neve is ezt jelzi, hiszen a "tsechu" szó szerint "tizedik napot" jelent, és Guru Rinpoche életének különleges eseményeit ünneplik ezen napokon a tibeti naptár szerint.

A fesztivál fő attrakciói a chham nevű szertartásos táncok, amelyeket a szerzetesek és táncosok hagyományos maszkokban és jelmezekben adnak elő. Ezek a táncok buddhista történeteket mesélnek el, amelyek a gonosz szellemek legyőzéséről és a dharma (tanítások) terjesztéséről szólnak. A maszkos táncok spirituális jelentőséggel bírnak, és azt a célt szolgálják, hogy tisztítsák meg a nézőket a bűneiktől, valamint elősegítsék a boldogság és a jó szerencse áramlását.

A Tsechu fesztiválok a helyiek számára is nagy társadalmi események, hiszen ilyenkor a falusiak felöltik legszebb ruháikat, és a közösségek összegyűlnek, hogy közösen ünnepeljenek. A fesztivál több napig is tarthat, és az egyes napokon különböző rituálékat és táncokat mutatnak be. A legfontosabb Tsechu-k közé tartozik a Thimphu Tsechu, amelyet Bhután fővárosában tartanak, és a Paro Tsechu, amely Bhután egyik leglátványosabb eseménye.

A Tsechu fesztiválok turisztikai vonzerőként is működnek, hiszen az utazók ilyenkor betekintést nyerhetnek Bhután gazdag kulturális és spirituális hagyományaiba. Az események során gyakran nagy méretű thangka festményeket is kiállítanak, amelyek spirituális áldást hoznak mindenkire, aki megtekinti őket.

Dochula-hágó

A Dochula-hágó Bhután egyik legismertebb és legszebb magaslati átkelője, amely 3,100 méter magasan található a főváros, Thimphu, és Punakha között. A hágó különleges látványossága a 108 Druk Wangyal Chorten, amelyeket a bhutáni királynő anyakirályné, Ashi Dorji Wangmo Wangchuck emeltetett a bhutáni katonák emlékére, akik életüket vesztették az 2003-as nepáli lázadók elleni harcban.

A hágóról tiszta időben csodálatos kilátás nyílik a Himalája hófödte csúcsaira, így a hely nemcsak spirituális, hanem természeti szempontból is jelentős látványosság. Az átkelő közelében található a Dochula kávézó, ahol a látogatók megpihenhetnek, miközben élvezhetik a lenyűgöző panorámát.

A Dochula-hágó spirituális és kulturális jelentőséggel is bír, hiszen a sztúpák (chortenek) a bhutáni buddhizmus szimbolikus elemei, amelyek spirituális áldást hoznak a zarándokok és látogatók számára. Ezen kívül a hágón évente megrendezik a Dochula Druk Wangyel Fesztivált, amely a királyság katonai sikereit ünnepli, és látványos maszkos táncokkal és rituálékkal tiszteleg a bhutáni kultúra előtt.

Az ide látogatók nemcsak a chorteneket és a panorámát csodálhatják meg, hanem élvezhetik a környező erdők és dombok nyújtotta túraútvonalakat is, amelyek lehetőséget adnak Bhután érintetlen természetének felfedezésére.

Fotóegyveleg

Vissza az elejére

Kommentek