ÚTIKRITIKA.HU / Katar

A térségben két évszakról beszélhetünk, a nyár áprilistól novemberig, a tél novembertől áprilisig tart, egy-két hetes, esetenként néhány napos átmenettel, amit nemigen nevezhetünk tavasznak és ősznek. Nyáron napközben átlagosan 45-50C fok meleg van, és június végétől kezdve nagyon magas a páratartalom. Télen nappal általában 20-25C fok van. Mindenképpen elkerülendőnek tartjuk a nyári hónapokat az utazásra, mivel napközben a hőség európai ember számára szinte elviselhetetlen. A kevésbé meleg hónapokban is javasoljuk sok folyadék (s mellette esetleg só- és vitamintabletták) fogyasztását.

Doha - óvárosi piac - m.l. fotója

Történelem

,, Bár arab források a 10. században már említik Katart, a „természet mostohagyerekének” számító kietlen félsziget tulajdonképpen a 18. századig gyakorlatilag lakatlan terület volt. Az 1740-es, 1750-es években Arábia középső részéből, az ottani talán még mostohább viszonyok miatt több nomád törzs errefelé, a tengerparti területek felé vándorolt. E törzsek egyike volt a szaúd-arábiai Nedzsd-ből a mai Katar területére érkezett wahhabita Al-Thani család (később elsősorban halászattal és gyöngyhalászattal foglalkoznak majd). A másik törzs csaknem egy időben érkezett ide: ez a mai Kuvait területéről a bahreini uralkodó családot adó Al-Khalifa törzs volt, melyet aztán a perzsa invázió ugyan Bahreinbe szorított vissza, de továbbra is nagy befolyással bírtak a mai Katar területén. E két törzs folyamatos harcot vívott egymással. Az Al Thani nemzetség alapította Al Bid falut, a mai Dohát, az Al Khalifah nemzetség pedig Az-Zubarak települést allapította, innen kiindulva hódították meg Bahreint.

A 19. század közepére Katar a gyöngyhalászat központjává vált, melyet a bahreini Al-Khalifa család ellenőrzött (az 1930-as években jelent meg a világpiacon a japán tenyésztett gyöngy, ekkor ment tönkre Katar hagyományos gazdasági alapja). Emiatt a bahreini befolyás miatt fontos évszám az ország történetében 1867 Mohammed Bin Al-Thani sejk a bahreini befolyás visszaszorítása érdekében védelmi megállapodást köt a Brit Birodalommal és dohai székhellyel emírré tette meg önmagát, tulajdonképpen de facto megalapítva a Katari Emírséget. 1868-ban tehát egy rövid időre független sejkség lett Katar, elismerése fejében pedig Nagy-Britannia jutott vezető szerephez az öbölben. 1872-től 1915-ig azonban a félsziget az Oszmán Birodalomhoz tartozott, s az öböl két érdekszférára oszlott: északi részét a törökök, déli részét a britek ellenőrizték. Apropó britek: a XIX. század közepéig – a mai Arab Emírségekhez hasonlóan – a katari tengerpartot is „kalózpartnak” nevezték. A kalózkodásnak csak akkor alkonyult be, amikor beavatkozott a brit Kelet-indiai Társaság, hogy megvédje Indiába vezető kereskedelmi útvonalait.

A névleges török ellenőrzés 1915-ben szűnt meg, a törökök elhagyták Katart, amely 1916-ban brit protektorátus lett. 1937-ben az Al-Thani család kiterjeszti hatalmát Zubarára is, amely a későbbiekben az egyik legjelentősebb olajkitermelő hellyé vált.

Az olajtermelés 1949-ben kezdődött meg, és ezzel elindult a mesebeli meggazdagodás történetének klasszikus útján az ország

Az ekkoriban felfedezett olajkészletek teljesen új perspektívát kínáltak Katarnak. A termelés azonban csak 1949-ben kezdődött meg, és ezzel elindult a mesebeli meggazdagodás történetének klasszikus útján az ország. A hatvanas évek végén, amikor a britek bejelentették, hogy 1971-ben kivonják csapataikat a Szueztől keletre fekvő térségből, az öböl menti sejkségekben fölerősödtek a föderációs törekvések. 1970-ben a mostani uralkodó édesapját, Khalifa Bin Hamad Al-Thani sejket miniszterelnökké nevezték ki, és 1970. április 2-án kihirdették az ország ideiglenes alkotmányát. Katar végül nem csatlakozott az Arab Emírségekhez, hanem 1971. szeptember 1-jén kikiáltották a független Katar Államot, mely szeptember 21-én az ENSZ-nek is tagja lett, így jött létre a 11437 km² területű Katar Állam (Dawlat Qatar)." forrás

.

Doha 1960-ban

Manapság

Katar abban különbözik a környék többi olajállamaitól, hogy viszonylagos engedékeny, liberális a légkör. Rengeteg a külföldi szakértő, munkás az országban. A fizikai munkások szegény ázsiai országokból valók, a kvalifikált szakemberek egy része nyugat-európai. A turizmusra eddig nem fektettek nagy hangsúlyt, de újabban erre is figyelnek. Nagy, becsvágyó beruházásokkal, sporteseményekkel hívják fel a világ figyelmét a kicsi országra. Az ország a 2022-es labdarúgó VB, a motorcsónak GP, a motor GP, teniszversenyek, stb. megrendezésével, illetve annak infrastrukturális háttere biztosításával, és finanszírozásával is igyekszik egyre vonzóbbá tenni Katart a turisták számára.

,, A Katarban élő 2,7 millió emberből nem éri el a 300 ezer főt a helyi állampolgárok száma. Csak Indiából 300 ezernél is többen jöttek ide dolgozni. Egyfajta ki nem mondott nemzetiségi-foglalkozási kasztrendszer is kialakult. A taxisok a paksiuztániak és az indiaiak, a szállodai takarítók és felszülgálól többsége Fülöp-szigeteki. A magas képzettséget igénylő állásba a külföldiek közül jobbára csak amerikaiak, európaiak és az ausztrálok kerülhetnek.

300-400 honfitársunk él az olajsejkségben, jellemzően magasan kvalifikált szakemberek. Az első, s talán a legnépesebb csoport az egykori maléveseké: 17 magyar pilóta és ennél is több légiutas-kísérő dolgozik az immár negyedik éve a világlegjobb légitársaságának választott Qatar Airwaynél. Nem csak a hajózószemélyzetben vannak magyarok, dolgoznak a társaság stratégiai osztályain és a légikikötő üzemeltetésénél is. A másik masszív magyar csoport a metróépítőké - a budapesti négyes metró műszaki emberei közül sokat elcsáűbítottak a dohai gigantikis metróépítéshez. A harmadik nagy csoport a művészeké és a sportolóké: a Dohai Filharmonikusoknál sok honfitársunk zenél és például magyar oktatók tanítják korcsoláyzni és curlingezni a helyieket - meglelő módon ezekre a téli, ám teremben is úzhető sportokra jelentős igény van a sivatagi országban. A magyarok zöme tehát magasan képzett és jól megfizetett munkát végez, ám a nyugat-euróópai vendégmuinkásokhoz hasonlóan ők is jellemzően hazajönnek szabadságra a inti forró nyári hónapokban." (Lukács Csaba, MNO, 2017)

"Az uralkodócsalád a katari arabok számára példátlan jólétet biztosít a beérkező olaj- és földgázpénzekből, ingyenek az oktatás, a múzeumok, nincs közüzemi költség… Bármerre jártam-keltem az olajállamban, a lakosokról sütött a jólét, az anyagi biztonság. Két beszédes példa csupán: a bevásárlóközpontokban gazdag katari nők mellett mindig ázsiai bébiszitter segédkezett, olykor több is. A bazárban a hófehér ruhában üldögélő kereskedők pedig hozzám sem szóltak, és nem azért, mert tudták, hogy az európai úgyis vásárol, ha akar, és ennek okán fölösleges zargatni, hanem azért, mert nem voltak rászorulva az üzletre – ami hiányzik a megélhetéshez, azt az állam majd kipótolja. A szegény arab országokban tapasztalható kétségbeesett, olykor már agresszivitásba forduló kétségbeesett eladási szándéknak nyoma sem volt. Kényelmesen vízipipázó helyiek üldögélnek esténként a kávéházakban, látszik rajtuk, bejött az élet.

A katari uralkodócsalád tagjai egyébként felvilágosult, a világ legjobb egyetemein tanult emberek, és a luxus szeretete mellett elismerésre méltó, okos dolgokba kezdenek. Itt van például a katari konferencia-turizmus, rájöttek, hogy Ázsia és Európa között a lehető legjobb helyen vannak ennek hosszú távú, gyümölcsöző kiépítéséhez. A katari szállodaipar manapság már fogalom, és létrehozták a világ legjobb légitársaságát (nekem legalábbis a Qatar Airways a kedvencem, az ötcsillagos légitársasággal történő utazás minden percét élvezni szoktam, még akkor is, ha az ember Dél-kelet Ázsia felé tartva, a Bengáli-öböl felett mindig törvényszerűen légörvénybe kerül. " forrás

"Amire Katarnak szüksége van, azok a külföldi munkavállalók." Ez a szellemiség áthatja az egész ország működését, "kultúráját" és hozzáállását. Ennek több oka is van, többek között elsősorban az, hogy a katariak gazdagok. Aki jómódú, az pedig nem szívesen túrja a földet a 2022-es FIFA világkupáért – még nemzeti érzelmektől vezérelve sem. Másodsorban pedig egy olyan országról beszélünk, ahol kb. 60 évvel ezelőtt, még a beduinok kóboroltak a sivatagban a tevéikkel az iszonyatos meleg elől. Vagyis hiányzik az a szaktudás, ami egy profi és modern stadion (vagy bármi) megépítéséhez szükséges. Szóval ott tartunk, hogy kell a külföldi munkaerő minden olyan pozícióra, amihez ők túl soknak vagy túl kevésnek érzik magukat. A fennmaradó helyeket, amik befolyásos munkáknak számítanak, és ahol alapvetően az aláíráson kívül nem kell mást csinálniuk (kormányzat, rendőrtiszt, cégtulajdonos) azt természetesen ők töltik be. Itt jövünk mi, szerencsés vagy szerencsétlen külföldiek a képbe, mert az, hogy hogyan alakul a sorsunk ebben az országban, csakis attól függ, hogy milyen munkát kapunk.

Ebben az országban különösen látványos a rassz alapú munkakiosztás, de ennek az az oka – véleményem szerint – hogy nem nagy a népessége. Amikor egy munkahely elképzeli a munkavállalót egy adott pozícióra, akkor az adott nemzet habitusát, szaktudását és fizetési igényét veszi alapul.

Itt a legalacsonyabb a fizetés, elméletben kb. 40-60 ezer forint között mozog. Az itt dolgozók zömmel szerencsétlen sorsú indiaiak, nepáliak, bangladeshiek, Sri Lanka-iak. Ők dolgoznak az iszonyatos hőségben azon, hogy a minél magasabb épületeket felhúzzák. A légkondiciónáló és a napi három étkezés nekik luxus. Nem véletlenül érzékeny téma ez a világsajtóban, mert náluk ütközik ki a legjobban az érdektelenségből fakadó embertelenség.

Egy hajszállal magasabb fizetés, egy fokkal emberibbek a munkakörülmények. Esetükben már futja egyenruhára, normális szállásra maximum 3-4 szobatárssal, légkondicionálóra, napi ellátásra. A fizetés 80-150 ezer forintnak megfelelő összeg. Ebben a rétegben már találkozhatunk elszórva néhány szegényebb európai országból (Ukrajna, Románia, Szlovákia, Szerbia) származó dolgozóval. Itt gondolatban egy kalap alá vettem a hipermarketben és a vendéglátásban dolgozókat, bár itt szinte csak filippinók dolgoznak. Ezért fordulhat elő az a paradoxon, hogy Gordon Ramsay étteremben résen kell lenned, hogy mennyire ment át az üzenet a fogadó félnek, amikor a rendelésed veszik fel. Bár már ez a jelenség is változóban van, mert hiába az olthatatlan lelkesedés és mosoly a napi 14 órás szolgamunkához, ha az 5 csillagos helyen képtelen a vendég azt rendelni, amit akar. (2015)" forrás

k. a. fotója

"A város centruma kicsi, de tiszta, ápolt és rendezett. Metropoliszt sugalló üveges üzlettornyok és számtalan nemzetközi luxusszálloda-lánc épületei egy helyen, és a legnépszerűbb pláza, a City Center otthona. Az utcán rengeteg öltönyös ember siet ebédre, valószínűleg pont ezekbe a hotelekbe, mert itt ez a trend: minden a flancolós evésről és a pénzköltésről szól. Azok, akik itt dolgoznak, relatíve szerencsésebbek, mert meglehetősen magas fizetésért dolgoznak és nagyobb a mozgásterük. A munkahetük nem 6, hanem csak 5 napos, de nagy részük nem ússza meg túlóra nélkül.

Mindenhol ronda sárga épületek, a nap is sárga, a talaj homokja is sárga, mindent elural ez a szín, a hő és a ronda házak. A lakópark, ahova megérkezem, olyan, mintha egy másik dimenzióba érnék. Családos villák, nagy luxus terepjárókkal vagy Porschékkal, minden exkluzív, luxus és megkímélt. Többségében nyugati menedzserek családjai élnek itt, de már az is változóban van. A tavaly megindult katarizáció és a tömeges elbocsátások óta drasztikusan csökkent az itt lakók száma, akik helyére indiai családok költöznek. (2017)" forrás

m. d. fotója

A helyiekről

"A szülők nem használnak gyerekülést, és a mi szemünkkel nézve úgy vezetnek, mint az őrültek. Mondván, nem szólnak bele, ha Allah úgy akarja, úgyis meghal a gyerek, minek neki gyerekülés, és én minek vezessek lassan, úgyse tudom befolyásolni Allah döntéseit. Ha úgy akarja, ha lassan megyek is meghalok. Ennek a világnézetnek a következtében a gyerekek, most, hogy beköszöntött a tél (15-20 Celsius-fok van), a kocsi ablakain lógnak ki, miközben az apjuk a közlekedésben használatos törvényeket sorra szegi meg.

Ez csak az egyik legalapvetőbb példák egyike volt, ahogy például az is, hogy mikor kutyát sétáltatok, a helyi járókélők átmennek a túloldali járdára, mert félnek a kutyáktól. Katarban több a külföldről érkező munkásember (expat), mint a helyi állampolgár. Mégse jutott soha senkinek sem eszébe, hogy megkérjük őket a helyi ünnep elhalasztására. Itt minden egyes nő kínosan ügyel arra, hogy a szoknyája térd alá érjen, és hogy a vállát takarja el a pólója. Pedig semmilyen jogi következménye nincs annak, ha a szoknya nem takarja el a térdet, de van mindenkiben annyi, hogy tiszteli a helyi kultúrát. (2015)" forrás

Piaci kereskedő - l.a. fotója

Turista etikett

A turistának figyelmet kell fordítania a muzulmánok öltözködési és viselkedési szokásainak tiszteletben tartására. Fürdőruha, bikini használata elfogadott a tengerparton és az úszómedencénél, de póló és a lábakat takaró nadrág, vagy szoknya viselete kívánatos egyéb helyeken; a jelenlegi katari elvárás az, hogy a hölgyek válltól térdig fedjék testüket. Ugyanakkor szintén diszkrét figyelemmel kell eljárni a bazár, vásárterek, illetve olyan egyéb helyek látogatásakor, ahol vegyes nemzetiségű közönség fordul meg. Ugyanakkor a nagyobb bevásárló központokban - amelyeket az itt tartózkodó külföldi, nyugati állampolgárok többsége látogat - "elfogadott" a lazább, "európaiasabb" öltözet viselete.

Helyi sajátosság, hogy egyes helyeken kellemetlenség adódhat a videózásból, fényképezésből. Ennek elsősorban vallási, másodsorban biztonsági okai vannak. Célszerű a szükséges minimumra, illetve csak az egyértelműen turisztikai látványosságként, s a turisták által szervezetten is látogatott helyszínekre korlátozni az ilyen tevékenységet. Egyéb helyeken (különösen a hivatalos épületek, mecsetek környékén) a fényképezés előtt minden alkalommal feltétlenül kérjék meg az érintett (a felvételen szerepeltetni kívánt) személy vagy személyek, illetve hatóságok engedélyét.

Katarban (is) a muzulmán böjti hónap, a Ramadán alatt fokozottan ajánlatos tekintettel lenni a vallási érzületből és a pszichikai állapotból származó érzékenységre, ezért napközben közterületeken nem ajánlatos enni, inni, dohányozni. Ezt viszonylag könnyű betartani, mert ebben a kb. 30 napban, napnyugtáig be vannak zárva az étkezdék, éttermek, s a szállodákban is csak a szobaszerviz igénybevételével lehet reggelizni, ebédelni, míg a szórakoztató vagy bevásárló központokban a dohányzás eleve tilos állami rendelet alapján, illetve a nyitva tartás is a böjti hónap étkezési idejéhez igazodik.

Ha rákérdeznek arra, hogy milyen vallásúak vagyunk, akkor semmiképpen sem mpndjuk, hogy nem hiszünk semmilyen Istenben. Ez ott hatalmas bűnnek számít.

"A katari kormányzat hivatalos kampányban hívja fel az országba látogató külföldiek figyelmét a helyi öltözködési illemszabályokra. A kampány a lengébb ruhákban feltűnő turistákon kívül a helyieket is szabályozni célozza e tekintetben. A katari alkotmány egy cikkelye elő is írja minden helybéli és látogató számára a nemzeti tradíciók és bevett szokások tiszteletben tartását. A kampány a tisztelettudó viselkedést állítja középpontba, ami a nők számára például a következő korlátozásokat jelenti: Nem szabad túl szűk, túl rövid, túl áttetsző ruhát viselni – ebbe beletartozik az összes ujjatlan felső és miniszoknya. A fürdőruhákban pedig egyik nembe tartozónak sem szabad elkószálnia a medencétől vagy tengerparttól.

A kampány szükségességét úgy magyarázzák, a látogatók gyakran nincsenek tisztában azzal, hogy az udvariasság és a vendégszeretet az egész arab világban a legfontosabb értékek közé tartozik. A virágnyelven megfogalmazott indoklás azt a nagyon egyszerű jelenséget takarja, hogy a hagyományos arab viselet a légkondicionálók korában amúgy is okafogyottá kezd válni. A kezdeményezés a 2022-es katari focivébé miatt is aktuális, hiszen a mondjuk a fürdőruhában meccsre járó brazilokat vagy a sörhasat lóbáló briteket nehéz lesz kordában tartani. Ráadásul Katar lakosságának többségét ma már nem arabok, hanem az Ázsia minden részéből bevándorolt vendégmunkások adják. Többségük muszlim, de sokan teljesen más öltözködési tradíciókat követnek. (2014)" forrás