ÚTIKRITIKA.HU / Bhután

Thimphuban nincs egyetlen közlekedési lámpa sem. (Ázsiában a fővárosok közül a Thimphun kívül ilyen csak az észak-koreai Phenjánban van.) Egyszer megpróbáltak egy közlekedési lámpát felszerelni a bhutáni fővárosban, de a népi elégedetlenség miatt hamar leszerelték és újra közlekedési rendőrrel irányították a forgalmat.

A százezer lakosú főváros egy kétezer méter magasan fekvő völgyben húzódik végig a Thimphu folyó mentén. A kijelölt szállásunkból lenyűgöző panoráma nyílt a városra, bár a központtól eléggé kiesett, így gyalogosan nem volt éppen a legkényelmesebb megközelíteni. A házak itt is a már megszokott három-négy emeletes, gazdagon díszített stílusban épültek, ami – kis túlzással – egy észak-olasz vagy tiroli panzió hangulatát idézte. Az viszont továbbra is rejtély számomra, honnan volt minderre pénzük.

Ez az alig fél Magyarországnyi ország, amelynek lakossága még az egymillió főt sem éri el, csak 1960-ban építette meg az első aszfaltozott útját, és 1983 óta lehet először repülővel megközelíteni. Hogy még jobban érzékeltessem a fejlődési tempót: 1998-ig nem volt televíziós adás, az internet pedig csak 2003-ban érkezett meg az országba. A lakosság többsége háztáji gazdaságból él, ipar szinte egyáltalán nincs, a kézművesség pedig csak kis szerepet játszik a gazdaságban. Mindezek fényében szinte érthetetlen, hogy az ország ennyire rendezett képet mutat – és még nem is beszéltünk a szociális hálóról: ingyenes oktatás, egészségügyi ellátás és nyugdíjrendszer.

A helyi idegenvezető szerint az ország gazdagságának kulcsa az áramexport – állítólag rengeteg vízenergia áll rendelkezésükre, amelyet Indiának és Kínának értékesítenek. Ezt azonban nehezen tudom elképzelni. Az általam látott vízerőművek mérete alapján aligha tudnának ellátni akár egy kisebb magyar falut, nemhogy még külföldre is eladjanak belőle. Ráadásul ezeket az erőműveket jellemzően kínai és indiai cégek építették, és aligha ingyen – így a megtermelt áram profitjának jelentős része is valószínűleg hozzájuk kerül.

És akkor még ott van a Himalája óriási hegyláncainak problémája. Még ha valóban hatalmas mennyiségű áram áll is rendelkezésükre, azt gazdaságosan eljuttatni több ezer kilométerre, például a kínai ipari központokba, finoman szólva is kérdéses megoldásnak tűnik.

M.B. fotója

Paro

A repülőtérről elindulva elsőként a Bhutáni Nemzeti Múzeum meglátogatása szerepelt a programban, amely Paróban található. Ebédünket is itt terveztük elfogyasztani, majd továbbindultunk a fővárosba, Thimphuba, amely körülbelül 55 kilométerre fekszik innen.

Paro a nagyobb települések közé tartozik, de valójában nem sokkal több, mint néhány, egymást keresztező utca. Thimphu ezzel szemben igazi metropolisznak számít Bhutánban, lakossága nagyjából 90 ezer fő. A repülőtérről átvágtunk Parón, majd egy szűk, kanyargós hegyi úton jutottunk el az egykori erődítményszerű, kerek őrtoronyig, a Paro Ta Dzonghoz, amely ma a Bhutáni Nemzeti Múzeumnak ad otthont.

Az épület egy magányosan álló, robusztus bástyára emlékeztet a hegyoldalban. Vastag falai egykor védelmi célokat szolgáltak, és – ahogy az a régi időkben szokás volt – börtönként is funkcionáltak. Bár kívülről nem tűnik hatalmasnak, belül meglepően sok kiállítási tárgy kapott helyet. Összesen hét szintből áll, a földszintet is beleszámítva, és bár nem mindegyik szint jelent tágas termeket, a szűk körfolyosók benyílóiban is kiállított tárgyakat lehet megcsodálni.

Az épületen belül sajnos tilos volt a fényképezés, és hogy még rosszabb legyen, kívülről is sikerült elfelejtenem lefotózni.

Paro Taktsang:

Az egyik legnagyszerűbb túraélményünk! Hatvanas éveinkben járunk, és bár jó kondícióban vagyunk, felfelé 3 óra 19 perc alatt tettük meg az utat, lefelé pedig 2 óra 14 perc alatt. Minden korosztályból és különböző edzettségi szinten lévő embereket láttunk útközben, de erősen ajánljuk, hogy valóban jó túrabakancsot vagy legalább masszív sportcipőt viseljen mindenki. Egy nő szandálban próbálkozott, és láthatóan szenvedett.

Számunkra a legnagyobb kihívást a magassághoz való alkalmazkodás jelentette, és egy nőt ennek következtében teljesen kimerített a túra. Kétségtelen, hogy nehéz útvonalról van szó, de az ösvény többnyire széles. Nagyra értékeltük, hogy félúton van egy teaház, ahol bár nem ettünk, jól esett egy kis pihenő, és a tiszta mosdókat is tudtuk használni.

Ahogy sokan írták már, a túra legnehezebb része a végén található kőlépcsők, amelyeknél először le kell ereszkedni, majd vissza kell mászni – ráadásul nagy magasságban. Nagyon jó volt, hogy volt velünk egy vezető, aki rendkívül segítőkész volt.

A legjobb tanácsok, amelyeket mások is kiemeltek: induljatok korán, tervezzétek a túrát az utazás későbbi szakaszára, amikor már hozzászoktatok a magaslati viszonyokhoz, igyatok gyakran vizet, és figyeljetek a testetek jelzéseire! (2025)

j.k. fotója

Taktsang-kolostor

A Taktsang-kolostor, közismertebb nevén Tigrisfészek (Tiger’s Nest), Bhután egyik legismertebb és legszentebb látnivalója, amely a Paro-völgy felett 900 méteres magasságban egy sziklás hegyoldalhoz tapad. Az 1692-ben alapított kolostor a bhutáni buddhizmus központi helyszíne, és mély vallási jelentőséggel bír. A legenda szerint Guru Rinpocse, a buddhizmus Bhutánba hozója, egy tigris hátán repült ide, majd három hónapot töltött meditálással egy barlangban, ami ma is a kolostor része.

A kolostorhoz vezető túra igazi kihívást jelent, de a lélegzetelállító panoráma és a kolostor építészeti csodái minden erőfeszítést megérnek. A túra kb. 2-3 órás és közepesen nehéz, de az út mentén van egy kávézó, ahol pihenni lehet és élvezni a kilátást. Az ösvény végén egy meredek lépcsősor vezet a kolostorhoz, amely a sziklákhoz illeszkedik, mintha azok természetes része lenne.

A Taktsang nemcsak a látogatóknak, hanem a bhutániaknak is fontos spirituális központ, évente több ezren látogatják meg. A kolostorban található szentélyek és meditációs helyiségek a béke és csendesség atmoszféráját árasztják, és a látogatóknak lehetősége van részt venni az ottani szertartásokon. A Tigrisfészek emellett fontos zarándokhely, ahol a bhutáni buddhisták tisztelegnek Guru Rinpocse előtt.

A látogatás feltételei között szerepel, hogy a kolostorba csak megfelelő öltözékben lehet belépni, és a belső részeket kizárólag helyi idegenvezetők kíséretében lehet megtekinteni. A fotózás is korlátozott, mivel a kolostor belső terében nem engedélyezett a fényképezés.

A kolostor egyik különleges része a barlang, ahol Guru Rinpocse meditált, amely ma is a vallási gyakorlatok központja. Az épületkomplexum több kisebb templomból és szentélyből áll, mindegyik különleges freskókkal és szobrokkal díszítve, amelyek a bhutáni művészet és vallás mély spirituális jelentőségét tükrözik.

A kolostor látogatása nemcsak vallási élmény, hanem lenyűgöző természeti túra is, hiszen az út során a Himalája csodálatos tájait lehet megcsodálni. 2024-re a Taktsang továbbra is a bhutáni turizmus egyik fő vonzereje marad, és a szigorú turisztikai szabályok garantálják, hogy a látogatók tiszteletteljesen és fenntartható módon ismerjék meg ezt a különleges helyet.

A kolostor építészetileg is lenyűgöző: a meredek sziklafalakhoz épült fa és kő struktúrák a buddhista építészet mesteri példái. Mivel a Tigrisfészek a természettel harmonikusan együtt élő építészet mintája, mindenki számára kihagyhatatlan látvány, aki Bhutánba látogat.

g.a. fotója

Punakha-völgy

A Punakha-völgy Bhután egyik leglenyűgözőbb régiója, amely híres történelmi jelentőségéről, természeti szépségéről és spirituális helyszíneiről. A völgyet két folyó, a Pho Chhu és a Mo Chhu szeli át, és ez a természeti környezet gazdag növény- és állatvilággal rendelkezik. A terület különösen kedvelt a mezőgazdaságáról, mivel a termékeny talajon rizsföldek terülnek el, ahol a híres vörös rizst termesztik, amely Bhután egyik alapétele.

A Punakha Dzong, a völgy legismertebb építménye, az ország egyik legfontosabb erődítménye és spirituális központja. Az 1637-ben épült dzong a bhutáni történelem egyik kulcsszereplője volt, mivel több mint 300 évig Bhután fővárosaként és a kormány székhelyeként szolgált. A dzong építészeti szépsége, valamint a folyók találkozásánál való elhelyezkedése igazán festői látványt nyújt, és a Punakha Dromche fesztiválnak is otthont ad, amely a buddhista vallási rítusok és táncok fontos eseménye.

A völgy különösen kedvelt a gyalogtúrázók körében is, hiszen a Khamsum Yulley Namgyal Chorten, egy dombon álló stupa, népszerű célpont a gyalogtúrázók számára, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a völgyre és a környező hegyekre. A stupa különlegessége, hogy a béke és a harmónia elősegítésére épült, és belsejében bonyolult festmények és szobrok találhatók, amelyek a buddhizmus mélyebb tanításait tükrözik.

A Punakha-völgy éghajlata melegebb, mint Bhután más részein, különösen a magasabb hegyi területeken. Ezért a völgy egész évben vonzó célpont, különösen télen, amikor a hűvösebb magaslatok elől ide menekülnek a látogatók. A völgy vidékies, nyugodt hangulata, valamint a történelmi és vallási emlékek gazdag tárháza miatt a Punakha-völgy tökéletes hely a Bhután kultúrájának és természetének megismeréséhez.

s.sz. fotója

A dzong két folyó találkozásánál fekszik, egy rendkívül festői helyszínen. Ez egy monumentális épület, amely hihetetlenül összetett tervek alapján készült. A bejárathoz egy fából készült hídon lehet átkelni.

A terület felfedezése erősen korlátozott, mivel az épület nagy része kormányzati intézményként működik, így a látogatók számára nem hozzáférhető. Ugyanakkor az első udvart be lehet járni, és közelebbről megcsodálhatjuk a részletgazdag építészeti díszítéseket. Innen el lehet jutni a templomhoz, amely látogatható.

A bhutáni utunk során több dzongot is meglátogattunk, de ezt tartottuk a legkülönlegesebb hangulatúnak és a legpompásabban díszítettnek. A templom belseje hatalmas, és számos fontos ceremóniának ad helyet, többek között az utolsó királyi koronázásnak is. A terem központi eleme három monumentális Buddha-szobor, a falakat pedig részletes festmények borítják, amelyek Buddha életét mesélik el. Idegenvezetőnk rendkívül türelmes volt, és részletesen elmagyarázta a képek történetét. (2024)

Dzongok

Pihenten és jóllakottan felállok, hogy továbbinduljak a Wangditse Lhakhang felé, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Thimphu-völgyre és Bhután legfontosabb dzongjára, a Tashichho Dzongra, amely egyben kolostorerőd is. Ám ekkor, mintha egy látomás tárulna elém, megnyílik a kis templom kertjének kapuja, és egy bordó ruhás szerzetes jelenik meg, vidáman integetve.

Fiatalember, gyér bajusszal és kecskeszakállal, hosszú hajjal és enyhén barnított üvegű szemüveggel. „Come, come!” – kiáltja lelkesen, és befelé invitál. Ahogy figyelem, csak arra tudok gondolni: íme, a csevegő szerzetes. Kissé hezitálok, mondván, hogy igazán nem akarok zavarni, de a mosolyából és mozdulataiból egyértelmű, hogy egyáltalán nem vagyok terhére – sőt, kifejezetten örül az érkezésemnek. Belépek hát.

Tsechu

A Tsechu a bhutáni buddhista kultúra egyik legfontosabb vallási fesztiválja, amelyet az ország különböző kolostoraiban és dzongjaiban évente tartanak meg. A Tsechu fesztivál célja Guru Rinpoche, vagyis Padmaszambhava tanításainak ünneplése, aki a buddhizmust Bhutánba hozta a 8. században. A fesztivál neve is ezt jelzi, hiszen a "tsechu" szó szerint "tizedik napot" jelent, és Guru Rinpoche életének különleges eseményeit ünneplik ezen napokon a tibeti naptár szerint.

A fesztivál fő attrakciói a chham nevű szertartásos táncok, amelyeket a szerzetesek és táncosok hagyományos maszkokban és jelmezekben adnak elő. Ezek a táncok buddhista történeteket mesélnek el, amelyek a gonosz szellemek legyőzéséről és a dharma (tanítások) terjesztéséről szólnak. A maszkos táncok spirituális jelentőséggel bírnak, és azt a célt szolgálják, hogy tisztítsák meg a nézőket a bűneiktől, valamint elősegítsék a boldogság és a jó szerencse áramlását.

A Tsechu fesztiválok a helyiek számára is nagy társadalmi események, hiszen ilyenkor a falusiak felöltik legszebb ruháikat, és a közösségek összegyűlnek, hogy közösen ünnepeljenek. A fesztivál több napig is tarthat, és az egyes napokon különböző rituálékat és táncokat mutatnak be. A legfontosabb Tsechu-k közé tartozik a Thimphu Tsechu, amelyet Bhután fővárosában tartanak, és a Paro Tsechu, amely Bhután egyik leglátványosabb eseménye.

A Tsechu fesztiválok turisztikai vonzerőként is működnek, hiszen az utazók ilyenkor betekintést nyerhetnek Bhután gazdag kulturális és spirituális hagyományaiba. Az események során gyakran nagy méretű thangka festményeket is kiállítanak, amelyek spirituális áldást hoznak mindenkire, aki megtekinti őket.

Dochula-hágó

A Dochula-hágó Bhután egyik legismertebb és legszebb magaslati átkelője, amely 3,100 méter magasan található a főváros, Thimphu, és Punakha között. A hágó különleges látványossága a 108 Druk Wangyal Chorten, amelyeket a bhutáni királynő anyakirályné, Ashi Dorji Wangmo Wangchuck emeltetett a bhutáni katonák emlékére, akik életüket vesztették az 2003-as nepáli lázadók elleni harcban.

A hágóról tiszta időben csodálatos kilátás nyílik a Himalája hófödte csúcsaira, így a hely nemcsak spirituális, hanem természeti szempontból is jelentős látványosság. Az átkelő közelében található a Dochula kávézó, ahol a látogatók megpihenhetnek, miközben élvezhetik a lenyűgöző panorámát.

A Dochula-hágó spirituális és kulturális jelentőséggel is bír, hiszen a sztúpák (chortenek) a bhutáni buddhizmus szimbolikus elemei, amelyek spirituális áldást hoznak a zarándokok és látogatók számára. Ezen kívül a hágón évente megrendezik a Dochula Druk Wangyel Fesztivált, amely a királyság katonai sikereit ünnepli, és látványos maszkos táncokkal és rituálékkal tiszteleg a bhutáni kultúra előtt.

Az ide látogatók nemcsak a chorteneket és a panorámát csodálhatják meg, hanem élvezhetik a környező erdők és dombok nyújtotta túraútvonalakat is, amelyek lehetőséget adnak Bhután érintetlen természetének felfedezésére.

A területen 108 sztúpa áll, amelyeket 2004-ben építettek a bhutáni katonák emlékére, akik az asszámi lázadók elleni háborúban estek el. A sztúpák egy magaslaton, 945 méterrel a tengerszint felett találhatók.

Látogatásunk idején sűrű ködfoltok vonultak végig a tájon, de amikor kitisztult az idő, a kilátás egyszerűen lenyűgöző volt. Érdemes felmászni a sztúpák mögötti dombra is, ahol tizenegy meditációs barlangot építettek, mindegyiket egy-egy istenség tiszteletére.

A helyszínen egy kávézó is működik, amely hasonlóan szép panorámát kínál. A látogatáshoz melegen ajánlott réteges öltözködés, mert a magaslati fekvés miatt az időjárás hűvös lehet.