ÚTIKRITIKA.HU / Nicaragua

Sziget a tavon. Vulkanikus itt minden, senki se számítson karibi strandolásra. Viszont van őserdő, Ojo del agua, egy vulkanikus tavacska, nagyon megéri elmenni. Laza hely, jó a kikapcsolódásra. Rengeteg kirándulási lehetőség kínálkozik.

"Négy órán keresztül kommandóztunk felfelé sziklák, óriásfák és csuromvizes páfrányok között. Néhányszor azért a túravezető hajlandó volt megállni, és hagyni, hogy levegő után kapkodjunk – pláne, ha felbukkant valami állat a fák tetején. Ometepe erdeiben szép számmal élnek bőgőmajmok, amelyek onnan kapták a nevüket, hogy olyan hangot adnak ki magukból, mint egy halálra sebzett ork. Az artikulálatlan üvöltést hallgatni a ködös erdőben elég nyugtalanító érzés, úgyhogy a túravezető, amint meglátott egy bőgőmajmot a fán, azonnal megmutatta nekünk. A bőgőmajom akkora, mint egy macska, és egyáltalán nem agresszív, csak a hangja olyan, mintha legszívesebben az egész világot cafatokra tépné.

Ködben, sárban, a bőgőmajmok üvöltése közepette végül sikerült felérnünk a vulkán tetejére. A kráterben egy apró, kristálytiszta lagúna bújt meg, a víz partján pedig olyan zöld volt a pázsit, mint egy golfpályán. Kilátás sajnos nem volt, a vulkán mindvégig, amíg másztuk, felhőkbe burkolózott, úgyhogy nem láttunk tovább húsz-harminc méternél. Pedig, ha tiszta lett volna az idő, láthattuk volna a körös-körül elterülő Nicaragua-tavat, és azon túl talán még a Csendes-óceánt is. Ennek hiányában viszont csak feküdtünk fél órán át a fűben, aztán összegereblyéztük magunkat a romjainkból, és újabb négy óra leforgása alatt visszaereszkedtünk a fincára. " forrás

Ahogyan valamikor Wahorn András énekelte: „Két hegy találkozik a völgyben…”. Esetünkben ez bizony nagy igazság. Mindkét vulkán megmászható, bár a Maderas esetében ez némileg könnyebb. A Concepción esetében az aktivitás jelenleg némi füst eregetésére korlátozódik, így érdemes felmenni a tetejére. A túra hossza hozzávetőlegesen 4 óra felfelé és 2,5 óra lefelé. A Maderason gyönyörű vízesést is találunk, sőt krátertava is van, amelyhez egy óra alatt fel lehet gyalogolni, azonban a két hegy között az út fele időszaki földút, nem árt olyan járművel közlekedni, amelyik bírja a terepet.

A vízesések, források és lagúnák remek és változatos látnivalót nyújtanak. A Charco Verde lagúnái fokozott védettség alatt állnak. Valamikor a hadsereg akart itt támaszpontot létesíteni, de a hely szelleme elűzte őket a legenda szerint, így érintetlen maradt a táj és élővilága. Itt él vadon bőgőmajom is. A két vulkán közötti összekötő földnyelv a vulkáni hamuból jött létre. Finom homokos partja remek strandolási élményt kínál és a legjobb éttermek is erre a részre települtek. forrás

Az örök favoritunk az Ometepe-sziget, amelyet a hatalmas Nicaragua-tó közepén két vulkán alkot..Tényleg a béke szigete, ahol megáll az idő. A világ egyik legszebb naplementés helye szerintünk az itteni Playa Mangón található. De mehetünk a dzsungel közepébe fürdőzni a kristályszínű vízben, lovagolhatunk, túrázhatunk, kajakozhatunk, petroglifeket kereshetünk vagy akár csokiszeánszra is benézhetünk. Amikor megkérdeztük a fiunkat, hogy mi fog neki hiányozni Nicaraguából, akkor azt mondta: "a vulkánok a vízen", amelyekről amúgy Twain is elismerően írt. Nem véletlen hívják a tűz és a víz földjének.... (2024)

Mérida-vulkán

K. Susanna fotója

San Juan del Sur

Óceánparti nagyváros. Persze helyi léptékkel. Igazi szörfös éden. itt található Közép Amerika leggrandiózusabb Jézus szobra. Érdemes felmászni rá. San Juan del Surtól érdemes még kicsit délre autózni, szép strandokat találunk erre. Playa el Coco, Playa Popoyo pl.

A legizgalmasabb kalandunk az San Juantól San Juanig tartott a San Juan folyón. Régen, az aranyláz idején nagyon veszélyes volt szárazföldön eljutni New Yorkból mondjuk San Franciscóba, így sokan ezt ezen a folyón tették meg helyette, többek között a már említett Mark Twain is. San Juan Del Surból indultunk, majd megkerültük a Nicaragua-tavat, majd San Carlosból indulva egy El Castillós megállóval 10 órát utaztunk a folyón keresztül a dzsungelen. Erre nem járnak turisták (nem mintha túl sok lenne belőlük Nicaraguában), mi az egy hét alatt egy darab német fickóval találkoztunk; ez már tényleg a "világ vége", hiszen sehogy máshogy nem közelíthető meg a célunk, San Juan del Nicaragua/Norte, csak hajón. Innen további három órás hajózással még mélyebbre jutottunk a dzsungelben az ott élő indiánokhoz, ahol kígyó fogadott minket a verandán, és jó pár nyílméregbékával is találkoztunk, majd folyami homárt vacsoráztunk (másnap pedig iguánát vadásztak ebédre...). Ennél kevés autentikusabb élményben volt részünk! (2024)

Little Corn sziget

Itt bizony megvan a karibi érzés. Gyönyörű, pici. Csak biciklis és gyalogos közlekedés van a szigeten. se diszkó, sem éjszakai élet, semmi csak csend és nyugalom. Búvárok jönnek szép számmal ide.

Corn Island, az utolsó érintetlen karibi paradicsomok egyike. A karibi térségét bőven letarolta már a tömegturizmus, kevés autentikus hely maradt. Hát, a nicaraguai Kukorica-szigetek közéjük tartoznak! A Nagy szigetre propelleres kis repülővel lehet eljutni (vagy hajóval Bluefieldsből), a kicsire pedig hajóval - itt már sem kocsik, sem motorok nem közlekednek, és áram is meghatározott időnként van. Mi nem vagyunk nagy strandolósok, sőt, de ezekkel a szigetekkel még mi is abszolút szerelembe estünk. (2024)

Fotóegyveleg

Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.

Új hozzászólás beküldése

* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon

KAPCSOLAT

utikritika [kukac] utikritika.hu

Útikritika.hu

SZÁLLÁSFOGLALÁS

IMPRESSZUM