ÚTIKRITIKA.HU / Katar

A térségben két évszakról beszélhetünk, a nyár áprilistól novemberig, a tél novembertől áprilisig tart, egy-két hetes, esetenként néhány napos átmenettel, amit nemigen nevezhetünk tavasznak és ősznek. Nyáron napközben átlagosan 45-50C fok meleg van, és június végétől kezdve nagyon magas a páratartalom. Télen nappal általában 20-25C fok van. Mindenképpen elkerülendőnek tartjuk a nyári hónapokat az utazásra, mivel napközben a hőség európai ember számára szinte elviselhetetlen. A kevésbé meleg hónapokban is javasoljuk sok folyadék (s mellette esetleg só- és vitamintabletták) fogyasztását.

Doha - óvárosi piac - m.l. fotója

Történelem

Bizonyítékok arra utalnak, hogy a Katari-félszigetet már Kr.e. 4000 körül lakta beduin és kánaáni törzsek. Bár a múzeum különböző tárgyakat, például dárdahegyeket és kerámia darabokat őriz, a korábbi építkezésekből már csak kevés maradt meg. Doha északi részén található Al-Jassassiya sziklarajzok némi betekintést nyújtanak abba, hogyan élhettek ezek a törzsek. Közelmúltban homokkő épületeket és mecseteket fedeztek fel, amelyek felkeltették a régészek érdeklődését, akik továbbra is próbálják felfedezni, mi rejtőzik még a homok alatt.
Az ókori történelemből kilépve Katar különböző nyugati és keleti birodalmak uralma alatt állt. Az Ormus a félszigetet kereskedelmi posztként és katonai kikötőként használta, amíg a portugálok nem tudták kiterjeszteni uralmukat a régióra. A szomszédos Bahrein végül annektálta a félszigetet, amíg a lázadó mozgalmak és a brit beavatkozás ismét függetlenné nem tették Katart. Nyomás alatt Katar 1871-ben az Oszmán Birodalom része lett, mielőtt az első világháború végén brit protektorátussá vált. 1971-ben Katarnak békésen sikerült kivívnia függetlenségét Nagy-Britanniától.

Miután Sheikh Hamad bin Khalifa Al Thani 1995-ben, apját puccsal eltávolítva átvette a trónt, Katar átalakult egy szegény brit protektorátusból, amelyet főként gyöngyhalászatáról ismertek, egy független állammá jelentős olaj- és földgázbevétellel, amelyek lehetővé tették, hogy Katar a világ legmagasabb egy főre jutó GDP-jével rendelkezzen. Katar mélyen belemerült a világ ügyes dolgaiba a királyi család alatt, támogatást nyújtva békefenntartó missziókban és az ENSZ által felügyelt háborúkban, mint például az 1991-es öbölháborúban. Katar különféle világkonferenciák, például a Világkereskedelmi Szervezet, az ENSZ Klímaváltozási Egyezménye és különböző mediációs testületek házigazdája. A népszerű Al Jazeera hírcsatorna fejlesztésével és a Qatar Airways terjeszkedésével a világ szinte minden kontinensére, Katar gyorsan felkeltette a külföldiek érdeklődését, mivel 2006-ban az Ázsiai Játékoknak és 2022-ben a FIFA Világkupának adott otthont. Sheikh Hamad uralma alatt Katar próbált eltávolodni a szaúdi befolyási övezettől egy függetlenebb külpolitikával, ami feszültségeket eredményezett szomszédaival.

Doha 1960-ban

Manapság

Katar abban különbözik a környék többi olajállamaitól, hogy viszonylagos engedékeny, liberális a légkör. Rengeteg a külföldi szakértő, munkás az országban. A fizikai munkások szegény ázsiai országokból valók, a kvalifikált szakemberek egy része nyugat-európai. A turizmusra eddig nem fektettek nagy hangsúlyt, de újabban erre is figyelnek. Nagy, becsvágyó beruházásokkal, sporteseményekkel hívják fel a világ figyelmét a kicsi országra. Az ország a 2022-es labdarúgó VB, a motorcsónak GP, a motor GP, teniszversenyek, stb. megrendezésével, illetve annak infrastrukturális háttere biztosításával, és finanszírozásával is igyekszik egyre vonzóbbá tenni Katart a turisták számára.

A Katarban élő mintegy 3 millió ember közül továbbra is kevesebb mint 400 ezren helyi állampolgárok. A lakosság túlnyomó többsége vendégmunkás: csak Indiából, Bangladesből és Nepálból több százezren érkeztek dolgozni, de sok a pakisztáni, a filippínó és a kenyai munkavállaló is. Az évek során egy sajátos, kimondatlan nemzetiségi–foglalkozási hierarchia alakult ki. A taxisok és kisegítő munkások jórészt dél-ázsiaiak, a hotelekben és éttermekben a személyzet nagy része filippínó vagy más délkelet-ázsiai, míg a magasabban képzett pozíciókat jellemzően nyugati expatok töltik be – amerikaiak, európaiak és ausztrálok.

A magyar közösség becslések szerint 300–400 főt számlál, többségük magasan képzett szakember. Különösen sokan dolgoznak a Qatar Airwaysnél: pilóták, légiutas-kísérők, valamint stratégiai és üzemeltetési területen is jelen vannak magyarok. Szép számmal érkeztek szakemberek a budapesti 4-es metró építéséből, akiket a dohai metró grandiózus projektje vonzott ide. Emellett a kulturális és sportéletben is találkozhatunk honfitársakkal: magyar zenészek játszanak a Dohai Filharmonikusokban, és magyar edzők tanítják a helyieket jégkorcsolyázni vagy curlingezni – ezek a téli, de fedett pályán űzhető sportok meglepően népszerűek a sivatagi országban.

A Katarban dolgozó magyarok többsége tehát jól fizetett, kvalifikált munkát végez, és biztonságos körülmények között él. Ugyanakkor, akárcsak a nyugat-európai vendégmunkások, ők is jellemzően hazautaznak a rekkenő hőségű nyári hónapokra, amikor az országban a kinti élet szinte teljesen leáll.

A katari uralkodócsalád az olaj- és földgázbevételekből olyan jólétet teremtett az állampolgárok számára, amely a térségben páratlan. Az oktatás és az egészségügy ingyenes, a közüzemi költségeket az állam átvállalja, a kulturális intézmények – köztük a világszínvonalú múzeumok – díjmentesen látogathatók. A mindennapokban is érződik ez a biztonság és anyagi bőség: a bevásárlóközpontokban a tehetős katari nők mellett többnyire ázsiai bébiszitterek segédkeznek, a bazárban pedig a hófehér dishdashában üldögélő kereskedők szemmel láthatóan nem fárasztják magukat azzal, hogy minden áron vásárlásra bírják a turistát. Nem szorulnak rá – ami hiányozna a megélhetéshez, azt az állam úgyis kipótolja. A szegényebb arab országokban tapasztalható nyomulásnak, olykor agresszív eladási kényszernek itt nyoma sincs. Esténként vízipipázó helyiek ülnek nyugodtan a kávéházakban, a jólét és a biztonság érzése minden mozdulatukból sugárzik.
Az uralkodócsalád tagjai a világ legjobb egyetemein tanult, felvilágosult emberek, akik a luxus szeretete mellett tudatos, hosszú távon is okos beruházásokba kezdenek. A konferenciaturizmus például mára a katari stratégia része: felismerték, hogy Ázsia és Európa között ideális helyzetben vannak ennek fejlesztésére. A szállodaipar fogalommá vált, és a Qatar Airways immár évek óta a világ legjobb légitársaságai között szerepel – sokak szerint egyenesen az első helyen. Az ötcsillagos szolgáltatás szinte minden pillanata élmény, még akkor is, ha a Délkelet-Ázsia felé tartó útvonalon a Bengáli-öböl felett szinte mindig elkerülhetetlen a légörvény.

„Amire Katarnak szüksége van, azok a külföldi munkavállalók” – ez a szemlélet áthatja az ország mindennapjait és gazdasági működését. Az okok nyilvánvalók: egyrészt a katari állampolgárok a hatalmas olaj- és földgázbevételeknek köszönhetően gazdagok, és nem szívesen vállalnak fizikai munkát, még akkor sem, ha nemzeti érzelmekről van szó. Másrészt alig néhány évtizede még beduin közösségek éltek itt a sivatagban, így hiányzik az a szakmai tapasztalat, ami modern infrastruktúrák vagy óriásprojektek megvalósításához kell. Ezért a külföldi munkaerő tölti be az összes olyan pozíciót, amit a helyiek túl „alantasnak” vagy épp túl bonyolultnak tartanak. A magas presztízsű, befolyással járó állásokat – mint a kormányzati posztok, a rendőrség vagy a cégtulajdonosi székek – viszont maguknak tartják fenn.
Katarban különösen látványos a nemzetiség szerinti munkamegosztás. Egy állás betöltésénél sokszor nem az egyén képessége számít, hanem az adott nemzethez társított sztereotípiák: ki mit bír, milyen szaktudással és milyen fizetési igénnyel rendelkezik.

A legalacsonyabb szinten dolgozók – főként indiaiak, nepáliak, bangladesiek és sri lankaiak – embertelen körülmények között végzik a legnehezebb munkákat a nyári hőségben, miközben a fizetésük alig éri el a 400–600 katari riált (kb. 40–60 ezer forint). Sokszor több tucat ember él egy szálláson, légkondicionáló nélkül, napi három egyszerű étkezéssel. Nem véletlen, hogy a világsajtó évek óta érzékeny témaként kezeli az ő helyzetüket, hiszen náluk látszik leginkább, hogyan válik az érdektelenség embertelenséggé.

Egy fokkal jobb körülmények járnak azoknak, akik a középső rétegbe tartoznak: nekik már van egyenruhájuk, légkondicionált szállásuk legfeljebb három-négy szobatárssal, és stabil étkezésük. A fizetésük nagyjából 800–1500 katari riál (80–150 ezer forint). Ebben a körben találkozhatunk néhány kelet-európai dolgozóval is – ukránokkal, románokkal, szlovákokkal, szerbekkel. Jellemzően hipermarketekben, vendéglátásban vagy szállodai személyzetként helyezkednek el, bár ezekben a szektorokban továbbra is a filippínó munkavállalók dominálnak.

A paradox helyzet, hogy egy ötcsillagos étteremben, akár egy Gordon Ramsay nevéhez kötődő helyen is előfordulhat, hogy a rendelést félreértik, mert a kiszolgálók többsége nem rendelkezik az elvárt szaktudással. Bár a lelkesedés és a mosolygás szinte kötelező része a munkának, a napi 12–14 órás robot mellett sokszor hiányzik az a profi képzettség, amit a luxuséttermek vendégei elvárnának. Az utóbbi években ugyan megindultak reformok – például szigorúbb munkaügyi szabályok és képzések bevezetésével –, de a rendszer alapvető egyenlőtlenségei továbbra is változatlanok.

k. a. fotója

A belváros nem nagy, de tiszta, gondozott és rendezett. Az üvegborítású irodatornyok és a nemzetközi luxusszállodaláncok épületei egyszerre sugallnak világvárosi hangulatot. Itt található a City Center pláza is, amely továbbra is a legnépszerűbb bevásárló- és szórakoztatóközpont. Az utcákon rengeteg öltönyös ember siet ebédelni, sokan éppen a környező szállodák éttermeibe – ez ugyanis itt a trend: a közösségi élet része a fényűző étkezés és a költekezés. Az itt dolgozók a vendégmunkások szerencsésebb rétegéhez tartoznak: fizetésük jóval magasabb, mozgásterük nagyobb, a munkahetük hivatalosan öt napos, bár a túlóra náluk is szinte mindennapos.
A város összképét továbbra is meghatározza a sárga szín: a homok, a napfény és sok lakóépület árnyalata egybeolvad, ami sokak számára egyhangúvá és kissé nyomasztóvá teszi a látványt. Ebben a környezetben különösen éles a kontraszt a zárt lakóparkokkal, amelyek olyanok, mintha egy másik világba lépnénk. Családi villák sorakoznak, a kapuk előtt hatalmas luxusterepjárók és sportautók – Porsche, Maserati, Range Rover – mutatják a jólét jeleit.

Korábban ezekben a lakóparkokban főként nyugati menedzserek és szakemberek családjai éltek, de az utóbbi években sok minden megváltozott. A „katarizáció” politikája, amely a katari állampolgárokat részesíti előnyben a munkahelyeken, fokozatosan kiszorította a külföldi dolgozók egy részét. Ez a gyakorlat a felsőbb pozíciókban is érezhető, de különösen a középvezetői réteget érintette, ahol a nyugati expatok helyére egyre gyakrabban katari vagy más arab munkavállalók kerülnek. A luxusnegyedekben így drasztikusan csökkent a nyugati családok száma, helyükre pedig jómódú indiai, libanoni és más ázsiai családok költöztek.

A város tehát folyamatos átalakuláson megy keresztül: miközben az ultramodern világvárosi kép megmarad, a mindennapi életben a társadalmi összetétel egyre inkább tükrözi Katar saját törekvését, hogy erősítse a helyiek jelenlétét és csökkentse a külföldi munkaerő dominanciáját. Ez a változás minden itt élő számára érzékelhető, a város hangulatát is átformálja.

m. d. fotója

Az olaj Katar gazdaságának alapköve; korábban a GDP több mint 30%-át, a kivitelből származó bevételek körülbelül 80%-át és a kormányzati bevételek 58%-át tette ki. Az 15 milliárd hordós bizonyított olajkészletek biztosítani fogják a jelenlegi kitermelési szint fenntartását legalább a következő 20 évben. Az olaj és a gáz Katar számára a legmagasabb egy főre jutó GDP-t biztosítják a legtöbb tanulmány szerint. Katar bizonyított földgázkészletei meghaladják a 7 billió m³-t, ami a világ összes készletének több mint 11%-át teszi ki, így a világ harmadik legnagyobb készlete. A földgáz termelése és exportja egyre fontosabbá válik. Katar évről évre nagyon magas többletet mutat, és viszonylag érintetlenül vészelte át a globális pénzügyi válságot.

Az energiaágazaton kívül Katar petrokémiai termékeket, cementet és acélt is exportál. Dohában egy gyorsan növekvő pénzügyi szektor van, amely magát a Közel-Kelet kereskedelmi és pénzügyi központjaiként rögzíti. A katari kormány emellett felvázolta terveit, hogy növelje a turizmus és a médiaipar szerepét a félszigeten, új szektorokat teremtve Katar profiljának további növelésére. Ezen kívül számos külföldi egyetem alapított képviseletet Katarral, így Katar a Közel-Kelet egyik fő oktatási központjává vált.

Az olaj- és földgázgazdagság következtében Katar olyan átfogó jóléti államot biztosít állampolgárainak, amely a világ egyik legnagyobb ilyen rendszere, annak ellenére, hogy nem vet ki jövedelemadót. Az ország azonban nagyban függ egy nagy számú, gyakran alulfizetett bevándorló munkaerőtől, akik nem férnek hozzá a jóléti állam szolgáltatásaihoz.

A helyiekről

Katar lakossága három fő csoportra osztható. A katari kultúra nagyrészt a hagyományos iszlám beduin kultúrán alapul, és gyakran láthatod a katariakat hagyományos öltözetükben. A férfiak fehér ruhát, úgynevezett thobe-ot viselnek, míg a nők fekete abaya-t hordanak. Ma a katari állampolgárok csupán a lakosság körülbelül 10%-át teszik ki. A történelem során a rabszolgaság szerves része volt ennek a társadalomnak, és öröksége tovább él egy hatalmas alosztály formájában, amely alulfizetett és gyakran borzalmasan bántalmazott migráns munkásokból áll, főként Dél-Ázsiából és a Fülöp-szigetekről, akik kemény körülmények között dolgoznak katari és nyugati uralmuk alatt, és a katari lakosság többségét alkotják. Katar harmadik csoportját a nyugati expatok képezik, akik gyakran arra használják őket, hogy a modernitás és progresszivitás látszatát keltsék a külvilág előtt, gyakran eltakarva a társadalom alapját képező kizsákmányolást. Természetesen a három csoport gyakran ütközik, és informális szegregáció létezik ebben a társadalomban, amely főként a külföldi munkások és a katariak közötti keveredés megelőzésére szolgál.

Fő riválisa, az Egyesült Arab Emírségekhez képest Katar valamivel konzervatívabb, bár általában liberálisabb, mint a többi arab öböl-állam. Míg Doha nagyvárosi területe modern és kozmopolita, és egyre inkább rivalizál Dubai-val és Abu Dhabival, a helyiek továbbra is hagyományosabb életmódot folytatnak a kisebb városokban és vidéki területeken, és elvárják, hogy a viselkedésük ennek megfelelően alakuljon.

A közlekedésben sok minden máshogy zajlik, mint amit Európában megszoktunk. A gyerekülés használata szinte teljesen ismeretlen fogalom, és a vezetési stílus gyakran kaotikusnak, sőt veszélyesnek tűnik egy európai szemével. Sokan vallási meggyőződésből úgy gondolják, felesleges óvintézkedéseket tenni: ha Allah úgy akarja, úgyis megtörténik a baleset, és mindegy, hogy valaki lassan vagy gyorsan vezet. Így aztán a gyerekek gyakran az ablakból lógnak ki, miközben a sofőr a szabályok többségét figyelmen kívül hagyja.
A kulturális különbségek más helyzetekben is érzékelhetők. Például ha valaki kutyát sétáltat, a helyiek közül sokan félve átmennek a túloldalra, mert számukra a kutya nem megszokott társállat, hanem inkább félelmet keltő. Katar lakosságának többsége továbbra is külföldi munkavállaló, mégis természetes, hogy az ország hagyományait és ünnepeit mindenki tiszteletben tartja. Senkinek sem jutna eszébe megkérdőjelezni a helyi vallási ünnepek időpontját vagy fontosságát.

Az öltözködési szabályok szintén árnyaltak. Jogilag nincs előírva, hogy egy nőnek kötelező lenne a térdet takaró szoknya vagy a vállat fedő felső, mégis a legtöbb külföldi nő is ügyel erre. Nem a szankciók miatt, hanem mert van bennük annyi tisztelet a helyi kultúra iránt, hogy alkalmazkodjanak a szokásokhoz. A városban így békésen keveredik a sok nemzetiség, de a társadalmi életet még mindig a hagyományos arab normák határozzák meg.

Piaci kereskedő - l.a. fotója

Turista etikett

A turistának figyelmet kell fordítania a muzulmánok öltözködési és viselkedési szokásainak tiszteletben tartására. Fürdőruha, bikini használata elfogadott a tengerparton és az úszómedencénél, de póló és a lábakat takaró nadrág, vagy szoknya viselete kívánatos egyéb helyeken; a jelenlegi katari elvárás az, hogy a hölgyek válltól térdig fedjék testüket. Ugyanakkor szintén diszkrét figyelemmel kell eljárni a bazár, vásárterek, illetve olyan egyéb helyek látogatásakor, ahol vegyes nemzetiségű közönség fordul meg. Ugyanakkor a nagyobb bevásárló központokban - amelyeket az itt tartózkodó külföldi, nyugati állampolgárok többsége látogat - "elfogadott" a lazább, "európaiasabb" öltözet viselete.

Helyi sajátosság, hogy egyes helyeken kellemetlenség adódhat a videózásból, fényképezésből. Ennek elsősorban vallási, másodsorban biztonsági okai vannak. Célszerű a szükséges minimumra, illetve csak az egyértelműen turisztikai látványosságként, s a turisták által szervezetten is látogatott helyszínekre korlátozni az ilyen tevékenységet. Egyéb helyeken (különösen a hivatalos épületek, mecsetek környékén) a fényképezés előtt minden alkalommal feltétlenül kérjék meg az érintett (a felvételen szerepeltetni kívánt) személy vagy személyek, illetve hatóságok engedélyét.

Katarban (is) a muzulmán böjti hónap, a Ramadán alatt fokozottan ajánlatos tekintettel lenni a vallási érzületből és a pszichikai állapotból származó érzékenységre, ezért napközben közterületeken nem ajánlatos enni, inni, dohányozni. Ezt viszonylag könnyű betartani, mert ebben a kb. 30 napban, napnyugtáig be vannak zárva az étkezdék, éttermek, s a szállodákban is csak a szobaszerviz igénybevételével lehet reggelizni, ebédelni, míg a szórakoztató vagy bevásárló központokban a dohányzás eleve tilos állami rendelet alapján, illetve a nyitva tartás is a böjti hónap étkezési idejéhez igazodik.

Ha rákérdeznek arra, hogy milyen vallásúak vagyunk, akkor semmiképpen sem mpndjuk, hogy nem hiszünk semmilyen Istenben. Ez ott hatalmas bűnnek számít.

A katari kormányzat máig rendszeresen emlékezteti a külföldi látogatókat a helyi öltözködési illemszabályokra. A kampányok célja nemcsak a turisták figyelmének felhívása, hanem a helyiek öltözködésének szabályozása is, hiszen a katari alkotmány kimondja: minden lakosnak és látogatónak tiszteletben kell tartania a nemzeti hagyományokat és a bevett társadalmi szokásokat. A hivatalos üzenetek a tisztelettudó viselkedést hangsúlyozzák, amely a nők számára különösen annyit jelent, hogy kerülni kell a túl szűk, túl rövid, áttetsző vagy ujjatlan ruhákat, valamint a miniszoknyát. A fürdőruha pedig kizárólag a strand vagy a medence területén viselhető, onnan nem szabad benne elkószálni.
A kampányok indoklása virágnyelven fogalmaz, de a lényege egyszerű: az arab világban az udvariasság és a vendégszeretet kiemelt érték, ennek része az öltözködési normák tisztelete is. A hagyományos arab viselet a légkondicionált terek korában gyakran inkább kulturális szimbólum, mint praktikum, ám jelentősége megmaradt. A 2022-es labdarúgó-világbajnokság idején különösen fontos volt a turisták visszafogott megjelenésének biztosítása, de 2025-ben is érvényes a szabály: aki Katarba látogat, illik tiszteletben tartania a helyi érzékenységeket.

A helyzetet az is bonyolítja, hogy Katar lakosságának többségét ma már bevándorolt munkavállalók alkotják, akik Ázsia legkülönbözőbb részeiről érkeztek. Bár többségük muszlim, sokan egészen más öltözködési tradíciókat hoznak magukkal, így az utcakép rendkívül sokszínű. A hatóságok ezért igyekeznek fenntartani egy közös minimumot, amely biztosítja a kulturális harmóniát a helyiek, a vendégmunkások és a turisták között.