ÚTIKRITIKA.HU / César Manrique sztori/háza/alapítvány

César Manrique sztori/háza/alapítvány

Ki volt César Manrique? |Háza/Múzeuma| Alapítványa| Fotóegyveleg

Ki volt César Manrique?

Lanzarote, mint turista célpont gyakorlatilag César Manrique fejéből pattant ki. A művész Arrecife szülötte, aki a 60-as években álmodta meg Lanzarotét újra. Ide is költözött, majd előbb a Jameos del Agua, majd a Mirador del Rio, a Jardin de Cactus és a Cueva de los Verdes alkotójává vált. Sokoldalú művész volt ő, rendkívül ötletgazdag. Pontosan be tudta mérni, hogy egy-egy természeti szépség önmagában kevés ahhoz, hogy a látogatók pénztárcája kinyíljon. Megfelelő tálalás is szükséges volt hozzá, ez az, amit ő talált ki remekül. A hatvanas években éplüt háza ma a nevét viselő alapítvány tulajdonaként kiállítóteremként működik. Második háza, amelyben haláláig Haríában élt szintén látogatókat fogad.

Örökségét a saját maga által alapított alapítvány kezeli Az alapítvány, nyilván nem váletlenül igyekszik egy kellemes, szórakoztató lokálpatriótának beállítani César Manriquét, aki mellesleg roppantul tehetséges festő, építész és általában művészeti mindenes is volt. Visual artist, ez lenne a mai cimkéje. Kicsit azonban megkapargatva a felszínt, sokkal érdekesebb dolgora lehet bukkanni. Igazából megrázó annak a pont száz éve egy , a világtól elzárt, igen szegény kis szigeten született pasinak a története, akinek élete első megrázó eseménye az volt, hogy besorozták Franco seregébe. Aktívan harcolt is állítólag, majd miután Katalóniából hazatért, elégette az egyenruháját és soha többé nem beszélt a vele történtekről. Annyira nem, hogy Madridba ment tanulni, festő lett, békésen építette a karrierjét. Azonban a felesége halála annyira megrázta, hogy hirtelen New Yorkig jutott, ahol viharos gyorsasággal jött rá, hogy inkább a fiúkat szereti. Ennek ellenére szebbnél-szebb lányokkal vette magát körül, legalábbis a hivatalos propaganda szerint. Majd onnan hazatérve fogott hozzá, hogy Lanzarote szigetét összművészeti alkotássá változtatva felvirágoztassa a minőségi turizmust.

Amiben gyerekkori barátja és más helyi hatalmasságok segítették. Nyilván anyagilag is, hiszen a 60-as években a Franco éra nagyot nyitott a turizmus fejlesztése irányába. César Manrique lehet, hogy nem volt hibátlan, de Lanzarote annyira sokat köszönhet neki, hogy ezt mindenki elnézi neki. Minden műve abból indul ki, hogy a helyi sajátosságok felhasználásával épít valami újat és modernet. Ellenezte a magas házak építését, ebből csak egyet sikerült felhúzni. Egyszóval ő volt itt mindennek az elindítója, meghatározója. És nem AIDS-ben, sima közúti balesetben halt meg 1992-ben.

Kriszta fotója

Háza/Múzeuma

César Manrique háza Haríában található, a falu központjától 5-6 percnyi gyaloglásra. Érdekessége, hogy 1988-tól 1992-ig lakott itt César Manrique. Azaz eléggé modern fürdőszobákat, konyhát, stb láthatunk. Legérdekesebb része a műterme, ahol fura módon még az üres higítós üvegek is kiállítási tárgyak lettek. Klassz a kocsija, ezt a designt a seatnak tervezte a mester és a mai napig találni még kocsikat a szigeten ezzel a mintával. Ráadásul ritkán lát az egyszeri turista ennyire szép wc bejáratot, mint itt.

A művész járgánya - Kriszta fotója

,, A sziget híres szülötte, a képzőművész és építész César Manrique több alkotással is rátette névjegyét Lanzarotéra. Öt vulkáni „buborékba” épített bioházába olyannyira beengedte a természetet, hogy a látogató alig érzékeli, mikor jár a házban, s mikor a tájban…" forrás

---

Érdekes figurája volt a szigetnek egy fura képzőművész, César Manrique: leginkább Salvador Dalihoz hasonlítható a tevékenysége, ám épületeket is alkotott. Saját egykori háza ma múzeum, részben a lávamező alá vájt „szobák” füzérével, szintén földalatti úszómedencével, ha a szigeten járunk, ezt is tekintsük meg." forrás

Alapítványa

César Manrique (1919–1992) festő, szobrász, építész és egyetemes alkotóművész, aki lényegében ,,arcot adott" a szigetnek.

Az épület 5 vulkanikus eredetű dombra (avagy lávabuborékba) épült, melyeket szobákká alakítottak. A ház építészetileg nagyon izgalmasan kialakított. A ház alsó része a föld alatt - jobban mondva a láva alatt - helyezkedik el. A múzeum meglátogatása segít megérteni azt, hogy a művész miként gondolkozott alkotóan a természet és a művészet összeforrasztásáról. Feltétlenül érdemes meglátogatni ezt az alapítványi központot.

Fotóegyveleg

Házának nappalija - Kriszta fotója

Kommentek