ÚTIKRITIKA.HU / Érdekes berlini negyedek

Prenzlauer Berg egy körzet Berlinben, amely a város központjától keletre található. Az egykori munkásszállók és gyárak negyedéből ma divatos és keresett területté vált, tele kávézókkal, éttermekkel, boltokkal, galériákkal és piacokkal. A körzetben található az egykori kelet-német állambiztonsági szolgálat (Stasi) székháza, amely ma múzeumként funkcionál, valamint a Mauerpark, amely híres vasárnapi kirakodóvásáráról és a hozzá kapcsolódó szabadtéri koncertekről. A Prenzlauer Bergben található a Kulturbrauerei is, amely egy egykori sörgyár területén létrehozott kulturális központ, amelyben számos étterem, bár, mozi, színház és klub működik.

Bergmannkiez

A Bergmannkiez negyed a Neukölln kerületben található. Az egykori munkásszállókból és ipari területekből kialakított negyed ma dinamikus, multikulturális közösségek otthona. Az utcák tele vannak kávézókkal, éttermekkel, bárokkal és kisboltokkal. A Bergmannstrasse a fő sétálóutcája, ahol számos étterem, kávézó és bolt található. A Bergmannkiez a turisták és helyiek körében is népszerű helyszín a nyüzsgő hangulat és a sokszínű kulturális ajánlatok miatt.

Wrangelkiez

Wrangelkiez Berlin Friedrichshain negyedében található, a Spree folyó és a Görlitzer Park között. Ez egy élénk és sokszínű környék, tele kávézókkal, bárokkal, boltokkal és éttermekkel. Az utcák színes házakkal vannak tele, és a környéknek az alternatív, művészeti és punk szcénák központjaként van híre. A környék különösen éjszaka totálisan megtelik élettel, és sok helyen van utcabuli és zenei előadások. Az egyik legnépszerűbb hely a környéken a Wrangelkiez központi tére, a Görlitzer Parkkal határos Görlitzer Bahnhof.

l. a. fotója

Simon-Dach-Kiez

Simon-Dach-Kiez egy népszerű és élénk környék. Az ilyen típusú negyedeket gyakran "kiez"-nek neveznek, és általában fiatalok, művészek és kreatív szakemberek köreiben népszerűek.

Simon-Dach-Kiez a Friedrichshain kerület része, és középpontjában a Simon-Dach utca áll. Ez a terület híres a pezsgő éjszakai életéről, a bárokról, éttermekről, kávézókról és klubokról.

A Simon-Dach-Kiez tele van vendéglátóhelyekkel, alternatív butikokkal, vintage boltokkal, antikváriumokkal és egyedi dizájnerek által fémjelzett üzletekkel. Emellett a negyed közelében található a Boxhagener Platz nevű piac, ahol a hétvégén gyakran vásárokat rendeznek.

A környéken sok szórakozási lehetőség is van. A Simon-Dach-Kiezben található klubokban és bárokban változatos zenei stílusok hallhatók, és éjszakába nyúlóan megy a buli.

s. cs. fotója

Wedding

Wedding egy kulturálisan sokszínű és vibráló negyed a város északi részén, a Mitte kerületen belül. Wedding erősen multikulturális, azaz sok, különböző kulturális háttérrel rendelkező közösség él ott, vagy jár oda. Ez a sokszínűség kihat az éttermek, kávézók és üzletek választékára is. A negyedben megtalálhatók vietnami, török, arab és más nemzetközi konyhák, valamint helyi kocsmák és bárok.

A negyedben több kulturális helyszín is található. Például a Gerichtstraße utcában található az "Uferstudios", egy tánc- és művészeti központ. Ezenkívül a Weddingben található a "Panke" nevű művészeti és kulturális központ, ahol koncertek, kiállítások és más események zajlanak.

A negyedet az építészeti sokszínűség is jellemzi. A régi és új épületek keverednek, ami egyedi atmoszférát kölcsönöz a negyednek. A közeli "Reinickendorfer Straße" például a szecessziós stílusú épületeiről ismert.

Nikolaiviertel

Nikolaiviertel egy történelmi negyed Berlinbe. Ez az egyik legősibb része a városnak, és a középkori Berlin alapításának helyszíne. A negyed a Mitte kerületben található, közel a Spree folyóhoz és a Berlini Katedrálishoz.

Nikolaiviertelnek egyedülálló az atmoszférája, valósággal visszarepít a középkori Berlin hangulatába. Az utcák és épületek között sétálva megcsodálhatjuk a tradicionális német építészeti stílusokat. A negyedben található Nikolaikirche (Szent Miklós-templom) a város legrégebbi temploma, amelyet a 13. században építettek. Ez egy népszerű turisztikai látványosság és gyakran látogatott hely a történelem iránt érdeklődők számára.

A Nikolaiviertelszámos éttermet, kávézót és kézműves üzletet kínál, ahol megkóstolhatjuka német konyha specialitásait, vásárolhatunk helyi kézműves termékeket és ajándékokat.

A Nikolaiviertelben megtalálható a Berlini Múzeum, amely a város történetét és kultúráját mutatja be interaktív kiállításokon keresztül.

g. m. fotója

Alt-Treptow

Alt-Treptow Berlin egyik legkevésbé definiált és legzavarosabb városrésze, amely sem halott külváros, sem élő kerület, hanem valami kellemetlen köztes állapotban lebeg. A terület legnagyobb "nevezetessége" a már említett szovjet háborús emlékmű, amely ugyan történelmileg jelentős, de gyakorlatilag ez az egyetlen ok, amiért bárki ide tévedne - és még akkor is inkább kötelességtudatból, mint élvezetből. A Spree folyó partján húzódó sétány ugyan hangulatos lehet, de valójában csak néhány felújított méter után ismét lepusztult ipari romok és elhagyott területek következnek. A helyi lakosok különös keveréke a régi keletnémet munkáscsaládoknak és néhány eltévedt hipsternek, akik még nem jöttek rá, hogy mennyire rossz helyre költöztek. A közlekedés borzasztó - bár van S-Bahn állomás, az olyan isten háta mögött van, hogy még a berliniek is eltévednek, amikor először próbálnak ide eljutni. A kulturális élet teljesen nemlétezik - egy-két félreeső galéria és néhány underground klub próbál valami alternatív hangulatot teremteni, de ezek inkább kétségbeesett kísérletek, mint valódi kulturális központok. A lakásárak ugyan alacsonyabbak, de ez teljesen érthető - a környék annyira jellegtelen és érdektelen, hogy még a befektetők sem veszik komolyan. A helyi éttermek és bárok döntően olcsó kebab helyekből és kétes minőségű kocsmákból állnak, ahol a kiszolgálás olyan barátságtalan, hogy az ember inkább éhen marad. A Treptower Hafen területe próbál valami trendy vízi élményt nyújtani, de valójában csak egy túlárazott, mesterséges kikötő néhány drága étteremmel, ahol a berlini középosztály játssza a jachtozást. A fiatalok hiánya szembetűnő - aki normális társadalmi életet szeretne, az gyorsan rájön, hogy itt semmi sem történik, ami érdekelné. A zöldövezetek ugyan léteznek, de ezek többnyire gondozatlan területek, ahol a főbb látványosság a kutyaszar és a szétdobált sörösüvegek. Az ipari örökség ugyan érdekes lehetne, de a legtöbb épület elhagyott állapotban van, és semmi kreatív hasznosítás nem történik. Alt-Treptow végső soron Berlin egyik legfeleslegesebb városrésze - sem történelmi báj, sem modern lendület, csak egy zavaros, személytelen terület, ahol az ember azt érzi, mintha valami városi tervezési kísérlet rossz kimenetelében találná magát.

Treptow-Köpenick

Treptow-Köpenick Berlin délkeleti kerülete, amely úgy tesz, mintha valami természetközeli oázis lenne, de valójában csak egy túlméretezett, elfeledett külváros, ahová senki sem megy szándékosan. A kerület legnagyobb büszkesége állítólag a Müggelsee, Berlin legnagyobb tava, de ez valójában egy túlzsúfolt, piszkos víztömeg, ahol nyáron részeg berliniek hemperegnek a homokos parton, miközben a víz minősége kérdéses és a környező területek tele vannak szeméttel. A Treptower Park ugyan impozáns szovjet háborús emlékművével történelmileg jelentős, de ez inkább kísérteties, mint inspiráló - a hatalmas szocialista realista szobrok között bolyongva az ember azt érzi, mintha valami dystopián jövőfilmben találná magát. Köpenick óvárosa próbál bájos középkori hangulatot kelteni, de valójában csak néhány felújított épület körül forgalmas turistacsoport, miközben a környező területek sivár lakótelepek és ipari zónák. A helyi lakosok nagy része olyan kisstílű és vidékias mentalitású, hogy az ember elfelejtené, hogy még mindig Berlinben van - sokan büszkén hangoztatják, hogy mennyire "csendes és békés" itt, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy semmi érdekes nem történik. A közlekedés katasztrofális - bár van S-Bahn kapcsolat, a kerület nagy részéről akár 90 perc is lehet bejutni Berlin központjába, ami gyakorlatilag elviselhetetlen. A kulturális élet szinte nemlétezik - néhány helyi múzeum és egy-két közösségi központ mellett semmi említésre méltó program nincs, ami értelmes embert érdekelne. A bevásárlási lehetőségek szörnyűek - néhány kisstílű üzlet és egy-két elhanyagolt bevásárlóközpont az összes opció, ahol még a legostobább dolgokat sem lehet megvenni. A helyi éttermek döntően német hagyományos konyhát kínálnak, de még a schnitzel elkészítését sem tudják rendesen - az árak alacsonyak, de ez az ételek minőségében tragikusan megmutatkozik. A fiatalok tömeges elvándorlása szembetűnő - aki ambiciózus vagy kreatív, az menekül innen, amint felismeri, hogy ez a terület kulturális sivatag. Az erdős területek ugyan szépek lehetnek, de ezek többnyire gondozatlan, elhagyott helyek, ahol a főbb látnivaló a illegális szemétlerakás és a vandalizmus. A helyi "események" többnyire egyházi vásárok és nyugdíjasklub találkozók - semmi, ami normális felnőtt embert érdekelne. Treptow-Köpenick végül is tökéletes példája annak, hogyan lehet egy potenciálisan szép természeti környezetet teljesen kihasználatlanul hagyni és unalmas külvárossá degradálni - sem városi lendület, sem természeti szépség, csak a legrosszabb mindkét világból.

Gräfekiez

Gräfekiez, vagy ahogy helyesen nevezik, a Graefekiez Kreuzberg szívében terül el, és sok turista számára Berlin "alternatív lelkének" megtestesítője - de ez a kép meglehetősen felületes és problematikus. A környék valóban gyönyörű 19. századi épületekkel rendelkezik, különösen a Landwehrkanal mentén, de ezek nagy része lepusztult állapotban van, és a felújítások gyakran dzsntrifikációt eredményeznek. A híres Bergmannstraße valóban bájos kis boltokkal és kávézókkal teli, de az árak már rég nem a helyi fizetések szintjén mozognak - egy kávé 4-5 euró, egy brunch 18-25 euró körül alakul. A Marheinekeplatz piac hangulatos, de túlzottan turistaorientált, és a helyi török közösség eredeti piacát fokozatosan szorítja ki az "organikus" és "artizán" termékek cirkusza. Az éjszakai élet valóban pezsgő, de a környék lakói egyre inkább panaszkodnak a zajszennyezésre és a részeg turistacsoportokra, akik hajnali 3-ig ordítoznak az utcákon. A szombat esti "pub crawl" túrák valóságos pestise a környéknek, amikor százak tódulnak ide olcsó alkoholért és "autentikus berlini élményért". A drogfogyasztás nyilvánvalóan jelen van - a Görlitzer Park közelsége miatt rengeteg dealer és függő fordul meg itt, ami különösen este kellemetlen légkört teremt. A lakáshiány és a bérleti díjak emelkedése miatt sok eredeti lakó kényszerül elköltözni, helyüket fiatal, jómódú németek és külföldi expatek foglalják el. Az "alternatív" és "multikulturális" címkék mögött gyakran elrejtőzik a társadalmi feszültségek - a török és arab családok egy része érzi, hogy kulturális otthonukat veszik el tőlük. A közterületek tisztasága katasztrofális, különösen hétvégék után - üvegszilánkok, cigarettacsikkek és szemét mindenhol. A híres "Berlin feeling" itt már inkább mesterséges és megrendezett, mint spontán és autentikus. A környék kiváló példája annak, hogyan pusztítja el a turizmus és a dzsentrifikáció azt a kultúrát, amit eredendően meg akart őrizni. Ha valódi berlini élményt keresel, kerüld el a Gräfekiezt - ez már inkább berlini témaparknak tekinthető, mint élő városrésznek.

Neukölln

Neukölln Berlin egyik legellentmondásosabb negyede, amelyet sokan a "hipster paradicsomként" hirdetnek, de a valóság ennél jóval árnyaltabb és problematikusabb. A kerület valóban pezsgő kulturális élettel rendelkezik, különösen a Weserstraße és környéke, ahol számtalan bár, galéria és alternatív klub található. Azonban ezt a "menőséget" gyakran jelentős társadalmi problémák árnyékolják be, beleértve a szegénységet, munkanélküliséget és a drogproblémákat egyes területeken. A dzsentrifikáció brutálisan sújtja a negyedet - a hosszú évek óta itt élő török és arab családokat kiszorítják a megugrott bérleti díjak, miközben fiatal, jómódú németek és külföldi digitális nomádok költöznek be. Az éjszakai élet valóban izgalmas, de a túlzott alkoholfogyasztás és a hangos bulik gyakran tűrhetetlenné teszik az életkörülményeket a helyi lakosok számára. A Tempelhofer Feld közelségét sokan előnyként emlegetik, de ez a hatalmas terület gyakran túlzsúfolt és szemetes hétvégeken. A helyi éttermek és kávézók árai már nem tükrözik a "alternatív, elérhető Berlin" képét - egy egyszerű reggeli is 15-20 eurótól indul. Az utcai művészet és graffitik valóban izgalmasak, de sok épület lepusztult állapotban van, és a köztisztaság messze elmarad a berlini átlagtól. A közbiztonság napszaktól és helyszíntől függően változó - nappal általában biztonságos, de este bizonyos utcákon érdemes óvatosnak lenni. A negyedben élő bevándorló közösségek gazdag kulturális életet teremtenek, de a társadalmi feszültségek és az integráció problémái érzékelhetők. Neukölln tökéletes példája annak, hogyan válik egy "menő" városrész áldozatává saját népszerűségének. A közlekedés jó, de a U-Bahn állomások környéke gyakran kosz és hajléktalanok miatt kellemetlen. Végül, bár Neukölln kétségtelenül része Berlin autentikus arcának, a romantikusnak beállított képe messze van a mindennapi valóságtól - ez egy komplex, problémás, de vitathatatlanul élettel teli városrész. Ha "igazi" berlini élményt keresel, Neukölln megadja, de készülj fel rá, hogy ez nem mindig lesz kellemes vagy Instagram-kompatibilis.

V. Jancsi fotói

A környéken sétálni olyan, mintha folyamatosan durvaság érne. Folyton nekem jönnek, megállnak előttem, leköpnek, ordítoznak a közelemben, bömböltetik a telefonjukat, autók visítva suhannak el mellettem vagy hajtanak fel a járdára, rollerek és biciklik az utolsó pillanatban kerülik el az ütközést… És ebbe még bele sem számítottam a klasszikus „antiszociális” dolgokat, például amikor késpárbajt vagy emberrablási kísérletet látok.

Külön-külön talán apróságnak tűnnek ezek, de együtt borzasztó fárasztóak. Már az is kimerít, ha kilépek a lakásomból, és kezdem zsigerből utálni az embereket magam körül. (2024)

Sokkal erőszakosabb lett a helyzet, mióta a szíriai menekültek tömegesen megjelentek Nkln-ben, és emellett a droghelyzet is kezdett teljesen kicsúszni az ellenőrzés alól. (2024)

Rixdorf

Rixdorf, amely ma Neukölln része, Berlin egyik legmegosztóbb területe, ahol a történelmi múlt és a modern városi problémák brutálisan összeütköznek. A böhmisch-szász templomosok 18. századi emlékét őrző Alt-Rixdorf ugyan csinos kis falusi hangulatot kelt, de ez inkább múzeumi díszlet, mint élő közösség - a környező utcák valósága sokkal durvább. A híres Richardplatz körül valóban találhatók bájos kávézók és kis boltok, de ezek árszínvonala már régen elszakadt a helyi lakosság fizetési képességétől. A környék "multikulturális" jellege hangzatos, de a valóságban gyakran párhuzamos társadalmakat jelent - a különböző közösségek között minimális az integráció és gyakran tapasztalhatók feszültségek. Az éjszakai élet központjai, mint a Klunkerkranich, valóban népszerűek, de a helyi lakosok egy része jogosan panaszkodik az állandó zajra és az ittas turisták viselkedésére. A Körnerpark szép zöld oázis, de este kerülni kell a drogdílerek és az agresszív koldusok miatt. A lakáshelyzet kritikus - a bérleti díjak az elmúlt évtizedben megsokszorozódtak, kiszorítva a hosszú évek óta itt élő családokat. A helyi török és arab vállalkozások harca a túlélésért egyértelműen látszik - sok régi bolt bezárt, helyüket drága "bio" boltok és hipster bárok foglalják el. A közbiztonság napszaktól és pontos helyszíntől nagyban függ - a Hermannplatz környéke különösen problémás, ahol gyakran történnek konfliktusok. A közlekedési kapcsolatok ugyan jók, de a U-Bahn állomások környéke rendszeresen büdös, koszos és veszélyes. A "bohém" és "alternatív" címkék mögött gyakran elrejtőzik a szociális problémák - munkanélküliség, szegénység és addikciós gondok. Rixdorf tökéletes példája annak, hogyan lehet egy történelmi negyedet egyszerre ,,túlromantizálni" és tönkretenni - sem a történelmi múlt, sem a mai valóság nem felel meg a marketing által kreált képnek. A környék valóban autentikus berlini élményt nyújt, de ez sajnos gyakran kellemetlen és elszomorító élmény azok számára, akik nyitott szemmel nézik a dolgokat.

Steglitz-Zehlendorf

Steglitz-Zehlendorf Berlin legpolgáribb és legunalmasabb kerülete, ahol a német középosztály steril tökéletességét lehet megtapasztalni - ha valaki szereti az élettelen, személytelen környezetet. A kerület valóban tiszta, rendezett és biztonságos, de ez a "tökéletesség" olyan mértékű kulturális sivatagot teremt, hogy az már szinte elviselhetetlen. A Schlossstrasse bevásárló utca ugyan hosszú és tele van üzletekkel, de ezek többnyire személytelen láncok, amelyek bármely német városban megtalálhatók - semmi berlini karakter. A lakóövezetek gyönyörű villái és családi házai valóban impozánsak, de az itt élő emberek zöme olyan zárkózott és barátságtalan, hogy az utcákon szinte kísérteties a hangulat. A Wannsee strand turisták számára vonzó lehet, de valójában túlzsúfolt, drága és a víz minősége gyakran kérdéses - ráadásul a történelmi múltja (Wannsee-konferencia) sötét árnyat vet a területre. A kerület éttermei és kávézói ugyan elegánsak, de szellemtelenül drágák - egy átlagos vacsora két személyre könnyen 80-100 euróba kerül, cserébe középszerű ételért. A helyi lakosok nagy része idős, jómódú német, akik láthatóan idegenkednek mindentől, ami nem felel meg az ő konzervatív elképzeléseiknek. A kulturális élet szinte nemlétezik - néhány hagyományos színház és múzeum mellett semmi említésre méltó program nincs. A fiatalok hiánya szembetűnő, és ez érthető is - aki kreatív, energikus vagy csak szeretne szórakozni, az menekül innen. A közlekedés ugyan jó, de a kerület annyira távol van Berlin valódi kulturális központjaitól, hogy gyakorlatilag külvárosnak számít. A "zöld" címke megtévesztő - bár vannak parkok, ezek többnyire steril, túlgondozott területek, ahol még a természet is mesterségesnek hat. Steglitz-Zehlendorf tökéletes választás azoknak, akik szeretik a unalmas, kockás életet, de ha valaki berlini élményt keres, ez a kerület minden, ami Berlin nem - kreatív, lendületes és autentikus helyett itt csak kisstílű polgári közönséget talál.

Tempelhof-Schöneberg

Tempelhof-Schöneberg Berlin egyik legmegosztóbb kerülete, ahol a múlt dicsősége és a mai középszerűség kellemetlen keveréke található. A híres Tempelhof repülőtér ugyan lenyűgöző náci építészeti emlék, de ma gyakorlatilag egy túlértékelt szabadtéri park, ahol túlsúlyos németek görkorcsolyáznak és drogosok lógnak - semmi különleges, amit máshol ne találnál meg. A Schöneberg központja körül valóban van némi elegancia, de ez inkább öntelt, művi lélegzet, mint valódi berlini karakter - a helyi lakosok nagy része olyan pökhendi, hogy az már visszataszító. A Nollendorfplatz környéke ugyan LGBTQ+ történelmi jelentőséggel bír, de ma már inkább csak drága bárok és túlárazott éttermek gyűjtőhelye, ahol a szivárványos zászló mögött főleg a pénzcsináló üzlet húzódik meg. A Akazienstraße és környéke hipster kávézókkal teli, de ezek árai már régen elszakadtak a valóságtól - egy egyszerű cappuccino 5 euro, egy avokádós pirítós 14 euro, és közben a kiszolgálás arrogáns és lassú. A lakásárak csillagászatiak, és a kerület egy jelentős része már teljesen dzsentrifikálódott - a régi berlini munkáscsaládokat kiszorították a jómódú fiatal szakemberek és külföldi befektetők. Az éjszakai élet ugyan létezik, de túlzottan drága és gyakran megjátszós - a bouncerek utálatos módon kezelik a vendégeket, és a belépők irreálisan magasak. A közlekedés jó, de a U-Bahn állomások környéke gyakran koszos és kellemetlen szagú, különösen a Kleistpark és Eisenacher Straße környékén. A kerület "kulturális" kínálata főleg középszerű galériákból és túlárazott vintage boltokból áll - semmi igazi kreatív energia. A Winterfeldtplatz piac hangulatos lehet, de az árak már rég nem a helyi fizetések szintjén mozognak, és a kínálat túlzottan turistaorientált. A helyi német lakosok egy része láthatóan ellenséges a bevándorlókkal és turistákkal szemben, ami kellemetlen légkört teremt. Tempelhof-Schöneberg végül is tökéletes példája annak, hogyan lehet egy potenciálisan izgalmas városrészt steril, túlárazott és lelketlen hellyé tenni. Ha valódi berlini élményt keresel, kerüld el ezt a kerületet - itt csak pénzéhes üzletek és öntelt helyiek várnak rád.

Reinickendorf

Reinickendorf Berlin északi peremén húzódó kerülete, amely tökéletes példája annak, hogyan lehet egy városrészt elképesztően unalmassá és jelentéktelenné tenni. A kerület legnagyobb "nevezetessége" a Tegel repülőtér, amely már be is zárt 2020-ban, így még ez az egyetlen említésre méltó hely is eltűnt - marad a semmi közepén lévő lakótelep-dzsungel. A Märkisches Viertel az 1960-as évek brutális beton építészetének rémálma, ahol sokemeletes panelházak között bolyongva az ember azt hiszi, hogy valami kelet-német kommunista kísérlettelepre tévedt. A helyi lakosok nagy része idős, elkeseredett német, aki semmilyen változásra nem nyitott, és láthatóan utálja a fiatalokat, a külföldieket és gyakorlatilag mindent, ami nem felel meg az ő szűk látókörének. A kulturális élet teljesen nemlétezik - egy-két lepusztult közösségi központ és néhány félreeső kocsma az összes "szórakozási" lehetőség. A bevásárlóközpontok és üzletek kínálata olyan szörnyű, hogy az ember inkább utazik át fél Berlinbe, mint itt vásároljon bármit. A közlekedés katasztrofális - a U-Bahn csak a kerület déli részét érinti, a többi területre csak lassú és megbízhatatlan buszokkal lehet eljutni. A környék éttermei és kávézói olyan középszerűek, hogy az már szinte művészet - a kínálat döntően német gyorsételekből és olcsó török kebabokból áll. A lakásárak ugyan alacsonyabbak, de ez érthető is - senki sem akar önként itt élni, aki teheti. A parkok és zöldövezetek ugyan léteznek, de ezek többnyire gondozatlan, elhanyagolt területek, ahol a főbb látványosság a szétdobált szemét. A fiatalok hiánya szembetűnő, és ez teljesen érthető - aki kreatív, ambiciózus vagy csak szeretne valami érdekes dolgot csinálni, az menekül innen, amint teheti. A helyi "események" többnyire egyházi vásárok és nyugdíjasklub találkozók - semmi, ami 60 év alatt lévő embert érdekelne. Reinickendorf végső soron Berlin legfelejthetőbb kerülete - sem pozitív, sem negatív értelemben nem emlékezetes, csak egyszerűen létezik, mint valami szürke, személytelen háttér.

Spandau

Spandau Berlin legnyugatibb kerülete, amely úgy tesz, mintha önálló város lenne, de valójában csak egy túlméretezett, lelketlen külváros, ahova senki sem megy önként. A kerület "büszkesége" a Spandau Citadel, egy középkori erőd, amely ugyan történelmileg érdekes, de körülötte olyan sivár ipari környezet terül el, hogy az ember inkább gyorsan távozik, mint hogy felfedezze. A helyi lakosok elképesztően provincializmussal rendelkeznek - sokan büszkén hangoztatják, hogy "spandauiak" és nem "berliniek", ami tulajdonképpen csak azt jelenti, hogy kisstílű, zárkózott közösségben élnek. A Spandau óváros ugyan hangulatos lehet, de ez csak pár utcára korlátozódik, körülötte meg családi házak és panelházak végtelen tengere húzódik, amit még a legkreatívabb urbanista sem tudna érdekessé tenni. A bevásárlóközpontok és üzletek kínálata olyan középszerű, hogy az ember inkább utazik be a berlini belvárosba, mint itt próbáljon bármit is vásárolni. A közlekedés borzasztó - a S-Bahn ugyan eljut ide, de a kerület nagy részéről akár 45 perc is lehet bejutni Berlin központjába, ami gyakorlatilag külföldnek számít. A kulturális élet szinte nemlétezik - néhány helyi színház és egy-két múzeum mellett semmi említésre méltó program nincs, ami 25 év feletti embert érdekelne. A fiatalok tömeges elvándorlása szembetűnő, és ez teljesen érthető - aki ambiciózus vagy kreatív, az menekül innen, amint teheti. A helyi éttermek és kávézók döntően német hagyományos konyhát kínálnak, de még ezt sem tudják rendesen elkészíteni - az árak alacsonyak, de ez az ételek minőségében is megmutatkozik. A Havel folyó ugyan szép lehet, de a partján található létesítmények többnyire elhanyagolt állapotban vannak, és a víz minősége is kérdéses. A kerület lakói láthatóan ellenségesek a változásokkal és az újdonságokkal szemben - minden, ami nem felel meg az ő konzervatív világképüknek, azt elutasítják. Spandau végül is tökéletes példája annak, hogyan lehet egy potenciálisan szép területet teljesen személytelenné és unalmassá tenni - sem berlini lendület, sem kis városi báj, csak a legrosszabb mindkét világból.

R. Ili fotója

,, Spandau Berlin legnyugatabbi részén található, egy helyi mértékkel régies hangulatú, csendes városrész. Főként nyugdíjasok lakják, akikre az utcákon cirkáló készenléti orvosok vigyáznak. Szombat lévén épp vásár volt, a főtéren pedig egy korosodó zenészekből álló rockzenekar szórakoztatta a napozóágyakon söröző közönséget. (2013)" forrás

Pamkow

Pankow Berlin északi kerülete, amely egyfajta schizofréniában szenved - egyszerre próbál családbarát külvárosnak és hipster paradicsomnak tűnni, de valójában egyik sem sikerül neki igazán. A kerület legismertebb része a Prenzlauer Berg, amely egykor a keletnémet értelmiség otthona volt, ma viszont túlárazott, steril játszótér lett a jómódú német családok számára, ahol minden "alternatív" elem gondosan kidolgozott marketing fogás. A Kollwitzplatz környéke ugyan bájos lehet, de a kávézók árai már olyan csillagászatiak, hogy egy egyszerű brunch két személyre könnyen 60-80 euróba kerül, miközben a kiszolgálás arrogáns és lassú. A helyi "bio" boltok és farmer piacok inkább státuszszimbólumok, mint valódi környezettudatosság - a jómódú anyukák itt vonulnak fel drága gyerekkocsijaikkal és 200 eurós öko-ruhákban. A gentrifikáció brutálisan sújtja a területet - a régi keletnémet lakosokat és a bevándorló családokat kiszorítják a megemelkedett bérleti díjak, helyüket startup dolgozók és kreatív iparágban tevékenykedők foglalják el. A Mauerpark hétvégi karaoke show-ja ugyan híres, de valójában egy túlzsúfolt turistacirkusz, ahol részeg külföldiek ordítanak rossz angol dalokat, miközben a helyi lakosok szenvednek a zajtól. A kerület többi része, mint Pankow központja vagy Weissensee, teljesen érdektelen - sivár lakóövezetek, ahol semmi említésre méltó nem történik. A közlekedés ugyan jó, de a népszerű területek annyira túlzsúfoltak, hogy a U-Bahn és S-Bahn állomások körül állandóan tömeg van. A helyi éttermek többsége olyan pretenciózus, hogy az már nevetséges - "farm-to-table" és "sustainable" címkék mögött gyakran középszerű ételek rejtőznek csillagászati árakért. A fiatalok, akik ide költöznek, gyakran olyan öntelt millennialok, akik szerint mindent jobban tudnak, miközben valójában csak követik a trendeket. A kerület "kulturális" élete főleg galérianyitókból és popup eseményekből áll, amelyek inkább társasági eseményeknek számítanak, mint valódi művészeti élménynek. Pankow végül is tökéletes példája annak, hogyan lehet egy eredetileg autentikus területet mesterséges, túlárazott és élettelen hellyé tenni - minden "alternatív" elem gondosan kiszámított és üzletileg kihasznált.

Lichtenberg

Lichtenberg Berlin keleti kerülete, amely tökéletes példája annak, hogyan lehet egy egész városrészt totálisan elfeledni és elhanyagolni a rendszerváltás óta. A kerület legismertebb "nevezetessége" a Stasi börtön múzeum, ami önmagában is elég beszédes - a múlt kísértetei még mindig kísértenek, miközben a jelenhez semmi értelmes nem történik. A helyi lakosok nagy része olyan elkeserített és cinikus, hogy az már szinte megfertőző - évtizedekkel a berlini fal leomlása után is úgy viselkednek, mintha a világvége óta várnának valami csodára. A Frankfurter Allee mentén húzódó szocialista realista épületek ugyan történelmileg érdekesek, de ma már inkább lepusztult beton szörnyetegek, amelyek között bolyongva az ember azt hiszi, hogy valami posztapokaliptikus filmben találta magát. A kerület "központja" a Lichtenberg S-Bahn állomás környéke, ami tulajdonképpen csak egy forgalmas kereszteződés néhány kétségbeesett üzlettel és egy szörnyű bevásárlóközponttal. A kulturális élet teljesen nemlétezik - egy-két elhagyott közösségi központ és néhány félreeső kocsma az összes "szórakozási" lehetőség, ahol főleg helyi alkoholisták töltik az idejüket. A lakásárak ugyan alacsonyak, de ez érthető is - senki sem akar önként ide költözni, aki teheti, és a meglévő lakások nagy része lepusztult állapotban van. A közlekedés borzasztó - bár van S-Bahn kapcsolat, a kerület nagy részéről akár egy órát is el lehet utazni Berlin központjába, ami gyakorlatilag külföldnek számít. A helyi éttermek és kávézók döntően keletnémet konyha maradványait kínálják, de még ezt sem tudják rendesen elkészíteni - az árak alacsonyak, de ez az ételek minőségében is megmutatkozik. A fiatalok hiánya szembetűnő, és ez teljesen érthető - aki kreatív, ambiciózus vagy csak szeretne valami értelmes dolgot csinálni, az menekül innen, amint teheti. A kerület lakói gyakran ellenségesek a külföldiekkel és a változásokkal szemben - minden, ami nem felel meg az ő szűk látókörüknek, azt elutasítják. A zöldövezetek és parkok ugyan léteznek, de ezek többnyire gondozatlan, elhanyagolt területek, ahol a főbb látványosság a vandalizmus és a szétdobált szemét. Lichtenberg végül is Berlin legdepresszívebb kerülete - nem csak unalmas, hanem kifejezetten lehangolóan szomorú, ahol még a remény is meghalt valahol 1989 körül.