ÚTIKRITIKA.HU / Nicaragua

Egy 10 napos nicaraguai utazás ideális időtartam, hogy megismerje az ország legfontosabb látnivalóit anélkül, hogy túlzottan sietnie kellene. Érdemes a Managua repülőtérre érkezés után azonnal továbbindulni, mivel a főváros kevésbé vonzó turisztikai szempontból, mint az ország többi része.

Granada és környéke ideális kiindulópont, érdemes itt 2-3 napot tölteni. A gyarmati város felfedezése mellett tegyen kirándulást a közeli Mombacho vulkánhoz és látogasson el a Las Isletas szigetcsoporthoz a Nicaragua-tavon. Granadából könnyen elérhető a Masaya vulkán is, amely egyik ritka helye a világnak, ahol biztonságosan látható aktív lávatenger.

León a következő javasolt állomás 2 napra, ahol a katedrális és a gyarmati építészet mellett érdemes megtapasztalni a "vulkánsurfözést" a Cerro Negro lejtőin. Innen kirándulhat a Juan Venado természetvédelmi területre is, ahol mangrove erdőkben figyelheti meg a gazdag madárvilágot.

A part mentén haladva töltsön 3 napot a csendes-óceáni partvidéken, San Juan del Sur környékén, ahol gyönyörű strandok és kiváló szörflehetőségek várják. Igény szerint innét látogatható a közeli Ometepe-sziget is, ahol két csodálatos vulkán emelkedik ki a Nicaragua-tóból.

Az utolsó 2-3 napra válasszon az északi hegyvidék (Estelí, Matagalpa) felfedezése - ahol kiváló kávéültetvények látogathatók -, vagy az atlanti partvidék (Corn Islands) paradicsomi strandjai között, attól függően, hogy természetjárásra vagy pihenésre vágyik-e az utazás végén.

Masaya-vulkán nemzeti park

A Masaya vulkán egy lenyűgöző természeti csoda, amely minden kalandvágyó utazó bakancslistáján szerepelnie kell. Ez az aktív vulkán a Masaya Nemzeti Park központjában található, és egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy közvetlenül a peremén állva bepillanthassunk a tűzokádó kráter mélyébe. Mintha a pokol kapuja lenne! Nem véletlenül hitték a spanyol hódítók ’La Boca del Inferno-nak’, vagyis a pokol szájának! Az ősi indián kultúrában is szent helyként kezelték, áldozatokat mutattak be, hogy megnyugtassák a ’Tűz Istenét’.

A park jól kiépített ösvényein sétálva felfedezhetjük a vulkáni tájat, miközben élvezhetjük a lenyűgöző panorámát a környező vidékre. Az esti túrák különösen lenyűgözőek, amikor a kráterből felszálló izzó láva fénye varázslatos vörös fénybe borítja az éjszakai égboltot. A Masaya vulkán nemcsak természeti szépségével, hanem izgalmas történelmi és kulturális jelentőségével is lenyűgözi látogatóit, hiszen a helyiek generációkon át misztikus legendákat szőttek köré.

p. k. fotója

Benézés a kráterbe - Elter Karcsi fotója

Nicaragua-tó

A Nicaragua-tó, helyi nevén Lago Cocibolca vagy Gran Lago de Nicaragua, Közép-Amerika legnagyobb tava és a régió egyik legjelentősebb természeti csodája. Ez a hatalmas édesvízi tenger 8,264 négyzetkilométeres területével a kontinens második legnagyobb tava (csak a Titicaca-tó nagyobb), és a világon a huszadik helyen áll méretét tekintve.
A tó eredete vulkanikus tevékenységhez köthető, ami Nicaragua geológiai történelmének meghatározó eleme. Körülbelül 500,000 évvel ezelőtt alakult ki, amikor vulkáni aktivitás következtében a terület megsüllyedt és természetes medencét képezett, amely később vízzel töltődött fel. A tó átlagos mélysége 13 méter, legmélyebb pontján azonban eléri a 26 métert is.
A Nicaragua-tó egyik legkülönlegesebb tulajdonsága, hogy édesvízi, de tengeri eredetű fajoknak is otthont ad. Egyetlen helye a világon, ahol édesvízi cápák (Carcharhinus nicaraguensis) éltek, bár számuk napjainkra jelentősen lecsökkent. Ezt a páratlan jelenséget az magyarázza, hogy a tó egykor összeköttetésben állt a Karib-tengerrel, és amikor elkezdett elválni tőle, néhány tengeri faj alkalmazkodott az édesvízi környezethez.
A tó a San Juan-folyón keresztül ma is kapcsolódik a Karib-tengerhez, ami lehetővé tette a tó és a tenger közötti vándorlást egyes fajok számára. Az édesvízi cápákon kívül tarponik és fűrészesráják is találhatók a tóban, ami egyedülálló ökoszisztémát eredményez.
A Nicaragua-tó partjai mentén számos történelmi város található, köztük a gyarmati építészetéről híres Granada, amelyet 1524-ben alapítottak, és így az egyik legrégebbi európai település a kontinensen. A tó partvidéke termékeny mezőgazdasági területeket biztosít, és fontos szerepet játszik az ország élelmiszer-ellátásában.
A tó több mint 400 vulkanikus szigetnek ad otthont, amelyek közül a leglátványosabb az Ometepe, két impozáns vulkánnal: a Concepción és a Maderas. Az Ometepe-sziget mikro-ökoszisztémája számos endemikus fajnak ad otthont, és a nicaraguai turizmus egyik fő látványossága.
A Nicaragua-tóban több mint 40 halfaj él, köztük a mojarra, a guapote és a gaspar, amelyek fontos fehérjeforrást jelentenek a helyi közösségek számára. A halászat évszázadok óta a tó környéki települések alapvető megélhetési forrása, bár a túlhalászás és a szennyezés újabban veszélyezteti ezt a hagyományt.
A tó gazdasági jelentősége messze túlmutat a halászaton. A terület vízkészlete mezőgazdasági öntözést biztosít a környező területeknek, különösen a száraz évszakban. A tó fontos közlekedési útvonal is, amely összeköti a part menti közösségeket, és jelentős turisztikai vonzerővel bír.
Az 1880-as években felmerült egy terv, hogy a Nicaragua-tavon keresztül építsenek csatornát az Atlanti- és a Csendes-óceán között, megelőzve ezzel a Panama-csatornát. Bár ez a történelmi projekt nem valósult meg, a közelmúltban újra előtérbe került egy hasonló terv, amely jelentős nemzetközi vitákat váltott ki környezetvédelmi aggályok miatt.
A tó ökológiai jövője kihívásokkal teli. A szennyezés, a túlhalászás, az invazív fajok és a klímaváltozás mind veszélyeztetik ezt a páratlan ökoszisztémát. A tó vizének minősége az utóbbi évtizedekben romlott a mezőgazdasági vegyszerek bemosódása, a nem megfelelően kezelt szennyvíz és az erdőirtás miatt.
A természetvédelmi erőfeszítések és a fenntartható turizmus fejlesztése kulcsfontosságú a Nicaragua-tó jövője szempontjából. Ez a lenyűgöző természeti kincs nemcsak Nicaragua büszkesége, hanem az egész régió egyedülálló öröksége, amely különleges védelmet és gondoskodást érdemel a jövő generációi számára.

A Nicaragua-tó felfedezéséhez Granada városa kínálja a legjobb kiindulópontot, ahol számos utazási iroda szervez hajókirándulásokat a Las Isletas szigetcsoporthoz, ami tökéletes bevezetés a tó világába. Az Ometepe-sziget meglátogatásához érdemes legalább egy éjszakát a szigeten tölteni, mivel a kompok menetrendje korlátozott és az utolsó járat általában délután négykor indul vissza a szárazföldre. A tó környéki kirándulásokhoz kora reggeli indulás javasolt, részben a kellemes hőmérséklet, részben a délutánonként gyakori szél és hullámzás elkerülése miatt, amely különösen a kisebb hajókon okozhat kellemetlenséget. Napvédő, kalap és rovarriasztó elengedhetetlen tartozékai a tavi kirándulásoknak, hiszen a víz visszatükrözi a napsugarakat, és a partközeli nádasok szúnyogok élőhelyei lehetnek. A tó vizében való fürdőzés előtt mindig érdeklődjön a helyi lakosoktól vagy idegenvezetőktől a biztonságos helyekről, mivel bizonyos partszakaszokon előfordulhatnak sodrások, illetve nem ajánlott úszni a nagyobb kikötők közelében. Tervezzen rugalmasan, hiszen a tavi közlekedés erősen időjárásfüggő, és egy váratlan vihar könnyen átírhatja a legjobban megtervezett programot is. A tó körüli kisebb településeken a szállás- és étkezési lehetőségek korlátozottak lehetnek, így Granada és San Jorge kivételével érdemes előre foglalni, különösen a főszezonban. Fényképezőgépét mindig tartsa vízálló tokban vagy táskában, mert a párás levegő és a hirtelen záporok kárt tehetnek az elektronikai eszközökben. Ha privát hajótúrát szervez, mindig egyezzen meg az árban indulás előtt, és tisztázza, hogy az összeg tartalmazza-e a kikötői illetékeket és egyéb járulékos költségeket. A vízi madarak megfigyeléséhez hozzon magával távcsövet, mivel a tó gazdag madárvilága különösen a reggeli és késő délutáni órákban aktív a partközeli területeken. A helyiekkel való kommunikációhoz hasznos lehet néhány alapvető spanyol kifejezés ismerete, mivel a tó kisebb településein és a szigeteken ritkább az angolul beszélő lakosság.

Ometepe

Sziget a tavon. Vulkanikus itt minden, senki se számítson karibi strandolásra. Viszont van őserdő, Ojo del agua, egy vulkanikus tavacska, nagyon megéri elmenni. Laza hely, jó a kikapcsolódásra. Rengeteg kirándulási lehetőség kínálkozik.

Négy órán át kapaszkodtunk felfelé sziklákon, hatalmas fák gyökerei között, nyirkos páfrányok sűrűjében, miközben a párás levegő úgy tapadt ránk, mint egy második bőr. A túravezető ritkán, de néha megkönyörült rajtunk, és engedett néhány percnyi levegővételt – főleg akkor, ha valami mozgolódás támadt a fák lombkoronájában. Ometepe erdeiben jó pár bőgőmajom él, és a nevüket nem véletlenül kapták: olyan hangot hallatnak, mintha egy ork adná ki utolsó halálhörgését. A ködbe burkolózó dzsungelben ez a torokból feltörő, érthetetlen üvöltés egészen hátborzongató, így amikor a vezető megpillantott egyet a magasban, gyorsan felhívta rá a figyelmünket. Ezek az állatok körülbelül egy macska méretűek, semmiféle agresszió nincs bennük – csupán a hangjuk kelt olyan benyomást, mintha világuralomra törnének.
Ködben, sárban, a majmok hangos tiltakozása közepette végül elértük a vulkán csúcsát. A kráter mélyén egy kicsiny, kristálytiszta vízű lagúna rejtőzött, partján olyan smaragdzöld pázsit terült el, mint egy gondosan karbantartott golfpályán. A kilátás azonban elmaradt: a vulkán csúcsa végig felhőbe burkolózott, így húsz-harminc méternél messzebb semmit sem láttunk. Pedig ha kitisztult volna az ég, előttünk terült volna el a hatalmas Nicaragua-tó, és talán még a távoli Csendes-óceán is megvillant volna a horizonton. Így viszont csak lefeküdtünk a puha fűbe, pihegtünk fél órát, majd összeszedtük a maradék erőnket, és újabb négyórás ereszkedésbe kezdtünk vissza a fincához.

A szigetet uraló két vulkán – a Concepción és a Maderas – valóban egymás felé hajol a tó közepén, mintha összeérnének. Mindkettő megmászható, bár a Maderas barátságosabb terep: lankásabb ösvények, buja erdők és egy krátertó is várja a túrázókat. A Concepción már jóval meredekebb, de mivel jelenleg csak enyhén füstölög, sokan vállalkoznak a csúcs meghódítására. A felfelé vezető út nagyjából négy órát vesz igénybe, lefelé pedig körülbelül két és fél órát.
A Maderas egyik ékköve egy gyönyörű vízesés, amelyhez érdemes elgyalogolni – a krátertóhoz vezető ösvény szintén látványos, és nagyjából egy óra alatt járható be. A két vulkán között azonban az út részben csak időszakosan járható földút, így nem árt terepjárót bérelni vagy egy strapabíróbb járművel közlekedni.

A szigeten bőven akad természetes vízforrás, lagúna és vízesés, így a túrázáson kívül is sok a felfedeznivaló. A Charco Verde nevű védett terület különösen emlékezetes: a legenda szerint a hadsereg egykor bázist akart itt építeni, de a hely „szelleme” elűzte őket – a táj így máig érintetlen maradt. A dzsungelben vadon élő bőgőmajmokkal is találkozhatunk.

A két vulkán közötti földnyelv vulkáni hamuból alakult ki, és bár eredete drámai, ma a nyugalom szigete. Finom, sötét homokos partja ideális a strandoláshoz, és nem véletlen, hogy a sziget legjobb éttermei is ezen a részen találhatók.

Az örök favoritunk az Ometepe-sziget, amelyet a hatalmas Nicaragua-tó közepén két vulkán alkot..Tényleg a béke szigete, ahol megáll az idő. A világ egyik legszebb naplementés helye szerintünk az itteni Playa Mangón található. De mehetünk a dzsungel közepébe fürdőzni a kristályszínű vízben, lovagolhatunk, túrázhatunk, kajakozhatunk, petroglifeket kereshetünk vagy akár csokiszeánszra is benézhetünk. Amikor megkérdeztük a fiunkat, hogy mi fog neki hiányozni Nicaraguából, akkor azt mondta: "a vulkánok a vízen", amelyekről amúgy Twain is elismerően írt. Nem véletlen hívják a tűz és a víz földjének.... (2024)

Első nicaraguai kirándulásunk az Ometepe-szigetre vezetett, amely az ország egyik legikonikusabb látnivalója – kihagyhatatlan úti cél! Miért olyan különleges? Már távolról is lenyűgöző a látványa: a szigetet két hatalmas vulkán, a Concepción és a Maderas alkotja. Ahogy közeledünk a komppal, az impozáns panoráma egyszerűen magával ragad. Az Ometepe szó jelentése is „két hegy”, ami tökéletesen tükrözi a sziget különleges geográfiáját. A vulkanikus talaj rendkívül termékeny, ami gazdag és változatos növény- és állatvilágot eredményezett.

A sziget körülbelül 30 000 lakójának élete főként a mezőgazdaságra és a turizmusra épül. Sok szálláshely a saját gazdaságában termesztett alapanyagokat használja az ételek elkészítéséhez, így autentikus, friss ízeket kóstolhatunk.

Már az érkezés pillanatában érezhető az idő lelassulása, a csend és a nyugalom, amely az Ometepe-szigetet olyan különlegessé teszi. A vulkánok dominálják a tájat, és szinte bárhonnan jól láthatók, így térképre sincs igazán szükség a tájékozódáshoz. Szállásunk egy kis finca volt, egy családi gazdaság az őserdő ölelésében, hat apró kunyhóval, amelyek teljes harmóniában állnak a természettel. A sziget települései kis falvakból állnak, egyszerű házakkal és lovakkal, az utak pedig burkolttól a murvásig változnak.

A helyi taxizás nemcsak drága, hanem körülményes is, ezért egy quadot béreltünk, hogy felfedezhessük a szigetet. Ez nemcsak praktikus, hanem igazi kaland is volt, amely hozzájárult az Ometepe-élményhez.

Mérida-vulkán

A Merida-vulkán, pontosabban a Maderas-vulkán, Nicaragua egyik legkülönlegesebb természeti látványossága, amely az Ometepe-sziget délkeleti részén található. Ez a kialudt vulkán a Nicaragua-tó vizéből emelkedik ki, és a sziget északi részén álló aktív Concepción-vulkánnal együtt alkotja Ometepe jellegzetes sziluettjét.

A Maderas-vulkán 1394 méteres magasságával és dús felhőerdőivel egyedülálló túraélményt kínál a természetjárók számára. Csúcsán egy apró krátertó található, ami különleges jutalmat jelent a feljutók számára. A vulkán megmászásához feltétlenül helyi vezetőt kell fogadni, mivel az ösvények nehezen követhetők, és a hirtelen időjárás-változás miatt könnyen eltévedhet az ember.

A túra kiindulópontja leggyakrabban a Merida nevű kis falu, amely a vulkán délnyugati oldalán fekszik. Innen két fő útvonal vezet a csúcsra: az egyik Balgüe felől, a másik San Ramon környékéről indul. A túra időtartama általában 6-8 óra oda-vissza, ezért mindenképpen kora reggeli indulás ajánlott.

A túra fizikailag megterhelő, mivel az ösvény gyakran sáros, meredek és csúszós. A vulkán alsó részén kávéültetvények között halad az út, majd fokozatosan sűrű esőerdőbe érkezünk. Az utolsó szakasz különösen nehéz, ahol helyenként kapaszkodók segítenek a mászásban, és köteleket is használni kell.

A felkészülés során feltétlenül vigyen magával elegendő vizet (legalább 2-3 litert személyenként), magas energiatartalmú élelmiszert, és réteges öltözéket. A csúcson hűvösebb lehet és gyakori a köd, míg az alsóbb részeken meleg és nedves trópusi klíma uralkodik. Strapabíró, vízálló túracipő elengedhetetlen, ahogy a napvédő, esőkabát és rovarriasztó is a felszerelés fontos része.

A túra során különleges állatvilággal találkozhat – bőgőmajmok, kapucinus majmok, tukánok, valamint számos egzotikus madárfaj figyelhető meg. A növényvilág szintén lenyűgöző: orchideák, broméliák és hatalmas fák alkotják az érintetlen erdőséget.

A krátertóhoz való lejutás külön kihívást jelent, mivel a kráter peremétől meredek, gyakran síkos ösvény vezet le. A tó vize általában túl hideg és savas a fürdéshez, de lélegzetelállító látványt nyújt, különösen ha tiszta az idő.

A túravezetők díja körülbelül 20-25 dollár személyenként, de ez az ár függ a csoport méretétől és az alku sikerességétől. A belépődíj a természetvédelmi területre további 3-5 dollár körül mozog.

Az időzítés szempontjából a száraz évszak (november-április) az ideális, amikor kisebb a valószínűsége az esőzéseknek és jobb a kilátás. Azonban még ebben az időszakban is számítani kell alkalmi záporokra az erdősült vulkánon.

A túra után érdemes időt szánni a környék további felfedezésére. A vulkán lábánál található Ojo de Agua természetes forrás tökéletes hely a regenerálódásra, ahol kellemes hőmérsékletű, tiszta vizű medencékben frissülhet fel. A sziget prekolumbiánus petroglif-faragásai és a San Ramon-vízesés szintén megér egy kitérőt.

A Maderas-vulkán megmászása kétségtelenül kihívást jelent, de a páratlan kilátás a Nicaragua-tóra és a szomszédos Concepción-vulkánra, valamint az érintetlen természet átérzése olyan élmény, amely sokáig emlékezetes marad minden látogató számára.

K. Susanna fotója

Chocoyero-El BrujoTermészetvédelmi Terület

A Chocoyero-El Brujo Természetvédelmi Terület Nicaragua egyik rejtett gyöngyszeme, amely Managua közelében, mindössze 30 kilométerre a fővárostól található, mégis tökéletes menedéket nyújt a városi nyüzsgés elől. Ez a viszonylag kis méretű, körülbelül 184 hektáros védett terület a Tisey-hegység vulkáni lejtőin terül el, és nevét a területen élő zöld papagájokról (chocoyos) és az egyik látványos vízesésről (El Brujo – A Varázsló) kapta.
A természetvédelmi terület egyik fő vonzereje a két lenyűgöző vízesés – a Chocoyero és az El Brujo – amelyek egy mély vulkáni kanyon oldalában találhatók. A Chocoyero-vízesés könnyen megközelíthető és páratlan lehetőséget kínál a madármegfigyelésre, különösen alkonyatkor, amikor a csendes-óceáni zöld papagájok (Aratinga strenua) százai térnek vissza fészkelőhelyeikre a vízesés melletti sziklafalban. Az El Brujo-vízesés valamivel nehezebben elérhető, de szintén lenyűgöző látványt nyújt.
A területre látogatóknak kötelező helyi idegenvezetőt fogadniuk, ami körülbelül 15-20 dollárba kerül csoportonként, és ez a bevétel közvetlenül támogatja a természetvédelmi erőfeszítéseket. A vezetők kiválóan ismerik a helyi növény- és állatvilágot, és segítenek olyan ritka fajok felfedezésében, amelyek egyébként rejtve maradnának a gyakorlatlan szem számára.
A túraútvonalak viszonylag rövidebbek más nicaraguai nemzeti parkokhoz képest; a fő ösvény a bejárattól a Chocoyero-vízesésig körülbelül 1,5 kilométer, míg az El Brujo-vízesés további 1 kilométeres túrával érhető el. A terep változatos, helyenként meredek és csúszós lehet, különösen az esős évszakban, így strapabíró túracipő erősen ajánlott.
A legjobb időszak a látogatásra a száraz évszak (november-április), amikor az ösvények könnyebben járhatók és nagyobb valószínűséggel figyelhetők meg az állatok. Különösen ajánlott a kora reggeli vagy késő délutáni érkezés a madármegfigyeléshez és a természetes fényben fürdő vízesések látványához.
A természetvédelmi területen az alapvető létesítmények korlátozottak – van néhány piknikasztal, egyszerű mosdók és információs táblák, de érdemes minden szükséges felszerelést magunkkal vinni. Legalább 1-2 liter víz személyenként, napvédő, rovarriasztó, könnyű esőkabát és némi snack alapvető fontosságú.
A biológiai sokféleség kiemelkedő: a papagájokon kívül megfigyelhetők bőgőmajmok, fehérarcú kapucinus majmok, oposszumok, lajhárok és számos hüllőfaj. A növényvilág szintén gazdag – a trópusi erdő több mint 150 fafajnak ad otthont, köztük mahagónifáknak, cédrusoknak és különféle gyümölcsfáknak.
A terület megközelítéséhez a legegyszerűbb módszer egy bérelt autó, vagy szervezett túra Managuából. A közösségi közlekedés korlátozott, de létezik buszjárat a közeli Ticuantepe városáig, ahonnan további 7 kilométert kell megtenni a park bejáratáig, általában taxival vagy bérelt járművel.
Fotografálási lehetőségek szempontjából a park kincsesbánya, de a párás környezet és a fák árnyéka kihívást jelenthet – érdemes extra akkumulátort és nedvességálló tárolót hozni a fényképezőgéphez. A jó makróobjektív értékes lehet a gazdag rovarvilág és az orchideák megörökítéséhez.
A látogatás időtartama általában fél nap, ami elegendő mindkét vízesés megtekintéséhez és némi madármegfigyeléshez, de a lelkes természetjárók akár egész napot is eltölthetnek itt. Néhány alapszintű szálláslehetőség is található a park területén és a közeli közösségekben, egyszerű kunyhók formájában, amelyeket érdemes előre lefoglalni.
A terület kulturális jelentőséggel is bír, mivel a környéken prekolumbiánus petroglif-faragások találhatók, és az itt élő közösség még ma is fenntartható módon gazdálkodik, a hagyományok és a természet tiszteletében. Ez a látogatás nemcsak természeti, hanem kulturális élményt is nyújt, betekintést nyerve Nicaragua vidéki életébe.

San Juan del Sur

Óceánparti nagyváros. Persze helyi léptékkel. Igazi szörfös éden. itt található Közép Amerika leggrandiózusabb Jézus szobra. Érdemes felmászni rá. San Juan del Surtól érdemes még kicsit délre autózni, szép strandokat találunk erre. Playa el Coco, Playa Popoyo pl.

A legizgalmasabb kalandunk az San Juantól San Juanig tartott a San Juan folyón. Régen, az aranyláz idején nagyon veszélyes volt szárazföldön eljutni New Yorkból mondjuk San Franciscóba, így sokan ezt ezen a folyón tették meg helyette, többek között a már említett Mark Twain is. San Juan Del Surból indultunk, majd megkerültük a Nicaragua-tavat, majd San Carlosból indulva egy El Castillós megállóval 10 órát utaztunk a folyón keresztül a dzsungelen. Erre nem járnak turisták (nem mintha túl sok lenne belőlük Nicaraguában), mi az egy hét alatt egy darab német fickóval találkoztunk; ez már tényleg a "világ vége", hiszen sehogy máshogy nem közelíthető meg a célunk, San Juan del Nicaragua/Norte, csak hajón. Innen további három órás hajózással még mélyebbre jutottunk a dzsungelben az ott élő indiánokhoz, ahol kígyó fogadott minket a verandán, és jó pár nyílméregbékával is találkoztunk, majd folyami homárt vacsoráztunk (másnap pedig iguánát vadásztak ebédre...). Ennél kevés autentikusabb élményben volt részünk! (2024)

Egy apró halászfaluból nőtte ki magát a szörfösök paradicsomává. Története egészen az 1800-as évekig nyúlik vissza, amikor az aranyláz idején fontos átszállási pontként szolgált, mivel ezen az útvonalon gyorsabb és biztonságosabb volt átkelni New Yorkból, mint a vadnyugaton keresztül. Ma a szörfös turisták egyik kedvelt célpontja, ahol a közeli strandok egész évben biztosítanak tökéletes hullámokat és trópusi meleget.

A város egyik legemblematikusabb látványossága a fölé magasodó Krisztus-szobor, amelyet 2009-ben állítottak. Innen nyílik a településre és a környező tájra a legszebb panoráma. A város varázsát a színes, koloniális stílusú épületek és a nyugodt hangulat adják.

A közelben található Playa La Flor strand különleges természeti értéket képvisel: a tengeri teknősök fészkelőhelye. Az ide látogatók megfigyelhetik a teknősök fészkeit, sőt, néha részt vehetnek az apró teknősök tengerbe jutásának segítésében, ami felejthetetlen élményt nyújt.

Little Corn sziget

Itt bizony megvan a karibi érzés. Gyönyörű, pici. Csak biciklis és gyalogos közlekedés van a szigeten. se diszkó, sem éjszakai élet, semmi csak csend és nyugalom. Búvárok jönnek szép számmal ide.

Corn Island, az utolsó érintetlen karibi paradicsomok egyike. A karibi térségét bőven letarolta már a tömegturizmus, kevés autentikus hely maradt. Hát, a nicaraguai Kukorica-szigetek közéjük tartoznak! A Nagy szigetre propelleres kis repülővel lehet eljutni (vagy hajóval Bluefieldsből), a kicsire pedig hajóval - itt már sem kocsik, sem motorok nem közlekednek, és áram is meghatározott időnként van. Mi nem vagyunk nagy strandolósok, sőt, de ezekkel a szigetekkel még mi is abszolút szerelembe estünk. (2024)

Nem gondoltuk volna, hogy ilyen benyomással lesz ránk a sziget, de a szépség utat tör magának. Mindig is fontolgattuk, hogy el kellene menni meglátogatni ezeket a hírneves szigeteket, de valahogy mindig akadt más felfedezni való. A sors azonban nem hagyta ennyiben és amikor kiderült, hogy egy figyelmetlenség miatt kiadták a lakásunkat karácsony hetére úgy döntöttünk, itt az ideje megismerni ezeket a kis karibi szigeteket és nagyon nem bántuk meg!

Beutazni Managuából a La Costena repülőtársasággal lehet, ami általában egy 12 személyes kisgéppel történik, vagy Bluefieldből komppal, ami olcsó és szuper megoldás, ha nincs a tengeren vihar vagy intenzívebb hullámzás. Elég sok horrorbeszámolót olvastunk, többen a kompok minőségére panaszkodtak, mivel azok a csirkebuszok szintjén vannak, vagyis valahol már kiszolgálták az idejüket és csodálattal nézzük, hogy még mindig működik, csak annyi az eltérés, a hajóról félúton nehéz leszállni.

Két sziget van. A kisebbik teljesen érintetlen partokkal szabdalt paradicsom, Autók sincsenek, gyalogosan sétáltuk be és élveztük minden pillanatát. A nagyobb szigeten vannak autók és közlekedés is erre épül, de nem úgy, ahogy gondolnánk. Ha valaki valamerre el akar menni, akkor csak integetni kell és a szigeten körbe-körbe járó autós mond egy csekély összeget és már visz is a megfelelő helyre.

Nekünk ez a hely tetszett a legjobban, mert egy igazi karibi élményt ad, ami pont annyira van felfedezve, hogy legyen megfelelő szerviz a turistáknak, egyébként teljesen autentikus, miközben a szépsége lenyűgöző.

Fotóegyveleg

Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.

Új hozzászólás beküldése

* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon

KAPCSOLAT

utikritika [kukac] utikritika.hu

Útikritika.hu

SZÁLLÁSFOGLALÁS

IMPRESSZUM